Tejmentes kókuszgolyó

A hétvégi kirándulásra hozta Gabi ezt a tejmentes kókuszgolyót, és a maradékot nekem is adta. Eddig nem voltam oda ezért a desszertért, de most megkóstoltam, mert éppen gyűjtöm a tejmentes recepteket, és kiderült, hogy finom. Ehhez az is kell, hogy ezek a golyók ilyen picikék legyenek, egy-egy falat mindegyik. Persze lehet kényeskedve két-két falatban is enni, ez mindegy, a lényeg, hogy nagyon vonzó a méret. A kicsik aranyosabbak szerintem.

Hozzávalók:

• fél csomag (kb. 25 dkg) kekszmorzsa
• 3 evőkanálnyi holland kakaó
• kb. 2 púpozott evőkanál szilvalekvár
• 1 evőkanál méz

Ezt kell jól összekeverni, összegyúrni, és a pici golyócskákat kókuszreszelékben megforgatni. Ha nem áll össze, akkor lehet hozzálöttyinteni egy pici magtejet, de ebben nem volt.

Azt írtam már, hogy a Csúcs-hegyen voltunk hétfőn Gabival, és ott volt ez a gyönyörű fa, vagyis annak a gyönyörű gyökere. Legyen ma ő a cukiság.

Beától találtam egy nem tejmentes kókuszgolyót a blogon, abban van vaj, nem lehet rossz az sem.

Kinder bueno

A katasztrofálisan sikerült kinder pingui sütim után megfogadtam, hogy soha többet nem készítek semmit, aminek "kinder"-rel kezdődik a neve. Nem mintha nem izgatott volna a többi ilyen süti, hiszen a csoki változatát mindegyiknek szeretem. De azóta sem vitt rá a lélek, hogy bármelyiknek is nekiálljak.

Miután a pinguit megsütöttem, felhívtam Esztit, hogy elsírjam neki, milyen rossz lett, hiszen előtte ő biztatott, hogy biztosan szuper lesz.
Nem tudom, hogy a csalódottságom hatására vagy sem, de végül úgy döntött, hogy egy másik kinder süteménnyel, a buenóval vár minket. És milyen jól tette! Miután a fél tepsit én faltam be ebből a sütiből, egészen kedvet kaptam az elkészítéséhez. Mert persze Eszti szerint ez is olyan egyszerű...na igen, neki. :)

Hozzávalók a tésztához:
- 6 tojás fehérje
- 6 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt
- fél csomag sütőpor
- 15 dkg darált mogyoró
- 1 evőkanál étolaj
A tetejére: mogyorókrém

A tésztához a tojásfehérjéből kemény habot verünk, apránként hozzáadjuk a cukrot. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a mogyoróval, és óvatosan belekeverjük a tojáshabba, közben belecsurgatjuk az étolajat is. A kész masszát kb. 35x25 cm-es kivajazott, -lisztezett tepsibe tesszük, majd 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A tészta tetejét még melegen megkenjük mogyorókrémmel.

Hozzávalók a krémhez:
- 1 liter tej
- 6 db tojás sárgája
- 35 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg csokoládé (nincs információm arról, hogy milyen)
- 50 dkg vaj/margarin
Közé:
- 15 dkg háztartási keksz
- tej
Tetejére:
- 5 dl habtejszín
- 2 csomag habfixáló
- ízlés szerint cukor
A tejben csomómentesre keverjük a tojássárgáját, a vaníliás pudingport, a lisztet és a cukrot, majd az egészből egy sűrű krémet főzünk. Elfelezzük. A csokoládét megolvasztjuk és a krém egyik feléhez dolgozzuk. Kihűtjük.
A vajat/margarint habosra keverjük és két részre osztjuk. A sárga és a csokis krémhez dolgozunk egy-egy részt.
A mogyorókrémmel megkent tésztára rákenjük a sárga krémet, ezt beborítjuk tejbe mártogatott háztartási keksszel. Erre jön a csokis krém. Tetejére a tejszínből, cukorból és habfixálóból vert kemény habot simítjuk.
Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.


Így leírva tényleg nem tűnik olyan bonyolultnak. És ha hozzávesszük, hogy milyen finom, mindjárt megér egy próbát. Fogyókúrázóknak nem ajánlom. Egyrészt, mert tömény édességbomba, másrészt pedig nem lehet leállni az evésével. :)

Kekszszalámi

Egy szép fémdobozt kaptam egyszer Évától szülinapomra, és volt benne egy üzenet, hogy a receptjeim gyűjtésére kell használnom. Mára már színűltig tele a doboz, és tudtam hogy a legaljáról kell előbányásznom a keresett receptet, mert már legalább 10 éve van annak, amikor utoljára csináltam kekszszalámit. De nekiálltam megkeresni, amikor kisfiam az itthon található finom, pillekönnyű joghurtos tésztából készült csokis-kakaós házi rugelachra ügyet sem vetve, a South Park bámulása közben megevett félkiló háztartási kekszet NUTELLÁVAL! Na, adok én neked kekszet!

