Zöldbableves csipetkével

Akárhogy keresek, nem találok a blogban se zöldbablevest, se csipetkét. Elég fura, hogy a 16 évünk alatt egyszer se csináltunk ilyet. Egyikünk se. Azt tudom, hogy én miért nem csináltam. Rettentő macerás(nak gondoltam), a csipetkegyártás(t), és ezért inkább neki se álltam, pedig imádom ezt a levest, és csakis így, ahogy anyu csinálta. Nincs benne semmi más zöldség, csak zöldbab, sok fokhagyma és csipetke. Meg tejföl. Ennek a levesnek olyan jellegzetes íze van és egyáltalán nem hasonlít a főzelékre. 

Hozzávalók a leveshez:

• fél kiló zöldbab
• 1-2-3 gerezd fokhagyma
• (kacsa)zsír vagy olaj
• liszt, piros paprika
• tejföl
• petrezselyem

Hozzávalók a csipetkéhez

• 1 nagy tojás
• kb. 10 dkg liszt
• fél kávéskanál só

Anyu rántással csinálta, de én most megpróbáltam úgy, hogy azzal indítottam, hogy egy kis kacsazsíron megpirítottam egy evőkanál lisztet (a pirítás nem jó szó, mert nem színeződött el), aztán a liszten megfuttattam egy gerezd fokhagymát (sajnos kevés volt, kettő kellett volna), megszórtam egy kis pirospaprikával és felöntöttem vízzel. Ebbe tettem a megmosott, felaprított zöldbabot és egy kávéskanál sót. Lefedve főztem közepes hőfokon. 

Amíg fő, addig lehet csipetkét gyártani, de én nem mertem így időzíteni, mert emlékeim szerint órákig tart egy adag csipetke elkészítése, de ez nem igaz.

Egy tojást felvertem egy tálban a sóval. A lisztet belemértem az aprítógépembe, ráöntöttem a tojást. Addig járattam a gépet, amíg ilyen nem lett az anyag:

Ez körülbelül 5 másodperc, két-három nyomás. A módszert Jamie-től tanultam. Ezután abba a tálba öntöttem a morzsát, amelyikben a tojást felvertem, és lisztezett kézzel, kis gyúrással összeállítottam egy gombóccá. Tálban:

Gombóc (pici lisztet adtam még hozzá, amikor beliszteztem a kezemet, de nem kellett volna):

Ezután a kedvetekért mértem az időt, és az jött ki, hogy 17 perc alatt felcsipetkéztem az egész gombócot. Leültem egy kényelmes kissámlira, amire egy vastag párnát is tettem, a hátamat a szekrényajtónak támasztottam, ölembe vettem a tálat és csipkedtem. 

Úgy kell csinálni, hogy a gombóc szélét kicsit kilapítjuk két ujjunkkal, ebből a laposabb részből lecsippentünk egy pici darabkát, egy csipetnyit, és mutató- és hüvelykujj között sodrunk rajta egyet, és rögtön eldobjuk. Mármint beledobjuk a tálba. És jöhet a következő csippentés. Gitárosoknak nem való ez a feladat. Ha a lapos rész elfogyott, újabb területet lapítunk ki, és így tovább. Picit fájt a kezem tőle, szóval néha jobb, néha bal kézzel csippentgettem.

Kamaszkoromban mindig én csináltam a csipetkét, és olyan büszke voltam rá, hogy milyen erős kezem van. A tészta összegyúrása elég nehéz fizikai munka emlékeim szerint, és azt hiszem, elhitették velem, hogy ezt csak én tudom ilyen szépen megcsinálni. 

A nemgitárosoknak lehet közben jó műsorokat hallgatni, vagy hangoskönyvet. Én azt hallgattam, ahogy a panelban valahol megállás nélkül fúrnak reggel óta. Csak a vége felé húztam fel magam ezen, de aztán megnyugodtam ettől a látványtól:

A megfőtt bablevesbe öntöttem a csipetkéket, és amíg főttek, egy pohár tejfölt egy kisebb tálban elkevertem kézi habverővel először egy merőkanálnyi forró levessel, aztán még egy kicsivel hígítottam, végül beleöntöttem a levesbe. (Lehetett volna egy kicsit több tejföl, de aztán azt pótoltam a tányérban. Régen azért jóval nagyobb volt egy pohár tejföl.) A mélyhűtőben megkerestem a petrezselymet és még azt is szórtam a levesbe, sajnáltam, hogy nincs itthon friss. 

