Kakukkfüves marharagu

Tele van a Majdán Pola friss kakukkfűvel, és most már az én konyhám is. Két nagy tálcán száradnak.  Muszáj volt valamit azonnal főzni vele. Volt otthon vagy másfél kiló marhalábszáram, ezt lett belőle.

Hozzávalók egy óriás adaghoz:
1,5 kg marhalábszár
olívaolaj
1,5 kg vegyes friss zöldség (répa, gyökér, zeller, karalábé)
1 csokor zellerlevél
1 csokor petrezselyem zöldje
pár babérlevél
1 nagy marék friss kakukkfű
só, bors, csipet római kömény
 némi rizsliszt

Olívaolajon megpirítottam a kockára vágott húst. Pici vizet öntöttem alá, mellédobtam a babérleveleket, és fedő alatt jó sokáig pároltam, közben nyilván pótoltam a vizet, ha szükség volt rá. Amikor már szinte puha volt, mentek hozzá a megpucolt, felkockázott zöldségek meg az összes többi zöld fűszer. A petrezselyem összevágva, a zeller csak úgy szárastul, a kakukkfű szintúgy (frissen elég nehéz leszedegetni a leveleit). Viszonylag rövid lében hagytam teljesen megfőni. Kb. így nézett ki.

Ekkor kidobáltam belőle az összes oda nem illő tárgyat (zellerszárak, babér, kakukkfű - ez tartott a legtovább, de még mindig jóval kevesebb idő volt, mintha leszedegettem volna a pici leveleket a szárukról). Aztán egy kis rizsliszttel behabartam. Aki eszik, tehet bele tejfölt is. Meg ehet mellé galuskát. Én barna rizzsel ettem. Ja, meg alaposan meglocsolva kaporolajjal, de arról lesz egy külön poszt, hogy könnyebb legyen megtalálni.

Napi cukinak meg két kis hőgutatütött négylábú. Most vasárnap, Tésa.

Lencsegulyás

Nagyon kevés lencsével készült étel szerepel a blogunkon, ezért is örültem különösen amikor anyukámék ezzel vártak múlt héten. Tulajdonképpen nem is leves ez, inkább egytálétel, mert olyan sűrű, laktató, hogy megáll benne a kanál. :) Ettem belőle egy tányérnyit és utána már semmi mást nem tudtam volna.


A recept innen van. Ha jól emlékszem anyukámék csülök helyett füstölt combbal készítették. De bármilyen füstölt hússal finom lehet.

Hozzávalók:
- 30-40 dkg füstölt hús
- 30 dkg marhalábszár
- 40 dkg lencse
- 2 közepes vagy 1 nagy fej hagyma
- 2 szál sárgarépa
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors, babérlevél,
- olaj + liszt + pirospaprika a rántáshoz
- citromlé

A lencsét előző este beáztatjuk hideg vízbe.



Másnap a füstölt húst (egyben, darabolás nélkül) feltesszük főni kb. 1,5 liter vízben. Közben felkockázzuk a marhahúst és ketté-, majd félkarikára vágjuk a hagymát. 25 perc után hozzáadjuk a füstölt húshoz.

Kb. fél órát főzzük, majd belekeverjük a leszűrt, átmosott lencsét és a megtisztított, felkarikázott sárgarépát. Sóval, borssal, babérlevéllel ízesítjük.

Amint a húsok és a zöldségek is megpuhultak, a füstölt húst kiemeljük a levesből, kis kockára vágjuk, majd visszatesszük.

Olajból, lisztből és pirospaprikából rántást készítünk, ezzel sűrítjük a levest. Kevés citromlével (esetleg ecettel) savanyíthatjuk.

Boeuf bourguignon vagyis burgundi marharagu

Akkor most én blogolok egy picit Andi helyett. :)

Hétvégén nagy lépésre szántam el magam: úgy döntöttem, kipróbálom azt az ételt, amit az idei családi karácsonyi ebédre szánok. Azt, amiről csak jókat hallottam és ami kb. 1,5 éve mocorog a fantáziámban, amióta láttam a Julie & Julia című filmet. Aki látta, az tudja, hogy miért szántam rá magam próbafőzésre: a filmben Julie is elrontja elsőre Julia Child híres marháját, ami ráadásul hosszú órákon keresztül készül.

Minden évben mást találok ki karácsonyi ebédre, a levesen kívül nem szokott ismétlődni a menü. Idénre ezt gondoltam. Azt hiszem jól döntöttem, mert átment a próbán. Megéri a sok pepecselést. :)

A recept alapvetően 3 részből áll:
1. a hús előkészítése / elkészítése
2. a gomba elkészítése
3. a hagyma elkészítése

Majd az egészet egy edényben összesütni.

Az eredeti receptet szerettem volna használni, ami eredeti nyelven így szól. A Mindmegettén pedig nagyon jól le van fordítva, ezt vettem alapul. Két személyre készítettem az ételt, ezért néhány alapanyag mennyiségét csökkentettem. Némelyiket viszont hagytam úgy ahogy a receptben van, a megfelelő ízhatás elérése végett. Végül akkora adag lett belőle, hogy 3 ember is jól lakott volna vele.


Hozzávalók a marhahúsos raguhoz (2-3 főre):
- 10 dkg húsos szalonna (erdélyi)
- 1 evőkanál olívaolaj
- 60 dkg marhahús felkockázva
- 1 közepes sárgarépa
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 csapott teáskanál só
- 1 kávéskanál bors
- 2 csapott evőkanál liszt
- 3 dl vörösbor
- 3 dl húsleves / csontlé
- 1 kis konzerv sűrített paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- fél teáskanál kakukkfű
- 1 babérlevél

A szalonnáról eltávolítottam a bőrét és felcsíkoztam fél centi vastagra. Bőséges vízben, forrástól számítva kb. 10 percig főztem. Lecsöpögtettem, megszárítottam. Egy serpenyőben mindkét felét halványbarnára pirítottam, majd egy mély, jénai tálba kiszedtem.

