Fügelikőr

Ma ilyen homályos képek lesznek. Az üveg pedig belülről maszatos, a fügétől, értelemszerűen. Nálunk adventi naptárként működik, könnyebb legyen a várakozás:), de villámgyors karácsonyi ajándéknak is tökéletes, már annak, aki szereti a fügét, meg amúgy iszik is. Az elkészítése tényleg pár perc csupán, és a legtöbb likőrrel ellentétben NEM KELL NÉHÁNY HÉTIG érlelni, rögtön kézbe (és arcba) lehet nyomni. És finom is, már annak, aki szereti a fügét, stb.
Keresgéltem a neten fügelikőrt, de mindenütt kicsivu gyömbéres fügelikőrjébe botlottam, ami biztos nagyon finom, de sem friss fügém, sem időm nem volt. Szóval át kellett menjek kreatívba, ez most sztem összejött, agyament és gyors fügeíz lett a végeredmény. Ütősen, persze.

Hozzávalók:
1 karika szárított füge (20 dkg lehet?)
4 evőkanál méz
1 kávéskanál vaníliakivonat
fél liter vodka (persze tiszta szesz még jobb lenne, de ahhoz nem tudom, hol lehet hozzáférni)

A négy evőkanál mézet beletettem egy vastagtalpú kislábasba, és karamellizáltam. Néhány perc habzás után picit sötétebb lesz, és megváltozik az illata, akkor már jó is, nem kell megégetni. Közben elfeleztem a fügéket (hogy majd jobban kijöjjön az ízük). A mézet felengedtem két dl vízzel, beledobtam a fügéket, és fedő nélkül addig forraltam, amíg kb. a fele levét elfőtte (ez is néhány perc csupán), szóval folyadékosítottam a fügeízt. Amikor kész lett, teljesen kihűtöttem (az időjárás kegyes hozzánk, elég csak kirakni ebbe az ablakpárkányra, néhány perc múlva kopogósra fagy). Most már csak össze kellett mindent önteni, egy szélesebb szájú üvegbe beletuszkoltam ezt a mézes fügét, a levével együtt, természetesen, ment rá a vanília, meg a vodka, óvatosan összeráztam, és már kész is volt. Már az első nap tényleg nagyon finom, de biztos nem lesz rosszabb az alatt a néhány nap alatt, amíg együtt állnak, és aztán reményeim szerint a vodkás fügéket is el lehet majd rágcsálni.

Most pedig fontos közlemény következik: hétköznap délután senki ne járkáljon a ködben a Kő-hegyen két miniatűr vérebbel, mert kis csacsi és bandája rájuk fognak támadni. Irtó okosnak néz ki, és állítólag jó puha a bundája is, nagyon barátkozó természet, de a kutyáktól kiborul:)

Irtó cukik lehettek:)

Zozi-féle forralt bor

Nem én adtam neki a nevét, hanem a gazdája, vagyis az értelmi szerzője. :) Egyik nap azt láttam a Facebook üzenőfalamon, hogy egy kedves ismerősöm kiírta: ".. és kész a zseniálisan finom, spéci, a' la Zozi-féle forralt bor... :D". Több sem kellett nekem, gyorsan elkértem tőle a receptjét, kíváncsi voltam, mitől olyan spéci. Egyszer csináltunk Imivel házi forralt bort, irtózatosan rossz lett, még most is kiráz a hideg, ha rágondolok. Az után már csak a Mátrában voltam hajlantó forralt bort inni, mert tudom, hogy ott isteni finomat árulnak.

Mivel úgy érzem, kezd legyűrni az influenza, vagy legalábbis valamilyen megfázásos nyavalya, úgy döntöttem, hogy itt az ideje elkészíteni a "spéci Zozi-féle forralt bort", melynek így szól a receptje.

