Megint rétes!

A címben van némi irónia, nagyon ritkán csinálok rétest, nem is tudom, miért, elvi kifogásom nincs ellene, szeretjük is, gyors is, de valahogy tényleg ritka nálunk. Volt már azért a blogban bőven:
- Andi cseresznyése

itt ráadásul szépen le is fényképez mindent, egyetértek minden szavával. Csak persze én nem olívaolajat használok, hanem olvasztott vajat, és sosem pakolok ki  mindent ilyen szép rendesen.

- Tepsis rétes tőlem, a nagyon lustáknak.

- Egyszerű rétes házi tésztából Magdi nénitől


- Banános rétes Anditól

-  Jugó rétes, ami csak majdnem rétes

Hogy visszatérjek a történet elejére, mindenesetre rám jött a rétessüthetnék, többek között azért, mert volt feleslegben némi keserű mákom és fél kiló nem keserű túróm. És nagyon gyorsan meg akartam tőlük szabadulni, sikerült is.

Mákos rétes alfejezet
A Melindáéknál annyira finom mákos rétest kaptunk, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni. Az enyém sajnos nem lett annyira jó (lehet, hogy ízlett volna, ha nem ahhoz mérem:)). Az biztos, hogy a mákot valamivel lazítani kell, mert magában nagyon nyomi. Van ugye a klasszikus tökös-mákos, de azért az tényleg nem olyan este nyolckor nekiugrok dolog.  Az Andi írja a tojáshabos lazítást, ezt még nem próbáltam, de azt hiszem, másra vágyom. Biztos lehetne valami búzadarás történet is, de azt sem szeretném. Szóval nagyon megtetszett a Melinda almás megoldása, valami olyasmit próbáltam én is előadni. Ja, és nagyon fontos, hogy milyen réteslappal nyomulunk, nagy különbségek vannak. Én most kivételesen jót vettem, természetesen elfelejtettem lefotózni, majd egyszer pótolom.8 lap volt benne, 40x40 cm-esek, nem az a hártyavékony selyempapírszerű kivitel.

Töltelék:
- 25 dkg darált mák (sajnos kicsit keserű nálunk, sokat segített volna, ha nem az)
- cukor vagy ilyesmi
- vaníliakivonat
- 4-5 evőkanál darabos házi meggylekvár
- 1 marék mandulalapka
- 7 dkg vaj


A vaj kivételével mindent összekeverünk. Az Andi módszerével két rudat betöltünk, aztán még felülről is alaposan megkenjük olvasztott vajjal.

Túrós-meggyes rétes alfejezet

Itt is az a fő feladat, hogy valamivel fellazítsuk a túrót. Búzadara és tojáshab nem játszik. Egy-két főtt krumpli jót bír tenni, csak az arányokat nem szabad elbénázni. Most héjában sült krumpli ment bele, mivelhogy maradt a vasárnapi ebédről, azért a héját leszedtem.

Töltelék:
- 50 dkg túró
- 2 közepes sült krumpli
- cukor vagy olyasmi
- vaníliakivonat
- fél üveg darabos házi meggylekvár
- 2 evőkanál barna rizsliszt
- 7 dkg vaj

Aprítógépben pépesítettem a krumplit, utána a vaj és a rizsliszt kivételével mindent összekevertem. Andi-féle ámbár vajjal történő kenegetés, aztán a túró alá szórtam 1-1 kanál rizslisztet (nedvességfelszívandó célból), töltés, tekerés, tepsibe pakolás, újabb vajjal való tocsogtatás. Ebből is két rúd lett.

Forró sütőben egyszerre mind megsült, elég jó is lett.

Vargabéles

A vargabéles apu reszortja (hogy hű legyen a nevéhez :) ), mint ahogy még jó néhány más dolog is, például a rizsfelfújt. Viszonylag sűrűn előfordul nálunk, mert a család nagy része szereti. Én sajnos nem. Ahogy már említettem párszor, elég érdekesen viszonyulok az édes túrós ételekhez. Némelyiket megeszem, némelyiket nem.
Viszont bátran mondhatom, hogy apu finom vargabélest készít, mert nagy népszerűségnek szokott örvendeni családom körében.


