Turbolyás, kucsmagombás csirkeleves

 

Fagyasztótakarítás folyik nálunk már pár hete, szeretném teljesen kiüríteni, tele vagyok mindenféle maradék és nem maradék húsokkal, ki akarom forgatni mindet. Például ezer éve kerülgettem egy csirkeaprólékot. Tárkonyos levest akartam főzni belőle, mert már gyönyörűen nő a tárkonyunk, de aztán a reggeli kutyasétáltatás közben gyűjtöttünk ezt és azt.

Azt hiszem, még sosem ettem kucsmagombát, látni is ritkán láttam. Úgy tűnik, ez a kucsmagomba éve, mert a kis közeli erdőnkben találtuk ezt a pár csinos darabot, különösebb keresgélés nélkül, és látom a neten, hogy mindenki kosárszám szedi. A friss turbolyát meg ilyenkor nagyjából kaszálni lehet mindenhol. Szóval ezek lettek a levesbe téve a tárkony helyett. 

A leves meg semmi különös. A teljesen a szokásos. Némi zsíron picit megpárolt egy kisebb, összevágott hagymát, arra pár gerezd áttört fokhagyma, aztán a csirke, és addig sütöttem, míg a hús ki nem fehéredett. Ekkor vízzel felöntöttem, beledobtam pár ág csombort és kakukkfüvet (épp volt kéznél), só, és elkezdtem főzni. Közben felaprítottam (ez tart a legtovább) rengeteg leveszöldséget (répa, petrezselyemgyökér, karalábé), mire ezzel kész voltam, a hús félig meg is puhult. Ekkor öntöttem hozzá ezt is, aztán mikor újra felforrt, ment bele a gomba. Amikor meg már minden puha volt, egy-egy csokor petrezselyem zöldje meg turbolya. Utána a főtt zöldségek egy részét kiszedtem egy kis lével, botmixerrel összepürésítettem, és ment vissza a levesbe, sűrítésként. Ezer éve így sűrítek, utálok habarni, ez egyszerűbb és sokkal finomabb. Ez egy irdatlan nagy adag lett, nem is tudom, hány napja eszem (szegény DT-nek halászlevet kellett ennie közben, mivel az is kötelező feladat a fagyasztóban lévő halfejekből, de nem kell sajnálni, mert azt állítja, hogy szereti. Mondjuk, én is szeretem, de ritkábban). 

Napi cukinak meg Pala. Erről majd később írok, mert ambivalensek az érzéseim (nem a kutyával kapcsolatban).

Fermentált karfiol

Nagyon szeretem a vegyes savanyúságokban a karfiolt, bár a belőle készült sült/főtt ételeket nem. Ez elég fura. Ezért akartam kipróbálni mindenképpen a fermentált karfiolt is, bár Csincsilla írta, hogy nincs oda érte, de azért az amúgy kidobni való szárat mindig fermentálja, és savanyúságként használja és ételekbe (pl. itt ez a csülökpörkölt, ami tele van fermentált zöldséggel, de székelykáposztába is szokta tenni). Mostanra kiderült, hogy én sem vagyok oda a fermentált karfiolért, de hátha javul a véleményem róla, szóval még nem mondom ki a végleges ítéletet, a retek is tök finom lett egy újabb hét elteltével. Frissítés: Végül nem tudtam megbarátkozni a szagával, lehet, hogy elrontottam valamit, de szerintem nem, mert friss, roppanós volt, csak az íze nem kompenzálta ezt a hátrányt (mármint a szagát). Nem tudom, hogy megpróbálom-e még valaha.

Zöldséget kétféleképpen lehet fermentálni: az egyik a sós lében erjesztés, a másik, hogy magát a zöldséget sózzuk be, az levet enged és abban a lében fermentálódik a zöldség. Na most a retek a besózós fajta, a karfiol pedig a felöntős fajta volt (bár olvastam felöntős fermentált retek receptet is).

Itt éjszaka készültem el, azért ez a vacak kép.

Hozzávalók:

• 2 közepes fej karfiol
• 4 db 7 dl-es üveg (1 fej karfiolhoz tehát 2 üveg kell)
• 2-3 liter felöntőlé
• literenként 1 evőkanál só

Forraltam legalább 3 liter vizet, literenként egy evőkanál sóval. Hagytam kihűlni. Nekem ezt muszáj megcsinálni, mert amíg hűl a víz, az a rákészülésem ideje. Kicsit lusta vagyok, és rá kell gyúrnom minden feladatra, hogy álljak már neki végre. Két karfiolt kaptam, ezeknek levágtam a rózsáit és vízben áztattam egy darabig, mert úgy éreztem, ezt nem lehet rendesen átmosni folyó vízzel. Amikor kihűlt a sós víz, a karfiolrózsákat még kisebbekre vágtam, begyömöszöltem az üvegekbe, ráöntöttem a felöntőlét (a maradék lét eltettem egy üvegben a hűtőbe), szorosan rázártam a kupakokat és hagytam forrni. Leszorítót nem használtam, mert Csincsilla se szokott. Pár nap múlva a víz homályos lett, mint a kovászos uborkánál.

