Hajni makarónija

Nem tudom ki az a Hajni, ez a recept Stahl rózsaszín szakácskönyvében ezen a néven jelent meg, ezért muszáj nekem is így nevezni, mert különben soha nem fogjuk megtalálni itt a blogban.

Nekem is volt egy Hajni nevű barátnőm, de amióta közérttulajdonos lett és valahová elment az agya, azóta nem tudok róla semmit. Amúgy sem főzött nekem túl gyakran, 20 éves barátságunk alatt talán csak egyszer. Utolsó találkozásunk (is) nálam esett meg, eljött hozzám, lefikázta a rajzaimat, lefikázta az almás pitét is, amit mindig süttetett velem, mert elvileg imádta (de már nem), a tejszínhabbal is volt valami baja, és még néhány dologért leb@szott, amit szerinte nem jól gondolok, majd távozott. Amikor csuktam be az ajtót, az első gondolatom az volt, hogy utoljára láttuk egymást. És így is lett.

De nem emiatt nem csináltam még sose ezt a makarónit, hanem mert a krémsajt nem a barátom. Kivéve, ha Philadelphia a neve. A képen látható gyönyörűséget Viki főzte és tálalta és fotózta, és most döntöttem el, hogy megkóstolom, amint tudom. Vagy én főzök, vagy valamelyik nőcitől kunyizok egy kicsit. 

Szóval hozzávalók a könyvben:

• 50 deka makaróni
• 8 gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál olívaolaj
• 1 doboz 40 dekás hámozottparadicsom-konzerv
• 20 deka tejszínes krémsajt
• 1-2 deci tejszín
• só, bors
• 2 maréknyi friss bazsalikom

Hozzávalók Vikinél:

• 50 deka makaróni (egy zacskó)
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 doboz daraboltparadicsom-konzerv
• 2 doboz Philadelphia krémsajt (2 x 125 gramm)
• tejszín
• bazsalikom, oregano, só, bors

Hozzávalók Mazsinál:

• 40 deka makaróni (háromnegyed zacskó)
• 6-8 gerezd fokhagyma
• 2 doboz daraboltparadicsom-konzerv
• 2 x 20 deka tejszínes krémsajt (tömlős)
• tejszín
• bazsalikom, oregano, só, bors

A finomra vágott fokhagymagerezdeket olívaolajon megfonnyasztjuk, mehetnek rá a paradicsomkonzerv(ek) és a krémsajt(ok). Annyi tejszínt kell hozzáadni, hogy a mártás szép sűrű legyen. Só, bors, további fűszerek. Takarék lángon forraljuk, amíg kifő a makaróni is. Amikor elkészül mind a két összetevő, akkor csak össze kell keverni, és a végén sok friss bazsalikommal megszórni (ha van). Vagy sajttal, és mellé rukolát kínálni, ahogy a képen is látszik.

Mazsi azért csinál dupla szaftot, mert akkor aznap még úszik a szaftban (de azt meg lelopja, amikor langyos). Ha van friss bazsalikom, abból nagyon sokat tesz rá.

Emiatt a recept miatt az elmúlt években sokszor kikaptam, hogy nem található meg a blogban. Pótoltam!

Napi cukinak Amy, ahogy duzzog, amikor Viki dolgozni megy, és őt otthon hagyja egyedül:

Egy igazi lelkiterrorista. Meg kell a szívnek szakadni!

Milánói makaróni

Még 20 évvel ezelőtt a SZOT Központi Iskolán dolgoztam; a vidéki hallgatóknak kollégiumot (nyáron szállodát) és éttermet üzemeltettek, és ebben az étteremben a dolgozóknak is főztek úgy, mint a SZOT üdülőkben annak idején: volt A és B menü (olcsón) és minden héten előre kellett jelölni, hogy mit szeretnénk enni. Ha felbukkant az étlapon, én mindig milánói makarónit vagy milánói sertésbordát rendeltem, és sokáig jártam az étteremvezető nyakára, hogy szerezze meg a milánói szósz receptjét a szakácsoktól. Ha jól emlékszem, így került családunkhoz ez a recept.

Hozzávalók:

• egy fej hagyma
• 20 dkg füstölt tarja, comb, karaj vagy bármi más
• 20 dkg gomba
• 20 dkg sajt
• 7 dl házi paradicsomlé (vagy 1 db "fácános", vagy 2 db másmilyen paradicsom konzerv)
• 50 dkg makaróni

Most, mivel ilyen zsíros húst sikerült szereznem, azzal indítottam, hogy kicsi olajban megsütöttem a kis kockákra vágott tarját, hogy kisüljön belőle a zsír, majd erre dobtam rá az apróra vágott hagymát. Általában fordítva szoktam indítani: hagyma, utána füstölt hús. Miután mindkettőt megdinszteltem, jöhet rá az apróra vágott gomba, természetesen kicsivel több, mint 20 deka, (inkább 40). (Megjegyzés Csincsillának: Toma sem eszi meg a gombát semmilyen formában, kivéve ezt!) Emlékszem, régen nem kellett sózni a milánóit, sőt akkoriban gyakran elsóztuk a füstölt hússal, de mostanában már gyanítom, hogy ezek a húsok füstöt nem láttak, csak aromát, így hát kellett sót is szórnom a szószba. Tehát jöhet a só, bors.

Egy másik edényben olajon sütni-főzni kell a paradicsomszószt, ettől kicsit édeskéssé válik. Erre az utasításra viszont határozottan emlékszem, akár a SZOT Iskoláról származik a recept, akár máshonnan. Néha így csinálom, mint most is, néha pedig egyenesen a hagymás-füstölt húsos-gombás cuccra öntöm a paradicsomot.

Amikor mindkét edényben elkészülnek a dolgok, a jól besűrűsödött paradicsomszószt átöntöm a másik edénybe és még kicsit összefőzöm. Ilyenkor szoktam egy kis cukrot és szerecsendiót (!) szórni a mártásba, ez szerintem tesóm ötlete, és a gyerekek így szokták meg, nem lehet semmi más fűszert használni nálunk! Egyszer próbáltam oregánót, de akkor nekem kellett megennem mind a négy adag milánóit.

Amikor a makaróni is megfő, egy kis isteni mártással összekeverem, majd rászórom a reszelt sajtot. Toma még egy bónusz adag szószt is kapott a tésztájára:

És itt látható a makaróni:

A milánói makaróni nem tévesztendő össze a bolonyai spagettivel! Egyik legnagyobb különbség, hogy a milánói makaróni makarónival készül, a bolonyai spagetti pedig spagettivel, azzal a tésztával, ami a makaróni belsejéből hiányzik! :-)