Több féle tésztával láttam már elkészítve vargabélest, manapság elég gyakran cérnametéltet főznek bele. Apu mindig fodros nagykockával készíti, de úgy tudom, eredetileg házi készítésű metélttel vonult be a köztudatba. Az egészen bizonyos, hogy Erdélyből származik ez az étel, viszont mára már szerves részét képezi a magyar gasztrokulturának. Ezen az oldalon olvashatunk egy kis érdekességet a vargabélesről.

Apu receptje pedig a következő.

Hozzávalók:
- 2 csomag réteslap
- 5 dkg + 5 dkg vaj
- 2-3 evőkanál zsemlemorzsa vagy búzadara
- 30 dkg fodros nagykocka tészta
- 50 dkg tehéntúró
- 2-3 dl tejföl
- 10 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 4 tojás
- kb. 10 dkg mazsola
- citrom reszelt héja
- csipet só

A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük és összekeverjük 5 dkg olvasztott vajjal.

A 4 tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a krumplinyomón áttört túrót, a tejfölt, az előzőleg beáztatott, lecsepegtetett mazsolát és alaposan összevegyítjük.
A tojásfehérjékből 1 csipet sóval kemény habot verünk és óvatosan beleforgatjuk a túrós keverékbe, majd ezt az egészet elkeverjük a főtt tésztával.


Kivajazunk egy mélyebb tepsit és kibéleljük 4 db réteslappal. A lapok közét megkenjük olvasztott vajjal, hogy össze ne ragadjanak és akkorára hajtogatjuk mint amekkora a tepsi. Megszórjuk 2-3 evőkanál zsemlemorzsával vagy búzadarával, belesimítjuk a tésztát. Betakarjuk a másik 4 hajtogatott-vajazott réteslappal, a tetejét is megvajazzuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt ropogósra sütjük.

Porcukorral megszórva kínáljuk. Sokan lekvárt is szoktak enni hozzá, nálunk még nem fordult elő ilyen. :) Főételként és desszertként is megállja a helyét.

Jugó rétes

Ez Éva kedvenc sütije, Zsófinál kóstolta először Pécsett. Amikor a név pontos írása miatt az imént rákerestem az interneten, legnagyobb meglepetésemre ezt a Vidék íze receptet adta ki - szerintem Zsófi is ebből dolgozott! :-) Én viszont kicsit eltérő receptet kaptam, nyilván egy elírás miatt: egyrészt másfél pohár olajat diktált Éva a fél pohár étolaj helyett, és a tetejére tojással ÉS olajjal lekenést, pedig vagy egyik vagy másik kell. Nem baj, így is akkora sikere lett, hogy csak kapkodtam a fejemet!

Íme a hozzávalók hosszú listája:

- 3 pohár joghurt

- 1,5 (!) pohár étolaj (azért írok mégis ennyit, mert én így készítettem és nem tocsogott az olajban)

- 3 tojás

- citromhéj (én kihagytam)

- 3 pohár búzadara

- 2 pohár kristálycukor

- 1 zacskó vaníliás cukor

- 1/2 zacskó sütőpor

- 1 csomag réteslap

- magozott meggy

A tetejére:

- étolaj VAGY felvert tojás

Azzal kezdtem, hogy az 1 pohár joghurtomból Csincsilla receptjét követve háromszoros mennyiséget csináltam, ezzel is csökkentve az amúgy sem magas előállítási költségeket. A joghurtos poharat kimostam, megszárítottam és félretettem mércés pohárnak.

Éva, mivel grízessüti-függő, gyakran készíti magának ezt az édességet, de kénytelen spórolni, ezért ki szokta hagyni a sütiből a réteslapot és a meggyet is, egyszerűen csak egy grízes-joghurtos sütit készít. Biztos vagyok benne, hogy úgy is ehető.

