Bejgli (sokadik)

Csak a hangulat végett. Nincs karácsony bejgli nélkül. Mindig ilyen lesz, kireped, laposka, elveszik benne a tészta, de szerintem marha finom. Legalábbis annak néz ki. És persze a fejem tetejére is állhatok, tuti nem lesz márványos a teteje. Tökéletlen, na. De nem baj. Pikk-pakk kész van, és el is szokott gyorsan fogyni. Most nem vacakoltam a tésztával különösebben. Összedobtam gyorsan egy omlós élesztős tésztát. A töltelékeket (aszalt szilvás mák, narancsos dió, sült szilvalekvár kis dióval) szokás szerint túl hígra csináltam, de ez sem volt baj.

Tészta: összemorzsoltam (géppel) 50 dkg lisztet 25 dkg vajjal, csipet sóval, 5 dkg porcukorral, 2 dkg friss élesztővel. Utána deszkára borítottam ezt a morzsát, és összegyúrtam egy tojássárgájával, meg annyi tejjel, amennyit felvett. 1-2 deci. Négy cipóra osztottam, és a deszkán pihentettem, a konyhapulton (mert nem volt időm hűteni). Közben elrontottam a töltelékeket. 40 dkg darált dió, 20 dkg porcukor, 1 nagy zacskó vaníliás cukor (nem vanilin), bionarancshéj, egy csipet fahéj és kb. egy deci tej, ezt felfőztem, annyi tej kell hozzá, hogy jó krémes legyen, de ne legyen túl híg (az enyém mindig túl híg, ha még nem mondtam volna). Aztán mehetett a kinti fagyba hűlni. Ezért imádok karácsonykor sütni, egy hatalmas nagy kinti hűtőszekrényt használhatok. A mákot összedaráltam kristálycukorral kávédarálóban, mert nem volt otthon darált mákom, és nem bírom magam rávenni a mákdaráló használatára. Ez olyan 30 dkg lehetett, mármint a mák. Ezt összekevertem egy marék feldarabolt aszalt szilvával, tejjel, felfőztem. Ez annyira híg lett, hogy kicsit sírtam, aztán raktam hozzá egy-két evőkanál búzadarát, és azzal főztem egy darabkát, hogy kicsit sűrűsödjék. Ezt mások hagyják ki. Aztán mehetett ez is a kinti hűtőbe.
Egyesével kinyújtottam a tésztát, jó vékonyra, ha már híg a töltelék. A töltelékekhez kevertem vaníliakivonatot. Aztán kentem és tekertem. Lett két diós, és még maradt is egy pici. A mákos töltelék csak egy rúdra lett elég. A maradék tésztát megkentem a maradék dióval, és sült szilvalekvárral megpakoltam, úgy tekertem fel. Beraktam egy tepsibe, és közé pici papírcsíkokat raktam, ne keljenek össze.

Hagytam még vagy egy órát kelni, közben kenegettem tojássárgájával meg fehérjével, próbáltam már az összes varit (melegben, hidegben, először a fehérje, utána a sárgája, fordítva és össze-vissza, SOHA nem lesz márványos). Szóval nyugodtan vehetem lazán. Aztán 190 fok, és nagy figyelés, mert villámgyorsan megsült. Mondjuk 20 perc.

Ma még sütök egy adaggal, mert ebből már csak egy diós rúd van.

Ha minden igaz, ma még hozom a csokis crinkles-t meg pár aprósütit, aztán végre sütök glutén- és tejmentes mézeset, meg mentes mindenfélét, és talán a blogba is eljutnak.

Napi cukinak pár reggeli kép. Ennyire gyönyörű helyen ejthetjük meg a reggeli kocogásnak álcázott kutyasétáltatást.

Bejgli 4.

Igen, láttunk már ennél szebb bejglit, meg talán kicsit csinosabban komponált képet is, de ennyire büszkék még sosem voltunk! Virtuálisan virtuális rendszergazdánk, fuszulyka, többéves almáspitézés után bátran belevágott a bejglikészítésbe, és már elsőre ennyire csinos dolgot ütött össze! A nyers bejglik a konyhában töltötték az éjszakát, mert nem fértek be a hűtőbe, azért nőttek össze, de állítólag feléjük egyébként is ez a dizájn volt a megszokott.