Nagyon finom lett, de egyáltalán nem hasonlít az emlékeim szerinti bablevesre. Azt hiszem, ahhoz több bab kellett volna (szerintem ez a kis maradék zöldbab nagyon nem volt fél kiló, nem mertem megmérni), és több fokhagyma és több tejföl. De azért így is finom lett.

És aki miatt ezt a csipetkegyártást bevállaltam, csak azért, hogy mutogatni tudjam, az leendő élettársam, Charlie:

Korban hozzám illik, úgy látom.

Ő Szabi tekije (és találjátok ki, hogy ezt a gyönyörű fotót ki csinálta!), és azért lesz majd az élettársam, mert ahol most lakik, ott jóhiszemű jogcím nélküli lakásfoglaló, és előbb-utóbb ki fogják rakni, és jelentkeztem én is, hogy esetleg, ha nincs más lehetőség, akkor befogadom természetesen. Mazsiék nem tudják a két cica miatt, Vikiék pedig a pitbulljuk miatt, szóval maradunk mi a tesómmal. 

Charlie-ról még azt kell tudni, hogy nagyon szereti a papucsokat, és ezt csinálja velük. Na most az a helyzet, hogy nálam nincsenek nagyon papucsok, és ezek után nem is lesznek. Vagy de?

Sütőpapírcsónakban sült csirkemellkockák uborkás-petrezselymes joghurttal

Nagyon mutatós így tálalni az ebédet vagy a vacsit, de semmi más plusz nincs benne, csak a szépség. (Az se kevés!) Ugyanezt meg lehetne sütni tepsiben is ugyanígy, de mégis érdemes elszórakozni a csónakok hajtogatásával, mert olyan jó csinálni, és a vendégek is örülni fognak neki. Én most csak magamnak csináltam próbából, úgyhogy a mennyiségeket egy személyre írom, 2 csónakhoz. És nemcsak a vendégeknek érdemes így tálalni, mert magamat is sikerült boldoggá tenni. A két csónak két és fél evésre volt elég. Nem bírtam egy egészet megenni egyszerre! Nahát!

Először egy csirkemellet felkockáztam, sóztam, borsoztam, füstölt paprikát tettem rá, olívaolajjal meglocsoltam és jól összekevertem az egészet. Félretettem, hogy pácolódjon a hús a fűszerekben:

Aztán 3 szem krumplit megpucoltam, felkockáztam és megfőztem sós vízben. Egy nagyobb volt, és két kisebb:

Amíg a krumpli főtt, egy nagyobb újhagymát félkarikára vágtam (ez olyan gömböc formájú volt, mint egy normál hagyma, nem olyan, mint egy újhagyma), egy fél kaliforniai paprikát szintén kisebb darabokra és 4 szem koktélparadicsomot nyolcadokra vágtam, egy nagy csokor petrezselymet felaprítottam, és egy kis darab Gouda sajtot lereszeltem a reszelő nagy lyukú oldalán:

Amikor a krumpli megfőtt, még forrón még egy kicsit sóztam, borsoztam, rászórtam a petrezselyem nagy részét, meg egy kis olívaolajjal is meglocsoltam és jól összekevertem. Ezután meghajtogattam a csónakokat úgy, hogy a két hosszabbik végét olyan 2-2 cm-es csíkban kétszer felhajtottam, és a két végét megcsavartam.

Ezekbe tettem alulra a petrezselymes krumplit:

Erre ment szép sorban a hagyma, a paprika, a paradicsom, egy kis petrezselyem és legvégül a hús. Itt a zöldségekre mehetett volna még egy kis só:

A tetejét megszórtam sajttal, és mindegyikre fektettem egy-egy rozmaringágacskát. Betoltam a sütőbe 180 fokra 40 percre (légkeveréssel). 

Egy idő után fóliával letakartam, mert a sajt nagyon pirult, de így se tudtam megvédeni, jól megbarnult és megkeményedett. Esetleg a sajtot később is rá lehetne szórni a kajára. (De így is finom volt, nem olyan zavaró, mint a mozzarella viselkedése!)