A marhahúst szerencsére anyukám kedvenc hentese felkockázta nekem, így azzal nem volt más dolgom, mint hogy átöblítettem és papírtörlővel megszárítgattam. A serpenyőben lévő szalonnazsírhoz hozzáadtam az olívaolajat és ebben a keverékben megkapattam a hús minden oldalát. Egyszerre csak kis adagot helyeztem a serpenyőbe. Ezután a húst is félretettem abban a tálban, amibe a szalonnát szedtem ki.

A visszamaradt zsiradékban megpirítottam a vékonyra szeletelt hagymát és a felkarikázott sárgarépát. Ezt nem kellett leszűrni, mert olyan kevés zsíron kevergettem a zöldséget, hogy szinte a teljes mennyiséget felszívta.

A húst és a szalonnát megszórtam sóval, borssal, liszttel. Jól összekevertem. A tálat fedő nélkül a 230 fokosra előmelegített sütő közepére helyeztem. Néhány perc után kivettem és újra átkevertem a húst. Újabb pár percre visszatoltam a sütőbe az edényt. Ahogy a recept írta, egy vékony, ropogós réteg keletkezett a marhán a megbarnult liszttől.

Kiemeltem a tálat a sütőből és mérsékeltem annak hőfokát 160 fokra. Bár nem volt egyértelműen leírva, de én hozzáadtam a húshoz a répát és a hagymát. Ráöntöttem a bort (burgundi helyett egri bikavér volt) és a húslevest, hozzáadtam a paradicsompürét, az áttört fokhagymát, a kakukkfüvet és az elmorzsolt babérlevelet. Jó alaposan összekevertem, majd lefedtem a jénait, és a sütő alsó harmadára toltam.

Jó sokáig nem kellett hozzányúlnom (kb. 3 óra), csak arra figyeltem, hogy a leve egyenletesen, lassan forrjon.

Közben elkészítettem a gombát. Ennek a leírása is megtalálható a Mindmegettén az említett receptben.
Szóról szóra le van fordítva Julia Child eredeti receptje, amit megtalálhatunk híres szakácskönyvében. És itt. Sajnos ebben a hivatkozásban hibás a hússal kapcsolatos fájl, ezért linkeltem be oda egy másik forrást.

Na de vissza a gombához.

Hozzávalók a 2-3 személyes adaghoz:
- 25 dkg gomba
- 1,5 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj
- 1 szál újhagyma
- esetleg só, bors (én kihagytam)

A gombákat megtisztítottam feldaraboltam. Ha nagyon pici gombáink vannak, hagyhatjuk egyben, nem kell aprítani. Az újhagymát felkarikáztam a zöldjével együtt.

A leírás szerint a következőképpen lesznek szép pirosak a gombák:

"A megfelelően pirított gomba enyhén barna, és nem izzadja a nedveket főzés közben; ehhez a gombáknak száraznak kell lenni, a vajnak nagyon forrónak, és a gombák nem lehetnek zsúfoltan a serpenyőben. Ha egyszerre túl sokat pirítanál, akkor pirítás helyett párolni fogod őket – a nedvek kiszöknek, és a gombák nem barnulnak. Ha tehát nagy mennyiséget szeretnél készíteni, több részletben pirítsd őket."

A serpenyőben felmelegítettem az olaj és a vaj keverékét. Akkor megfelelő a zsiradék hőfoka, amikor a vaj habzása alábbhagy. Ekkor kis részletekben - mint a húst - beledobtam a gombát. A tűz felett 4-5 percig rázogattam a serpenyőt, és amikor már mindenhol egyenletesen szép piros volt a gomba, leszűrtem és félretettem Jöhetett a következő adag. Amikor mindegyik megpirult, visszatettem az egészet a serpenyőbe, belekevertem a hagymát és néhány percig még együtt sütöttem. Leszűrtem, hogy ne maradjon rajta sok olaj.

Ezután félretettem a gombát.


Jöhetett a hagyma. Ez egy kicsit becsapott engem. Ugyanis a Mindmegettén látható fotón gyöngyhagymával készült az étel, a leírásban viszont nyers fehérhagyma szerepel, ráadásul 18-24 db van megadva. Úgyhogy szépen mondtam is anyukámnak, hogy kb. 20 db gyöngyhagymát vegyen nekem. Anyu nem értette, hogy mit kezdenék olyan kevés gyöngyhagymával, úgyhogy hozott kb. 15 dkg-t, ami úgy ránézésre 35-40 szem lehetett.

Aztán kiderítettem a félreértés okát és utánaolvastam az elkészítési módnak. Végül örültem, hogy ecetes gyöngyhagymával dolgozhatok, mert azt csak meg kellett pirítanom.

A nyers fehérhagyma elkészítésére Julia Child két féle módot is javasol. Mármint az előbarnítás után. Meg lehet főzni borban, vízben vagy húslevesben fűszerekkel együtt, vagy akár meg is lehet sütni. Mindegyik esetben vigyázni kell, hogy megtartsa formáját, ne essen le róla egyetlen réteg héj sem és ne puhuljon meg túlságosan.

De hát az ecetes gyöngyhagyma már így is eléggé puha, így maradtam a barnításnál.

Hozzávalók:
- kb. 15 dkg ecetes gyöngyhagyma
- 1 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj

A vaj és olaj keverékét felmelegítettem és amikor buborékozni kezdett, beledobtam a hagymákat. Nem volt sok, egyszerre belefért a serpenyőbe. Néhány percig rázogattam a tűz felett és amikor már megbarnult mindenhol, leszűrtem róla az olajat.

A hagymát is félretettem.


