Édeskrumplis-vöröslencsés curry - étteremismertetőkkel

A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.

Hozzávalók a fél adaghoz:

• 1 fej hagyma
• 1 chilipaprika
• 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
• 100 gramm vöröslencse
• 1 hámozottparadicsom-konzerv
• 1 kókusztej-konzerv
• só
• 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)

A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent. 

Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.) 

Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)

Amúgy ez eléggé hasonlít a sütőtökös-vöröslencse dahlra, de nekem ez mégis jobban ízlett egy kicsit

Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.

Boğaziçi

Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.

Salaam Bombay

Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!

Indigo

Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.

Hát nem gyönyörű?

ZAIQUA

A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.

101 Tigris

Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.

Parázs

Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.

A Sarki Fűszeresnél Micikével

ZEN Eatery

Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.

Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.

És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:

Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.

És boldog szülinapot Beának!

Cukkinis-mákos kuglóf gyereknapra

Jó, hogy gyereknapra sütöttem ezt a kuglófot, de egyik gyerek se kapott belőle, mert mielőtt találkozóra indultam volna, akkor vettem ki a sütőből, tűzforrón nem tudtam magammal vinni. Na de nem baj, mert én is lehetek az, aki kuglófot kap gyereknapra. Hát nem? Hát de! Amúgy is önző módon nem vettem figyelembe, hogy néhány gyerek nálunk nem is szereti a mákot, vagy ha szereti, a mákos kuglóf nem jön be neki. Nekem bejön!

Kaptam kedvenc zöldségesemtől olyan 8-9 db kiselejtezett kicsi cukkinit, bárcsak eszembe jutnának ilyenkor azok a receptek, amiket a blog olvasása közben láttam Csincsillánál! Mivel már régen sütöttem sütit, ezért először a szokásos kuglófformámmal és a mákkal gondoltam valami finomságra, és szeretnék vegán receptekkel is készen állni, ha eljön az idő. Csincsilla mákos-cukkinis fánkját is próbálhattam volna, bár az haladóknak való recept azt hiszem.

Megnéztem több cukkinis sütit, és végül ebből a receptből indultam ki, csak feleztem a mennyiségeket, és néhány dolgot megváltoztattam. Igazából a cukrot tovább akartam csökkenteni, de azt gondoltam, elsőre megkóstolom így. Hát elég édes lett, muszáj lesz legalább a felére csökkenteni a mennyiséget, mégis a kuglóf annyira de annyira finom lett, és tényleg nem érezni benne a cukkinit, sőt az enyémben még látni se lehet, mert én meghámoztam aprítás előtt, nekem nem túl vonzó a sötétzöld szín a sütiben. A külseje ropog, gondolom a sok cukortól, a belseje pedig isteni szaftos, a mákszemek meg roppannak a fogam alatt. Mostanában a mák lett az új kedvencem, úgy tudom, jó a csontritkulásra, de én nem ezért szeretem.

Hozzávalók:

• 20 dkg finomliszt
• 20 dkg darált mák
• 20 dkg cukor (Rékáéknak maradhat ennyi, nekem a fele elég szerintem)
• ½ csomag sütőpor
• ½ teáskanál szódabikarbóna
• ½ kávéskanál fahéj
• 1 narancs héja
• 20 dkg cukkini
• ½ kávéskanál só
• 2 evőkanál narancslé
• 1,5 tojás (a maradék fél tojásból majd nokedli lesz levesbe vagy paprikás krumpliba)
• 1 dl napraforgóolaj
• 0,75 dl tej

A cukkinit aprítógéppel aprítottam két részletben, picit megsóztam, de nem kell kinyomkodni. A tojásokat villával felvertem, és a többi nedves hozzávalóval (narancslével, olajjal, tejjel) a cukkinihez adtam. A száraz hozzávalókat egy külön tálban összekevertem. Végül mindent összekevertem egymással, de csak éppen annyira, hogy elvegyüljön, nem szabad túlkeverni. A kivajazott és kilisztezett kuglófformába öntöttem, és 150 fokos sütőben légkeveréssel sütöttem 60 percig. Egy idő után, talán félidőben fóliával letakartam, hogy ne barnuljon jobban. Amikor elkészült, tűpróbával ellenőriztem, és jónak tűnt, úgyhogy rácsra borítottam kihűlni. A végén porcukorral szórtam meg (nem kellett volna), hogy csinos legyen.

A kuglófforma kivajazása helyett ki kell találni valamit, mert vaj nem lehet a vegán süti közelében. Ez most tűnt fel, még jó, hogy én vagyok a kísérleti alany! A tojás se kompatibilis a vegánsággal azt hiszem.

A mai napi cuki a gyönyörű sárgaszemű Amy a réten, annyira jól áll neki a sok virág!

