Saját szószában főtt tonhalas spagetti

Sokféle új főzési trend, technika vagy érdekesség eljut hozzám, aztán kell néhány év, hogy én is eljussak a kipróbálásig. Erről a saját szószában főtt tésztáról Micikétől hallottam már jó régen. És most elém került egy reklám, amiben ez a tészta készül, sajnos a linket nem tudom megosztani (mert béna vagyok), de kijegyzeteltem és kipróbáltam. 

Hozzávalók:

• spagetti - a tészta mennyiségét nem adták meg a videóban, úgyhogy próbáltam csak látvány alapján belőni. 20 dkg spagettit használtam, de ehhez az óriás serpenyőhöz több tészta is mehetett volna, mert így nekem túlságosan paradicsomos lett. Toma azt mondta, olyan nincs, hogy túlságosan paradicsomos legyen valami, de azért nem fogadta el a maradékot, mert már benne volt a tonhal. Nyaf. A serpi aljának az átmérője 24 cm, fölül pedig 30 cm. Jó nagy!
• 1 fej hagyma felaprítva - egy csokor újhagymát használtam
• 1 kápia paprika felkockázva - fél kaliforniait használtam 
• 4 gerezd fokhagyma felszeletelve - 1 gerezdet használtam
• 1 csokor petrezselyem
• 1 nagy paradicsom felkockázva
• olívaolaj, só, bors, szerecsendió
• 3 evőkanál sűrített paradicsom
• ½ liter víz
• 1 tonhalkonzerv - nem olajos
• mozzarella

A serpenyő alját meglocsoltam olívaolajjal, beletettem az első 6 hozzávalót: spagettit, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, paprikát és a petrezselymet. 

Megint meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, reszeltem rá szerecsendiót, és ment rá a paradicsomlé meg a víz. Nem volt itthon sűrített paradicsom, úgyhogy fél liter paradicsomlét használtam és még valamennyi vizet, hogy a lé ellepje a hozzávalókat. Amennyire tudtam, elkevertem a zöldségeket a paradicsomlében.

Lefedve főztem. Amikor a tészta elkezdett puhulni, akkor néhányszor újra jól elkevertem a hozzávalókat, és amikor megfőtt (kb. a tészta csomagolásán lévő ideig kell főzni), akkor beletettem a tonhalkonzervet és a mozzarellagolyókat is rámorzsoltam a szószra (reszelni kellett volna, de mini mozzarellagolyóim voltak, azzal nem voltam képes szórakozni, hogy lereszeljem egyenként). Jól elkevertem, és újabb 3 percig főztem. Időnként kóstoltam, és sóztam, borsoztam és szerecsendióztam még egy kicsit.

Nagyon jó volt, csak ez az adag egy 4 tagú családnak lenne megfelelő mennyiség, ráadásul frissen a legfinomabb, melegítve már nem olyan jó (ahogyan egyik tészta sem). Szóval megjegyzéseim saját magamnak a jövőbeni készítéshez:

• Nem kell ekkora serpenyő csak azért, hogy a spagettit ne kelljen eltörni. Inkább kisebb serpiben kell főzni, és a tésztát félbe lehet törni, vagy másmilyen tésztát használni, és minden hozzávalót legalább felezni kell egy főre.
• Ha mégis sok embernek készül ekkora serpiben, akkor nyugodtan lehet több tésztát használni, akár 25-30 dekát is, vagy lehet, hogy még többet is. Ki kell próbálni.
• Nem kell az egész félliteres üveg paradicsomlét ráönteni még ennyi hozzávalóra sem, lehet kevesebb a szósz.
• Nem szabad mozzarellát használni, mert bár úgy képzeltem, hogy majd szépen krémesen beleolvad a szószba, azért voltak egybefüggő darabok, amik rágóként viselkedtek. Sose voltam kibékülve ezzel a sajttal, mert nincs íze, cserébe gumivá tud válni, szóval legközelebb legyen inkább valami más sajt. Vagy egészen apróra kell reszelni, de félek, akkor is össze tud állni. Frissen jó volt, csak melegítve okozott csalódást.
• Az új óriásserpim amúgy tök jól vizsgázott ezzel a kajával. Húst nem volt jó sütni benne, mert a szélén nem sült, de ilyen szószos kajáknak nagyon jó. Csak nagy.

Éva és Anna verziója: kisebb edénybe tették, amihez félbe törték a spagettit, és így főzték meg. Nagyon ízlett nekik is!

