Kovászos zsemlék - 8 db - és Rákospatak-parti kirándulás

A recept a Nem vagyok mesterszakács blogból van, bár a saját jegyzeteimből sütöttem most

Az egész szombatom nem túl jól sikerült (hogy a vasárnapról már ne is beszéljünk), pedig jónak ígérkezett (mindkettő). Vagy legalábbis jobbnak. De a vasárnapban az nagyon jó volt, hogy a VakVarjúban megünnepeltük Viki szülinapját csak mi négyen csajok, és a végére odajött Toma is meglepetésnek. Kár, hogy nem találta ki hamarabb, hogy szívesen jönne. Viszont így sokkal érdekesebb témákat tárgyaltunk ki, köztük azt, hogy ki milyen krémsajtot tesz a Hajnimakaróniba.

Szóval szombaton úgy volt, hogy esni fog az eső, esett is, és hogy sok munkám lesz, lett is, tehát nem mehettem sehova. Ez a két/három (eső, munka, otthonmaradás) tényező szükséges a leginkább, hogy szívesen álljak neki kovászos valamit sütni. Merthogy azzal egész nap kell vacakolni, sőt előző nap már a kovásszal is.

A szombati kicsit kudarcos tortillasütés után annyira bíztam a zsemlékben, de sajnos ezek csak kívülről néznek jól ki, belülről már nem olyanok, mint az eredeti. Nagyobb lyukakat akarok!

Egyáltalán nem baj, így is el fognak fogyni. Leírom a hozzávalókat, bár nem szoktam, de nem pont az eredetit csináltam, annyit módosítottam rajta, hogy nem tettem bele porélesztőt, csak kovászt, de abból többet, mert több sikerült, és mint tudjuk, nem dobok ki semmit.

Hozzávalók:

• 375 g finomliszt
• 125 g kenyérliszt
• 200 g aktív kovász (150 g van az eredetiben + 1 g porélesztő)
• 350 ml kézmeleg víz
• 2 teáskanál tengeri só (14 g) - végre normális sómennyiség egy receptben! 

Hát ezek a hozzávalók, és ezzel kell annyit szórakozni, amennyihez van kedvünk. Aztán ami miatt a receptet beírom a blogba, az az a trükk, hogy a zsemlesütés úgy történik, hogy a sütő tepsijével (gáztepsinek nevezik, de nekem villanytűzhelyem van) letakarom a sütő másik tepsijében sülő zsemléket. Sőt, már a kelesztés idejére is letakarom, és előtte megspriccelem vízzel a tepsit, amivel lefedem.

Az első próbálkozásomkor úgy kelesztettem, hogy egy edényben forró vizet tettem a sütő aljába, és betoltam a két tepsi közé zárt zsemléket, és ebben a gőzös langymelegben keltek meg. Az jobban sikerült. Most ezt nem csináltam. Még a sütési időt kell tökéletesíteni, meg azt, hogy mikor vegyem le a fedőt, mert ha  végig rajta marad, akkor puha lesz. Az eredeti recept szerint 260 fok, 13 perc, + fél óra hűlés a sütőben. Ő nem takarta le a zsemléket, nekem 13 perc alatt letakarva puhák voltak. Itt kell valamit módosítanom.

Ha nem is lettek tökéletesek, de legalább jól néznek ki a zsömik:

És még egy haszna volt a szombati sütésnek a borús időben, mégpedig hogy rájöttem, hogy az erkélyen sokkal szebb képeket tudok csinálni, mint a lakásban. Ezért berendeztem ott egy kis fotóműtermet (ez picit túlzás, de mindegy). Ha nem lett volna sötét a lakásban, sosem jutott volna eszembe ez a megoldás. Mindig kint fogok fotózni!

Ezek itt az eggyel korábbi zsemléim, ezek kicsit jobban sikerültek:

A sok munka miatt én nem voltam kirándulni, de Mazsi, Szabi és Amy igen. Felfedezték a Rákos-patak partját. Egyszer már én is felfedeztem bringával, Évával eltekertünk először a Naplás-tóig, majd vissza egészen a torkolatig, ahol a patak a Dunába ömlik. Majd keresek arról is képeket, de most inkább Mazsiék képeit mutatom a napi cuki rovatban.

