Spenótos tészta (gluténmentes, vegán)

Nem különleges, de elég időszerű, és hát finom is nagyon. Ráadásul vegán. Amióta nem eszem glutént, leszoktam a tésztás ételekről, pedig nagyon szerettem mindenféle formában, de nagyon-nagyon nem ízlettek a gluténmentes tészták. És igen, én is utáltam a szagukat is, amikor főttek. És általában még a hasam is fájt tőlük. Szóval nem erőltettem a dolgot, ha valamit akartam, akkor ettem barna rizzsel. Nem tökéletes a megoldás, mert azért sok minden nem jó rizzsel, csak tésztával, de hát ez van. Aztán véletlenül egyszer belefutottam a Sparban ebbe a tésztába, és azóta időnként szerepel az étlapon, mert szerintem elég jó, szinte olyan, mint a gluténes volt. Még az is lehet, hogy a szinte sem kell.

Merő szorgalomból posztolom, nem fizetnek érte. Természetesen rohadt drága, 800 ft körül van egy zacsi (250 g), de időnként leárazzák, és 500-ért már érdemes megvenni. Nekem 3-4 étkezés egy csomag (beosztom), szóval még ki lehet bírni. Na, hát most is ebből lett a spenótos tésztám, illetve a csavaros változatából. (Irtó helyes kis kartondobozokban ücsörög a tészta a csomagoláson belül, sütiszállításra tökéletes.)
Tehát megpucoltam fél kiló spenótot. Olívaolajon megfuttattam 4-5 apróra vágott zellerszárat (igen, nem is gondolná az ember, milyen jól megy hozzá), aztán ment hozzá jó sok, 4-5 gerezd zúzott fokhagyma, rá a spenót, só, bors, kicsit összerotyogtattam, aztán kókusztej, mondjuk egy deci. Meg néhány kanál sörélesztőpehely, hogy legyen egy kis sajtos fílingje.

Ilyen lett, jó szaftos. Megfőztem a tésztát (8 dkg-t, kb.), összekevertem ennek az adagnak kb. a harmadával, és lefedve hagytam ácsorogni, hogy felszívja a levét. Szerintem nagyon jó lett. Aztán úgy eszi az ember, ahogy akarja. Ha maradunk a vegán vonalon, akkor nagyon jól illik hozzá az avokádó, kis sóval, borssal. Bármilyen raguval isteni (kipróbáltam paradicsomos csípős csirkével és pácolt dámmal is, egyik jobb volt, mint a másik). Aki bírja, reszelhet rá kecskesajtot. Vagy mást.

A maradékhoz főztem egy zacskó barna rizst (12,5 dkg), mert már nem volt kedvem tésztához, úgyis nagyon-nagyon finom volt. Ez meg két jó nagy adag lett.

Napi nem cuki. Növényügyek, Zsén kérdésére. Azt azért tudjátok, hogy nem én vagyok a főkertész, hanem DT, én csak szemrevételezek, fogyasztok, és sírok, ha nincs mit.

Nálunk is nagyon-nagyon sok minden kifagyott, nagyon bánatosak vagyunk miatta. Lassan 25 éve lakunk itt, soha semmi ilyesmi nem fagyott ki, de most minden mediterrán. Pedig egy nagyon erősen szélvédett, nagyon napos, meleg déli fal előtt laktak.

Ez itt a csombor, aki tök vidáman túlélte a telet. Nagyon rákattantam, örülök, hogy megmaradt.

A zsálya, szerencsére, mindent kibír. DT használja nagy tömegben a sajtjához. Én főleg ősszel, sütőtökhöz, céklához, néha nyáron is, csirkéhez.

 Az a visszavágott ágkupac a télálló rozmaringunk. Nekünk is hatalmas volt. Fogalmam sincs, mihez kezdünk nélküle. Rengeteget használtam. Krumplihoz, zöldségekhez, húsokhoz.

Az oregánó is tiszta életerő.

És hát a katasztrófa. Nagyon úgy néz ki, hogy meghalt a szép nagy fügebokrunk is.Volt olyan év, hogy háromszor is termett. És elég jó füge volt rajta. Nyaf. Mellette kifagyott a gránátalma is, azt nem fényképeztem le.

Hogy ne sírva fejezzük be, jöhet a napi cuki. Ugye már írtam pár százszor, hogy cica szeretnék lenni. Hát továbbra is. Annyira édesen tudnak aludni. Nekem is menne.

Spenótos lepény

Úgy tűnik, hogy az idén zöld lepényekben utazom, de ez van, és nem kívánom korlátozni magamat, semmilyen szempontból:) Annyira vágytam tegnap valami zöldre, aztán szerencsém volt, mert a piacon a Lidike fiánál tudtam venni irtó szép, frissen szedett, majdnem meg is pucolt spenótot. A bolti leveles tészta meg jó nagy kompromisszum, de egyszer mindennek eljön az ideje.

