Házi májkrém libazsírral

Tessék, itt van a májkrémgyűjteményem legújabb darabja. A blogban is írtam már néhányról: 2010-ben három tanyasi csirke májából dobtam össze egyet, ez tejszínnel készült (és külön érdekessége, hogy majorranna került bele, nem tudom mi az 😀), aztán 2023-ban a Mariannkonyha-féle májpástétomról írtam, amit akkor már évek óta készítettem, és hosszú ideig nem is próbáltam mást, mert annyira finom a benne lévő rengeteg vaj miatt, majd nemrég kipróbáltam egy olajjal és sok keménytojással készültet is miniadagban, 2 db csirkemájból. Mondanom se kell, hogy még mindig Mariannkonyha vezet, de ez a libazsíros mostani a 2. helyezést foglalta el a májkrémolimpián. Azt, hogy libazsírral nagyon finom lesz, Vikitől tanultam, és milyen igaza volt! Nagyon krémes lett ez a legújabb májkrémem, még hűtőből kivéve, hidegen is jól kenhető, és isteni finom.

Azt már írtam valahol, hogy a májat nem szeretem, de a májkrémeket igen. Nem tudom hogy van ez, nincs rá magyarázat. És azért készítem elég gyakran, mert a bolti felvágottakat képtelen vagyok megenni, kivéve ugye az olasz és spanyol minőségi sonkákat, szalámikat. De ahhoz valamiért ritkán jutok hozzá. Időnként meg muszáj szendvicset enni, főleg, ha olyan sok bio paradicsomhoz jutok, mint most. A kész májkrémet pici adagokban elteszem a mélyhűtőbe, így amikor megkívánom, csak előveszem és már ehetem is.

A receptet itt találtam, és örüljetek, hogy nem onnan kell olvasni, mert undorító reklámokkal van teleszórva (legalább a receptek mellé ne tennék be ezeket, remélem majd cserélik).

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 50 dkg csirkemáj
• 1 kanál tejföl
• 1 kanál majonéz
• kiskanál mustár
• fűszerek: só, bors, paprika, majoranna 
• és a lényeg: 2-3 evőkanál libazsír (vagy több)

A zsíron megsütöttem a csíkokra vágott hagymát és a felaprított fokhagymát. A fokhagymát kicsit később tettem rá. Ezután a megpucolt, kisebb darabokra vágott csirkemájat tettem a serpenyőbe, és kb. 10 percig sütöttem. (Mariannkonyhától tanult módon egy pár löttyintésnyi fehérbort is öntöttem alá, de ez elhagyható, csak nekem volt itthon.) Miután megsült a máj, áttettem az aprítógépbe és egy-egy evőkanál tejföllel és majonézzel összepürésítettem. Utána fűszereztem, sokszor kóstolgatva. A sót is csak ekkor tettem bele, ahogy a recept előírta. Tök finom lett!

Napi cuki Amy lesz, aki élvezi az életet a Win-win Zone napköziben Lillával:

Ilyen elégedett arcot vágó nyaralós képeket nem nagyon lehet látni szerte az interneten:

Szinte kedvet kaptam a strandoláshoz, ami nagyon ritkán következik be, de egy ilyen reklámfotóval még engem is rá lehetne bírni a másokkal közös fürdőzgetésre. 

Beköszöntött az idei nyár harmadik hőhulláma, nagyon-nagyon-nagyon elegem van. A Sziget Fesztivál éjszakai zajaival megspékelve igazán elviselhetetlen, még éjszaka se lehetett hűteni a lakást. Ma legalább már a fesztiválnak vége, a hőhullámnak meg állítólag majd vasárnap. Már csak pár nap van augusztus 20-ig, a múlt században ekkor fordult meg, és lett igazi őszi az időjárás. Most erre nem számíthatunk, de valami lehűlésre talán igen. A lakásban 28,5 fok van, és délutánig még nyilván melegszik.

Körözött 2. - A világ legegyszerűbb és legfinomabb körözöttje

 

Ez tesóm specialitása, a címből kimaradt még az, hogy „és legszebb”. Sokan mindenfélét tesznek bele, és biztos nem árt neki, de tesóm csak ezt a 4 összetevőt használja: juhtúró/brindza, vaj, hagyma, piros paprika. Nálunk minden húsvétkor ott van a helye az ünnepi asztalon, de valahogy elmaradt, hogy beírjam a blogba. Találtam egy körözöttet Beától, ez tehéntúróból készült, tuti, hogy az is nagyon finom. 

