Sós karamellás szaloncukor

Anna szokott minden évben sós karamellás szaloncukrot készíteni ajándékba, és nekem annyira ízlett például a tavalyi, hogy csinálni akartam, hogy többet tudjak enni belőle. Ez egy Jamie Oliver-féle fudge-recept, ami átalakult a csokibevonat miatt szaloncukorrá. Utánanéztem, hogy mi az a fudge, és kiderült, hogy ez egy amerikai édesség, de jelenti még azt is, hogy ostobaság, butaság, koholmány, vagy pl. lapzárta utáni hír is lehet. Szóval a Jamie-féle fudge olyan a fotói alapján hogy a tejkaramellát mindenféle finomsággal szórja meg, pl. ehető bronzcukordarabokkal vagy szárított gyümölcsökkel. Nálunk a díszítés helyett lett a csokival bevonás és papírba csomagolás, hogy szaloncukorrá változzon.

Hozzávalók:

• 1 db 397 grammos konzerv sűrített tej
• 80 gramm sótlan vaj
• 150 gramm barna cukor (Jamie-nél lágy, világos barna cukor, nálam olyan, amilyen volt itthon)
• egy egész vaníliarúd (kihagytam)
• egy jó csipet (kb. fél teáskanál) tengeri só (Anna mondta, hogy nagyszemű legyen, és igaza volt, ez nem oldódott fel teljesen, jól rá lehet harapni, hogy még sósabb legyen)

Kibéleltem sütőpapírral egy 25×12 cm-es tálat, ebbe fogom majd önteni az elkészült karamellt. Az eredeti recept 20×20 cm-es négyzet alakú tepsit ír. A sűrített tejet, a vajat és a barna cukrot egy teflon serpenyőben fakanállal addig kevergettem, amíg a cukor fel nem oldódott. Folyamatosan kevertem, hogy a cukor ne ragadjon le. (Ha elkezd leragadni, csökkenteni kell a hőt.) Ezután óvatosan felforraltam, és folyamatosan kevergettem további 10 percig. Amikor ez megvolt, hozzáadtam sót, és hagytam hűlni pár percig. Ezután fakanállal ismét erőteljesen kevertem 5 percig, amíg kicsit megszilárdult a karamell. 

Átöntöttem a formába, és megpróbáltam elsimítani, de a fenti képen jól látszik, hogy ez mennyire sikerült. Nagyon sűrű volt az anyag. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, bár Jamie írja, hogy nem kell hűtőben tartani, úgy is 2-3 hétig eláll. 

Pár nap múlva feldaraboltam és egyesével csokiba mártottam. A csokizáshoz gőz fölött felolvasztottam 2 tábla átlagos fekete csokit, majd amikor felolvadt, levettem a gőzről és hozzákevertem 1 tábla 75%-os keserű csokit. Állítólag ezzel a hőkiegyenlítéses módszerrel fényes lesz a csokibevonat. Egyenként beledobtam a csokiba a hideg karamelldarabokat, majd amennyi csokit sikerült, lecsöpögtettem róla, és egy sütőpapírra tettem megdermedni. 

Persze nem lettek egyformák a darabok, és amiket nem csomagoltam papírba, azok lettek a sós karamellás bonbonok, ahogy Viki nevezte őket.

Nagyon finom lett, bár lehetett volna nagyobb darabokra vágni. És főleg egyformára.

További szaloncukrok, amiket ki kellene próbálni:

1. Ács Boritól vajkaramellás
2. Annuskámtól zselés
3. Lila Füge sóskaramellás

Napi cuki most a karácsonyi ajándékom Tomától. Mindenki kapott egy hasonló képet, és ott helyben sorba kellett őket rendeznünk, hogy összeálljon egy jó kis sztori egy képregénnyé. Ha jól emlékszem, kapásból legalább két történetet felvázoltunk a 4 db képből. De lehet, hogy hármat is.

Hogy miért pont én kaptam ezt a kajáját féltő mosómedvét, azt nem tudom!

Füstölt lazacos falatkák előételnek

Ez nem is igazi recept, csak egy ötlet, amit innen loptam, de leegyszerűsítettem. Nem volt már energiám rá, hogy valami különleges krémet keverjek ki a füstölt lazac alá, viszont nagyon szerettem volna egy újdonságot is felvonultatni a karácsonyi buliban. 