Kb. 3 óra sütés után megfelelően puhának éreztem a húst. Kivettem az edényt a sütőből - olyan illata volt hogy csak na! - , merőkanállal egy másik edénybe mertem a szaftot, úgy hogy közben egy szitán átszűrtem. A recept szerint mindent ki kellene emelnem a sütőtálból, aztán kimosnom, de erre nem voltam képes. A nagyja levet átszűrtem egy kis lábasba és felforraltam. Közben folyamatosan szedtem le róla a zsírt. Persze ezt sem sikerült 100 %-osan megoldanom, de a nagy része eltűnt róla. Egy viszonylag sűrű szaftot kaptam.

A húst egyenletesen beborítottam a gombával majd a gyöngyhagymával, ráöntöttem a szaftból annyit, hogy majdnem ellepje (maradt is még belőle) és lefedve visszatoltam a sütőbe a tálat még kb. 20 percre.

Ez után nem bírtam tovább, kivettem a sütőből és felfaltuk majdnem az egészet. :) Petrezselymes rizst készítettem hozzá, de karácsonykor krokett lesz mellé.

Pontosan olyan lett mint amilyenre számítottam, amit elképzeltem az elmúlt másfél év alatt. Az omlós marhahús, a sűrű, fűszeres szaft, a 3 féle hagyma és az a hihetetlen finom illat, ami a sok-sok óra alatt szállt a sütőből meggyőzött arról, hogy megfelelő karácsonyi ebéd lesz Julia néni egyik specialitásából. :)

A munka összességében egyébként kb. 1,5 órányi volt.

Nizzai egytálétel marhahúsból

Most egy másik szakácskönyvre kattantam rá, címe Európa eszik. Ebből fogok néhány receptet kipróbálni a következő hetekben. Mivel marhahús kell ehhez az ételhez, kicsit töprengtem magamban honnan szerezzem be. Nemrég a Kisnánára vásárolt marhahúsból főzött gulyásnak volt halszaga, pedig elmentem ahhoz a henteshez az újpesti piacon, amit Bea ajánlott, de annak éppen nem volt marhája, és elküldött egy másik társához. Szép volt a hús, sőt gyönyörű, de a szaga... meg a 4 órás főzési idő, mert nem akart megpuhulni... Aztán végül finom lett, és megettük, bár volt egy kis rossz érzésem, hogy vajon mit eszünk? Előtte egy évvel az Auchanban vásárolt marhahúsból főzött húslevest kellett kiönteni ugyanezért. Elmentem tehát a Lehel piacra, és egy helyen vettem egy kis darab szép felsálat - szerencsém volt, a hús hamar megpuhult, és halszag sem volt. Volt ezzel szemben olyan finom illat a kétórás sütési idő alatt, hogy a gyomrom is hangosan korgott közben, és alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön a vacsoránk, aztán meg nem győztem kiszellőztetni a lakást. De megérte!

Hozzávalók (4 személyre)

- 0,5 kg marhahús
- 4 fej hagyma (én kettőt tettem bele)
- 1 gerezd fokhagyma (én kettőt tettem bele)
- 6 db paradicsom
- 10 dkg töltött olivabogyó (én szárított, morzsolt trombitagombát tettem bele helyette)
- 0,5 kg krumpli
- 1 szál rozmaring
- 1 evőkanál fűszerkeverék (nem tudom mi lehet ez, én sót, borsot, őrölt köményt használtam)
- olívaolaj a sütéshez

A recept nem írja, de én azzal kezdtem, hogy a falatnyi darabokra vágott marhahúst elősütöttem egy teflon serpenyőben, csak addig, amíg a külseje szépen megbarnult. Ezután egy sütőtálba daraboltam a zöldségeket:  a hagymát és a krumplit nyolcfelé, a paradicsomot pedig négyfelé vágtam. A húst is hozzáadtam, rákarikáztam a fokhagymagerezdeket, megszórtam sóval, borssal, őrölt köménnyel, meglocsoltam olívaolajjal és a kezemmel alaposan összekevertem. Tenyeremmel rámorzsoltam a szárított gombát, végül a tetején elhelyeztem egy rozmaringágat (az eredeti receptben apróra vágva kell belekeverni, de én a fiam miatt nem mertem). Fóliával lefedve a hideg sütőbe toltam, majd 180 fokon sütöttem 2 órán keresztül.

Szerintem nagyon-nagyon finom lett, a fiam viszont túl fűszeresnek találta (azt hiszem nem szereti az őrölt köményt), valamint az apróra morzsolt trombitagombákat is kiválogatta.

Sörös marharagu krumpligombóccal

Ezt az ételt egy kirándulós napra terveztem ezen a hétvégén, de a kirándulás még nem jött össze, az étel viszont elkészült. Nem tudom hány napos hétvége kéne, hogy minden beleférjen, amit elterveztem. Azt hittem, amikor Marcsitól plusz egy szabadnapot kaptunk, hogy most aztán biztosan nem lesz időhiányom. Csak képzeltem! Pedig ma még nyertünk is egy egész órát, amit kirándulás helyett a kiskertem rendbetételére fordítottam. Simán ki tudnék békülni a 25 órás nappal, és a négynapos hétvégékkel! :-)

A receptet megint Piszkénél találtam, és mint már említettem, egy kirándulásos napra akartam időzíteni, mert hosszan és lassan sül-fő a sütőben, nem kell vele sokat törődni. Leírom hogyan készült, mert bár szinte ugyanúgy csináltam, mint ahogy nála olvasható, azért volt egy-két apró eltérés.