Tegnap átmentem tesómhoz, hogy befejezzük a Dzsimi-sorozatot a második 5 résszel, és vittem az English Muffinokat, tesóm meg csinált hozzá körözöttet. A sorozatból az első 5 rész sokkal jobban tetszett, annak érdekesebb volt a története, a második 5 rész néhol még unalmas is volt, de a színészek isteniek voltak, annyira jó őket nézni. Ráadásul a legtöbb kedvenc színészem játszott benne, nekem nagy élmény volt. 

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db 125 grammos Bryndza (Lidlben vagy Aldiban kapható)
• körülbelül fele ennyi mennyiségű puha vaj
• negyed lilahagyma (vagy több, vagy kevesebb, kóstolás után kell dönteni)
• kicsi piros paprika a színezéshez

Minden legyen szobahőmérsékletű, és így be kell dobálni az aprítógépbe mindent a hagyma kivételével. Amikor jól összekeveredtek az összetevők, és csodálatos krémes állagot vesznek fel, akkor kell beletenni az apróra vágott hagymát, és kész. Ez kb. 5 percig tart.

Sütöttünk még almás palacsintát is a sütőben, ennek majdnem a felét sikerült felfalnom, olyan jó lett.

Napi cukinak meg Amy megint kirándult a Hármashatár-hegyen a napközistársakkal, és szerencsére Lufi is ott volt. Itt a két csirkefogó:

Én mostanában nem járok kirándulni, mert lusta vagyok, így viszont többet tudok írni a blogba. Ezen a hétvégén pedig melegedés kezdődött, pont jó idő egy rövid túrához. Nem baj, pihenni is kell, meg kipróbálni végre a sok kaját, amiket terveztem.

Tonhalkrém 2.

Tesómnak már kifejtettem, hogy mit fogok csinálni, ha nyugdíjas leszek: reggel 9-10-kor felkelek, megkávézgatok, lezuhanyozgatok, megnézem a híreket, recepteket olvasgatok, majd útra kelek bevásárolni. Vagy bringával, vagy gyalog, mikor mihez lesz kedvem. Amikor hazaérek, csinálok ebédet, és ebéd után szundikálok 1 órát (vagy kettőt). Amikor felébredek, muszáj lesz uzsizni valami édeset, mondjuk smoothie-t vagy eperlekváros kenyeret, vagy eperlevest, vagy tejbegrízt vagy valami mást, ami akkoriban a kedvencem lesz. Ha ez is megvan, megyek tesómmal sétálni 1-2 órát, közben beszerzem a vacsorának valót. Este 7-8-9-kor hazaérek, iszom egy fröcsit, és valamikor, amikor megéhezem, bekapok valamit vacsira. Hajnali 1-ig, 2-ig olvasok, filmezek vagy csevegek a barátokkal telefonon, messengeren, bárhogyan. Ez lesz egy átlagos napom. Ha belefér majd, akkor valamelyik hobbimmal is fogok foglalkozni, de nem fogom túlságosan fárasztani magam.

Tehát gyakorlatilag semmi mással nem szeretnék foglalkozni most már, csak a saját etetésemmel és itatásommal. 

Ehhez képest ezen a 3 napos pünkösdi hétvégén semmit nem főztem. Viszont csináltam tonhalkrémet az eredeti recept alapján. Itt olvasható Mazsi tonhalkréme és az eredeti recept is ott található.

Hozzávalók nálam:

• 1 db tonhalkonzerv leve nélkül (nem olajos volt)
• 3-4 evőkanál majonéz
• 1 kávéskanál mustár
• 2-3 db csemegeuborka kockára vágva
• egy nagyon pici hagyma apróra vágva (nem volt itthon se lila-, se póré-, se újhagyma, pedig azokat jobban szeretem)
• 1 db főtt tojás villával összenyomkodva
• só, bors
• maradék chilipaprika, nem volt csípős és csak azért tettem bele, mert már untam kerülgetni a hűtőben.

Ezeket mind villával összekeverem és kész.

Napi cukinak pedig Amy kis barátnőjének Lufinak a legjobb pillanatai:

Felhívnám a figyelmet a fülekre:

Jóbarátnők:

Úgy volt, hogy ma Veresegyházára kirándulunk Judittal a Veresegyházi tavak tanösvényre, de nem jött össze sajnos, csak egy séta és scrabblezés a Margitszigeten.

