Karamellizált meggymártás - és ez megint egy Ottolenghi recept

Ez a karamellizált meggymártás az új kedvenc szakácsom, Ottolenghi receptje, de én nem nála találtam, hanem chili & vaníliánál. Az is egy tervem a nyugdíjra, hogy az érdekes Ottolenghi recepteket kiszótárazom és megcsinálom. Ehhez elég sok idő kell nekem, de az most nincsen sajnos. Ezért most azokat próbálom ki inkább, amiket megtaláltam magyarul. A desszertes szakácskönyvét nem vettem ki a könyvtárból, mert az édességek nem annyira izgatnak, de azért ez a karamelles meggy nem hagyott nyugodni, mióta megtaláltam. Aztán utolsó utáni pillanatban kaptam fél kiló meggyet a legutolsó szállítmányból. 

Hozzávalók:

• ½ kg meggy (lehet mélyhűtött is)
• 4 dkg cukor
• ½ citrom leve (és héja, ha sikerül biocitromot szerezni. Nekem nem az volt, ezért bolti szárított citromhéjat használtam)
• 2 szem szegfűszeg
• 2 szem szegfűbors
• 1 evőkanál étkezési keményítő
• 2 evőkanál víz

Egy kicsike lábosban a cukrot elkezdtem melegíteni 3-as fokozaton a kerámialapos tűzhelyen.

Lényeg, hogy nagyon alacsony hőfokon karamellizálódjon, és nem szabad kevergetni, legjobb, ha egyáltalán hozzá se nyúlunk, de ha nagyon muszáj, akkor picit az edényt lehet mozgatni. Nem hittem el, hogy működni fog, de tényleg nem égett meg.

Amikor ilyen szép borostyánsárga lett a cukor, akkor a kimagozott meggyet rádobtam. Ekkor a karamell a peremeken megkeményedett és odaragadt a lábos aljához. Nagyon nyűgös lettem, de a recept szerint a további melegítéstől beleolvad majd a karamell a meggybe, és ez is igaznak bizonyult, bár elég sokat kellett várni rá. Szóval a karamellre ment a meggy, a citrom, a citromhéj, a szegfűszeg és a szegfűbors. 15 percig lefedve főztem alacsony fokozaton, amíg jó sok leve lett a meggynek, majd szűrőkanállal kiszedtem a szemeket egy tányérba. Az étkezési keményítőt két evőkanál vízzel elkevertem és besűrítettem vele a visszamaradt meggylevet. 

A meggyszemek között megkerestem a fűszereket és kidobtam. Amikor a meggy és a leve kihűlt, a kettőt összekevertem.

Főztem hozzá 3 dl tejből tejbegrízt, de tehettem volna túrógombócra, palacsintába, tejberizsre, vaníliafagyira, zabkására vagy sűrű görög joghurtra (labane).

Na, és ma tényleg lehűlt a levegő, egész nap jól lehetett bírni az időjárást, persze én nem ilyenkor megyek bringatúrára, hanem a tűző napon, de mindegy, mert otthon is fincsi, ha nincs kánikula. Az előbb még egy kis vihar is érkezett, és akkorát dörgött, hogy majdnem összecsináltam magam. Megijedt Winston is nagyon!  

Még a végén tesómnak lesz igaza, hogy csak hisztizek a meleg miatt, pedig nincs is olyan nagyon meleg.

A maradék meggymártást két kicsi üvegbe tettem, és szívesen adnám annak, aki megkóstolná. Elég finom lett, de nem érzem külön a karamellizált cukrot benne, ahogy ígérték, de nem baj, így is nagyon jó. Ahogy állt és hűlt tovább, egyre jobban éreztem viszont a citromhéjat benne. Állítólag hűtőben 3-4 napig áll el, nem értem miért csak addig, de legfeljebb beteszem a mélyhűtőbe. 

Én most Tahiba megyek a hétvégén, nem a meggymártást fogom a legjobban kívánni asszem...

Barackos-meggyes pite 2.

Amikor Csincsillánál járok, mindig van valamilyen süti, mindig gyümölcsös és mindig nagyon-nagyon finom. A látogatás után mindig úgy érzem, tuti nekem is sikerülni fog pont olyan finomat sütni. Ilyenkor azért végiglapozom a blogunkat, hátha megtalálom a megfelelő receptet, nemrég (tavaly) viszont cseteltünk is róla, de nekem mégsem lett olyan. Nem értem. Most találtam ezt a meggyes-barackos pitét, de nem ezt csináltam, hanem a krumplis-szilvás pitét. Ebben a bejegyzésben van egy gluténes és egy gluténmentes változat, én a gluténest választottam, viszont abba nem kellett krumpli (vagyis burgonyapehely). Nem is akartam, hogy krumplis legyen, és úgy megörültem a recinek, hogy rögtön nekiálltam, úgyis voltak itthon mentett barackjaim (őszi és sárga is), és vettem egy kis meggyet hozzájuk. (A közelemben mindenki állatokat ment, én zöldségeket és gyümölcsöket. Amiket már nem lehet eladni a zöldségboltban, de még tökéletesek, azoknak egy jó része hozzám kerül. Plusz Annától kaptam egy saját termésű sárgabarackot a margitszigeti bulinkon, ami önmagában még nem volt ehető, mert nagyon éretlen volt, de itt a sütiben tökéletesre sült.)