A cuki Penny sajnos nem mehet ki a rétre, talán szívinfarktust is kapna ott, jó lesz neki ez a fekete szék háttérnek, jól néz ki benne. 

Szerencsére ez a hónap se telt el kuglóf nélkül! Újabb kiránduláson most nem voltam, viszont új Kolodko-miniszobrok születtek, ráadásul több különböző kutyát tett most ki a művész. Ott a helyem! Nagy lemaradásban vagyok sajnos a miniszobor-látogatásban, de majd pótolni fogom mindenképpen.

Mindenmentes kelkáposztaleves - meg piacolás

 

Ezzel a rendkívül figyelemfelkeltő és étvágygerjesztő képpel szeretnék nekilátni a piacokról szóló kis tanulmányomnak. 

Szóval szeretünk piacra járni, és szoktunk is. Azt gondoljuk, hogy a nagyipari körülmények között előállított élelmiszereket nem szeretnénk fogyasztani, és ha megtehetjük, elkerüljük. Nyilván vásárolunk a sparban meg a lidl-aldiban, és nem csak tisztítószereket, hanem ehető cuccokat is, de amit tudunk, azt termelői piacokon vesszük meg. Alapvetően két helyre járunk mostanában, főleg Szentendrére szombaton, és ha arra járunk, akkor a Liliomkertbe vasárnap. Mind a két helyen megvannak a kedvenc árusaink. Alapvetően kistermelőktől szoktunk vásárolni, ahol ilyenkor van eper meg paradicsom meg paprika, sok egyéb mellett, azokra rá sem nézünk. A Liliomkertben van egy tapolcai paprikás úr, Nóvé János, akinek elképesztő paprikái vannak, hát persze szezonban, ott mindig veszünk valamit. Sokféle és tényleg nagyon finom savanyúságot is árul, de amióta vadul fermentálok otthon, nem veszünk kész savanyút. A Tekeresvölgyiek az egyik nagy kedvencünk. A Matuzsálem nevű sajtjukat nagyon szeretjük, és évek óta ez volt a kedvenc, de most lekörözte a Kinga Kamrájában kapható nem tudjuk milyen nevű baromi jó érlelt, parmezánszerű sajt. A Tekeresvölgyieknek a húsárujuk is elképesztően finom, egyszer sikerült náluk venni a húsvéti sonkát, hát olyan jót még nem ettünk. Én imádom a virslit, de szerintem csak náluk van ehető. Rohadt drága és nagyon jó, pont olyan, amilyennek kell lennie egy virslinek. Ha arra járunk, mindig veszünk pár üveg szuper mustárt is, tőlük: https://ghaurved.hu/. Elég más műfaj, mint a boltokban kapható. Imádom. Főleg a tárkonyost. Meg a déli gyümölcsöst. Meg a többit. Mellettük szokott lenni egy úr, aki főleg tökmagtermékeket árul, itt tökmagolajat és tökmagkrémeket szoktunk venni. De vettünk már tönkölypárnát (DT imádja), meg mindenféle liszteket, de ez utóbbiak mostanában nemigen voltak, reméljük, hogy lesznek megint.Vannak még a zalaiak, ők mindenféle gyógynövényes cuccokat árulnak, meg bio zöldségeket, ilyenkor paszternákot, retket, kerek répát, csicsókát. Vannak náluk jó kis házi ecetek, tinktúrák, szörpök, szárított ez-az. Meg persze ne feledkezzünk meg arról a hölgyről, aki egy nagy hordóban árul mindenféle házi jellegű kolbászt, szalonnát, ilyesmit, meg Szeremlei-borokat, nála is mindig vásárolunk, DT szereti a füstölt cuccokat. Van még egy remek málnaszörpös, mi ugyan ritkán szörpölünk, de a gyerekeknek mindig jól jön, elképesztően finom, ennek sincs sok köze a boltiakhoz, illetve hát fordítva. Tojást is lehetőleg mindig piacon veszünk, kapirgálóst. Nem is tudom, mi van még, a Liliomkert szuper hely, tele van őstermelőkkel, és mindig fel lehet fedezni valakit.

A szentendrei piac természetesen jóval kisebb, de itt is sok mindent meg tudunk venni. És akkor itt érnék vissza a ronda leveshez. Rendszeresen árul egy úr a szigetről (mindig elfelejtem, hogy pócsmegyeri vagy szigetmonostori), hát mi el vagyunk bűvölve a termékeitől. Ilyenkor már természetesen nagyon korlátozott a kínálat, de bármit is árul, megvesszük, és abból főzünk. Fogalmam sincs, mennyire biók a zöldségei, de valószínűleg eléggé. Most épp sárgarépa, gyökér, cékla, hagyma és kelkáposzta volt nála, hát így került haza egy tökéletes kis kelkáposzta, harsogóan zöld levelekkel, belőle lett a leves. Nyáron iszonyat finom paprikái vannak, de hát arra még várni kell. Itt is vannak kedvenceink, de azért kevesebb, mint a Liliomkertben, de tényleg jóval kisebb maga a piac is. Sajtból még nem találtuk meg itt az igazit, és húsokban is csak a jót, de nem a tökéletest. 