Előételnek ez volt, és tettem ki zöld és lila olivabogyót, kis falatokra vágott fetát, sózott, pörkölt, hámozott szotyit és mogyorófélékkel kevert mazsolát is. Amyt nagyon izgatták ezek az illatok.

A főétel sült kacsamell és mustáros szűzérme volt (utóbbiból jövőre dupla adagot kell csinálni!) különféle köretekkel és salátákkal, de amit meg akarok írni, az az, hogy kettő óra előtt 5 perccel, amikor a kacsák tepsijét picit kihúztam a sütőből, hogy kiemeljem a kacsamelleket belőle, megbillent a tepsi, és több liter (picit túlzok) kacsazsír borította a konyhát és a ruhámat is. Amikor az első vendégek megérkeztek kettőkor, Toma négykézláb szedte fel a zsírt a konyhában, én vártam a forró vízzel, hogy felmoshassak, de előtte rohanva öltöztem át, hogy a zsíros ruha lekerüljön rólam, hát egyszerűen borzalmas volt. Aztán Amyt úgy felizgatta az egész lakást betöltő kacsazsírszag, hogy hiába vitték el a buli előtt a Hajógyári szigetre lefárasztani, nem volt fáradt, folyton valamit meg akart kaparintani (hátha onnan jön ez a finom illat). Szóval a kezdés nem a legjobban sikerült, de valahogy nem is csodálkozom rajta, velem mindig történik valami.

És akkor a receptnek nem nevezhető leírás: vettem egy doboz zöldfűszeres szendvicskrémet, amibe szerettem volna friss kaprot keverni, de a kapor nem volt megfelelő állapotban, így aztán apróra vágott petrezselymet kevertem bele, és a megmentett maradék kaporral csak díszítettem. Nem mertem a kovászos kenyeremet használni, mert nem mindenki szereti, ezért vettem toastkenyeret, azt vágtam háromszögekre, megkentem egy kis kencével, téptem rá egy falat füstölt halat, és díszítettem a kaporral. Sokkal de sokkal szebb egy ilyen étel, mint amivel 2 órát szarakodsz a konyhában.

Karácsonyfaverseny is volt nálunk, itt vannak a nevezők, akinek van kedve, szavazhat:

Egyes számú versenyző:

Kettes számú versenyző:

Hármas számú versenyző:

Még lehet nevezni, ha valaki akar!

És igennnn! Befutott a negyedik versenyző is! Íme:

És az ötödik:

Szavazzatok! (Direkt nem írom meg, hogy melyik kié, hogy ne befolyásolja a szavazást.)

Karácsonyi sütik 2022.

 

Ezt a gyönyörű üveget Vikitől kaptam, és tele is volt, jól is állt neki!

A karácsony előtti héten szokás szerint megkezdődött a sütisütési őrület. Rengeteg már megszokott, és még több vadiúj sütivel készültem fejben, de nem mindegyiket sikerült megvalósítani, mert nagy versenytársam, a testvérem kicsit belehúzott, és csinált bejglit, mézes krémest, zserbót, persze óriási tepsikkel, és ezek mellé már csak apróságokkal tudtam villantani, mert féltem, hogy ennyit nem fogunk tudni megenni. Szerencsére cukorra nem kellett vadásznunk, mert azt már tesóm tavasszal betárazta a Nagy Bodzaszörpkészítő Időszakban, így azzal bőven el voltunk látva, és a lisztkészlet is időben fel volt töltve, de azért érdekelnének mások tapasztalatai. Ez egyébként elképzelhetetlen volt számomra, hogy ilyeneket kell még megtapasztalnunk, hogy nincs liszt, cukor, benzin, szerencsére fűtés nálunk volt rendesen. Emlékszem, régről arra, hogy ilyen nagybevásárlós időszakokban, de még a hétvégi (szombati) bevásárláshoz is, az utcán állt a sor a bolt előtt, hogy kosárhoz juthassunk, és hát ami bent volt, az a választék, viszont izgulni kellett, hogy jut-e nekünk is mindenből. Hagyjuk is ezt, mutatom a sütiket!

Egy ideje már én is a Csincsilla által kikísérletezett új linzertésztával csinálom a karácsonyi linzereket, nekem is nagyon bevált, nincs velük semmi szívás, nagyon könnyen nyútjható és szaggatható, és tényleg bármennyiszer lehet újragyúrni és alálisztezni, a kisült süti ugyanolyan finom. Készítettem kicsi linzereket, nagyobb islereket és virág formájúakat is. Ezek itt fenn a kis falatnyi méretűek, lent pedig a nagyobbak, amiket islernek nevezek.