Hozzávalók:
- 1 csomag leveles tészta
- 1 kiló spenót
- némi szódabikarbóna
- 2 dl köles
- 15 dkg feta
- 5 dkg vaj
- 4 gerezd fokhagyma
- 3-4 cm gyömbér
- 10-15 dkg sajt
- néhány datolyaparadicsom

Először is feltettem főni a kölest, háromszoros vízben, némi sóval. A spenótot sós, szódabikarbónás vízben megfőztem, szóval pár percig hagytam a forró vízben, míg összeesett (muszáj volt, mert izlandi volt, és annak azért kell ez). Aztán egy serpenyőben megforrósítottam a vajat, belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát is (merthogy eltörött a fokhagymanyomóm), és ezen átforgattam a leszűrt, jól kinyomkodott spenótot. Aztán ebben a nagy lábasban (persze a tűzről levettem) összekevertem mindent, tehát a megfőtt kölest meg még az elmorzsolt fetát. Fogalmam sincs, hogy kellett-e még bele só, fehér bors igen. Aztán átraktam egy hideg edénybe, hogy gyorsan kihűljön, mert a leveles tésztát nem jó meleg rávalóval felzaklatni.
Kinyújtottam a tésztát gáztepsiméretre, aztán rásimítottam a spenótos cuccot. A tetejébe ment néhány félbevágott paradicsom, meg a reszelt sajt. Közben valamikor bekapcsoltam a sütőt is, és 220 fokon pirosra sütöttem.
Nekem ízlett, a gyerek viszont nem eszi meg.

Na, ez tulképp alibireci volt, hogy a napi cukikat megmutassam. Először is megvolt a nagy tavaszi szőrtelenítés, és megint kiderült, hogy egy csodálatos kis fókát tartunk kutya helyett.

A házőrző brigád:

És ma elkaptam néhány cicát is a kertben. Maflincsek gyagyincsek, már a tekintetén is látszik, hogy nem százas:) Állandó hálótársunk, az egyetlen macska, aki arra érdemesít bennünket, hogy velünk aludjon, tulajdonképpen a Tamásba szerelmes, minden éjjel hozzábújik. Én meg sokszor lerúgom szegényt, mert imádok forgolódni. Meg harsogva dorombol, okkal és ok nélkül, gyakorlatilag állandóan.

Tonna Donna nagyhercegnő, a kép tanúsága szerint még tud járni. Gondolom, azért közelített meg, hátha van valami ehető nálam.

Ha jók lesztek, akkor holnap talán lesz még az én édes kicsi cicám is. Meg talán egy kis kert is. MayBee (ezt külön az Andinak:))

Thai csirkesaláta

Még mindig nem tudok elszakadni tesóm koleszterindiétás szakácskönyvétől (Daniel Green-Catherine Collins: A koleszterinszint csökkenthető), és innen néztem ki ezt a gyönyörű és fantasztikusan finom salátát. Mivel nálunk a férfiembernek nem lehet eladni salátát vacsorára, ezért sült krumplit csináltam mellé, és úgy megette, mintha maga a nagy Rántott Hús szállt volna le az égből a tányérjába.

Hozzávalók:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- 1 evőkanál olaj
- 1 kisméretű chilipaprika (vagy szerencsésebbeknek bio kisnánai piros paprika - sajnos nem csípett -, valamint szárított chilipaprika)
- 2,5 cm-es kockának megfelelő friss gyömbér lereszelve (vagy szárított, vagy üvegben eltett)
- 2 szál citromfű meghámozva és apróra vágva (erről majd írok még)
- 1 evőkanál friss menta felvágva
- 1 evőkanál barnacukor
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 citrom leve
- 1 evőkanál csökkentett sótartalmú szójaszósz (vagy amilyen van)
- 1 evőkanál thai halszósz
- 150 g friss spenót
- limedarabok a tálaláshoz

A csirkemellet 2,5 cm-es darabokra vágjuk. Egy serpenyőben felmelegítjük az olajat, és közepes-magas hőfokon teljesen átsütjük a csirkemellet. Próbáljuk nem túlságosan sokszor forgatni a csirkét a serpenyőben, így szépséges, karamellizált bevonatot kap. Eközben a chilipaprikát, a gyömbért, a citromfüvet, a mentát, a cukrot, a citromlevet, a fokhagymát, a szójaszószt és a halszószt tálba tesszük, és alaposan összekeverjük.
Hozzáadjuk a sült csirkét, és ismét összekeverjük. Ezután beletesszük a spenótot (nyersen), jól összekeverjük, és salátaként, lime-darabokkal rögtön tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 862 kJ (206 kcal), 4,6 g zsír, 0,7 g telített zsír, 0,7 g nátrium.)