Akkor a leves:

1 kis fej tökéletes kelkáposzta

1 nagy krumpli

só, kömény, fokhagymapor, szódabikarbóna

Sós vizet forraltam egy kis szódabikarbónával. Annyit, hogy majd pont ellepje a zöldségeket. Amikor felforrt, beleraktam a felcsíkozott kelt és a felkockázott krumplit, só, kömény, fokhagymapor, és addig főztem, amíg meg nem puhult mindenki. Tíz perc kb. Utána szűrőkanállal kiszedtem a káposzta és a krumpli egy részét, a többit botmixerrel átnyomtam, utána ment vissza a többi. Ennyi. Lehet enni magában, tejföllel, belekarikázott virslivel, pár kanál marhapörivel (épp van otthon maradék), nagyon-nagyon finom.

Almás-mákos pite (gluténmentes, vegán, cukormentes)

Ha édességre vágyom, akkor általában valami kevert sütit dobok össze, mert ennél több időt nem szívesen áldozok olyasmire, amivel nem is értek feltétlenül egyet (mi a szöszért kell nekem az én súlyommal sütit enni?). De most a kezembe került valami ezer éve itt kallódó lisztkeverék. Fogalmam sincs, hogy honnan és mikor vonszoltam haza, általában nem szoktam gluténmentes lisztkeverékeket venni és használni, mert nem vágyom sem keményítőtengerre, sem adalékanyaghegyekre. Mimen nokedli lisztkeverék. Ezt kerülgetem már ezer éve, többek között azért is, mert nem szoktam nokedlit enni. A család is ritkán kap, nem is tudom, miért, nincs vele annyira sok pancsolnivaló. És ha ők mégis, akkor már tuti nem fogok magamnak gluténmentes nokedlivel küzdeni, vagy főzök ki egy kis tésztát, vagy eszem helyette savanyúságot vagy zöldséget. Egyébként meg nyilván azért vettem meg ezer éve, mert nagyon tetszett az összetétele (sajnos nem fizetett reklám, de kapható vagyok rá megfelelő díjazás ellenében). Köles- és csicseriborsó-liszt, tápióka keményítő, stabilizátor (xantán és guar gumi). Nincs benne burgonya-, kukorica- és rizsliszt. Glutén-, tej-, tojás- és búzamentes. Most elolvastam a hátulját, és láttam, hogy sima tésztának vagy rétestésztának is ajánlják. Azt írják, hogy x gramm lisztet össze kell keverni kb. fele mennyiségű vízzel, pici sóval, és szuper, nagyon vékonyra nyújtható tésztát kapunk. Hát ez eléggé felkeltette az érdeklődésemet, aki szokott gluténmentes lisztekkel dolgozni, az jól tudja, hogy az ember örül, ha egyáltalán nyújtható lesz valamennyire a tészta, nemhogy vékonyra. Szóval így.
300 g Mimen lisztet összekevertem kb. 1,5 dl vízzel, pici sóval, és láss csodát, tényleg egy kifejezetten jól kezelhető, nyújtható, nem ragadó tészta lett. Kicsi rizsliszt kellett a nyújtáshoz, de tényleg csak egy-két evőkanálnyi összesen az egész művelethez. Kb. kétharmad-egyharmad arányban elosztottam a tésztát, a nagyobbikat kinyújtottam, rétestészta vékonyságúra nem tudtam volna, de olyan vékony pitetészta vastagságra lehetett. Ezzel kibéleltem egy vegán margarinnal kikent jó nagy piteformát. Erre szórtam egy evőkanál gm zsemlemorzsát, arra meg olyan 8 dekányi darált mandulát.
2018-ban nálunk rekordtermés volt almából és körtéből, hetekig csak befőztem. A körtéből kompótot szoktam, az almából meg szószt és reszeltet. Végtelen mennyiség lett, és még most is tele van vele a spájz, főleg az almával, a körte azért jobban kopott. Szóval nálunk mindig almás süti van. Egy üveg reszelt almát összekevertem kb. 10 dkg darált mákkal, ment hozzá egy kis fahéj, meg egy pici édesítőszer (mostanában sztívia-eritrit keveréket használok, nagy megelégedésemre). Ezt kentem rá a mandulával és morzsával megszórt tésztára. A tetejére meg kinyújtottam a maradék tésztát, szívecskéket vágtam ki belőle, és rányomkodtam a töltelékre (sokkal gyorsabb és egyszerűbb, mint az igazán csinos rácsozat). 200 fok, és kb. fél óra.
Szerintem isteni lett. Kicsit szíjas a tészta frissen is, de jóízű, ropogós, harapható, ez az állag általában hiányzik a gm-tésztákból. Hihetetlen önmérsékletet tanúsítva nem faltuk fel egy este, szóval csekkoltam másnap is, addigra már tényleg kemény lett, aki nem szereti a tésztát sokáig rágni, egye meg frissen. De én szeretem, szóval nekem ma is nagyon bejött.

