Mazsi találkozott egy étteremben ezzel a finomsággal, és annyira lelkendezve beszélt róla, hogy én is megkívántam, ezért pontos instrukciói alapján el is készítettem. Nekem ugyan nem jött be annyira a dió a hússal, nyilván szokás kérdése ez is, de azért valahol mélyen értem, mitől ízlik annyira Mazsinak: a dió összeolvadva a sajttal, rendkívül jó párosítás.
Egy csirkemellet a vastagabbik felénél kezdve elfeleztem úgy, hogy nem vágtam át teljesen. Széthajtottam és egy darab folpackkal letakartam, hogy ne fröcsköljön, majd alaposan kilopfoltam. Sóztam, borsoztam, megszórtam egy kávéskanálnyi finomra őrölt dióval.
A kilopfolt szelet egyik felére juhsajtdarabokat fektettem,
majd ráhajtottam a másik felét és két hústűvel jól összetűztem. Bepaníroztam, ahogy szokás: először lisztbe hempergettem majd tojásba mártottam és végül jól beleforgattam a zsemlemorzsába, majd megismételtem a tojástól kezdve a műveletet, hogy jó vastag bundája legyen, hátha vissza tudja tartani az olvadozó sajtot. Kívülről már nem sóztam meg, mert én a Boritól tanult módon úgy szoktam panírozni, hogy nem a húst sózom be, hanem a tojásba teszek jó nagy adag sót.
Forró olajban mindkét oldalát szép pirosra sütöttem. Tálalás előtt eltávolítottam belőle a hústűket, és kettévágtam a csomagot. Gyönyörűen folyt kifelé a zsebecskéből az olvadt diós-sajtos töltelék.
Nekem nagyon szokatlan volt a dió a hússal, mert még sohasem próbáltam, de nyilván meg lehet szeretni ezt is, mert egyáltalán nem rossz! Köszi Mazsi a receptet, nem bántam meg, hogy kipróbáltam, mert érdekes és különleges volt!