Szóval a hozzávalók, a gluténes verzióhoz:

• 2 tojás
• 2 dl tejszín
• 1 dl joghurt
• 1 csipet só
• 6-7 evőkanál finomliszt
• fél csomag sütőpor
• legalább 1 kg gyümölcs
• fahéj
• 1-2 evőkanál barna cukor a tésztába és plusz 1-2 evőkanál barna cukor a tetejére

Itt egy annyira tipikus Csincsilla-féle eligazítás a recepthez: "Kb. piskótatészta sűrűséget kell belőni. De úgyis jó, ha hígabb. Meg úgy is, ha sűrűbb. Bárhogy jó. Állítólag finom."

Szóval aztán az lett, hogy a robotgép táljában összekevertem a két egész tojást a tejszínnel és a joghurttal, plusz a csipet sóval. Aztán beletettem egy kicsi fahéjat és 2 (vagy 3?) evőkanál barna cukrot. Hozzákevertem a lisztet és a sütőport. Nagyon-nagyon folyós volt, és így is kell lenni, de azért én tettem még bele 2-3 evőkanál lisztet (biztos ezt nem kellett volna). Kivajaztam a fodros piteformát és beleöntöttem a tésztát (még mindig nagyon folyt!), nem piskótatészta sűrűségű volt, hanem hígabb. Rápakoltam minden gyümölcsöt, ami itthon volt: 2 db nagy kopaszbarackot apróra vágva, 3 db sárgabarackot, ebből egy Annától, szintén apróra vágva, és két maréknyi meggyet kimagozva, felezve.

A tetejét megszórtam két evőkanál barna cukorral, és 180 fokon sütöttem légkeveréssel, amíg meg nem pirult. Még így is nagyon finom, hogy nem annyira finom, mint Csincsilláé! Legközelebb ne próbáljam meg piskótásabbra venni a figurát?

Külsőre hasonlítunk, de belsőre nem annyira. Csincsillának nem ilyen tömör a tésztája, itt lehet összehasonlítani az enyémmel.

A napi cuki, Kira lesz. Toma a hétvégén vidéken volt fesztiválozni, és az egyik barátjánál szálltak meg, ahol megint tudott kutyát zsákmányolni magának. Ez egy juhuszka, azért teszem ide, hogy tesómra nyomást helyezzek. Egy ideje törpreng egy juhuszkán...

Tehát Kira az összebarátkozás után kicsit duzzogott, hogy a szobába nem mehetett be a srácokhoz

De aztán volt sétáltatás másnap

és elfáradás

és végre egy kép szemből:

Hát elég jól néz ki szerintem. Toma mesélte, hogy folyton sípol. Ez annyira jellemző rájuk!

Az időjárásról meg annyit, hogy ma este elvileg jön egy hidegfront, de én már nem hiszem el, hogy lehűlést is hoz, viszont jövő szerdára ígérik az első hőhullámot, aminek még nem látják a végét. És a lakás már most 25 fokos. 47 nap van még augusztus 20-ig.😓

Diós-meggyes minimuffin (gluténmentes, tejmentes)

A sok tavalyi almás-mákos után lehet, hogy az idei a diós-meggyes lesz, mostanában valahogy erre vagyok rákattanva. Itt az első kis képviselő, ahogy magamat ismerem, lesz még vagy tíz majdnem ugyanilyen. A minimuffin azért jó, mert a beléhez képest viszonylag sok a szépen megpirult kéreg, nekem jobban bejön, mint a normál méretű. A következő mennyiségből pont egy adag lett (24 kis pöttyöcske).

Hozzávalók:

13 dkg dió
1 csomag vaníliás cukor
2 evőkanál hajdinaliszt

1 evőkanál gluténmentes lisztkeverék (Nutri Free)
1 evőkanál barna rizsliszt
1 evőkanál rizsdara
2 tojás
1 kezeletlen citrom leve és héja
2 késhegynyi szódabikarbóna
0,7 dl olívaolaj
fél csomag sütőpor
1,7 dl víz
meggybefőtt vagy fagyasztott meggy

Gluténesek nyilván használhatnak rendes lisztet a sok kacat helyett (mondjuk 2,5 evőkanál teljes kiőrlésű lisztet, 2 evőkanál finomlisztet, meg 1 szűk evőkanál búzadarát), de az az igazság, hogy a kevert tészták finomabbak gluténmentes lisztekkel. A rizsliszttől nagyon lágy, selymes lesz, a hajdina pedig dióval mindig is frenetikus.
Szóval összekevertem a száraz cuccokat. Egy másik tálban a tojásokat a citrom levével, reszelt héjával, olívával. Kikentem olajjal a sütő mélyedéseit. (Az az igazság, hogy nem volt otthon minipapírom, így kicsit beleragadt, hiába kentem ki, tehát vadászok majd.) Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Lecsöpögtettem 24 szem meggyet. Ha már minden készen állt, akkor kevertem csak össze a szárazat a nedvessel, ugye az volt a célom, hogy a sütőben kezdjen el dolgozni a szódabikarbóna meg a sütőpor. Hozzákevertem a vizet is. Sűrű, de még folyós masszát kell kapni. Beleöntöttem egy csőrös kancsóba, és majdnem színültig töltöttem a mélyedéseket. Mindegyikbe nyomtam egy-egy meggyszemet, és mehetett is a sütőbe. És persze nem mértem, hogy mennyi idő volt, olyan 20-25 percre tippelek. Rácsra állítottam (miután kioperáltam a sütőből). Aztán már mehetett deszkára. Megszórtam porcukorral.

