A következő címkéjű bejegyzések mutatása: köles. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: köles. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 22., hétfő

Mákos kölespuding reggelire kókusztejjel, okoskodással


Már mutattam pár reggeli kását, itt a folytatás. Ez is pont annyira bonyolult, mint a kis társai. Most vettem először kölesdarát, és bele vagyok szeretve. Szeretem nagyon a kölest, de utálom mosogatni, aztán meg ott állni mellette, amíg fel nem forr, mert tuti kifut (mondjuk így is mindig kifut, mert pont akkor nézek félre, amikor nem kéne). A kölesdara pont úgy működik, mint a búzadara, csak sokkal gyorsabban fő meg. Sokszoros vízben főzöm meg, ha nem találom el az arányokat, akkor nyugodtan lehet utólag vizezni vagy még kölest adni hozzá. Sajnos nem lesz csomós, pedig imádtam a tejbegrízben a kis csomókat... Álltában nagyon sűrűsödik, érdemes erre is gondolni. Nálunk a kutyáknál is elég jól bejött, ha hirtelen kellett valami szénhidrát a vacsiba, tényleg pár perc alatt készen van.
Szóval ez úgy készült, hogy sok vízben megfőztem pár evőkanál kölesdarát pár evőkanál darált mákkal. Aztán kevertem hozzá egy-két evőkanál kókusztejet, cukorpótlót (eritrit és sztívia), kis fahéjat, mert imádom. A tetejére meg cukormentes őszibarack meg némi mogyoró. Mellé meg kávé.

Kókusztej.
Lidlben vagy Aldiban veszem akkor, amikor le van árazva, 400 ml egy doboz, 300 Ft környékén szoktam venni, ilyenkor veszek egy tálcával. A lidlis talán egy picit jobb, de az Aldiba gyakrabban járok. Mind a kettő szép sűrű. Spejzban szépen eláll. Amikor kell, akkor kinyitom, és használok belőle, a többit beletöltöm egy üvegbe, és a hűtőben tartom. Mivel alapvetően csak én eszem a családban, megpróbálok odafigyelni, és használni, mert viszonylag gyorsan romlik, kb. egy hetet bír ki így. Maximum. Ez 6 reggeli kása, egy süti, és a végét majdnem mindig ki kell dobnom, de még így is sokkal olcsóbb, mintha a kis dobozos méregdrágát venném. Lehet, hogy le kéne fagyasztani pici adagokban, de még nem próbáltam, nem tudom, mennyire tudnám menedzselni, hogy éppen hol van és mi, meg előre kivenni, hát, majd meglátom. Nem szeretek élelmiszert kiönteni.

Napi cukinak meg Kóficka. Március elsején lesz 15 éves. Több kilométert lehet még vele sétálni (tempótól függ, de az 5-6 szép lassan még megy). Persze sokszor beledugjuk a hátizsákba is, ha elfárad. Van egy régi Deuter zsák, ami pont jó méret.



Teljesen süket, de ez inkább bennünket zavar:) Volt több kisebb egészségügyi problémája mostanában, most csirkementes, erősen zöldséges fogyasztó diétán van, szépen karcsúsodik is, szép lassan. Van egy száraz köhögése, ami nem nagyon akar elmúlni, igazából okát nem találják (asszem, már minden irányban kivizsgálták ez ügyben is). Néhányszor leszedték már a fogköveit, de megint aktuálissá vált. Eléggé roncsiztam egy 15 éves kutya altatásától, de virgoncabban kaptam vissza, mint ahogy bevittem (köszi, Család utca). A fogkövekkel együtt jó sok foga is távozott, de ez nem ront a szépségén. Szóval az elmúlt két-három hónapban volt sok szurkálás, vérvétel, infúzió, egy altatás, röntgen, több ultrahang, már majdnem felmondott. Nem bírja a vegzálást. Remélem, a következő száz évben ennél sokkal szórakoztatóbb programjai lesznek. Illetve hát egy kozmetikus még muszáj, mert megint úgy néz ki, mint egy kis hajléktalan. De aztán háváj.


2016. szeptember 16., péntek

Kókuszos, citromos kölesfelfújt (gluténmentes, tejmentes)