Hozzávalók:

- 1,5 kiló marhanyak felkockázva

- 4 ek olaj
- egy nagy marék szárított trombitagomba (vagy 25 dkg gomba)
- 2 fej vörös és 1 fej lilahagyma
- másfél darab nagyobb sárgarépa

- 2,5 dl sör (én ennyit tudtam szerezni!)
- 1. tk. bors,
- só
- 2 babérlevél
- 1 ág rozmaring

- én még tettem bele plusz: egy kis maradék zöldpaprikát, egy paradicsomot negyedelve, egy kis zellergumó felét egydarabban, egy gerezd fokhagymát felaprítva és két evőkanál paprikakrémet

Egy nagyobb teflon serpenyőben megsütöttem a húst az olívaolajon, s amikor már szép piros volt a nagy része, rászórtam a durvára darabolt hagymát, megsóztam, és lefede hagytam, hogy levet engedjen. Amikor ez meglett, felöntöttem az egészet a sörrel, egy kis vízzel, és beleszórtam a fűszereket (sót, borsot, babérlevelet, rozmaringot, szárított erdei gombát, zöldpaprikát, paradicsomot, zellert, fokhagymát, nagyobb darabokra vágott répát, paprikakrémet). Mivel minden edényem műanyag nyelű, átöntöttem az egészet egy jénai tálba, lefedtem, és betoltam a 170 fokos sütőbe 3 órára. Közben néha ránéztem, ha kellett, öntöttem még egy kis vizet rá. Amikor a harmadik óra is megkezdődött, nekiálltam a krumpligombócoknak.

Hozzávalók a krumpligombóchoz:

- 40 dkg főtt áttört krumpli

- 10 dkg liszt (réteslisztet használtam)

- 1 csokor petrezselyem (vagy szárított, nekem most ez volt csak)

A krumplit felkockáztam, sós vízben megfőztem. Még forrón krumplinyomóval áttörtem, és hagytam hűlni. Amikor már jó langyos lett, összegyúrtam a liszttel és a petrezselyemmel, kicsike gombócokat formáztam és beletettem a ragu szaftjába, majd a krumpligombócokkal együtt még 15 percig sütöttem 200 fokon.

Nagyon tartalmas, különleges vacsora lett, a hús olyan puhára főtt, hogy szálaira omlott szét. Különösen jól esett volna egy jó nagy kirándulás után... (Ha nem sürget annyira az éhező gyermek, a fotó kedvéért áttehettem volna egy szép tiszta edénybe, biztos jobban nézne úgy ki. De elhihetitek, hogy élőben gyönyörű volt!)

Cukkínis-húsos töltött burgonya

Nagyon mérges voltam tegnap este. Szépen elterveztem, hogy a maradék főtt marhahúsból mit készítek. Néhány napja böngésztem az interneten, kifejezetten maradék húsos receptek után kutatva, amikor rábukkantam egy oldalra: orosz ételek gyűjteményét találtam rajta, ezek között is egy olyant, ami nagyon megtetszett. Maradék főtt marhahús kellett hozzá, krumpli, hagyma, és.... És innen nem tudom. Elmentettem a kedvencek közé az oldalt, de tegnap, amikor álltam volna neki a főzésnek, szomorúan konstatáltam, hogy az oldal úgy ahogy van megszűnt az alatt a pár nap alatt és mivel nem olvastam át alaposan a receptet, nem is tudtam, hogy készítsem el azt az ételt.

Imi elment Frakk-kal állatorvoshoz én pedig ez alatt agyaltam, hogy ugyan mit is kezdhetnék azzal a néhány szelet hússal. Ide-oda kattintgattam, amikor is megláttam egy töltött burgonya receptjét (azt hiszem valamilyen zöldséges töltött burgonya néven futott). Nem is olvastam bele, mert azonnal megvilágosodtam: hússal töltött krumplit készítek.


A hűtőből és a spájzból összeszedtem mindent amiről úgy gondoltam hasznos lehet hozzá, úgymint:

- főtt marhahús
- 8 db közepes burgonya
- fél cukkíni
- 1 fej vöröshagyma
- 1/3 doboz konzerv kukorica (bontott volt, annyi volt benne)
- a fél literes tejszín harmada (szintén bontott volt)
- 1 nagy doboz tejföl
- sok petrezselyem
- 2 gerezd fokhagyma
- olaj
- cayenne bors
- pirospaprika
- só

Ahogy a meggyszószos bejegyzésemnél említettem, a marhahús nem puhult meg teljesen, meg is maradt belőle néhány szelet. Kidobni sajnáltam, a kutyáknak pedig minden napra volt jó kis házikoszt maradék anyuéktól, így ők sem kapták meg. Ezért előrelátóan bepácoltam fűszeres olajba a húst és egy jénai edényben a hűtőben tároltam.

A krumplikat meghámoztam és egészben feltettem főni sós vízben. Forrástól számított 10 percig főztem, majd leszűrtem és hagytam hűlni.

Eközben felaprítottam a hagymát és nagyon apró darabokra felvagdostam a húst is (az olaj csodákat tett vele, mert teljesen megpuhult). A kukoricát lecsöpögtettem, a cukkínit megmostam és héjastól kis kockákra vágtam.

A hagymát forró olajban megdinszteltem, rádobtam a cukkinit is és néhány percig fedő alatt együtt pároltam. Ezután megszórtam egy mokkáskanálnyi pirospaprikával és hozzákevertem a feldarabolt húst, az apróra vágott petrezselymet és a kukoricát is. Cayenne borssal, sóval ízesítettem és időnként megkeverve kb. 10-12 percig főztem-pirítottam.

Ezalatt a langyosra hűlt krumplikat egyesével "kibeleztem". A hosszabbik oldalukon levágtam a tetejüket és kiskanállal kikapargattam a belsejüket, vigyázva, hogy ne törjenek össze. A krumplik egyébként abszolút nem puhultak meg csak annyi ideig főztem, hogy ne legyenek teljesen nyersek, hogy könnyebben dolgozhassak velük. Azért így is elég nehéz volt...

Egy sütőtálba beledobáltam a kivájt részeket és a tetejükre ültettem a krumplikat. Mindegyiket alaposan megtöltöttem a cukkínis hússal.

A bontott doboz tejszínt elkevertem a nagy poharas tejföl háromnegyedével, belenyomtam a két gerezd fokhagymát és sóztam. Ezzel a keverékkel locsoltam meg a krumplikat és már mehettek is be (alufóliával letakarva) a 200 fokos sütőbe.