Nagyon sokáig forrt, egy hét múlva még mindig pezsgett és folyt belőle a víz. Nem győztem a tálcáról leöntögetni, meg leöblítgetni az üvegeket, mert a karfiol itt sem hazudtolta meg önmagát, elég erős szaga volt. Utánanéztem ennek is, hogy normális-e ez a szag, és találtam egy isteni összefoglalót a fermentálás során felmerülő problémákról. Ezeket most beírom ide, mert sokszor előfordult, hogy a belinkelt recept vagy érdekes cikk eltűnik időközben

Fermentálás során felmerülő problémák

Fehér réteg a felszínen

Számos alkalommal előfordulhat, hogy egy idő után fehér réteg jelenik meg a folyadék felszínén. Nem penészjellegű, de többféle mintázatban úszkálhat: ez az élesztőgomba. Általában akkor jelenik meg, ha a zöldség egy része kilóg a vízből, vagy nincs teljesen lezárva az üvegünk, illetve ha 20 fok feletti a hőmérséklet.

Tennivaló: Amint látjuk, hogy megjelent, óvatosan távolítsuk el a felszínről. Ettől még a víz alatt lévő ételünk érintetlen marad. Ha el szeretnénk kerül ni az élesztőgombák megjelenését, használjunk légmentesen záródó, kotyogóval ellátott üveget, amely a keletkező gázokat elvezeti, vagy tartsuk az ételt a víz alatt vízzel teli, zárt műanyag zacskóval. Nem utolsó sorban figyeljünk a hőmérsékletre, és lehetőség szerint tároljuk az erjesztett ételt 20 fok alatt.

Bűzösség

Az elején nehéz különbséget tenni a valódi romlottság és az erjesztési folyamat természetes szaga között. Idővel viszont kifinomult érzékkel tudjuk majd megállapítani, hogy mit ehetünk meg biztonsággal és mit nem. Az erjesztett étel indokoltan lehet büdös, ha nem tiszta eszközzel dolgoztuk fel az ételt, ha szennyeződés volt az üvegen, amibe tettük, ha túl kevés sót használtunk a savanyításhoz, vagy ha régi (nem friss) volt a zöldségünk.

Tennivaló: Ha nagyon bűzösnek ítéljük, és ha emellett penészréteg is képződött, távolítsuk el először a penészt, és szagoljuk meg újra, hogy az alatta lévő étel is bűzös-e. Ha igen, dobjuk ki az ételt. Továbbá, ha ugyan semmi egyéb jel nem utal arra, hogy romlott lenne, mi azonban nem bírjuk elviselni a szagát (holott ez lehet az adott zöldség természetes erjedési szaga), akkor valószínű megenni sem bírjuk, így jobb, ha nem fogyasztunk belőle.

Saját tapasztalat: Hát itt speciel nem sokat segít a válasz, mert minden fermentált zöldségnek van egy szaga, gondoljatok csak a bolti savanyú káposztára, hát azt se venném elő az irodában vagy egy buszkiránduláson. De ez még nem jelent semmit, ettől még annyira finom az a káposzta! Szóval ehhez tapasztalat kell, hogy meg tudjuk állapítani, hogy melyik jó és melyik nem. Ha finom, és még bajom se lett tőle, akkor ehetőnek ítélem.

Színes penészréteg a felszínen

Sokkoló látvány, amikor színes penészfoltokat vagy penészréteget fedezünk fel erjedés közben a víz felszínén. Némileg megnyugtató, hogy ettől még nem biztos, hogy megromlott a folyadék alatt lévő zöldségünk, mivel a tejsavas erjedés egy anaerob (oxigén nélküli) folyamat, mely a víz alatt tökéletesen végbemehet a víz felszínén megjelenő penész- és élesztőgombák jelenléte mellett is. A túl meleg (20 fok feletti) környezet sajnos kifejezetten kedvez a penész szaporodásának. De ne csodálkozzunk akkor sem, ha a zöldség kilóg a sós vízből. Az is előfordulhat, hogy romlott vagy nagyon régi zöldségdarabka is került az üvegbe, és az sem zárható ki, hogy vegyszermaradványok maradtak a zöldség felületén. A só mennyisége  is meghatározó: ideális mértékben megakadályozza a káros mikroorganizmusok és gombák szaporodását, túlzott mértékben viszont megakadályozza a fermentáció lezajlását; ha túl kevés a só, akkor pedig íztelen és túl puha lesz a végeredmény.

Tennivaló: Távolítsuk el a penészréteget, és az étel minden elszíneződött részét. Majd ellenőrizzük az illatát. Ha nem érzünk bűzösséget, kóstoljuk meg. Ha kellemes ízű, és az állaga is jó (nem szétmálló, foszlós), akkor bátran lehet fogyasztani. Viszont ha bármilyen kétségünk adódik, inkább dobjuk ki az ételt. Megelőzésképpen a következőket tehetjük: ügyeljünk arra, hogy erjedés közben a hőmérséklet 20 fok alatt maradjon. Mindig ellenőrizzük, hogy a zöldséget teljesen ellepi-e a sós víz - kulcsfontosságú, hogy ne lógjon ki, ezért mindenképpen tegyünk nehezéket a tetejére. Lehetőleg csak friss és organikus zöldségeket savanyítsunk. Mivel a boltban vásárolható indító (starter) kultúrák csak jótékony baktériumtörzseket tartalmaznak, biztosítékként töltsünk belőlük az üvegünkbe, így elkerülhető a penész kialakulása.