A tetején normál porcukor van, nagyon kellett rá nekem látványilag meg az a kis édesség is. Nyilván cserélhető cukormentesre.

Napi cuki 1. Tegnap is kenyérsütés volt, az egyik már szinte tetszik. Két kenyeret sütöttem, a nagyobbik megint szétterült, a kis cipó viszont elég csinos lett. És hát isteni az íze. Meg az állaga.

Napi cuki 2. Három emelet boldogság. Déli ablak, tavaszi napsütés.

Sült paprika ezzel-azzal

Nagyjából egy hónapja sült paprikát eszünk (előtte cukkini volt). Monománia. Annyira finom, hogy nem bírunk eleget enni belőle. Mostanában ez képviseli nálunk a főtt ételt. Veszek egy csomó piros paprikát, irtó divatos kápiát, és kevésbé divatos, de szerintem sokkal jobb paradicsompaprikát. Kiveszem a csutkát, gondosan eltávolítom az összes magot, összevágom. Nem annyira kevés olívaolajon kis sóval megsütöm, illetve inkább párolom, fedő alatt. Amikor kész, meglocsolom sűrű, édes balzsamecetkrémmel. Tekerek rá borsot. Aztán nagykanállal esszük. Magában. Rizzsel. Édeskrumplival és bazsalikomos paradicsomsalátával. Néha hússal. Mondjuk főtt pulykával. Esténként gyakran készülnek serpenyős cuccok, hagyma, szalonna, tojás, abba is például. Irtó jó. A sütőben sült talán még jobb, de azzal sok a macera, ezzel meg szinte semmi. És meg tudjuk enni a héját is, mivel össze van vágva. elmegy a többivel, nem kell vacakolni a pucolással. Van, amikor egészen sötétre sütjük, ez is nagyon jó, mert szinte karamellizálódik az édes paprika. És azért kell alá rendesen olívát rakni, mert annyira finom, fűszeres szaftja lesz, lehet tunkolni.

Napi cukinak meg a dagi cicánk, úgyis rég volt. A kánikulát nehezen viselte, általában egy betonlépcsőn pihegett valahol az árnyékban. Most hogy ilyen rémes hideg és eső lett, visszatért a kanapéra, és hihetetlenül gusztusosan szundikál egész nap. Kicsit horkol, annyira cuki.

Fekete Aranka gyógyulgat. Talán hízott is pár grammot. Cicaszerűen működik, de még nagyon nem tökéletes.

Cukkinikrémleves

Minden nyáron van legalább egy cukkinis poszt. Mert annyira szeretjük. És évek óta általában nagy sikerrel termeljük. A lusták növénye. Sok gond nincs vele, nő szépen magától, csak hely kell neki. Aztán győzze az ember leszedni és megenni.

 Ez két heti termés. És igen, én is jobban szeretem némileg zsengébben, de hát ez van, két hét alatt ez lett a nullából. Szerencsére még ezeknek az óriásoknak is a nagy része elég friss volt, cseppet sem volt vastag héjú meg szívós húsú. Igen változatos a cukkinirecepttárunk, de ennyit még így sem tudunk megenni. Egy részét sikerült rásózni a barátainkra és üzletfeleinkre, egy részét lefagyasztottam, és egy részét felfaltuk. Volt fokhagymásan, lecsósan, volt többféle tócsni, de az idei abszolút befutó a cukkinikrémleves. Bármikor bármennyi jöhet. És eddig aki kóstolta, mind odavolt érte.
Gondolom, kábé ezerszer írtam le, hogy mennyire utálom a tejszínes leveseket. Azt gondolom, hogy a zöldségkrémleves az zöldségből van, és kész. Nem pedig lisztből és tejszínből. A zöldség általában nem olcsó (kivéve ugye, ha ingyen van, mert a kertben találja az ember), az kis liszt meg az sok főzőtejszín jóval olcsóbb, nyilván ezért szokták hozzátenni itt és ott. Mint a főzelékhez a sok borzalmas rántást. Na, de az enyém nem ilyen. Hihetetlenül jó az íze, pedig alig van benne fűszer. A sok cukkinitől meg krémes, a sárgarépa pedig pont jól ropog benne. Szuper.