Először összekevertem a folyékony hozzávalókat: a joghurtot, a tojásokat és az olajat. (A felvert tojásokból félretettem 2-3 evőkanálnyit a süti tetejéhez, hogy ne kelljen egy újabb tojást beáldozni.) Ebbe a folyékony masszába kevertem a vaníliás cukrot és a sütőport, majd kanalanként adagoltam a grízt és a cukrot (ezeket egy másik tálban előbb összekevertem). Amikor mindent mindennel összekevertem, először is iszonyúan megrémültem a mennyiségtől, majd elővettem a nagyobbik, 26x35 cm-es tepsimet, kibéleltem sütőpapírral, majd egy réteg réteslappal (a réteslapot ollóval megfelelő méretűre vágtam a tepsi aljába). A tepsibe öntöttem a grízes keverék felét, beleszórtam egy jó nagy adag magozott, olvasztott meggyet, ráfektettem még egy réteg réteslapot, ráöntöttem a keverék másik felét, ide is szórtam magozott olvasztott meggyet jócskán, befedtem a maradék réteslappal és lekentem mindennel, amit Éva diktált. 150 fokon 70 percig sütöttem úgy, hogy az utolsó 10 percben rákapcsoltam a légkeverést is, hogy a sütim teteje jó ropogós legyen. Amikor kivettem a sütőből, egy papírtörlővel még forrón leitattam a tetejéről az olajat... Midenki szerint nagyon finom lett! (Kivéve persze a fiamat, aki csak azért nem ... ööö, hogyismondjam ... távolította el a szájából a kóstolónak belegyömöszölt falatot, mert lusta volt felállni a tévé elől és elcammogni a szemetesig)

Na és ezzel a sütivel szeretnék megemlékezni arról, hogy Apu ma lenne 76 éves, és ugyanezen a napon született Marcsi is, akinek nagyon boldog születésnapot kívánok innen is! :-)

Lusta háziasszony cseresznyés rétese

A recept Anyucitól van, pedig ő nem is volt lusta. Élete végéig kézimunkázott, könyveket, újságot olvasott, befőzött, kirándult, nagytakarított :-). [Emlékszem, amikor annyi idős lehetett, mint most én, félévente átrendezte a szobát, a régi nehéz bútorokat egyedül húzogatva egyik faltól a másikig. És később is, amikor már nem rendezte át annyiszor, akkor is rendszeresen kitakarított minden bútor mögött: nem is találtunk nála porcicát még a könyvszekrény mögött sem!] Amikor nagyon elfáradt, pihenésképpen rádiót hallgatott vagy tévét nézett. Tőle tudtuk meg a könyvújdonságokat, amiket feltétlen el kell olvasni, sőt ha ő olvasott valamit először, aláhúzta nekünk a fontosabb gondolatokat. Minden érdekelte a világból, mindenről volt véleménye és mindig határozottan tudta mi a jó és mi a rossz. (Én néha elbizonytalandom.) Ilyen volt ő, s aztán amikor már nem volt hajlandó bekapcsolni a rádiót sem, tudtuk, meg vannak számlálva a napjai.

Anyuci horgolta ezt a szépséges alátétet.

Későn kapcsoltunk Évával, hogy megkérjük anyukáját, horgoljon ilyen szép tányéralátéteket mindkettőnknek, mert kerek asztalainkhoz ritkán lehet szép kerek alátéteket kapni. Biztos boldog lett volna, hogy szükségünk van a keze munkájára! És mi is, hogy ilyen szépségeken ehetünk.

Nem is lehet lusta az a háziasszony (és háziember), aki értékes szabadidejének egy részében szívesen süt-főz szeretteinek. Lustának csak azért nevezem, mert nem én gyúrtam és nyújtottam a rétestésztát, hanem boltban vásároltam. Nem is tervezem a házi készítést, mert nagyon nehéznek tűnik, ráadásul nekem CSAK KEREK ASZTALOM VAN! :-) - azon nem lehet jól kihúzni.