Saját tapasztalat: Nekem még nem volt penész, mert még kezdő vagyok, de ha lenne, kidobnám az egészet. Csincsilla is.

Fehér üledék

Ha kis mennyiségű fehér üledéket találunk az üvegünk alján, nem kell aggódnunk, ez is az erjedés végtermékéhez tartozik. Amikor azonban csúszós vagy nyálkás felületűvé válik az ételünk, jobban tesszük, ha nem eszünk belőle, mert valószínűleg rossz baktériumcsaládok szaporodtak el.

Buborékképződés

Az erjedés során szén-dioxid is keletkezik, ezért a buborékok képződése és az esetleges pezsgés mondhatni a folyamat természetes velejárója. Ha azonban nincs hova elvezetődjenek (ha végig zárva tartjuk az üvegünket), akkor egy idő után robbanásszerű reakciót figyelhetünk mg, amikor kinyitjuk az üveget.

Tennivaló: Először is, soha ne tegyük teljesen tele az üvegünket. Mindig hagyjunk 1-2 ujjnyi helyet a tetején. Ha gyümölcsöt vagy magasabb cukortartalmú zöldséget erjesztünk, akkor elég, ha csak félig tesszük tele. Ha egyszerű befőttes üveget használunk, mindennap óvatosan (ne hirtelen!), lassan szusszantsuk ki. Nem kell teljesen lecsavarni a tetejét, hanem éppen csak annyira, hogy a keletkező gázok távozhassanak. Ha kotyogóval ellátott üvegeink vannak, akkor semmi teendőnk.

Saját tapasztalat: Csincsilla írta, hogy teljesen fölösleges „sziszegtetni” vagy „szusszantani”, tehát naponta lecsavarni a tetőt, ezért én sem szoktam. Az üvegem még sosem robbant fel, és kinyitáskor sosem volt robbanásszerű reakció. Lehet, hogy csak szerencsém volt. Bár szerintem nem. Mindenesetre majd megírom, ha felrobbantam.

Habos víz

A magasabb cukortartalommal bíró zöldségek (pl. cékla és sárgarépa) erjesztése során erős pezsgés figyelhető meg, melynek hatására sűrű hab képződik a víz felszínén. Ez teljesen normális. Távolítsuk el a habot, de egyéb teendőt nem igényel.

Zavaros oldat

Bizonyos mértékig természetesnek tekinthető, amikor sós oldatunk megzavarosodik (ezért a jelenségért főleg a Lactobacillusok felelősek). Amikor több héten át fermentálunk, a végére rendszerint magától is kitisztul a folyadék. Mivel ez az erjedés velejárója, nem kell megijednünk tőle, és biztonsággal fogyaszthatjuk az elkészült savanyított ételt.

Nyálka jelenléte

Ha nyálkássá válik a folyadékunk vagy az erjesztett zöldségeink, ez azt jelenti, hogy nyálkatermelő mikroorganizmusok vannak jelen. Ennek oka lehet az, hogy túl kevés sót használtunk az erjesztéshez, vagy hogy túl meleg volt (20 fok feletti hőmérséklet), esetleg az, hogy a zöldség teteje kilógott a sós oldatból, vagy egyenetlenül keveredett el a só; és előfordulhat, hogy levegőbuborékok maradtak az üvegben (ezért kell nagyon szorosan lenyomkodni az előkészítésnél). Nyálkássá válhat még a zöldségünk, ha folyadékunk felszínét nem habozzuk le rendszeresen. Mindent összevetve, ha az oldat nyálkás, de a zöldségünk felülete nem, akkor fogyasztható. Ha azonban nyálkássá vált a felülete, ajánlott kidobni.

Saját tapasztalat: Nemrég a retket két üvegbe osztottam el, mert az egy nagy üvegben nem fért el, viszont így a kicsibe nem jutott annyi, hogy szorosan meg tudjam tömni a retekkel. A fermentálás végére a kicsi üvegben nyálkássá vált a lé az üveg alján (a tetején nem). Szerencsére rögtön észrevettem, mert épp szét akartam osztani, hogy vigyek kóstolót Olginak. Persze kidobtam az egészet, nem volt nagy adag, de azért sajnáltam. A nagy üveg viszont elég szorosan meg volt tömve, annak semmi baja nem lett.

Kukacok

Előfordulhat, hogy kukacok jelennek meg a folyadék felszínén. Ennek az az egyik lehetséges oka, hogy a legyek belepetéztek az üvegbe. Ezért nagyon fontos, hogy mindig le legyen fedve az üvegünk (konyharuhával, kávéfilterrel vagy az üveg csavaros tetejével).

Tennivaló: Legjobb az üveg tartalmát kidobni.

A végeredmény túl sós

Emiatt nem kell aggódnunk, ettől még nem kell kidobni az ételt. A túl sós savanyú káposztát például felhasználhatjuk levesfőzéshez.

