Édeskrumplichips a sütőből

Vettem egy óriási (kb. 30 cm-es) édeskrumplit egyik nap, és csak a felét használtam fel. Ez a másik fél ott fonnyadozott a hűtőben, egy egész kajához nem elég, venni még hozzá nem akartam, mert más terveim voltak, kidobni képtelenség, ezért kitaláltam, hogy sütőben készítek belőle chipset. Mostanában nagyon rá vagyok kattanva a bolti chipsekre, tudom, hogy nem egészséges, de olyan jó! Kerestem recepteket, hozzá, hogy legyen miből kiindulni.

Hozzávalók egy kis tálkához 1 személyre:

• 1 normál méretű édeskrumpli
• olaj
• só - nagyszemű sót írtak, de ne azt használjátok, nekem nem jött be
• bors
• 1 evőkanál étkezési keményítő
• legközelebb őrölt chili is kell rá!

Az édeskrumplit megpucoltam, uborkareszelővel vékonyra szeleteltem. Egy tálba tettem, meglocsoltam olajjal, és alaposan összekevertem. Rászórtam a fűszereket és az étkezési keményítőt, és ezekkel is összekevertem. A vékony karikák összetapadtak, de igyekeztem szétválasztani őket. Aztán két tepsire sütőpapírt terítettem, és egyenként kiraktam rá az olajos-fűszeres krumplkarikákat. 160 fokon 15-20 percet ajánlottak mindenhol, DE! 

10 perc múlva így nézett ki:

14 perc múlva pedig így:

Légkeveréssel sütöttem, mind a két tepsi egyszerre bent volt, és a fölső tepsit vettem ki hamarabb. Szerintem a 14 perc is sok, a második tepsin kicsit több az égett krumpli.

Én pedig idén is feltekertem a Farkasréti temetőbe bringával, de nem elsején mentem, hanem ma, harmadikán, mert elsején reggel sikeresen meghúztam a hátamat egy mozdulattal. Olyan szempontból jobb volt ma menni, hogy nem volt tömeg, ezért a temetőfal melletti szűk járdán nem kellett lassítanom vagy leszállnom, alig jöttek szembe páran. A tavalyinál 1 perccel jobb időt mentem, ezt nem hittem volna! Már csak azért sem, mert idén először történt, hogy kétszer is meg kellett állnom oxigénvételezés miatt. Először a Kékgolyó utca végén, az Istenhegyi útnál pihentem egy fél percet, utána a szokásos helyen, a körforgalomnál. Idén 1 óra 4 perc alatt értem fel, amiből a tekerés 57 perc 14 másodperc volt. Amikor felértem a temetőbe, 14,1°C volt, ha elsején mentem volna, 20 foknál is több lett volna. Tavaly egyébként 18,7°C volt. Jó volt ez a hűvösebb idő, mert nem izzadtam meg annyira.

Idén is az erkélyemről vittem a virágokat, és egy igazi hétpettyes katicával találkoztam, aki valamelyik virágról esett le, már bent a lakásban. Kivittem a virágokhoz, hogy lefotózzam.

A másik mai cuki egy csigusz lesz, akit a temetőben fotóztam:

Mutatom, hogy hová vackolta be magát télire (bár ez a szobor eléggé borzalmas, legalábbis nekem nem tetszik):

Na, kíváncsi vagyok, hogy jövőre fel tudok-e bringázni! Amikor hazaértem, muszáj volt legalább 2 órát aludnom és még másnap is eléggé nyugger formában voltam.

Héjában főtt/sült krumpli zöldfűszeres tejföllel - és bringatúra Nagymarosra

Hát jó, egy ilyen ebéddel vagy vacsorával a hasadban nem nagyon bírsz eltekerni Nagymarosra, és mi sem csak így magában ettük, ezt bevallom. De amint hazaértem, megismételtem, és így önmagában is eszméletlen finom és a legjobb, hogy annyira egyszerű elkészíteni. És nekem most annyira furcsa, hogy ez a nagymarosi bringatúra Olgi telkére, és a finom sütögetés már egy hete volt. Azaz múlt kedden mentünk, és csütörtökön jöttünk haza. 