Padlizsánkrém - fokhagyma nélkül, mini adag

 

Tudom, hogy nem most van padlizsánszezon, de néha olyan szerencsém van, hogy a kedvenc zöldségesboltom kiselejtez 6 db padlizsánt, aminek amúgy semmi baja, csak felületi sérülései vannak. Nagyon szeretem a padlizsánkrémet, és már őrülten sok kísérletem volt vele, de ez a mostani verzió jött be a leginkább. Ebben nincsen fokhagyma, se olaj, se semmi más, csak padlizsán, majonéz és picike hagyma. 

Már Erdélyben is tanítottak padlizsánkrémet csinálni, ott nem bolti majonézzel csináltuk, hanem kikevertük a majonézt a nagykönyv szerint, cseppenként adagolva az olajat (és a végén nem tettünk hozzá tejfölt, ezt hogy hívják? Tartár?), de ahogy mostanában csinálom, azt Olgitól tanultam. Ő egyébként nyáron, ha sütögetős bulit tart, akkor vesz egy csomó padlizsánt, és a maradék parázson megsüti őket. Aztán a fölösleget (mert sokat csinál ilyenkor) szétosztogatja, vagy kisebb adagokban beteszi a mélyhűtőbe. Ha megkívánja, csak előveszi, felaprít egy teáskanálnyi hagymát, tesz rá egy-két evőkanálnyi majonézt, a felengedett füstös padlizsánt, sót és borsot, és összekeveri. Na ezt tanultam meg!

Lehet kenyérre kenni, vagy mártogatósnak kitenni, és tortilla chipsszel, répahasábokkal, bármilyen más zöldségekkel kínálni. Megnéztem a blogon, és találtam egy csomó receptet, ebből arra következtetek, hogy blogszerzőtársaim is szerethetik a padlizsánkrémet.

• Ez egy TV Paprikán látott recept tőlem, 2 fokhagyma is van benne (és egy süni, amit Toma fotózott nekem 2008-ban)
• Ezt is én írtam 2009-ben, és a pécsi rokonok csinálták Kata receptje alapján, szintén fokhagymával
• Tésai tejmentes, gluténmentes padlizsánkrém 2017-ből Csincsillától, a bejegyzésben csodás képekkel a kertről és DT-omról és a nagyon cuki kutyapocikról
• Itt pedig egy Ratatuille-nak indult és padlizsánkrémként folytatódó recept 2015-ből Csincsillától, egy gömbölyű Zsuzsikával a végén. Jó, hogy felbukkant, mert már többször készültem rá, hogy megcsináljam! (Nem a Zsuzsikát, a ratatuille-t!)
• Ez is 2015-ös bejegyzés Csincsillától, jól megfigyelhető a tárcsás padlizsánsütési módszer, de a lényeg mégis csak a legfurcsább pózokban alvó és napozó Kóficka és Zsuzsika
• És a mi cuki Beánktól is volt egy említés a padlizsánkrémről 2010-ben a házi kenyér parti beszámolójában, de receptet nem ír, cserébe sok-sok kép van Vilmáról és Frakkról

Na jó, azért rizsáztam ennyit, mert a recept nagyon rövid. Hozzávalók:

• 6 db kicsi padlizsán (lehet venni is, én kaptam) fele, tehát 3 db jól megsütve
• 1 cm-es újhagymadarabka vagy ennek megfelelő mennyiségű vörös-/lilahagyma
• 1 evőkanálnyi Globus majonéz (Csincsilla kedvence ez a márka, úgyhogy az enyém is)

A padlizsánokat megmostam, megszurkáltam késsel, majd megsütöttem 200 fokon légkeveréssel a sütőben nagyon-nagyon. (Ez kb. 30-45 percig tartott, sajnos nem mértem, mert közbejött egy telefon. Legyen jól megsülve, akár a héja megkeményedve, az oldala mindenhol beroggyanva, egyszóval ne nézzen ki jól, mert akkor jó. Ha parázson sütjük, akkor szenesedjen el a héja, akkor jó.) Amikor valamennyire kihűltek, kikapartam a belsejüket, és hagytam kicsit lecsöpögni. (Lehet hagyni egy napig is, de ezt nem mindenki tudja kivárni.) Villával összetörtem őket olyan jó rusztikusra, a felét betettem a mélyhűtőbe, a másik felét pedig hozzákevertem az apróra vágott hagymához és a majonézhez. Sóztam és borsoztam. Pirítóson szoktam enni, természetesen a kovászos kenyeremmel, és ennél finomabb vacsit el se tudok képzelni. Ja, igen, nem szoktam fakéssel meg favillával vacakolni, nem érdekel, ha megbarnul, amúgy meg nem barnul meg.