Szerintem jó lett, kifejezetten szaftos, semmi fűrészpor-effektus.

És akkor a beígér napos cukik. Annyira jól áll nekik az ősz (is).

Reggel, kora délelőtt a pince előtt lehet a legjobban napozni. Főleg, ha nem felejtem el kirakni a párnákat. Most nem felejtettem el.

És közben cseresznyefalevelekkel lehet vakarózni.

Annyira édesen beszőrösödött Kóficka, pont olyan most, mint egy plüssmaci. Jövő nyárig nem lesz nyiratkozás. Zsuzsikának nem ez a legelőnyösebb beállása, de majd a következő kép jobb lesz.

Déli lépcső. Jól átforrósítja ezt a kis gömbölyű foxitestet alul-felül.

Meggypálinka

Bocs a képért, de sürgős. Nem az én receptem, Permanistától kaptam. Az elmúlt fél év során szépen megittuk az ő összes meggypálinkájukat, és nagyon-nagyon ízlett. Ergo nekem is kell csináljak. És ti is csinálhattok, mert még mindig van meggy bőven. A recept nagyon bonyolult, kimagozott meggyet kell rakni egy (vagy több) jó nagy üveg aljára, felönteni valami semleges ízű pálinkával, aztán nagy ívben elkerülni karácsonyig. Akkor le kell szűrni. A pálinkás meggyet elszopogatni a karácsonyi sütigyártás közben, a levét meg jól beosztani a következő karácsonyig. A szétosztogatást mi nem vállaljuk, meg fogjuk inni magunkban, titokban, mert annyira, de annyira jó. Nem likőr, mert nem nagyon édes, szépen érezni a pálinka meg a meggy ízét is, egyszerűen isteni. Az arányokról nem tudok mit mondani, csak úgy mutatva volt, szóval kérdezem is a receptgazdától, hogy jó így? Mert akkor még feltöltöm pálinkával. Vagy teszek még hozzá meggyet, ha az kell. Ne hagyjátok ki, tényleg fantasztikus.

Meggyes-barackos pite

Nagyon gyorsan posztolni akarom, mert rövid ideig van együtt a friss meggy meg a sárgabarack, és ez annyira finom így együtt, hogy kár lenne kihagyni. Ráadásul persze villámgyors is, mint minden kevert süti. Már sütöttem egy hasonlót eper-rebarbara párossal, az is jó volt, de ez még annál is finomabb. Az a titka, hogy rengeteg rajta a gyümölcs, nem csak mutatóban egy pár darab, és emiatt viszonylag sokáig is kell sütni (garantáltan nem lesz belőle fűrészpor).

Hozzávalók:
2 tojás
1 kávéskanál vaníliapaszta
fél dl olaj vagy 5 dkg vaj olvasztva
1 csipet só
2 evőkanál barna cukor
4 dl joghurt
5,5 evőkanál liszt (nálam gluténmentes liszt és barna rizsliszt felesen)
10 dkg kókuszreszelék
fél csomag sütőpor

90 dkg meggy
70 dkg sárgabarack
2 evőkanál barna cukor

Összekeverem a tészta hozzávalóit, minden faxni nélkül egy fakanállal. Ha valakinek ez nem elég édes, tegyen még hozzá cukrot. Utána beleöntöm egy kivajazott-kilisztezett tepsibe. Rászórom a rengeteg, kimagozott meggyet, és héjasan vastag cikkekre vágott barackkal kirakom a tetejét. A nagyon sok gyümölcsöt belenyomkodom kézzel is, hogy valahogy ráférjen. Megszórom a két kanál barna cukorral, és 180-190 fokos sütőben jó sokáig sütöm, látszik rajta, ha kész, mert a kilógó tésztaszélek szép barnára pirulnak, a cukor meg karamellizálódik a tetején. Isteni. Ez is a nem lehet abbahagyni kategória. A langyos sütit lehet még vaníliafagyival is turbózni. Igazából hidegen lehetne szépen szeletelni, de azt a kort nemigen tudja megérni szegény.

Napi cukinak meg két cuki kép a cuki Lujzikáról, akit Rebeka talált egy játszótéren, fázva és remegve (mert akkoriban épp hideg napok voltak), kiéhezetten, vastagon borítva tetűvel és serkével, macskanátha miatt begyógyult, csipás szemekkel. Állatorvosi ellátás megvolt, tetvetlenítés szintén, azóta eszik és tombol, néha belealszik. És ezerrel dorombol. Most már hét hetes! A szép képeket a csúnyácska cicusról (vicc volt!!!) a jogos tulajdonosok készítették.