Tennivaló: Ha az elkészült, megerjedt ételünket nagyon sósnak ítéljük, öntsük ki a levének egy részét, és hígítsuk fel vízzel.

A végeredmény túl puha, foszlós

A zöldségek túlzott mértékű puhulását több tényező is okozhatja: túl magas (20 fok feletti) hőmérséklet, túl kevés só, vagy tannin jelenléte (különösen uborkánál, cukkininél fordul elő), vagy a folyadék felszínén megjelenő penész. Ha túl puha is lesz az erjesztett zöldségünk, ne essünk kétségbe. Habár kevésbé élvezhető így a fogyasztása, kereshetünk olyan ételvariációkat, melyeknél nem számít a hozzávaló állaga (például a savanyú káposztát tehetjük levesbe vagy hús mellé főni).

Tennivaló: Lehetőleg tartsuk az ételt 20 fok alatt, miközben erjed (nyáron keressünk neki hűvösebb helyet), valamint figyeljünk a só pontos arányaira. A tannintartalmat meggyfa, tölgyfa vagy szőlő levelével, illetve feketetea-keverék hozzáadásával növelhetjük, így roppanós és élvezhetőbb marad a végeredmény.

Gyanús rózsaszín elszíneződés

Amikor például lila káposztát fermentálunk, természetes, hogy intenzív színe beszínezi a vele egy üvegben lévő fehér káposztát, vagy a bármilyen más eltérő színű zöldséget. Ha azonban olyan ételünk válik rózsaszínné az üvegben, ami egyébként eredendően más színű, elkezdhetünk gyanakodni. Az okok sokfélék lehetnek: túl sok só, egyenetlen sóelosztás, levegőbuborék marad a darabkák között, vagy az étel kilóg a folyadékból.

Tennivaló: Ha olyan zöldségünk válik rózsaszínné, melynek színe egyébként nem lenne az, a legjobb, ha nem fogyasztunk belőle.

Bekékült vagy bezöldült fokhagyma

Akkor fordul elő, amikor a fokhagyma pigmentjei reakcióba lépnek a savanyításhoz használt eszközeinken, illetve a vizünkben (és vízvezetékben) található vassal, ónnal vagy alumíniummal. Az is lehet, hogy a fokhagyma eredetileg is egy kicsit kékes volt, és ez a szín felerősödik az erjedés során. Rendszerint a fermentálás végére (2-4 hét után) visszatér a fokhagyma természetes színe, ha 20 fok közelében sikerül tartani a hőmérsékletet. A kész savanyított fokhagyma biztonsággal fogyasztható.

Kifakult étel

Vannak zöldségek, melyek eredeti, nyers állapotukban is fakóbb színűek. Általában azok a zöldségek és gyümölcsök is veszítenek a színükből, melyek túlságosan éretten kerülnek az üvegünkbe, vagy túl sok napfény éri őket a fermentálás alatt. Ettől függetlenül ez csak esztétikailag jelenthet gondot, az elkészült étel ettől még biztonsággal fogyasztható.

Besötétedett étel

Ha túl kemény vizet használunk a savanyításhoz, a benne lévő ásványi anyagok reakcióba léphetnek a zöldségben található pigmentekkel, mely sötétedést eredményezhet. A vas a legerősebb sötétítő, viszont ártalmatlan. Sötétebb színezetet okozhat még az egyenetlen sóelosztás, a túl magas (20 fok feletti) hőmérséklet, őrölt fűszerek felhasználása a fermentálás során, és az oxidáció is (amikor kilóg az étel a folyadékból).

Tennivaló: Amikor sötétedést észlelünk, vizsgáltassuk be az erjesztéshez használt vizünket, továbbá tartsuk szem előtt, hogy ha a vizünk vagy a fermentáláshoz szükséges bármelyik más eszközünk bármilyen okból rezet, sárgarezet vagy ólmot tartalmaz, az beivódhat a zöldségbe, amely egyértelműen kerülendő.

Amikor látszólag nem történik semmi

A sikeres erjesztéshez mérsékelten meleg környezet szükséges: ne legyen 20 foknál magasabb, de nagyon alacsonyabb sem, mert akkor nagyon lelassul az erjedés (ez persze nem azt jelenti, hogy le is áll).

Tennivaló: Keressünk az erjesztéshez használt üvegeinknek ideális hőmérsékletű helyet: ha hűvös van a lakásban, keressünk számukra melegebb helyet, ha pedig túl meleg van, keressünk hűvösebb zugot. A boltban vásárolt indító (starter) készítmények is felgyorsíthatják az erjedést.

Saját tapasztalat: Nálam, a túlfűtött panelban 22-23 fok szokott lenni télen (pedig 5 radiátorból csak 2 megy), Csincsillánál épp fordítva, nincs melegebb 16-18 foknál. Mindkét helyen jól működik a fermentálás.