Hozzávalók:
jó sok cukkini (mondjuk egy vagy másfél a talicskás méretből)
egy-két evőkanál olívaolaj
1 sárgarépa
só, bors

Lehet még tuningolni ilyen-olyan zöld fűszerrel. Adja magát a kapor, de ezt csak akkor teszek bele, ha csak DT és én eszem belőle, a gyerekeink még nem jutottak el az egyedfejlődésnek arra a szintjére, hogy megegyék. Tehát ha ők is esznek belőle, akkor mi kaporolajjal csöpögtetünk. Mostanában egy-két ág csombort szoktam rádobni, jól áll neki. És ezt legalább mindenki megeszi. Mármint az ízét.
Szóval félig meghámozom a cukkinit (ha túl öreg, akkor nyilván teljesen meg kell), összevágom, és oívaolajon pirítom-párolom, középtájt sózom, aztán mehet hozzá egy kis víz is, tényleg nem sok, csak hogy rendesen megpuhuljon. Meg már az elején rádobom a csombort. Így néz ki, amikor elkészült.

Ekkor botmixerrel áttöröm. Ha kell, kicsi vizet még öntök hozzá, és azzal összeforralom, de ilyen fél decikről van szó. Ha túlhígítod, nem lesz íze. Aztán mehet hozzá pici bors, és kész is. A sárgarépát nagyon apró kockára vágom, épp csak egyet forralok rajta, hogy még ropogós maradjon, egyszerűen tökéletes betét hozzá. Sajnos sosem tudok belőle annyit csinálni, hogy maradjon másnapra is.

Napi cukinak Kóficka, az új nyári rucijában. Hogy lehet egy kutya ennyire gyönyörű. 15 év és 4 hónap. Mind az alakja mind a gyönyörű pofija kifogástalan.

Sétálni is szoktunk.

Extra gyors gluténmentes kakaóscsiga (tejmentes, vegán)

Aki sütött már gluténmentes lisztből, jól tudja, hogy milyen borzalmas tud lenni. Törik, mállik, szakad már a nyers tészta maga, aztán ha valahogy sikerül formába hozni, akkor majd a késztermék hullik atomokra. Próbálkoztam már többször bejglivel karácsonytájt, nulla siker. Egyenes tészta még úgy ahogy, de ha tekerni kellett, már rögtön tört, szakadt, rúgott és harapott. Én meg sírtam. Tegnap este Rebeka kakaós csigát emlegetett, és úgy gondoltam, hogy én is tudnék enni, szóval minden para nélkül összedobtam egyet. Nyilván nem mértem semmit, és közben fontos dolgokról beszélgettünk, szóval nem is igen figyeltem rá. Rohadt jó lett a tészta, simán lehetett nyújtani, tekerni, mintha nem is gluténmentes lett volna. Normális idő alatt megsült, és annyira finom lett, hogy egy nagy tepsiből (kb. este tízkor vettem ki a sütőből, mondjuk kaptunk segítséget is) ennyi maradt reggelre, ami a képen van. Hajnal ötkor lefotóztam, és milyen jól tettem, mert most már a tányér is el van mosva. Szóval most írok valamiféle receptet, aztán egyet ismétlek, és akkor megpróbálom ki is mérni. És majd ápdételem.

Ja, és még a recept előtt, pár szó a felhasznált anyagokról. A Szafi Free nem szponzorál (sajnos), de kivételesen reklámoznám. A gluténmentes lisztkeverékek nekem általában nem fogyaszthatóak, alapvetően olcsó keményítőből és állományjavítókból állnak, eléggé utálom mindet. De ezek a Szafi termékek isteniek. Belinkeltem a lisztet, nézzétek meg, csupa kulturált összetevő, mintha én kevergetném itthon, csak kicsit jobb. Nem olcsó, de megéri, főleg ha kiegészítésképp használom. És eddig bármit is vettem tőle, mind tökéletes volt, és egyik után sem fájt a hasam.
A margarin már nehezebb kérdés. Nagyon-nagyon nem vagyok margarinbarát. Általában kevert sütiket csinálok, és ahhoz kókusztejet vagy olívaolajat rakok zsiradékként. Igazából már a kókuszzsírt sem kedvelem, de az is lehet, hogy abból még sosem használtam igazán jó minőségűt. Tehát ha tejmentes tésztát akarok gyúrni, akkor nagyon ritkán használok tejmentes margarint, mondjuk egy évben kétszer. Ez volt az egyik. És majd karácsonykor jön a következő. De egyelőre nincs jobb ötletem.
Alapvetően nem eszem élesztőt sem, itt most kivételesen adtam hozzá. Szerintem szódabikarbónával sem lett volna rossz.
A nyílgyökérlisztet nem olyan régóta használom, ez is méregdrága (1300-1400 körül van fél kiló), de irtó jól összetart mindent, és jó kis rugalmasságot ad a tésztának. Egy-egy adaghoz nem kell sok belőle, szóval sokáig kitart.
Hajdinalisztet azért nem raktam hozzá, mert elfelejtettem. Attól mindennek olyan finom, diós íze lesz. De volt belőle a Szafi-féle lisztben.