Bejglik nálunk:
- Andi-féle Erika-féle Bejgli-féle
- Latsia-féle bejgli csincsillától
- Andi-féle ... bejgli

Napi cuki. Régi népi megfigyelés, hogy ha nő a kanapén alvó macskák száma, akkor jön a hideg, sőt, lehet, hogy már itt is van.

Bejgli 3.

Tényleg ezt is csak a történelmi hűség kedvéért publikálom, hogy minden lépésem dokumentálva legyen, ugyanis a héten elég sok kritika ért, amikor pár napig nem főztem semmit. Mondjuk ez sem igaz, mert igenis főztem, csak annyira ehetetlen lett, hogy elkészülése pillanatában kutyakaja sorsra ítéltem calzonémat, Zokni biztos örülni fog neki!

Kikaptam még magától blogszerzőtársamtól, Csincsillától is, pedig hadd ne mondjam el mindenkinek, hányszor felejti el lefényképezni a főztjét így kerülve el a receptírást... Jó pénzért hallgatok!

Nos, hát azért sütöttem bejglit így január vége felé, mert el akartam használni a disznózsír maradékát, amit a karácsonyi bejglisütéshez vettem, plusz még dióm és mákom is maradt elég sok. Azzal kezdtem, hogy összehasonlítottam négy bejglireceptet: Csincsilláét, a Csincsilla-ajánlotta Latsiáét, egy névtelen kommentelő által ajánlott Andi konyháját és a sajátomat. Végül, de erre akár előre fogadni mertem volna, Csincsilla receptjét sütöttem meg, a következő tudományos megfontolás alapján: egyrészt az ő bejglijébe kellett 15 deka zsír, ez fontos volt, mert pont ennyi volt a maradékom, másrészt ő egy egész tojást használt a bejglihez, nem pedig csak a sárgáját, és mivel így is túltermelés volt tojásfehérjéből karácsonykor, ez gyorsan eldöntötte a kérdést.

Itt állnak útra készen családom szeretett tagjainak szánt bejglidarabok, de nem tudom leszállítani, mert tegnap megint kirúgtam a hámból. Családom tudja már jól, milyen nehezen veszem tudomásul, ha beteg vagyok, és most egy kicsit meg is vagyok sértődve, hogy ilyen hosszú ideig elhúzódik ez a köhögős nyavaja, semmilyen eddig bevált gyógymód nem használ. De mivel javulófélben voltam, nem volt nehéz rábeszélnie fiamnak, hogy menjünk el este a Jazz Gardenbe bulizni. Hát, ez a buli megint annyira jól sikerült, hogy most meg is van az eredménye, ma megint egész nap az ágyat nyomtam. De azt hiszem, megérte, hiszen ismét táncolhattam a fiammal! ... na persze nem társastáncot :-) Emlékezzünk a felejthetetlen estére... Born to be Wild!!!

Bejgli 2.

Most aztán már tényleg be kell írjam ezt a receptet, mert jövő karácsonykor megint törhetem a fejemet, hogy melyik receptet is használtam 2008 telén. Sajnos, az első adagot, ami viszonylag formásra sikerült, a gyors kopása miatt nem sikerült lefényképeznem. A karácsony után sürgősen megsütött második adag viszont rendkívül csúnyán viselkedett, mindegyik rúd kirepedt (ez egyéni csúcs is egyben, eddig legalább egy rúd mindig egyben maradt:)). Cserébe nagyon, nagyon finom volt.

A tészta nagyjából Latsia receptje.

- 50 dkg liszt

- 15 dkg zsír

- 10 dkg vaj

- 5 dkg porcukor

- 2 dkg élesztő

- 1 tojás

- csipet só

- 1 kis pohár tejföl

A zsiradékokkal elmorzsolom a lisztet (aprító!), a morzsát kiborítom a gyúródeszkára, rápakolom a többi hozzávalót (nem futtatom fel az élesztőt), és gyorsan összegyúrom, eleinte kicsit ragacsos a tészta, de aztán szépen összeáll. Négy egyenlő cipóba osztom, és beteszem a hűtőbe néhány órára.

