Szaloncukor leveles tésztából

Igen, ez volt az ötödik süti azok közül, amit tegnap csináltam. Úgy gondoltam, pont megfelelő lesz a karácsony előtti utolsó bejegyzésemhez.

Esztitől, Imi unokatesójától kaptam a receptet. Csak a receptet és képeket küldte el e-mailben minden szó nélkül, én meg azt hittem, hogy ő sütötte. Utólag kiderült, hogy ő is kapta valakitől és továbbította nekem,  hátha van kedvem megcsinálni. Mivel addigra már beterveztem, hányféle és milyen sütit készítek, ezért nagyon gondolkodtam, hogy még ezzel is foglalkozzak-e. Aztán győzött a karácsonyi hangulat, a szaloncukornak el kellett készülnie! :)  

Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta

A diós töltelékhez:
- 7 dkg darált dió
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola

A mákos töltelékhez:
- 7 dkg darált mák 
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola
- fél citrom reszelt héja (ezt kihagytam)

+ 1 egész tojás


Először elkészítjük a töltelékeket, mindkettőnél ugyanúgy járunk el. A tejet felforrósítjuk, feloldjuk benne a cukrot és a vaníliás cukrot. Belekeverjük a darált mákot vagy a diót, ezenkívül a mazsolát, a zsemlemorzsát és a reszelt citrom héját. Levesszük a tűzről és teljesen kihűtjük. 


Ha mirelit leveles tésztával dolgozunk, szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni. Az egy darabban lévő tésztát félbevágjuk, majd lisztezett munkalapon egyenként 45,5x25 cm-es téglalapra nyújtjuk. Derelye- vagy pizzavágóval felvágjuk 6,5x12,5 cm-es darabokká. A tölteléket ráhelyezzük, majd tojásfehérjével a töltelék körül bekenjük a tésztát. Feltekerjük a szaloncukrokat, majd egy szalaggal a töltelék mellett jól összehúzzuk. A tojásfehérje segít a tészta tapadásában.

Én nem méregettem, hogy mekkorára nyújtom és vágom. A leírás alapján úgy számoltam, hogy egy félből 14 téglalapnak kellene lennie, nekem 12-t sikerült vágnom. Először én is ajándékkötöző szalaggal húztam össze a végeket, de rájöttem, hogy kézzel sokkal gyorsabban összenyomogatom.


A süti széleit egy olló segítségével berojtozzuk, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Lekenjük tojássárgájával, de nem az egész sütit, hanem csak addig, ameddig az alufóliás rész ér a klasszikus szaloncukron. (Ez nekem sajnos nem sikerült olyan szépen.)

Előmelegített sütőben180 fokon 12 percig sütjük, porcukorral meghinthetjük. 

Megjegyzésem: finom és mutatós süti a klasszikus bejglitöltelékekkel, akár gesztenyével is ki lehetne próbálni. Viszonylag hamar elkészül, a legtöbb időt a töltelék kihűtése veszi el. Viszont a leírt mennyiségű töltelék legalább ötször annyi, amennyit felhasználtam. Vagy én csináltam valamit rosszul vagy tényleg csökkenteni kéne az adagon. 

Kicsi a világ! Szepykének köszönhetően megtudtam, hogy a süti @ndre@ blogjáról származik, ahol Andi a tegnap bejegyzett mákos linzer receptjét találta meg. Mi több, a szaloncukor levelestészta ötlete @ndre@ fejéből pattant ki. Nagyon köszönjük, még sok ilyen egyedi ötletet szeretnénk!

Mindenkinek boldog, békés, nyugalmas karácsonyi ünnepeket, jó pihenést, szép ajándékokat na és persze sok-sok finomságot kívánok!

Cukrozott narancshéj

Annyi meló van ezzel a cukrozott narancshéjjal, hogy gondoltam megérdemel egy külön bejegyzést, bár elkészítéséről már olvashattunk Csincsillától kétszer is, itt és itt, sőt Beának is van egy narancshéj-eltevős receptje a nagymamájától. Mint írtam, nagyon macerás az elkészítése, nem is kezd neki az ember, csak magának, vagy valaki másnak, akit saját magánál is jobban szeret.