Kb. százszor sütöttem meg ebben az évben, nem is értem, hogy nincs fent. Van csokis, mákos, barackos, de ez a sima, amit a legjobban szeretek, hiányzik. Akkor pótolom. Mert annyira finom. Épp csak van egy kis szelíd, édes íze. Magában is jó, de lehet hozzá valamilyen lekvárt vagy gyümölcsöt is enni. Amikor elkészül, akkor melegen még ilyen omlós, mint a képen. Ha van ideje kihűlni, akkor már sokkal szebben szeletelhető, és ráadásul még másnaposan is nagyon jó. Ami hiányzik a tepsiből, azt épp most ettem meg, mert nemigen lehet ebből mértéket tartani. Nem mérem a hozzávalókat, csak úgy szemre, kb. Mindenféleképpen jó lesz. Most volt otthon még egy fél marék főtt barna rizsem, az is ment hozzá, de jó hajdinából is.
A hozzávalók nagyjából:
kb. 3 dl köles (a legjobb hozzá az apró szemű, de általában egyfélét lehet kapni)
1 kókusztejkonzerv (én ugye a lidlis sűrűt imádom, de más is jó)
kb. 10 dkg kókuszreszelék
2 tojás
2 evőkanál barna rizsdara (lehet sima búzadara, ha nem baj a glutén)
2-3 evőkanál gluténmentes lisztkeverék (lehet sima liszt vagy rizsliszt vagy bármi)
1 csipet fahéj, 1 csipet só, némi vaníliakivonat
1 jó nagy citrom leve
1 kisebb bio citrom héja (saját citrom, első, és remélem, nem az utolsó)
2-3 evőkanál cukor vagy annak megfelelő édesítőszer

Irtó rendesen megmosom a kölest. Ezt nem szabad kihagyni, mert keserű lesz. Pici sóval, négyszeres mennyiségű vízben jó puhára főzöm. Ha kész, akkor letakarom, hagyom egy kicsit állni (akár előző nap is meg lehet főzni). Utána átöntöm egy nagy keverőtálba, és hagyom kihűlni. Hozzákeverem a kókusztejet, a kókuszreszeléket, az ízesítőanyagokat (citromlé, citromhéj, fahéj, vanília, cukor), most megkóstolom, ekkor állítom be az ízét (ha már hozzáadom a nyers tojást meg a liszteket, akkor már nincs kedvem kóstolgatni). Utána jöhet a liszt, a dara, a két egész tojás. Általában még kell hozzá víz, én a kókusztejes konzervdobozt szoktam kiöblíteni, most kb. egy deci kellett. Annyi kell hozzá, hogy lágy legyen a tészta, de már magától ne terüljön el. Belesimítom a sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsibe (2-3 centi magas lesz, ennél magasabb ne legyen, mert szerintem a jól megsült teteje és alja a legjobb). Aztán 180 fokos sütő, bő félóra. Látszik rajta, hogy megsült.
Hagyom picit sülni, aztán megszórom vaníliás porcukorral, és megeszem az egészet. Mert annyira jó.

Állítólag vége van a nyárnak. Az idei különösen rövid volt, sajnos. Pár nyári cuki, hogy tényleg legyen miért szomorkodni.

Nagy tésai napfürdőzés. Annyira jól áll Kófickának minden, amit csinál. 


Aztán, amikor már tényleg meleg van, jön az árnyékos tornác. Kemény az élet, na.


Ezen a nyáron egész sokat játszottunk (ebben én nem vagyok benne) a kis piros szédelgővel. Vannak, akiknek ment is.


Századszor írom le ezen a helyen (ezt is). Cica szeretnék lenni. És mindent kipróbálnék. Lehet-e benne /rajta/vele aludni. Igen, lehet. Bárhol.


2016. július 11., hétfő

Sárgabarackos kölesfelfújt rozmaringgal és olívaolajjal (gluténmentes, tejmentes)


 Barackszezon, ugye. Már elraktam 20 kilót, azt hiszem, többet nem fogok, mert annyi más dolgom lenne. Pedig most kéne a következő öt évre bespájzolni, mert agyament jó az idei barack, édes, sűrű, megáll a lekvárban a kanál. Tökéletes volt neki az időjárás. Sok is van, viszonylag olcsó is, szóval aki teheti, tegye. Én a maradékból sütit gyártottam, egymás után kétszer, annyira finom volt. És szerintem lesz még pár darab, amíg tart a szezon. Egyszerűbb már nem is lehetne, de mégis annyira, de annyira finom. Langyosan is szuper (na jó, melegen, ki tudja kivárni), de akkor még szinte kanalas. Másnap viszont már ennyire szépen lehet szeletelni. Olyan, mint valami luxus tejbegríz baracklekvárral. Vagy mint a másnapos, lekvárral jól megtömött palacsinta. Szóval nekünk eléggé bejön.