Hozzávalók a tésztához:

• 22 dkg puha vaj
• 7 dkg cukor (nem tudom, itt porcukor kéne? én nem azt használtam)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 1 kávéskanál vaníliakivonat (ezt kihagytam)
• 35 dkg liszt

Az elkészítés a marcipános islernél olvasható. Persze dupláztam az adagot, mert ajándékba is adtam belőlük, olyan szépek lettek.

Csináltam megszokott virágformájút is, ami nincs becsokizva és látszik a baracklekvár gyönyörű színe. Amik be voltak porcukrozva, azok mentek ajándéknak, fogalmam sincs, hogy ezeket miért nem szórtam meg, tök jól áll neki a procukor.

Ideírom azért a régi receptünket, ezt is Csincsillától tanultam, naná. Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• néhány kanál hideg víz

Az elkészítés itt és itt olvasható, de ezzel a tésztával a kapcsolatunk vége felé már nem voltam túl jóban, nagyon nehéz volt nyújtani, és sütés közben összementek a virágocskák. Viszont ha karácsonyi linzer receptet kerestek a neten, tuti, hogy ezzel a recepttel fogtok találkozni. (Mármint nem a miénkkel, de egy ugyanilyennel.) Szerintem az előzőt használjátok!

Természetesen pepperkakort (svéd mézes sütit) is sütöttem, mindig ezzel nyitom a karácsonyi szezont. Ennek az illata megadja az alaphangulatot a lakásban, rendszerint december elsején már megsül az első adag, aminek nagy részét a Mikulásova átszállítja Tomához, és lehet nekiállni a második adagnak. 

Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 30 dkg margarin (nálam vaj)
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg porcukor (vagy darált barna cukor, most porcukrot használtam)
• 10 dkg méz
• ½ evőkanál őrölt fahéj
• ½ evőkanál őrölt szegfűszeg
• ½ kiskanál szerecsendió
• ½ kiskanál őrölt gyömbér
• 1 kiskanál sütőpor
• 4 dkg kakaó

Az elkészítést már leírtam itt, és szeretném külön kiemelni, hogy sütés előtt egy kicsivel hamarabb elő kell venni a tésztát a hűtőből, mert különben nagyon kemény és nehéz (vagy lehetetlen) nyújtani. 

Kaptam tesómtól 3D-s sütiformákat, ki is próbáltam, hát mit mondjak, nem lett az igazi:

Ezek különböző trükköknek köszönhetően állnak meg a lábukon, de valójában nem álltak meg. Réka azzal vigasztalt, hogy adott egy tuti kekszreceptet, amivel nem fog változni a süti formája és mérete a sütéstől, azzal még ki fogom próbálni ezeket a formákat.

Csináltam még sóskaramellás szaloncukrot is, amit majd egy önálló bejegyzésben megírok:

És sütöttünk Olgival Marlenkát is, de ennek egyelőre csak a tésztája van kész, mert itt adtam fel a süticsatát. A lapok megvannak, és Olgi szerint pár hónapot is kibírnak így, akár márciusban is befejezhetem. Tudom miért mondta a márciust, mert akkor van a szülinapja! 

Terveztem még Joulutorttu-t, finn karácsonyi sütit, meg is vettem hozzá mindent, úgyhogy még januárban folytatódni fog a karácsonyi sütikről szóló bejegyzés.

Tesóm bejglije (ezt a receptet szokta használni):

És a mézes krémese (amihez a kiindulópont ez a recept, de már nem így csinálja, egész regényt írtunk már a mézes krémesről, ami idén is újabb tanácsokkal bővült):

És itt van Csincsilla mézes krémese 2018-ból és 2016-ból, és ez pedig Beáéké. 

Napi cukinak meg a törölközőkutyák, amiket a gyerekeknek csináltam Réka segítségével:

Émike azt hitte, ezek az ő játékai, és le is kapta őket az asztalról, de aztán megmentettük őket. Nem tudom, hogy lehetne egy olyat csinálni neki, ami nem veszélyes rá, mert nincs mit leszedni és lenyelni róla.

És ha már Amy szóba került, itt van nektek egy karácsonyi változat. Mindenhogy gyönyörű, de ilyen háttérrel és ilyen fotóssal különösen: