Rakott kelkáposzta olasz beütéssel

Változatlanul macerás ételnek gondolom, mármint a készítését, de néha azért nekifutok. Körülbelül száz edényt kell utána elmosogatni, és egyébként is. Egyetlen dolog vigasztal, hatalmas adagot lehet egyszerre megcsinálni, el is áll egy jó darabig a hűtőben, könnyen meg lehet melegíteni, akár sütőben, akár egy lábasban, persze akkor a dizájn azért romlik. És imádom, bármennyit, bármikor, bárhol. Most kell még gyorsan megcsinálni, mert tavasszal azért nem az igazi. Ez a sajtos változat nekem nagyon bejött.

Hozzávalók egy igen nagy tepsihez:
- 2 nagy fej kelkáposzta (!!!!)
- só, köménymag és szódabikarbóna
- 50 dkg darált hús
- 50 dkg mozzarella
- 3 kis pohár tejföl
- pörköltalaphoz hagyma, zsír, pirospaprika, őrölt kömény, bors, római kömény, paprikakrém, szóval ahogy szereti az ember
- 2,3 dl barna rizs (nyersen ennyi)
- egy szelet füstölt sonka (10 dkg, mondjuk)

Első kicsi lábas: felteszem főni a barna rizst, kétszeresnél több sós vízben. Nem bánom, ha szétfő, és kicsit ragacsos lesz.
Második igen nagy fazék: vizet forralok benne a káposztához. Amíg felforr, mindkét fejet négybe vágom, kiszedem a torzsákat, és szétszedem levelekre a többit. Só, köménymag és szódabikarbóna a vízbe, aztán pár percig főzöm a leveleket, nem sokáig, csak hogy puhuljanak meg. Aztán egy extra méretű szűrőben lecsöpögtetem, meg egyben annyira kihűtöm, hogy hozzá lehessen érni.
Harmadik nagy lábas: pörköltet készítek a darált húsból, viszonylag hosszú lével, és kifejezetten erősen fűszerezve, mert ez fogja majd elvinni az egész kaját.

Ha mindez kész, akkor előveszek egy nagy tepsit. Kizsírozom. Összerakom a kis lasagne-mat. Alulra kerül a levelek harmada, amit még jól ki is nyomkodok, hogy ne cuppogjon a víz a tepsiben.A pörköltös lábasba belekeverem a megfőtt rizst. A felét rákenem a káposztára. Jöhet egy szűk pohár tejföl meg a sajt harmada, reszelve, természetesen. Mindez még egyszer. A tetejére jön az utolsó réteg káposzta. Megszórom a tetejét a felkockázott sonkával, nem sokkal, épp csak az íze miatt. Megkenem a maradék tejföllel (olyan másfél pohár jut, ha elég takarékos voltam útközben), rászórom a maradék sajtot, irány a forró sütő, és mindaddig sütöm, míg ilyen szépen meg nem pirul a teteje. Szerintem langyosan, csemegeubival a legfinomabb.

Sajttalan változatot lásd itt.

Elég hamar elkopott, sajnos.

Napi cukinak meg hólabdás Kóficka. Tegnap a szakadó hóban nekiindultunk egy kisebb kirándulásnak (Kőhegy, szokás szerint). A Zsuzsit erdőben már nemigen engedjük el, ő végig gumis pórázon jön, nagyon sajnáljuk, de annyi rossz tapasztalat áll mögöttünk, nem bír szegény a vérével, és nagy kárt egy ilyen kis foxi nem tudna okozni, de annyian vadásznak rá, szóval marad a póráz. De Kófickát el szoktuk engedni, tíz éves tacsi, nem egy gepárd már, és általában vissza is lehet hívni, ha nekiindulna egy vadcsapáson. Ráadásul most ez a neki derékig érő porhó tényleg nem az az igazi sprintelős környezet volt. Szóval nem gyanakodtunk. Kóficka csinált három-négy becsapós nagy kört, hogy itt vagyok ám, csak egy cseppet bentebb az erdőben (a csinos fekete színe nem túl feltűnő), aztán egy nagy lendülettel totál eltűnt. Ilyenkor persze jön a pánik, hogy elveszett/hurokba esett/infarktust kapott/megették/barlangba esett, tessék választani. Meg a teljes tanácstalanság, hogy mi a jobb, állni egy helyben vagy menni tovább, hogy ő mire számít. Erre nagyon sokszor járunk, szóval eléggé ismeri a terepet. Mindig kocsival szoktunk kimenni a falu végére, de azért biztosan haza is találna, de előtte még megáll a szíve a pániktól meg a futkosástól. Szóval álltunk a nagy erdő közepén, szakadó hóban, berekedve, kutya nélkül, borzalmas volt, nagyon rég veszett el ilyen sok időre, és akkor is a Zsuzsival volt. Aztán kettéoszlottunk, és a DT elkezdet követni a nyomát az erdőben, végig azon izgultam, ha egyszer is elrontja, sose lesz meg az eb, mert annyira szakadt a hó. Közben néha telefon, hogy ott sincs, itt sincs. Ordibálás. Mármint utána. Aztán egy bő félóra után megtalálta a Tamás, nyilván összevissza rohangászott, mert nem talált minket. Borzalmas volt, mármint az a rengeteg idő. De megvan. DT ilyenkor ronda kis kövér szafaládénak hívja, amit eléggé nehezményezek, de azért én is elég morci voltam. Hogy lehet így viselkedni. Aztán persze haza kellett fordulni idő és cél előtt, mert a szűzhavas ösvényen mindig hógolyó lett belőle, amitől már járni sem tudott, ötpercenként takarítottuk. Ölben cipelve meg nehézkes (visszautalnék a kövér szafira). A nyomkövetés közben nem zavarta???? Irgumburgum rossz kutyája.

