Egyben sült pulykacomb szezámos mézes répával

Vidék Íze sokadik felvonás... De most már áttértünk a februári számra, áprilisban majd eljutunk a márciusiig :)

Természetesen anyuék készítették el ezt az ételt is, sajnos én meg sem tudtam kóstolni. De biztos meg fogom csinálni, amikor más ötletem nem lesz. Annyira egyszerű és gyorsan elkészíthető - gondolom nem véletlenül volt az újságban a "kezdőknek könnyedén" nevű rovatban a recept.


Hozzávalók:
- 1 pulyka alsó vagy felső comb
- fűszerkeverék (steak, szárnyas, stb)
- só
- fél dl étolaj
- 50 dkg sárgarépa
- 5 dkg szezámmag
- 5 dkg vaj
- 1 evőkanál méz

A húst megmossuk, megtöröljük, megsózzuk, majd egy sütőedénybe fektetjük. A fűszerkeveréket elkeverjük az olajban, és ezzel bekenjük a hús minden oldalát. Vizet öntünk alá és lefedjük. 180-200 fokra előmelegített sütőben puhára pároljuk, majd a fedőt eltávolítva, a hőfokot mérsékelve pirosra sütjük a pulykát.


Amíg a hús sül, a sárgarépát megtisztítjuk, felkarikázzuk. A vajat serpenyőben felolvasztjuk, erre rádobjuk a sárgarépát, a szezámmagot és rácsurgatjuk a mézet. Megsózzuk és kevergetve megpirítjuk.

Nem szabad teljesen megpuhulnia, akkor jó, ha roppanós a zöldség.

A köretet és a húst tálra rendezzük, a felsőcombot szépen felszeleteljük.


Ízlés szerint lehet hozzá külön köretet készíteni, de nem szükséges. Anyuék tarhonyát csináltak mellé, nekem elég lenne a sárgarépa. :)

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem tesómnak az utóbbi időkben készített sok és szép fotót.

Pulykaleves

Ismét egy húsos-zöldséges, laktató leves anyuéktól. Saját bevallásuk szerint leginkább a tavaszi tyúkhúsleveshez hasonlít, csak jóval egyszerűbb, gyorsabb az elkészítése. A képek alapján én is úgy látom, hogy hasonlít. Sajnos nem tudtam megkóstolni, de egyszer biztosan elkészítem. Régebben nem szerettem a húslevest, sőt a paradicsomlevesen kívül semmilyen levest nem kedveltem - talán írtam már - de mostanában egyre inkább leveses vagyok. Nagymamám mondta mindig amikor gyerek voltam, hogy "figyeld meg, eljön az idő, amikor kívánni fogod a levest". Igaza volt, az öregek tudnak valamit. :)


Hozzávalók:
- vegyes pulykahús (anyuék csak pulykamellet használtak)
- sárgarépa
- zöldborsó
- fehérrépa
- hagyma
- petrezselyem
- zöldbab
- tészta
- só, bors


A húst megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk és kevés olajon pár percig pirítjuk-sütjük. Ezután felengedjük vízzel, hozzáadjuk a megtisztított, félbevágott hagymát. Beleszórjuk a felaprított petrezselyem felét, sózzuk, borsozzuk és addig főzzük amíg a hús félig megpuhul.
Közben megtisztítjuk, felkarikázzuk a kétféle répát. Ha friss zöldbabból készítjük, akkor azt is feldaraboljuk.
Amint a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a répát, zöldbabot, borsót és készre főzzük. A végén kiemeljük belőle a hagymát és belekeverjük a maradék petrezselymet.


Ha valaki tésztával szereti a leveseket, külön főzhet, külön kínálhat hozzá. Szerintem anélkül is elég laktató lehet ez a leves.

Padlizsános-cukkinis pulykamell

Szombaton lecsót raktunk el anyuékkal télire. Miközben vagdostuk a paprikát, paradicsomot, anyu megmutatta, hogy megint mennyi szakácskönyvet, sütős-főzős újságot szerzett be. Lassan külön szekrény kell ezeknek náluk. De ha csak abba gondolok bele, hogy ha az összes ételt megfőznénk, ami ezekben benne van...3 élet is kevés lenne hozzá.