Töltelékek:

Dió: 30 dkg diót ízlés szerinti porcukorral és kis tejjel összefőzök, mazsola, citromhéj természetesen nálunk nem kerül bele. Akkor jó az állaga, ha jól kenhető.

Mák: 30 dkg darált mák, porcukor és tej, ezt is össze kell főzni, a mazsolát és a citromhéjat továbbra is elkerüljük.

Gesztenye: a kész, felengedett gesztenyemasszát alaposan kikeverem 2-3 evőkanál rummal és némi porcukorral.

Ennyi töltelék kell kb. a fenti tésztából készülő négy rúdhoz, lesz egy gesztenyés, és másfél mákos, másfél diós.

A kis cipókat téglalapalakra kinyújtom, megkenem a teljesen kihűtott töltelékkel, nem túl szorosan feltekerem, és sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem őket (párosával). Először tojássárgájával kell megkenni a rudakat, ez a meleg konyhában öt perc alatt megszárad, ekkor kell megkenni tojásfehérjével, és fél órára hidegre tenni, ettől lesz szép márványos. Fél óra múlva mehetnek a 220 fokra felforrósított sütőbe, néhány perc múlva 180 fokra mérséklem a meleget, és készre sütöm, hát, olyan 20-25 perc alatt. Ja, és mielőtt a sütőbe kerülnek, alaposan megszúrkálom őket egy saslikpálcával, hogy ne repedjenek szét, de ez nem mindig segít:)

Diós és mákos bejgli

Hát igen, ez nem úgy néz ki, mint a menő cukrászdákban készült bejgli, de legalább nincs mellékíze, plusz rumaromaíze se, ezért sokkal finomabb. Főleg, ha sikerül jól átsütni...

Erika barátnőmtől kaptam a receptet, de még soha nem sikerült ugyanolyanra készíteni. Szerencsére eddig még minden évben elfogyott az összes, de ez köszönhető a nagy és rendes családomnak!

Hozzávalók a tésztához:

- 50 dkg sima és 50 dkg grízes liszt (1 kg liszt)

- 3 dkg élesztő

- 10 dkg zsír

- 25 dkg margarin (inkább vaj!)

- 2 db tojás

- 15 dkg porcukor (házilag darálva!)

- 1 tejföl vagy tej az összegyúráshoz

1 kg lisztbe a 3 dkg élesztőt belemorzsoljuk, a margarint (vajat!) és a zsírt beledolgozzuk. 2 tojás sárgáját 15 dkg porcukorral összekeverjük és tejföllel vagy tejjel beledolgozzuk a tésztába. Az egészet jól összegyúrjuk, 4 cipóba vágjuk és egyenként kinyújtjuk, megtöltjük és fölsodorjuk. Éjszakára hűtőbe tesszük (kb. 12 órát kell állni) és reggel tojásfehérjével megkenve megsütjük.

Hozzávalók egy darab töltelékhez:

- 15 dkg dió vagy mák (2 rúdhoz: 30 dkg!!!)

- 10 dkg porcukor (2 rúdhoz 20 dkg!!!)

- egy kis mazsola

- citrom héja

- tej vagy víz

A hozzávalókat egy lábosba tettem és tejjel megfőztem. Nálunk nem szabad mazsolát tenni a töltelékekbe, mert se Toma, se Ercsi nem szereti és citrom héját se, mert azzal meg nekem vannak fenntartásaim. Én mindig tejjel szoktam csinálni!

Azt még ráírtam kézzel a receptre, és igaz is, hogy kevesebb töltelék is elég, én most 10-10 dkg mák- és diótölteléket vettem egy rúd bejglire. 180 fokon sütöttem 25 percig, de azt hiszem, 30-35 perc is ráfért volna, legfeljebb fóliával le kellett volna takarni a tetejét, hogy ne barnuljon tovább. Igen, ez a bejglirecept nálam még kísérleti stádiumban van már legalább 10 éve. :-)