Persze nem egészen az eredeti recept szerint készítettem. Először is, nagyon pislogtam volna a recept olvasásakor a citromfű meghámozásán, ha nem épp a múlt héten olvastam volna Fűszeres Eszternél a thai citromfűről. Én ugyanis egész eddigi életemben úgy tudtam, hogy a citromfű olyan kinézetű fűszernövény, mint például a petrezselyem, azt meg nem lehet meghámozni. De attól még, hogy most már tudom, van másmilyen citromfű, nem akadályozott meg abban, hogy egyszerűen kihagyjam ebből a kajából annál a pórias oknál fogva, hogy nekem ilyen nincs. A másik, amit simán kihagytam, a thai halszósz, ugyanis ez sincs, nem is tervezem beszerezni, mert a fiam minden halas dolgot eleve elutasít, én pedig nagyon szeretnék egyfélét főzni kettőnknek - és ezért megalkuszom ha kell. Gondolom a thai csirkesaláta a thai citromfűtől és a thai halszósztól lesz "táj", de sebaj, mert így is nagyon finom volt.

Még más dolgokat is változtattam: sajnos menta se volt itthon, pedig erről azt hittem, van a mélyhűtőben, de tévedtem. Helyette petrezselymet használtam, én nagyon szeretem azt is. Aztán: mióta jól öregszem, nem bírom a nyers fokhagymát, pedig hogy szerettem régen!, de nem akartam haldokolni vacsi után, ezért a zúzott fokhagymát a megsült hús mellé dobtam és kicsit még együtt sütöttem őket, majd a hússal együtt a fokhagymás olajat is a salátaöntetes tálba küldtem. Jó, olívaolaj volt, az meg pont kell is a koleszterinre. egy citrom leve helyett pedig első nekifutásra csak felet használtam a salátaöntethez, nekem elég is volt.

Összegezve, az enyém így nézett ki:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- több evőkanál olívaolaj
- 1 hegyes erős piros paprika a (színhatás kedvéért), ami nem csípett, ezért kicsi szárított chilivel még megszórtam a kész salátát
- 1 kávéskanál üveges reszelt gyömbér
- fél csokor petrezselyem aprítva
- 1 evőkanál barnacukor
- 2 gerezd fokhagyma megsütve a hússal együtt
- fél citrom leve
- 1-2 evőkanál szójaszósz
- pár csepp (kb. 10-15) worchester szósz, az már bejött nekem egy másik kajánál
- 150 g friss spenót falatnyi darabokra vágva
- jó nagy adag sült krumpli a tálaláshoz :-)

Naggggyon-naggyon finom volt, és gyorsan elkészült.

Sajttal és fetás spenóttal töltött csirkemell rántva

Legelőször is szeretném megköszönni a Nem vagyok mesterszakács blog tulajdonosa, Alexa Christi nagyon hasznos tanácsait, szerintem lehet, hogy ő mégiscsak mesterszakács! Szeretném, ha kivételesen megnéznétek a belinkelt ételeket, mert célom volt, hogy ilyen gyönyörűek legyenek az én csirkemelleim is, és bár ez nekem nem sikerült, nem vagyok elkeseredve, mert minden előzetes megpróbáltatásom ellenére semmi töltelék nem folyt ki sütéskor az olajba. Na nézzétek a mintákat:

- a Sajttal töltött csirkemellet rántva
- a Fokhagymás-spenótos mascarpónéval göngyölt csirkemellet, és
- a Zöldfűszeres vajjal töltött csirkemellet rántva.

Naszóval, már írtam néhányszor, hogy bár próbálkoztam vele néhányszor, én nem szeretem a hústekercseket, egyszerűen még látványnak se jön be a számomra. Nem tudom miért, nincs magyarázat. Ezek a töltött-göngyölt husik nem is tekercsek, hanem egy inkább alagútra hasonlít finom folyós töltelékkel, ez bejön.

A készítést nem részletezem túlságosan, de a hasznos tanácsokat, amiket NeVaMe-től kaptam, itt most összefoglalom. Az ezzel az étellel kapcsolatos írásait a felkészülés időszakában :-) többször is elolvastam, majd a kérdéseimre kapott válaszokat is memorizáltam, amik ezek voltak:

1. Ahhoz hogy szépen tudjak dolgozni a csirkemellel, a vastag részét egyszerűen leszelem a mellről (azt a vastag párna részt szépen, ameddig adja magát).

2. A majdnem egyforma vastagságú mellszeleteket fólia alatt finom mozdulatokkal nagyon vékonyra klopfolom, mindkét oldalán. Óvatosan, hogy nehogy szétmáljon a mell, mert akkor kifolyik a töltelék. Ha óvatosan klopfolom a mellet, akkor szép nagy, és vékony szeletet kapok így. Egy egész (dupla) mellből két szelet lesz.

3. Sózom, borsozon. A sótól enged egy kis levet, és kicsit "ragacsos" is lesz (csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet).

4. Hosszában felterítem a csirkemellet, és hosszúkásan elrendezem a közepére a tölteléket, de nem szabad túl sokat.

5. A mellszelet felső és alsó részét ráhajtom a töltelékre, majd mondjuk balról jobbra feltekerem.

6. A betöltött melleket mielőtt panírozom beteszem a hűtőbe. A sótól kialakult enyhe ragacsosság is segít, hogy jól zárjon a töltelék.