Napi cuki meg legyen a pancsoló Amy, mert megjött a nyár, 29-30 fok van mostanában napközben (a lakásban 26,2 fok). Ezek a képek viszont még tavaly készültek, de nem baj, mert Amy azóta semmit nem öregedett:

A gyönyörű képek tuti, hogy a Win-win Zone napköziben készültek, és Lilla csinálta őket.

Tonhalas tészta

Felgyógyulásom egyik örömteli eseménye volt, hogy főztem egy halas tésztát magamnak. Mert mi csak halasnak hívjuk, nem tonhalasnak, de tonhallal készül. Nem tudom a családfáját, egészen biztos voltam benne, hogy ez egy Stahl-recept, és általam került a családba, de most nem találom sehol, se a szakácskönyvekben, se a blogban. Úgyhogy meg kellett kérdeznem a tesómat, hogy kell ezt csinálni. Nem tudom miért nem szoktam gyakrabban készíteni, amikor nagyon szeretem az összes tartozékát. (Amúgy meg recept se kell hozzá, annyira egyszerű.)

Hozzávalók:

• 1 db olajos tonhalkonzerv
• egy kb. 10 cm-es póréhagyma
• paradicsomszósz ízlés szerint, nálam most üveges volt (690 gramm), és annak a fele, de tesóm fél liter paradicsomszósszal csinálja
• só, bors, bazsalikom, chilipaprika

A tonhal olajában dinszteltem a kicsire felkockázott póréhagymát, majd rátettem az aprított chilipaprikát is (lehet szárított chilit is használni). Beletettem a tonhalat is, és felöntöttem a paradicsomlével. Sóztam, borsoztam, és apróra vágott bazsalikomot tettem még bele, ez most a mélyhűtőből volt, saját termés vagy tesómé. Rotyogtattam még együtt őket pár percig.

Kifőztem a tésztát, és a főzőlevéből félretettem egy kicsit, amit a tésztával együtt a paradicsomszószhoz adtam. Tálaláskor reszeltem rá parmezánsajtot, és megszórtam egy csipet bazsalikommal. Egy kis rukola nagyon hiányzott mellé, csak annyira még nem voltam jól, hogy vásárolni menjek. Azért is készült ez a kaja, mert ehhez mindig minden van itthon.

Napi cuki Penny lesz, ahogy a vadiúj sünipárnáján fekszik:

Ebből a nézetből a legcukibb, mert annyira csodásan gömbölyű, de van róla szemből is fotó, amelyiken meg szép:

Tulajdonképpen nem is ő kapta a sünipárnát, de hát láthatjuk, hogy ez az övé. És punktum.

Csirkés újkrumplisaláta - nyaraló Amyvel és a blogunk 15. szülinapjával

 

Hát ez nem egy recept lesz, hanem csak figyelemfelhívás, hogy újrkumpliszezon van! Mostanában divatos úgy írni, hogy szezON. Nagyon elmés, csak már kicsit elcsépelt. Nem baj, csépelem tovább én is. Szóval itt egy sima salátáról van szó, amiben van újkrumpli is. Meg még egy csomó minden. A csirke helyett lehetne tonhalat használni, én is arra készültem eredetileg, de nemrégiben főztem isteni tonhalas tésztát, és most valahogy azt nem kívántam sajnos. Pedig az mennyivel kevésbé elcsépelt lenne, mint a sült csirkelmell. Mindegy, most elcsépelős fázisban vagyok.

Hozzávalók 1 személyre, 2 étkezésre:

• pár szem apró újkrumpli
• 1 csirkemell vagy filézett csirkecomb vagy tonhalkonzerv, vagy baconszalonna, vagy akár el is hagyható a hús
• egy maréknyi vegyes saláta (most Venezia salátakeverék volt)
• 2 tojás
• 4-5 szem koktélparadicsom
• 2-3 kávéskanál kapribogyó
• só, bors, friss bazsalikom

A krumplikat vízben megfőztem. Lehetett volna, hogy megsütöm a sütőben, de ennyiért nem akartam beizzítani, úgyhogy inkább megfőztem vízben. A csirkét 3 egyáltalán nem egyforma szeletre vágtam, kicsit kiklopfoltam (ez elmaradhat), sóztam, borsoztam és olívaolajon egy serpenyőben először megpirítottam mindkét oldalát, aztán picike vizet aláöntve megpároltam (kb. háromszor öntöttem alá 2-2 kortynyi vizet). Amikor a csirkék elkészültek, melléjük dobáltam a főtt krumplikat és azokat is átpirítottam a szeletekkel.

Egy mélyebb salátástálban elrendezgettem a zöldsalátát, rá az újkrumplit falatnyi darabokra vágva, a koktélparadicsomot elfelezve, rátépkedtem a húst, megszórtam kapribogyóval (lehet olívabogyó is mellé vagy helyette), itt kellett volna friss bazsalikomot hozzákeverni, de ezt elfelejtettem, úgyhogy csak a végén pótoltam.

Közben összeállítottam az öntetet, amihez a hozzávalók:

• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 evőkanál fehérborecet
• 1 teáskanál mustár (dijoni magos mustár volt, de bármivel jó)
• 1 gerezd fokhagyma (helyett egy csipet fokhagymagranulátum, habár még ettől is rosszul tudok lenni sajnos)
• kicsi citromlé (fél citrom leve, vagy kevesebb)
• csipet só

A fentieket egy szép kis üvegbe tettem, összeráztam és kész.

Amikor eddig eljutottam, a krumplifőző láboskába tettem 2 tojást (amit a főzés kezdetekor már kivettem a hűtőből, tehát nem voltak teljesen hidegek), a tojásfőző tojásomat, vizet és sót.

Ezzel a módszerrel addig kell főzni, míg a tojásfőző tojás be nem sárgul a MEDIUM jelölésig. Itt egy kicsit továbbment a fotózgatás miatt:

Többször teszteltem a módszert és mindig tökéletes lett, a sárgája krémesen folyik, és semmi fehérje nem marad nyers körülötte. Ezek amúgy elég nagy tojások, kisebbel még nem teszteltem.

Félbevágtam a tojásokat, elrendeztem szépen a salátán, meglocsoltam az öntettel, és lehet enni.

Viki és Amy pedig megkezdte jól megérdemelt szabadságukat, és elutaztak a Margitszigetekre. Itt először megnézték, milyen istenien áll Amynek a virágos rét:

Aztán pózoltak egy kicsit itt:

ott:

és amott:

Mindenhol nagyon okosan tud nézni és még gyönyörűséges is! Na és aztán meglátogatták a kacsákat

és az őzikéket is:

És végül kitekeredett testtartásban pózoltak még egyet. Mert még ez is jól áll neki.

Itt már erősen halszagúak voltak, mert közben úsztak a tengerben Dunában egyet. Na, hát így kell(ene) élni mindennap!

Néhány további újkrumplis kaja a blogon:

- Újkrumplisaláta rukolával Csincsillától hús nélkül

- Zöldséges-darálthúsos újburgonya egytál Beától

- Zöldséges-darálthúsos újburgonya egytál Csincsillától

- Újkrumpli zsenge borsóval, újrépával és sok zöldfűszerrel, ezt is Csincsilla készítette hús nélkül

- Újkrumplis serpenyős egytál, erre emlékszem, hogy nagyon finom volt, kicsikét hasonlít erre a mostanira

Nem mellesleg 2008. június 13-án (pénteken) írtuk első bejegyzéseinket a blogba, ennek akkor ma van pont 15 éve! Csincsilla egy cseresznyés klafutival indított, én pedig eperlekvárral. Csincsilla első mondata ez volt: "Irtó rondák a fényképek, de ki akartam próbálni, hogy milyen képeket csinál a telefonom, hogy ne kelljen kínlódni a fényképezőgéppel, de akkor megállapítom, hogy szarokat.", az enyém pedig ez: "Uhhh, hát akkor kezdem." 

Tonhalkrém 2.

Tesómnak már kifejtettem, hogy mit fogok csinálni, ha nyugdíjas leszek: reggel 9-10-kor felkelek, megkávézgatok, lezuhanyozgatok, megnézem a híreket, recepteket olvasgatok, majd útra kelek bevásárolni. Vagy bringával, vagy gyalog, mikor mihez lesz kedvem. Amikor hazaérek, csinálok ebédet, és ebéd után szundikálok 1 órát (vagy kettőt). Amikor felébredek, muszáj lesz uzsizni valami édeset, mondjuk smoothie-t vagy eperlekváros kenyeret, vagy eperlevest, vagy tejbegrízt vagy valami mást, ami akkoriban a kedvencem lesz. Ha ez is megvan, megyek tesómmal sétálni 1-2 órát, közben beszerzem a vacsorának valót. Este 7-8-9-kor hazaérek, iszom egy fröcsit, és valamikor, amikor megéhezem, bekapok valamit vacsira. Hajnali 1-ig, 2-ig olvasok, filmezek vagy csevegek a barátokkal telefonon, messengeren, bárhogyan. Ez lesz egy átlagos napom. Ha belefér majd, akkor valamelyik hobbimmal is fogok foglalkozni, de nem fogom túlságosan fárasztani magam.