Hát ez elég hosszú volt, pihenjünk is meg Amyvel:

és Lufival:

vagy kettesben egy másik kutyával:

Voltunk Évával megint a Sas-hegy tanösvényen egy vezetett túrán múlt vasárnap. A túravezetőnk, egy fiatal lány (a méhekből írta a  szakdolgozatát!), 2 órán keresztül megállás nélkül beszélt, minden növénynek és állatnak tudta a nevét, olyan információhalommal árasztott el minket, hogy végül nem sokat tudtunk visszamondani, de nagyon-nagyon élveztük a sétát. Megkóstoltunk 2 növényt is, sajnos elfelejtettem a nevüket, de izgi volt, az egyiknek sóskaíze volt, a másik diós ízű volt. Csak azért kóstolhattunk, mert ketten voltunk Évával a résztvevők. Ha nagyobb csoportot visznek, akkor nem szoktak kóstoltatni. Képek egyelőre nincsenek, majd teszek, ha Éva elküldi, addig is a belinkelt oldalon sok-sok kép van a túráról (itt).

Korábbi Sas-hegy látogatásaink itt (2008) és itt (2009). Mivel ott nőttünk fel, ez az egyik kedvenc helyünk. Azt írtam 2008-ban, hogy „maga a kirándulás egyáltalán nem fárasztó”, ehhez képest 2023-ban majdnem belepusztultunk, nekem például a lábaim is nagyon fájtak utána, Éva pedig amint hazaért fél órát aludt, hogy regenerálódjon. De sajnos nem a terep változott 2008-ról 2023-ra...

Érkezett két kép, a többit törölni kellett, mert megtelt a telefon memóriája. Itt egy osztrák pozdor (Scorzonera austriaca):

És a házunk:

A többi képen, amiket megtartott Éva, csak én vagyok látható tériszonnyal, sziklába kapaszkodva, komolyan növényt tanulmányozva, csúszós talpú cipőben sziklás lejtőn egyensúlyozva és gyíkok terráriumánál „lazán” pózolva. De azzal nem boldogítalak titeket.

Régebben találtam egy 30-as években készült fotót az Előpatak utca - Homonna utca sarokról. Mi az Előpatak utca 1-ben nőttünk fel, ami most 1/B, mert a telkünkre építettek egy bazi nagy tízemeletes házat a rózsa- és orgonabokraink, meg a gyümölcsfáink helyére, és az lett az 1/A (a fenti fotón is kimagaslik az épület a ház mellett). Pali unokabátyám szerint a fotós mögött lehet a házunk, ha már megvolt akkor.

Sajnos már nem tudom, honnan mentettem le, de a képhez ezt írták: "Akitől (anno) a fotót kaptam (helyi ember), a helyszint a Homonna - Előpatak sarkának, találkozásában jelölte meg. A háttérben szinte középen a Bartók 134-136... jobbra a hatalmas világos tűzfala. Előtte (a Bartók innenső oldalán) viszont a villamos forgalmi (iroda) épületecske.De hol van akkor a Thallóczy "lányiskola"? Mert ha nincs... akkor a fotó a lányiskola épülte előtt készült... az viszont a 30-as évek közepén... csupa bizonytalankodás, de a fotó nem semmi! Ha csak néhányan csemegéznek ezen... már megérte"

Fermentált retek

 

Folytatom a fermentálási kísérleteket, nagyon izgalmas a téma. A húsvéti nagy roham után megmaradt néhány zöldség a boltban, így hozzájutottam pár csomag retekhez és két fej karfiolhoz. Mindkettőt fermentáltam, de egyelőre csak a retek készült el (a karfiol még bőszen forr). Nyáron volt már fermentált uborka, ami nagyon finom volt, olyan, mint egy kovászos uborka, aztán káposztát is fermentáltam, már többször is, mert annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni (most is azt eszem írás közben), és érdekességként csináltam fermentált almalevet is, ez is ízlett, de a fermentált gyümölcslé készítése tényleg azoknak való inkább, akiknek a kertjükben túltermelés van időnként a gyümölcsből. A legtöbb hasznos fermentálási tanácsot Csincsilla írta meg a blogba, én is mindig ezt olvasgatom.

Három vagy négy csomag retket kaptam, és ebből a legalapabb fermentált retket akartam készíteni, ami azt jelenti, hogy a són kívül semmi plusz fűszert nem tettem bele elsőre. Ezen legközelebb módosítani fogok, legalább egy kis fokhagyma jól állna neki szerintem, de lehet, hogy más fűszerrel is próbálkozom majd. Most leginkább csak savanyúnak érzem, még retekíze sincs. Na most megyek, megkóstolom még egyszer ... igen, kicsit sós és savanyú, de semmi különös. A káposzta és az uborka teljesen átlényegül a fermentálástól, de a retekkel nem vagyok tökéletesen elégedett. (Frissítés 1 hét múlva: Határozottan ízlik! Minden szendvicshez eszem, és nagyon jó, már egyáltalán nem sós, csak savanyú.) A receptet viszont szeretném megörökíteni, hátha később ebből kiindulva kialakul egy tökéletes verzió.