Habos meggyes

Jeladás, hogy azért még élünk. Ilyenkor nyáron, nagyon ritkán van mondanivalóm, egyszerű ételeket eszünk (mindenféle zöldséges tészta, tegnap borsóleves, pisztráng, sült zöldségek, gyümölcs, fagyi), nem is nagyon sütök, szintén a szokásos okok miatt, se idő, se kedv nem jut rá, ráadásul annyi a finom gyümölcs, hogy nem is hiányzik. A szokásos befőzések miatt úgyis a fél életemet a konyhában töltöm, igazán nem keresek újabb indokokat az ott tartózkodásra. Eperlekvár és meggylekvár kipipálva, nem is azért, mert elég lenne, mert ezekből bármennyi elfogyna, de egyszerűen nincs kedvem többhöz. Fagyasztó is kezd púposodni a beletöltött gyümölcsöktől, ámbár az idén kimarad a málna, mert nem járok szezonban Tésa felé, de azért jó sok eper és meggy ment már bele, némi saját ribizlivel. A hétvégén kimagoztam uszkve 20 kg meggyet (igaz, Rebeka is besegített, és nagyon is jól jött), szóval tuti nem fogok még egyszer nekilátni, már nagyon untam. Na, és ezért lett ez a meggyes süti, ha már itt van ez a rengeteg meggy, akkor csak legyen már valami meggyes süti, ezt általában mindenki szereti nálunk. A lehető legegyszerűbb megoldást választottam, alul egy teljes kiőrlésű lisztből készített pitetészta, felette rengeteg meggy, a tetején meg kis barna cukorral ízesített hab (mert hogy lassan szétfeszíti a fagyasztó oldalát a sok lefagyasztott tojásfehérje).

Hozzávalók (egy hatalmas, gáztepsinyi adaghoz):
- 35 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 20 dkg hideg vaj
- 1 csipet só
- 1-2 kanál porcukor
- 1-2 tojássárgája
- 1-2 evőkanál hideg víz
- 2-3 kg meggy
- 2 evőkanál kenyér- vagy kekszmorzsa
- 1 teáskanál cukor a meggy tetejére
- 6-8 tojásfehérje
- 1-1,5 evőkanál barna cukor a habba

A tészta a szokásos módon készül, liszt,  felkockázott jéghideg vaj, só és porcukor zsupsz az aprítóba, és néhány nyomással összemorzsásítom. Deszkára borítom, mehet bele a tojássárgája, aztán gyorsan összegyúrom, ha nem akar összeállni, akkor kis hideg vízzel segítek. Kinyújtom nagy lappá, és kibélelem vele a nagy gáztepsi alját (ha jut az oldalára, jó, ha nem jut, mint most, az is jó). Ne legyen vastag a tészta, szerintem akkor jó, ha vékony, ropogós lesz az alja. A maradék tésztát jól le lehet fagyasztani, egyszer biztos összegyűlik belőlük egy sütirevaló (én pl. most a fagyasztóban talált maradékokból sütöttem).
Mehet a hűtőbe tepsistül, legalább fél órára. Közben kimagozom a meggyet. A tésztát megszórom a morzsával (hogy ne áztassa el a meggyből kifolyó lé), rászórom a meggyet, jó vastagon, és meghintem finoman porcukorral (de ez el is hagyható, az idén olyan finom édesek a meggyek). Olyan 200-220 fokos sütőbe tolom be, és kb. készre sütöm. Onnan látszik, hogy már jó, hogy a szélén a tészta kezd pirulni, és kicsit feketednek a felső meggyszemek is (nem szenesednek azért:)) Közben kemény habot verek a tojásfehérjékből, kávéskanalanként adagolva hozzá a cukrot. Kiveszem a tepsit a sütőből, leveszem a hőmérsékletet 140 fokra (ventillátor, ajtónyitás, hogy tényleg ki is hűljön), rákenem a habot a meggy tetejére. Amikor már tényleg lehűlt egy kicsit a sütő visszatolom, és megszárítom rajta a habot. Nem mértem az időt, de biztos volt legalább 15 perc. Akkor jó, ha már kicsit elkezd töredezni a teteje, és szép halványbarna a színe. Elzárom a sütőt, és nyitott ajtóval hagyom még benne állni kicsit a sütit, aztán kiveszem.
Azt hittem, nagyon finom lesz ezzel a sok friss meggyel, de az az igazság, hogy elég ízetlen volt frissen. De egy éjszaka alatt nagyon szépen megízesedett, szóval kell neki hagyni egy kis időt.
Napi tünci ma meg nincs, mert lusta voltam a hétvégén fényképezni. Pedig lett volna mit:)