Tehát gyakorlatilag semmi mással nem szeretnék foglalkozni most már, csak a saját etetésemmel és itatásommal. 

Ehhez képest ezen a 3 napos pünkösdi hétvégén semmit nem főztem. Viszont csináltam tonhalkrémet az eredeti recept alapján. Itt olvasható Mazsi tonhalkréme és az eredeti recept is ott található.

Hozzávalók nálam:

• 1 db tonhalkonzerv leve nélkül (nem olajos volt)
• 3-4 evőkanál majonéz
• 1 kávéskanál mustár
• 2-3 db csemegeuborka kockára vágva
• egy nagyon pici hagyma apróra vágva (nem volt itthon se lila-, se póré-, se újhagyma, pedig azokat jobban szeretem)
• 1 db főtt tojás villával összenyomkodva
• só, bors
• maradék chilipaprika, nem volt csípős és csak azért tettem bele, mert már untam kerülgetni a hűtőben.

Ezeket mind villával összekeverem és kész.

Napi cukinak pedig Amy kis barátnőjének Lufinak a legjobb pillanatai:

Felhívnám a figyelmet a fülekre:

Jóbarátnők:

Úgy volt, hogy ma Veresegyházára kirándulunk Judittal a Veresegyházi tavak tanösvényre, de nem jött össze sajnos, csak egy séta és scrabblezés a Margitszigeten.

Réka tonhalas mártogatója

 

Ez valami fantasztikus recept, mert amilyen egyszerű, olyan finom. Réka mindig ezt hozza a bulikba, és mindig el is fogy. Legutóbb olyan szerencsém volt, hogy ott készítette a szemem láttára, mert nem volt ideje előre megcsinálni, úgyhogy ellestem a titkokat... És ez jól is jött, amikor nemrég egy alkalommal Mazsi átjött hozzám fodrászkodni és dumálni. Nagyon sok munkája volt, és egyáltalán nem volt biztos, hogy tud jönni, így aztán nem készültem semmivel, vagyis ez sem igaz, mert főztem egy jó nagy adag borscsot, de nem azt akartunk enni, így váratlanul eszembe jutott ez a mártogatós. Ehhez mindig mindenkinek minden hozzávaló megvan otthon, ezért is zseniális a recept. (Akinek nincs meg, az szerezze be.)

Hozzávalók (1 kisebb bulira):

• 1 tonhalkonzerv (bármilyen jó: olajos és sós vizes is) - azt írják a dobozon, hogy töltőtömeg 150 gramm, nettó tömeg 195 gramm, hmmm. Szóval egy átlagos tonhalkonzerv.
• 1 kis pohár (175 grammos) 12%-os tejföl
• só, bors, bazsalikom, oregánó, kapor, bármilyen fűszer, amit szeretsz

Ezeket villával jól összekevertem és kész is. Tényleg ennyi.

Pucoltam jó sok répát hozzá, meg volt még kaliforniai paprika is, és tortilla chips, és ezzel mártogattuk. Most legutóbb tesómhoz vittem ilyet, amikor online színházban voltunk. A darab szar volt, de ez a mártogatós elfogyott.

A halat Amy is szereti, főleg a Duna-parton sétálva, ha talál egy döglöttet, azonnal belehempergőzik, és ha förtelmes döglötthalszagú lesz a bundája, akkor boldog. És nem érti, miért kiabálnak vele és fújjolnak, meg próbálnak minél távolabb kerülni tőle, és amikor hazaér miért kell azonnal fürdeni.

De itt a képen nem ez történt, hanem csak megint a napköziben bandázik ez a kutyagyerek.

Na, így kell élvezni az életet, gyerekek, mint ahogy Amy mutatja.

Mazsi tonhalkréme

Főztem és sütöttem ám én is, de vagy a kaja, vagy a fotó nem sikerült úgy, hogy meg lehessen mutatni. Ezt a receptet Évától kaptam, aki Petitől kapta, aki egy étterem szakácsától kérte el, vagy nem is tudom, hogy mi az ősforrás. A lényeg, hogy ez a tonhalkrém a családi köztudatba úgy került be, hogy az én tonhalkrémem. 

Nagyon szeretem, amikor hosszú bringatúrára vagy kirándulásra megyek, és útközben egy szép vagy akár nem szép helyen megpihenünk, és végre elővehetjük a szendvicseinket. Én már előző nap óta ezt a pillanatot várom, akkor szoktam összeállítani a tonhalkrémet. Reggel csak megkenem vele a (saját kovászos) kenyeremet és onnantól kezdve uralja a gondolataimat. Imádom! Azért jó kirándulásra ezt vinni, mert ha nem házi majonézzel készül, akkor kibírja bármeddig a hátizsákban. És nagyon finom. Aki eddig kóstolta, garantáltan elkérte a receptet.