Amy a patakparton. Ilyen elhagyatott ez a hely, nagyon nekem való, ráadásul tőlem egy sarokra indul a túraútvonal... Persze itt nálam, az elején még nem ilyen gyönyörű és izgalmas, mert eleinte lakott területen megy. És van a legeslegelején egy nagyon elhagyatott felüljáró, azon lehet átkelni a síneken, hát az igazán félelmetes.

Szépséges nárcisz, mutatja, hogy itt a tavasz.

És egy vicces rajz a hídon. Az van odaírva, hogy "Mindenkiben ott lapul a kisördög!" Igaz. Családunk nőtagjaira mindenképpen, beleértve Amyt is.

És vittek magukkal szendvicset iiiiiiis!

Sonkás-sajtos.

A tortillalapokkal meg az lett - ha érdekel valakit -, hogy összetördeltem nagyobb darabokra és betoltam a lekapcsolt, de forró sütőbe légkeveréssel, és így kaptak egy kis színt és egy kis plusz sült-ízt, és annyira finomak! Majd valami mártogatót kitalálok hozzá, csak el ne fogyjon addig! Befőttes üvegekben tartom, az egyiknek a fele már eltűnt.

DNK zsömle sokadszorra

A látszat ellenére teljes kudarc lett megint a dagasztás nélküli zsömle kísérletem. Igaz, négy darabot gyanútlanul megettünk belőle, de mivel nem volt finom, a másik hármat nagy mérgesen kidobtam a szemétbe.


Ahogy szoktam, most is hosszasan tanulmányoztam mások dagasztás nélküli kenyereit, zsömléit, főleg persze Csincsilláét, de minden hiába, nem lett jó. Fő hibája, hogy sótlan, ízetlen lett, és kicsit sületlennek is tűnt. Azért leírom hogy készült, hátha nekiállok legközelebb is.

Hozzávalók:

- 2 pohár sima liszt,

- 1 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt

- 1/4 élesztő

- 2 kiskanál só (lehet, hogy kifelejtettem?)

- 1,5 pohár langyos víz (ez van felírva, de emlékszem, hogy még tettem fél pohárral hozzá, hogy lágyabb legyen a tészta)

Gyorsan összekevertem, 10 órát hagytam kelni, majd új módszerrel megformáztam. Újra hagytam megkelni, és végül 250 fokra előmelegített sütőbe toltam, aminek 20 perc után csökkentettem a hőmérsékletét 220 fokra, s ezen sütöttem még 10 percig.

Nem lett jó, na.


De legalább szép! :-)

Csodálatos hetet töltöttem idén is Erdélyben, ahol érdekes, és számomra új technikákat tanultam a kenyérsütésről. Először is azon csodálkoztam el nagyon, hogy a megkelt tésztát nem gyúrják át, hanem rögtön szaggatják, formázzák és tolják a forró kemencébe. A másik, amit a DNK zsömlém egy részénél ki is próbáltam, hogy nem lisztezett kézzel, hanem vizes kézzel formázzák a kenyértésztát. A próba eredménye az lett, hogy még a DNK tésztával is ezerszer könnyebb volt bánni vizes kézzel, ezért ezután mindig így fogom a kenyereimet formázni.

Egy alkalommal a Bucsin-tetőn, a Basa Csárdában ebédeltünk, ahol épp begyújtották a kemencét kenyérsütéshez. Amikor leégett a fa, a tűz "összeroskadt", kezdődhetett a sütés.

Egy hosszú rúdra erősített, gyakran vizezett ruhával kihúzták a parazsat a kemence szélére, majd ezzel a vizes ronggyal áttörölték a forró kemence belsejét mindenhol, ahová a kenyeret rakják majd.

A megkelt tésztát vizezett kézzel azonnal kiszaggatták, kicsit, de tényleg csak pár pillanatig gyömöszölték, formázták, majd rátették a sütőlapátra. Ott egy éles késsel három csíkot vágtak bele egy-egy jól irányzott ütéssel (nem szarakodtak, ahogyan én szoktam), és betették a kenyeret a forró kemencébe.