Nagyon nehezen puhult meg, kb. másfél óráig sütöttem. A tejszín-tejföl keverék az elején megijesztett, mert ahogy ráöntöttem, soknak tűnt, majdnem ellepte a krumplikat. A vége felé pedig már azon izgultam, hogy nagyon száraz lesz az étel, mert minden nedvességet felszívott. A tetején a hús kissé ki is száradt, ezért utólag megkentem még tejföllel és még így is sütöttem 10 percig.

Összességében nem egy bonyolult étel, csak kissé időigényes mire elkészül. Azt hiszem, jobban nem is tudtam volna hasznosítani a maradék húst. Finom ebéd lett belőle. :)

Itt pedig Frakk látható, a kutyadoki után, kissé meggyötört állapotban. Aggódunk érte, mert megint előjött rajta egy olyan dudor, amiről legutóbb kiderült, hogy rosszindulatú bőrrák. Akkor ugyan meggyógyult, de figyelmeztettek, hogy bármikor kiújulhat. Most a szeme fölött van egy kinövés, nem túl szerencsés helyen. A doki szerint ez még nem feltétlenül daganat, most figyelnünk és mérnünk kell, hogy nő-e. Ha nő, akkor műtét, szóval szorítsatok!

Ha már ott volt vele Imi, megmutatott a dokinak még néhány, számunkra gyanús púpokat Frakkon. Olyan alaposan meg lett vizsgálva, hogy még egy kis foltot is beleborotvált kutyánk oldalába, hogy közelebbről meg tudja nézni a dudort. Most nagyon vagányul néz ki Frakk, kb. mint a Taxi című filmek főhőse, Daniel a hajába borotvált csíkkal. :)

Valamint akciós volt éppen a mikrochip beültetés, ezért gyorsan letudta a doki azt is. Szóval most már regisztrált kutyánk van! :) Szegény Frakk, nem csodálom, hogy kidőlt ennyi nem túl kellemes élménytől.

Később aztán aktívan nézte a tévét Vilmával együtt. :)

Nyírségi gombócleves

Ahogy már említettem az egyik bejegyzésemben, a szilveszteri menünk nagyon bőséges volt, mindenki megtalálta a maga ízlésének megfelelő ételt, hála a társaságunk lánytagjainak, akik kivétel nélkül konyhaszolgálatba álltak és készültek ezzel-azzal.

Levesből kétféle is terítékre került. A Blandi által készített virslis lencselevest éjfél után kóstoltuk meg, míg egyik kedves házigazdánk Bee nyírségi gombóclevesével indítottuk az estét. Ezt szeretném most bemutatni, mert Bee a héten átküldte nekem a receptjét.


Fogalmam sincs, Bee kitől tanulta ezt a levest, hiszen a Nyírséggel éppen ellenkező irányból, Halásziból (Győr-Moson-Sopron megye) származik. :)

Itt látható, hogy nem kis adaggal várt minket:


Ugyanaz az elmélyült levesre koncentrálás az asztal túloldaláról fényképezve:


Ráadásul Bee még arra is figyelt, hogy házilag sütött kenyeret kínáljon az ételek mellé:


A leves hozzávalói:
- 30 dkg marha comb vagy nyak
- 30 dkg sertés comb
- 30 dkg nyers angolszalonna
- 1 fej vöröshagyma
- fél zacskó mirelit fejtettbab
- fél zacskó mirelit borsó
- fél zacskó mirelit zöldbab
- 20 dkg gomba darabolva
- 1 db tv paprika
- paradicsomlé
- húsleves kocka
- tejföl
- só, bors
- liszt (a rántáshoz)
- olaj vagy zsír (a rántáshoz)
- a gombóchoz: krumplis tészta (amből szilvásgombócot is lehet készíteni)

Természetesen a mirelit zöldségeket idényben lehet helyettesíteni friss zöldséggel, a húsleveskockát csontlével, ki hogyan szereti.



Az angol szalonna zsírját kiolvasztjuk, ezen megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Erre rádobjuk a kis kockára vágott húsokat, összeforgatjuk, összepirítjuk, majd felengedjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk a végén. Ízesítjük két egész húsleves kockával (csontlével) sóval, borssal, apró kockára vágott tv paprikával, paradicsomlével - ízlés szerint. Ha a hús félig megfőtt akkor adjuk hozzá a zöldségeket. Amint minden megpuhult, egy fehér (pirospaprika nélküli) rántással besűrítjük és beledobjuk a krumplis gombócokat. Ahogy a gombócok feljönnek a leves tetejére, belekeverünk két evőkanál tejfölt, még egyszer összeforraljuk és kész.
Bár Bee nem írta, szerintem petrezselyemmel fűszerezhetjük.

A krumplis gombócok tésztájához itt vagy itt lehet megtalálni a receptet. Természetesen a leveshez jóval kevesebb krumpliból készítsük! Ha esetleg sok lett a tészta, mákos nudlit lehet főzni a maradékból.

Annyira finom volt, hogy tesóm kétszer is szedett egymás után és még a nekik elcsomagolt maradékból is evett. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb dicséret Bee-nek, mert Mazsolino nem szereti pl. a gombát és a babot. (Bár zárójelben megjegyzem, mostanában furcsaságok történnek, hiszen apu bableveséből is kétszer vagy háromszor evett.)

Borsos tokány

Még sohasem főztem borsos tokányt, nem is tudtam mi a különbség a marhapörkölt és őközötte, de amikor Marcsi magyaros ételekkel teli szakácskönyvét volt szerencsém lapozgatni, ezt a receptet is megtaláltam benne. És mivel pár héttel ezelőtt a piacon gyönyörű borjúhúst sikerült vennem, eldöntöttem, hogy megfőzöm otthoon, hátha Toma kedvence lesz, hiszen a marhapörköltet nagyons szeretni. A különbség pedig a kettő között - szerintem - csupán annyi, hogy ezt vörösbor helyett fehérborral kell felönteni.

