Olívaolajos narancstorta (gluténmentes, tejmentes)

Az április elég szörnyű gyümölcsügyben. A legtöbb alma ehetetlen, veszek egy kilót, megkóstolom, ha jó volt, visszamegyek, és vagy kapok még vagy sem. A körtétől fáj a hasam. Szoktam venni, de igyekszem módjával fogyasztani. A kiviért sosem lelkesedtem. Az eper egyrészt rohadt drága, másrészt vagy ehető vagy sem, semmi esetre sem jó. A banánért sosem voltam oda, elmegy, ha muszáj, de nem lelkesedem érte. Nem tudom, mi van még. A narancs és társai sem igazán izgatnak már ilyenkor. Mindenesetre ha épp belefutok valami kifizethető bionarancsba, akkor általában veszek egy kilóval, mert imádom a narancshéjat. Mostanában ilyen kis semmi tortát szoktam sütni belőle, kb. tíz perc alatt összedobom, és fantasztikusan finom.
Szóval egy tálba beleütök két egész tojást (egyesével, külön tálba, nem úgy, mint a hogy a tévében szokták), abba belereszelem egy bionarancs héját, belefacsarom a levét, öntök hozzá úgy fél deci olívaolajat, jól összekeverem. Megy bele még pici só, egy evőkanál barna cukor, és persze vaníliakivonat. Aztán belekanalazok mindenféle lisztet, darát, keményítőt, főtt gabonát, amit épp találok otthon (most épp volt egy fél zacskó főtt barna rizsem). Ha kevésnek találom a levet, akkor kis vizet is öntök hozzá, híg nokedlitészta állaga a cél, a mennyiség meg hát annyi, hogy szép laposan elterüljön egy ilyen kerek piteformában. A tetejét kirakom egy vagy két felkarikázott naranccsal, most közédugdostam pár feldarabolt epret is, nem rontotta el. Megszórom egy kevés barna cukorral, meglocsolom még egy kis olívaolajjal, és 180 fok, amíg szépen meg nem pirul a széle. Isteni.

De kukoricadarából is isteni. Vízben megfőzöm a darát (egy liter vízben 20 dkg darát), ha kihűlt, összekeverem ezzel-azzal (most négy tojássárgájával, vaníliával, kis kókusztejjel, cukorral, két narancs reszelt héjával, kifacsart levével és pár kanál barna rizsliszttel, meg persze a habbá vert fehérjékkel). A többi a szokásos. Tepsibe simít, felkarikázott naranccsal kirak, kis olíva, kis barna cukor, aztán a sütő. Akkor is jó, ha nem égeted meg a tetejét. De így sem volt rossz.

Napi cukinak meg már megint fekete fehérrel. Jól állnak egymásnak. És nekem is jól áll a porszívó.

Kaporolaj

Négyen vagyunk a szűk családban, ebből DT-sal ketten imádjuk, pici gyerekeink meg utálják a kaprot. Kompromisszumos megoldásként néha csinálok egy üveg kaporolajat. Majdnem olyan jó vele minden, mintha belefőzném az ételbe, de így nem kell kétfelé főzni. És mindenki azt eszik, amit szeret.
Tehát fogok egy-két-három nagy csokor kaprot, felaprítom. Felforrósítok mondjuk fél deci olívaolajat, és kicsit megfuttatom benne a kaprot. Úgy egy-két percig. Aztán áttöltöm a jó sűrű cuccot egy kis üvegbe, és ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Ott nyilván sokáig elállna, ha nem ennénk meg. Nagyon tömény, max. egy kávéskanálnyi kell belőle egy adag kakukkfüves marhához, mondjuk. De isteni lecsóba, cukkiniraguba, halkrémbe, egyáltalán szinte bármibe. Így aztán hamar fogy. Napi cuki meg nincs, mert már volt.

Erdei gombás olívaolaj

Ezt a szépséges üveget kaptam Mazsitól és Vikitől szülinapomra, és már alig vártam, hogy találjak végre egy jó kis receptet a megtöltéséhez. Stahl Judit Végre otthon! szakácskönyvében leltem rá a megoldásra az ajándékok a konyhából c. fejezetben. Minden adott volt hozzá, Csicsilla finom szárított trombitagombája (aminek az üvegét ha kinyitom úgy szabadul ki belőle az az isteni erdőillat, mint a Dzsinn a palackból), az olívaolaj, a rozmaringág az erkélyről és ez a gyönyörű üveg.