Hozzávalók:

• a képen látható mennyiséghez 3 vagy négy csomag retek (pucolva, szeletelve 970 gramm)
• 20 gramm só (19,4 gramm lenne a 2%-a ennek a mennyiségnek)
• 1 db 720 ml-es és 1 db 200 ml-es üveg

A retket nagyon alaposan megmostam levágtam róla amiket le kellett, és uborkagyaluval legyalultam. 970 gramm lett, de arra nem emlékszem, hogy ez 3 vagy négy csomag retekből jött-e össze, és mindegy is, mert a retkek nem is egyforma nagyságúak. Hozzámértem a sót, jól összekevertem és hagytam fél órát állni. Amikor letelt az idő, tényleg sok levet eresztett, többet, mint a káposzta szokott. Megkóstoltam így is, és annyira finom volt, lehet, hogy ha valakinek bántja a pocakját a nyers retek, így elősózva is ki kéne próbálnia.

Üvegekbe gyömöszöltem, majdnem belefért a nagyobbik üvegbe az egész, de pont egy pici maradt volna ki, így egy kicsit átrendeztem őket és lezártam a tetőket. Hagytam pár napig forrni, hát mit mondjak, elég erős szag volt a lakásban, be is kellett őket száműznöm szegény Toma szegény elhagyott szobájába, és még az ajtót is rácsuktam. Ez teljesen természetes, talán úgy lehetne kivédeni, hogy nem tömöm meg ennyire az üvegeket, nem töltöm ennyire magasra, és így marad hely az üvegben a forráskor, így nem futna ki. (Frissítés: Ez hiba lenne, teljesen meg kell tömni az üvegeket, jó szorosan, hogy ne maradjon levegő benne, különben mindenféle bajok történhetnek. A kicsi üvegbe nem jutott annyi retek, hogy jó szorosan legyen tömve, és a leve kicsit nyálkássá is vált, ki kellett dobni.)

Három vagy négy napig forrt, és most, az ötödik napon kibontottam a kisebb üveget (nálam 22-23 fok van a lakásban most). Elég jó már így is, de a tizedik napon sokkal sokkal jobb, tehát érdemes várni a kibontással.

És most a napi cuki egy kis játékos Amy kék háttérrel. Muszáj megbosszulnom, hogy nem tudtam egy jó képet csinálni erről a gyönyörűséges színű fermentált retekről, mert nem jók a fények se kint, se bent. Ezért kellett ez az erős kék szín ide.

Amíg az ég nem ilyen szép kék, jó lesz nekünk a kék alagút is háttérnek. 

Ja, és ma lenne apukám 89 éves.

Képregény a csíráztatásról 4. - lucernacsíra

 

Megint vettem többféle magot csíráztatni, a szokásosokon kívül a lucernamag volt az egyik újdonság. Kicsit megijedtem, amikor a zacskóra írva azt a szót láttam, hogy zsázsacsíra, mert megfogadtam, hogy soha többet nem fogok zsázsát csíráztatni a zselés anyag miatt, ami körülveszi a magokat, ha víz éri őket.

Nem tudtam, hogy ez valami sajtóhiba lehet-e, vagy a lucernamag ugyanolyan-e vagy esetleg ugyanaz-e, mint a zsázsamag, ezért megint ráfeküdtem a zsázsatémára, találtam jó sok okosságot, és betettem a zsázsacsíráztatós bejegyzésembe ezeket a linkeket. Az egyik videóban egy kísérletet végeztek a zsázsacsírával: Az első esetben áztatták (ezt ki kellett dobni, mert a kollagénből ugyanúgy kocsonyás anyag képződött, mint nálam is, le se lehetett szűrni). A második esetben keverték a zsázsát lucernamaggal, ezt is áztatták, ez kicsit jobban sikerült, de ugyanúgy beleragadtak a csírakezdemények a kocsonyába, mint nálam. És a harmadik esetben nem mosták meg a magokat és nem áztatták, csak szárazon beleöntötték az emeletes csíráztató edény fölső részébe és naponta hatszor-nyolcszor spriccelték. Ez az egy kísérlet működött.

Ezért ijedtemben a lucernamagot én se áztattam be. Viszont így elég hosszú ideig tartott a csíráztatás, lassan fejlődött a növényke, nem is csináltam fotót róla minden nap.

1. nap: Áztatás nélkül mentek a magok (1 teáskanálnyi) az edénybe

5. nap: Még mindig nem lehet betakarítani

9. nap: Betakarítás

Ennyi lett az 1 teáskanálnyi lucernamagból. Nincs semmi különös íze, a legjobban a fűre hasonlít, de a friss íz bejött nekem. Nem biztos, hogy veszek még lucernamagot máskor is, mert jobban szeretem a karakteresebb ízeket. Füvet találok a réten is.

Amy megint volt napköziben, és ilyen jó portré készült róla

Ez pedig egy jól elkapott pillanat, nagyon szépek, ahogy összecsapnak, és jobbra lent Lufi, a szálkás szőrű tacsi is nagyon cuki, ő Amy legjobb barátnője, és most féltékenyen figyel, mert nem vele játszik Amy.

És itt pedig Penny kertészkedni tanul, bár szerintem kicsit közelről nézi a tévét, lehet, hogy szemüveg kéne neki. De hogy még angolul is tud, azt nem gondoltam!

Szeretem, ha egy cica továbbképezi magát, és főleg ha kertészkedni tanul, mert még az is lehet, hogy szükségem lesz rá. Az úgy lesz, hogy én fogok csíráztatni, ő meg ültet. 