Hozzávalók:

- 60 dkg sovány marha

- 1 nagyobb hagyma

- 15 dkg füstölt szalonna

- 1-1 db paprik és paradicsom

- 1 dl fehérbor

- só, bors

A húst kisujjnyi csíkokra vágtam, a hagymát felaprítottam és a szalonnát felkockáztam, majd kicsi olajon kisütöttem a zsírját. Amikor megsült, a ropogós pörcöket kiszedegettem a finom füstölt ízű zsírból. (Az eredeti recept szerint a végén a sült szalonnát vissza kell dobni a pörköltbe, de ezt tudtam, hogy nem fogom megcsinálni, ezért inkább becsomagoltam a ropogós szalonnadarabokat Zokninak, és betettem a mélyhűtőbe.) Ezután az aprított hagymát megdinsztelten a serpenyőben, amikor ez megvolt, rádobtam egy apró kockákra vágott paradicsomot és egy szintén felaprított paprikát. A paradicsom héját le kellett volna húzni, de nem tettem, mert gondoltam, szétfő a hosszú főzési idő alatt. Amikor a paprika és a pardicsom is jól összeesett már, hozzátettem a felcsíkozott húst, felöntöttem egy kis vízzel és a borral, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön hagytam rotyogni. Azt hittem, egy óra alatt meglesz, vagy maximum másfél, de úgy látszik, mégse borjú volt a borjú, mert újabb és újabb kóstolás után se volt elég puha a hús. Végül legalább három órán keresztül kellett főzni, és a hosszú főzési idő alatt felváltva töltögettem rá vizet és bort.

Amikor végül feltálaltam az ebédet, Toma azt mondta, nagyon finom, de ne túl sűrűn... Egyébként igaza volt, mert bár nekem így is nagyon ízlett, éreztem azt is, hogy az egy deci bor bőven elég lett volna.

És itt van ez a drága, sokat emlegetett Zokni, aki azóta már nyilván réges régen megette a finom szalonnadarabokat, hiszen ezt a borsos tokányt kábé két hete főztem. :-)

Bográcsgulyás, kakaós és vaníliás csiga

Szombaton megtartottuk idei utolsó, nagy baráti bográcsolásunkat. Szerencsére az idő is kedvezett és a meghívottak közül is sokan el tudtak jönni, bár a nagy létszám most egy picit hátrány volt. Ugyanis a legnagyobb bográcsunkban is csak annyi gulyást tudtunk főzni, ami épp hogy elég lett mindenkinek. :(

Most először készítettünk gulyást. Mármint nemcsak bográcsban, hanem úgy egyébként. Ugyanis én nem szeretem. :) Legalábbis eddig azt hittem.

Mivel megint Imi volt a szakács, így ő keresett hozzá egy receptet, amit kisebb módosításokkal felhasználtunk.
A marhalábszárat és -lapockát előző este kis kockákra vágtam, hogy aznap a takarítás és rendezkedés közben már ne ezzel kelljen foglalkozni.

A bográcsban Imi zsíron megpárolta a felaprított vöröshagymát, rádobta a felvágott paradicsomot és paprikát (még mindig a vépi, szép piros kaliforniai paprika) és együtt rotyogtatta rövid ideig. Ezután pirospaprikát szórt rá, összekeverte, és rátette a kockára vágott húst, amit kicsit pirított, majd felengedte vízzel, kb. a duplájával.


Beletette a csíkokra vágott fehér- és sárgarépát, gulyáskrémmel, sóval, őrölt köménnyel ízesítette. Addig főzte, amíg a hús már majdnem megpuhult, ekkor hozzáadta a kockára vágott krumplit és felöntötte annyi vízzel, hogy a bogrács tele lett. Én közben folyamatosan kóstolgattam, mert olyan jól nézett ki! :) Mire megfőtt a krumpli is, egészen sűrű leves lett belőle.

Nekünk is van ám két kuktánk:

Már megint értékelheteten képeket készítettem. Ez az egy a legnormálisabb a levesről, de remélem Boriék megszánnak és küldenek valami jobbat. Legalábbis remélem, hogy lefotózták!

Szóval mindenkinek csak egy ilyen pici tálnyi jutott. :( Elfogyott az utolsó cseppig, pedig Tomi nem is evett belőle, inkább kolbászt sütött. Én is szívesen felajánlottam volna a részemet valakinek, mert ahogy említettem, nem szeretem. De még jó, hogy nem tettem, mert a hűvös estén nagyon jól esett a forró leves. És finom is volt! Bár elég sósnak találtam a részemet, és akik már az aljából kaptak, szintén azt mondták, hogy sós. Valószínűleg elég lett volna a gulyáskrémmel sózni. De első próbálkozásnak szerintem nagyon finom lett!

Aki akart, tehetett bele magának erős darált paprikát. Friss barna és fehér kenyeret szeltünk fel hozzá.