Kiderült, hogy a vasárnapi ebédjüket már ki is nézték az egyik könyvből. Meg is mutatták nekem. Elolvasni elolvastam, de nem fogtam fel igazán, mert ez egy olyan könyv, amiben rengeteg a betű, viszont kép egy sincs az ételekről. Nekem pedig nagyon rossz a fantáziám ilyen szempontból. Ha nem látom, hogyan kellene kinéznie, nem is olvasom el a receptet, keresek egy olyant, amit mellett kép is van. Ezt el is mondtam nekik. Erre anyu azt mondta, hogy Mazsolinonak is pont ez a baja. Éppen ezért, tesókám, miközben olvas, el is játssza (!), kezével mutogatva, hogy mit kell csinálni és ő úgy el tudja képzelni a végeredményt. Olyan aranyos lehet! :)

Szóval az a bizonyos ebéd ez volt: padlizsános- cukkinis pulykamell. Mazsolino olyan rendes volt, hogy lefotózta és átküldte nekem a képeket a recepttel együtt, sőt még egy tál kóstolót is mellékelt hozzá. :)

Hozzávalók:

80 dkg pulykamellfilé, 30 dkg padlizsán, 20 dkg cukkini, 2 citrom leve, 5 gerezd fokhagyma, 10 dkg vaj, 2 dl fehérbor, 1 dl olaj, 10 dkg márványsajt, ½ dl tejszín, 2 dkg liszt (szójaliszt), só, őrölt fehér bors

A padlizsánt megmossuk, héjától megtisztítjuk, felszeleteljük, meglocsoljuk citromlével, megsózzuk, és 30 percre félretesszük. Ugyanígy készítjük elő a cukkinit. Ezután kicsavarjuk, a levet félretesszük. Vajon megpároljuk a cukkinit és padlizsánt, fokhagymával ízesítjük, és fehérborban puhára főzzük. A felszeletelt pulykamellet kissé meglapítjuk, megsózzuk, megborsozzuk, egy kevés olajon 4-5 percig mindkét oldalukat megsütjük. A felszeletelt sajtot ráhelyezzük, rövid ideig grillsütőben sütjük. A cukkini és padlizsán félretett levéből a tejszínnel és a liszttel mártást készítünk. A puhára párolt padlizsánra és cukkinira tesszük a sajtos pulykamelleket, még egyszer átsütjük grillsütőben, most már pirosra. Rizzsel vagy spagettivel kínáljuk, a leszűrt mártással tálaljuk.

Valamint még ezt írta Mazsolino:

"Saját megjegyzés:
Majdnem minden hozzávaló több volt nálunk: a pulyka, a fokhagyma, a sajt – ami egyébként trappista volt -, a tejszín. A mártást állítólag elszúrtuk, mert kicsit összefőztük, és nem szűrtük le – így sűrű, kenhető, és elég sós, tehát „belőle kevés is elég” mártás lett. Ennyire még nem izgultam ebéd miatt, hogy ehető lesz-e, de finom lett!"

Szerintem is finom lett, már meg is ettem! Nekem összesen 2 észrevételem volt: a pulykamellre többféle fűszert tettem volna, esetleg egy nappal előtte bepácolnám, mert egy kicsit natúr volt, valamint nekem túl citromos ízű volt a mártás. Az állaga tényleg nem folyékony, de végül is össze lehetett keverni a tésztával, ezért annak adott egy különleges, pikáns ízt.

Vép 3. nap - Pulykatorta és gesztenyekocka

Vépi hétvégénk harmadik napján, szombaton kora délelőttől délutánig Szombathelyen voltunk, ahol javában folyt a karnevál. Ilyenkor A Thököly út és a Fő tér teljes egészében le van zárva az autós forgalom elől, kirakodóvásár, és különböző felvonulások színesítik Szombathelyet. Na és az az illat, ami olyankor a levegőben száll: kemencés lángosok, langallók, juhtúrós lepények, sülő kolbász, húsok, hagymás finomságok tesznek éhessé minden egyes lépésnél. Persze mi ilyenkor gondolni nem tudunk az evésre... Inkább csak nézgelődünk.

Itt egy zászlóforgató csoport mutatta be tudását:

Őket kísérték a dobosok (háttérben a Történelmi Témapark falai):

Egy középkori család sétálgat a kirakodóvásár felé:


És egy katonai bemutatót is láthattunk:

A Történelmi Témaparkban pedig különböző korabeli csatákkal, harcmodorokkal, ismerkedhettünk meg. Ezt csak Tomi nézte idén, mi már többször is láttuk az egész napos rendezvényt. Ide karszalagos jeggyel engednek be mindenkit.

Római csapatok seregszemléje:


Egy kis összecsapás:

Lovasíjász bemutató:

Szombathelyen azért sem nagyon mertünk enni - azért Tominak és nekem lecsúszott egy kemencés lángos - mert kora estére Esztiékhez voltunk hivatalosak vacsorára Vasszécsenybe. Esztiről már írtam, ő Imi unokatesója és ő az, aki amellett, hogy gyerekeket nevel, dolgozik, tanul és még a háztartást is vezeti, méghozzá nem is akárhogy.

Ilyen gyönyörű ebédlővel vártak minket (az asztalon a fehér tálkákban szemes kávé és vanília illatú mécses van, nem semmi az illata):

A menü pedig pulykatorta és gesztenyekocka volt. Szerintem én most hallottam életemben először, hogy az a rakott pulykás étel, amit már többször is ettem Esztinél pulykatorta névre hallgat. Jót mosolyogtam rajta. :)

Ez a teteje sütés után.