De még mielőtt nekiálltam volna, szerencsére ráakadtam Piszke aszalt paradicsomjára, ahonnan két nagyon fontos dolgot tanultam: az egyik, hogy a rozmaringágat felhasználás előtt egy percre forró vízbe kell dobni, majd lerázogatni róluk a vizet, majd megszárítani, ezzel meg lehet akadályozni a penészedést. A másik, hogy az ilyen fűszeres-olívaolajos finomságoknak a hűtő ajtajában van a legjobb helyük, itt még nem dermed meg az olaj - ahogy írja -, akkor pici sárga gömböcskék jelennek meg az üvegben, de ezért nem szabad kidobni, csak egy kicsit meleg helyen hagyni. Milyen kár, hogy ezeket a trükköket a csilis olaj készítésekor még nem tudtam! Hát mindig tanulok valamit!

Hozzávalók:

- 5 dkg szárított erdei gomba
- 1 l olívaolaj
- 5 evőkanál szárított, morzsolt zsálya (ez nekem sajnos nem volt)
- néhány friss rozmaringág

A szárított gombát egy kisebb szűrőben hideg víz alatt alaposan átmostam, majd egy tiszta konyharuhán szétterítve megszárítottam. Egy kicsi lábosban vizet forraltam és ebbe dobtam a rozmaringágakat egy percre, trükkös módon a víz alatt tartva őket. Kivettem, lerázogattam a vizet róluk, és még meg is szárítottam ugyanazon a tiszta konyharuhán. Amikor a gomba már nem volt nedves, egy mélyebb serpenyőbe öntöttem az olívaolajat, beledobtam a gombaszemeket és ekkor kellene hozzákeverni a szárított zsályát is. Takaréklángon 8-10 percig melegítettem (vigyázat, forrni nem szabad!). Végül a tűzről levéve meg kellene várni, hogy kihűljön, de nekem erre nem volt időm, úgyhogy egyből a tisztára mosott üvegekbe szűrtem a finom fűszeres olajat. Díszítésként az üvegekbe ezután egy-egy rozmaringágat állítottam. Hűtőben (hűtőajtóban!) 1-2 hónapig eláll.

A trükkös mód a rozmaringágak víz alatt tartására pedig az volt, hogy egy húsfogó ollóval összecsippentettem őket, majd az ollót beleállítottam a forró vízbe, ezáltal nem tudtak a víz tetejére feljönni. Én nem használtam egy liter olajat, hanem épp csak annyit, amennyi a két szép üvegembe belefért, majd a másik üveget egyből tesómnak adtam. Úgy tervezem, hogy ezt a finom olajat olaszos tésztákhoz, sült hússzeletekhez, salátákhoz fogom használni. Az olajból leszűrt gombákat pedig betettem a mélyhűtőbe, tökéletes lesz majd valamilyen rizottó vagy tészta ízesítésére.

Padlizsán Donna Mami módra

Ezen a hétvégén elég sok, hosszabb ideje halogatott dolgot sikerült letudnom, köztük az ablakok szigetelését, amit persze szakemberekkel végeztettem, de rögtön ezután megpucoltunk az ablakokat Tomával, és elkészült szép új sötétítőfüggönyöm is. Nem is tudom, hogy tudtam eddig élni nélküle, most olyan jó érzés, hogy amikor itt ülök a számítógép előtt, nem láthat be senki. Tizenéve lakom itt, de még csak most tudtam ezekre szánni időt és pénzt.

Aztán megtörtént, amit nagyon utálok, átnéztem a hűtőmet, és ki kellett dobnom egy fej káposztát, egy nagyobb padlizsánt, két közepes cukkinit, mind tönkrementek arra várva, hogy megvalósítsam velük nagy terveimet. (Nagyon ritkán dobok ki ételt, a legutolsó pillanatban is igyekszem menteni, ami menthető.) Még jó, hogy a padlizsánt már előre pótoltam egy másikkal, ezért ezt ma gyorsan elkészítettem Donna Évi-mami módra, hiszen az előző darab is épp erre várt a hűtőmben. Egyáltalán nem volt nagy dolog, nem tudom miért kellett halogatnom!

A receptet drága Évi már réges rég elküldte, köszönöm neki! Ha el nem fogy a következő találkozásig, küldök kóstolót.