Hozzávalók:
60-70 dkg sárgabarack (meg pár nektarin)
4 dl köles
1 csipet só
3 tojás
2+2 evőkanál barna cukor (vagy amit akarsz helyette)
vaníliakivonat
citromhéj
3-4 evőkanál barna rizsliszt (vagy bármilyen más liszt)
a tetejére őrölt fahéj, olívaolaj, rozmaring


Szóval megmosom a kölest, elég alaposan. Úgy szoktam, hogy a főzőlábasba öntöm, eresztek rá vizet, kézzel jól átkeverem (tiszta fehér lesz a vize), egy szűrőn át leöntöm róla a vizet, aztán kezdem elölről. Négy-öt mosás minimum kell, mindaddig kell csinálni, amíg tiszta nem lesz a víz. Mert egyébként keserű a köles. A megmosott kölest jó bő vízben (három-négyszeres) felrakom főni egy csipet sóval. Figyelni kell, mert amikor először felforr, nagyon habzik, és tuti kifut, ha nem állsz ott mellette. Utána már békésen elvan kis lángon. Kicsit főzöm, amikor már jó puha (ez mondjuk tíz perc), akkor ráteszem a fedőt, meg egy ruhát, és hagyom béként a saját gőzében tovább puhulni. Akkor jó, ha szinte krémesre fő. Hagyom langyosra hűlni.
Ha már kihűlt, hozzákeverem a három egész tojást, a lisztet, két evőkanál cukrot (vagy mást), locsolok rá egy kis vaníliát, és hozzákeverem a reszelt/darabolt citromhéjat. (Sajnos eléggé kezd megint kifogyni a biohéjam. A szülinapomra kaptam egy citromfát, egy árva citrom volt rajta, két hónapig nem csinált semmi, leszüreteltük. Majd lefényképezem. Az még bio lesz:) Azóta se kép, se hang, levele van, virág egy szál sem.) Nagyon vigyázok, hogy citromlevet ne rakjuk a sütihez, pont elég a héj. Egy közepes tepsit kipapírozok, belesimítom a masszát. A tetejét kirakom félbevágott sárgabarackkal. A második tepsinél kevés volt a sárgabarack, ment közé pár nektarin is, jól állt neki az új íz. Végül megszórom a tetejét barna cukorral és őrölt fahéjjal, meglocsolom olívaolajjal, ráfektetem a rozmaringágat, és mehet a 200 fokos sütőbe.


Nálam egy órán sült. Akkor jó, amikor a barackok már jól megsültek, és a széle színesedik. Ledobom róla a rozmaringot, és megeszem. Mert annyira jó.

Napi cukinak meg napozó macska. Hétfő reggel ugye ez eléggé úrinős program. Remélem, nem érezte túl hangosnak a mellette történő biciklieltolást. Igyekeztem lábujjhegyen közlekedni.


2016. május 17., kedd

Csokis köleskocka meggyel (gluténmentes, tejmentes)


 Ez annyira isteni lett. Hónapok óta gabonafelfújtakban utazom, barna rizs, köles, hajdina, eddig főleg almás, fahéjas, citromos, kókuszos, narancsos, fahéjas kivitelek voltak, most rákattantam a csokis-meggyesre, sajnos. Volt már kalóriamentesebb édességem. Ez annyira jó, hogy nem lehet abbahagyni. Simán elmenne tortának is, kerek formátumban. Szaftos, nem túl édes, épp egy picit savanykás a ribizlitől (mert az is van benne egy kevés), és csokis, csokis, csokis. Illetve főleg kakaós. És még pontos recept sem lesz, nem szoktam ezeket kimérni. Két fontos dologra kell figyelni. Az egyik, hogy a kölest nagyon át kell mosni, ezt minden köleses receptnél leírom, hogy csak akkor nem lesz keserű, ha öt-hat vízben alaposan átmossa az ember. Legalább. Úgy szoktam, hogy beleöntöm a kölest egy lábasba, engedek rá vizet, kézzel jól átkavarom, egész tejszerű lesz a víz. Egy szűrőn át leöntöm róla, aztán újra és újra, amíg teljesen tiszta nem lesz a víz. Ez macera, de nem érdemes kihagyni. Ha erre nincs időm vagy kedvem, akkor jöhet a barna rizs vagy a hajdina, azokkal egyszerűbb. A másik pedig a kókusztej. A Lidlben valami eszeveszett jó kókusztejet árulnak, annyira sűrű a teteje, hogy alig lehet kikanalazni a dobozból. Általában Aldiba járok (sokkal gyorsabb), de a füstölt makréla és a kókusztej miatt muszáj a Lidlbe is időnként elmennem.

Akkor valami receptféle:
Hozzávalók:
2 tojás
1 kókusztejkonzerv
1 üveg házi meggylekvár (nálam most meggy-ribizli vegyesen)
1 bögre köles
pár evőkanál holland kakaópor
pár evőkanál gluténmentes liszt (nálam most épp hajdina, köles, és egy pici keverék)
só, vaníliakivonat, édesítőszer
a tetejére 90 g Boci étcsoki, 1 evőkanál holland kakaópor, 1 evőkanál kókuszzsír

