Diós-sütőtökös pite

 

Olyan fotogén ez a süti, csináltam is róla egy csomó képet, és nagyon nehezen választottam. Ez a süti volt első találkozásom a sütőtökkel, legalábbis első olyan találkozásom, amikor meg is ettem, és ízlett is. Éva sütötte és hozta egy kirándulásra. Gyönyörűen nézett ki, és teljesen új íz volt: a tésztája omlós, nem száraz. A pitéket azért nem szeretem, mert néha olyan száraz és ízetlen a tésztájuk, de ennek nem! A töltelék nem túl édes, és benne a ropogós meglepi diódarabok, úgy feldobták, és Éva az eredeti recept szerint kis virágokkal díszítette a tetejét, egyszerűen imádnivaló volt. Most is az volt de a családom sajnos nem akarta megkóstolni, így azonnal Rékával elfeleztük a sütit. Náluk már el is fogyott, nálam még van egy szelet.

Hozzávalók a tésztához:

• 27 dkg liszt
• 1 hideg tojás sárgája
• 18 dkg fagyos vaj
• 1 evőkanál cukor
• 1 nagy csipet só

A lisztet összekevertem a sóval és a cukorral, majd a vajat robotgéppel morzsásítottam. Utána hozzáadtam a tojássárgáját, de mivel nekem sehogy se akart összeállni a tészta, adtam hozzá jó hideg bubis vizet. A bubis vizet egy ideje itthon gyártom szódagéppel, amit tesómtól kaptam. (Köszi!)

Ezután egy kicsit megint eltértem az eredeti recepttől, mert én nem tudom mások hogy szokták a pitetésztát a hűtőből kivéve kinyújtani, de ez nekem túl nagy feladat, talán öregszem. Úgyhogy én azon melegében, ahogy összeállt a tészta, elosztottam egy nagyobb és egy kisebb gombócra, kinyújtottam, és a nagyobbikkal kibéleltem a fodros piteformát (amit előtte véletlenül kivajaztam, de nem tudom minek, van elég vaj a tésztában). A túllógó részeket levágtam, hozzáadtam a kis gombóchoz, és ezt is kinyújtottam. 

A kibélelt piteformát betettem a hűtőbe, és a kinyújtott korongot is, amiből majd a csíkok lettek. Itt hagytam másfél órát hűlni. Ezalatt elkészült a töltelék is. A maradék hokkaido tököt használtam hozzá.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 5 dkg amarettó keksz (nálam a kekszesbödön alján maradt zabkekszmorzsák voltak helyette)
• 2 tojássárgája
• 50 dkg sült tök
• 2 tubus sűrített tej
• 1 marék durvára tört dió
• őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, őrölt gyömbér
• felvert tojás a tetejére

Tenyérnyi darabokra vágtam a tököt, a hokkaidót nem is kell meghámozni. Kb. 40 percig sütöttem, de lehet, hogy kevesebb ideig, az a lényeg, hogy jó krémes legyen. Aprítógépbe tettem két adagban és krémesítettem egy kis sűrített tejjel. Áttettem egy tálba (pont abba, amiben a tésztát állítottam össze), és ebben összekevertem a maradék sűrített tejjel, a fűszerekkel, a dióval és két tojás sárgájával. Az egyikből loptam egy kicsit egy picike tálkába, amihez tettem egy picike fehérjét is, és ezt felverve használtam a végén a lekenéshez.

A tésztát elővettem a hűtőből, megszurkáltam villával, megszórtam a kekszmorzsával és ráterítettem a tököt. Berácsoztam a tetejét, ujjammal megkentem a félretett tojással és 190 fokos sütőbe toltam 15 percre, majd 170 fokra csökkentettem a hőmérsékletet és további 20 percig sütöttem légkeveréssel. Ha nagyon barnul, akkor alufóliával le kell takarni.

Langyosan a legfinomabb, egy kis fahéjas cukorral megszórva, és tejszínhabbal beterítve. Hűtőben tartom, és amikor eszem belőle, akkor mikróban meglangyosítom.