7. Vékony, de precíz panírt készítek, mindenhová jusson liszt, tojás és morzsa.

Tapasztalataim:

1. Tökéletesen sikerültek az egyforma vastagságú szeletek, azelőtt nem is gondoltam rá, hogy így is lehet formázni. Persze vagy olvastam a tanácsok között, vagy magamtól is rájöttem, hogy nem a szebbik oldalból (ahonnan a bőr lejött) szeltem le ezeket a vastag párna részeket!

2. Nem sikerült nagyon vékonyra klopfolni, talán azért, mert műanyag klopfolóm van. De legalább finoman sikerült, nem mállt szét.

3. Besóztam, és egy éjszakára betettem a hűtőbe, hogy ragacsos legyen majd. Később olvastam a bejegyzést századszor, és felfedeztem ezt a mondatot: csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet. Szerencsére nem eresztett levet, és kellően ragacsos volt a túl korai sózás ellenére. Szóval ez a rész is jól sikerült!

4. pont rendben!

5. Sajnos nem tudtam ezt a behajtást kivitelzni, nyilván azért, mert nem lett elég vékony a hússzelet. Mindig kihajolt a behajtott rész, ráadásul ott is túlságosan vastag lett, annyira, hogy aztán feltekerni se lehetett. Ezért aztán kihagytam ezt a lépést (a behajtást), hanem egyszerűen feltekertem. Gondoltam, lesz, ami lesz, ha kifolyik, akkor i.j. (így jártam).

6. pont rendben! Ezt sehogyan nem tudtam elrontani! :-)

7. pont is rendben! És bár annak ellenére, hogy amelyik tekercs nem nyílt ki töltéskor, az kinyílt panírozáskor, de a sütéskor valami csoda folytán mégis gyönyörűen sikerült! Úgy örülök!

8. pont: Bár nyolcaik pont nincs a jó tanácsok között, saját tapasztalat, hogy sütés közben nem forgattam meg a husikat, mindvégig a nyílással felfelé sültek a forró olajban. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a helyén maradt a töltelék.

A töltelékeimről röviden:

Sajtos: Az eredeti receptet követve az egyik komponens a nagylyukú reszelőn lereszelt gouda sajt (nekem is az a kedvencem) a másik pedig a kisebbik lyukú reszelőn reszelt parmezán, plusz egy csipet szerecsendió.

Spenótos: Felolvasztottam és lecsöpögtettem fél zacskó mirelit spenótot, mert leveleset nem kaptam, egy kicsit még pirítottam is folyamatosan kevergetve, hogy a lehető legtöbb nedvesség eltűnjön belőle. A végén 1-2 gerezd szétnyomott fokhagymával ízesítettem. Amikor kihűlt feta sajttal kevertem. A feta miatt nem kell sózni!

A fűszervajassal még nem mertem próbálkozni.

Spenótkocka Isutól

Ez a fogás Isu ünnepi menüjének egyik része volt, ezt adta köretnek, na meg Isu-féle párolt káposztát. A káposztát most nem készítettem el, de így szól a leírása: pirítasz valami fasza szalonnát a serpenyőn, majd kevés hagymát, utána beleteszed a káposztát és megpárolod húsleves-alappal, vagy ha lusta vagy akkor leveskockával. Állítólag isteni!

Hasonlóképpen egyszerű a spenótkocka elkészítése is Isu-módra: spenót-sajt-zabliszt (kevés!)-tojás (3-4 db)-só-bors-fokhagyma, összekevered és megsütöd. A sajt minimum a 50% legyen és legalább 3-4 féle. Nekiláttam hát.

Hozzávalók (az én adagomhoz)

- 2-3 nagy marék spenót
- 2 tojás
- 1 evőkanál rozsliszt (zabliszt helyett), de tesóm akár réteslisztet is használhat ezek helyett!
- kb. 2 evőkanál reszelt parmezán
- kb. 2 evőkanál feta
- kb. 2 evőkanál reszelt gouda/ementáli
- sót nem tettem bele a feta miatt
- bors
- fokhagyma

Nem tudom a spenót mennyiségét, mivel tesóm mérte ki nekem a saját adagjából, de ahogy őt ismerem, inkább kevesebb, mint több... Szóval a spenótot leszáraztam, megmostam és pici olívaolajon megdinszteltem, de csak épp addig, amíg a színe még szép zöld maradt. A tojásokat felvertem, belekevertem a (sót), borsot, reszelt fokhagymát, ezután villával beletördeltem a fetát, majd alaposan elvegyítettem benne a többi sajtot is. Legvégül adtam hozzá a spenótleveleket, ezzel szép egyenletesre kevertem. Sütőpapírral bélelt sütőtálba átöntöttem, kb. 1,5 cm magas volt, és 180 fokon megsütöttem. Érdemes ott állni mellette, mert nagyon gyorsan megsül és megbarnul a teteje (kipróbáltam!). Ha megbarnul a teteje, tálaláskor a teteje kerülhet alulra, és íme milyen szép!