Hirtelen nem is tudom hol kezdjem a beszámolót, mert annyi élmény volt: életemben először láttam világító-repülő szentjánosbogarat, mindjárt három darabot is, nagyon közelről láttam őzikét, sütögettünk parázson, amit imádok, és nagyon sokat bicikliztünk, amit szintén. Voltunk Gödön a Rétesházban, Zebegényben a Mókus kocsmában, itt érdekes helyiekkel találkoztunk, de vacsorázni nem tudtunk egyik faluban sem (Nagymaros, Zebegény, Szob). Vácon vettem új ágyterítőt a Jyskben. Nem égtem le a napon, pedig a harmadik nap már képtelen voltam bekenni magam azzal a ragaccsal. Már majdnem itthon voltam, amikor észrevettem, hogy elhagytam az új ágyterítőt, de szerencsére csak itt a közelben vettem át Olgitól, szóval nem kellett nagyon messze keresni. Olgi olyan rendes volt, ő rohant vissza érte, addig én meg letekertem a fogaskerekekről az elszakadt gumipókot. Kaland, kaland és kaland! 

A sütögetés: vittünk magunkkal hűtőtáskában a mélyhűtőből frissen elővett joghurtos-őrölt köményes pácolt csirkemellet, ez ki se tudott olvadni teljesen Nagymarosig; sütöttünk mellé cukkiniszeleteket, édesköményszeleteket, hagymakarikákat és héjában főtt krumplit is. Ehhez a krumplihoz csinálta Olgi ezt a zöldfűszeres tejfölt, amit itthon megpróbáltam előállítani. Persze nem lett ugyanolyan jó, mert a frissen szedett fűszereknek egész más, sokkal intenzívebb az aromája, ráadásul a szárakra ha ráharapok, akkor csak úgy pattan szét a számban, árasztva a finom ízeket. Olgi ezeket szedte a kertben: sok petrezselyem, kapor (amiről most tudtam meg, hogy mégis szeretem és erre Csincsilla azt mondaná, hogy elértem az érettségnek ezt a fokát végre), snidling, fokhagymaszár. Ezeket összehajtogatta olyan 6-7 cm-esre, szorosan a markába fogta és ollóval egy mélytányérba aprította. Az itthoni ismétléskor nekem ennyi lett:

A nyaralás alatt háromszor csinált ilyen öntetet Olgi, és mind a háromszor mást tett a fűszerekre: első nap 1 evőkanálnyi majonézt és egy kis dobozka tejfölt, második nap ebédnél egy tejföl volt és egy kis joghurt, az esti harmadik evésnél tejföl + görög joghurt + valamilyen krémsajt. Mind a három nagyon finom volt. (Következő utunknál füstölt sajtot is reszelt a tejfölbe, annyira jó volt az is!) Én egy kis doboz tejfölt és egy evőkanál joghurtot használtam, a joghurtot csak azért, hogy folyékonyabb legyen a cucc:

Egy kis sóval és fehérborssal fűszereztem, Olginál csak azért nem került rá bors, mert elfogyott. Jól összekevertem és így hidegen mehetett a forró krumplira. A krumplit lehet félbevágni vagy egy pohár aljával összetörni. Olgi egy kanállal folyamatosan kevergette a forró puha krumplit az öntettel, és így ette ki a héjából. Ez is jó módszer. 

Úgy lenne a legjobb, ha a főzés után a pohár aljával vagy valami mással összetöröm a krumplit, és azt még úgy, olyan rusztikus darabos állapotában meggrillezem. De nem tettem, mert nagyon melegem volt, és egyébként így is nagyon finom volt. És lehetne a tetejére szórni ropogósra sütött baconszalonna-kockákat is ... sooook szalonnát. Akartam is, csak elfelejtettem.

A bringatúra: kedden mentünk és csütörtökön jöttünk haza. Összesen 128,753 km-t tekertünk.

Első nap Vácig tekertünk, ez 36,712 km volt. (Tesóm kedvéért lemértem, hogy ezt a távot 2 óra 30 perc alatt tettük meg, és alig van emelkedő, az se nagy.) Vácon felültünk a vonatra és azzal mentünk Nagymarosra. Ott bevásároltunk a boltban, majd a telken megküzdöttünk a függőágyak fellógatásával és a szúnyogokkal, és végül kezdődhetett a sütögetés.