Pudingos meggyes, kert helyett cuki négylábúval

Egyszer mindennek eljön az ideje. Az ígéretek beteljesítésének is, meg a régvolt húsvéti sütemények posztolásának is. Mint a pomázi pizzarendelésnek, de az egy másik történet. Szóval az van, hogy helyből nem foglalkozom semmi olyan nasival, amiben pudingpor van meg bolti keksz, hiszen pont azért sütök otthon, hogy mindezek, illetve az ezekben lévő nekem nem tetsző dolgok ne kerüljenek belénk (egyetlen kivétel van, a kókuszgolyó, azt időnként merő nosztalgiából hajlandó vagyok bolti háztartási kekszből megcsinálni, de tényleg nagyon ritkán). Ezt a süteményt viszont volt szerencsém megkóstolni az egyik Vidék íze főzésen, mert hogy - ez itt a reklám helye, és bocs, Bea, ha nálad ez már lefényképezve várakozna:) - a Vidék íze húsvéti számában jelent meg, és ellenállhatatlanul vonzónak éreztem:) Azt is mondhatnám, hogy isteni volt, a savanykás meggy, a puha piskóta, a tejszínhab, meg a citrommázas megpuhult keksz a tetején, egyszerűen nem lehetett abbahagyni. Szóval gondoltam, egyszer élünk, és húsvétkor gyártottunk belőle egy nagy tepsivel. Egyetlen gond volt vele, hogy a vendégek és a családtagjaim kevesebbet bírtak enni, mint én, és ezért a képen látható marha nagy tepsinek minimum a felét én faltam fel. Mondjuk, meg is látszik. De egy évig nem csinálok ilyet, talán sikerül ledolgozzam.

Még egy kép, mielőtt jönne a recept, ilyen kekszet vettem a teszkóban:

Teljesen megfelelt a célnak, kellően semleges volt.

Akkor a recept (persze picit átgyúrva, mert úgysem bírom ki):

Hozzávalók:
- 4 tojásból piskóta
- 1 liter fagyasztott meggy
- 3 kanál kristálycukor
- 3 csomag vaníliás pudingpor
- 4 dl tejszín
- 2 zacsi habfixáló
- 10 dkg porcukor
- 1 vaníliás cukor
- 250 gramm vajas keksz (maradt belőle)
- 6 evőkanál citromlé
- 25 dkg porcukor

A nagy gáztepsiben 4 tojásból igyekeztem vékony piskótát sütni (a szokásos eljárás, cukor és egész tojások legalább öt percig teljes fokozaton habosítva, utána beleszórva a liszt, aztán sütőpapíros tepsi, stb.) Hamar megsült, utána pofára fordítottam, lehúztam a sütőpapírt, és rácson kihűtöttem. Közben kimostam a tepsit, és a teljesen kihűlt piskótát visszaraktam.
A meggyet összefőztem a cukorral meg némi vízzel, csak annyira, hogy kicsit megrogyjon. Aztán leszűrtem, a levét gondosan felfogtam, és kiegészítettem annyi vízzel, hogy összesen 1,2 dl legyen. És akkor ezzel főztem meg a pudingporokat meg a három kanál cukorral, az a cél, hogy kellemesen savanyú maradjon. Aztán ez ment a piskóta tetejére, nem tűzforrón, de még melegen, hogy jól el lehessen kenni.
Amikor már teljesen kihűlt, akkor felvertem a tejszínhabot a cukorral, fogalmam sincs, mennyivel, mondjuk olyan 10 dkg-val meg vaníliás cukorral és a habfixálókkal, és ha jól emlékszem, ekkor érkezett meg a Bendi, és a továbbiakban szülői vezénylet alatt ő folytatta a süteménykészítést. Szóval ezt rákente a gyerek a meggyes krém tetejére.
Jöhettek a kekszek, ezekkel kirakta a tetejét a sütinek, utána egy edénykében összekeverte a citromlevet valamennyi porcukorral, szerintem kicsit több kellett volna belőle, mármint a porcukorból, de azért ez sem volt rossz, és ezt kentre rá a kekszekre, vagy kanállal locsolta, már nem emlékszem.
Mint látszik, nem egy bonyolult dologról van szó:) De tényleg nagyon, nagyon finom, kell neki legalább egy éjszaka, hogy minden kicsit összeérjen.

És akkor most az ígért kert helyett (aminek szintén eljön majd az ideje) a napi cuki:

Tegnap délelőtt a Margitszigeten szaladgáltunk körbe-körbe (sajnos, pontosan csak ennyiszer), és Kóficka hiába kapott lenge rucit, így is nagyon melegnek találta az időtöltést, szóval úgy kb. félkörönként ledöngetett egyet csobbanni. Annyira, de annyira cuki volt! (A Zsuzsi persze kirohant a képből.) Ha valaki nem találná az ebet sok nagy kő között, akkor segítek:)

Fekete-erdő kuglóf

A januári Vidék Íze magazinból ezt a sütit készítették el anyuék utolsóként - azóta áttértek egy következő havi számra - bár még van benne sok-sok finomság amit ki lehetne próbálni. Jobbnál jobb édességek, főételek.. hmm, azt hiszem, így este 9 óra felé nem nagyon kéne lapozgatnom, mert megéhezek.

Inkább jöjjön ennek a sütinek a receptje.


Hozzávalók:
- 3 tojás
- 5 dkg puha vaj
- 2 + 0,5 dl tejszín
- 20 dkg liszt
- 16 dkg kristálycukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- fél csomag sütőpor
- 5 dkg keserű kakaópor
- egy üveg meggybefőtt
A tetejére:
- 10 dkg étcsokoládé
- 1 evőkanál hideg vaj
- tejszínhab
- néhány szem szem meggy

A tojások sárgáját habosra keverjük a vajjal, a kristálycukorral és a vaníliás cukorral. Hozzákeverjük a 2 dl tejszínt, utána sütőporral elvegyített lisztet. A tojások fehérjéből kemény habot verünk, majd apránként, óvatosan beleforgatjuk a lisztes keverékbe.