Amíg sült, persze elmosogattam, és megcsináltam a joghurtos öntetet. Ebbe kaprot szerettem volna tenni, de nem találtam meg a mélyhűtőben, úgyhogy petrezselyem került bele. Egy 150 grammos natúr görög joghurtba kevertem tehát jó sok aprított petrezselymet, egy kb. 10 cm-es uborkát lereszelve és nagyon kinyomkodva, sót, borsot és fokhagymagranulátumot (lehetne fokhagyma is, ha bírnám). 

Ezzel locsoltam meg a kajámat. A kaprot ugyan nem találtam meg a mélyhűtőben, de találtam egy doboz párolt lilakáposztát, azt is feláldoztam a dorbézoláshoz:

A Cicavízióban pedig Penny szerelmeskedik a minikivi-rúdjával. Kétszer is mutatom, mert Pennyből egy nem elég. Első videón Mazsi szemével, vidáman:

A második videót pedig Toma csinálta egy kicsit horrorisztikusabb atmoszférával (én kértem így!), hogy féljetek. Ezt ne éjszaka nézzétek:

Annyira édes! Ezek a cicák jól ki vannak találva :-)

Itt meg elkezdődött a melegedés, pedig múlt héten már 22 fokra lehűlt a lakás végre, és volt olyan is, hogy este, amikor olvastam, be kellett csukni az erkélyajtót, mert fáztam, de most azt ígérik, hogy a héten 40 fok lesz péntekig. Holnap (kedden) indulok bringatúrára holnapra 32 fokot ígérnek, szerdára 34-et. Nyaf. 

Saját szószában főtt tonhalas spagetti

Sokféle új főzési trend, technika vagy érdekesség eljut hozzám, aztán kell néhány év, hogy én is eljussak a kipróbálásig. Erről a saját szószában főtt tésztáról Micikétől hallottam már jó régen. És most elém került egy reklám, amiben ez a tészta készül, sajnos a linket nem tudom megosztani (mert béna vagyok), de kijegyzeteltem és kipróbáltam. 

Hozzávalók:

• spagetti - a tészta mennyiségét nem adták meg a videóban, úgyhogy próbáltam csak látvány alapján belőni. 20 dkg spagettit használtam, de ehhez az óriás serpenyőhöz több tészta is mehetett volna, mert így nekem túlságosan paradicsomos lett. Toma azt mondta, olyan nincs, hogy túlságosan paradicsomos legyen valami, de azért nem fogadta el a maradékot, mert már benne volt a tonhal. Nyaf. A serpi aljának az átmérője 24 cm, fölül pedig 30 cm. Jó nagy!
• 1 fej hagyma felaprítva - egy csokor újhagymát használtam
• 1 kápia paprika felkockázva - fél kaliforniait használtam 
• 4 gerezd fokhagyma felszeletelve - 1 gerezdet használtam
• 1 csokor petrezselyem
• 1 nagy paradicsom felkockázva
• olívaolaj, só, bors, szerecsendió
• 3 evőkanál sűrített paradicsom
• ½ liter víz
• 1 tonhalkonzerv - nem olajos
• mozzarella

A serpenyő alját meglocsoltam olívaolajjal, beletettem az első 6 hozzávalót: spagettit, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, paprikát és a petrezselymet. 

Megint meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, reszeltem rá szerecsendiót, és ment rá a paradicsomlé meg a víz. Nem volt itthon sűrített paradicsom, úgyhogy fél liter paradicsomlét használtam és még valamennyi vizet, hogy a lé ellepje a hozzávalókat. Amennyire tudtam, elkevertem a zöldségeket a paradicsomlében.

Lefedve főztem. Amikor a tészta elkezdett puhulni, akkor néhányszor újra jól elkevertem a hozzávalókat, és amikor megfőtt (kb. a tészta csomagolásán lévő ideig kell főzni), akkor beletettem a tonhalkonzervet és a mozzarellagolyókat is rámorzsoltam a szószra (reszelni kellett volna, de mini mozzarellagolyóim voltak, azzal nem voltam képes szórakozni, hogy lereszeljem egyenként). Jól elkevertem, és újabb 3 percig főztem. Időnként kóstoltam, és sóztam, borsoztam és szerecsendióztam még egy kicsit.