A kedd esti vacsink

Második nap Nagymarosról indultunk este 7 körül, hogy vacsorázzunk Zebegényben, de a Vasparipa, ami egy isteni hely volt még kb. 10 éve, most végleg bezárt, és a mellette lévő hely se volt nyitva, csak a Mókus Söröző. Ez nem volt annyira szimpatikus, úgyhogy továbbmentünk Szobra, hogy ott egy pizzériában együnk, ami 10-ig tart nyitva. De odaérve kiderült, hogy ez ugyanolyan hely, mint a Mókus, és ugyanazok a figurák ülnek a teraszon. Ide se ültünk be, mert ez se tetszett, úgyhogy gyorsan visszafordultunk, hátha kapunk enni a Zebegény és Szob között útközben látott bringás helyen. De ott azt mondták, hogy már zárva vannak, úgyhogy visszajöttünk a Mókusba, de ekkor már jó sötét volt, és izgi volt a tekerés. A Mókusban természetesen étel nem volt, csak ital. Hát jó, akkor rendeltünk két hosszúlépést, és szépen elővettük és megettük az esti borozáshoz vásárolt chipset és olajbogyót, és aztán hazamentünk. Közben hallgattuk a kocsmai beszélgetéseket a foci EB-ről, és köszöngettünk a távozóknak, mert mindenki elköszönt tőlünk is. Ez annyira érdekes volt, és nagyon tetszett. Ezen a napon 34,398 km-t mentünk.

Ilyen szép erdős részeken lehet menni, ahol még nem vágták ki a fákat egy építkezés miatt 

(a Mészáros és Mészáros nevű cég épít valamit)

Harmadik nap úgy terveztük, hogy reggel 7-kor indulunk haza, de 11 óra lett belőle. (Egy nyaralóból nem lehet csak úgy elindulni, annyi tennivaló van. Meggondolandó, hogy legyen-e nekem is nyaralóm, kell-e nekem ez a sok feladat...) Vácig terveztünk tekerni, hogy ott ebédelünk, felülünk a vonatra és jövünk haza. Aztán ott egy KFC-ben ettünk, és mellette a Jyskben megvettük az ágytakarót, és nem szálltunk fel a vonatra, hanem végigbringáztuk a hazautat. 57,643 km volt ez a nap, és rettenetesen elfáradtam. De annyira jó volt! Olgi már az ismétlésről beszél, és én is ezt szeretném. Csak a szúnyogcsípéseim és a feltört kislábujjaim, és egyéb alkatrészeim gyógyuljanak meg, és mehetünk.

Naplemente Zebegény és Szob között

Közben Mazsi halad a cicafuttatóval, amit az erkélyre épít, hogy Penny ne legyen depressziós. Itt ígértem, hogy majd mutatom, ahogy készül, úgyhogy most jöhetnek a fázisfotók. Tehát, ez itt a tervrajz, ezzel kezdődött minden:

Aztán a tartóelemek megvásárlása, méretre vágása és pácolása következett:

Az alapok elkészültek:

A meósok ellenőrzik az első fázis munkálatait:

Folytatódik az építkezés, és jelenleg itt tartunk:

Mivel ez egy kétszintes cicakifutó lesz, még folytatom a munkanaplót. A képen épp egy elégedett és egy kíváncsi meós látható. 

Húsvét 2024 - és Chuck Norris miniszobor

Az idei húsvéti bulit is tesóm rendezte, és ilyenkor szoktuk tartani Viki szülinapját, ami pont ma van, amikor írom ezt a bejegyzést. (Hát innen is nagyon boldog szülinapot kívánok, Viki!). Szóval egy kicsit előrehozott szülinap volt vasárnap, de már hagyománnyá vált, hogy a húsvétot és Viki-nyuszit együtt ünnepeljük. Megint gyönyörűen meg volt terítve, és mindenkinek a tányérján volt egy Ferrero csokinyuszi vagy rózsaszín vagy zöld színű tojással. Voltak még kicsi csokik is, és persze nekem megint hozott a nyuszika katicás és méhecskés csokikat. 

Csincsilla rám parancsolt, hogy fotózzak le mindent, de nem jutottam szóhoz/fényképezőgéphez, mert Szabi mindent elintézett, mire odaértem. A kaják ezek voltak:

- kötözött sonka

- főtt tojás

- kaszinótojás

- körözött

- zöldségtál (paradicsom, paprika, retek, újhagyma, uborka)

- sajttál (sokféle szeletelt sajt, és mackósajt is)

- kenyér

- kalács

És voltak az újdonságok

úgymint:

- tojáskrém (nincs róla fotó)

- hummusz (legelső képen)

- csicseriborsós sültkápiapaprika-krém (fenti képen)

Nálam egyébként ez volt az a sorrend is, hogy mennyire ízlik (1. tojáskrém, 2. humusz, 3. paprikakrém). A tojáskrémről sajnos nincs se fotó, se recept (egyelőre). Isteni volt, pedig úgy tudtam, hogy én azt nem is szeretem annyira. Csináltam egyszer egy füstöltlazacosat, de az se volt olyan finom, mint ez. A füstölt lazac akkor is csak azért került bele, hátha úgy jobban ízlene. (Frissítés! Megjött a tojáskrém receptje: 3 főtt tojás, 1 ek mustár, 2 óriás vagy 3 normál ek majonéz villával összetörve és keverve, só, bors. A tetejére egy újhagyma fehér részének a fele felaprítva (ollóval vagy késsel, ez most még nem tisztázott), díszítésnek.)