A kisült kenyereket már nem tudtuk megvárni, de mi is ugyanilyet kaptunk az ebédhez, mert ebben a csárdában naponta kétszer sütnek kenyeret, mindkét alkalommal tizenkettőt, amit aztán felszolgálnak a vendégeknek. Nagyon-nagyon finom!

Ropogós zablisztes zsemle

Mostanában ez a helyes lapos (családi) zsemle a favorit.
Hosszú ideje én sütöm a kenyeret, zsömlét, 3:1 arányban meg is esszük. Sőt, 3:1 arányban csak ezt esszük. Ha sütőközelben vagyok, akkor évek óta DNK, mindenféle változatban, annyira finom, nem tudjuk megunni (pedig tengernyi izgalmas receptem van). A hold állásától függően kenyér vagy zsemle (kifli ritkán, mert az kevésbé praktikus szendvicsnek), mákos, zabpelyhes, lenmagos, napraforgómagos vagy más:)

Hozzávalók:
- 1 kg teljes kiőrlésű tönköly- vagy búzaliszt
- 1 kg kenyérliszt
- 40 dkg. zabpehelyliszt
- fél kocka friss élesztő (25 gramm)
- 2 szűk evőkanál só
- 2 evőkanál cukor vagy méz
- 500 gramm lenmag
- 250 gramm napraforgómag
- kb. 2 liter langyos víz

- némi liszt az átgyúráshoz és a formázáshoz

A száraz hozzávalókat (az élesztőt is beleértve) két nagy tálban, testvériesen megfelezve, alaposan összekeverem. Ekkor hozzáadom a langyos vizet. Sűrű nokedlitésztát kell kapnunk (minél keményebb, annál könnyebb lesz a formázása, de minél több benne a folyadék, annál levegősebb, könnyebb lesz). Zacskóba húzom a tálakat, és szobahőrmérsékleten hagyom 12-24 órát békében.
Sütés előtt nagyon alaposan belisztezett deszkán átgyúrom, aztán formázom. Most éppen úgy, hogy 100 grammos zsemléket gyártok, azokra rátenyerelek, hogy szép laposak legyenek (szendvicsnek kényelmesebb), és a tetejét pizzavágóval jó mélyen bevágom. Sütőpapíros tepsibe pakolom. Ha megkelt, nagyon forró, 250 fokos sütőben kezdem sütni, tíz perc múlva leveszem a hőmérsékletet olyan 220-ra.
Nekem a fenti mennyiségből 3*9 zsemlém és két 750 grammos veknim lett (nyersen kilósak, kb.).
Ha kihűltek, mehetnek a fagyasztóba (a kenyér természetesen felszeletelve).

Ilyen szép belülről:

Hamburger 4.

Állandóan gondban vagyok, hogy mit főzzek. Legyen gyors, egészséges, változatos. Legyen jól melegíthető, jól szállítható. Be tudjam szerezni hozzá az alapanyagokat. Ne legyen drága. Négyünkből legalább három egye meg, sőt, valaki még szeresse is. Ne legyen nagyon különleges, mert a családom már unja a folyamatos kísérletezést. De azért ne hús legyen krumplival, szóval annál valami izgalmasabb. Ja, és minden nap. Nem tudom, más hogy eszik, meg hol eszik, sztem teljesíthetetlen a feladat.
Így sodródtam bele egy hamburgergyártásba, végül is, megfelel a fenti komoly követelményrendszernek, nem is tudom, mért csinálom ilyen ritkán. Pedig az Anditól megtudtam, hogy a legtöbben hamburgerkeresésükben jutnak el a bloghoz (sosem gondoltam volna, egyébként).

Hamburgerek eddig nálunk:
- Andi őshamburgere
- másik változat Anditól
- ezt meg én csináltam.

Most is egy kicsit variáltam, persze, a hamburgerzsemle kapott negyedrésznyi teljes kiőrlésű tönkölylisztet, a hamburgerpogácsát meg kontaktgrillen sütöttem, szerintem minden rendben volt.