FRISSÍTÉS! Mutatom Mazsi verzióját (2024. február 6.). Neki nem volt ideje, hogy sokáig csöpögtesse a padlizsánt, ezért nem egyben sütötte meg, hanem félbevágva, mert úgy képzelte, hogy akkor kisül belőle a sok lé, és a húsa is kap egy kis kokszot. És igaza lett, mutatom:

Félbevágva szépen megsültek a padlizsánok

És ugyanolyan gyönyörű és finom padlizsánkrém lett belőlük. Ügyes a csaj!

Sajnos megint hiány van napi cukiból, úgyhogy most jöjjön a kert. Természetesen ki vagyok akadva, hogy ilyen meleg van március vége felé (állítólag 20 fok, de szerintem több), viszont a ház előtti kiskertben a virágaim imádják:

Ezeket a nárciszokat Mazsitól kaptam, ő ásta ki valahonnan, mert szörnyű helyük volt. Úgyszólván itt is egy (sok) életmentés történt, mint az örökbe fogadott cicáknál és kutyáknál. Emlékszem, egyik évben, amikor március 15-én az az órási havazás volt és át kellett ülnünk egy másik autóba, ki kellett őket kaparnom a 20-30 cm vastag hó alól, és nem lett semmi bajuk.

A következő virágokat Gabitól kaptam, amikor a Tahi-telket eladta, kiásott néhány virágot nekem a kertből. Remélem, hogy majd a következő kertjébe visszatelepíthetjük őket.

Téli zöld meténg

Felírtam a neveket a füzetembe, és emlékeztem is rá, és meg is találtam! Nagyon meg vagyok elégedve magammal. Szóval ez elvileg a Téli zöld meténg, azt írtam róla, hogy elterül és lila virágja van. Stimmel.

Hunyor

Ez lehet a Hunyor, azt írtam róla a füzetembe, hogy nagy bokros és zöld virágja van.

Illatos gólyaorr (egy kis salátaboglárkával)

Erről meg azt írtam, hogy Illatos gólyaorr, terül és rózsaszín virágja van. Sajnos nincs még virágja, de a salátaboglárka úgy döntött, hogy segít neki a sárga virágjával, hogy szép lehessen addig is, amíg nem lesz sajátja.

Salátaboglárka

És akkor a kis kedvencem, a Salátaboglárka, amit Boritól kaptam és nagyon elterjedt a kiskertben, és ilyenkor tavasszal mindig csodálatossá varázsolja. Rengeteg sárga virágja van, sajnos amikor elvirágzik, akkor már nem szép. Salátát még nem csináltam belőle, mert nem lehet tudni, hány kutya, cica, süni vagy bármi más, amire gondolni se szeretnék, látogatta meg.

Jácint

Végül a kis Jácintom, amit még nem tudom miért nem loptak el. Minden évben megpróbálkozik a virágzással, talán idén sikerül is neki. Nagyon szeretem az illatát.

Az az igazság, hogy nem sokat foglalkozom már a kiskerttel, pedig nagyon szerettem csinálni, olyan megnyugtató volt mindig. De kicsit elment a kedvem, másoknak nem annyira fontos, hogy szép legyen a környezetünk, de most van remény, mert a szemben lakó új szomszéd szintén összeszedi a szemetet és összegereblyézi a faleveleket, lehet, hogy az én kedvem is visszatér. Addig is gyönyörködöm azokban a növényekben, amik külön gondoskodás nélkül is tudnak létezni.

Füstöltlazacos tojáskrém és kirándulás Biatorbágyon

 

Úgy tűnik, nálam már húsvét van, annak minden hozzávalójával: főtt tojás, füstölt hús és torma. Bár igazából azért készült ez a szendvicskrém, mert Biatorbágyra mentünk kirándulni Gabival, és vinnem kellett valamit az útra. 