Ez meg az ártatlan bárány.

Medvehagymás lasagna

Már legalább másfél-két hete készítettem ezt a medvehagymás lasagnát, úgyhogy gyanítom, hogy elkéstem a bejegyzéssel. Múlt héten ugyanis már nem túl jó állapotban lévő medvehagymákat lehetett kapni a piacon. De hátha van még valaki, aki hozzájut egy-két csokor frisshez, vagy esetleg elraktározott magának a mélyhűtőbe ahogyan én is szoktam.

Egyébként életemben először sütöttem lasagnát, nem lett rossz, csak kicsit száraz. Legközelebb több besamelt kell főznöm hozzá, mindössze ennyi volt a probléma vele.

Úgy kezdődött a lasagnasütési projekt, hogy árválkodott otthon két csokor medvehagymám. Valamilyen tésztás ételre vágytam, de nem tudtam pontosan milyenre. És hogy mit tegyek bele a medvehagymán kívül? Beszabadultam egy boltba, kétszer körbementem, mire a hűtőpultnál megláttam a lasagnalapokat. Elmorfondíroztam rajta, hogy vajon most vágjak bele életem első lasagnájába vagy ne? Győzött a kíváncsiság. Vettem még gombát, füstölt tarját és a többit az otthon található dolgokból oldottam meg.

Hozzávalók:
- 50 dkg lasagnalap
- 2 nagy csokor medvehagyma
- 1 fej hagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 4 nagy paradicsom
- 50 dkg gomba
- 20 dkg szeletelt füstölt tarja
- 1 teáskanál Worchester-szósz
- oregano
- bazsalikom
- só
- cukor
- olívaolaj


A besamelhez (nekem kevés lett, ennél több kell ekkora adaghoz):
- 8 dl tej
- 2 púpozott evőkanál liszt
- 5 dkg vaj
- só
- szerecsendió

+ a tetejére reszelt sajt

Először is elkészítettem a szószt.

A felhevített olívaolajon megpároltam a megtisztított, félbe- majd karikára vágott hagymát és a felkarikázott fokhagymát. Erre rádobtam a felszeletelt gombát és összekeverve, fedő alatt néhány percig főztem. Közben felkockáztam a paradicsomot,csíkokra vágtam a tarját és a medvehagymát.

Amint a gomba félig megpuhult, belekevertem a paradicsomot. Nekem jó érettek és húsosak voltak, ezért viszonylag hamar levet eresztettek. A tarját is hozzáadtam és néhány percnyi összerottyanás után fűszereztem oreganóval, bazsalikommal, borssal és Worchester-szósszal. A sóval óvatosan kell bánni, hiszen a füstölt tarja is sós. Egy pici cukrot is kevertem hozzá.

A medvehagymát akkor adtam hozzá, amikor már összefőttek az ízek, minden fűszer a "helyére került". Beledobtam a szószba és elkevertem benne. Körülbelül két perc múlva le is zártam alatta a gázt, mert csak annyi volt a lényeg, hogy összeessen a medvehagyma.

A besamel-mártáshoz a vajat felolvasztottam, felmelegítettem. Ezen picit megkapattam a lisztet, majd felöntöttem a tejjel. Csomómentesre kevertem. Sóval és szerecsendióval ízesítettem és addig főztem, amíg sűrűsödni kezdett.