Két részre osztjuk a tésztát, az egyik fele marad sárgán, a másikba belekeverjük a kakaót, a maradék fél dl tejszínt és néhány evőkanál meggylevet. A lecsöpögtetett meggyet - néhány szem kivételével - osszuk el a két rész között, dolgozzuk bele a tésztákba.

A kuglófformát zsírozzuk ki (sokkal jobb a vajnál, könnyebben kifordítható a formából a megsült tészta) majd szórjuk meg liszttel. Egymás után öntsük bele a két féle masszát, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt, tűpróbáig süssük készre. Teljesen kihűtjük.

Közben elkészítjük a csokibevonatot. A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, belekeverjük az 1 evőkanálnyi vajat. Ezzel bevonjuk a kuglófot, valamint tejszínhabbal, meggyszemekkel is díszíthetjük.


Ez egy elég nehéz tésztájú sütemény, nem olyan lágy, mint az a vaníliás kuglóf amit apukám szokott készíteni. Igaz, ez nem élesztős, hanem kevert tésztájú és az íze nagyon finom. Kakaó, kávé mellé tökéletes, de nem szabad vastag szeletet vágni belőle.

Anyu azt mondta, hogy a tésztája kissé tökéletesítésre vár, mert sajnos ahogy borították ki a formából, akkor vették észre, hogy több részre tört a kuglóf. Talán egy kicsit több tejszínt kellene tenni bele, hogy lágyabb állagú legyen.

Meggyes pite

Nem olyan szép, mint az Andi szarvasos tortája, de mint maradékfelhasználás azért ez sem csúnya. Tudományos kísérlet alanya látható a képen, valamelyik este vettem néhány rétest egy Lipóti pékségben, főleg meggyeset, mert azt szeretik a gyerekek, és ezzel aztán megint jól az eszembe juttattam, hogy reprodukálni kéne már azt a zselés cuccot, amivel a bolti meggyeseket töltik. Az az igazság, hogy nekem az jobban be is jön, mint ha csak a több tonna meggy van, kell valami lazító anyag közé. Sorry. És aztán gyorsan ki is próbáltam valamelyik nap, sütöttem néhány rúd túrós és meggyes rétest (csendesen jegyzem meg, hogy a túróst is újfajta, legalábbis nekem újfajta töltelékkel, és az is jó lett). Viszont túl sok lett a meggy, egy üvegben beraktam a hűtőbe, aztán valamelyik este kármentésül összeütöttem ezt a meggyes tortácskát. Jó, hogy lefényképeztem, amint kihűlt, mert utána még morzsát sem találtam. De tényleg jó is volt.

Nem mértem le, de olyan 16-18 cm-es kicsi szilikonos tortaformát használtam.
Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg liszt
- 7,5 dkg jéghideg vaj
- 1-2 evőkanál hideg víz
- 1 evőkanál kristálycukor
- csipet só
- 1 evőkanál zsemlemorzsa
- kevés tojásfehérje

A fentieket a víz kivételével beledobáltam az aprítóba, és összemorzsásítottam, aztán deszkára borítottam, és kevés hideg vízzel gyorsan összegyúrtam helyes gombóccá. Rögtön kétfelé osztottam, hagytam néhány percig pihenni.
Aztán az egyik cipót kinyújtottam a tortaformánál kicsit nagyobb körlappá, és kibéleltem vele a szilikonformát, úgy, hogy legyen némi pereme is.
A másikat is kinyújtottam, rátettem a tortaformát, és késsel szépen méretre vágtam. Az alsó lapot megszórtam az evőkanálnyi morzsával, nehogy eláztassa a meggy, aztán rátettem a maradék meggytöltelékemet (olyan félliternyi lehetett), erre ráhelyeztem a felső kört, a széleit kicsit összenyomkodtam, ahol tudtam.
A maradék tésztából kicsi csillagokat szúrtam ki. Tojásfehérjével megkentem a tortácska tetejét, szép szabályosan elrendeztem rajta a csillagokat, aztán azokat is megkentem még a tojásfehérjével. Egy szívószállal sok helyen kilyuggattam, ízlésesen!, aztán ment az egész a hűtőbe 1-2 órára. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a teteje szépen meg nem pirult.
A formában hagytam langyosra hűlni, aztán kiborítottam, és rácson hagytam teljesen kihűlni, akkor már viszonylag rendesen lehetett szeletelni.

Meggytöltelék:
- fagyasztott meggy
- cukor
- vaníliás pudingpor

A fagyasztott meggyet felengedés nélkül (mert hirtelen felindulásból cselekedtem) némi vízben feltettem olvadni és kicsit főni, amikor már kezdett volna forrni, akkor belekevertem egy zacskó vaníliás pudingport (amit előtte kis vízzel elkevertem). Valamikor cukroztam is, ízlés szerint. Semmilyen mennyiséget nem mértem, de arra érdemes figyelni, hogy egy pundingpor kb. 5 dl folyadékhoz való. Legközelebb keményítőt fogok csak használni meg vaníliakivonatot, mert szívesen kihagynám belőle a mesterséges vanilinaromát, de éppen nem volt otthon, mármint keményítő (és akkor kb. visszajutok meggyes máktortáig). Szerintem nagyon jó kis töltelék lett, jól bírta a sütést is, a rétesekből sem igen folyt ki.