Először is megfőzöm az alaposan megmosott kölest, három-négyszeres mennyiségű vízben, csipet sóval, nem pergőre, hanem eléggé szétfőzöm, jó puhára.
Egy nagy tálban összekeverem a két egész tojást a sóval, vaníliával, a kókusztejkonzervvel (mehet a híg lötyi is az aljáról). Beleborítom a házi meggylekváromat (ebben nincs semmi zselésítő anyag, kb. mint a lé nélküli befőtt, icipici cukorral), hozzákeverek minden mást, a legvégén a kölest. Megkóstolom, és valószínűleg kell hozzá egy kis édesítőszer (mostanában eritrit), a kakaó miatt. Ha kell, mehet hozzá pici víz is, az a lényeg, hogy sűrű, nokedlitészta szerű legyen az állaga. Egy közepes tepsibe sütőpapírt terítek, belesimítom a masszát (ha nagyon rázom, még el is terül, de én egy spatulával szoktam elegyengetni). Aztán olyan 180 fokos sütőben mondjuk 25-30 perc. Hát míg meg nem sül.
Aztán hagyom kihűlni, megpróbálom nem megenni. Utána gőz felett összeolvasztom a csokit a kakaóval és a kókuszzsírral, ráöntöm a tetejére. Lassabban dermed, mint a tejszínes változat, de sokkal szebb (fényesebb és vékonyabb), és hát ugye tejmentes.
Aztán felfalom az egész nagy tepsivel.



Napi übercuki következik. Idegen fülekkel. Tegnap meglátogathattam Réka rókáját (meg az összes egyéb, megszámlálhatatlanul sok állatát - két kutya, két nyuszi, x teknős, pár madár, meg amit kihagyok), a kisróka a legújabb mentvény. Mindenki nyugodjon le, a legjobb helyen van, és majd a legjobbkor és a legjobb helyen vissza lesz vadítva.

Az elképesztő képeket Bán Bea csinálta. A másik kis tündér pedig Popeye (nem tudom, pontosan hogy írja a nevét:)), ő is egy cukorfalat.



2014. január 31., péntek

Téli desszert

Jól illik a havas tájhoz. Imádom az ilyesmit, a tábla csokik mellé ilyet eszem, ha tehetem. Isteni, és még egészséges is, ez igazán kevés édességről mondható el. Ha van kéznél, akkor a második tábláról sokszor le tudok mondani. Főtt köles, orda, joghurt és valamilyen házi lekvár. És akkor jöjjön a recept:)
Köles. A köles irtó egészséges, először is lúgosít (az összes többi gabona savasít), tele van minden jóval, például B vitamin hegyekkel. Gluténmentes. Van benne jó sok magnézium, amit ugye szeretünk marékszám tömni magunkba. Hangulatjavító. És még fehérje is van benne bőven, szóval minden mellette szól, elvileg. Ellene szól az ára, picivel 1000 Ft felett van kilója. (Érdemes egyébként a Biopont bio kölesét venni, az is ennyi, és legalább bio.) Kétségtelenül jóval drágább, mint mondjuk a sima fehér rizs vagy tészta, de jóval olcsóbb, mint a sajtok vagy a húsok. Egy kiló köles elég sokáig elég.
Sokan azért nem szeretik, mert ha nem mossuk meg alaposan, akkor van egy kesernyés mellékíze. És mivel elég apró, nem is olyan kényelmes mosogatni. Én úgy szoktam csinálni, hogy előszedem a lábast, amiben főzni fogom, beleöntöm  a kölest, eresztek rá annyi vizet, hogy jó bőven ellepje, és kézzel párszor átforgatom. A víz egészen tejszerű, opálos lesz tőle. Sűrű drótszitán át leöntöm róla a vizet, ilyenkor a kölesszemek egy része is átmegy a szitába, azt visszaborítom a lábasba. Megint víz, forgatás, leöntés. Ezt elvileg addig kéne csinálni, míg szép tiszta nem lesz a víz, de ennyi türelmem nekem sosincs, mindenesetre ötször-hatszor átmosom, az elég szokott lenni. (Desszerteknél az édes íze jobban elfedi ezt a kesernyésséget, a sós köreteknél alaposabbnak kell lenni.) Utána viszont már nincs vele dolog. Felrakom kb. háromszoros mennyiségű vízben egy csipet sóval főni, mint a rizst, és időnként megkeverem. Én sosem akarom, hogy pergő legyen, azt szeretem, ha kicsit túlfő, és ragacsos, szóval ha kell, adok még hozzá vizet, és egyáltalán nem al dente főzöm, hanem tényleg finom puhára. Szerintem úgy a legfinomabb. Hűtőben kb. egy hétig eláll, érdemes egyszerre akkor adagot főzni, hogy ne kelljen vele minden nap babrálni (én kb. 20 dkg-ot szoktam egyszerre megfőzni).
Lekvár. A saját lekvárjaimat használom hozzá, általában azt, amelyikből kisebb túltermelés van. Pont a kicsit híg lekvárok jók hozzá, ami máshová úgysem. Mostanában például a fahéjas szilvalekvárt rakok bele, mert van belőle bőven. Ebben van egy pici cukor, de tényleg alig teszek a lekvárokba.
Joghurt. Saját, természetesen, a Tamás folyamatosan gyártja, egyszerre mindig három befőttes üveggel, mindig van itthon, télen-nyáron.
Orda. Hát ez az új szerelem. Bármikor bármennyit meg tudnék enni belőle. A DT a joghurt mellett folyamatosan sajtokat is gyárt. Nem is tudom, mikor kezdte, egy éve? Eleinte ecettel, most már inkább oltóval. Friss sajtban már nagyon jó, az érleléssel vannak gondok. Majd ha okosabbak leszünk, írok is róla. Mindenesetre ha oltóval csináljuk a sajtot, akkor marad utána egy lé, gyakorlatilag a hulladék. Na, ebből még ki lehet nyerni valamit, és ez az orda. Öt liter tejből lesz általában olyan 70 dekányi sajt, és a levéből olyan 2,5 dl mennyiségű orda. Ezért meg vagyok veszve mostanában. Olyan finom, szelíd íze van, lágyabb, mint a túróé, olyasmi, mint a Cottage cheese (azt is nagyon szeretem, egyáltalán minden ízetlen tejterméket - mozzarella, ricotta, ilyesmik). Tulajdonképpen bármikor és bármennyi jöhet belőle. Natúr, édesen, sósan, isteni.