Tehát a hozzávalók:
30-40 dkg barna rizsliszt
10-12 dkg kölesliszt
3 evőkanál nyílgyökérliszt
4-5 evőkanál Szafi free ropogós kérgű hajdinás lisztkeverék
2-3 evőkanál útifűmaghéj
3 evőkanál cukor
vanília
csipet só
7 g szárított élesztő
langyos víz
______________________
15 dkg tejmentes margarin (Ligát használtam)
kakaó és porcukor a töltéshez

Kb. egy deci langyos vízhez kevertem némi rizslisztet, beleszórtam egy kávéskanál cukrot, hozzá az élesztőt, és hagytam békésen fortyogni vagy tíz percet. Utána összegyúrtam a vonal feletti cuccokat, lágy, de gyúrható tésztát kell kapni, annyi langyos vizet kell hozzá adni. Utána belegyúrtam olyan 5 dkg olvasztott margarint. Irtó jó lett a tészta állaga. Lisztezett (rizsliszt) deszkán nagyon vékonyra kinyújtottam, lekentem olvasztott margarinnal. Megszórtam kakaóval, porcukorral, és nagy örömmel felcsavartam. Felvagdostam, és mehetett a sütőbe. Kicsit kelesztettem, aztán 180-200 fok. A tetejére morzsoltam a maradék margarint. Viszonylag hamar megsült. Mivel ez a tészta a kifolyó tölteléket kevésbé issza fel, mint a gluténes, elég sok kifolyt alá, és elkezdett füstölögni. Szóval amikor már majdnem kész volt, átköltöztettem egy tiszta sütőpapírra, és úgy folytattam, nem akartam cukorfüstízűvé tenni. Tényleg nagyon finom volt.

Napi cukinak meg például ez. Nagyon szeretem az ilyet, és ritkán van már benne részünk.

Hétvégén Szigligeten voltunk. Ennyire helyesek a lányok útközben.

Utána egy borozóban pihentük ki a fáradalmakat, szintén félbevágva.

Sült krumpli újkáposzta-salátával (gluténmentes, vegán)

Imádom a kánikulát, de már kezd nekem is melegem lenni, pedig nem is a pesti szaunában rohangászom, hanem itthon ülök a jó hűvös házunkban. (Kutyát őrzök.) Szóval minimalista főzés van, nincs nagy kedvem túl sokat főni a konyhában . Ilyeneket eszem, ha éppen nem valamilyen lecsót.
Az újkrumplit mindenféleképpen imádom. Ha éppen nem petrezselymes (mert nincs itthon), akkor sült. Nem pucolom meg, csak dörzsi szivaccsal ledörgölöm, folyóvíz alatt. Pikk-pakk. Aztán viszonylag apróra felvágom. Egy vastag talpú serpenyőben melegítek egy csapott evőkanál disznózsírt (azoknak, akiknek nincs otthon két szárnyasallergiás ebe, a libazsírt javaslom), beledobom a felvágott krumplit, és időnként megkeverve sütöm, fedő nélkül. Ha már szép barna, akkor öntök alá szűk fél deci vizet, és még azzal is sütöm, míg az el nem párolog. És csak akkor sózom, ha kész. Ez az egész tíz perc, ha tényleg újkrumpli. Kívül ropog, belül krém, ahogy illik.
A káposztasalátát is imádom. Még száz évvel ezelőtt, amikor sokat jártam étterembe, mert egyrészt volt rá pénzünk (akkoriban még egy egyetemistának is belefért), másrészt mindent ehettem (és ettem is), mindig káposztasalátát kértem, bármilyen cifra salik is voltak, nem tudom megunni. Új káposztából még jobb. Ezt a nyárit nem forrázom le (mint a télit). Egyszerűen összevágom, minél vékonyabbra, és valami hagyományos fűszerezést adok elő: só, kis édesítőszer, mostanában sztívia, valamilyen jobbféle ecet, és sok-sok őrölt kömény. Meg öntök alá egy deci vizet is, mert nem enged elég levet magától. Ennyi. Egy kisebb fejből két nagy befőttes üvegnyi lesz, a hűtőben elállna sokáig, de együltömben képes vagyok felfalni egy egész üveggel. A desszert meg meggy. Eszem ágában sincs bevallani, hogy mennyit eszem belőle naponta. Ezt is nagyon szeretem.