Egy négyszögletes sütőtál aljára besamel mártást öntöttem, erre fektettem a lasagnalapokat. Majd paradicsomos szósz, besamel mártás és ismét lasagna következett. Addig folytattam, amíg el nem fogyott. Lényeges, hogy a tetejére szósz + besamel mártás maradjon.

Lefedtem alufóliával és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 20 percig fólia alatt sütöttem, ezután levettem róla, megszórtam sajttal és még kb. negyed órát hagytam bent a sütőben. Ez alatt szépen rápirult a sajt a tetejére és megpuhult a tészta is. Sajnos a szószt is túlságosan magába szívta.

Hatalmas adag lett belőle, egy hatfős család biztos jóllakott volna vele. Napokig hordtuk a munkába, de végül elfogyott. Úgyhogy nem lett rossz. Legközelebb firss, saját készítésű tésztából fogok lasagnát csinálni.

Burgonyaágyon sült paprikás karaj

Volt itthon néhány szelet sertéskarajom, meg egy kis régi, már-már csírázásnak induló krumplim, pár fonnyadozó zöldpaprika a hűtőben és sok-sok kérdőjel a fejemben, hogy ezekből mit is lehetne összehozni?

Aztán megszületett az ötlet, ami tulajdonképpen a cecei sertésborda tesója, hiszen az alapanyagok majdnem egyformák. Az elkészítési mód viszont kicsit más.


Hozzávalók:
- néhány szelet sertéskaraj
- 50-80 dkg krumpli
- 1-2 zöldpaprika
- 1 fej lilahagyma
- reszelt sajt
- liszt
- pirospaprika
- só
- bors
- olaj

A krumplit sós vízben héjában megfőztem, majd amíg hűlt, elkészítettem a húst. Kissé kiklopfoltam és mindkét oldalát besóztam. A lisztben elkevertem egy kis pirospaprikát és borsot, és ebben a keverékben megforgattam a karajt.

Egy mélyebb serpenyőben olajat hevítettem és megkapattam a hússzeletek mindkét oldalát. Ezután felöntöttem langyos vízzel, úgy hogy ellepje a húsokat. Fedő alatt közepes lángon puhára pároltam.

Amíg a hús puhult, meghámoztam a krumplit, karikára szeleteltem. A lilahagymát megtisztítottam, nagyobb kockára vágtam és olajon üvegesre pároltam. Összekevertem a felkarikázott krumplival, sóval, borssal és egy tűzálló tálba rendeztem.

Amint a karajszeletek megpuhultak, átemeltem a hagymás krumpli tetejére és egymás mellé fektettem. A visszamaradt pecsenyelébe beleszórtam a karikára vágott zöldpaprikát és fedő alatt néhány percig együtt rotyogtattam. Ezzel a szafttal beterítettem a húsokat, úgy hogy mindegyik szeletre egyformán jusson, majd reszelt sajttal megszórtam.

Lefedtem a sütőtálat és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. 15 percig így sütöttem, aztán fedő nélkül még 5 percig, amíg a sajt rápirult.


Nagyon finom, omlós, szaftos hús lett a végeredmény és a lilahagymás krumpli is jól illett hozzá. Legközelebb viszont úgy készítem, hogy a pecsenyeléből a krumplira locsolok először, azután fektetem rá a hússzeleteket. Így alulra is jutna a jó kis pirospaprikás szaftból.

És íme a bizonyíték, hogy visszavonhatatlanul tavasz van:






A fotók ma készültek anyukámék kertjében. Köszönet érte Zolinak!

Vargabéles

A vargabéles apu reszortja (hogy hű legyen a nevéhez :) ), mint ahogy még jó néhány más dolog is, például a rizsfelfújt. Viszonylag sűrűn előfordul nálunk, mert a család nagy része szereti. Én sajnos nem. Ahogy már említettem párszor, elég érdekesen viszonyulok az édes túrós ételekhez. Némelyiket megeszem, némelyiket nem.
Viszont bátran mondhatom, hogy apu finom vargabélest készít, mert nagy népszerűségnek szokott örvendeni családom körében.


Több féle tésztával láttam már elkészítve vargabélest, manapság elég gyakran cérnametéltet főznek bele. Apu mindig fodros nagykockával készíti, de úgy tudom, eredetileg házi készítésű metélttel vonult be a köztudatba. Az egészen bizonyos, hogy Erdélyből származik ez az étel, viszont mára már szerves részét képezi a magyar gasztrokulturának. Ezen az oldalon olvashatunk egy kis érdekességet a vargabélesről.