Sült kacsamell fakszni nélkül

Hát jó, akkor jöjjön egy egyszerű kaja mindenféle fakszni nélkül Csincsillának. Már úgyis régóta szeretném megosztani a világgal a nagy titkot, hogy mitől lesz ropogós a kacsa bőre. Nagyon egyszerű a dolog, a végén 5-10 percre lekapcsolom a hőfokot nullára, és bent hagyom a sütőben a kacsát légkeveréssel. Néha benyúlok, és az ujjammal megkocogtatom a bőrt, hogy ropogós-e már. Ennyi.

Az egész folyamat az elejétől végéig úgy szokott történni, hogy veszek az Aldiban vagy a Lidlben egy csomag kacsamellet (2 db), és azokat szépen megtisztítom. Egy kerámia sütőtálba sütőpapírt teszek,  picike olívaolajat locsolok szét benne, majd ebbe teszem a melleket. Mindkét felüket sózom és borsozom. A sütőtálba teszem a félbe/negyedbe vágott krumplit, ezt is sózom, néha összedörzsölöm őket a sózott felükkel, állítólag ettől lesznek szép hólyagosak. Együtt sütöm a kacsamellekkel 180-200 fokon légkeveréssel, vagy van amikor légkeverés és grill funkcióval. Ez hangulatfüggő, nem ezen múlik a ropogósság, hanem azon, hogy amikor a krumplik már puhák (egy hústűvel szoktam ellenőrizni, de kb. 15 perc), és szépen megpirultak, akkor lekapcsolom a hőfokot nullára, és légkeveréssel folytatom a sütést. Ha a krumplik esetleg már túl pirosak voltak ennek a kezdetén, akkor azokat kiveszem előbb, és csak a kacsamellekkel folytatom ezt a ropogósítást.

Tesóm kérdezte, hogy nem szárad-e ki, és de, volt már olyan is, szóval figyelni kell. Aki véresen szereti, annak ez a megoldás nem lesz jó, de én mindenhogy szeretem, még kiszárítva is, csak ne legyen véres. Még annyit, hogy Micike Máltán mindig berácsozza a bőrét, és én is kipróbáltam úgy is, és a berácsozás akkor tényleg sokkal jobb, ha serpenyőben sülnek a kacsamellek, a sütőben mindegy. Illetve ha nem ez a sovány kacsamell kerül a konyhába, hanem olyan, amin van egy jó vastag réteg háj, azt is be kell rácsozni. Olyat szoktam karácsonyra venni, és annak a zsírját öntöttem ki a konyhakőre a vendégek érkezése előtt 5 perccel.

És akkor most jöjjön Csincsillának szeretettel a lényeg, az állatfarm. Mutatom a nyuszit, akit a nyúltársadalom kivetett magából, hogy milyen barátokra talált. Hát először is itt a csivava, aki az egész társaság feje, még a roti, aki Lord névre hallgat és a kanári-szigeteki (tényleg ez a fajtája!), akinek Brútusz a neve, is fél tőle. 

Úgy tűnik, hogy a nyuszi beilleszkedett a társaságba, Dzsordzs, a csivava eléggé odavan érte, ha jól látom, itt egy viszonzatlan szerelem van kibontakozóban.

Aztán van egy fekete cica is (le sem merem írni a nevét, mert manapság nem píszí ez a szó), aki, még nem biztos benne, hogy szereti a nyuszit, egyelőre csak összemérte a bundáját vele. Ő későbbre tervezi a barátkozást.

De az is lehet, hogy a nyuszi véletlenül elfoglalta a cica napozóhelyét, aki ezen megsértődött és azért rohant el. 

Füstöltpisztráng-krém benne sült tojással

 

Ez eredetileg egy Stahl-recept, füstölt makrélából és egyéb fűszerekből, és most azért készült, mert tesóm aggódott, hogy kevés füstölt sonkát vett. Nekem volt főtt-füstölt pisztráng a mélyhűtőben, és gondoltam, egyszerre két legyet üthetnék vele, az egyik, hogy kipróbálhatnám ezt a receptet, mert már évek óta vágyom rá, a másik pedig az lenne, hogy kisegítené tesómat a bajból, ha tényleg kevés a sonka. Aztán végül nem készült el a buliban, mert tesóm úgy tett, mintha fogalma se lenne róla, hogy mi ez, és miért kéne neki a sütőt megint beindítani, pedig megbeszéltük. Így aztán az lett, hogy Viki és Mazsi olyan rendesek voltak, hogy a tálkákba előkészített halkrémet elvitték, és a tojással összesütötték másnap reggelire.

Ez itt Mazsi reggelije:

Ez pedig Vikié:

Mindkettőjüknek túlságosan erős füstölt hal ízű volt a keverék, úgyhogy nem jött be a recept a csajoknak, de azért beírom, mert szeretnék Amyt mutogatni.