Nagyon jó volt, csak ez az adag egy 4 tagú családnak lenne megfelelő mennyiség, ráadásul frissen a legfinomabb, melegítve már nem olyan jó (ahogyan egyik tészta sem). Szóval megjegyzéseim saját magamnak a jövőbeni készítéshez:

• Nem kell ekkora serpenyő csak azért, hogy a spagettit ne kelljen eltörni. Inkább kisebb serpiben kell főzni, és a tésztát félbe lehet törni, vagy másmilyen tésztát használni, és minden hozzávalót legalább felezni kell egy főre.
• Ha mégis sok embernek készül ekkora serpiben, akkor nyugodtan lehet több tésztát használni, akár 25-30 dekát is, vagy lehet, hogy még többet is. Ki kell próbálni.
• Nem kell az egész félliteres üveg paradicsomlét ráönteni még ennyi hozzávalóra sem, lehet kevesebb a szósz.
• Nem szabad mozzarellát használni, mert bár úgy képzeltem, hogy majd szépen krémesen beleolvad a szószba, azért voltak egybefüggő darabok, amik rágóként viselkedtek. Sose voltam kibékülve ezzel a sajttal, mert nincs íze, cserébe gumivá tud válni, szóval legközelebb legyen inkább valami más sajt. Vagy egészen apróra kell reszelni, de félek, akkor is össze tud állni. Frissen jó volt, csak melegítve okozott csalódást.
• Az új óriásserpim amúgy tök jól vizsgázott ezzel a kajával. Húst nem volt jó sütni benne, mert a szélén nem sült, de ilyen szószos kajáknak nagyon jó. Csak nagy.

Éva és Anna verziója: kisebb edénybe tették, amihez félbe törték a spagettit, és így főzték meg. Nagyon ízlett nekik is!

Napi cuki meg legyen a pancsoló Amy, mert megjött a nyár, 29-30 fok van mostanában napközben (a lakásban 26,2 fok). Ezek a képek viszont még tavaly készültek, de nem baj, mert Amy azóta semmit nem öregedett:

A gyönyörű képek tuti, hogy a Win-win Zone napköziben készültek, és Lilla csinálta őket.

Édeskrumplis-vöröslencsés curry - étteremismertetőkkel

A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.

Hozzávalók a fél adaghoz:

• 1 fej hagyma
• 1 chilipaprika
• 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
• 100 gramm vöröslencse
• 1 hámozottparadicsom-konzerv
• 1 kókusztej-konzerv
• só
• 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)

A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent. 

Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.) 

Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)

Amúgy ez eléggé hasonlít a sütőtökös-vöröslencse dahlra, de nekem ez mégis jobban ízlett egy kicsit

Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.

Boğaziçi

Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.

Salaam Bombay

Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!

Indigo

Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.

Hát nem gyönyörű?

ZAIQUA

A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.

101 Tigris

Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.

Parázs

Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.

A Sarki Fűszeresnél Micikével

ZEN Eatery

Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.

Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.

És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:

Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.

És boldog szülinapot Beának!

Tonhalas tészta

Felgyógyulásom egyik örömteli eseménye volt, hogy főztem egy halas tésztát magamnak. Mert mi csak halasnak hívjuk, nem tonhalasnak, de tonhallal készül. Nem tudom a családfáját, egészen biztos voltam benne, hogy ez egy Stahl-recept, és általam került a családba, de most nem találom sehol, se a szakácskönyvekben, se a blogban. Úgyhogy meg kellett kérdeznem a tesómat, hogy kell ezt csinálni. Nem tudom miért nem szoktam gyakrabban készíteni, amikor nagyon szeretem az összes tartozékát. (Amúgy meg recept se kell hozzá, annyira egyszerű.)

Hozzávalók:

• 1 db olajos tonhalkonzerv
• egy kb. 10 cm-es póréhagyma
• paradicsomszósz ízlés szerint, nálam most üveges volt (690 gramm), és annak a fele, de tesóm fél liter paradicsomszósszal csinálja
• só, bors, bazsalikom, chilipaprika

A tonhal olajában dinszteltem a kicsire felkockázott póréhagymát, majd rátettem az aprított chilipaprikát is (lehet szárított chilit is használni). Beletettem a tonhalat is, és felöntöttem a paradicsomlével. Sóztam, borsoztam, és apróra vágott bazsalikomot tettem még bele, ez most a mélyhűtőből volt, saját termés vagy tesómé. Rotyogtattam még együtt őket pár percig.