Apu receptje pedig a következő.

Hozzávalók:
- 2 csomag réteslap
- 5 dkg + 5 dkg vaj
- 2-3 evőkanál zsemlemorzsa vagy búzadara
- 30 dkg fodros nagykocka tészta
- 50 dkg tehéntúró
- 2-3 dl tejföl
- 10 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 4 tojás
- kb. 10 dkg mazsola
- citrom reszelt héja
- csipet só

A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük és összekeverjük 5 dkg olvasztott vajjal.

A 4 tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a krumplinyomón áttört túrót, a tejfölt, az előzőleg beáztatott, lecsepegtetett mazsolát és alaposan összevegyítjük.
A tojásfehérjékből 1 csipet sóval kemény habot verünk és óvatosan beleforgatjuk a túrós keverékbe, majd ezt az egészet elkeverjük a főtt tésztával.


Kivajazunk egy mélyebb tepsit és kibéleljük 4 db réteslappal. A lapok közét megkenjük olvasztott vajjal, hogy össze ne ragadjanak és akkorára hajtogatjuk mint amekkora a tepsi. Megszórjuk 2-3 evőkanál zsemlemorzsával vagy búzadarával, belesimítjuk a tésztát. Betakarjuk a másik 4 hajtogatott-vajazott réteslappal, a tetejét is megvajazzuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt ropogósra sütjük.

Porcukorral megszórva kínáljuk. Sokan lekvárt is szoktak enni hozzá, nálunk még nem fordult elő ilyen. :) Főételként és desszertként is megállja a helyét.

Erzsi néni máglyarakása

Bár már szerepel a blogon egy máglyarakás Csincsilla által bejegyezve, leírom azt a változatot is amit Erzsi néni szokott sütni. Úgy gondolom, ez a süti is "ahány ház, annyi szokás", hiszen Erzsi néni minimálisan másképp készíti mint Csincsilla és nyaralásunk alatt Sopronban is nagyon finomat ettem, ott például mézzel készült De nekem akkor is az a kedvencem, amit Imi keresztanyuja süt. Mielőtt Vépre utazunk, mindig megkérdezi, hogy mivel várjon minket, és ilyenkor általában nem marad ki a válaszunkból a máglyarakás. :)


Hozzávalók:
- 8 szikkadtabb zsemle
- 5 tojás
- kb. 7 dl tej
- reszelt citromhéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 5-7 db alma
- cukor
- darált dió
- baracklekvár


Az almákat meghámozzuk, lereszeljük, megcukrozzuk és állni hagyjuk. A cukrozásnál vegyük figyelembe, hogy mennyire édes az alma!

A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgáját habosra keverjük 5 evőkanál cukorral, a vaníliás cukorral és a citrom reszelt héjával. Folyamatos keverés mellett apránként hozzáadjuk a tejet is.

A zsemléket felkarikázzuk, belehelyezzük egy mély tálba és nyakon öntjük a keverékkel. Jól összeforgatjuk és állni hagyjuk, hogy magába szívja az összes tojásos-cukros tejet.

Kivajazunk egy kisebbfajta tepsit és beleterítjük a zsemlék felét. Ezt megkenjük baracklekvárral, megszórjuk darált dióval. Befedjük a másik adag zsemlével. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 5 percig sütjük.

Amíg sül, a közben levet eresztett almát kicsavarjuk. Kihúzzuk a sütőből a tepsit, a süteményt beterítjük az almával és további kb. fél órán keresztül sütjük.

A tojásfehérjét kb. 2 evőkanál cukorral gőz felett (vizet forralunk egy lábasban és miközben forr, ráhelyezünk egy egy számmal kisebb lábast, benne a tojásfehérjével) kemény habbá verjük. Állítólag ez a titka annak, hogy ne essen össze a tojásfehérjehab. Az almarétegre simítjuk a habot és 130-140 fokra visszavesszük a sütőnk hőmérsékletét. Ezután már csak szárítjuk-pirítjuk a tojásfehérjét.

Langyosan, hidegen, másnaposan, harmadnaposan (ha még marad addig) mindenhogyan finom.


Erzsi néni szerint ez most nem sikerült - de ő mindig mindenre ezt mondja és olyan finomak a sütijei, hogy csak úgy faljuk - mert nem pirult meg eléggé a hab. Én ezt a hiányosságot nem vettem észre, csak ettem és ettem és ettem...