Hozzávalók:

• 150 gramm főtt-füstölt pisztráng (a füstölt makréla helyett)
• 1 dl tejszín
• 1 evőkanál apróra vágott kapor
• bors

Megpróbáltam minden szálkát eltávolítani a filézett halból, aztán aprítógépbe tettem és annyi tejszínnel kevertem össze, hogy krémes állagú legyen. A tálkákat kikentem egy picike vajjal, beletettem a halkrémet és otthon a lányok ütöttek rá egy-egy tojást, tettek rá egy kanálka tejszínt vagy vajat, és 175 fokon kb. 20 percig sütötték. (Ezt Mazsi írta, hogy ennyi ideig kellett sütnie, az eredeti receptben 10-13 perc van írva.)

Eltérés még az eredeti recepttől, hogy ott 30 dkg füstölt halból készül a krém, amit 4 db 8 cm átmérőjű és 5 cm magas kerámia tálkában kell elosztani, és kellett még beletenni borókabogyót és vodkát is. Ezek kimaradtak nálam, a tálkák meg kb. fele akkora átmérőjűek voltak (lehet, hogy emiatt kellett tovább sütni a tojásokat, mert nem tudott annyira szétterülni a fehérjéjük). Sajnos nem jött be a kaja, de itt van egy nagyon boldog Amy a napköziben:

Gondolom azért olyan boldog, mert sikerült megszereznie az egyik méhecske csokimat annyira ügyesen, hogy senki nem vette észre, csak másnap.

És tud ám szigorúan is nézni, ha akar. A receptet meg ki lehetne próbálni füstölt lazaccal esetleg.

Húsvét 2023

Megjött a nyuszi! Mindenki személyre szóló ajándékokat kapott, én egy csomó katicát és méhecskét, a katicát azért, mert nagyon szeretem őket, a méhecskét meg azért, mert olyan szorgalmas vagyok mint egy méhecske. Asszem. A törpiek kindertojást, egyesek óriásit, mások kisebbet, de ezek a mások kaptak mellé kedvenc kapszulás kávét is. Mindenkinek meg kellett találnia a helyét az ajándéka alapján, könnyű volt kitalálni, hogy melyik az én helyem, ez:

Tesóm megint isteni dolgokat készített a húsvéti bulira, ami egyben Viki szülinapja is nálunk. Ezek voltak:

• kötözött sonka
• füstölt csülök
• két kalács

• körözött
• kaszinótojás
• sajttál, amire a szép feliratokat Tomi készítette

• mozarellagolyók paradicsommal, bazsalikommal
• zöldségtál

Tomi is készült idén, hozott egy vegyes salátát, csak megkóstolni tudtam, nagyon finom volt, sajnos nincs róla fotó. De nemcsak Tomi volt nagy segítség, hanem többen beszálltak az előkészületekbe, Mazsi a kaszinótojást készítette

és a sonkát is ő vágta szép kis darabokra

Amiben Amy segített neki. Persze egy pillanatra sem hagyta egyedül Mazsit

nehogy valami bántódás érje, vagy elrabolják, vagy balesetet szenvedjen, vagy netán leejtsen valamit. Vagyis az jó lenne, ha leejtene valamit.

Én kétféle kenyeret vittem, az egyik amit Annától tanultam, csak arra nem hasonlít egyáltalán

A másik a Limara-féle JBFK:

Szegényről azért nincs jobb fotó, mert az utolsó utáni pillanatban készült csak el, mert 1 dkg helyett 1 g élesztővel kezdtem csinálni, és csodálkoztam, hogy 1 óra múlva sincs megkelve. Megkelt volna persze, de csak másnap reggelre, így amikor rájöttem a szokásos tévedésemre, akkor újabb adag vízben felfuttatott élesztőt dagasztottam bele, és ekkor már elkezdett működni a dolog. De akkor már veszítettem egy órát! Mindegy, csak hoztam a formámat. A lényeg, hogy elkészült, és olyan hideg volt idén, hogy míg átvittem tesómhoz, ehetőre is hűlt. (Azért azt látni kellett volna, hogy próbáltuk kiszedni Tomával a 240 fokos öntöttvas edényből, hogy azonnal tudjunk startolni tesómhoz!)

Volt húsvétiasztalfotó-verseny is, ha van kedvetek, szavazzatok! Szabi ezzel a képpel nevezett:

Toma versenyképe:

És ez az enyém:

Ha már húsvét van, bemutatom nektek a nyuszinkat is. Persze ő is egy mentett állatka.

Mert az úgy volt, hogy egy olyan helyen élt, ahol ennivalónak tartották őt is és a társait is, de egy anyanyuszi megtámadta a mi nyuszinkat és elég csúnyán elbánt vele. A gazdája elvitte Vikiékhez a rendelőbe, és ők már nem is adták vissza, hanem Réka az asszisztens fogadta örökbe, és ilyen jó társaságba került:

Szerintem itt biztonságban lesz nem úgy, mint az eredeti helyén a nyulak között. Néha azért kap illetlen kérdéseket szegény nyuszi, ahogy ezen a videón hallatszik:

És úgy lett közös a nyuszi, hogy Viki megmentette, Réka hazavitte, és tesóm a zöldségesboltból küldi neki a finomságokat. Neve még nincsen, van valakinek valami javaslata?

Volt több húsvétunk is már: 2009, 2009 és egy harmadik 2009, 2010, 2011, 2012, szintén 2012, 2013, 2017, 2018, 2022. Úgy szeretem visszaolvasni őket!