Isu mirelit spenótot használt, szerintem azzal is nagyon finom. (A párolt káposzta receptje azért került ide, hogy tudjam, hol keressem, amikor meg akarom csinálni, a jegyzeteimet sajnos mindig elveszítem.) Nagyon finom volt, bár annak ellenére elsózódott a fetától, hogy plusz sót nem tettem bele és a feta is a kevésbé sós fajtából való volt. Úgy tudnám egyébként a finomságát legjobban jellemezni, hogy olyan, hogy megeszel egy kockát, eldörmögöd az orrod alatt, hogy Finom!, majd leülsz a helyedre, és még be sem melegedett alattad a szék, már felpattansz, hogy egy újabb kockát vegyél magadhoz... Velem ez történt.

Spenótos-rizses csirkemell

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek a blogger élethez, vagyis nekiálljak olyan dolgokat sütni-főzni, amik még nem szerepeltek nálunk. Igaz, nem hiányzott az írás, nagyon jól elvoltam csak a blog olvasásával is, mivel Andi olyan intenzitással zúdította ránk a szebbnél-szebb, finomabbnál-finomabb újdonságokat, hogy nem győztem kapkodni a fejem. :) Azt hiszem, Andin kívül senki nem képes ennyi bejegyzést termelni ilyen rövid idő alatt, úgyhogy én meg sem próbálom utolérni, csak néha beszúrni egy-egy bejegyzést az övéi közé.

Most például egy nem túl fotogén, ám annál finomabb étellel jelentkezem, amit kínomban találtam ki, mivel a hűtőmben két hete fonnyadozott egy zacskónyi spenótlevél. A képek ne tévesszenek meg senkit, kistányéron fotóztam a "remekművet", vagyis a csirkemelldarabok jóval nagyobbnak látszanak, mint amekkorák voltak.

Leírom, hogy én miből mennyit tettem bele, de mindenki tetszés szerint variálja a hozzávalókat:

- 1/2 kg spenótlevél
- 40 dkg csirkemell
- 20 dkg rizs
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 4-5 merőkanál tyúkhúsleves
- sültcsirke fűszerkeverék
- bors
- só
- 1 evőkanálnyi szójaszósz
- olívaolaj

Ez alatt a hagymát és a fokhagymát megpucoltam. A hagymát négyfelé, majd a negyedeket kétfelé vágtam és szétszedtem a rétegeket. A fokhagymagerezdeket felkarikáztam. Az alaposan megmosott, lecsöpögtetett spenótnak eltávolítottam a szárait és a leveleket kis darabokra tépkedtem.

A wokban felforrósítottam az olajat és rádobtam a csirkemellet. Kevergetve-rázogatva addig pirítottam amíg mindenhol kifehéredett. Ekkor hozzáadtam a hagymát és fokhagymát és fedő alatt néhány percig pároltam.

Ezután hozzákevertem a rizst és felöntöttem annyi tyúkhúslevessel (a levesért köszönet anyukámnak), hogy bőven ellepje. Időnként megkeverve, fedő alatt főztem tovább az egészet és amikor a rizs felszívta a húslevest, azonnal pótoltam. 

Amikor a rizs és a hús is megpuhult, sóval, borssal, szójaszósszal ízesítettem és belekevertem az apró darabokra tépett spenótlevelet. Alaposan összeforgattam és már csak annyi időre tettem vissza a fedőt, amíg a spenót összesett. Természetesen levet eresztett, de a rizs pillanatok alatt felszívta, úgyhogy egy szaftos egytálétel lett a végeredmény.

Ahhoz képest, hogy rögtönöztem, teljesen elégedett voltam magammal. :) Sikerült egy olyan ételt kitalálnom, ami az előkészülettel és a mosogatással együtt bő egy óra alatt készen volt és minimális mosogatnivaló maradt utána. Elfogyott az utolsó falatig és még Kriszti kolléganőm is azt mondta, hogy feltétlenül kipróbálja. Eleinte gondolkodtam rajta, hogy a rizst külön pároljam meg és utólag keverjem hozzá, de örülök, hogy végül nem úgy készítettem, mert így a hús is és a rizs is átvette az ízeket.

Spenótos palacsinta

A magyar canelloni (vagy akár paccheri). A tésai rég elhagyott kis konyhakertben hosszú ínséges évek után megint ömlik az új-zélandi spenót. És a spenót bizalmi kérdés. Mondjuk, az az igazság, a mostanában látható kornyatag levelekért nem is szívesen adnék hat-hétszáz forintot kilónként, pontosabban inkább semmit sem adnék. Lehet persze mirelittel is játszani, de azért az egy másik történet.

Na, akkor a recept.