Zöldséges rakott krumpli

Anyuék mostanában rászoktak arra, hogy ha újdonságot főznek, akkor azt a Nők Lapja Konyhája rovatból teszik. Még tartozom a múlt heti ünnepi ebéd főfogásával - az újhagymás göngyölt karajjal - , ami szintén Lajos Mari receptje, de amíg megkapom a képeket róla, addig is megmutatok egy korábban készült ebédet.

Ez a rakott krumpli egyik különleges változata, amit mindenki kedve szerint variálhat különböző zöldséggel. Nekem ez az "alap" verzió is nagyon tetszik.

Hozzávalók:
- 60 dkg krumpli
- 2 csokor újhagyma
- 4 db sárgarépa
- 25 dkg füstölt tarja
- 10 dkg füstölt sajt
- 4 tojás
- ételízesítő / só, bors
- 1 evőkanál liszt
- 2,5 dl tej
- 2,5 dl víz
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál mustár
- olaj
- paradicsom
- petrezselyem


A krumplit megmossuk, sós vízben héjában megfőzzük, majd meghámozzuk és hagyjuk kihűlni. A tojásokat keményre főzzük, megpucoljuk és negyedekre vágjuk.

Az újhagymát és a sárgarépát megtisztítjuk, mindkettőt kissé ferdén nem túl vékony karikákra szeljük. A tarját pici kockákra aprítjuk.

Mélyebb serpenyőben olajat forrósítunk, rádobjuk a tarjakockákat, élénk tűzön megkapatjuk. Hozzáadjuk a hagyma- és a sárgarépakarikákat és továbbra is élénk tűzön megpirítjuk. Meghintjük ételízesítővel / sóval, aláöntünk egy kevés vizet és fedő alatt az egészet puhára pároljuk. Ezután megszórjuk liszttel, összekeverjük majd felöntjük tejjel és 2,5 dl vízzel. Hozzáadjuk a megtisztított, áttört fokhagymagerezdeket és a mustárt. Összeforraljuk, besűrítjük, borssal ízesítjük és ha kell utánsózzuk.

Vékonyan kikenünk olajja egy tűzálló tálat. A kihűlt krumplikat nagyobb kockákra vágjuk, a tál aljára terítjük. Közészórjuk-rendezzük a tojásgerezdeket (néhány kivételével), végül bevonjuk a zöldséges mártással. Tetejére helyezzük a megmaradt néhány tojásgerezdet, megszórjuk a lereszelt füstölt sajttal és előmelegített, 200 fokos sütőben addig sütjük míg a sajt aranybarnára pirul.

Tetejét friss paradicsommal és petrezselyemmel díszíthetjük.

Annyira sajnálom, hogy nincs meg az a kép, amin tányérra kiszedve látható ez a rakott krumpli. Sajnos valahogy eltűnt a fényképezőgépről, pedig olyan jól nézett ki! Na mindegy, majd legközelebb újra lefotózzuk, mert egészen biztosan elkészítjük még egyszer. Anyuéknak nagyon ízlett, én pedig sajnos nem kóstoltam, de láttam és az illatát éreztem és már akkor elhatároztam, hogy megcsinálom.

A fenti képen Benő látható apukája kezében a tavaszi frizurájával és a napszemüveggel. :) Tiszta maffiózó...

Rakott kifli

Nálunk, vagyis anyuéknál ez a hagyományos december 24-i vacsora. Ilyenkor már délután összegyűlik a család, este átadjuk az ajándékokat egymásnak, aztán leülünk az asztal köré és vacsorázunk. Aki nem szereti ezt a rakott kiflit, az töltött káposztát ehet.

Régebben, amikor még nagymamám élt (apu anyukája) ő mindig házi készítésű (kelt tésztából gyúrt) mákos gubát szeretett volna a karácsonyi asztalra varázsolni. Ha jól emlékszem, egyszer-kétszer sikerült is neki, de aztán le lett szavazva, mert a "gyerekek (vagyis mi a tesómmal) nem szeretik". Akkor még tényleg nem szerettem, de most már szívesen megeszem évente egyszer-kétszer.

Ez tulajdonképpen a mákos guba egy kicsit továbbfejlesztett változata rumos meggyel kiegészítve. :)

Hozzávalók:
- 10 db kifli
- 1 l tej
- 4 tojás
- 50 g cukor
- 1/4 rúd vanília vagy 2-3 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg mák
- (rumos)meggy befőtt
- (rumos)meggylé
- diónyi vaj

A tejet a vaníliával felforraljuk, 10 percig fedő alatt pihentetjük. Ha vaníliarudat tettünk bele, eltávolítjuk.