Kifőztem a tésztát, és a főzőlevéből félretettem egy kicsit, amit a tésztával együtt a paradicsomszószhoz adtam. Tálaláskor reszeltem rá parmezánsajtot, és megszórtam egy csipet bazsalikommal. Egy kis rukola nagyon hiányzott mellé, csak annyira még nem voltam jól, hogy vásárolni menjek. Azért is készült ez a kaja, mert ehhez mindig minden van itthon.

Napi cuki Penny lesz, ahogy a vadiúj sünipárnáján fekszik:

Ebből a nézetből a legcukibb, mert annyira csodásan gömbölyű, de van róla szemből is fotó, amelyiken meg szép:

Tulajdonképpen nem is ő kapta a sünipárnát, de hát láthatjuk, hogy ez az övé. És punktum.

Sütőtökös vöröslencse dahl (főzelék)

Pár hete (november 12-én) vasárnap Évával és Annával voltunk a Műegyetemen egy vezetett sétán, mert Görbe Márk művészettörténész tartotta. (A Műegyetemen volt a korrektorsulim is, ezért is érdekelt a séta és az épületről, meg a környékéről szóló összes sztori.) Ez a srác mindent tud Budapestről, a városban lévő épületekről, és az épületekben lévő tárgyakról is, és sok dologhoz saját családi kötődése is van. (Például az épületben lévő József nádor mellszobor kapcsán is felvázolt valami szálat, ilyesmit, hogy az "üknagymamám férjének a testvérének a lányának a keresztgyereke".) A 100 éves házak rendezvényen láttuk őt először, egy magával cipelt kissámlira állt, és úgy tartotta az előadását. Nagyon lenyűgöző a tudása és a személyisége is, ráadásul vicces is, tehát Évával beleszerettünk rögtön. Szóval őmiatta választottuk ezt a programot, és az volt még a különlegesség, hogy ez a műegyetemi séta össze volt kötve a Szkéné Színház programjával, így aztán onnan is jöttek ketten, és ők is mutattak és meséltek sok érdekességet a színházról. És volt egy játék is, amiben (nem fogjátok elhinni), de én is részt vettem és még élveztem is. Nem írom le, nem ez a lényeg, hanem hogy hosszú volt a program, és aznap kezdett már hűvös lenni az időjárás, és 10-re kellett a Műegyetemnél lenni, szóval elég korán kellett indulni bringával itthonról, és hát hideg volt, na. Az épületben is hideg volt, amíg ott volt a játék és az előadás, nem vettem le a kabátot, mert fáztam. (Fázós lettem idén, ez új dolog nálam.)

Ne aggódjatok, el fogunk jutni a sütőtökös lencséig is!

Szóval az volt, hogy kicsit átfáztunk a 3 és fél órás program alatt, és azt terveztük, hogy a Kelet Kávézóban fogunk ebédelni. Éváék már ismerték a helyet, ők lencsés sütőtök curryt kértek (3.650 Ft), én nem mertem, mert a sütőtököt elvileg nem szeretem, a lencsétől néha szarul leszek, szóval rendeltem inkább sonkás grillszendvicset (3.000 Ft-ért!), és nagyon rosszul tettem, szerintem ez kicsit sok pénz 4 db háromszög melegszendvicsért, és nem is volt annyira finom. Amikor megkóstoltam Éva és Anna lencséjét, akkor jöttem rá, hogy pont ez kéne nekem is, hogy átmelegedjek. Nagyon-nagyon finom volt, forró és fűszeres, hát ezért akartam itthon is készíteni valami hasonlót. Szeretném megszeretni a sütőtököt, és ilyen finomságokkal - úgy érzem - sikerülni fog. És szombat óta igazi tél van, úgyhogy mindenféle melengető kaja jól jön ilyenkor.