A mi drága Bee-nk pedig betegen sütött nekünk ismét finom sütit. Most nem rétest hozott, hanem kakaós és vaníliás csigákat (ezt Halásziban, ahonnan ő származik zsidó rózsának hívják, leglábbis úgy emlékszem, ezt mondta). Annyira finom volt ez is, hogy mindenki azonnal lecsapott rá, szerencsére még időben sikerült lefényképeznem, bár ez a tál teljesen tele volt:

Tudom, hogy már van fent a blogon két kakaós csiga recept, de úgy sejtettem, ő másképp készíti, mint Csincsilla, ezért elkértem tőle a receptet, amit ma át is küldött. Ezt írta:

"Ne haragudj, de nem éreztem túl jól magam a hét elején és teljesen kiment a fejemből.

tészta:
60 dkg liszt
1 csomag élesztő
4 dl tej
3 tojás sárgája
2 evőkanál tejföl
5 evőkanál olaj vagy 10 dkg teavaj olvasztva
porcukor
só
Ebből dagassz egy kelt tésztát és pehenjen először jó melegen legalább egy órát.
Utána sodord ki kb fél cm vastagra és locsold meg az egész felületet olvasztott vajjal (itt mennyiséget nem tudok sajnos mondani) és a vajra jó vastagon szórj kristálycukrot és kakaót, vagy cukrot és fahéjat vagy cukrot és vaníliáscukrot.
Tekerd össze és vágd szeletekre, kiolajozott tepsiben keleszd még fél órát.
Én először olyan 150 fokon szoktam sütni és amikor már rózsaszín akkor meglocsolom cukros tejjel és tovább sütöm hogy jó barna legyen.

Nem nagy ördöngösség és amig pihen a tészta sokminden mást el tudsz mellette végezni, én ezért is szeretem.

Sok puszi és nagyon jó étvagyat hozzá.
Bee"

Én is jó étvágyat kívánok mindenkinek! :) Bee-nek pedig mielőbbi gyógyulást!

Vörösboros marhapörkölt Frakk 6. születésnapján

A rossz idő ellenére tegnap sikeresen megtartottuk a "szezonnyitó" bográcsolós bulinkat. Számomra hihetetlen volt, hogy a tavalyi első bográcspartinkon ugyanilyen idő próbálta keresztülhúzni számításainkat. Illetve nem, mert tavaly többször, rövidebben, de intenzívebben esett az eső, most pedig még a délelőtt folyamán azt hittem, hogy a felhőkön kívül nem lesz más probléma. Még az első, 5 percig tartó felhőszakadás után is bíztam rendületlenül. Aztán amikor már főtt a pörkölt és megérkezett az első vendégünk, Tomi és elkezdett szakadni az eső, már csak nevetni tudtam, annyira hihetetlen volt, hogy Imi már megint esernyővel a kezében kavargatja az ételt! Hiába, tényleg hős. Bográcshős. :) Szerencsére tanultunk a tavalyiból és már jó előre megkértük Gábor barátunkat, hogy hozzon megint sörsátrat, akárcsak tavaly, ami alá be tudjuk pakolni az asztalokat, székeket és eshet az eső, amennyit csak akar... A sörsátor meg is érkezett és a fiúk hősiesen felállították szakadó esőben. Kb. fél órára rá el is állt. :)

Kb. 20 embert hívtunk meg, néhányan sajnos nem tudtak eljönni, így a végeredmény 16 fő plusz két kutya volt. A pörkölt ennyi éhes szájra a következőkből készült:

- kb. 5 kiló marhahús (vegyesen comb, lapocka, lábszár)
- 7 nagyobb fej hagyma
- 6 paprika
- 6 paradicsom
- 1,5 liter száraz vörösbor
- 3 nagyobb fakanálnyi zsír
- fűszerek (só, bors, pirospaprika, pörköltízesítő)
Frakk és Vilma folyamatosan figyelték, ellenőrzésük alatt tartották a történéseket. Nehogy lemaradjanak valamiről. :)

Szerintem a pörkölt elkészítési módját senkinek nem kell leírni. A mi esetünkben annyi volt talán ami kiemelendő, hogy a boron kívül semmi mással nem öntöttük fel a húst. Víz nem került bele.

A képen nem teljes a létszám, de a két kutya nem maradhatott le róla. Mindenhol ott voltak, ahol ételt szimatoltak.A hús mellé készítettem tarhonyát. Savanyúságként csemegeuborkát, ecetes gyöngyhagymát és az anyuval közösen készített csalamádénkat lehetett választani. Tomi még pénteken hozott a Lipóti pékségből egy 3 kilós parasztkenyeret, amitől mindenki el volt hűlve. A méretétől és az ízétől is.

Frakknak tegnap volt a 6. szülinapja. Anyukáját Jankának hívják, és teljesen véletlenül 2 vagy 3 éven keresztül Janka napján adott életet kölykeinek. Frakkot Imi kapta ajándékba tőlem. Számára nem is volt kérdés, hogyan fogják hívni a vizsláját. :)

Ahogyan már Imi megírta a blogjában a tavalyi évünk nem volt problémamentes. Körülbelül ebben az időszakban, június elején észrevettünk egy fekete pöttyöt Frakk fenekén. Első pillantásra kullancsnak tűnt. Az állatorvosunk viszont megállapította, hogy nem kullancs, hanem ciszta. Azt tanácsolta, várjunk egy picit, hátha felszívódik és akkor nem lesz semmilyen következménye. Nem így történt, sőt egyre nagyobb lett. Ki kellett műteni és Csikós doktor azonnal elküldte szövettanra. Hamarosan jött is a megdöbbentő eredmény: melanoma malignum, rosszindulatú bőrrák. A legrosszindulatúbb fajta, agresszívan terjed, az áttétek a belső szerveket is megtámadhatják és nagyon gyorsan kiújulhat. 6 hónapot jósoltak Frakknak, amibe mi nem voltunk hajlandók beletörődni, mégis minden nap arra gondoltunk titokban, hogy megint egy nap eltelt a 6 hónapból. Frakk viselkedése abszolút nem árulta el, hogy beteg, ugyanolyan volt mint azelőtt. De nagyon féltünk, hogy hamarosan itthagy minket. Én folyton arra gondoltam, hogy miért pont ő? Vagyis miért pont a mi kutyánk? Az imádnivaló, gyönyörű vizslánk? Mi lesz Vilmával, mi lesz velünk? Abban egyetértettünk Imivel, hogy ha arra kerül a sor, nem hagyjuk szenvedni a saját önzőségünk miatt...