Hozzávalók:

- 1/3 rész almaecet

- 2/3 rész víz

Fűszerek az ecetes vízbe:

- só, bors, ételízesítő, babérlevél

Fűszerek az üvegbe:

- sok fokhagyma, petrezselyem, bazsalikom, só, bors

- olivaolaj

Egyharmad almaecet helyett én most mindenféle ecetet használtam, az üvegeim alján lévő eceteket öntöttem össze, hogy 2 dl legyen: mézes almaecetet, málnaecetet, fehérborecetet és még valamilyen ecetet, amit a padlizsánok héjának kivilágosodásából most 20%-os ecetnek tippelnék. Remélem nem rontottam el vele! Az ecetes vízbe tettem sót, borsot, babérlevelet és beledobtam a vastag karikákra (nálam félkarikákra) vágott padlizsánokat úgy, hogy ellepje (egy szerszámmal nyomkodtam őket a víz alá, mert úszkálni akartak). Egyszer felforraltam és abban a pillanatban, hogy felforrt, rögtön leszűrtem, különben túlságosan magába szívta volna az ecetes lét.

Befőttes üvegekbe tettem egy réteg padlizsánt, rá sok apróra vágott fokhagymát, petrezselymet, bazsalikomot (szárítottat), sót és borsot. Megint egy réteg padlizsán, egy réteg fűszer, amíg el nem fogytak a hozzávalók. Aztán ráöntöttem olivaolajat, hogy mindenhol ellepje a padlizsánokat, s jól lezártam. Most hagynom kell 3-4 napig érlelődni, néha-néha megmozgatva, hogy jól összekeveredjenek az ízek.

Az illata igencsak hasonlít Donna Mami padlizsánjára, és remélem nagyon, hogy nem eceteztem el túlságosan. Az elkészült fűszres padlizsánt sok mindenhez lehet használni, többek között főtt rizsre vagy tésztára téve, esetleg hús mellé, ahogyan azt Donna Mami is ajánlotta. Az olaj se fog kárba veszni, mert jó fűszeres illata van, bármit fel tudok majd dobni vele.

Csilis olaj

Imádom az őszt! A színeit, az illatokat, azt a gyönyörű, napsütéses őszt, ami pénteken volt itt Budapesten, de ez a csúnya esős, borongós se zavar, amilyen ma van, ha nincs semmi dolgom, amiért el kell hagynom finom meleg lakásomat. Toma épp ma mondta, hogy még csak egy helyen látott lehullott faleveleket az utcán, mire azonnal eszembe jutott az a két fa, amit a tehenészetből visszafelé jövet pillantottam meg az egyik kereszteződésben: a lombjuk, mintha lángolna, ilyen színeket nem lehet kikeverni, ezt csak az őszi erdő, az őszi falevelek tudják előállítani. Lenyűgöző volt!

Talán pont ezeket a színeket szerettem volna utánozni ezzel a szépséges olajjal. Most, hogy Mazsitól kaptam azt a gyönyörű csilibokrot, anyutól meg rengeteg finom extra szűz olivaolajat nem volt már kifogásom, hogy Mazsi nagyszerű ötletét megcsináljam, ezt a finom csilis olajat.

Az illatokat viszont egy másik finomsággal csalogattam elő: pénteken vettem 6 kiló besztercei (berzencei) szilvát a piacon és persze megint a befőzéssel bíbelődöm, mert annyira ízlik Csincsilla sült szilvalekvárja, hogy amíg még nem késő, gyorsan csinálnom kellett még egy adaggal. Ennek fantasztikus illata percek alatt betöltötte a konyhámat, nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez nem érezhető a blogon, mert a szilvalekvár (és általában a befőzés) is az őszi illatok közé tartozik. Ha nem lenne annyira finom ez a lekvár, csak a szilvalekvár-illatú lakás miatt is biztosan elkészíteném. :-)



Na és akkor a gyönyörű csilis olaj: 3 db pici csilipaprikát felkarikáztam, kettőt csak megmosva, de egyben beletettem egy szép üvegbe. A pici darabokat és a jó erős magokat is utánuk szórtam, majd feltöltöttem extra szűz olivaolajjal az üveget. Fantasztikus látvány!

Salátákhoz, tésztákhoz lehet majd használni, és mivel a zöld Stahl-könyvben is benne van ez a "recept", belenéztem, és Stahl szerint pár hétig áll el a hűtőben. Remélem, ez a pár hét valójában pár hónapot jelent... (Hát nem jelent pár hónapot, mert a hűtőben tartott olajban valamilyen fehér objektumok kezdtek elszaporodni, egyre több, úgyhogy ma kiöntöttem az egészet. 2008.10.24. Shoa többet nem csinálok ilyet!)