Nem fejből csináltam, hanem a Telexen talált recept volt a kiindulópont. Ebben a cikkben a sütőtökkel készült 10 kajaverziót mutatnak be, elmentettem magamnak, mert tényleg szeretném szeretni, minden évben megkóstolom valamilyen formában. Plusz Micike vörös lencséje is adott némi inspirációt, mert az valami isteni volt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

• 150 gramm vörös lencse (annyira jó, hogy ilyen pici mennyiséget adtak meg, az egyszemélyes háztartások ilyenkor tapsolnak, mert ez tényleg csak 2 tányér főzi lesz)
• 200 gramm (vagy kicsit kevesebb) sült sütőtök kockák
• egy kb. 10 cm-es darab póréhagyma apróra vágva
• kis gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• fél teáskanál őrölt római kömény
• fél teáskanál őrölt kurkuma
• fél teáskanál frissen reszelt gyömbér
• egy zöldségleveskocka vagy húsleveskocka (nyugodtan ki lehet hagyni, és helyette sót használni vagy alaplét)
• fél liter víz vagy alaplé
• só (a leveskocka miatt nem biztos, hogy kell)
• olaj vagy vaj
• fél teáskanál szódabikarbóna

A hagymát apróra kockáztam, a fokhagymát és a gyömbért lereszeltem. (Lehet több, akár két gerezd fokhagyma is, de én nem mertem ennyit, csak egy felet.) A mélyebb kicsi serpenyőmben olajat melegítettem (lehet helyette vaj is), ezen puhára pároltam a hagymát. Hozzáadtam a fokhagymát, a többi fűszert (őrölt római köményt, kurkumát, reszelt gyömbért) és a húsleveskockát összemorzsolva. Egy perc kevergetés után egy evőkanál paradicsompürét adtam még hozzá, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd felöntöttem a vízzel, és beletettem a jól átmosott lencsét is. Hozzáadtam fél teáskanál szódabikarbónát, mert az meg szokta akadályozni, hogy rossz legyen a gyomrom a lencsétől. Kicsit felhabzott a főzelék, de aztán megnyugodott és szépen takarék lángon puhára főtt olyan 10-15 perc alatt. Amikor elkészült, hozzákevertem a kockázott sült sütőtököt. Ilyenkor meg kell kóstolni, hogy kell-e bele só, nekem nem kellett. (Aztán este, amikor hazaértem, és a serpenyőből falatoztam, akkor már kellett, érdekes.)

A sütőtököt egyébként mosás után nagyobb darabokra vágtam, sóztam, fahéjat szórtam rá (nem mindegyikre, csak még más kaja is lesz belőle), és megsütöttem 180 fokon légkeveréssel, amíg puha nem lett. Aztán a héját lehúztam és felkockáztam. Sütés előtt a magokat eltávolítottam, és később azt is megsütöttem.

Tálaláskor tettem rá apróra vágott csilit (ami narancssárga volt, Évától kaptam, szóval nem látszik a képen, de isteni volt hozzá!), egy evőkanál görög joghurtot, és pár cseppet az új koriandercsatnimból. Mivel az étteremben rizschipsszel adták, ezért én is azzal szolgáltam fel magamnak (meg még két szelet saját készítésű, és kicsit elrontott kovászos libanoni laposkenyérrel).

Nagyon finom volt! Lehet curry fűszerrel is csinálni, vagy ahogy Micike főzte, amikor nála nyaraltam, garam masalával, szóval lehet variálni a fűszereket rendesen, sőt mehet bele kókusztej is, ami szintén Micike-verzió.

Napi cuki Winston lesz, mert ő már régen volt. Nem tudom miért reklamál, de nagyon dumál:

És a bal füle is harci állásban van, ha jól látom...

Ja igen, és a gyömbéremről van 3 hónapos szülinapi fotó a Saját gyömbér nevelése című részben. De nem azt használtam persze!

Japán tojásos rizs (tamago kake gohan) újhagymás-gyömbéres öntettel

 

Micike küldte nekem át azt a Telex-cikket, amiben erről a kajáról, mint rizsmaradék-felhasználásról van szó. Nagyon érdekelt, mert hiába utálok ételt kidobni, sokszor előfordul, hogy a maradék rizst nem tudom felhasználni. Mivel nem vagyok nagy rizsevő, nem tudom olyan jól belőni a mennyiséget, mint pl. krumplinál. Annál sosincs gond. De a rizs sokszor vagy kevés, vagy sok, ritkán pont jó. Próbáltam már mélyhűtőbe tenni, de úgy nem az igazi. Ráadásul mostanában sok olyan cikket olvastam (vagy csak a címüket, mert utálom hogy folyton ijesztgetnek valamivel), amiben arról írnak, hogy a főtt rizs milyen gyorsan megromlik még hűtőben is. Ezért nem merem megenni a maradékot többnaposan (több = 4 vagy 5). A cikkben leírt receptet követtem, nem kerestem eredetibbet, csak most, hogy írok róla, néztem jobban utána, és találtam ezt a videót, hát olyan istenien néz ki, nem?