Eszti a következőképpen készíti (mértékegységeket nem tudok, én is majd ki fogom tapasztalni, hogy miből mennyi kell):

A kiklopfolt, megsózott pulykamell szeleteket lisztbe forgatjuk és kevés zsiradékban hirtelen megpirítjuk mindkét oldalát, ezután egy tálba kiszedjük.

Tejfölt, reszelt sajtot (akár füstöltet is), lisztet, tojást és sót összekeverünk úgy, hogy a tejfölnél lényegesen sűrűbb keveréket kapjunk.

Egy tűzálló tálat, akár kereket, akár őzgerinc formát kibélelünk bacon csíkokkal, majd belehelyezünk egy sor húst, ezt megkenjük egy réteg tejfölös szósszal egészen addig, amíg mind el nem fogy. A szósz zárja a sort.

Közepesen meleg sütőben fél óránál tovább sütjük, amíg megpirul a teteje.

Ezután tortaként szeleteljük.


Melegen a legfinomabb, de kihűtve sokkal szebben szeletelhető. Nagyon laktató étel, én alig bírtam megenni azt az adagot amit itt láttok:

Azt elfelejtettem említeni, hogy amint visszatértünk délután Szombathelyről Vépre, egy tepsi rákóczi túrós várt minket, csak úgy az érzés kedvéért.. Zavaromban elfelejtettem lefényképezni, majd jövőre pótolom. :)

Mindez a desszertről jutott eszembe, mert Eszti is sütött ám sütit, nem is akármilyent. Gesztenyekockát, ami ugyan nagyon édesnek néz ki, mégsem az. Könnyű, krémes süti.

Hozzávalók (a tésztához):

- 6 tojás

- 6 evőkanál cukor

- 10 dkg margarin

- 6 evőkanál liszt

- fél csomag sütőpor

- 2 evőkanál keserű kakaópor

A tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük, az olvasztott, de nem meleg margarint belecsurgatjuk és tovább keverjük. A lisztet a sütőporral és kakaóval összeforgatjuk, egyharmadát a keverékre szitáljuk és a közben kemény habbá vert tojásfehérje egyharmadával óvatosan összeforgatjuk. A többi kakaós lisztet és a tojáshabot ugyanígy, két részletben a masszához adjuk.

Egy nagy tepsit margarinnal kikenünk, kilisztezünk vagy sütőpapírral béleljük és a tésztát rásimítjuk. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt megsütjük.

Hozzávalók a gesztenyekrémhez:

- 2 csomag vaniliaízű pudingpor

- 6 dl tej

- 25 dkg porcukor

- 20 dkg margarin

- 75 dkg gesztenyemassza

- 2 evőkanál rum

A pudingport a tejben 10 dkg porcukorral ízesítve sűrűre főzzük, hűlni hagyjuk. A puha margarint a többi porcukorral habosra keverjük. A felengedett, puha gesztenyemasszát átpasszírozzuk, a cukros margarinhoz keverjük a hideg vaniliakrémmel együtt, rummal ízesítjük és egyenletesen a kihűlt piskótára kenjük.

Hozzávalók a habhoz:

- 6 dl habtejszín

- 3 kis csomag habfixáló

- 3-4 evőkanál kristálycukor

- 2 evőkanál keserű kakaópor

A tejszínt kemény habbá verjük, a vége felé először a habfixálókat, majd apránként a cukrot szórjuk bele. Egyenletesen a gesztenyekrémre simítjuk. A tetejére kakaóport szitálunk.

Rövid időre behűtjük a sütit, hogy megdermedjen.

Mindez ismét két kiló pluszt jelentett fejenként egy nap alatt. De ha egyszer olyan finomnak nézett ki minden, hogy muszáj volt megkóstolni!

Gellért pulykamell

Most aztán pedálozhatok, hogy utolérjem Csincsillát, aki ugyan ritkán jegyez be, de amikor bejegyez, akkor nagyon ütős dolgokat. Vagy sokat egymás után, ahogy láthatjuk is... Szerintem Andi nagyon fog örülni, amikor meglátja, hogy most nem én voltam az aktívabb távolléte alatt. :)

Szóval akárhogy is gondolkodtam, nem fogom tudni Csincsillát lenyomni az oldalról, mert nincs ötletem, hogy mivel tehetném. Igazából nem is szeretném, mert annyira szép és különleges dolgokat alkotott az elmúlt időszakban, hadd gyönyörködjön bennük mindenki!

Remélem, a következő napokra is van még valami a tarsolyában, mivel én sem leszek itthon, holnaptól vasárnapig elutazunk Vépre Imi keresztszüleihez, a Savaria Karnevál idejére - ez itt a reklám helye. Valószínűleg úgy fogok hazatérni, hogy lesz egy-két vépi (vagy vasszécsenyi, ahol Imi unokatesója, Eszti lakik) finomság, amit megmutathatok nektek.