Hozzávalók:
- 12-16 darab sós palacsinta
- olyan fél kilónyi spenótlevél
- 200 gramm krémsajt
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál liszt
- kb. másfél dl tej
- némi zsiradék, nálam libazsír
- só, bors, őrölt szerecsendió

A spenótot megtisztítom, forró, szódabikarbónás vízben megpárolom, lecsöpögtetem. Evőkanálnyi libazsíron megforrósítom az átnyomott fokhagymát, rádobok egy evőkanál lisztet, némi őrölt szerecsendiót, és bőszen kavargatva annyi tejjel felengedem, hogy kellemes tejfölsűrűségű legyen összeforralva.
Most már leveszem a serpenyőt a tűzről. A fokhagymás mártáshoz hozzákeverem a krémsajtot és a kinyomkodott spenótleveleket, sózom, borsozom.
Ezzel a remek, sűrű, fűszeres szósszal jó vastagon megkenem a palacsintákat, kivajazott edénybe tuszkolom őket. A tetejét megkenem egy kis maradék tejföllel (ha el nem felejtem), és alaposan megszórom reszelt sajttal (füstölt is lehet, ámbár nálunk ez is embargós). Forró sütőben megpirítom.

Mi nagyon szeretjük, tényleg egy kicsit macerás, a palacsintasütés miatt, de néha azért belefér.

Spenótos-sonkás spagetti

Annyira megtetszett múltkor Csincsilla spenótos tésztája, hogy abban a pillanatban, ahogy megláttam, eldöntöttem, én is csinálok olyant. Imi kicsit szabotálta a dolgot, mert azt mondta, hogy ő is enne spenótos tésztát, de lehetőleg paradicsom és tejszín nélkül elkészítve.  Elkezdtem keresgélni a neten, de szinte mindegyikben szerepelt a tejszín, mint hozzávaló.  Amikor közöltem Imivel,  hogy nem lesz tejszín nélküli spenótos tésztája, ő rávágta, hogy dehogynem,  és felsorolta azokat az összetevőket, amiket megálmodott hozzá. Ez lett a végeredmény:

Hozzávalók:

- friss spenótlevél

- sonka

- lilahagyma

- fokhagyma (sok)

- só, bors

- olaj

Húztam a számat, hogy ebben nem látok semmi fantáziát, biztos nem lesz finom, de úgy voltam vele, hogy Iminek megcsinálom ezt a változatot, magamnak meg kiveszek belőle egy adagot és felöntöm tejszínnel.

Egyébként ez egy tökéletes étel a maradék sonka hasznosítására. Most is ez történt. :)

Az olajon megpirítottam a kis kockákra vágott sonkát. Rádobtam a félkarikára vágott lilahagymát és a karikákra szeletelt fokhagymát. Fedő alatt pároltam-pirítottam 2-3 percig, majd hozzáadtam a csíkokra vágott, alaposan megmosott spenótlevelet is.  Sóztam-borsoztam, jól összekevertem és éppen csak addig főztem, amíg a spenót összeesett és egy kis levet eresztett.

Spagettivel tálaltam. Ezután megkóstoltam én is, hogy azt mondhassam Iminek, na látod, hogy hiányzik belőle a tejszín. De nem tudtam azt mondani, mert nagyon-nagyon finom volt így is. Sajttal és sajt nélkül is.   

És most azt írom, amit Csincsilla szokott: a képeket Imi készítette. :)

Nem véletlenül töltöttem fel magam spenóttal: kellett mára az energia, hiszen Imivel és Carlo Cazo-val (és még 30.000, más források szerint 35.000 emberrel együtt) részt vettem a 11. Critical Mass-en.  Tavaly ősszel ültem utoljára bringán, el is fáradtam rendesen.  :)

A rendezvény azzal kezdődött, hogy a Roosevelt téren várakozó tömeg azt az őrültet figyelte, aki a Lánchíd tetején, a feje fölé emelt biciklivel súlyzózott. :)

Gyülekező a Roosevelt téren, Carlóval és Imivel várjuk az indulást. 


A végállomás a városligeti nagyréten volt. 

Aranyos történet: tudni érdemes, hogy az idei Critical Mass útvonala a következő volt: 15:00-kor indult a Roosevelt térről, aztán  Lánchíd, Alagút, Attila utca, Krisztina krt., Erzsébet híd, Március 15. tér, Pesti alsó rakpart, Kossuth tér, Alkotmány utca, Szemere utca, Szent István krt., Teréz krt., Oktogon, Andrássy út, Városliget napozó rét.

Ahogy elindultunk a Lánchídon, egy idős néni, aki a gyalogosjárdán sétált, megkérdezte a tömegtől, hogy hova megy ez a rengeteg bringás. Többen válaszoltak neki, hogy a Városligetbe. Erre a néni elkezdett sopánkodni, hogy "Jaj, kedveskéim, hát akkor rossz irányba mennek, a Városliget arra van (és mutatott az Andrássy út felé)!"

Spenótos tészta 3.

Most meg az Andi asztalán kotorászom, tészta így, tészta úgy, kicsit belekontárkodom. Főleg azért, mert az alant következő spenótos cucc nekem nagyon ízlett a múlt héten, muszáj volt ismételni. Ráadásul ilyenkor tavasszal a legszívesebben legelnék egy szép, esőáztatta zöld mezőn, és ez eléggé beleillik ebbe az irányvonalba. Szinte nyersek rajta a zöldségek, a spenótot épp csak átforgatom némi fokhagymás zsiradékon, és a paradicsom is gyakorlatilag nyers marad, épp hogy csak cseppet megrogyasztom. Garantáltan belefér a félórába, mosogatással együtt.
Volt már persze nálunk spenótos tészta, egy Andi-féle paradicsomszószos változat, meg egy Éva-féle paradicsomtalan. Nem tészta ugyan, de most, hogy kicsit visszaolvasgattam, botlottam bele Bea spenótos csirkemellébe, meg Stahl-Andi körtés spenótsalátájába, mind a kettőt meg fogom csinálni mostanában, nagyon tetszenek.