Na, ezeket szoktam összekutyulni. Általában rakok még hozzá egy pici nyírfacukrot (mondjuk egy mokkáskanálnyit a fenti üvegekhez), jobb napokon egy-két csepp vaníliakivonatot is, de arról már én is érzem, hogy túlzás:)

Főzés terén is hasonlóan bonyolult dolgok mennek nálunk mostanában, tulajdonképpen hagymát, fokhagymát, krumplit, sütőtököt, sárgarépát, gyökeret, zellert, céklát, édesburgonyát eszünk, sütőben, serpenyőben, wokban sütve, és vadul csodálkozva, hogy mennyire más ízeket lehet belőlük kihozni a sütőedények változtatásával. Tényleg elképesztő. Aztán vagy eszünk hozzá sajtot/halat/csirkét, vagy sem.

Napi cukinak meg egy pici meg egy nagy Luca. A múlt hétvégén Permanistáék vendégszeretetét és társaságát (meg a nagy havat) élveztük az Őrségben. A házigazda kutyus babakorában:


és most:


Valaki szívtelen a lábtörlőre rakta a cipőjét, szóval ez a fázó és éhes kutyuska egy negyed lábtörlőnyi területen próbált meg összegömbölyödni:)

2013. április 16., kedd

Töltött köles


Régóta játszom a kölessel (szuperegészséges és gluténmentes!), de eddig még sosem jutott eszembe, hogy vajat tegyek bele. Nem tudom, miért nem, mert alapvetően mindenbe vajat teszek, mert imádom. Persze most is Permanistától hallottam, rögtön ki is próbáltam, és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Otthonról visszük az ebédet a DT-sal, és valamit gyorsan össze kellett csapjak az otthoni készletekből, hogy legyen ebédem a lapzártás húzós hétre, és ez a köleses izé született, szerintem nagyon finom  volt, pár napig ki is tartott, hála istennek. Alul-felül egy vajjal, sajttal, tejföllel feltuningolt kölesréteg, közötte meg extrém fűszeres zöldségragu.

Hozzávalók egy kisebb tepsihez:
- 50 dkg köles
- 5 dkg vaj
- 1 dl tejföl
- 10 dkg sajt, kb.
- 4-5 közepes répa és egy karalábé (persze más zöldség is jó, de én ezt találtam a hűtőben)
- 1 vöröshagyma
- némi zsír
- fűszerek

Nagyon sok vízben átmostam a kölest (mondjuk ötben), amíg teljesen tiszta nem lett az öblítővíz. Utána kb. dupla vízben sóval megfőztem. Nem akartam, hogy pergő legyen, szóval ha felitta, és még nem elég ragacsos, akkor kis vizet még adtam hozzá, és tovább főztem.
Közben a töltelék a szokásos: zsíron megfonnyasztom a felkarikázott hagymát, rádobom a darabolt zöldségeket, és roppanósra párolom, közben erősen fűszerezem frissen őrölt borssal, csipetnyi curryvel,  jó sok római köménnyel, némi cayenni borssal.
Összeállítás: kikentem a tepsit vajjal. A többit belekevertem a tejföllel meg egy kis reszelt sajttal együtt a főtt kölesbe. Alulra kentem a köleskrém felét, arra ment a zöldségragu, arra a köles másik fele, és a tetejére reszelt sajt. Forró sütőben összesütöttem. Almás párolt káposztával ettem (mert azt is találtam még a hűtőben).