Végy egy üveg félédes vörös bort, öntsd fel két deci vízzel, (nem muszáj, de ízben lágyabb lesz és finomabb), kezdd el melegíteni, tégy bele két karika narancsot, 5 evőkanál cukrot, esetleg egy tasak vaníliás cukrot is, egész szegfűszeget, egész fahéjat, várd meg, míg felforr, max. egy percig forrald, tovább ne, mert elvész belőle az alkohol, aztán igyatok!!! :D

Nem volt itthon félédes borunk, így Imi szülinapjára kapott cabernet sauvignon-át áldoztuk fel a nemes cél érdekében.  Csak fél adagot készítettem kóstolónak, de lehet, hogy mindjárt megcsinálom a másik felét is, ugyanis már el is fogyott a fél adag, amíg ezt a pár sort megírtam. :) Na jó, nem egyedül ittam meg! :)

Drága Zoli! Köszönöm a receptet, megtörted az átkot és most már csak ez alapján fogok forralt bort készíteni. Tényleg olyan finom, mint amilyennek hirdetted. :)

A 2009-es bécsi adventi vásárban szerzett bögrébe töltöttem a bort, hogy egy kicsit visszarepítsen az ott átélt hangulatba. :)

Sangria-rum bólé

Általában szilveszterkor szoktunk bólét inni, hiszen Andi (nem Matus) és Áron specialitása ez a finom, gyümölcsös ital. Már második éve ők vállalják magukra a készítését. Természetesen senki nem szokott tiltakozni ez ellen, csak pusztítjuk amíg lehet. :)

Valamelyik nap viszont Imi kitalálta, hogy ő is csinálna bólét itthonra, hiszen még nincs vége a hosszú télnek, harcolni kell az influenza ellen, lehetőleg vitaminokkal (gyümölcs) és egyéb orvosságokkal (alkohol) és miért ne hozhatnánk össze ezt a két megfázás elleni csodaszert egybe? Igaz, ezt már kedves keresztapja, Miki bácsi is kitalálta, amikor megalkotta a "vépi rettentőt" házi gyümölcspálinka - idén cseresznyepálinka - formájában. Azonban az utóbbi hónapok pálinkafogyasztása után jól jött egy kis változatosság....


Áronék nem tudom milyen alkoholt és gyümölcsöt szoktak használni a bóléhoz, mert megmondom őszintén, soha nem figyeltem csak fogyasztottam. Imi Sangriát és rumot választott az itthon fellelhető gyümölcsök mellé.

Azzal kezdte a műveletet, hogy fogott egy szép nagy üvegtálat és beledarabolta a gyümölcsöket: kivit, almát, narancsot, banánt. A házi cseresznyebefőttet kimagozta és minden cseresznyét kettévágott. Hozzákeverte ezt is a többihez.

Meglocsolta egy kis cseresznyebefőtt-lével, egy frissen facsart narancs levével. Kb. 4 dl Sangriához öntött kb. 1 dl rumot. Jól összekeverte az egészet, lefóliázta a tál tetejét és 1 napig hűtőben érlelte.

Jól behűtve (annyira hogy az üvegpohár bepárásodjon) fogyasztandó. Vigyázat! Nem lehet abbahagyni!

Fűszeres-mézes gyógylikőr

Ezt a likőrt is még tavaly készítettem, mint a narancslikőrt, de én nem adtam ajándékba, mert a baráti és családi körömen nem szereti senki a likőrt. Én se szeretem, de már évek óta tároltam itthon egy ajándékba kapott (félliteres) üveg gint és szerettem volna valamire elhasználni.

Sajnos a receptet nem találtam meg itthon, ezért nem is tudom pontosan megírni, hogy honnan van. Most viszont rákerestem az interneten és egy fórumon megtaláltam.