Napi cukinak kiterült állatok. Bárhová megyek, valaki marhára ki van feküdve. Mert nekik is melegük van. Nagyjából meg sem mozdulnak egész nap.

A fő fekvő a dagi cicánk. Irtó jól áll neki a fekvés. Folyamatosan keresgéli a hűvös pontokat.

Kóficka az előszobában húsöl, a kövön. Néha visszamászik a kosarába is, csak puhább.

A fekete cicánk fejest ugrik a kanapéról a hintaszékbe. Hintázgat egy picit, aztán mozdulatlanul alszik egész nap.

Zsuzsi az imádott malacával. Két nap múlva varratszedés, hurrá. Végre nem kell ruhát hordania.

Folyamatosan stresszelünk, hogy mi lesz, ha valami baja lesz a malacnak. De semmi gond, ma - valahol Spanyolországban - beszereztetett az utód. Nem olyan szép sem a külseje, sem a hangja, mint a svéd malacnak, de pótléknak jó lesz. Viszont nem mocskos. Egyelőre. A pihent agyú lányok szerint Antonio Banderöff, a szenvedélyes spanyol gumimalac. Éppen a lattéjét fogyasztja.

xxx

Tésai reggeli

Tésára mindig úgy érkezünk, mint a sátoros cigányok, százezer csomaggal, köztük rengeteg kajával. Bolt nincs a faluban, a legközelebbi lehetőség valamelyik 8 km-re lévő szomszéd falu, iszonyat rossz úton, kocsival 20 perc, biciklivel 30. Egyikben sincs eszeveszett nagy kínálat, sokkal jobban járunk, ha visszük magunkkal, amit enni akarunk. Na ezért cuccolunk annyit. De mindig túlzásokba esünk. Mindenesetre a nagy pakolásban általában valami nagyon fontosat és pótolhatatlant otthon hagyok. Most például az otthon gondosan megfőzött és megcsinált kölesemet és hummuszomat. Ha így kell írni. Meglehetősen hisztis voltam miatta. Egy nap sírás után a vámosmikolai boltban vettünk kukoricadarát (ez volt a rizs mellett az egyetlen gluténmentes opció), és így lehetőségem nyílt újra felfedezni. Hogy milyen finom, és milyen gyorsan elkészül. Minden nap azért nem szeretném kukoricával tömni magamat, de néha azért beleférhet. Szóval ez volt az egyik lehetőség, sok-sok gumibarack összevágva, rá a vízben megfőzött, aztán fahéjjal és kis kókusztejjel ízesített kukoricakása, erdei szederrel meg mandulával.

Egy másik. Reggel ugye mindig tudtam fényképezni. Gumibarack, rizs, szilva, mandula és kesu. A rizs vízben szétfőzve, utána ebbe is kis kókusztej (mondjuk egy evőkanálnyi) és fahéj. A tetején a Joli szilvájából főzött szilvakrém van, mert az volt kéznél.

Talán ez volt a legjobb. Az alja ugyanaz (barack és rizs), a tetején olívaolajon sütött alma. Nagy serpenyőben nem zsúfolva kell sütni, pár perc, és szépen karamellizálódik és megpirul az alma, tényleg isteni.

DT ragaszkodott hozzá, hogy az ő reggelijeit is lefényképezzem:) Ő más stílusban adja elő:) A tálban paprikás disznófejhús van (mondtam már, hogy közös koszton vagyunk az ebekkel, ámbár az övékből kihagytam a fokhagymát és a pirospaprikát). Az alsó képen az egyik a nagymarosi piacon kapható frenetikus kecskesajt, a másik DT saját zsályás-fokhagymás sajtja, ezt rendszeresen gyártja magának. Az üvegben a párolt disznó van (közös koszt).

Napi cukinak meg megint eb. Kóficka kicsit gömbölyűbb lett, de minden gramm jól áll neki. Ez annyira nem előnyös kép, de olyan cuki. Kis töltött zokni. Zsuzsi valahogy mindig beszivárog az ágyunkba. Pici fejét, remélem, nem nyomja a párna.

Tésai menü 2.