Hamburgerzsemle
- 3 csésze finomliszt
- 1 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- kb. 3 csésze langyos víz
- 1 evőkanál cukor
- 1 evőkanál só
- negyed kocka friss élesztő (12,5 gramm)
- idő
- némi felvert tojás és szezámmag a tetejére

Mindenféle élesztős tészta sokkal finomabb lesz, ha van benne valami kovászféle/előtészta/öregtészta bármi. A lisztnek és az élesztőnek idő kell. Szóval ha úgy érzem, hogy hamarosan rám fog jönni a süthetnék, akkor összekeverek némi lisztet, langyos vizet meg pici élesztőt, még picibb cukrot, és hagyom szobahőmérsékleten legalább fél napig fortyogni, de ha egy nap múlva mégsem akarok sütni, akkor bepakolom az egész cuccot a hűtőbe, ott még vidáman elvan egy-két hétig (mondjuk, ennyi időt nálunk még nem ért meg sosem).
Most két csésze langyos vizet elkevertem két csésze finomliszttel, egy evőkanál cukorral, és egy negyed kocka élesztő felével. A tál tetejére ráhúztam egy nylonzacskót, és hagytam állni szobahőrmérsékleten egy bő fél napot.Utána két napra beraktam a hűtőbe (de ez a rész kihagyható:)).
A sütés napján ehhez a híg tésztához még hozzáadtam egy pohár finomlisztet és egy pohár teljes kiőrlésű búzalisztet, egy szűk evőkanálnyi sót, a negyed kocka élesztő megmaradt felét, meg még kb. egy pohár langyos vizet. Dagasztógéppel szép fényesre dagasztottam (kb. 15 perc). Letakarva hagytam a duplájára kelni.
Enyhén lisztezett deszkán átgyúrtam, és nagy zsemléket formáltam belőle (10 vagy 11 emberes darab lett). Sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam őket, és letakarva megint hagytam megkelni.
Sütés előtt megkentem felvert tojással, és megszórtam némi fekete szezámmaggal. 230 fokra előmelegített sütőben kezdtem sütni, tíz perc múlva levettem 200 fokra a hőmérsékletet, és addig sütöttem, amíg szépen meg nem pirultak. Rácson hagytam hűlni őket.

Közben meg lehetett csinálni a hamburgerpogácsákat. Ez is Stahl-recept, kb.
Hozzávalók:
- 1 kg darált hús (most a fele disznó, fele pulyka)
- 3 gerezd fokhagyma átnyomva
- 1 közepes fej vörös hagyma aprítógéppel felaprítva
- 1 jó nagy csokor petrezselyemzöld felaprítva
- kb. 1 dl tejszín
- só, bors
- pici vaj a sütéshez

A kétféle darált húst alaposan összekevertem a hozzávalókkal. Vizes kézzel lapos pogácsákat formáltam. A kontaktgrill lapjait megkentem vajjal, és párosával megsütöttem a pogácsákat, méla türelemmel. Közben jó sok mindent meg lehet csinálni, és sokkal kevésbé büdös, mint a serpenyős sütögetés. Sőt, ebben a jó időben ki is lehet költöztetni az udvarra a készüléket (a gáztűzhelyem sokkal kevésbé mobil:)).

Mindenféle zöldséggel ettük, amit találtunk, tényleg nagyon finom volt.

Na, és akkor jöhet a desszert. Mi mutatja hogy itt a jó idő? Igen, Kóficka nyárirucija. Ilyenkor mindig kiderül, hogy a sok szőr alatt egy szinte karcsú, gyönyörű, formás, nőies domborulatokkal rendelkező kiskutyát találunk. Annyira szép lett, nem?

Oldalról:

 És felülről:

Ezzel a gyönyörű külalakkal gyűrte maga alá szombaton (népes társaságban) a Bujáki Kikelet  45-ös teljesítménytúrát, ami a GPS szerint 47 is megvolt.