Napi cukinak meg hétvégi napsütésben kiránduló ebek (valahol Horány környékén a gáton). Kófickát pénteken viszem kopasztani, akkor sokkal csinosabb lesz, mint most az elhanyagolt frizkójával.


Nem kutya, de azért szép:




2012. december 29., szombat

A tökéletes barackos kölesfelfújt


Igen, tudom, hogy karácsonyi menüről kéne írjak, meg malactervekről, de az elsőről nincs mit mondjak (nem volt semmi extra, fácánleves, pisztráng, ilyesmi, a sütilap pedig még a szokásosnál is szokásosabb volt, zserbó - most piciben is -, tök hagyományos diós és mákos bejgli - most csak vajjal, zsírom nem volt -, meg az elhagyhatatlan karácsonyi linzerek, szóval tényleg semmi érdekes). Malacterveim meg nincsenek, etikai gondjaim vannak a csecsemőevéssel. Tehát akkor nem marad más, mint ez a tuti kölesfelfújt, ami annyira, de annyira ízlik nekem, hogy bármikor felfalok belőle egy egész tepsivel. Kell hozzá persze egy kis idő meg némi lekvár, de megbirkózom a feladattal. Rebekának és Bencének nagyon ízlett, Bendi és fuszulyka undorodva visszautasította (hogy ízetlen). Melegen még egészen omlós, szinte kanalas, de már langyosan is szépen szeletelhető, másnapra meg tökéletes lesz az állaga. azért langyosan a legfinomabb, jó sok baracklekvárral.
Mielőtt elfelejtem, kölesfelfújt eddig nálunk:
- szilvalekváros
- mákos

De most ez ízlik a legjobban. Habos, könnyű, vaníliás, tényleg isteni.

Hozzávalók:
- 25 dkg köles
- négyszeres mennyiségű víz
- csipet só
- némi cukor vagy édesítőszer
- 3 tojás
- vaníliakivonat
- 1 csésze joghurt
- 5 dkg olvasztott vaj
- 2-3 evőkanál liszt
- 2 dl baracklekvár

Nagyon alaposan megmosom a kölest, hogy ne legyen majd keserű, ezt a részfeladatot nem érdemes elbliccelni. Tehát egy nagy edényben sok vizet öntök rá, kézzel átmosom, sűrű szitán leszűröm, aztán ezt még egyszer megismétlem, még a szitán is engedek át rajta tiszta vizet. A nehezén ezzel túl vagyunk. Felteszem főni, inkább négyszeres, mint háromszoros mennyiségű vízben egy csipetnyi sóval, időnként megkeverve egészen puhára főzöm, tapadjon csak szépen össze, főjön szét, úgy lesz majd finom a süti. Ha kész, kiteszem az ablakba, hogy hűljön le.
A tojások fehérjéből habot verek, félreteszem. Habosra keverem a sárgájákat az olvasztott, langyos vajjal, a cukorral, vaníliával, joghurttal, liszttel, házi baracklekvárral. A végén belekeverem a hideg vagy langyos főtt kölest, aztán mehet bele óvatosan a tojáshab. Megkóstolom, cukrozom, ha még kell, ne legyen túl édes. Egy kis tepsibe papírt teszek, beleöntöm a masszát, és olyan 170 fokos sütőben sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, nem mértem, de kell neki legalább 40-50 perc. A tetejét megszórom porcukorral, és bőven adok mellé házi baracklekvárt, tényleg isteni.

Napi cukinak meg 2012 leggömbölyűbb hátsói:





2012. november 4., vasárnap

Szilvalekváros köleskoch


Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. De most juszt sem írom le azt a nagyon sok tételből álló listát, hogy mi mindent tudtam elrontani egy nap alatt a konyhában. Ezt a felfújtat csak picit rontottam el, nevezetesen kifelejtettem belőle a felvert tojáshabot, és ezért ki kellett kaparni a tepsiből (valami csoda révén már észrevettem, mielőtt betettem volna a sütőbe), szóval csak rondább lett, mint kellett volna, de legalább pont olyan finom volt, mint az elődje. Mert hogy pár napon belül a második adag volt, annyira jól sikerült az első. Ráadásul elég gyors, és szuperegészséges, legalábbis a mostani nézeteim szerint (ki tudja, mit fogok gondolni tíz év múlva), merthogy a köles lúgosít, agyoncukrozni meg nem kell. A köles egyébként is a kedvenceim közé tartozik, végül is nem ehetek állandóan barna rizst, némi zöldséggel, sajttal összerakva tökéletes munkahelyi ebéd, előző este negyedóra alatt összedobható. Egy bajom van vele, akármennyit súrolom, mindig érzek egy kis kesernyés ízt benne, de ki lehet bírni (mondjuk, ennél az édesnél nem érezni).