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 50 g füstölt lazac (szerintem tegyetek bele többet, ez kicsit kevés volt)
• 1 kis pohár (175 grammos) 12%-os tejföl, vagy ha nagy pohár van otthon, akkor abból 2-3 evőkanálnyi
• só, bors, kapor a díszítéshez

Az eredeti receptben mások az arányok, egyszer úgy is ki kéne próbálni. Ott 2 tojás és 125 g füstölt lazac és 100 gramm tejföl van, az lehet, hogy még jobb is.

A tojásokat keményre főztem sós vízben. Amikor kicsit kihűlt, megpucoltam, 2 db-ot betettem az aprítóba, mellé a lazac nagy részét és a tejfölt, és krémesre aprítottam. Áttettem egy tányérba, és hozzákevertem villával a maradék lazacot és tojást. Sóztam, borsoztam, a végén kaporral megszórtam.

A szendvicsekbe a frissen elkészült zsázsacsírát tettem, aminek csípős tormaíze van, nagyon passzolt hozzá. Amíg a kirándulásra készítettem a szenyákat, ezt a kicsikét szépen megettem egy kis tejeskávéval, és ez tök jó ötlet volt, mert utána órákig nem éheztem meg.

De persze ahhoz nem kell éhesnek lenni, hogy az ember megegye a szendvicseit egy kiránduláson (és a csokikat és a gyümölcsöket).

És a túra: Biatorbágyon kirándultunk Gabival tegnap, felmásztunk a Százlépcsőn a Madárszirthez, és messziről megcsodáltuk a Nyakas-sziklát is. Ezt a túraleírást követtük. Nagyon jó volt a túra egyrészt azért, mert a legtöbb részén nem volt túlságosan megerőltető, csak a tériszonyomat tette próbára egy kicsit. A Százlépcsőn felmenni is kalandos volt, egy helyen félre kellett állnunk, hogy a gyorsabban haladó fiatal fiúkákat elengedjük, na ott volt egy kis bajom, mert amíg csak haladtunk felfelé, nem tört rám a tériszony, de a mikor megálltam és lenéztem, és főleg oldalra, a lépcső melletti szakadékba, akkor kicsit féltem, hogy innen nem fogok továbbmenni. Ez a Százlépcső:

Hősiesen folytattam, és felértünk a Madárszirtre, ami messziről ilyen:

Közelről meg ilyen:

A Nyakas-sziklát nem másztuk meg, de meg se közelítettük, csak messziről néztük. A kép közepén van:

És amíg én a kiránduláson a tériszonyomat győztem le, addig Amy az iskolában szintén legyőzte a félelmét ebben a füstöltlazacos tojáskrém színű alagútban:

Ilyen egy igazi K9-es renttenthetetlen kutymány.

Tessék nézni azt az elszánt tekintetet, ahogyan a labdáját megmenti a Sárga Szörny gyomrából!

Jól áll neki a sárga. Nekem meg pont a sárga nem áll jól, igaz, nem is vagyok ilyen isteni csokoládészínű.

A kirándulásról Gabi, az ügyes Amyről pedig Szabi készítette a csodaszép képeket. 

Humusz

Csincsilla vagyok, csokoládé- és humuszfüggő. És most az utóbbiról szeretnék beszélni. Fogalmam sincs, hogy miért szeretem. Nem is édes. Nincs is erős íze (persze lehet, hogy pont ezért). De egyszerűen nem tudom abbahagyni, mármint az evését. Főleg a sparos változatra vagyok (voltam?) rákattanva, csak úgy kanállal. A felénél tudom csak abbahagyni, de még ehhez is nagy önuralomra van szükségem. Gondosan tanulmányoztam az összetevők listáját, és persze ebben is van néhány cucc, amit nem szeretnék bevinni az egyébként is túlterhelt szervezetembe. Marad az itthoni előállítás, viszonylag hosszú ideje próbálom eltalálni pont azt az ízt. A sparosat. Szerintem már elég közel járok. Ízben. Állagra nem, de az annyira nem zavar. Nyilván szükségem lenne egy erősebb turmixra vagy botmixerre, de az most nem aktuális, és nem is bánom olyan nagyon, hogy nem krémesebb.
Próbálkoztam száraz csicseriborsóval is, közepes eredménnyel. Macerás, persze ezt tudtam előre, voltak már régebbi találkozásaink is. Áztatás egy éjszakára. Utána meg a főzés, hát, minimum egy óra, de inkább kettő. Ezt a cirkuszt az ember nem szívesen csinálja meg egy marék borsóval. Fél kiló szárazból meg olyan hatalmas adag lesz, hogy még egy humuszfüggőre is nyomasztóan hat. Szóval marad a konzerv, úgy döntöttem. Ennek az a legfőbb hátránya, hogy azokban az üzletekben, ahol általában vásárolok (Aldi, Lidl, pomázi Spar) általában nincs, szóval külön emiatt be kell menni valahová. Eddig négyfélét próbáltam, a DM-ben lehet kapni jó drága üvegeset, aztán van a Bounduelle-nek is, ezek viszonylag drágák. Az Intersparban pedig van kétféle (az egyik van a képen), ezek olcsók. Semmiféle különbséget nem vettem észre a késztermékben, szóval maradok akkor az olcsóknál.
Kell még hozzá olaj, fűszer, ez-az, ezekből nyilván viszonylag jóra van szükség, mert ezt viszont nagyon kiérezni az ízen.