Hozzávalók (4 nagy adaghoz):
- fél kg száraztészta
- 1-2 evőkanálnyi zsiradék (nálam most olíva és libazsír keveréke)
- kb. 25 dkg friss spenótlevél
- 3-4-5 darab édes paradicsom, még jobb a koktél, de abból azért több kell
- néhány gerezd fokhagyma
- só, bors
- némi sajtféleség (most épp juhtúró és füstölt sajt)

Lecsípkedem a spenótlevelek szárát, mostanában olyan nagyokat kapni, mint egy-egy lapulevél, szóval ez elég gyorsan megy. Bedobom egy tálba, eresztek rá vizet. Felteszem a tésztavizet forrni.
Leszűröm a spenótot, még egyszer átöblítem, gyengéden kicsavarom, és deszkán durvára vágom, nem kell nagyon apróra. Megpucolok néhány gerezd fokhagymát. A paradicsomokat megmosom, felkockázom.
Egy serpenyőben felforrósítok egy evőkanál libazsírt egy evőkanál olívával, belenyomom a fokhagymákat, összemelegítem. Már mehet is rá a spenót, több adagban, amint kicsit összeesett, mehet egy újabb maréknyi. Három perc az egész. Közben só, bors. Már mehet is hozzá a paradicsom, ezzel végképp nem szabad túlfőzni, épp csak átrottyantani, a paradicsomkockák maradjanak egészben, a héja egy kicsit felpöndörödik (persze elegánsabb, viszont lassabb dolog meghámozni a paradicsomokat, én erre általában lusta vagyok, főleg hétköznap este). Kész is a szósz.
Közben talán felforrt a víz is, ki lehet főzni a tésztát.
A kifőtt tésztát összekeverem a spenótos szósszal, és jöhetnek a sajtfélék. Aztán még a tányérján mindenki azt tesz rá, amit akar.

Spenótos galuska

Kicsit belekontárkodom a Bea szakterületébe (levesek és köretek:)), de csak azért, mert olyan szép zöld, tavaszi, meg hogy legyen valami ürügyem feltenni a szép margitszigetes kutyás képeket.
Ezt sem én találtam fel, de már annyira régen csinálom, fogalmam sincs, melyik szakácskönyben láttam ezelőtt ezer évvel (akkor még nem volt számítógép sem, könyv már igen:)).

Hozzávalók:
- 450 gramm krémes spenót (mirelit - persze frissből még sokkal finomabb!)
- 3 egész tojás
- olyan 30-40 dkg liszt (most vegyesen használtam Ezékiel-lisztet és finomlisztet)
- só, bors
- víz

A szokásos módon galuskatésztát csinálunk, azaz az egész tojásokat összekeverjük a borssal, hozzáadjuk a lisztet meg a jól felolvasztott (vagy friss spenót esetében megpárolt, összevágott) spenótot. Annyi vizet adunk hozzá, hogy galuskasűrűségű legyen, tehát se kemény, se túl híg ne legyen. És, gondolom, mindenki tudja, hogy nem szabad nagyon kidolgozni a tésztát, szóval lusták előnyben.
Közben sós vizet forralunk egy nagy fazékban. A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a galuskatésztát, általában kis galuskákat szoktam csinálni, szaggatóval, de most evőkanálnyi nagyokat csináltam, egy vizezett evőkanál segítségével. Nem árt, ha a megfelelő időben vesszük ki, a nyers galuskatészta nem valami nagyszerű, ha túlfőzzük, akkor meg szétmállik az egész. Úgy a legegyszerűbb, ha kiveszünk egy darabot, és kettévágjuk, akkor mindenre fény derül:) Nekem most ezeknél a nagy galuskáknál azután, hogy újra felforrt a víz, és feljöttek a víz tetejére, még öt perc forralás kellett (több részletben főztem ki, hogy ne hűtsék le nagyon a vizet).
Hideg folyó vízzel alaposan átmostam (tésztát sosem mosok, de a galuskákat muszáj, mert undorító ragacsos lesz, ha nem öblítem le alaposan, érdekelne, hogy mért van ez, tudja valaki?). Kicsi vajjal átforgattam.
Első körben marhapörkölttel ettük, köretként, másnap sajttal átpirítottam sütőben, így is, úgy is nagyon finom volt.

A szép képet Imi csinálta (még mielőtt valaki megkérdezné:)).