A tojássárgákat kikeverjük a cukorral, apránként hozzáadjuk a tejet és lassú tűzön álllandóan keverve ismét forrásig hevítjük, de nem forraljuk!

A kifliket ujjnyi vastag karikára vágjuk, beletesszük egy nagy edénybe, leöntjük a forró tejjel és hagyjuk kihűlni.

Kivajazunk egy mély tűzálló tálat, az aljára egy sor "ázott" kiflit simítunk, meghintjük enyhén cukrozott, darált mákkal, néhány szem kimagozott megybefőttel és így folytatjuk a rétegezést amíg a hozzávalók elfogynak. A tetejére csak kifli kerül.

Előmelegített sütőben 200-220 fokon addig sütjük amíg a teteje aranybarnára pirul. Mielőtt a sütőből kivennénk, egy csipet sóval kemény habbá verjük a tojásfehérjét és a kifli tetejére simítjuk. A rumosmeggy levéből néhány kanálnyit a hab alá a kifli tetejére vagy a hab tetejére locsolhatunk.

Már csak annyi időre tesszük vissza a sütőbe, amíg a hab egy kis színt kap.

Nagyon édes, laktató étel. Nálunk elmaradhatatlan mellé a forró tea és a gyertyafény. :)

Most, hogy nézegetem a képeket, hihetetlennek tűnik, hogy lassan egy hete volt karácsony. És hogy milyen gyorsan eltelt az a két-három nap az előtte lévő, hetekig, hónapokig tartó készülődéshez képest...Vagy csak én érzem így?

Erdélyi rakott káposzta

Ezer éve ettem utoljára rakott káposztát. Legalábbis ezt a változatot. Szerintem még akkor amikor otthon laktam a szüleimnél. Nem mostanában volt... :) Most sem én készítettem, hanem anyuék.
Sajnos a folyamatról nincsenek képek, Mazsolino már csak a kész állapotot fotózta le, de ezt is nagyon köszönöm neki!

Hozzávalók:
-1 kg savanyú káposzta,
- 40 dkg darált hús
- 15 dkg paprikás kolbász, lehet csípős (én többet tennék bele)
- 5dkg füstölt szalonna (ebből is többet tennék bele)
- 1 nagy fej hagyma,
- 1 gerezd fokhagyma,
- 1 kávéskanál pirospaprika,
- 1 mokkáskanál majoránna,
- 10 dkg rizs,
- 3 dl tejföl (nekem ez is kevés lenne)
- só, bors,
- 1 evőkanál olaj

Ez az eredeti recept, amit ha jól tudom valamelyik Lajos Mari-Hemző Károly féle szakácskönyvben lehet megtalálni. Az arányokon természetesen mindenki ízlés szerint változtasson.

Andi már bejegyzett egyszer egy hasonlót: rakott káposzta Zsuzsi módra címmel, de abból hiányzik a kolbász és a szalonna és ha jól láttam a majoránna is.

Ezt így kell elkészíteni:

A káposztát (ha túlságosan savanyú, kimossuk) kevés sós vízben félpuhára főzzük, alaposan lecsepegtetjük. A rizst megpároljuk.

A szalonnát apróra felkockázzuk, zsírjára pirítjuk, hozzáadjuk a megtisztított, finomra vágott hagymát, a zúzott fokhagymát, fedő alatt üvegesre pároljuk. Rádobjuk a felkarikázott kolbászt, kissé megpirítjuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát – a lábast erre a pár pillanatra lehúzzuk a tűzről -, a darált húst, pici sót, ízlés szerint borsot, végül a majoránnát, és összekeverjük. 3-4 percig erős tűzön, és fedő alatt, saját levében, 25-30 percig pároljuk.

Kiolajozunk egy nem túl mély tűzálló tálat; az aljára simítjuk a káposzta 1/3 részét, tetejére 1 sor rizs, rá pedig 1 sor darált hús kerül (a rizsnek is, a húsnak is a fele!). Most ismét káposzta következik, aztán a tejföl fele, majd a maradék rizs és a maradék darált hús, végül a maradék káposzta, s annak tetején, szépen elsimítva a maradék tejföl. A tálat betakarjuk alufóliával, előmelegített sütőben, közepes tűznél (180 °C) 20-25 percig pároljuk, majd levesszük a fóliát, és most már erősebb tűzön (200-210 °C) szép pirosra sütjük (kb. 30 perc).
Azonnal tálaljuk, csak forrón jó. Fontos, hogy nem szabad tocsogósnak lennie, csak enyhén levesesnek!