De most szüleim hétvégi ebédjét láthatjátok, amit Mazsolino sajnos csak utólag tudott lefotózni, mivel még aludt, amikor anyuék elkészítették a Gellért pulykamellet. Nem értem, miért ez a neve, de így volt benne a szakácskönyvben. Biztosan egy Gellértnek volt ez a kedvenc étele. Én egyszerűen csak zöldséges rakott pulykamellnek hívnám. :)

Hozzávalók:

- 8 szelet pulykamellfilé
- 15 dkg gomba
- 15 dkg sonka
- 15 dkg zöldborsó
- 1 csokor petrezselyem
- 15 dkg trappista sajt
- 1 kis fej hagyma
- 2 dl tej
- 2 dkg liszt
- 2 tojás
- őrölt bors
- só
- olaj

A hússzeleteket sózzuk, lisztbe forgatjuk, és a felhevített olajban mindkét oldalukat megsütjük. Tűzálló edényben sorba rakjuk.
A finomra vágott vöröshagymát olajon megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott, tisztított gombát, sonkát és a zöldborsót. Az egészet átpirítjuk. Sóval, borssal fűszerezzük. Amikor a levét elfőtte, finomra vágott zöldpetrezselyemmel megszórjuk. Átpirítjuk, majd liszttel meghintjük, elkeverjük, és tejjel felöntjük. Átforraljuk. Levesszük a tűzről, és a tojásokat egyenként elkeverjük benne. Kenhető állagúnak kell lennie.
A ragut a húsokon egyenletesen elosztjuk. Reszelt sajttal megszórjuk, és forró sütőben addig sütjük, amíg a sajt a tetején megpirul. Párolt rizzsel kínálhatjuk.

Pulykacomb muffinnal

Mivel Andi nyaralni megy, elkezdem feltöltögetni azokat a dolgokat, amiket az elmúlt egy-két hétben összegyűjtögettem. Lesz közte olyan is, amit kivételesen nem anyuék csináltak, hanem én. :) Andi bízik Csincsillában és bennem, hogy nem hagyjuk ellaposodni az oldalt, ezért rögtön bele is vágok. Te pedig nyaralj nagyon jól, Andi! Nyugodtan pihenhetsz! :)

Elsőre természetesen a tesóm által küldött receptet és képeket osztom meg veletek. Egy egyszerű pulykacombot sütöttek. Ami különleges az egész ételben az a köret. Bevallom, én még soha nem ettem köretként muffint, egyáltalán sós muffint sem, de ez így nagyon finom volt.

Hozzávalók a húshoz:
- 1 felső bőrös-csontos pulykacomb (1-1,2 kg)
- fűszersó
- 2 fej friss fokhagyma
- 2 nagy fej hagyma
- 1 ág rozmaring
- olaj
- 1 dl száraz fehérbor
- paradicsom
A húst bedörzsöljük a fűszersóval, mellédobjuk a félbevágott fokhagymagerezdeket, a nagyobb darabokra szelt hagymákat és a rozmaringot, meglocsoljuk az olajjal és a borral. 180 ºC-os sütőben puhára pároljuk, majd pirosra sütjük (kb. 1 óra 25 perc).

Hozzávalók a muffinhoz:
- 1 csokor újhagyma
- 10 dkg főtt sonka (egyben)
- 15-15 dkg spárga és zöldborsó
- 1 ek. olaj
- só, bors
- 8 dkg olvasztott vaj/margarin
- 30 dkg finomliszt
- 1 tasak sütőpor
- 2,5 dl tej
- 3 tojás
- 5 dkg reszelt parmezán sajt


Anyuék spárga helyett zöldbabot, parmezán helyett pedig trappistát használtak, mivel az volt otthon.

A muffinhoz az újhagymát megtisztítjuk, kevés zöldjével együtt karikákra, a sonkát apró kockákra vágjuk. Megfonnyasztjuk az olajban a hagymát, rádobjuk a borsót, zöldbabot, 5 percig pároljuk, sózzuk, borsozzuk. Kikenünk vajjal/margarinnal egy 12 csészés muffinformát. Összedolgozzuk a lisztet, a sütőport, kevés sót, borsot, a tejben elhabart tojásokat, a maradék vajat/margarint, a sajtot, a sonkát és a zöldségeket. A formákba töltjük, majd 180 fokon kb. 35 percig sütjük.

A húst felszeleteljük, és a vele sült hagymával, valamint a paradicsommal díszítjük.

Szerintem a muffinban tetszőlegesen lehet variálni a zöldségeket, lehet többféle friss fűszert belekeverni, de így is finom, különleges köret volt.