Jó tizenéve tanultam ezt a receptet egy barátnőm anyukájától, akinél egyik nyáron nyaraltunk Zalakaroson. A süti készítése közben özönlöttek elő az emlékek, mert egyik legemlékezetesebb nyaralásunk volt Tomával: ekkor bicikliztük körbe a Kisbalatont. Azon a nyáron - harmicas éveim elején - csúcsformában voltam, mivel itthon dolgoztam, így tudtunk nap mint nap biciklizni egész kora tavasztól őszig Vikivel, Mazsival és Tomával. Elmentünk Szentendréig, strandra jártunk, meg a Városligetbe, felfedeztük a Római-partot, sőt a Duna szemközti oldalát is végigbarangoltuk, bejártuk a Margit-szigetet, és még ezer érdekes és izgalmas helyet. És még ahhoz is elég bátor voltam, hogy a fiammal kettesben, kicsi autóm vonóhorgára szerelve szállítsam a bicikliket az ország másik végére egy számomra teljesen ismeretlen házaspár nyaralójába, hogy ott töltsünk egy hetet, mindezt a szent cél érdekében: körbebiciklizni a Kisbalatont.

Nem tudom Toma mennyi mindenre emlékszik az élményeinkből (általában sajnos nem sokra), de előttem van, mintha tegnap történt volna, mennyire izgultam, nehogy defektet kapjunk a kietlen országúton, ahol órákig emberrel nem találkoztunk, aztán hogy mennyire féltem Zalakomáron, amikor odarohantak biciklinkhez a helybeliek és kéregetni kezdtek ... féltünk tőlük. De ezután már csupa kellemes élmény várt ránk: a Kányavári-sziget, a hullámos padlózatú fahíd, az olajkutak, egy kisvakond, egy flakon vízzel leöntött kisfiam, és a vége felé a mérhetetlen fáradtság.

Na és a recept 1/2 adaghoz:

20 deka cukrot, 2,5 dkg kakaót és 0,8 dl (majdnem 1 deci) tejet gőz fölött 10 percig kevergettem. Ezután tettem bele egy lapos evőkanál lisztet, és még 5 percig főztem. Levettem a tűzről és a már előre elkészített 13 dkg vajat belekevertem, amikor felolvadt, 8 dkg vágott diót és 25 dkg mozsárban nagyobb darabokra tört háztartási kekszet is hozzákevertem. A masszából sütőpapíron (zsírpapíron, így van a receptben, de régen alufóliába tekertem) rudat formáltam és egy napig állni hagytam a hűtőben.

Ha jól sikerül - nem úgy mint most -, akkor gyönyörű vékony szeleteket lehet vágni a rúdból, éppen olyanokat, mint egy szép rúd téliszalámiból.

Sportszelet

Mivel a fiam Sportszelet-függő, már régóta szemeztem a blogokban ennek a sütinek a receptjével. Mindig elolvastam, és mindig tovább is léptem, mert annyira ellenszenves volt ez a rengeteg darált keksz, amivel készül. De múlt héten Nati hozott a párja által készített Sportszeletből és eldöntöttem, ha kekszmérgezést kapunk is, megcsinálom, mert annyira finom volt. El is kértem a receptet annak rendje és módja szerint, s bár majdnem biztos vagyok benne, hogy a gasztroblogokon is ugyanezzel a recepttel találkoztam anno, most mégsem linkelnék be senkit, hanem szeretnék legelsősorban is Nati párjára, erre az aranykezű fickóra hivatkozni!

Hozzávalók:

- 2 dl tej

- 20 dkg margarin (nálam persze vaj!)

- 20 dkg kristálycukor

- 50 dkg darált háztartási keksz

- 3 evőkanál kakaó

- vanília és rum ízlés szerint

A tejet összeforraltam a vajjal és a kristálycukorral, addig kevergettem, amíg minden fel nem olvadt. A darált kekszet összekevertem egy nagy tálban a kakaóval, és mivel nem volt elég sötét a keverék, adtam hozzá még egy evőkanálnyi kakaóport. Amikor szépen elkeveredtek, hozzáöntöttem a cukros-vajas-tejet, adagoltam hozzá egy kis rumot, majd még egy kis rumot, majd megint, s ezt így folytattam egy jó darabig. 1-1,5 decinél tartottam, amikor eldöntöttem, hogy nem adok hozzá több rumot, nyilván amiatt nem érzem elég rumosnak, mert alkesz vagyok. (De az is lehet, hogy a több éves rumomnak nincs már elég ereje, illata.)

Amikor a massza összeállt, egy sütőlemezre sütőpapírt terítettem és először kézzel, majd egy sodrófával ügyesen kinyújtottam. A receptben a javasolt vastagság 1 cm volt, tehát ehhez tartottam magam. Miután kilapítottam, kitettem az erkélyre hűlni.

Gőz fölött felolvasztottam olyan 10 dkg bevonó étcsokit és ezzel leöntöttem a sütit, majd egy hatalmas tortakéssel elkentem rajta, hogy valamennyire egyenletes és vékony réteget alkosson. Vékony szeleteket vágtam belőle és reménykedem benne, hogy elfogadható lesz a minőség.

Ezeket a képeket pedig Viki küldi Beának, hogy láthassa, Poczak is szeret a gazdiján szundítani. A történet pedig a következő:

Poczak békésen alukált a gazdik ágyán, majd arra ébredt, hogy nagyon megszomjazott. Erőt vett magán, lekászálódott a vizéhez, s mialatt ivott, ez a gonosz gazdi elfoglalta a jól bemelegített helyét. De mindez nem zavarta Poczit, miután szomját oltotta, visszamászott - de most már a gazdira -, és ott békésen elszundított.