Az ősrecept így szól:

Én sem pont így csinálom, ahogy az eredeti receptben látszik, de Mazsi aztán teljesen átszabta az övét. Nem volt otthon csemegeuborkája, ezért kapribogyót darabolt bele (legalábbis azt hitte, hogy azt) és az arányokat is csak tippelte, íme:

Aztán kiderült, hogy ami csemegeubinak és vöröslencsének néz ki a képen, azt úgy hívják, hogy kaprigyümölcs. Ő az:

Mazsi utánanézett, hogy mi is ez a kaprigyümölcs. Kiderült, hogy a kapribogyó a cserje virágbimbójából készül, és mindig erősen sózva tartósítják, a kaprigyümölcs a növény termése, amit ecetes-sós lében tesznek el. A termés belsejében pici ehető magok vannak (ez a vöröslencse a képen). Egyébként pont ma láttam az egyik kereskedelmi láncnál, és a polcra úgy van kiírva, hogy kapribogyó. Majd reklamálok.

A gyönyörű képeket Szabi készítette megint. Remélem, egyszer majd én is fogok ilyeneket, most beneveztem egy 2 hetes fotós tanfolyamra, minden másnap kapjuk a feladatokat. Szabi már megdicsérte az egyik képemet, úgyhogy szerintem fejlődtem. De itt még nem tartok.

Amikor ilyen nagy szél van, sajnos nem lehet elmenni se bringatúrára, se kirándulni, és Winstonnak fáj a feje:

Nagyon:

Minden nézetből:

Meg kell a szívnek szakadni! És akkor megmutatom végre Amyt, aki a napi cukik állandó szereplője lesz. Ő Viki és Vid közös szerelme (más szó nem jó ide):

És muszáj itt regisztrálnom azt az eseményt, hogy Viki a héten dicséretes ötössel fejezte be az Állatorvostudományi Egyetemet, mostantól ő a mi doktornőnk. Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá (és a többi gyerekünkre is, de most őrá a legjobban). 

 További halkrémek a blogon:

- Csincsilla halsalátája
- Réka tonhalas mártogatója
- az én tonhalkrémem a majdnem-eredeti recept alapján 

A Mazsi-sorozat további részei:

- Majonézes-almás csirkesaláta (2009-ből)
- Serpenyős csirkenyárs
- Húsvéti quiche
- Rakott kelbimbó

Viki sült tésztája

Viki is készült Mazsi születésnapjára, méghozzá saját készítésű ajándékkal. Szerintem nagyon kedves dolog készíteni valakinek valami meglepetést ajándékba, de hogy egy huszonévesnek pont a sütés-főzés jusson eszébe, ez hihetetlen! Le a kalappal előtte! Még nekem is nagy örömet szerzett vele! Pláne amikor megkóstolhattam ezt a fantasztikus tésztaételt! Ezért megkértem Vikit, írja le nekünk, hogyan készítette:

Szósz: pirítok hagymát olivaolajon, aztán jöhet rá a hal (Riomare tonhal konzerv, egyet használtam, de legközelebb kettőt fogok, mert senki nem érezte :-)), picit még összekavargatom. Aztán Andi-féle paradicsomszósz ;), és egy kis víz. Fűszerezem sóval, borssal, oregánóval és bazsalikommal (őrölt), Mazsi ízlése szerint :D. Megvárom amíg összerottyan az egész és félrerakom, mert már kész is.

Már ezen a ponton elcsöppen a nyálam... Hú de jól néz ki ez a szósz!

Összevágok apróra: póréhagymát (jó sokat Mazsi ízlése szerint), három különböző színű kaliforniai paprikát (értelemszerűen három darabot :-)) (köszönjük, Viki!), és két-három paradicsomot.

Ezt a színkavalkádot! Csodálatos!

Megfőzöm a pennét. Kiolajozom a tepsit (olivaolajjal), és a pennét rakom legalulra, aztán jöhet a sokszínű zöldség és erre rá a fini halas szósz. Megszórom sok-sok sajttal, és berakom a sütőbe 35-40 percre.

Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána! Érdemes kipróbálni így is, mert különlegesen finom, de titkos forrásokból úgy tudom, hogy továbbfejlesztett változat következik!

Hát ez meg nagyon érdekes, hogy itt pont ugyanolyan kukta van, mint tesómnál. Vagy lehet, hogy ez egy bérelhető (esetleg chippendale) kukta????