Vacsora Zolinál - avagy sonkával, sajttal töltött pulykamell

Mostanában nagyon keveset főzök. Hétköznap mindketten megoldjuk az ebédet bent a munkahelyen, a hétvégéken pedig vagy megyünk valahova, vagy felváltva vagyunk itthon Imivel, vagy ha véletlenül itthon ettünk, akkor valamelyik - a blogról - már ismert ételt készítettük el.
Mivel ma cseresznyebefőttet tettünk el tesómmal, szintén nem csináltam nagy ügyet az ebédből. Egy kis sült csirkét készítettem héjában sült krumplival.
Jövő héten Sopronban leszünk, ezért úgy gondoltam, hogy még előtte megosztom veletek a múlt heti élményemet.

Szombaton, az ominózus eperlekvár befőzés után masszőr Zolinkhoz voltunk hivatalosak. Mi még soha nem voltunk nála, mindig csak ő jött hozzánk, ezért többszöri egyeztetés után végre megállapodtunk a múlt hét szombatban. Imi bringatúrán volt a Tisza-tónál, így sajnos elég későn, este 8 órára értünk Zolihoz. Nem számítottam rá, hogy vacsorával vár minket! Az asztal gyönyörűen meg volt már terítve. De az igazi meglepetés akkor ért, amikor elmondta, hogy a vacsorához csak ici-picit vette igénybe anyukája segítségét, akkor amikor a húst össze kellett tekerni. Ilyen lett:


Mint megtudtam, sokat törte a fejét, hogy milyen étellel várjon minket, mert amikor nálunk volt, mindig finomat evett és nem akart "lemaradni". Meg kell, hogy mondjam, sikerült túlszárnyalnia engem. :) Sonkával-sajttal töltött pulykamellet készített, náluk ezt szokott lenni a karácsonyi vacsora vagy ebéd. Elkértem a receptjét.

Hozzávalók:
- 4 pulykamell szelet (kb. 15 dkg-s szeletek)
- 10 dkg gépsonka
- 25 dkg reszelt sajt
- kb. 1 dl tejföl
- 1-2 paprika (piros, zöld)
- só
- bors
- őrölt szerecsendió
- 2 csomó petrezselyemzöld
- 4 nagy kelkáposztalevél
- kis fej vöröshagyma

A finomra vágott hagymát, paprikát, petrezselyemzöldet és sonkát elkeverjük a reszelt sajttal, tejföllel. Sóval, borssal és szerecsendióval ízesítjük. A pulykamellet kiklopfoljuk, ráhelyezzük a leforrázott kelkáposzta levelet, rárakjuk a töltelék negyedét és feltekerjük. Alufóliával szorosan becsomagoljuk, majd megpároljuk. Amikor kissé kihűlt, a fóliából kicsomagoljuk majd egy kevés ketchuppal megkenjük, és kevés felhevített olajon átsütjük
Felszeletelve tálaljuk.

Zoli zöldséges rizst készített mellé és még arra is figyelt, hogy a fél paradicsomot cikkcakkosan vagdossa be.
Anyukája által készített kovászos uborkát ettünk mellé.

Ez volt Zoli adagja.

Zoli megvárta míg mindketten másodszorra is szedünk és már majdnem kidurranunk és csak ezután jelentette be, hogy anyukája sütött nekünk meggyes pitét is. :) Nagyon finom volt, de sajnos én már csak egyet bírtam enni.

Számomra a desszert utáni desszert egy jó kis lábmasszázs volt, amit kiköveteltem házigazdánktól. :)

Mindent nagyon köszönünk még egyszer, Zoli!

Jövő hétre mindenkinek szép, nyugis napokat, aki nyaral, annak pedig jó pihenést kívánok!

Cukkinis-sajtos pulykamellszelet zöldfűszeres barnarizzsel

Szegény cukkiniknek főszerepet szántam valamilyen kajában, de csak nem jött az ihlet, így hát egy szép pirosra sütött pulykamellszelet tetején végezték. Remélem nem sértődtek meg!


Négy szelet pulykamellet folpackkal letakartam, majd jól kilopfoltam. Sóztam, borsoztam és egy teflonserpenyőben egy kis olivaolajon mindkét oldalukat pirosra sütöttem. Áttettem a megsült húsokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe, majd az előkészített cukkiniket is megsütöttem ugyanebben a serpenyőben. Az előkészítés nem volt más, mint megpucoltam és hosszában felszeleteltem két kicsi cukkinit, besóztam és pár percig állni hagytam. Papírtörlővel a sós cukkinilét letöröltem (volna, ha nem felejtem el), és a cukkiniszeleteket is szép pirosra sütöttem.

A hússzeletek tetejére egy kics szárított bazsalikomot szórtam, ráhelyeztem a megsült cukkiniket, a maradékot pedig a tepsiben szabadon maradt területen szépen elhelyeztem. Minden szeletnek a tetejét alaposan megszórtam reszelt sajttal. Betoltam a 180 fokos sütőbe és addig sütöttem, amíg a sajt gyönyörűen rá nem olvadt a hús- és cukkiniszeletekre.