(Csincsillának szeretném itt feljegyezni, hogy egy másik akcióból pár darab (bio)narancshéjam maradt, ami a hűtőben egy dobozkában várakozott a cukrozásra kábé 3 napot. Na ezekről sokkal, de sokkal könnyebb volt eltávolítani a fehér részt, mint a frissen kifacsart héjakról, mert kicsit már kiszáradtak, de nem nagyon, csak épp annyira, hogy volt egy kis tartásuk.)

Nekem csak 4 db bionarancsom maradt erre a célra, és amikor pucoltam-daraboltam, még örültem is ennek, később rájöttem, hogy ha a daraboláson túlvagyunk, a macera ugyanannyi marad, viszont a négy narancshéj elég kevés. Stahl receptjét használtam én is, de szorgalmasan lekörömölöm:

Hozzávalók:

- 6 félbevágott, kifacsart bionarancs héja (fontos, hogy bio legyen!)
- 50 dkg cukor
- 1/2 liter víz
- 15-20 dkg cukor a hempergetéshez

A kifacsart, félbevágott narancshéjakat újból félbevágtam, ezeket a negyed narancshéjdarabokat 3-3 majdnem egyforma csíkra vágtam (10 x 1 cm-es). A csíkokból pengeéles késsel kivágtam a fehér részt annyira, hogy már átütött a narancssárga pöttyös minta. Egy nagyobb fazékba tettem, jó sok vízzel felöntöttem, és 1-2 percig forraltam. Leszűrtem, újra felöntöttem bőséges mennyiségű vízzel, forraltam 1-2 percig, ismét leszűrtem, összesen 4 alkalommal.

Az utolsó szűrés után a narancshéjakat a szűrőben hagytam, a fazékba 50 dkg cukrot tettem, felöntöttem fél liter vízzel és addig melegítettem, amíg a cukor feloldódott a vízben. Ekkor visszatettem a narancshéjakat, és csendesen gyöngyöztetve 1 órán keresztül főztem. Ha a narancshéjak nem merülnek el teljesen a szirupban, annyi vizet kell még hozzátenni, amennyi szükséges. Az egy óra elteltével a narancshéjakat leszűrtem, lecsepegtettem és a tálcára kiszórt cukorba hempergettem. Rácson egy napig szárítottam.

Különleges és finom csemege, szépen becsomagolva ajándékba is adható. A 6 db narancs héjából Stahl szerint bő fél kg lesz - ez elég félrevezető kifejezés, mert egyáltalán nem bőséges, hanem nagyon is kevés!

Darált keksz piramis

Nagy nap van ma: Bori (Sheppie) és Zoli esküvője! Szerencsére olyan étteremben lesz a lagzi, ahova bárki bevihet süteményt, nem kötötték meg, hogy csak azt lehet fogyasztani, amit az étterem kínál. Bee 5 (!) tepsi rétessel készült, ha jól hallottam meggyes-mákos és almás-diós lesz. Én pedig napokig agyaltam, hogy mit csináljak. Az epres golyók tűntek nyerőnek, de miután leteszteltem és láttam, hogy ragacsos állagú lett a végeredmény - egyébként nagyon finom, ajánlom mindenkinek - elvetettem. A darált keksz vonalon maradva azonban megszületett a döntés: piramist gyártok nagyüzemben. Egyszerű, gyors és sok lesz belőle.

Hozzávalók:

- darált keksz

- porcukor

- cukrozatlan kakaópor

- lágy vaj

- pici tej

- rum vagy rumosmeggy lé

- meggy vagy rumosmeggy befőtt

- omlós, kerek keksz

A krémhez:

- porcukor és vaj egyforma mennyiségben

A legfontosabb hozzávaló azonban egy speciális eszköz, amit sajnos nem tudom hol lehet kapni (ötleteket várok a kommentekben, hogy más is el tudja készíteni ezt a sütit). A mi piramisformánkat apukám csináltatta még réges-régen. Lényege, hogy egymás fölött egyre szűkülő köröket lehet látni benne, ez adja ki majd a süti piramis jellegét. A miénk tömör műanyag, de hallottam már olyant is, hogy kettényílik a forma és úgy könnyen ki lehet venni belőle a kekszpiramist.