Tehát az én humuszom hozzávalói:
1 konzerv csicseriborsó
1 jó nagy csipet szárított jalapeno paprika (vagy bármi pici csípős)
só
olívaolaj (nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy pont Pomázon van a magyar olívapiac központja:))
citrom
őrölt bors (jobb lenne frissen tört, de azért a bolti darált is elmegy, kapkodós napokon)
őrölt római kömény (hát, azért ez sincs minden sarki boltban. szerencsére egy kis zacskónyi sokáig elég)
ezen kívül kéne valami fokhagymaszerű, de persze nem friss fokhagyma. sokáig gondban voltam, aztán karácsonyra kaptunk valami jópofa halfűszerkeveréket, és ebben a sok szárított zöldség mellett van fokhagyma is, tehát egyszerűen tökéletes lett erre a nemes célra. Halhoz is jó, egyébként. És vállalhatóak az összetevők.

Meg a kis huncut, aki lemaradt az előző képről, kell hozzá még 1-2 evőkanál tahini (őrölt pirított szezámmag) is. A legegyszerűbb készen venni, de ha épp nincs otthon, akkor száraz serpenyőben megpirítom a szezámmagot, és kávédarálóban megőrlöm.

A nehezén túl vagyunk, ha mindent összehordtunk. A borsót leszűröm, a levét gondosan félreteszem. Mindent beleöntök egy tálba.

Teszek hozzá pár evőkanálnyi levet is (többet, mint ami a képen az első tálban van), és botmixerrel pürésítem. Ha mártogatónak szánom, akkor több lével, hígabbra, ha kenyérre, akkor sűrűbbre (mint a felső képen). Belekanalazom egy üvegbe, és próbálom beosztani.

Napi cukinak meg a testvérem a Zsuzsival, valamikor az ünnepek alatt. Ha olyan vendégünk van, aki délután ledől egy kicsit, akkor a Zsuzsi (ha olyan viszonyban van vele) abban a szerencsében részesíti, hogy melléfekszik. Most is így történt. A meghitt viszonyt jó pár együtt végigmenetelt teljesítménytúra alapozta meg.

Májpástétom 2.

Na, ha már megjöttek a finom friss tanyasi csirkék, ismét nekiálltam májkrémet csinálni a májukból. Kicsit más hozzávalókkal készült, mint az előző, de ez is legalább olyan finom szerintem.
Hozzávalók:

- két dagi tanyasi csirke összes levágható hája
- ugyanennek a két csirkének a mája
- 1 kis fej hagyma
- egy kávéskanál összetört fokhagyma
- 1 keménytojás
- 1 kávéskanál majoranna
- só, bors,
- 2-3 kávéskanálnyi jó zsíros tejszín, vagy házi tej föle

A hájat és a zsíros bőrt kisütöttem, a zsírt leöntöttem, és a visszamaradt még puha töpörtyűre rádobtam az apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma megpárolódott (dinsztelődött), jöhetett a megtisztított, egyforma kis kockákra vágott máj is. Kábé 10 percig sütöttem őket együtt, végül fűszereztem a fokhagymával, sóval, majorannával.