Hozzávalók:
- 125 gramm köles
- 1 csésze víz
- 2,5 csésze tej
- egy csipet só
- cukor vagy édesítőszer
- 1 evőkanál köles- vagy rizsliszt
- 4 tojás
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- kb. 3 dl nem sűrű szilvalekvár
- pici vaj

Egy szűrőbe teszem, és nagyon alaposan megmosom a kölest. Tejberizst főzök a belőle, azaz először ráöntöm a vizet, hozzáteszem a sót, és addig forralom, meg felszívja a folyadékot. Ekkor jöhet rá a tej, cukor, és kevergetve megfőzöm, hogy teljesen puha legyen, az sem baj, ha kicsit szétfő. Kihűtöm.
Habot verek a tojások fehérjéből. Kiköltöztetem a robotgép táljából, mehet a helyére a tojások sárgája, azt is pár percig keverem kevés cukorral meg a vaníliakivonattal. Aztán összekeverem a tojások sárgáját a főtt kölessel, a liszttel, hozzáforgatom a habot. Ha el nem felejtem. Kétfelé osztom. Vajjal kikenek egy közepes tepsit. Az aljába kanalazom a fehér tésztát, úgy, hogy maradjanak kis hézagok, aztán a másik adag kölesbe belekeverem a szilvalekvárt (rumos-fahéjas-tésai, de nyilván más is jó:)). (Egyébként itt szeretném megemlíteni, hogy eddig semmibe vettem a vörös szilvát, sem frissen, sem lekvárnak nem szerettem, de ez az átpasszírozott változat nagyon bejön, mindenhez tökéletes, sütihez, joghurthoz, köleskochhoz, valamiért olyan meggylekvárszerű az egész, amit nagyon szeretek. Szóval ha lesz jövőre, akkor jó sokat teszek el belőle.) A szép bordós masszát ráteszem a fehérre, főleg a hézagokba, így aztán csinos felhős, márványos lesz a süti. Mint az első, amelyik sajnos elfogyott a fényképezés előtt. 180 fokon 40 perc. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert akkor szebben lehet szeletelni.


Napi cukinak meg:


Folyik némi kutyapárna-variálás, szóval bevetettük az újonnan kapott (köszi Andi, és köszi minden Adományozó!!!) derékaljakat. A cicák is a magukénak érzik. Mint látszik, az ÉÉKC jóízűen elhelyezkedett, és még arra is figyelt, hogy a bal sarokban maradjon egy kis foxifenéknyi hely. Ennyire figyel másokra!

2011. február 9., szerda

Köleses halkocka

Kockásító sorozatunk sokadik része következik. Az úgy volt, hogy ugyan már százszor megfogadtam, hogy soha, de soha nem veszek fagyasztott halat, megint elcsábultam, és beengedtem az otthonunkba egy zacskó fagyasztott pangasiusfilét. A kezdeti terv az volt, hogy kevés vajon, kicsi borssal átsütöm, a vég meg ez a kocka lett, most elegánsan átugrom a kettő között lévő három-négy fokozatot, erre volt alkalmas a cucc. Végül is, nem volt baj, mert finom lett a végeredmény, de azért, tényleg, soha többé. (Ha friss halat veszek, és lefagyasztom, az mindig ehető marad, a bolti vajon mért ilyen vacak?)

Hozzávalók:
- egy kiló fagyasztott halfilé:), alaposan felolvadva, leszárítgatva
- fél csésze köles
- némi vaj, olíva, ilyesmi
- fűszerek tetszés szerint, én most sóban pácolt citromot (karácsonyról ácsorog egy üveggel a hűtőben), citromlevet, sót, borsot, római köményt, őrölt gyömbért és némi erős török olajos paprikát használtam
- némi reszelt sajt a tetejére

A halfilét felkockázzuk, kicsi zsiradékon néhány perc alatt megsütjük. Ha foszlik, foszoljon. Villával áttörjük.
A kölest alaposan megmossuk, háromszoros vízben sokáig főzzük, utána még hagyjuk állani egy kicsit, konyharuhával letakarva.
Egy nagy tálban összekeverjük az áttört halat, a megfőtt kölest meg a fűszereket. Kivajazunk egy kisebb tepsit, belesimítjuk a masszát. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és pirosra sütjük.

A szép napos képet Rebeka csinálta.


Villámcicának Bukarestben nehezen telnek a napjai. Itt kemény, ott dörzsöl, az meg nyom. Nem könnyű a cicaélet.


Az elgyötört állatról Villámgazdi küldte a cuki képeket.