Én sok-sok tejföllel szeretem, mint ahogy a többi rakott ételt (krumpli, kelkáposzta, zöldbab).


Evés után jól esik egy kis pihenés a kanapén a jó meleg radiátor mellett. Így gondolta ezt Vilma is, aki engem választott fekhelyül. Mindig igyekszik a közelünkben lenni, na de ennyire? :)

Ezzel a képpel szeretnék Zokni kutyának nagyon boldog szülinapot és hosszú, egészséges kutyaéveket kívánni Vilma és Frakk nevében is! Isten éltessen Zokni!

Rider rakott krumplija

Múlt hétvégén végre volt alkalmam megkóstolni ezt a különleges rakott krumplit. Rider készítette, aki nemcsak motorozik, hanem időnként - sajnos ritkán - finomakat alkot a konyhában. Azt mondja, a specialitása a rántotta, de én ezek után már nem hiszek neki. Mármint a rakott krumplija után. :)

Az alap ugyanaz, mint egy hagyományos rakott krumplinál: tojás, krumpli, kolbász. Csak ki van egészítve egy kis ezzel meg azzal.

Tehát Rider a következőképpen csinálta: a tepsi alján egy-két kanál zsírt helyezett el, erre jött egy sor karikára vágott héjában főtt krumpli, majd kolbász, főtt tojás, egy-két gerezd fokhagyma felaprítva, sok-sok lilahagyma, felkarikázott zöldpaprika és egy kevés, kockára vágott bacon. Mindez megsózva, krumplival betakarva, tejföllel meglocsolva. És aztán kezdődött elölről az egész..

A felső tejfölös krumpliréteget megszórta pirospaprikával és mehetett is be a sütőbe egy jó fél órára, amíg a teteje megpirult. Olyan illata volt!

Rétegezés közben hitetlenkedve ráztam a fejem: hogy lehet ebből sokat enni? Már a látvány is eltelíti az embert, főleg a tudat, hogy annyi minden van benne. De aztán az illat megtette a hatást. Nagyon éhes lettem és be is vágtam egy nagy tányérnyit. Azt hittem, kevés lesz nekem rajta a tejföl, hiszen én sokkal tejfölösebben készítem az én rakott krumplimat, de megint csak tévedtem. Annyiféle íz keveredett benne, hogy nem hiányzott belőle semmi. Finom volt nagyon! Ráadásul betegen készítette. (Nem, nem a sokat emlegetett influenza!)

Tehát Rider nyugodtan kijelentheti, hogy már két specialitása van: a rántotta és a rakott krumpli. Vagy három? Mintha valami zöldbabpörköltet is hallottam volna emlegetni régebben. :)

És levontam a következtetést: a rakott krumpli is "ahány ház, annyi szokás" étel...

Gellért pulykamell

Most aztán pedálozhatok, hogy utolérjem Csincsillát, aki ugyan ritkán jegyez be, de amikor bejegyez, akkor nagyon ütős dolgokat. Vagy sokat egymás után, ahogy láthatjuk is... Szerintem Andi nagyon fog örülni, amikor meglátja, hogy most nem én voltam az aktívabb távolléte alatt. :)

Szóval akárhogy is gondolkodtam, nem fogom tudni Csincsillát lenyomni az oldalról, mert nincs ötletem, hogy mivel tehetném. Igazából nem is szeretném, mert annyira szép és különleges dolgokat alkotott az elmúlt időszakban, hadd gyönyörködjön bennük mindenki!

Remélem, a következő napokra is van még valami a tarsolyában, mivel én sem leszek itthon, holnaptól vasárnapig elutazunk Vépre Imi keresztszüleihez, a Savaria Karnevál idejére - ez itt a reklám helye. Valószínűleg úgy fogok hazatérni, hogy lesz egy-két vépi (vagy vasszécsenyi, ahol Imi unokatesója, Eszti lakik) finomság, amit megmutathatok nektek.

