Feketeretek csőben sütve

Unokabátyámtól kapott óriási feketeretkem elkészítéséhez kerestem receptet a Mindmegettén, és legnagyobb ámulatomra 12 db receptet találtam. Persze tizenkettőből tíz saláta, de volt közöttük olyan, amelyik meleg ételnek készült. Ebből választottam az egyiket.

Az eredeti receptet csak alapnak használtam és egy kicsit módosítottam rajta. Féltem, hogy ha simán csőben sütött feketeretket készítek, nem fogom tudni megenni. Ugyanis ennek a reteknek nagyon erős, kicsit keserű íze van, amit a citromos lében való főzéskor nagyrészt elveszített ugyan, de ezt nem tudtam előre.

Hozzávalók:

• 1 nagy feketeretek
• 3 kicsi szem krumpli
• fél citrom leve
• só
• szerecsendiós besamelmártás
• reszelt sajt
• maradék sült csirke

A feketeretket és a krumplit megpucoltam, kis kockákra vágtam és a sós-citromleves vízben puhára főztem. Közben sokszor kóstolgattam, mert még mielőtt beáldoztam volna a többi hozzávalót, tudni akartam, hogy ehető étel lesz-e ebből. Amikor a zöldségek megfőttek, egy szűrőben lecsöpögtettem őket, és az előbb használt lábosban elkészítettem a besamelt.

Két kis ikeás sütőtálamban egyenlően elosztottam a lecsöpögtetett zöldségeket, a sült csirke alól a finom fűszeres olajat is ráöntöttem, majd egy-egy szelet csirkemellet picire felkockáztam és jól összekevertem a zöldségekkel. (Gyönyörű tésai szilvapálinkám végre megérkezett és valahogy odakerült a fényképre :-)!)

A besamelt kábé két evőkanál vajból készítettem, jó sűrűre főztem állandó kevergetés mellett. Amikor megfelelően besűrűsödött, szórtam bele sót, borsot és őrölt szerecsendiót. Ezt is szépen egyenlően elosztottam a két kis sütőtálban. A tetejükre reszelt parmezánt és reszelt ementálit szórtam, majd addig sütöttem 200 fokos, de nem előmelegített sütőben, amíg a sajt szépen megbarnult. Nem tudom, hogy ilyen csőben sült ételeket hogy lehetne úgy enni, hogy ne égessem szét mindenhol a számat!

Érdekes, különleges, szokatlan ízű vacsora volt, de határozottan ehető, sőt finom! A jutalom-csirkefalatokra viszont, amik evés közben itt-ott felbukkantak, feltétlen szükségem volt, ám anélkül jó kis vega kaja lehetett volna belőle. Segebaga lesz a következő áldozat, aki ezt az újításomat megkóstolja!

Mialatt a besamelt kavargattam időtlen időkig, Marcsi hívott telefonon, hallottam, hogy ő is főz, csörömpölt az edényekkel, ezért együttérzésünkről biztosítottuk egymást, majd mikor letettem, láttam, hogy beszélgetésünk alatt Segebaga keresett. Visszahívtam, és a csörgés-zörgést hallva megkérdezte mit főzök, s amikor megtudta, követelte a részét. Hát jól bejött a csőbe(n sült feketeretekbe)! :-) Most pedig felhívom Micikét, mert időpontot szeretnék vele egyeztetni, amikor is fantasztikus illatú idei tésai szilvapálinkámmal koccinthatnánk a barátságra, hűségre, megbízhatóságra (röviden: a hűséges és megbízható barátokra) és ilyen hülyeségekre, amik nekünk még fontosak!

Ajándékaim Pécsről

Ez a bejegyzés szóljon drága unokabátyámról, Dezsőről, akitől ezt (és korábban is azt) a sok-sok finomságot kaptam. A képen diósában lévő romantikus udvarháza ajtajában áll Annával. Szia Cunó!, köszönök mindent!!!! :-)))

Vasárnap éjszaka már nem bírtam tovább és elmentem Évához az ajándékaimért, amit Dezső és Kata küldött nekem Pécsről. Éva már beharangozta a sok-sok finomságot, de szerettem volna, ha minél hamarabb hazakerülnek, nehogy valaki véletlenül a sajátjának gondolja (mint a szőlőmet)...

Toma úgyis elcsalt a Tescóba kabátot venni és ha már kocsiba kényszerített az élet, akkor nem volt nagy dolog a vasárnap éjszakai üres városon átvágni a Soroksári útra. Főleg, hogy ennyi finomság várt ott rám! Kaptam Dezsőéktől 3 üveg finom vörösbort: egy száraz Szekszárdi Kékfrankost, egy Villányi Portugiesert (imádom a Portugiesert!) és egy különleges horvát szederbort. A szépséges csipkebogyócsokrot Éva kötötte nekem!

Ez a gyönyörű paprika Dezsőék telkén nőtt, a barátjáén pedig a szelídgesztenye, amit úgy kell majd elkészítenem, hogy először hideg vízbe beáztatom, hogy az esetleges kukacok kijöjjenek belőle, majd ezután éles késsel a ruháját bevágom és 20 percig sütöm a sütőben. A különleges fűszerkeveréknek sajnos nem tudom a nevét, de kíváncsian várom, hogy használhassam, Éva azt mondta, jó csípős. És igen, végre találkozhattam gyönyörű sárga cukkinimmel is: olyan kis késő őszi termés, de nem baj, majd veszek mellé finom zöldségeket és kitalálok vele valami finomat!

Az asztalra ugyan nem tettem ki, mert elég földes még, de kaptam egy óriási feketeretket is, erre is keresnem kell majd egy receptet. Most csak annyit tudok róla, hogy megfázásra, torokfájásra hatásos gyógyszer és úgy kell elkészíteni, hogy megpucolás után a belsejébe egy üreget kell vájni, ezután hústűvel sok-sok helyen átlyukasztani az egész retket, egy pohárra ültetni, majd az üreget mézzel teletölteni és végül a pici lyukakon hosszú idő alatt kicsöpögő mézes-retkes gyógyírt kell elfogyasztani. (A recept Dzsozeftől származik.)

De persze a feketeretek se maradhat ki a dokumentálásból, itt Bagoly Pityu éppen kihúzta a földből az enyémet és Éváét. Dezsőék szerint ez a zöldség szinte minden bajra jó, és ha salátának készítem, megpucolás után vékonyan fel kell szeletelni és besózni, hogy kicsit meggyengüljön.

Bár a pénteki Jazz Garden után nem terveztem borozást a közeljövőben (úgy kábé ebben az évszázadban), de teljesen világossá vált, amikor megláttam őt, hogy nem hagyhatom ki, hogy meg ne kóstoljam ezt a finom szederbort és nem is csalódtam benne, isteni finom! Nagyon köszönöm és egészségetekre!!!! :-)

Állítólag volt még szőlő is a küldeményben, de azzal én NEM TALÁLKOZTAM! Látható, hogy nem véletlenül aggódtam az ajándékaimért!

Megnéztem a Pécsett készült fényképeket és a telkieket is, láttam a dióst, a szép téglaépületet a telken, a jó zsíros földet, amin ez a sok-sok gyönyörűséges finomság megterem és nagyon-nagyon irigykedtem, ugyanakkor büszke is voltam rátok!