Szerencsére Csikós doktorban megint pozitívan csalódtunk, mint már annyiszor. Azonnal elküldött minket az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetbe Budafokra. Megdöbbennétek, mennyi daganatos állatot kezelnek ott, azon a helyen, ahol az embereket is.

Frakk jó kezekbe került. Az első vizsgálat során kiderült, hogy nincsenek áttétek és Csikós doktor úgy tűnik, a cisztával együtt eltávolította a még lehetséges rákos sejteket, így az alap 3-szori sugárterápiát javasolták. Szegény Frakknak ez kisebbfajta tortúra volt, de megérte! Szeptemberre tünetmentessé nyilvánították.Ezt most lekopogtam, mert persze az ördög nem alszik... Bármi előfordulhat, de most még jobban odafigyelünk.

Elnézést kérek, amiért hosszúra sikerült a beszámolóm, de az állatimádók talán megértenek. Ez a mostani szülinap különleges jelentéssel bír, hiszen Frakk megérte! Nálunk a kutyák családtagok, méghozzá közeli családtagok. Ha nekik fáj valami, akkor nekünk is. Szeretnénk a lehetetlent, hogy amíg mi élünk, éljenek addig ők is!

Frakk grillkolbászt (kolbászokat) kapott szülinapjára. Körülbelül két másodpercig örült az ajándékának, aztán már el is felejtette. :)

Mindent összevetve nagyon jól sikerült a tegnapi nap. A pörkölt finom volt, mint mindig! A visszajelzésekből ítélve nem csak én gondolom így!

Külön szeretném megköszönni Bee-nek az isteni házi réteseket, amit még langyosan, kis kosárkában hozott át mint Piroska. :) A rétesek receptjét itt találjátok. Én meg sem kísérlem elkészíteni, mert türelemjáték.

Kanizsai gombás rostélyos, nokedlivel

A Tamás Nagykanizsán töltötte gyerekkora legszebb napjait, ahol ott volt a nagymama, aki nagyon beosztóan és nagyon finoman főzött (egyáltalán, tökéletesen vezette a háztartást, nem úgy, mint én, aki még a gyúródeszkát is vízzel mosom), meg a nagypapa, aki mindig vitte kicsi unokáját gombászni, mert Kanizsán akkoriban térdig jártak az erdőkben a vargányában. Ha jól értem az elbeszéléseket. És a nagymamája főzött ilyen gombás marhát, ezzel a névvel, és hát ez volt a feladat, hogy ezt kéne valahogy reprodukálni. És győzelem, sikerült. Még tavaly kezdtem el, most vasárnapra el is készült:)

Hús
A gombás ragu körül-belül úgy készült, mint a szarvas, csak más volt a pác. Olyan másfél kilónyi marhahátszínt felkockáztam, és ráöntöttem néhány kanálnyi étolaj/bors/felkarikázott vöröshagyma keverékét. Dobozba zárva, néha megkevergetve hagytam néhány napig állni a hűtőszekrényben. Aztán a nagy napon apróra felkockáztam 2-3 fej vöröshagymát, üvegesre pároltam őket némi libazsíron, rádobtam a pácból kihalászott, lehagymátlanított marhakockákat, körbepirítottam, és aztán fedő alatt puhára pároltam, mindig egy kis folyadékot rátöltve (úgy emlékszem, vörösborral kezdtem, és vízzel folytattam). Jó sokáig tartott, amíg megpuhult, nem szoktam kuktát használni, biztos volt 2-3 óra is, dehát nem kell mellette állni, csak néha ellenőrizni, hogy kell-e rá még egy kis folyadék. Közben valamikor még tettem hozzá egy késhegynyi erős paprikát meg sót is. Nagyjából itt tartottam, amikor beállítottak a szilveszteri vendégeink, annyi finomsággal, hogy január első két hetében nemigen kellett főzni, sőt, még mindig van a fagyasztóban az általuk betárazott sütikből és vöröskáposztából. Így aztán szépen bedobozoltam a ragut, és elraktam szűkösebb napokra a fagyasztóba.
Ami el is jött. Feláldoztam az utolsó marék tésai szárított vargányát, a szokásos módon szószt csináltam belőle. (5 dkg vajon megpirítottam az előzetesen fél órára beáztatott gombát, és zsírjára sütöttem, pici keményítővel megszórtam, és felengedtem némi vízzel. Só, bors.) Ezt kevertem össze a közben felengedett marharaguval, és miután a Tamással egyeztettem, hogy a nagymamája tuti tejfölt használt, és nem tejszínt, belekevertem még egy kis doboz tejfölt meg egy nagy marék apróra vágott petrezselymet.

Nokedli
Még ezt sem írtuk be, azt hiszem. Valamennyi tojást – a szokásos divatirányzatoktól és az otthoni tojáshelyzettől függően – össze kell keverni liszttel és annyi vízzel, hogy olyan jó sűrű tészta legyen (én most 3 kis tojást, olyan 30-40 dekányi lisztet és némi vizet használtam). Minden könyv azt írja, hogy épphogycsak össze kell keverni, nem szabad finomra kidolgozni. Nem tudom, miért, és még sosem volt időm kipróbálni, hogy mi lenne, ha finomra kevergetném. Zubogva forró sós vízbe szaggatjuk valami megfelelő alkalmatossággal (én a műanyagtolókás változatot tudom csak használni, mert a fém-fém találkozást nem bírom). Meg kell keverni, hogy ne tapadjanak össze a félig nyers darabkák, és olyan jó öt percig kell főzni, vigyázva, mert könnyen felhabosodik és kifut. Közben pont el lehet mosogatni a szaggatót és a tálat, amit használtunk. Nagyon alaposan le kell mosni a nokedliket folyóvíz alatt szűrőben, nekem legalábbis ez vált be, így sosem tapad össze. Libazsírral vagy olivaolajjal összeforgatjuk, és már kész is. Nem lassabb, mint kifőzni egy csomag tésztát, szeretjük is nagyon, mégis valamiért ritkán csinálom.