Azzal kezdtem, hogy - mint ahogy Bea bejegyzéseinél megszoktuk - magam elé készítettem az összes hozzávalót: réteslap, olaj, zsemlemorzsa, dió, cukor, gyümölcs, fahéj ... és a recept. Máskor nem szoktam ennyire előkészülni, de a rétesnél ha nem így csinálom, mindig kifelejtek valamit. És bármennyire is ijesztőnek tűnik, én olajjal szoktam megkenni a tésztát, ráadásul olivaolajjal. Még soha senki nem vette ezt észre. Ha valaki mégis idegenkedne tőle, olvasztott vajra cserélheti.

Ezután egy tiszta konyharuhára széthajtogattam a 6 lapos rétestésztát és az alsó két lapot kiterítve hagyva, a fölső négyet újra összehajtogattam és visszatettem a zacskójába, nehogy kiszáradjon, amíg a többivel dolgozom. A (kettőből a) felül lévő lapot teljes széltében és hosszában vékonyan megkentem olajjal. Nem szoktam vizes konyharuhával bajlódni, és semmiképpen sem szoktam minden egyes tésztalapot megkenni olajjal, mindig csak a fölsőt!

Az alsó 10 centis sáv kivételével az olajozott tésztát leheletnyit megszórtam házi zsemlemorzsával, erre egyenletesen egy kis (úgy 2-3 evőkanál) kristálycukrot szórtam és meghintettem aprított dióval. [A diót szorgos kis rabszolgakezek pucolták tavaly Kisnánán. Ne is reménykedjetek, most sem ússzátok meg! :-)]

Ezután kevés magozott cseresznyét osztottam el a cukros-diós felületen. Ha meggyes rétest készítettem volna, ekkor következett volna egy újabb cukrozás, de most ezt a lépést kihagytam és rögtön fahéjjal szórtam meg a gyümölcsöt (Marcsi ezt a lépést kihagyhatja!).

A rétes jobb és bal szélét 1-2 centi szélességben visszahajtottam (mint a banános rétesnél), majd a konyharuha segítségével elkezdtem feltekerni a rétest. (Általában nem szoktam a jobb és bal oldalát visszahajtani, és akkor sem hullik ki belőle a töltelék, de ezt most be akartam mutatni, mert a banános rétes leírásánál Csincsilla nem értette, mi a feladat.)

Ezután a feltekert rétesrúd közelébe helyezem a sütőpapírral letakart sütőlemezt, és egy gyors és határozott mozdulattal átemelem rá a rudat.

Amint a helyére került, azonnal megkentem olajjal nehogy kiszáradjon, és így várakozott arra, hogy a maradék 4 réteslapot is pontosan ezzel a módszerrel feldolgozzam.

Így a 6 lapos réteslapból 3 rúd rétesem lett. Amikor mind a három rúd beolajozva pihent a sütőlapon, betoltam a tepsit a 180 fokra előmelegített sütőbe 12-15 percre.

Amikor elkészült, recés élű kenyérvágó késsel szép szeleteket vágtam és igyekeztem visszafogni magam, nehogy mindet felfaljam még melegen!

Rétesvariációk:

Meggyes rétes: ugyanez az eljárás, csak kicsit több cukrot szoktam használni.

Diós rétes: Stahl: Büntetlen örömök c. szakácskönyvében szerepel. Bár nem szó szerint követtem a receptet, de az nagyon tetszett benne, hogy a diós tölteléket fellazítja két tojásfehérjéből vert kemény habbal. Ezáltal tényleg nagyon laza diótölteléket kaptam, ráadásul még elhasználtam két tojásfehérjét a mélyhűtőből. Szerintem zseniális ötlet! A diós tölteléket viszont nem az egész felületen kell szétosztani, hanem csak egy 4 cm széles sávban a réteslap egyik oldalával párhuzamosan. Ezután lehet feltekerni.

Mákos rétes: Igaz, rétesnek nem próbáltam ki a tojásfehérjés máktölteléket, de bejgliben igen, és annak is nagyon jót tett ez a kis újítás.

Csokis-meggyes, azaz feketeerdő-rétes: Ez ma jutott eszembe, talán a vasárnapi meggyszedés után már ki is próbálom!

Banános rétes: Leírása itt olvasható.