2011. január 20., csütörtök

Mákos kölesfelfújt Rongybabától

Avagy a mákos tészta kockában, úgy látszik, ez egy kockás év lesz. Véletlenül belebotlottam ebbe a remek receptbe, és már indultam is a konyhába. Épp most vonszoltam haza fél kiló kölest, mák maradt egy csomó még karácsonyról, más meg alig kellett hozzá, szóval akkor hajrá.
Ez is a nagyon gyors, viszonylag olcsó, nagyon finom, elronthatatlan kategória, és mindezek tetejébe még egészséges is, a kölest nagyon szeretjük, mert többi kedvencünkkel ellentétben lúgosít, a mákot meg akkor is imádnánk, ha nem lenne ennyire egészséges, cukor meg alig van benne. Azt hiszem, mostanában ő lesz a reggeli nass. Köszi a receptet.

Hozzávalók:
- 20 dkg köles
- 20 dkg darált mák
- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt (malmom még nincs, de szerintem lesz:))
- 12 dkg barna cukor
 (az eredetiben méz is van, de azt én, sajnos, nem eszem meg, viszont a barna cukor nyugodtan lecserélhető sztíviára és fruktózra, meg ezek keverékére)
- csipet só
- fél liter víz a köles megfőzéséhez és 2 dl majd az összeállításhoz
- extrának szilvalekvár, de ez akár el is hagyható

A köles több vízben alaposan megmostam. Utána fél liter vízben, csipet sóval megfőztem. Nem régen olvastam, hogy sokkal tovább kell főzni, mint gondolná az ember. Nem úgy, mint a rizst, hanem a már puhának tűnő kölest még tovább kell kis lángon forralni. Na, ez meg is történt, a vége felé még kellett hozzáadni némi vizet, meg figyelni, nehogy odakapjon. De ez volt a sütés egyetlen kicsit is bonyolult feladata.
A főtt kölest átöntöttem egy jó nagy tálba, hozzáöntöttem a hideg vizet (azért volt mindez az óvintézkedés, hogy ne a forró anyaghoz öntsem a lisztet). Most ment bele a többi hozzávaló, elkevertem.
Kivajaztam egy kisebb porcelán tepsit, beleöntöttem a tésztát. Az én sűrű szilvalekvárom nem a kenhető kategória, szóval inkább csak megpötyögtettem egy fél üvegnyi lekvárra.
Előmelegített sütőben (180 fok)  addig sütöttem, amíg éppen elkezdett pirulni a teteje.
Hidegen nagyon szépen lehet szeletelni, nagyon-nagyon finom. Tartalmasabb levessel komplett ebéd.

Bori kedvéért igyekszem mindenhez valami szépet is tenni, most mákoshoz a mákosat. Ilyen kis álmos még reggel Zsuzsika. Beengedtetést nyert a fogvacogtató hidegről, fejest ugrott a kosarába, és próbált volna még szunyókálni, ha nem piszkálták volna a fényképezéssel. Remélem, vissza tudott aludni.


2008. szeptember 15., hétfő

Benő-féle sárgarépás-spenótos rakottas



Ezt a Benő, a Kisárpi nagyfia csinálta édes apukája (majdnem) szülinapjára, és azóta vár rám a feladat, hogy berakjam a blogba, mert a Kisárpi nem vállalta. Enni nem ettem belőle, látni nem láttam, cserébe kaptam egy kézzel írott recept-féleséget, amiből sok minden kiderült, sok minden nem. Égető kérdéseimre választ a mai napig nem kaptam a Kiss-családtól, szóval végül csináltam valamit, ami szerintem úgy nyomokban hasonlíthat ahhoz a valamihez, amit ők (majdnem) azon a nevezetes napon ettek, de továbbra is érdeklődve várom az eredeti receptet.
Hozzávalók:
- 3 nagy fej hagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma (az eredetiben kevesebb volt, de szerintem jobb ezzel nem takarékoskodni :)
- 2 nagy sárgarépa (326 gramm megtisztítva - Andika, ezt csak neked:)
- 250 gramm roppanósra párolt mángold (eredetileg itt 1,5 kg spenót szerepelt, de nekem csak mángoldom volt otthon, és abból is kevesebb)
- 100 gramm köles (az eredetiben rizs volt, ismeretlen mennyiségben, de aznap kölesre vágytam:))
- 1 nagy pohár tejföl
- némi sajt
- só, bors

Olivaolajon üvegesre pároltam a hagymát, utána mehetett bele a zúzott fokhagyma, meg a felkarikázott sárgarépa. Ha megpuhult a répa (ehhez legalább 15 perc kellett), hozzákevertem a párolt mángoldot és a nagy pohár tejfölt, és persze sóztam és borsoztam.
Amíg a répa puhult, megfőztem a kölest.
Kivajaztam egy tűzálló tálat, és beleegyengettem a kölest, ráöntöttem a zöldséges ragut, kicsit összekevergettem a kölesréteggel, a tetejére pedig sajtot reszeltem. A végén sütőben megpírítottam a tetejét. Magában is nagyon finom, de köretnek is remek (mondjuk cápaharcsa mellé:))