Más meggyes sütik eddig nálunk:
- Andi csodálatos holland meggytortája
- fahéjas-meggyes csiga
- átgyúrt feketeerdő-torta
- Andi, illetve Kiskukta, illetve Moha meggyes máktortája
- meggyes-krémes lepény megint csak Anditól

- meggyes-mandulás lepény
- másik feketeerdő-torta

Meg némi cuki is annak, aki idáig eljutott, hétvégi kirándulós képek, nem sokat láttunk a ködből/ködtől, de az szép volt:)

És a három grácia, egyik szebb, mint a másik:

Holland meggytorta

Persze nem így kéne kinéznie ennek a tortának, ám én örülök, hogy egyáltalán ennyire összejött. Az Európa eszik c. szakácskönyvben találtam a receptet, de nem pontosan követtem az utasításokat, ezért azt írom most le, ahogyan én készítettem. Az íze nagyon finom, és az előre elképzeltek ellenére könnyen lehet szeletelni is, ezért megtartom a receptet, és a tapasztalataimból tanulva fogom megsütni legközelebb.

Hozzávalók a tésztához:

- 450 g mélyhűtött leveles tészta, nekem egy fél adag mélyhűtőbe eltett házi leveles tészta

A leveles tésztát felolvasztottam, nagyon vékonyra kinyújtottam és két db 30 cm-es kör helyett (ami az eredeti receptben szerepel) 3 db 24 cm-es kört vágtam ki. Azért ekkorát, mert ekkora tortaformám van, és úgy terveztem, hogy kapcsos tortaformában fogom összeállítani a tortát. Sajnos a körök sülés közben jócskán összementek, így aztán a kapcsos tortaformát nem lehetett használni az összeállításhoz, ezért legközelebb úgy fogom csinálni, hogy 2 db 40×40 cm-es négyzetet fogok sütni, és a végén a tortaforma kerek alját ráillesztve fogom kivágni a megfelelő méretű köröket.

A tésztaköröket sütőlapra tettem és 200 fokon 20 percig sütöttem, bár a recept 30 percet írt, nekem az sok lett volna, ennyi idő alatt is szépen megbarnultak a lapok. Félretettem hűlni.

Még egy probléma volt, hogy a tészta sülés közben néhány helyen felpúposodott, hólyagos lett, ezért végül megfordítva, az aljával fölfelé használtam a torta összeállításakor. Amikor megfordítottam a körlapokat, még rá is tenyereltem kicsit, hogy minél jobban beroppanjon a púpja, és viszonylag egyenesen, vízszintesen álljon.

Amíg hűlt, három különböző réteget kellett előállítani.

Hozzávalók a meggyes töltelékhez:

- 50 dk mélyhűtött, felengedett meggy
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2-3 evőkanál cukor
- 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
- 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg

A meggyet egy kis lábosban feltettem főni, és ugyanúgy, mint a meggyes máktortánál, 1,5 dl kiolvadt lét leöntöttem, ebben elkevertem az étkezési keményítőt, majd a teljesen felolvasztott meggyet a fűszerekkel összefőztem, végül hozzáadtam a keményítős meggylét is, és ezzel besűrítettem. Lehetett volna jóval sűrűbb is vagy úgy, hogy jobban elfőzöm a levét, vagy úgy, hogy több étkezési keményítőt adok hozzá, mondjuk 60 g-ot, mint a meggyes máktortánál. De ez csak később derült ki. (Az eredeti receptben különben zselatint kell a meggyes töltelékhez adni, de én azt nem szeretem, és a legutolsó néhány alkalommal csomós is lett a zselatinos akármim, úgyhogy inkább az étkezési keményítős sűrítést választottam.) Ezt is félretettem hűlni.

Ezután elkészítettem a meggyzselét a torta tetejére.

Hozzávalók a meggyzseléhez

- 5-10 dkg felolvasztott meggy
- 1 zacskó tortazselé (Dr. Oetker)
- 2-3 csapott evőkanál cukor

Soha életemben nem használtam még tortazselét, nem vagyok oda különösebben a zselékért, de ez a bevonat az eredeti fotón nagyon jól mutatott, ezért gondoltam mégis ráteszem én is a tortámra.

A csomagoláson szereplő leírás szerint készítettem: a tasak tartalmát 2-3 evőkanál cukorral elkevertem, és állandó keverés mellett hozzáadtam az előzőleg késes robotgépben pürésített meggyet. A forrástól számítva 1-2 percig főztem, majd félretettem állni, hűlni. Amikor az állaga sűrűsödni kezdett, óvatosan rákanalaztam az egyik kihűlt tésztalapra.

Amikor a zselé teljesen megszilárdult, egy nagy és éles késsel szeletekre vágtam. 14 szeletre kellett volna, de azt nem tudtam, hogyan osszam el, ezért először négy, majd 8, majd 16 szeletet csináltam belőle.

Amíg minden hűlt, elkészítettem a tejszínhabot is.