A humuszról sincs recept, mert Mazsi érzésre dobált össze mindent. Külön érdekesség, hogy a tahinit is házilag készítette Mazsi, de sajnos arra se emlékszik, hogy hogyan (lehet, hogy így), csak abban az egyben biztos, hogy botmixerrel csinálta. (Frissítés! Megjött a recept: a hummusz ilyesmi volt: kb 3-5 ek csicseri (a maradék), egy nagy teáskanál tahini, fél fokhagyma, 3 ek olaj, 2-3 ek citromlé, só bors.)

A paprikakrém ebből a receptből indult ki, de aztán nem pont ez készült el. A változtatásokat (még) nem tudom, csak azt, hogy megsütöttek valamennyi kápiapaprikát, amit aztán aprítógéppel krémesre turmixoltak valamennyi konzerv csicseriborsóval, darált dióval, olívaolajjal, tahinivel és sóval, borssal. Szerintem nem volt benne fokhagyma, de az is lehet, hogy igen. (Frissítés! Megjött ez a recept is: recept szerint ment minden csak csökkentett adagokkal, 2 kápia, fél fokhagyma, 2 teáskanál tahini, 3/4 konzerv csicseri, 3 dkg dió, citrom, só, bors.)

Volt még: Nápolyból hozott többféle felvágott, amik nem is hasonlítanak egyetlen itthon kapható felvágotthoz se: nem volt tömény fokhagymaíze, nem volt elsózva, nem voltak benne porcdarabok és egyéb ehetetlen részek, és a hajszálvékonyra szeletelt szalámik csak úgy olvadtak szét az ember szájában, egészen enyhe, még pont élvezhető füstölt-ízzel, félek, hogy erre is rá fogok szokni. (A legelső fotón látszanak egy kicsit a bal alsó sarokban kibontva is.) Ezek voltak: Bresaola, Salsiccia Dolce, Manzo Delicat, Salami Emiliano, Proscuitto Crudo, Coppa. Egyébként idén a füstölt sonkánk is pont megfelelő mértékben volt füstölt és sós, és nagyon-nagyon finom volt.

Aztán tanultam még egy érdekességet Mazsitól. Ő csinálta a kaszinótojást is, és berágott arra, hogy nem lehet megpucolni normálisan a tojásokat. Rákeresett a tiktokon, hogy van-e valami trükk, és talált is egyet!

A videót még nem kaptam meg, de Mazsi bemutatta a trükköt, jobb is, ha inkább őt nézzük. Szóval a nyers tojásokat az alján egy ponton addig kell gyengéden kocogtatni egy kiskanállal, amíg egyszer csak ad egy olyan hangot, mintha megrepedt volna, de nincs repedés, csak ez a hang. Ha így fő meg a tojás, ezután a kocogtatás és roppanás után, akkor simán lejön a héja. Kipróbáltam egyébként pár nappal később, és 4 tojást kocogtattam végig, de hangot nem hallottam, viszont a főzés után kettőt szuperül meg lehetett pucolni. Ilyet már évek óta nem tapasztaltam! (Frissítés! Megkaptam a videót, 1:15-től hallható az a bizonyos varázshang. Én azt rontottam el, hogy nem csak az alján, egy ponton kocogtattam, pedig Mazsi úgy mutatta.)

Én csak egy krumplis kenyérrel készültem, de idén se tudtuk felvágva lefotózni, mert olyan gyorsan elfogyott, és vittem még egy szendvicskenyeret is, amit a mélyhűtőből varázsoltam elő. (Mindkét recept Limara: Házi pékek alapkönyvéből van.)

Korábbi húsvétjainkat már összegyűjtöttem ebben a 2023-as húsvéti posztban.

Viki gyümölcstortát kapott szülinapjára, ahogy minden szülinapjára, amire visszaemlékszem. A linken épp egy 2008-as szülinapi gyümölcstorta receptje olvasható. Én mindig megkérdezem, hogy tudja még azt az óriási szelet tortát is megenni kaja után, és mindig azt válaszolja, hogy a desszertnek külön helye van. Jövőre is meg fogom kérdezni!