Ilyen szép helyeken jártunk:

Itt, úgy a 37. km táján már picit fáradt:)

Zsuzsika is lefeküdt:)

Császárzsemle

Folytatva Andi és Csincsilla kelt tésztás-péksütis bejegyzéseit, én is szeretném megmutatni legújabb büszkeségemet, a császárzsemlét. Amire egy-két hete még nem is voltam olyan nagyon büszke, mert az első adag nem sikerült túlzottan. Legalábbis nem így, mint a második:


A receptet Judittól kaptam, aki az egyik partner cégnél ügyfélreferensünk. Jó ideje ismertük már egymást, de csak telefonon és e-mailen keresztül és néhány hete eszébe jutott, hogy mi lenne, ha átjönne hozzánk a céghez hogy személyesen is megismerkedjünk? Természetesen nagyon örültem ötletének és ebből a hivatalos találkozásból született a császárzsemle receptje. Ugyanis az üzleten kívül még mindenféléről beszélgettünk, amíg nálunk volt, többek között a házi készítésű péksütikről is. Igaz, én nem nagyon tudtam hozzászólni a témához, hiszen kenyeret, péksüteményt nem szoktam készíteni, de azt hiszem, most fordulat állt be az életemben. :)

Judit nagyon kedves volt, néhány napon belül el is küldte a császárzsemle és a tejes kifli receptjét (én pedig cserébe neki a blogunk elérhetőségét :) ), és neki is álltam a sütésnek.

"Hozzávalók 14-16 darabhoz:
- 50 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 1,5 dl tej, 1,5 dl víz
- 2 dkg puha vaj
- 2 kávéskanál só
- 1 evőkanál méz

A tejet és a vizet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a mézet és az élesztőt. A sót a liszttel elkeverjük, és az élesztős keverékkel tésztává gyúrjuk. Hozzácsipkedjük a puha vajat, és jól eldolgozzuk.
Langyos helyen jó fél óra alatt megkelesztjük, majd átgyúrjuk, és ismét kelesztjük 15-20 percig.

Deszkára borítva hosszú rudat formálunk belőle, és egyenlő (kb 5 dekás) darabokra vágjuk. A deszkára nyomva tenyerünkkel gömbölyítjük. Megkenjük tojással, szezámmagot szórunk rá (nekem a múltkor nem volt otthon csak zabpehely, azt szórtam rá), és két ellentétes irányban bevagdossuk a tetejét.

Ismét kelesztjük 15-20 percig, majd 170 fokos, gőzös sütőben aranybarnára sütjük."

A gőzös sütő kifejezést először nem nagyon értettem, de aztán eszembe jutott, hogy Bee-nél láttam, hogy amikor kenyeret süt, beállít a sütő aljába egy vízzel teli edényt, hogy a forró sütőben gőz keletkezzen.

A többszöri kelesztés Kriszti kolléganőmmel szemben engem nem ijesztett meg, hiszen a köztes időt nagyon jól ki tudom használni egyéb elfoglaltságaimra (pl. takarítás vagy a blog írása :) ).

Az első adag zsemle nem lett szép. Különböző nagyságúak lettek és a tetejét sem sikerült normálisan bevágnom, sütés után nem látszott rajta az a jellegzetes kereszt alakú vágás. Inkább egy hamburgerpuffancsra hasonlított. Juditnak mondtam is, hogy szívesen felteszem a blogra, de rá sem fog ismerni.

Én nem szórtam meg a tetejét semmivel. Viszont az íze és az állaga, az a nagyon puha, lágy tészta meggyőzött arról, hogy érdemes még egy próbát tennem.

Na és persze Bee, aki pont itt volt amikor elkészültem vele és azt mondta, olyan finom, hogy nem lehet abbahagyni. És Imi, aki kb. 3 naposan kóstolta meg a zsömlét és még úgy is nagyon jónak találta.

A második sütésre egy héttel később került sor és fogalmam sincs mit csináltam másképpen, de ez már pont olyan lett mint amire számítottam. El is fogyott az utolsó darabig! Langyosan, vajjal és házi lekvárral a legfinomabb.

A gyönyörű képekért köszönet Dávidnak, aki Bee-vel együtt itt volt a második adag elkészültekor és nálunk próbálta ki újonnan vásárolt Canon EOS40D típusú fényképezőgépét. :)

A képek alapján úgy gondolom látszik, hogy gyakorlott kézbe került a gép, hiszen Dávid egy esküvői fotós-videós csapat tagja.

A tulipánjaim is egészen máshogy néznek ki Dávid és az EOS40D szemével:

Boldog nyuszinapokat és további jó pihenést kívánok mindenkinek!