A recept egyébként a Vidék Ízéből van, így kaptam meg Évától. Jó régi recept, a kenyérsütős fájlmappámban őrizgetem, hogy el ne vesszen. Most sütöttem másodszor vagy harmadszor. 

A mai cuki sok cuki lesz a napköziből:

Emike olyan szigorú arcot vág, mintha ő lenne a felelős a többiek viselkedéséért. Jó ilyen nyári képeket nézegetni ebben a jeges szélben.

Tökkrémleves hokkaido tökből

 

Amikor együtt önkénteskedtünk az Árvácskánál, kutyasétáltatás közben leginkább az ebekről beszélgettünk, Csincsilla elmesélt mindent a kutyáinkról. De néha, mikor eseménytelenebb kuncsaftunk volt, végre kajákról és főzésről is tudtunk dumálni, mint a régi szép időkben (de hiányzik!). Így került szóba a sütőtökkrémleves hokkaido (japán) tökből, ez terem Csincsillánál és imádja. Nem kell elősütni, sőt nem is szabad, mert akkor erősen gesztenyés ízt kap, egyszerűen csak meg kell főzni, leturmixolni és kész a krémleves. És állítólag a nem hokkaidonál sokkal finomabb. Ennyit jegyeztem meg. 

A hokkaido tök így néz ki:

Nemrég kaptam egyet Csincsillától, és gyorsan elismételtettem vele a receptet, tehát ő úgy szokta, hogy egy kisebb vöröshagymát megdinsztel, erre teszi a magozott, darabolt tököt. Nem kell megpucolni, mert  ennek nagyon vékony a héja, így az is megfő jó puhára. Kis párolás után felengedi vízzel és puhára főzi. Aztán botmixerezi és sóval, pici borssal és csípőssel fűszerezi. Semmi mást nem szokott hozzátenni, legfeljebb néha egy kis tejfölt tálaláskor. (Találtam Csincsillától mindenmentes sütőtökkrémleves-recit és egy almásat is.)

Na én ugyanígy csináltam, de egyelőre csak a fél tökkel kísérleteztem, a másik feléből valami más lesz nemsokára. Tettem még bele szárított gyömbért is, és csak azért nem élő gyömbért, mert féltem, hogy nagyon elnyomja majd az ízét. (A tányérban a fotón a pici fekete pöttyök a borsdarabkák, mert a borsörlőm ennyire durvára darál, én így szeretem. Csak itt most nem mutat valami jól. Pedig olyan gyönyörű képeket csináltam a levesről is és a tökről is, szép sárga virágokkal, de valahogy ez a meleg narancssárga szín nem sikerült minden képen.) 2 tányérnyi lett belőle, és tényleg sokkal finomabb, mint a másik változat. 

Ennek a töknek sokkal több magja van, mint annak a dísztöknek volt, amit megfaragtam múltkor. Ilyen sok lett belőle:

Direkt ugyanabba a tálba tettem, mint az előzőt, hogy össze lehessen hasonlítani a mennyiségeket. Már csak azt szeretném tudni, hogy hogy kell a héjából úgy kiszedni, hogy hogy nem nyálazom össze, ha a leves tetejére szeretném szórni mondjuk egy vendégnek? 

(Csincsilla, azt csak neked írom, hogy nem olyan könnyű kiszedni ezt a tökmagot a héjából, mint az előző fajtát, de lehet, hogy nem sütöttem elég ideig, vagy nem szárítottam sütés előtt elég ideig, nem tudom, csak ha nálatok is előállna ez a probléma, és reklamálna DT, akkor igaza van. Ha nálatok jól működik, akkor én hibáztam. De legalább egységnyi idő alatt tizedannyi tökmagot eszem, ennek is van haszna.)

Napi cukinak egy kis szigorú Amy:

Azt tudtátok, hogy a kutyák orrlenyomata annyira egyedi, mint az emberek ujjlenyomata?