Két hétig voltunk lent, cukkinit ettünk cukkinivel. És nem untuk meg. A cukkini a legcukibb konyhakerti cucc, nő, mint a bolondgomba, és ontja a terméseit. DT tököt és két-háromféle cukkinit palántázott, jó későn, kiültette a hideg tésai kertbe, és amikor leérkeztünk, tele volt különböző méretű és formájú tökfélékkel, főleg a gömbcukkini teljesít nagyon jól. Hamarabb kellett volna leszedni, de már ekkorák voltak, amikor leértünk:

Ezt gyorsan leszedtük, a többit meg folyamatosan szüreteltük. Minden nap meglátogattuk őket, és biztatgattuk, nőjenek. Amikor eljöttünk, irtó sok icipici volt, remélem, most hétvégére szépen kigömbölyödtek, és megint ehetünk cukkinit cukkinivel. Párat le is fényképeztem nektek.

Volt például sörmentes (és gluténmentes) sörtésztában sült tök bazsalikomos paradicsomsalátával. Van otthon egy görög bazsalikomunk, ő is jött velünk nyaralni:

Imádjuk. Sokkal jobb, mint a többi, mert ez a kis bokor egész nyáron kiszolgál bennünket, irtó intenzív az íze, nem kell sok belőle. Picike és kompakt. A gluténmentes sörtészta pont úgy készül, mint a másik, csak nincs benne sör, és gluténmentes a benne lévő liszt. Szóval egy sűrű palacsintatészta barna rizslisztből, köleslisztből, tápiókakeményítőből, tojással és vízzel. Meg egy csipet sütőporral. Azt hiszem, volt  benne egy kis kukoricaliszt is, a ropogósság végett:) Ha lett volna lent csicseriborsólisztem, akkor még a tojást is ki lehetett volna hagyni. A cukkinit/vagy tököt feldarabolom, legalább fél órára besózom. Utána, ha nem felejtem el, jól átmosom, leszárítom. Aztán mártom és sütöm. A salátához felvágok pár hagymát, azt is besózom, és azt is hagyom állni, így elég szépen megszelídül. Aztán kimosom belőle a sót. Egy nagy tálba zúdítom a feldarabolt paradicsommal. Olívaolaj, citromlé vagy balzsamecet, bors. És persze sok bazsalikom. Isteni, főleg így együtt. Azért az olajban sütés miatt két hétben egyszer pont elég volt, nem vágytunk megismételni még egyszer. (Sütő nincs lent, szóval olyan opció nem volt.)

Aztán volt fokhagymás cukkiniragu falafellel, ezt is nagyon jó volt. A fokhagymás cukkiniragu bármikor bármilyen mennyiségben jöhet, egy hagymás-sok fokhagymás alapra megy rá a feldarabolt cukkini, és úgy ízesítem, ahogy kedvem van. Bazsalikom, oregánó, kapor, kömény, római kömény, paprika, pici paradicsom, mindenféleképpen isteni. A falafel is nagyon jó volt, semmi extra, beáztatott, ledarált csicseri ízesítve.

Volt persze kapros tökfőzelék is, imádjuk. Ez is egy hagymás-fokhagymás alappal indul, rá a reszelt tök, pici balzsamecet, só, aztán a végefelé sok-sok kapor, és a legvégén behabarom rizsliszttel. Egyszer szalonnás tojással ettük, másnap meg párolt disznóval (Zsuzsika csirkementes diétán van, így aztán közös koszton vagyunk időnként).
Volt még legalább kétszer serpenyős cukkiniragu (lásd fent) édeskrumplival, azt is nagyon szeretjük. Meg egy nagy adag kapros tökleves, hát szinte mint a főzelék, csak ecet nélkül. Tuti volt cukkinis tészta is, ez is zöldséges, kicsit túlfűszerezett cukkiniragu, főtt tésztával összekeverve (talán ez volt a legfinomabb vacsink, talán). Mindig későn reggeliztünk (majd lesz egy reggelis poszt is), délután max. valami nasi, szóval mire megfőtt a vacsi, mindig sötét lett, csak akkor tudtam fényképezni, ha maradt másnapra, irtó vacak képeket csinál a telefonom, ha nincs neki elég fény.
Kétszer is voltunk gombászni, először két-három incuri rókagomba volt a zsákmány, másodjára már sikerült összekaparni egy evésre valót:

Ez is egyszerűen lepirítottuk, ilyen szép, friss gombát nem kell túlragozni. És puliszka volt mellé, hát, ez sem volt rossz.

Csináltam még egy reggelire való tojásos cukkinikrémet is, ezt is sok kaporral, ez is isteni volt. 

Sajnos haza kellett jönni, pedig volt még cukkini is, meg ötletünk is lett volna, hogyan együk meg.

Napi cukinak meg természetesen ebek. Mielőtt lementünk volna, takarítottunk és pakoltunk. Itt épp ki lettek telepítve a benti kosarukból. Annyira édesek, hogy valahogy mindig párban csinálnak mindent. Mi lesz itt?