Töltött csirkecomb

A búbos húsnál tett kijelentésemet, miszerint nem szeretek húst töltögetni, tekergetni, ezzel a bejegyzésemmel rögtön meg is cáfolom. Hétvégén ugyanis elkészítettem az egyik leghagyományosabb töltött ételt, a töltött csirkecombot. Iminek. Ő szereti a "csirkefutóművet" én pedig a mellét, ezért én csirkemellből készült saslikot ettem helyette.

Andi egyszer azt írta, hogy biztosan mindenkinek megvan a saját titkos töltelék-receptje, ezért elkezdtem keresgélni az interneten, hogy kiválasszam a számomra legmegfelelőbbet (bár tudtam, hogy én nem fogok enni belőle :) )
Természetesen annyi félét találtam, hogy végül nem tudtam eldönteni, miből állítsam össze. A dilemmámat elkerülendő, Imi felhívta jótündér-keresztanyuját, Erzsi nénit, hogy megkérdezze, ő mivel szokta megtölteni a csirkét. Mint kiderült, a legegyszerűbb keverékkel. Ennek nagyon örültem, mert úgy gondoltam, hogy ha kifolyik, odaég, vagy bármi egyéb történik, lehet, hogy engem megüt a guta, de legalább nem sok minden fog kárba veszni. :)


Hozzávalók:
- bőrös egész csirkecomb
- zsemle
- vöröshagyma
- fokhagyma
- petrezselyem
- tojás
- só, bors, pirospaprika, őrölt kömény (a köményt elfelejtettem)

A csirkecombokat megmostam, bőrük egy részét óvatosan elválasztottam a hústól, vigyázva, nehogy leszakadjanak "zsebeket" gyártottam belőlük. Mindenhol gyengén megsóztam és hagytam állni egy kicsit.

Közben elkészítettem a tölteléket. Az előzőleg vegetás vízbe áztatott 2 darab zsemlét jól kicsavartam. Finomra vágott vöröshagymát, zúzott fokhagymát, kevés sót (hiszen a zsemle sós már így is), borsot, pirospaprikát, egy egész tojást és sok-sok felaprított petrezselymet adtam hozzá. Az egészet jól összekevertem-gyúrtam.

A töltelékkel jó alaposan megtöltöttem a csirkecombokon vágott "zsebeket" és a biztonság kedvéért fogpiszkálóval le is zártam, hogy lehetőleg minél több maradjon benne sütés közben. A húst egy kiolajozott sütőtálba helyeztem és mellétettem a maradék tölteléket is egy darab alufóliába tekerve.

A combok tetejét megkentem olajjal és megszórtam grill fűszerkeverékkel. A tálba öntöttem egy kis vizet is. Lefedtem és már mehetett is a 200 fokra előmelegített sütőbe.


Kb. 45-50 percen keresztül sült lefedve. Néha meglocsolgattam a levével. Amikor a húst puhának gondoltam, levettem a tálról a tetőt, kinyitottam a töltelék fóliáját és még 10-15 percig, pirulásig sütöttem.

Zöldséges rizst (a képen nem látható) és pirított hagymás gombát készítettem mellé és még előző napról maradt fűszeres-fokhagymás héjában sült burgonya is.

Egészen meg voltam elégedve magammal. A töltelék a húsban maradt, a hús megpuhult és még Imi is azt mondta, hogy jó lett.

Búbos hús

Már megint anyuék főztek egy finom húsételt, ami számomra azért különleges, mert tulajdonképpen egy töltött húsról van szó, ami mégsincs megtöltve. Ahogy már említettem, én nem szeretek húst töltögetni, tekergetni, zsebeket vágni, összetűzögetni, mert biztos hogy a belevalónak a fele kifolyik, és száraz marad a hús. Így anyuék megoldották a dilemmámat ezzel az étellel, ami ráadásul nagyon hamar elkészül.


Hozzávalók:
- 4 szelet sertésborda
- reszelt sajt
- vaj vagy olaj

A töltelékhez:
- 2 db zsemle
- 2 db tojás
- petrezselyemzöld
- só, bors
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- olaj

Először a "tölteléket" készítjük el. A petrezselyemzöldet kevés olajon megfuttatjuk. A sós vagy vegetás vízbe áztatott zsemléket alaposan kicsavarjuk, hozzáadjuk a 2 tojást, a fokhagymát, sót, borsot és a petrezselymet. Jól összedolgozzuk.

A hússzeleteket jól kiverjük, sózzuk. A vajon vagy olajon mindkét oldalukat hirtelen kisütjük. Tűzálló tálban egymás mellé helyezzük, mindegyiknek a tetejére egy halom tölteléket kanalazunk. Meghintjük reszelt sajttal és aláöntjük a visszamaradt pecsenyelevet.

180-200 fokos sütőben puhulásig és a sajt pirulásáig sütjük. Ha elkezd pirulni a sajt de még úgy érezzük, hogy a húsnak puhulnia kell, fedjük le alufóliával és így süssük tovább.

Megkóstoltam, amennyire egyszerű, olyan finom volt! Külön örültem, hogy anyuék petrezselymes rizst készítettek mellé, mert már idejét sem tudom, mikor ettem azt. Nem is illik mellé nehezebb köret, mert a hús elég laktató.

Veronai zellerkrémleves

Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy Rómeó és/vagy Júlia szerette-e ezt a levest - és azért nevezték el veronainak - de azt igen, hogy tesómnak nagy kedvence. Ezért apu egy héten belül másodszorra is nekiállt megfőzni és a megbízásom alapján fotókat készíteni a folyamatról. Annyira lelkes volt, hogy csinált vagy 25 képet! Minden alkotóelemet megörökített, minden mozzanatot lefotózott. Alig tudtam kiválasztani, melyik párat rakjam fel. :) Nekem is jól jönne olyan profi Photoshop kezelő emberke mint amilyen Andiék Mazsija!


Végül tesóm átküldött pár képet és a receptet is, ami eredetileg Lajos Mari-Hemző Károly 99 leves 33 színes ételfotóval című könyvéből való.

Hozzávalók:
- 500 g zellergumó,

- 2-3 szál zellerzöldje,

- 1 kisebb póréhagyma (csak a fehér része),

- 150 g sárgarépa,

- 1 l csont- vagy húsleves (esetleg kockából),

- 50 g parmezán jellegű reszelt sajt,

- 1 tojássárgája,

- 1,5 dl tejszín,

- 1 kis csokor petrezselyem,

- só,

- bors,

- diónyi vaj

Betétnek: vajban pirított zsemlekocka

A megtisztított, karikára vágott póréhagymát a vajban puhára pároljuk, rádobjuk a megtisztított, vékony csíkokra vágott sárgarépát és zellert, néhány percig erős tűzön pirítjuk, felöntjük a húslevessel, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt, mérsékelt tűzön vajpuhára főzzük. Ezután áttörjük vagy összeturmixoljuk, még egyszer felforraljuk. A tojássárgákat, a sajtot és a tejszínt habosra kikeverjük, és a tűzről lehúzott levesben gyors mozdulatokkal eldolgozzuk. Forralni már nem szabad!

Vajon pirított zsemlekockát kínálunk hozzá. Csak forrón vagy jól behűtve az igazi.

A zsemlék felkockázása anyu feladata. :) Én egyébként imádom a kis kockákat elrágcsálni csak úgy magában is. Nem nagyon szokott megmaradni sem a levesből sem a levesbetétből.

A tojássárgáják ellenére - ami nekem nagy ellenségem - én is szeretem ezt a levest. Nagyon laktató!

Mákos tönkölyzsemle

Megint zsemlesütő nap volt, továbbra is dagasztás nélküli zsemlében utazom, már szerepelt párszor a blogban, itt és itt. Nem bírjuk megunni, minden nap ez a reggeli. Az eltelt hónapok (évek??) alatt tovább finomítottam a receptet. Egyszerre négy adagot szoktam csinálni, egyrészt kevesebbnek nálunk nem nagyon érdemes nekiállni, másrészt így a négy helyett csak egyszer kell felfűteni a sütőt, és csak egyszer kell a gyúródeszkát elmosni:) Amikor elkészül, és teljesen kihűl, lefagyasztom, és onnan vesszük mindig elő (mindenféle kenyérrel ezt csinálom, soha nem is dobunk ki kenyeret). Ha nagyon kell sietni, akkor mikróban vagy sütőben fel lehet olvasztani, de kb. 15-20 perc alatt szépen felenged magától is. Friss és finom, pont olyan, mint amikor bekerült a fagyasztóba.