A darált kekszet porcukorral, kakaóporral, a lágy vajjal, pici tejjel és sok (vagy kevés, ki hogy szereti) rummal összegyúrom. Nem írok mennyiségeket, mert az a lényeg, hogy könnyen gyúrható de ne lágy tésztát kapjunk. Az ízét, kakaósságát pedig mindenki maga állítsa be ízlésének megfelelően.

A tésztát hűtőbe teszem dermedni, amíg kimagozom a meggyet (ezt most Imi csinálta, köszönet érte) és elkészítem a krémet ami annyiból áll, hogy a vajat habosra keverem a porcukorral.

A piramisforma belsejét meghintem porcukorral és beleteszek a masszából annyit hogy éppen kitöltse. A massza közepébe belenyomok egy szem (rumos) meggyet. Rákenek egy picit a vajas krémből és ezt az egészet lezárom - jól rányomva - egy kerek, omlós keksszel. Ez lesz a piramis talpa.

Ezután fejre állítva a formát kiborítom belőle a sütit és szépen egymás mellé sorakoztatom. Hűtőben hagyom összeérni az ízeket legalább egy éjszakát. Minél tovább áll, annál finomabb.

Van aki kókuszreszelékkel hinti meg a forma belsejét. Nekem az még soha nem sikerült szépen, mert a kókuszreszelék nem tapad hozzá a formához, így az egész a piramis csúcsában gyűlik össze és nem vonja be egyenletesen a sütit úgy ahogy a porcukor.

Másfél kiló darált kekszből 80 db piramis készült. Várják a hűtőben, hogy elszállítsuk az étterembe. :)

Boriék esküvőjéről, és az esküvői menüről hamarosan következik a beszámoló! :)

Narancshéj süteménybe

Karácsonyra püspökkenyeret sütöttem és abban a bejegyzésemben megemlítettem, hogy a tésztába a nagymamám által befőttesüvegbe eltett darált narancshéjat kevertem. Andi rögtön lecsapott a témára, ezért megkérdeztem nagyit, hogyan is készül ez a bizonyos narancshéj.

Az első lépés, hogy jó sok, lehetőleg minél kisebb darabra vágott narancshéjat kell összegyűjteni hozzá. Ehhez megfelelő alkalom, amikor a Spar-ban vödrös narancs akció van és a családom veszi mint a cukrot. :) Én a radiátorra helyezett tálcán szoktam kiszárítani a narancshéjakat, hogy ne penészedjen meg és szatyorban juttatom el nagyihoz.

Ezután a héjat 6 napig hideg vízben kell áztatni, méghozzá úgy, hogy minden nap egyszer vagy kétszer cseréljük le róla a vizet.
A hetedik napon miután leöntöttük a vizet, lemérjük a narancshéj súlyát és kimérünk ezzel megegyező mennyiségű cukrot is.
Ezután rétegezve - egy sor héj, egy sor cukor - egy vastag aljú lábasban lassú tűzön feltesszük főni. Nem árt ha egy kis vizet öntünk alá, nehogy leégjen, de inkább főzés közben, apránként öntsünk hozzá, hogy csak annyi leve legyen, amennyiben puhára tud párolódni és a cukor sem karamellizálódik. Időnként keverjük meg.

Amint a narancshéj megpuhult, húsdarálón ledaráljuk. Lé nélküli puha, formálható masszát kell kapnunk, amiben a kis darab narancshéjak el tudnak különülni egymástól, de ugyanakkor összegyúrhatók. Tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk és szárazdunsztban 3-4 napig tároljuk. Ha jól dolgoztunk, hideg helyen nagyon sokáig eláll. Ez az üveg narancshéj, amit karácsony előtt bontottam fel, 2 vagy 3 éve készült.

Én ritkán keverem sütemény tésztájába, de nagymamám régebben előszeretettel használta szinte mindenhez. A piskótatésztától kezdve a darálós kekszig szinte mindenbe beledolgozta.