Hozzávalók a tejszínhab-töltelékhez:

- 5 dl tejszín
- porcukor ízlés szerint
- 1 csomag habfixáló

A habfixálóra az van írva, hogy 2 dl tejszín fixálására alkalmas, de ezzel nem kell foglalkozni, az 5 dl tejszínből is olyan kemény habot csinált, hogy alig tudtam rásimítani a tortára. Mindent a leírás szerint csináltam, az eredeti recepttől abban tértem el, hogy a tejszínhez is zselatint kellett volna tenni.

Az összeállításhoz jól jött volna a kapcsos tortaforma segítsége, de végül így is megbirkóztam a feladattal. Alulra tettem egy felfordított tésztalapot (hogy a púpok megszűnjenek, ugye), rákentem egy kis meggyes tölteléket, erre megint tettem egy tésztát (csak azért, mert kettő helyett hármat sütöttem, ennyi jött ki az én tésztámból, de ez a réteg nem kötelező!), erre megint meggyes tölteléket kentem, ráhalmoztam a tejszínhabot és egyenként ráillesztettem a tortazselével bevont háromszögeket (nem fért rá mind). Amúgy hogy jól mutasson úgy kellett volna csinálni, hogy habnyomóval 14 csíkot kellett volna nyomni - még plusz a tejszínhabréteg tetejére - a középpontból kifelé, sugár alakban, és ezekre a csíkokra kellett volna tenni kicsit megdöntve a háromszögeket. Sajnos nincs habnyomóm, így kanállal próbáltam megoldani ezt a manővert, de nem mindenhol sikerült.

Nagyon finom! A meggy és az édes tejszínhab elég jól kijönnek egymással.

Fahéjas-meggyes csiga

Itt az iskola, néha kéne valami édes reggelire, meg egyébként is kalácssütő-idő van, Beával egyszerre fogtunk bele a nagy őszi kelttészta-projektbe (Bea csodás fonott kakaós kalácsát itt találod).  Én a múlt héten vetettem magam bele a reggeligyártásba, csináltam két jó nagy adag kelt tésztát, egy sósat és egy édeset. A sósból pizzás csigák lettek, az édesből pedig ezek a fahéjas-meggyesek (12 db) meg egy kisebb fahéjas kalács.
(Andi, ne sírd el magad a látványon, tudom, hogy nálad mind a 12 tökéletesen egyforma lett volna, de erre én, sajnos, teljesen képtelen vagyok).

Kelt tésztánál mindig a jól bevált tojásmentes receptemet használom. Folyamatosan tervezem, hogy egyszer csinálok egy próbasütést, egyszerre kétféle tésztát, egy tojásost meg egy nem tojásost, az lenne a biztos. De egyelőre nekem valahogy jobban bejön ez a tojásmentes, már eleve ugye jóval egyszerűbb és olcsóbb az elkészítése, ráadásul nem kell tojástöréssel piszmogni, és a fagyasztót sem öntik el a maradék tojásfehérjék. És nagyon finom marad másnapra is, nem szíjasodik meg.
Mostanában igyekszem minél több teljes kiőrlésű lisztet használni, a várható fogyasztói összetétel (:)) alapján döntöm el, hogy milyen arányban cserélem le a finomlisztet, most a minimális egyharmadnál maradtam.

Tehát a tészta:
- 3 púpos csésze liszt, ebből egy teljes kiőrlésű, a másik kettő finomliszt
- kb. másfél csésze langyos tej (egy része lehet langyos víz)
- 10 gramm friss élesztő
- 5 csapott evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
- kb. 150 gramm puha vaj (50 gramm a tésztába, 100 gramm a kenéshez

Ha reggel már tudom előre, hogy este sütni fogok, akkor a fenti hozzávalók egy részéből kovászt csinálok, és szobahőrmérsékleten hagyom állni estig, ettől különösen finom és könnyű lesz a tészta. Tehát egy nagyobb tálban összekeverek egy csésze finomlisztet, 1 kanál cukrot meg az élesztő felét, zacsit húzok a fejébe, és békén hagyom néhány órára. Este aztán a kovászt és a maradék hozzávalókat beleöntöm a robotgépbe, és szép fényesre kidagasztom, közepesen lágy tésztát készítek.
Letakarom, hagyom kelni kb. egy órát, míg szépen megemelkedik.

A formázásnál a tészta nagyobbik részéből szép nagy téglalapot nyújtok, megkenem olvasztott vajjal, megszórom őrölt fahéjjal és porcukorral, most tettem még rá néhány kanálnyi darabos meggylekvárt is. Feltekertem, és gondosan 12 nem egyforma darabra vágtam, mehetett a tepsire.

A kalácshoz is téglalappá nyújtottam a maradék tésztát, olvasztott vaj, fahéj, porcukor, feltekertem, mint a bejglit, és belefektettem egy kisebb szilikon sütőformába. A közepére tettem még egy kis,m kívülről gondosan kivajazott sütőbiztos porcelán tálacskát, hogy megmaradjon a gyűrű formája. Felülről néhány helyen bevagdostam, hogy csinosabb legyen.

Mind a kétféle süteményt hagytam még kelni, aztán 230 fokra előmelegített sütőben sültek készre. Hűlés után cukorsziruppal (pici víz sok cukorral összefőzve) kifényeztem.