A Tamago kake gohan jelentése körülbelül ilyesmi: tojásszósz főtt rizsen. A japánok reggelire szokták enni.

A nyers tojás miatt lehet, hogy rémisztőnek tűnik, de a forró rizs éppen megfőzi annyira, hogy ne legyen baj belőle, viszont finom, krémes állagot kap. Az öntet, amit a Telex-cikk szerzője talált ki, annyira finom hogy azóta is csak arra várok, hogy legyen már maradék rizsem, és készíthessem vacsira ezt a finom reggelit.

Az öntettel kell kezdeni, amihez ezek kellenek:

• 1 szál újhagyma
• egy 2 cm-es gyömbérdarab
• 1 teáskanál rizsecet
• 1 teáskanál olaj
• só

Az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a gyömbért megpucoltam, és egészen picike darabokra vágtam. (Először hajszálvékony szeletekre, aztán ezeket csíkokra, majd további apró darabokra. Talán lehetne reszelni is, ki kell próbálni.) Az ecetet az olajjal elkevertem és egy csipet sót is tettem bele. Félretettem, hogy folytassam a rizssel.

Hozzávalók a tojásos rizshez:

• 250 gramm maradék főtt rizs (nálam 200 gramm volt)
• 1 egész tojás
• 1 tojássárgája
• ½ teáskanál szójaszósz
• 1 teáskanál olaj

A maradék rizst felforrósítottam serpenyőben. Azt hiszem, mikróban még forróbbra lehetett volna, legközelebb így fogom csinálni már csak azért is, mert a serpenyőnek ezután semmi szerep nem jut. Mert aztán egy mélyebb tálban készül az étel: az egész tojást villával felvertem, ebbe tettem a szójaszószt (mehetett volna picit több is), és ebbe került a forró rizs. Ezt villával hosszan kevertem, míg a tojás félig megfőtt, és krémesen bevonta a rizsszemeket. (Lehet pálcikákkal is keverni.)

A tálaláshoz (ez nincs a japán videón, de jó volt így):

• Friss zöldségek: szeletelővel vékonyra gyalult uborka, csíkokra vágott répa. Biztos minden más is isteni hozzá.

Tálaláskor rá kell tenni egy extra tojássárgát, az újhagymás öntetet és friss zöldségeket. Mindent jól össze kell keverni fotózás után. 

Én még tettem rá egy kis világos szójaszószt is, éppen csak egy fél teáskanálnyit, és a zöldségeket csak apránként adtam hozzá, ahogy fogytak. Ahogy a videóból látom az eredeti tamago kake gohan semmi másból nem áll, csak rizsből, tojásból, tojássárgájából és pár csepp szójaszószból, és a tetejére furikake fűszerkeveréket szórnak. 

Napi cuki meg Winston és Penny, amikor a reggelijüket várják:

Nem tudom, mernék-e bármi mást csinálni, mint cicareggelit, két ilyen tekintet kereszttüzében. Asszem nem. Bár a tamago kake gohan gyorsan elkészül, de nem elég gyorsan!

Ide még terveztem elsütni egy viccet, ezt: 

– Halló, anya? Feri nem akarja megenni a rizst!

– Hát mondd meg neki kislányom, hogy szeretettel főzted!

– Jaaa, hogy meg kell főzni?