Húsvét hétfőn, ami most éppen április elsejére esett, bolondok napjára, kikerült egy új miniszobor a Megyeri hídra. Ez egy gúzsba kötözött Chuck Norris szobrocska, és nem volt könnyű megtalálni. Annyit segítek, hogy nem a bicikliút mellett kell keresni, hanem a gyalogos oldalon.

Ennyire pici:

Elég furcsa volt ez a nap, mert több okból nyűgös voltam: dolgoznom kellett, mert elseje volt, ráadásul olyan meleg lett, mintha nyár lenne. 27-30 fok lehetett napközben, és éjszaka is egy szál póló elég volt. Szóval a nyűgösködés után elmentem moziba (Lefkovicsék gyászolnak - nagyon jó!), hogy legyen már valami jó is, majd este 8 körül tekertem hazafelé, amikor hívott Olgi, hogy nem megyünk-e valahova ebben a melegben, mondtam, de, keressük meg az új miniszobrot. Így aztán szépen hazamentem, összeszedtem a nélkülözhetetlen dolgokat (alábbi képen), és elindultunk este 9-kor, de csak egy fröcsit ittunk Chuck-kal, mert aztán jött a vihar, és indulni kellett, így is éppen csak hogy hazaértünk éjfélre, a vihar előtt. 

Na egy utolsó művészi kép Chuck Norrisról. Olgi a mérete miatt csak kabócának vagy csótánynak hívta. De csak mert annyira cuki pici. Ő a mai napi cukiság.

Fetakrém (fetás mártogató)

Ezt a fetakrémet Mazsi a munkahelyén tanulta egy kollégájától. Tök jó helyen dolgozik, időnként bevisznek saját készítésű kajákat és svédasztalos reggelit rendeznek. Nem emlékszem, ő mit vitt arra a bulira, amelyiken beleszeretett ebbe a fetakrémbe kábé egy évvel ezelőtt. De most végre Mazsi is megcsinálta, Szabi gyönyörűen lefotózta, ez az icipici meg jól megírta (sajnos nem az a sztori vége, hogy mind megette, nyaf). Jól megírta, mert mindenképpen ki akarja próbálni.

A recept nagyon egyszerű. Hozzávalók:

• Koktélpari (több színű)
• Fetasajt
• Bazsalikom
• Mascarpone (a krémesebb)
• Fokhagyma
• Bors,
• Picike só
• Olívaolaj

Elkészítés:

1. Parik tepsibe, olívaolaj, kicsi só, 200 fokos sütőbe, amíg elkezdenek feketedni, és a levük kijött.
2. Utána mehet mellé a feta, tolj rá olajat
3. Aztán amikor a feta elkezdett pirulni vedd ki 
4. Villával keverd össze, egy krémmé
5. Amíg még meleg reszelj bele egy gerezd fokit - keverd össze
6. Mehet bele egy-két evőkanál mascarpone
7. És amikor már nem forró de még meleg, jó vékonyra szeletelve mehet bele a friss bazsalikomlevél, kis bors, só nem kell sok mert a feta sós

Ahogy Mazsi készítette:

• Úgy csináltam, ahogy ő írta, csak nem többszínű pariból, mert csak piros volt, és nem koktél, hanem az eggyel nagyobb, de azért a lédignél kisebb parikból.
• Elnegyedeltem őket és úgy sütöttem, a többi a leírás szerint ment.
• Kivéve, hogy szárított bazsalikom volt benne, nem friss.
• És csak egy evőkanál mascarpone ment bele, mert Szabi nem szereti annyira.
• Abban a tálkában sütöttem, amelyikben fotózva van, annak az alja tele volt, talán 250 gramm paradicsom volt.
• A tálka méretei: hosszúság 21 cm, szélesség 15 cm, magasság 7 cm, térfogat 1 liter.
• Egy egész csomag feta ment bele.

Hát ennyi, nagyon szeretném megcsinálni, kéne rendezni megint valami bulit (amin halálra izgulhatom magam.)

Napi cuki pedig Penny a jógaóráján:

Kecses kéz- és lábtartással, és zabálnivaló combokkal.

Annyira édes, hogy belehalok! Szeretnék vele jógázni.