Amikor elkészült, átöntöttem az aprítógépbe, mellédaraboltam a keménytojást, ráöntöttem a tej fölét (vagy lehet tejszínt) és jó sokáig járattam a gépet, amíg az állaga finom krémes lett. Ekkor kóstoltam, sóztam, talán el is sóztam kicsinykét, de nagyon finomnak találtam. Kíváncsi vagyok, melyik ízlik jobban a gyermekemnek. (Ez ízlett jobban, sokat dicsérte, boldog vagyok!)


Remélem, követitek tegnapi táblázatomban a tervteljesítést!

Májpástétom

Vettem a héten három dagi háztáji csirkét, ami isteni friss volt, mert aznap hajnalban vágták őket. A szabály megint ugyanaz volt: minden alkatrészét illik felhasználni. Az egyikből még aznap világ legjobb sült csirkéjét készítettem, a másikat egyben, a harmadikat darabokban tettem el a mélyhűtőbe. A lábakat és egyéb általam hasznosíthatatlannak ítélt részeket Zokni-kutyának tettem el, ez egy elég jó hasznosítás szerintem. Mivel én nem szeretem a májat, a fiam viszont mostanában rákapott a májkrémekre, eldöntöttem, hogy a májakból májpástétomot készítek neki.

Mutattam is Tomának, hogy ezekből fogok neked házi májkrémet készíteni, mire ő kifordult a konyhából és felmordult, hogy azért ezt nem kellett volna mondanom. Gondolkodtam a dolgon, és látom a tendenciát: a nagyanyám még tudott csirkét vágni, az én anyukám már nem, de simán kibelezett egyet, amit tévedésből, bontott csirke helyett vásároltam kamaszkoromban a piacon, én már lehet, hogy a kibelezést se tudnám megoldani, a fiam pedig rá se bír nézni a kajára, amiben felismerhető az állat, vagy annak valamelyik tartozéka, s majd az ő fia? Ő már biztosan speciálisan formázott és színezett műanyagot fog enni.

Kicsit elkanyarodtam, de most vissza a májkrémhez. Sok receptet átnéztem, és ahány recept, annyiféle hozzávalót találtam. Van, aki zsírral, más pedig vajjal készíti, találtam tejjel, tejszínnel, sherryvel vagy konyakkal ízesítettet, és a fűszerek is mind más és más volt: kakukkfű, bazsalikom, majoranna, zsálya, sőt olyat is találtam, amiben különböző gyümölcsök: ananász, alma, stb. volt. Húsz éve, amikor Fóton laktam, én is gyakran készítettem házi májkrémet, sok petrezselyemmel, mert ez nagy kedvencem volt, s a mai napig is az. Imádtam enni ezeket a pástétomokat ilyenkor késő ősszel, amikor már csak a kamrában, vagy az ablakpárkányon értek be a kertben féléretten leszedett paradicsomok (nem volt bolti), még most is emlékszem az ízére, bár arra már nem, hogyan készítettem.

Most ezek kerültek bele:

- három dagi csirke összes levágható hája

- ugyanennek a három dagi csirkének a mája

- 1 fej hagyma

- egy kávéskanál összetört fokhagyma

- 2 ágacska kakuffű

- só, bors, majorranna

- 2 kávéskanálnyi jó zsíros tejszín

A hájat kisütöttem, a Csincsillánál leírt módon, majd a zsír nagy részét kiöntöttem egy szép tálba, azt majd elhasználom valamikor főzéshez. A fennmaradó még puha töpörtyűt bennehagytam a lábosban egy kicsike zsírral, rátettem az apróra vágott hagymát és együtt pirítottam őket. Amikor a hagyma megpuhult, jöhetett az alaposan megtisztított, egyforma kicsi kockákra vágott csirkemáj. Együtt pirítottam a hagymával kábé 10 percig, rátettem az erkélyen szedett, felaprított kakukkfüvet, a fokhagymát, sóztam, borsoztam, végül átöntöttem az egészet az aprítógépbe. A kések simára és krémesre keverték a májat, miközben néha megkóstoltam. Két részletben hozzáadtam a tejszínt, még sóztam és borsoztam picit, amíg megfelelőnek nem találtam.

Finom pirított zsömlére kenve, friss paradicsommal és karikára vágott lilahagymával tálaltam. Amikor Vivi megtudta, miből készült a májkrém, kikerekedett a szeme. Jó, jó, értem én, a kifinomult ízlésüknek furcsa lehetett, hogy nincs benne bőrke, szalonna, ízfokozó, tartósító, színezőanyag és a többi borzalom. :-) Ennek ellenére mindet felfalták!