De most szüleim hétvégi ebédjét láthatjátok, amit Mazsolino sajnos csak utólag tudott lefotózni, mivel még aludt, amikor anyuék elkészítették a Gellért pulykamellet. Nem értem, miért ez a neve, de így volt benne a szakácskönyvben. Biztosan egy Gellértnek volt ez a kedvenc étele. Én egyszerűen csak zöldséges rakott pulykamellnek hívnám. :)

Hozzávalók:

- 8 szelet pulykamellfilé
- 15 dkg gomba
- 15 dkg sonka
- 15 dkg zöldborsó
- 1 csokor petrezselyem
- 15 dkg trappista sajt
- 1 kis fej hagyma
- 2 dl tej
- 2 dkg liszt
- 2 tojás
- őrölt bors
- só
- olaj

A hússzeleteket sózzuk, lisztbe forgatjuk, és a felhevített olajban mindkét oldalukat megsütjük. Tűzálló edényben sorba rakjuk.
A finomra vágott vöröshagymát olajon megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott, tisztított gombát, sonkát és a zöldborsót. Az egészet átpirítjuk. Sóval, borssal fűszerezzük. Amikor a levét elfőtte, finomra vágott zöldpetrezselyemmel megszórjuk. Átpirítjuk, majd liszttel meghintjük, elkeverjük, és tejjel felöntjük. Átforraljuk. Levesszük a tűzről, és a tojásokat egyenként elkeverjük benne. Kenhető állagúnak kell lennie.
A ragut a húsokon egyenletesen elosztjuk. Reszelt sajttal megszórjuk, és forró sütőben addig sütjük, amíg a sajt a tetején megpirul. Párolt rizzsel kínálhatjuk.

Rakott krumpli

Megint masszázs-nap volt nálunk, ezért hét elején elkezdtem gondolkodni, mit főzzek, amit még nem evett nálunk masszőrünk, Zoli. Olyan étel kell erre a napra, amit nagyjából mindenki szeret, hiszen sokan szoktunk ilyenkor összegyűlni és bárki megéhezhet nap közben. A rakott krumpli például ilyen. Tomi barátunk nem tervezte, hogy ebédre marad, de amikor megtudta, hogy ezt készítek, gyorsan módosított tervén. :) Nem akarta teleenni magát, mert ma ment a 10 éves érettségi-találkozóra - amit az újpesti Csülök Vendéglőben rendeztek, illetve rendeznek, mert szerintem még most is tart- végül mégis szedett magának egy jó nagy adagot. Kiváncsi vagyok egyébként az osztálytalálkozós élményeire. Mivel egészségügyi szakközépiskolába járt, ezért a sok lány közül ő volt egyedüli fiú az osztályban. :) Ezek a lányok pedig mostanra már felnőttek...
A hozzávalókat nem sorolnám fel tételesen, mert a klasszikus tojás-krumpli-kolbász-tejföl négyesen kívül még sok mindennel ki lehet egészíteni, pl. paradicsommal, hagymával, szalonnával. Kinek milyen kedve van és kinek milyen az ízlése. Hallottam már olyant is, hogy kolbász helyett pörköltszerűen elkészített darált húst tettek bele, mint a rakott kelkáposztába.

Én mindig római tálban sütöm a rakott dolgokat. Jobban el lehet rendezni benne a hozzávalókat, mint a tepsiben és sokkal hamarabb elkészül az étel az agyagedényben. Mielőtt lerétegezném a karikára vágott krumplit, tojást, kolbászt (én ebben a sorrendben szoktam), vízbe áztatom a tálat, hogy a falából sülés közben fokozatosan elpárolgó víz ne hagyja kiszáradni a benne lévő ételt. Igaz, a nálam készülő rakott krumpli nem nagyon száradna ki, mert nagyon tejfölösen csinálom és az aljára egy pici zsírt is teszek, csak az íze kedvéért.

Én így készítem: a héjában főtt krumplit, a tojást és a kolbászt karikára vágom. A tál aljában elosztok egy kanálnyi zsírt. Erre ráteszek egy réteg krumplit, utána egy réteg tojást, egy réteg kolbászt. Ezt beterítem tejföllel, ha kell, picit sózom. Utána megint krumpli-tojás-kolbász-tejföl (esetleg só) következik. Végül krumplival zárom a sort. Erre megint tejfölt kenek, amire sajtot szoktam reszelni, majd egy kis sonkával, baconnel, vagy kolbászkarikával díszítem a tetejét. Most nem maradt a kolbászból, ezért paprikás szalámit tettem a sonka mellé a sajtra.

Hideg sütőbe tolom a tálat, fokozatosan melegítem át. 200 fokon szoktam sütni, először letakarva, majd negyed óra után leveszem az edény tetejét és hagyom, hogy a sajt elolvadjon és megpiruljon a krumplin.

Ez volt Tomi adagja. :)