Tahinis sütőtökkrém

Hát küzdök tovább a sütőtökkel, és most egy Ottolenghi receptet választottam a Jeruzsálem című könyvéből. Biztos vagyok benne, hogy ő segít nekem majd megszeretni ezt a zöldséget (is). Amikor elkészült a mártogatós, és megkóstoltam, nagyon meglepődtem, hogy ízlik, és mondtam is magamban, jé, ez finom! Aztán ahogy tovább mártogattam, már kicsit édesnek éreztem, aztán egyre édesebbnek, én meg nem annyira vagyok oda az édes kajákért. Megszórtam apróra vágott csilivel, aztán meg még mindenféle fűszerrel, hogy kicsit kevésbé legyen édes. Még az új za'atar fűszeremmel is próbálkoztam, mindenféle változtatás nagyon jól állt neki, és el is fogyott végül (de utána toltam pár falat parmezánsajtot, mert a sós ízt jobban szeretem). Szóval nekem édes, de szerintem egy csomó ismerősömnek, barátomnak pont jó lenne, úgyhogy próbáljátok ki nyugodtan, mert nektek így, ahogy van be fog jönni. Én legközelebb teszek bele több tahinit, mert ahol kevésbé keveredett el és tahinisebb volt a krém, ott imádtam, és legközelebb tuti, hogy nem fogom meglocsolni sziruppal sem, és még egyéb fűszereket is kipróbálok majd, például fokhagymásabban biztos jobb lenne.

Írom a recit, ahogy a könyvben van. Én feleztem a mennyiséget, mert a sütőtök egy része a vöröslencse dahlhoz kellett.

Hozzávalók:

• 1 sütőtök (hámozva, darabolva 970 gramm)
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 70 gramm tahinipaszta
• 120 gramm görög joghurt
• 2 kis gerezd fokhagyma áttörve

A tálaláshoz

• 1 teáskanál fekete és fehér szezámmag (vagy csak fehér, ha nincs fekete)
• 1,5 teáskanál datolyaszirup (aranysziruppal, juharsziruppal, melasszal helyettesíthető)
• 2 evőkanál apróra vágott korianderzöld (elhagyható)
• só

A sütőtököt 180 fokon légkeveréssel megsütöttem. Előtte meg kell pucolni, feldarabolni, szétteríteni egy tepsiben, meglocsolni olívaolajjal, megszórni 1/2 teáskanál sóval és a fahéjjal, jól összekeverni, és szorosan lefedni fóliával. A 70 perc sütési idő alatt egyszer megkeverni. Az aprítógépbe tettem a kihűlt tököt, a tahinit és a joghurtot, fokhagymát. Próbáltam darabosra keverni, de nem sikerült. Y.O. azt írja, villával vagy krumplinyomóval is összetörhetjük.

Tálaláskor rászórtam a magokat, meglocsoltam juharsziruppal és díszítettem apróra vágott petrezselyemmel, mert csak az volt. (Nem jutott eszembe, hogy van már koriandercsatnim, azt is tehettem volna rá.)

Eltérések nálam az eredeti recepttől:

• Sonkatököt (kanadai sütőtököt) ír, én nem tudom milyet használtam, de ez a Barbapapa-kinézetű narancssárga tök volt.
• Feleztem a mennyiségeket: 485 gramm sütőtök, 35 gramm tahini, 60 gramm görög joghurt.
• Nem fólia alatt sütöttem, hanem anélkül, és tuti, hogy nem kellett 70 perc.
• Nem fokhagymát használtam, hanem fokhagymagranulátumot, azt is csak keveset. Túl keveset. A maradékba azért tenni fogok, mert szerintem az hiányzott.
• Nem szezámmagot használtam a tetejére, mert az nem volt itthon, hanem görögszénamagot és fekete köményt (Olgitól kaptam ezeket, Egyiptomból hozta ajándékba).
• Nem datolyaszirupot locsoltam rá, hanem juharszirupot (tesómtól kaptam kölcsön).
• A végén nem koriandert szórtam rá, hanem petrezselymet.

A többi stimmel.

A mai cuki pedig, hogy esett a hó Budapesten! Nem is tudom, volt-e ilyen az utóbbi években! Így néz ki a belső udvarunk hóesésben:

És az utcai oldal, meg az ablak alatti kiskert:

És az őrült Olgi barátnőm meg bringával megy dolgozni:

Ilyen úton:

Egyik évben nekem is muszáj volt elindulnom bringával hóesésben, mert jófogásos találkozóm volt a Váci út-Dózsa György út sarkán, és vidékről jött a vevő, nem lehetett lemondani, menni kellett. Eleinte rettegtem, mert a kerék bordái pillanatok alatt megteltek a hóval, és onnantól kezdve már sítalpakon közlekedtem, legalábbis így éreztem. Csúszkáltam is rendesen ezekben a mély vájatokban, de aztán sikerült esés nélkül túlélnem a kalandot. Most azért örülök, hogy nem kell kimozdulnom.