És íme az aznap hajnalban vágott és este megsütött, hihetetlenül finom, porhanyós húsú sült csirke. A recept Stahltól van, az első könyvéből. Onnan vettem, hogy a csirkének minden 50 dkg-ját 20 percig kell sütni (ezért ez most 80 perc), plusz még ráadás 30 perc, azaz összesen 110 perc (majdnem 2 óra) volt a sütési idő 200 fokon. Amikor elkészült, majdhogynem magától omlott le a hús a csontokról. A héten próbáltak meggyőzni arról, hogy meg lehet sütni egy kacsát 130-140 fokon 90 perc alatt, de én ezt nem tudom elképzelni.

Tepertőkrém

Ez itt a jelenlegi kedvenc, a megunhatatlan, a legfinomabb... És még sorolhatnám a jelzőket. Kb. 2 hete tepertőkrém-lázban égünk, amióta Dávidéknál krémes-partit tartottunk (ez lesz a következő bejegyzésem témája) és Bee többek között ezzel várt minket.

Gondoltam, ezt is felteszem, bár a képek miatt lehet hogy most is kikapok mint a körözöttnél. :)
Nem tehetek róla, hogy ronda. De viszont nagyon finom!


Hozzávalók (Bee receptje alapján):
- 25 dkg tepertő (bőr nélküli, nem túl száraz)
- 1 kis fej lilahagyma
- só, bors
- 2 evőkanál mustár

A tepertőt húsdarálón ledaráljuk, a lilahagymát nagyon apróra felvágjuk. Ez utóbbi a türelmetlenségem miatt nem szokott sikerülni, annyira várom, hogy elkészüljön és ehessek belőle. És van amikor közepes fej hagyma kerül bele, nem kis fej, de mi jó hagymásan szeretjük.
A hozzávalókat jó alaposan összekeverjük, sót és borsot ízlés szerint tegyünk bele.

Azonnal felfalhatjuk az egészet, bár egy nap hűtőben pihentetés után még finomabb. :)

Körözött

Amikor Andi felsorolta, hogy mi minden finomság várta őt húsvétkor a tesójánál, megakadt a szemem a körözöttnél. Sajnos nem azért, mert juhtúróból készült - mivel nem szeretem a juhtúrót - hanem azért, mert akkor döbbentem rá, hogy ez a rendkívül egyszerű és népszerű szendvicsfeltét még nem szerepelt a blogban. Pedig én például elég gyakran készítek körözöttet.

Persze tudom, hogy ez is a "mindenki másképp csinálja" - és másból - kategóriába tartozik, de elkezdem én a sort a saját receptemmel, utána pedig várom, hogy kinek milyen variációja van hozzá.


Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- lilahagyma
- őrölt kömény
- őrölt pirospaprika
- Piros Arany
- tejföl
- só

A túrót beleöntjük egy mélyebb edénybe és apránként hozzáadjuk a következőket: az egészen apróra vágott lilahagymát - ebből mi sokat szoktunk beletenni - , néhány evőkanál tejfölt, és az őrölt köményt. Nyomunk bele egy kis Piros Aranyat, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós. Szórjunk bele egy ici-pici őrölt pirospaprikát és jól keverjük össze az egészet.

- Ha nem áll össze, adjunk hozzá még tejfölt, de kenhető állagú és ne folyós legyen!

- Ha nem elég rózsaszín, nyomjunk bele még Piros Aranyat, vagy ha már elég sós, akkor szórjunk bele pirospaprikát.

- Ha a színe tökéletes, de sótlan, akkor sóval ízesítsük.

Paprikába töltve vagy csak a tálban lefedve egy éjszakát pihentessük a hűtőben, hogy jól összeérjenek az ízek.

Másnap a paprikát szeleteljük és már fogyaszthatjuk is. Friss, puha kenyérrel a legfinomabb.

Jelentem, visszavonhatatlanul tavasz van. Érzem az illatát a levegőben. Vagyis a nyíló virágok illatát, mert bármerre nézek, azt látok. A kertünkben ibolyák bújnak meg, az utcában a díszfák virágoznak, anyuéknál tulipánok, jácintok, nárciszok. A következő napokra jósolt lehűlés senkit ne ijesszen meg, elkergettük a telet. :)