Zöldfűszeres barnarizst főztem hozzá, ez amilyen egyszerű olyan finom: egy bögre barnarizst kicsit megforgattam olivaolajon, megszórtam vegetával, majd felöntöttem két bögre vízzel. Lassú tűzön megfőztem. Amikor elkészült, felaprítottam pár levél bazsalikomot, mentát, néhány szál snidlinget, egy csokor petrezselyemet és ezt a mennyei illatú fűszerkeveréket hozzáadtam a rizshez. Ecetes-cukros lével meglocsolt jégsalátát ettem hozzá. Nagyon finom volt, csak a cukkini kicsit túl sós volt, az agyam meg túl kicsi...

Citromos-hagymás pulykamell

Hétvégén Stahl-féle csirkét sütöttem, és mint írtam, nagyon meglepődtem azon, hogy a fiam is hajlandó volt megenni. A csirke hasába - mint tudjuk - hagymát és citromot kell gyömöszölni, és ezekkel a finom ízekkel itatódik át a hús sülés közben. Az első falat után Toma meg is kérdezte, mi ez a finom íz, sőt tunkolni kezdte a kifolyt citromos-hagymás-fűszeres lét a tálról. Ezért gondoltam, hogy nem hagyom kihűlni ezt a forró nyomot, vagy addig ütöm ezt a vasat, amíg izzik (tessék választani!), szóval gondoltam, gyorsan készítek megint valami citromos-hagymás húst, annak biztosan nagy sikere lesz.

Ezért amikor hazaértem a munkából, gyorsan felszeleteltem a pulykamellet, fokhagymás tejben pácoltam pár órán keresztül, vagyis épp csak annyi ideig, amíg szokás szerint picikét szundikáltam délután. Ezután jól kiklopfoltam a leöblített szeleteket, sóztam, borsoztam, majd sütőpapírral bélelt és olivaolajjal megcsepegtetett tepsibe raktam nem túl szorosan egymás mellé. Egy fél citrom levével finoman meglocsoltam és némi hagymakarikát helyeztem gusztusosan minden szelet tetejére. Fóliával szorosan lefedtem és betoltam a 200 fokos sütőbe 30 percre.

Az volt a terv, hogy a hagyma ennyi idő alatt szépen megbarnul, karamellizálódik, megpuhul, de sajnos nem ez történt. Amikor a 30 perc letelte után levettem a fóliát szép fehér hagymát és szép fehér húszeleteket láttam a tepsiben. Ezért aztán újabb 30 percig fólia nélkül sütöttem 220 fokon, hogy legalább a hússzeletek színt kapjanak, majd pedig krumplipürével tálaltam. Azt leszámítva, hogy nem az elképzeléseim szerint alakultak a dolgok, nagyon finom vacsora lett egy kis kivételesen finom ízű krumpliból készült krumplipürével és uborkasalátával.

Nem adom fel ezt a tervemet a hússzelet tetejét díszítő és finoman ízesítő karamellizálódott hagymával, de legközelebb külön serpenyőben fogom a megfelelő állagúra, sütni a hagymát, és majd csak tálaláskor teszem a szeletek tetejére.

Toros káposzta

Soha nem főztem még toros káposztát. Nem is tudtam, hogy mit takar ez a név, mert abszolút kívül esett az érdeklődési körömön. Azt hiszem, semmi nem nagyon izgat fel, ami torossal kezdődik, rögtön nagy, csontos és zsíros disznódarabokkal megszórt tocsogós ételek jutnak eszembe róla. Szóval mindig lapoztam egyet, ha ilyenbe ütköztem. (A családomat szoktam szórakoztatni azzal a történettel – csak hogy tudják, mire számíthatnak nálam – , amikor óvodáskoromban próbáltak meggyőzni az óvónénik, hogy a madártej ehető. De én biztos voltam benne, hogy minden ehetetlen, ami tej, ha madár, ha nem. Nem sikerült nekik. Mármint a meggyőzés.) Na, pont így voltam eddig a torossal is.
Kedden viszont végighallgattam a fodrászom receptjét, most nem csuktam be mindkét fülemet, és kifejezetten vonzónak tűnt ez az étel. Annyira, hogy még aznap este meg akartam főzni. Aztán mégsem így alakult, csak tegnap jutottam el hozzá. (Közben azért csodálkoztam egy nagyot, mert szerda reggel ott virított a gyűjtőblogon a toroskáposzta, kicsit zavarba jöttem, hogy mégis megfőztem volna, csak már el is felejtettem volna? de hála istennek nem én követtem el, hanem a Szellem a fazékban. Gabi receptje alapján én egy kicsit másképp csináltam, az ő felfogásában ez az étel tulajdonképpen egy brassói, krumpli helyett savanyúkáposztával. )

Hozzávalók:
– 1 kg felkockázott hús (én pulykafelsőcomb-filét használtam, mert az volt, de azt hiszem, csirkecombfiléből még finomabb lenne)
– 1 kg szálas savanyúkáposzta
– 1 negyed fej édeskáposzta
– 3 babérlevél
– fél fej fokhagyma
– só, bors
– valamilyen zsiradékból olyan evőkanálnyi