Baba ghanoush 2.

Múlt pénteken úgy volt, hogy Olgival moziba megyünk, de egész nap esett az eső, és amikor elállt, akkor orkánszerű szél süvített kint, hát teljesen elment a kedvünk. Esőben, szélben nem szeretek bringázni. A bé verzió váratlanul az volt, hogy nálam fogunk fröcsizni és dumálni. Jó, nem annyira váratlan, mert majdnem minden héten összeülünk egyszer, de most tényleg nem inni akartunk, hanem filmezni. Szóval váratlanul nálam voltunk, és gondolkodtam, mit is tegyek a bor mellé: vegán sajtkrémet, lencsehummuszt vagy padlizsánkrémet, vagy baba ghanoush-t. Ez utóbbi nyert, mert volt a mélyhűtőben egy adag sült padlizsán. Az egy adag = egy darab. Ez pont egy estényi adag. A többihez meg túl sok energia kellett volna, ami nekem péntek estére már egyáltalán nincs. 

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvében a baba ghanoush-ról egy oldalon keresztül értekezik, de nem ír receptet. Azt fejtegeti, hogy óriási egyet nem értés van abban, hogy kell-e bele tahini vagy sem. Az egyik BBC főzős-műsorban valaki azt mondta: "Ha nincs benne tahini, akkor ez nem az!" másvalaki szerint pedig: "...a baba ghanoush egyáltalán nem tartalmaz tahinit - csupán kockákra vágott zöldségeket, citromlét, fokhagymát és olívaolajat -, és ha az ember tahinit ad hozzá, onnan kezdve egyszerűen csak padlizsánsalátának hívják". Kedvencem (Y.O.) az első hozzászólóval ért egyet, tehát ad hozzá, ezért én is!

Az előző (és egyben legelső) baba ghanoush-om kissé híg lett, csalódott voltam, hogy ez lenne az? És nem! Mert most rákészültem a feladatra, és eleve úgy tettem el a mélyhűtőbe a jól megsütött padlizsánt, hogy egy napig szűrőben csöpögtettem. Minden lé távozzon belőle! Gondoltam, felolvasztani is szűrőben fogom, hogy ha még van lé, az is tűnjön el, de erre most nem volt idő, mikróban kellett felolvasztanom hirtelen.

Ezek voltak most a hozzávalók:

• egy padlizsán héjában jól megsütve, lecsöpögtetve, héjatlanítva
• 1 jó kávéskanál tahinipaszta (kezdjetek kevesebbel, hátha még szokni kell nektek is az ízét)
• 1-2 kávéskanál majonéz (muszáj volt, mert a tahiniből nem egyet, hanem másfelet tettem és kicsit sok volt, enyhíteni akartam az ízt)
• 3 cm-es újhagyma apróra vágva
• só, bors, őrölt római kömény, fokhagymagranulátum
• a tetejére: olívaolaj, őrölt bors, őrölt római kömény, füstölt pirospaprika és reszelt-szárított citromhéj (bolti!)

Véletlenül kimaradt belőle az olívaolaj és a citromlé, de most már tudom, hogy semmi nem lényeges, csak a padlizsán és a tahini, a többi csak lehetőség.

Szóval, mint írtam, megsütöttem egyszerre több padlizsánt, aztán adagonként mélyhűtőttem. Most mélyhűtés előtt még forrón felhasítottam a héját, és így tettem egy szűrőbe, amit egy lábosba illesztettem, és betettem a hűtőbe egy éjszakára és egy napra, hogy csöpögjön ki belőle minden lé. Ezután lehúztam a héját, le is kapartam róla a padlizsánhúst. Ezen a ponton le lehet fagyasztani vagy lehet folytatni az elkészítést.

Összeállításkor csak beletettem mindent az aprítógépbe és összedaraboltam, de úgy, hogy ne legyen teljesen krémes, bár erre semmi hatásom nem volt, ahogy kikerült onnan a krém, most véletlenül pont jó lett az állaga. 

Olgi azt mondta: Ez nagyon finom! és el is fogyott mind. Tortillachipsszel mártogattuk, ami sajnos bolti volt.

Elfogytak a napi cuki fotóim, most csak egy álmos Amyt tudok mutatni:

Felébresztették szegényt az Álló Fül Szépségverseny fotózása miatt, és én úgy látom, hogy nem túl boldog, de azért próbál mosolyogni begyógyult szemekkel. Tündér!