Tehát:
- 1 kg B80-as kenyérliszt (130 Ft)
- 1 kg teljes kiőrlésű tönkönyliszt (400 Ft)
- fél kocka friss élesztő (25 gramm) (20 Ft)
- 4 evőkanál cukor
- 4 kávéskanál só
- 250 gramm mák egészben, nem darálva (300 Ft)
- 250 gramm lenmag (300 Ft)
- kb. 2 liter langyos víz

Korán reggel két nagy tálban, arányosan összekeverem a hozzávalókat (egyben nem fér el!). Langyos vizet öntök hozzá, és fakanállal kicsit összekeverem, hogy mindenhol nedves legyen, de ne legyen túl híg (a nokedlitésztánál jóval sűrűbbnek kell lennie). Lisztje válogatja, mennyi víz kell hozzá, kb. 9–10 dl megy bele tálanként. Sűrű, nem folyós tésztát kell kapni. Nem kell kavargatni sokáig, épp hogy csak kb. egynemű legyen. Aztán ráhúzok egy-egy nagy nylonzacskót a tálakra, és áttranszportálom őket a lakás egy meleg, és napsütötte helyére, és elrobogok dolgozni.
Kb. 12 órát hagyom állni a tésztát magában, ha reggel fél hatkor összekevertem, akkor délután hat körül, munka után már folytathatom is a zsemlegyártást. Az eljárás a szokásos, régebben leírt, erősen lisztezett deszka, átpüfölés, 100 grammos adagok, stb. A legegyszerűbb, kerek zsemle jött be a legjobban, ebből a legkönnyebb tízórait gyártani, és ezt a leggyorsabb csinálni is. Sütőpapíros tepsikre pakolom őket, egy gázptepsire 9 fér el. A fenti négy adagból a múltkor 49 darab lett, ennyi tepsim persze nincs, szóval egy részét csak tepsiméretű sütőpapírokra pakolom, tele lesz vele az egész konyha. Mindegyiket gondosan betakarom néhány, erre a célra használatos abrosszal, és megvárom, amíg kb. a duplájára kelnek, ez is hőmérsékletfüggő, de minimum másfél óra.
Kb. egy és negyed óra elteltével beizzítom a sütőt, nekem 275 fok a maximum, na, ez kell. Kettesével, légkeveréssel sütöm a tepsiket, illetve hát a zsemléket:). Ez a nagyon magas hőmérséklet nagyon szépen felhúzza a tésztát (kelés közben általában rémesen ellapulnak), szép gömbölyű zsemléink lesznek. Aztán egy 5-10 perc múlva visszaveszem olyan 210 fokra a hőmérsékletet, és addig sütöm, amíg szépen meg nem pirulnak. Ez a fajta tészta könnyen nyers marad, szóval inkább egy picit barnábbra, mint fehérebbre. Aztán kiveszem a tepsiket, és megint visszatekerem a maximumra a sütőt, és megvárom, amíg felmelegszik, úgy tolom be a következő adagot. Stb. És rácson hagyom hűlni másnap reggelig a zsemléket, akkor mennek a fagyasztóba. Már akiből nem lesz aznapi szendvics.
Akkor most jön a matek része. Az alapanyagok ára 1150 Ft volt (legalábbis valami ilyesmi), volt még az a kis cukor és só, szóval legyen 1200 Ft. Meg van még az energia ára, fogalmam sincs, mennyit használhat egy villanysütő két óra alatt (kb. ennyi idő kell ekkora mennyiséghez). Áram nélkül ezek szerint 25 forint egy zsemle, mondjuk árammal 40. Szerintem nem rossz ár. Meg volt reggel fél óra, meg este mondjuk másfél. És persze otthon kell lenni, amíg sül.

És úgy tűnik, vége van a nyárnak (hűvös szelek járnak), valahogy túl kell élni ezeket a napokat is. Végül is, egy jó kis déli ablak előtt még bírhatós:)