Hozzávalók:

• gyerekököl méretű friss (vagy kétdiónyi szárított) gyömbér
• egy-egy tasak darabos fahéj és szegfűszeg
• 50 dkg méz
• 7 dl gyümölcspálinka vagy vodka vagy gin
• egy másfél literes csavaros tetejű befőttes üveg

Az üvegbe szórjuk bele a fűszereket. (A friss gyömbért vágjuk vékony szeletekre.) Öntsük hozzá a mézet és a pálinkát. Egy-két napig, amíg a méz teljesen fel nem oldódik, kevergessük-rázogassuk, aztán rejtsük el a jól lezárt üveget, mert csak három-négy hét múlva lesz igazán finom a likőr, sőt minél tovább érik, annál ízesebb lesz. Az érlelési idő végére a fűszerek leülepszenek az ital aljára, és a nedű szép borostyánsárga vagy óarany színben tündököl. Ekkor óvatosan öntsük át csinos üvegekbe. Szerintem olyan íze van, mint az Unicumnak.

Zsófinak kerestem elő ezt a receptet, mert az ajándékok készítése is hozzátartozik az adventi készülődéshez. És nem árt idejében elkezdeni, mert néhány konyhában készített ajándéknak van valamennyi érési ideje! Az egyik általam olvasott főzős blog fejlécében pedig megkezdődött a visszaszámlálás: már csak 27 nap van Karácsonyig :-)

Házi narancslikőr

Háááát, most már mondjuk ki bátran: közeledik a Karácsony, ezzel együtt az őrült készülődés időszaka. Ez nálam nem a boltok lerohanását jelenti (de persze azt is), hanem elsősorban a szorgalmas sütés-főzést, ajándékok és karácsonyi díszek készítését. Nagyon szeretem ezt az időszakot, segít ráhangolódni az ünnepekre, bár kicsit több szabadidővel sokkal kényelmesebben is el tudnám képzelni.

Ezt a narancslikőrt tavaly készítettem és látható, milyen sok van még belőle, ezért idén nem fogok csinálni. De a gyártási leírás persze megvan, úgyhogy most közzéteszem.

A Nők Lapjából vágtam ki, a receptet és rögtön meg is csináltam ezt az igazi női kontyalávalót. Azóta is, bár nem nagyon iszom belőle, mert nem a likőr a szakterületem, ha a konyhaszekrényben kutakodáskor a kezembe akad, mindig beleszimatolok, mert varázslatos narancsillat árad az üvegből.

Hozzávalók:

• 3 nagy narancs
• 5 dl 90°C-os alkohol
• 7,5 dl víz
• 350 g kristálycukor

A narancsokat forró folyó víz alatt a mosogatószeres szivacs dörzsi részével alaposan megsikáltam, krumplihámozóval vékonyan lehámoztam külső, sárga héjukat és csatos üvegbe szórtam. Ráöntöttem az alkoholt, légmentesen lezártam és négy napig érleltem hűtőszekrényben, néha-néha megrázogattam. Az ötdik napon 8-10 percig forraltam a vizet a cukorral, hagytam kihűlni, majd hozzáöntöttem a narancsos alkoholt (azonnal megzavarosodik, ez a természete!). Jól összekevertem, ebbe a szép palackba töltöttem és gondosan lezártam. Egy hét múlva fogyasztható, korlátlan ideig eláll.

Szerintem ha van olyan nőcis-likőrös ismerősünk, aki szereti az édes rövidet, boldoggá tehetjük vele, de sok-sok sütit vagy bonbont fel tud dobni isteni illatával, aromájával. Nem beszélve az alkoholtartalmáról, ami tavaly az egyik adag finom házi készítésű bonbonomat úgy elvarázsolta, hogy a Csincsillának kóstolóba hozott és a munkahelyen reggelire elfogyasztott 3 darabtól (fejenként 1 darabtól!!!) úgy becsiccsentettünk, hogy nem tudtuk abbahagyni a röhögést. (Jó volt, nem?) Kár, hogy olyan hamar elmúlt a hatása! :-)

Erről a gyönyörűséges üvegről, amiben házi narancslikőrömet tárolom, mindig egy kedves ismerősöm jut eszembe, aki már nincs közöttünk, és akinek a tettét - egyesekkel ellentétben - én soha nem fogom megérteni!