Rántott cukkini a sütőből 2. - Csincsilla receptje alapján

Nemrég készült nálam egy adag sütős rántott cukkini, és ott Csincsilla leírta kommentben, hogy ő hogy szokta csinálni. Amúgy is sok nyugdíjazott cukkini érkezik hozzám a zöldségboltból, és amúgy is ki akartam próbálni előre besózva is, szóval itt a bé verzió. A fotók most kicsit sápadtabbra sikerültek, viszont a cukkini így sokkal jobb lett. Csincsilla gluténmentesen csinálja, én nem ragaszkodtam ehhez, mert szerencsére nekem nem kell.

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db cukkini
• 3 evőkanál kukoricaliszt (hogy ropogós legyen)
• 1 nagy tojás
• a tojásba: tápiókaliszt, fokhagymapor, só, bors
• 1 bögre zsemlemorzsa (ha kell, akkor gluténmentes, de nem aldis)

Tápiókaliszt nincs itthon, de már beszereztem tápiókakeményítőt, amikor egy óriási bioboltban voltam valamikor június-július táján, egy olyan titkos helyen, ahová csak jelszóval lehet bejutni, és oda Olgi vitt el. Vagyis a jelszó csak ahhoz kell, hogy olcsóbban tudjak vásárolni, bemenni bemehetek anélkül is. Ezeket szereztem be akkor, végre meg tudom mutatni a kincseimet:

A tápiókakeményítőt meg azért vettem, mert Csincsilla kommentelte a kínai csípős-savanyú levesemnél, hogy a profi szakácsuk, Sepsi Balázs szerint a jellegzetes állagot tápiókakeményítővel lehet elérni (a kínai levesnél). Szóval tápiókaliszt helyett most tápiókakeményitőt használtam, de szerintem lehet bármilyen liszt vagy keményítő, mert nem ez a lényeg, hanem hogy a tojás kicsit sűrűbb legyen. Egy fél evőkanállal tettem bele, nem mertem többet.

Az elkészítés: A cukkinit besózni és állni hagyni legalább egy negyedórát, de akár egy napot is állhat a hűtőben. Utána leönteni a levét. Aztán bepanírozni (kukoricaliszt - sűrített tojás - zsemlemorzsa), tepsire sorakoztatni, olajjal meglocsolni (biztos kézzel, gyorsan, szűkítő nélkül, haha, ez nekem nem megy) és 180 fok 25 perc a sütőben. Félidőben megforgatni.

Apró megjegyzés ehhez a biztos kézhez: ma vizet akartam tölteni egy ikeás talpas pohárba. Megindítottam az üvegből a vizet, és azzal a lendülettel, ahogy leérkezett a pohár aljára, az összes ki is fröccsent a túloldalon, beterítette a konyhapultot, a követ, és maradt kb. 1 cm-nyi a pohár alján. Utána letakarítottam a pultot és felmostam a konyhát. Fontos tudni, hogy ez napközben volt, munkaidőben, nem fröcsihez töltöttem a vizet!

Tényleg nem puhultak meg a cukkinirudak a besózástól. Azt hiszem, lehet karikára vágni is, nem csak ilyen rudakra.

Csináltam a rántott cukkinihez hagymás-majonézes krumplit, amit Boritól tanultam. Ez gyorsan megvan: pár szem krumplit megfőztem héjában (nem emlékszem mennyit, mert régebben csináltam, csak azóta nem volt időm írni), mondjuk 3 db kicsi-közepeset. A tálba nyomtam egy adag majonézt (kb. 3 evőkanállal), ebbe elkevertem kicsi mustárt, citromot, porcukrot, őrölt szerecsendiót, majd 2 deci tejfölt vagy lehet, hogy inkább görög joghurt volt, ahogy a fotón a majonéz állagából látom. Ebbe aprítottam egy kis újhagymát és belekarikáztam a kihűlt krumplikat. Vagy félkarikáztam asszem. Ja és most magos mustárt használtam (dijonit), ha jól látom.

Napi cuki a kinyílt sárga krizantémjaim az erkélyen:

Balról

és jobbról

és megint jobbról, művészien

és megint balról művészien.

Ha szép idő lesz, holnap csinálok képet a fehérről is, mert az is kinyílt már. Csak jelzem, hogy a gyömbéremről van új, 2 hónapos szülinapi fotó a saját gyömbér neveléséről szóló fejezetben, és arról is lehet olvasni egy másik fejezetben, hogy mi mindenre jó a gyömbértea.

Na és itt a fehér krizantém is, ahogy ígértem: