Fermentált gyümölcslevek és az új hűtőm

Az úgy volt, hogy múlt kedden be kell majd mennem a munkahelyre, hogy legalább néha-néha találkozzunk a kolléganőkkel. Valamitől nagyon fel voltunk dobva, és úgy éreztük, hogy tök jó lenne egy személyes találkozás is a sok telefonos és online megbeszélés után. Még annyira el is ragadtattuk magunkat, hogy megbeszéltük, iszunk valamit (délelőtt), koccintunk valamivel. De akkor eszébe jutott Anettnek, hogy ő nem ihat, mert léböjtkúrán van, és ezért találtam ki, hogy csinálok fermentált leveket a buliba értekezletre. Hát ebben maradtunk, és el is készítettem több különféle italt, vasárnap kellett leszűrni. És hétfő reggelre már nem működött a hűtőm.

Borzasztóan be tudok pánikolni egy ilyen helyzettől: hol vegyek? milyet vegyek? mekkorát vegyek? befér-e a régi helyére? hogy fogom a szállítókat intézni? mennyit kell nekik adni? felhozzák-e az újat? elviszik-e a régit? a mélyhűtőt mikor olvasszam le az elszállításhoz? És még ezer ilyen kérdés. Még jó, hogy van tesóm, mert nélküle még mindig csak a kérdéseken rémüldöznék. Lényegében most is az történt, ami szokott, tesóm megoldotta ezt a problémát is. Én meg kipakoltam az erkélyre mindent a hűtőből, és persze pont ezen a pár napon jött egy kis melegedés. 

A keddi értekezletet áttettük jövő keddre, és most nem tudom, hogy merjek-e vinni ezekből az italokból, miután pár napot az erkélyen nyaraltak.

Hozzávalók:

• gyümölcsök: alma, mandarin, de bármi lehet
• édesítő: cukor, méz, aszalt áfonya
• fűszerek: gyömbér, fahéj

Az üvegeket jól elmostam, hagytam megszáradni. Megtöltöttem őket háromnegyedig a jól megmosott (alma) vagy meghámozott (mandarin) és feldarabolt gyümölcsökkel. Felöntöttem a forralt és visszahűtött vízzel, beletettem az édesítőket: egyikbe cukrot, másikba mézet, fél-fél kávéskanállal. Szórtam némelyikbe aszalt áfonyát, egyikbe gyömbérdarabokat, és volt amelyikbe mézes gyömbért tettem. 

Balról jobbra:

1. alma + fahéj + cukor
2. alma + áfonya + gyömbér + méz
3. alma + mandarin + cukor
4. alma + mandarin + méz
5. alma + gyömbér + méz

Rájuk zártam a tetőket és felráztam, hogy összekeveredjen minden hozzávaló. Kis műanyag tálcákon hagytam forrni 2 napig. Két nap múlva leszűrtem őket az üvegekbe. 

Itt ugyanaz a sorrend, mint az előző képeken. A középsőből azért hiányzik olyan sok, mert Toma pont itt volt, amikor leszűrtem, és azt mind megitta. Az egyetlen, ami nem ízlett annyira, az volt, amelyikben sima gyömbérdarabok voltak, nem a mézben eltett reszelt gyömbér (5. üveg). 

A visszamaradt gyümölcsöket meg aprítógéppel turmixoltam, majd egy kis őrölt fahéjjal és szegfűszeggel, meg egy kis cukorral felfőztem:

Majd lesz belőle valami, vagy almás pite, vagy mekdöncis almás pite, vagy valami más, még nem tudom.

Na és a hűtőm. Ez egy 30 éves, kétmotoros Lehel Zanussi volt, 1993. szeptember 21-én vettem 45.600 Ft-ért. A két motor azért is volt nagyon jó, mert így csak a hűtő nyiffant ki, a mélyhűtőnek semmi baja nem volt, nem kellett még az abban lévőkkel is valamit kezdeni. Egy ficakba került, mikor ebbe a lakásba költöztünk, és fölé csináltattam egy kis szekrénykét, meg egy polcot, amin a gyönyörű óriáskosaramat tartottam (meg még két kicsit):

Mellette elfért a létra meg a porszívó. Nagyon szerettem így, szerintem elég hangulatos, és különben is nehezen viselem a változásokat (kicsit meg is sirattam szegény öreg hűtőmet). De ebben a méretben csak olyan hűtőt lehet kapni, aminek a belseje icipici, nem férnek el benne a karácsonyi buliba tervezett kaják sem! Ezért egy kicsit nagyobbat kellett vennem. Tádámm:

Ő az új! Kitúrta a polcot a kosárral és a porszívót is, de nem baj, pár óra alatt megszerettette magát, olyan szép és halk és nagyon nagy. Istenien áll neki az a lazac a fiókban.

Azt hiszem, ebben jól el fogok férni!

Még egy eheti sztori a napi cuki helyett: Meglátogattam tesómat a zöldségboltban, és bejött egy néni. Tipikus néni volt, esküszöm, dauerolt szürke hajjal, gömbölyűen, mint egy hóember és szemüvegesen. Szóval bejött, tesómat már ismerte, és rám nézett: A Mama? Néztem vissza rá, hogy ez kiről beszél? És megismételte: A Mama? És nagyon kedvesen mosolygott a nénire (rám). Aggódtam, mi lesz, ha tesóm meghallja, de a hülyéje még egyszer megkérdezte, hogy én vagyok-e a tesóm anyukája. És meghallotta! Mondja neki: Nem, ő az ikertestvérem! Csak én festem a hajam, ő meg nem. Én most már a néniért aggódtam. Már csak azért is, mert kicsit bepánikolt a kellemetlen helyzettől. Legalábbis azt hittem. De nem. Fokozta tovább. Hogy megnyugtassam, mondtam neki: Tudom, hogy a fehér haj öregít. Mire azt mondta: Nem! Van akinek jól áll! Van egy fiatal kolléganőm, ő direkt fehérre festi a haját és olyan jól néz ki. Mondom magamban: Köszi, kedves vagy (amúgy nem ezt gondoltam, mert sokkal csúnyábban beszélek gondolatban). Tesóm nem hagyta megbosszulatlanul, a tíz tojásból egy repedtet kapott véletlenül. Ennél többet nem tudott tenni, bár szerintem inkább a fejébe nyomta volna azt a (tíz) tojást. 

A "mama" egy 2021. októberi kiránduláson Magyarkúton

 Na ez a mai cuki, és még hozok ilyen sztorikat, ha nem kapok sürgősen fotókat az igazi cukikról!

Citrusos panna cotta

A karácsonyisüti-mérgezés legjobb gyógyszere. Én már tegnapelőtt megsütöttem az első adag zserbót, mézeskalácsot és bejglit, katasztrófálisan rosszak lettek, eddig azt hittem, ezek elronthatatlan dolgok, de nem, el lehet rontani őket, nagyon. De azért még így is etetik magukat, hol egy kis vége, hol egy kis szeletke, mindenesetre már most elegem van a belőlük, sőt, azt kell mondjam, hogy már a csoki szagától is menekülnék. Ez a könnyű joghurtos panna cotta viszont nagyon-nagyon jól esik.
Brutál nagy adag készült, holnap és utána nem nagyon lesz időm ilyesmivel pepecselni.

Hozzávalók:
- 1,2 liter házi joghurt
- 4-5 narancs és mandarin vegyesen
- 1-2 citrom leve
- 25 gramm porzselatin
- 1 csapott evőkanál porcukor
- édesítőszer tetszés szerint (én folyékony sztíviát használok)
- 1 zacskó vaníliáscukor

A narancsokat és a mandarinokat meghámozom, kifilézem (minden gerezdről gondosan lefejtem a fehér húst és hártyákat, ha benne maradnak, keserű lesz) és apróra vágom. Ez tart a legtovább, de közben lehet tévét nézni. Egy nagy tál felett csinálom, a kicsurgó levet is felfogom, az is jó lesz a panna cottába.
Egy kisebb edényben kb. 1 dl vízbe beáztatom a zselatint. Egy nagyobb tálban összekeverem a joghurtot a többi hozzávalóval. A zselatint felforrósítom (forrnia már nem kell, csak olvadjon fel rendesen). Összekeverem a joghurtos krémmel, úgy hogy először egy-két merőkanállalt a meleg zselatinhoz keverek, aztán megint egy-kettővel, alaposan összekutyulom, és utána ezt a már langyos elegyet hozzáöntöm a nagyobb edényben várakozó többi joghurtos keverékhez. Jól összekeverem, porcelán tálakba, bármibe töltöm, mehet a hűtőbe, és fél óra, óra múlva már fogyasztható is. Édes is, savanyú is, habkönnyű, és nagyon-nagyon üdítő. Kis csinosítással karácsony esti desszertnek is el tudom képzelni.