Sült édesburgonya friss fügével Ottolenghitől, amit Éva próbált ki

Ez most kicsit szokatlan bejegyzés lesz, mert nem én készítettem, ráadásul szinte szóról szóra írom le az eredeti receptet. Anna kivette nekem a könyvtárból Ottolenghi Jeruzsálem című szakácskönyvét. Mint tudjuk, akkor szerettem bele ebbe a szakácsba, amikor zöldségeket sütöttem sütőben az ő receptje alapján, ráadásul még narancs is sült a zöldségek mellett, és eszméletlenül finom volt a végeredmény. Nekem előtte még sosem sikerültek a sütőben sült zöldségek. Mindig túl puhák voltak, mind egyforma ízű, és többnyire mind édes. Vagy a sok extrém fűszertől meg nem is hasonlítottak saját magukra. Sejtettem, hogy ennek finomnak kéne lennie, de nem ízlett szinte sosem. Viszont amikor ezt megkóstoltam, sietve utánanéztem a srácnak, mert szerettem volna még több receptjével megismerkedni. Hozzá kell tennem, hogy Éva is kipróbálta azt a sült zöldséges receptet, de neki nem jött be.

Aztán megpróbáltam kivenni a könyvtárból legalább egy szakácskönyvét, de a mienkben csak egy édességes volt, az nem érdekelt. Anna könyvtárában többféle is volt, és ezt kikölcsönözte nekem, és szegényem haza is cipelte, sok más könyvvel együtt. Ráadásul pont nem bringával ment. Ez a könyv másfél kiló! Éva pedig, amíg náluk volt pár napig, gyorsan megcsinálta az első receptet belőle, amihez épp minden volt otthon. Szóval ezt a receptet most a könyvből írom ki, mert szerintem Éva pont úgy csinálta, ahogy írva vagyon, és majd egyszer én is szeretném elkészíteni, de lehet, hogy addigra vissza kell már vinni a könyvárba (nyaf). Főleg, hogy legközelebb jövőre lesz friss füge.

Eredeti fotó a könyvből:

Hozzávalók:

• 4 kis édesburgonya (összesen 1 kg)
• 5 evőkanál olívaolaj
• 40 ml balzsamecet
• 20 gramm kristálycukor
• 12 újhagyma, hosszában félbevágva, 4 cm-es darabokra vágva
• 1 piros chili vékony szeletekre vágva
• 6 friss, érett füge (összesen 240 g) negyedekre vágva
• 150 gramm puha kecskesajt, szétmorzsolva (elhagyható)
• só, bors

Az édesburgonyát hosszában vágjuk ketté, majd a feleket ismét hosszában 3 hosszú gerezdre, és keverjük össze 3 evőkanál olívaolajjal, 2 teáskanál sóval és egy kevés fekete borssal. Terítsük szét a gerezdeket héjukkal lefelé egy tepsire, és süssük kb. 25 percig, 220 fokon légkeveréssel (gázsütő 9-es fokozat), míg az édesburgonya megpuhul. Ha kész, vegyük ki és hagyjuk kihűlni.

A balzsamecetet a cukorral forraljuk fel egy kis lábosban, majd vegyük kicsire a lángot és főzzük 2-4 percig, míg besűrűsödik. Még azelőtt húzzuk le a lábost, hogy az ecet mézsűrűségűvé válna, mert hűlés közben tovább sűrűsödik. Adjunk hozzá egy csepp vizet a tálalás előtt, ha túl sűrű lenne a locsoláshoz. (Ha az elkészítést meg szeretnénk spórolni, kész balzsamkrémet is vásárolhatunk.)

Rendezzük el az édesburgonyát egy nagy tálon. Forrósítsuk fel a maradék olajat egy közepes lábosban, tegyük bele az újhagymát és a chilit. Pirítsuk közepes lángon 4-5 percig, keverjük gyakran, hogy a chili ne égjen meg, majd kanalazzuk az olajat, a hagymát és a chilit az édesburgonyára. Dugdossuk a fügét a gerezdek közé, és locsoljuk meg az egészet a balzsamkrémmel. Tálaljuk szobahőmérsékleten, a sajttal megszórva, ha használunk.

Éva el volt ájulva tőle. Aztán talált egy szilvás-krémsajtos sütőtöksalátát, ami nagyon hasonlít erre a salátára, és ezt meg én akartam megcsinálni. Meg is vettem a szilvát, de aztán más lett belőle, majd írom azt is.

Napi cuki Anna reggeli fotói a ködös Budapesten. Először egy holló

Aztán a Szabadság-híd,

Aztán a Petőfi-híd

Nagyon szeretném, ha így tudnék fotózni én is!