Felforrósított libazsíron körbepirítottam a húskockákat. Rányomtam az 5-6 gerezdnyi összenyomott fokhagymát és a rátettem babérleveleket is, és fedő alatt félpuhára pároltam. Ekkor hozzáadtam a kiáztatott savanyúkáposztát (nekem mindig túl savanyú), beletettem a felcsíkozott édeskáposztát is (ez ugyan eredetileg nem szerepelt a receptben, de azt gondoltam, hogy biztosan nem árt neki). Fedő alatt puhára pároltam az egészet (nem volt összesen 45 perc), közben sóztam, borsoztam. Amikor már a hús teljesen megpuhult, és a káposzta olyan finoman roppanóssá vált, levettem a fedőt, kihalásztam a babérleveleket, zsírjára sütöttem, sőt, Gabi útmutatása alapján jól le is pirítottam az alját. Mert hogy az a legfinomabb része, azt mondta. (És igaza is volt :)). Nagyon finom lett, kis tejföllel vagy sűrű joghurttal, meg egy pohár borral, ha már letelt a taxisofőri szolgálat a gyerekek mellett. Nem lehet abbahagyni. Köszi a receptet!

Szegedi gulyás

Nem tudom, miért Szegedi gulyás ennek az ételnek a neve, az egyszerűség kedvéért én is ezt használom, mert a cserépedényes szakácskönyvemben így van. Szerintem inkább cserépedényben sült Székely káposzta lenne a helyes. Néhányszor készítettem már így a székelykápit és mindig nagyon ízlett, bár most ezt még nem kóstoltam, annyira tele lettem az illatával. Toma egy tányérral bevágott belőle, aztán zaklató kérdéseimre nem túl lelkesen, de azt mondta, finom.

Egyébként is arról jutott eszembe ez a kaja, hogy múlt héten hoztam haza egy kis savanyú káposztát savanyúságnak és a fiam legnagyobb döbbenetemre mind megette egy ültő helyében. Úgy tűnik, kezd felnőni, legalábbis abban, hogy a savanyú káposztát már végre megeszi.


Azzal kezdődik, hogy fél kiló húsból pörköltet kell főzni. A recept vegyesen sertés- és marhahúst ír fele-fele arányban, de csináltam már pulykából is. Amíg fő a pörkölt, a cseréptálat be kell áztatni. Én most úgy csináltam, hogy tegnap már megfőztem a pörit, mert tudtam, hogy ma dolgoznom kell, ezért amikor hazaértem, beáztattam a tálat, majd amikor végeztem a munkával, kezdtem a rétegezést: fél kiló savanyú káposztát kell a vizezett cseréptál aljára tenni, erre a pörköltet, és betakarni savanyú káposztával. Negyed liter leveskockából készült húslevest kell még ráönteni. Én most a rétegek közé és a tetejére is tettem pár darab babérlevelet, hogy kicsit pikánsabb legyen. A cseréptálat a fedelével lezártam, hideg sütőbe beraktam, és 220-225 fokon másfél órát sütöttem.

Sokféleképpen lehetne még variálni, például gondolom, nem lenne rossz, egy kis krumplit belekockázni, vagy már tejfölt tenni a rétegek közé is, esetleg nem rétegesen lerakni, hanem összekeverni, majd azt megsütni. Annyi biztos, hogy ez egy igazi téli étel! (Tudom, Micike télen-nyáron, tavasszal-ősszel, bármikor imádja! Fogok is vinni neki a pénteki hosszú műszakjához egy adagot.)

Turbó vadas

Azt hiszem, még nem írtam be:) Nagyon gyors, kb. egy óra ugyan, amíg elkészül, de ennek nagy részében békésen fortyog magában. Pulykafelsőcomb-filéből készül, emiatt sokkal rövidebb ideig kell főzni, mintha hagyományosan marhából csinálnánk, és persze szó sincs semmiféle előzetes pácolgatásról sem.
Hozzávalók:
- egy kiló pulykacombfilé (azt hiszem, ez tényleg nem jó mellből)
- egy kiló sárgarépa
- 0,5 kiló petrezselyemgyökér
- 2 darab nagyobb vöröshagyma
- olaj, zsír, oliva, valami ilyesmi
- 3 darab babérlevél
- némi bors, só
- 2 evőkanál cukor
- esetleg tejföl

A húst felszeletelem, tetszőleges formára. A zöldségeket megpucolom, a hagymát felkockázom, a többit felkarikázom, vastagabb darabokra.
Egy nagyobb lábasban karamellizálom a két evőkanál cukrot, utána mehet rá a zsír vagy olaj, olyan 4 evőkanálnyi, meg a hagyma. Sózom, és megpárolom a hagymát. Ha minden nedvesség elpárolgott, rádobom a húst, és kifehérítem , utána mehetnek a zöldségek, meg egy kis víz. Babérlevél, bors. Lefedem, és hagyom békésen rotyogni, amíg megpuhulnak a húskockák (ez olyan 30-45 perc). Ha kell, akkor időnként töltök rá egy kis vizet. Ha már puha minden, akkor egy villával kihalászom a húsdarabokat, a maradékot pedig a merülőmixerrel pépesítem, én szoktam bele tenni egy kis tejfölt is, aztán a kész szószba visszateszem a húskockákat. Kész is.
Ha tényleg rohanás van, akkor egy kis tésztát főzök hozzá, ha van még kis időm pancsolni a konyhában, akkor zsemlegombóc, mert azzal a legfinomabb.