Mint tudjuk, a variációk száma végtelen, én eddig ezeket próbáltam. A sós rétesek nem vonzanak, de talán egy túrós, vagy egy szilvás rétes még bele fog férni az életembe! :-)

Mivel én nem ismerem a házi rétestésztából készült réteseket, azt mondom, talán nem is éri meg az a sok küszködés a tésztával, merthogy a bolti tésztából készült rétes ugyanolyan finom pedig milyen pici energiabefektetés és időráfordítás szükséges hozzá. Talán félóra az egész hadművelet az elejétől a végéig - és akkor már meg is kóstoltam!

Ropogós epres kosárkák

És akkor még mindig epermánia: kedves vizsgára készülő olvasóimnak küldöm szeretettel ezeket a kosárkákat. (Azon belül is elsősorban a két Mazsinak: Mazsollának és Mazsolinónak!) Nem nagy dolog előállítani ezt a desszertet, mindössze egy szabad délutánra van szükség hozzá, amibe beleértendő a mosogatással töltött idő is. A kosárkák eltüntetése, ha akár csak egy embert veszünk is, nem tart tovább 5 percnél. Hát még ha az az ember unokatesóm, Éva! :-)


Nem találom az epres listámat, de két finomságra fejből is emlékeztem, s Évának ebből a kettőből kellett ma délután választania, melyiket csináljam meg neki. Azt mondta, egyik rosszabb mint a másik. Aztán mégis hozzájárult ezeknek a kosárkáknak a kipróbálásához, és ahogy telt az idő, és körvonalazódni kezdett a finomság, Éva egyre türelmetlenebbül várta, hogy elkészüljek. Türelem pedig kellett volna, mert amit egy ilyen sütin el lehet rontani, azt el is rontottam: első adag kosárkáim szénné égtek az előírt 7 perces sütési idő alatt, a tejszínhab nem verődött fel, a zselatin nem kötött meg, persze mostanra a megmaradt eperkrém kőkeménnyé szilárdult a hűtőben, de délután erre nem volt hajlandó.

Megint azt mondom, hogy az alapötletet a Mindmegettén találtam, de Évával közösen sem tudtunk rájönni a leírás alapján arra, hogy hogyan kellene a kosárkákat elkészíteni. Így hát saját ötletünket használtuk:

Hozzávalók 24 darabhoz:

- 1 csomag 6 lapos réteslap

A töltelékhez:

- 50 dkg eper
- 1 csomag vaníliás cukor
- 4 evőkanál porcukor
- 2 dkg zselatinpor
- 1,5 dl natúr joghurt
- 2,5 dl tejszín

A 12-darabos muffinsütő mélyedéseit olvasztott vajjal kikentem. A 6-lapos réteslapot magam elé terítettem, majd elnegyedeltem. Laponként felvettem a negyedeket és még négyfelé hajtogattam, így gyömöszöltem óvatosan a muffinsütő mélyedésébe. (A 12 lyukat pont a rétestésztaadag felével tudtam kitölteni. Na és ezt az első adagot sikerült szénné égetnem, de szerencsére ott volt még a réteslapok másik fele, azaz 12 db negyed lapocska!) Az így kialakított kosárkákat az olvasztott vaj másik felével beecseteltem és betoltam a sütőformát a 200 fokos sütőbe 3 és fél percre.

Ezalatt elkészítettem a tölteléket: kábé félkiló epret megmostam, lecsumáztam és az aprítógépbe dobáltam. Hozzáadtam még egy csomag vaníliás cukrot, és 4 evőkanál porcukrot, majd összeturmixoltam. A zselatint a (házi) joghurtban addig kevergettem és melegítettem, amíg fel nem olvadt, és amikor ezzel megvoltam, hozzáöntöttem az eperpürét. A tejszínt robotgéppel felvertem, majd hozzáadtam a joghurtos epres keveréket. A kosárkákat egy szép tálra kiszedtem, megtöltöttem az eperkrémmel, és tálaltam.

Ez itt Éva adagja

Ez az enyém

Ha egy kicsit jobban megszilárdult volna, tökéletes lett volna! Talán holnap újra megsütöm a kosárkákat és megtöltöm a maradék eperkrémmel. Ezt a krémet recept szerint csillagcsöves nyomózsákkal is lehetne a kosárkákba nyomni. Amit nem vettünk észre, Éva, az az a mondat, hogy miután a habzsákból vagy evőkanállal a ropogós kosárkákba töltöttük az eperkrémet, "annyi időre hűtjük be, amíg a krém megdermed"...

Banános rétes

Régen a réteslap is a mumusaim közé tartozott éppúgy, mint a kelt tészták és a piskóták. (Mint tudjuk, a piskóták még ma is.) Persze nem a házi rétestésztára gondolok, mert azzal sohasem próbálkoznék, hanem a boltira. 10-15 évvel ezelőtt csakis olyan réteslapokat vettem, amik már a kicsomagoláskor porlottak, képtelenség volt őket feltekerni, a használati utasításukban az állt, hogy vizezett konyharuhában kell őket tartani kis ideig, persze ez sem használt. Hiába tartottam be minden előírást, számtalanszor kellett kidobnom már sütés ELŐTT a réteseimet csak amiatt, hogy a konyhapultról nem lehetett átemelni a tepsire, gondolom a rossz minőség miatt. De én ezt nem tudtam, azt hittem, én vagyok béna.

Aztán úgy 3-4 évvel ezelőtt Anyucinál ettem egy felejthetetlen ízű cseresznyés rétest, amit képtelen voltam abbahagyni, annyira finom volt. Addig-addig könyörögtem a receptért, míg egy alkalommal Éva megtanított Anyuci-módra rétest sütni. Azt nem tudom megmondani, hogy a mostani réteslapok jobb minősége, vagy Anyuci technikája miatt, de azóta teljes harmóniában élünk együtt: a réteslap és én.

Ez is egy Stahl-recept, és évek óta készülök kipróbálására, de eddig sosem jött össze, mert vagy banán volt itthon, vagy réteslap. Egyszerre a kettő sosem. Ha banánt vettem, és vártam a megfelelő alkalomra, akkor mire a réteslapot beszereztem, Toma megette az összes banánt, aztán tartogattam a réteslapot a hűtőben, de mindig lejárt a szavatossága, mire újra banán került lakásba. Nem tudom, miért volt olyan bonyolult ezt összehozni, de most végre sikerült!

Hozzávalók:

- 1 csomag 6 lapos rétes
- 5 dkg olvasztott vaj
- 2 db banán
- 15 dkg csokis mogyorókrém (Nutella)

A réteslapokat magam elé terítettem a pultra és pont ott, ahol amúgy is eltört volna, a hajtás mentén, szépen kettévágtam. Így kaptam 2 x 6 csíkot. A legfölső réteget egy ecsettel vékonyan megkentem olvasztott vajjal. A hozzám közelebb eső szélét megkentem 1 púpos kávéskanál, de azért nem egy egész evőkanál (bár aki szereti, nyugodtan tegyen evőkanállal!) nutellával, és igyekeztem szépen szétkenegetni. Egy fél banánt diszkréten belefektettem a nutellás részbe, két oldalról ráhajtottam a réteslapcsíkból 3 réteget, majd ügyesen feltekertem az egészet. Megcsináltam ugyanezt a szomszédjával is, így maradt a pulton 2 x 3 réteslapcsík. Ezután az egész eddigi műveletet megismételtem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a négy csomagocskát, mindegyik tetejét alaposan megkentem olvasztott vajjal és 190 fokon 15-20 perc alatt (nekem 15 perc) szép barnára sütöttem.

Még forrón felvágtuk és ekkor gusztusosan folyt ki belőle a forró csokikrém, a banán pedig édesen égette szét a szánkat. Nagyon finom volt! Beindította a fantáziámat, mert hamarosan itt az eperszezon, és valamilyen édes vaníliás krémmel, akár Csincsilla minitortánál leírt krémjével, napérlelte isteni eperszemekkel, jéghideg tejszínhabbal nagyon is el tudom képzelni!