Most látom, hogy én ugyan tényleg nem írtam be, de blogszerzőtársam már igen, íme az ő vadasa, ami kísértetiesen hasonlít az enyémre, hiába, a nagy elmék találkoznak :) Találd meg az öt különbséget a két egyforma képen!

A bónusz: egy jó forró cserépkályha még egy hiperaktív tinédzsert is le tud fektetni egy rövid időre :)

Saslik

Marcsi még pénteken említette, hogy a hétvégén saslikot szeretne csinálni, úgyhogy szépen elloptam az ötletét és azt csináltam én is.

Az elkészítése nem túl gyors, de megéri a fáradozást, mert nagyon finom. Körülbelül háromnegyed órát tart a hozzávalók feldarabolása és felfűzése, majd egy óra a sütés.

Nagyjából 85 deka pulykahúst felkockáztam, ráöntöttem egy kis olivaolajat, szórtam rá sót, borsot, pirospaprikát (ezt nem szoktam, de most kipróbáltam), kakukkfüvet. Jól összekevertem és ebben pácolódott, amíg a többi hozzávalót feldaraboltam. Általában a pácolást egy nappal korábban meg szoktam csinálni.

Három nagy fej hagymát megpucoltam, elvágtam négy cikkbe, majd utána a cikkeket keresztben szintén elvágtam. Jó sok kolozsvári szalonnát is felkockáztam.

Ezután kezdődhet a felfűzés: hagyma-szalonna-hús, hagyma-szalonna-hús, hagyma-szalonna-hús, amíg az ember bele nem őrül. De aztán végül szerencsére megtelik mind a 8 saslikpálcám a finomságokkal.

Nem túl szorosan egy sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem őket, rászórom a maradék hozzávalókat, amik nem fértek fel a pálcára, majd 200 fokon sütöm kábé 1 órán keresztül. Lehet tovább is, ránézésre kell megállapítani. Félidőben persze az összeset meg kell fordítani, ilyenkor szoktam jól megégni.

Én mindig pulykamellből csinálom, mert Toma csak ezeket a száraz húsokat szereti, de biztos nagyon finom filézett csirkecombból, vagy pulykacombból is. És nyilván lehet még rá fűzni más finomságokat, ha nem finnyás az ember családja.

Sült krumplival, tejfölös uborkasalátával isteni hármas!

Brassói, ahogy apu csinálta

Még aputól tanultuk tesómmal ezt a fajta brassóit és nagyon-nagyon szeretjük. Emlékszem, amikor egyszer utoljára együtt csináltuk, hogy keverte össze a lábosban a pörköltet a sült krumplival. Ezt a fázist én legtöbbször kihagyom, mert nincs kedvem újabb edényt mosogatni.

Akkor szoktam ezt főzni, amikor szeretnék már magamnak is csinálni valamit, amit a gyerekek semmiképpen nem esznek meg. Ezt a kaját 3, sőt akár 4 napig is képesek enni, nekem esténként csak újabb adag krumplit kell hozzá sütni, és kész is a vacsorájuk.

Pont úgy készül, mint egy rendes pörkölt: sok hagymát kell dinsztelni; csak az a különbség, hogy a jól megdinsztelt hagymára egy 3-4-5 gerezd fokhagymát kell nyomni. Ezután teszek bele egy apróra vágott paradicsomot, sót, borsot, és jöhet a hús. Én már csináltam ezt a fajta brassóit pulykamellből, csirkemellből, sertéscombból. Most ez utóbbi játszott. Rádobom a hagymára a húst, kicsit forgatom rajta, már amennyi türelmem van, de jó lenne jól megpörkölni a húst, mielőtt felengedem vízzel, csak hát nem mindig szánom rá az időt. Amikor felengedtem vízzel, beledobok még egy paprikát is és együtt főzöm. Jó bő lére hagyom, de azért sűrűsödjön be a sok hagymától, és amikor kész, sütök rá kockára vágott krumplit és vagy összekeverem, vagy nem, de mindenképpen tejfölös uborkasalátával vagy (mint most) jó fokhagymás kovászos uborkával tálalom.

Hogy apu kitől tanulhatta, nem tudom, és sajnos már nem is fogom megtudni.