Vasárnap belevetettük magunkat a kora délutáni margitszigeti tömegbe, még a hídon is sikerült átjutni, Kófickát csak egyszer taposták le, szegény. Telefonnal csináltam a képeket, szóval még a szokásosnál is gyengébbek, de olyan édesek voltak, muszáj volt megörökíteni.
Minden másnál jobban bizonyítja, hogy itt a tavasz, hogy elkészülhetett ez a kép. Már három éve, minden Duna-parti futás közben Kóficka egyszer-kétszer belehuppan a Dunába, mert nem lehet már kibírni ezt a kánikulát, és úszkál a szélén, Zsuzsika meg, aki eléggé undorodik a víztől, lelkesen asszisztál a parton.

Nagyon jól állnak nekik a szép sárga virágok, nem?

És volt sok bot is:)

Fűszeres spenót panír sajttal

Ez megint egy próbálkozás, ami nem a legsikeresebbek közé tartozik. Mazsi azzal vigasztalt, hogy nem baj, az a lényeg, hogy kipróbáltam. És igaza van, úgyse nyugodtam volna addig, amíg nem kóstolom meg.

Még mindig Jamie vacsorái: Spenót curryvel (170. oldal), azzal a különbséggel, hogy se friss, se szárított currylevelem nem volt, de vegetáriánus szakácskönyvem indiai receptje ugyanehhez a kajához nem is ír curryt (viszont gyömbért igen). Egyébként nagyon hasonló a két recept, csak az indiai egy kis tejszínnel zárja a főzést, amit végül én is alkalmaztam Jamie receptjének elkészítésekor.

Egy teflonserpenyőben megpirítottam a paneerkockákat (panír, a házi sajt készítése itt is) ezzel már az egész rosszul kezdődött, mert kicsit túl pirosra sütöttem. Nagyon finom volt így is, de máshol sokkal szebb képeket láttam a sült panírkockákról. Na mindegy, folytattam rendületlenül. Kiszedtem a serpenyőből a megpirult panírkockákat, és ugyanabban a serpenyőben felolvasztottam diónyi vajat, lassan megpirítottam rajta 1/4 kávéskanálnyi őrölt koriandert meg 1/4 kávéskanálnyi garam masalát. Ezután hozzátettem 1 gerezd szétnyomott fokhagymát, 1/2 kávéskanálnyi mustármagot, csiliport, csipetnyi római köményt (őrölt kellett volna). Ezekre rádobtam a mélyhűtőből előbányászott spenótleveleket meg egy kicsike adag régebben lefagyasztott dinsztelt spenótot (ez hiba volt, mert keserűségével mindent elrontott). Addig főztem, amíg minden nedvesség eltűnt róla, löttyintettem rá egy korty tejszínt, sóztam, megszórtam még egy kis garam masalával és beleforgattam a panírkockákat.

Ettem belőle pár falatot, majd becsomagoltam az egészet Mazsinak. Neki hasonló volt a véleménye, bár ő adna még egy esélyt ennek a kajának, mert - azt mondja - érti a koncepciót (irigykedem). Mindenesetre amellett, hogy kipróbáltam még arra is jó volt, hogy feltehettem ide a blogba és ámulhattok, mennyire sokféle fűszerem van itthon! :-)

Spenótos sült csirkemell

Múltkor megcsináltam Andi paradicsomszószos, spenótos hosszúmetéltjét (spagettivel) és rengeteg spenótom megmaradt. Egy hétig törtem a fejemet, hogy mit is csináljak belőle, végül amellett az étel mellett döntöttem, amit hasonló formában többször is ettem már a megboldogult Ribai Vendéglőben. Az egy jó kis étterem volt, szerettem. Valószínűleg utolérte őket is a gazdasági válság.

Szóval náluk ettem spenótos sült pulykamellet és most megpróbáltam leutánozni. Kb. 70%-os eredményt értem el. :) Az első különbség: én csirkemellből készítettem.

A második: a Ribaiban a vékonyra szeletelt húst grillen sütötték meg. Én Imi tanácsára a csontról lefejtett, egészben hagyott csirkemellet Erzsi néni módszerével készítettem el. Vagyis besóztam a húst, beletettem egy lábasba olajat öntöttem alá, hagymát karikáztam és 7-8 gerezd fokhagymát dobtam mellé. Felöntöttem vízzel, fedő alatt addig pároltam míg megpuhult a hús. Ezután fedő nélkül mehetett be a sütőbe sülni-pirulni.

Közben elkészítettem a spenótot. Egy edényben olajat hevítettem, ebben 10-12 gerezd, karikára vágott fokhagymát gyorsan megpirítottam, majd rádobtam a rengeteg spenótot. Olyan sok volt, hogy egyszerre nem is fért a lábasba, ahogy esett össze, úgy raktam rá az újabb adagot. Sóztam, borsoztam, szerecsendióval ízesítettem és kevergettem. Közben levet eresztett és ekkor lefedve hagytam párolódni. A harmadik különbség: a Ribaiban nem volt szerecsedió íze a spenótnak.

Az elkészült sült húst két-két szeletre vágtam, így összesen 4 negyed csirkemellem lett. A sütőpapírral bélelt tepsibe először is beleöntöttem a visszamaradt hagymás-fokhagymás szaftot, majd ráfektettem a hússzeleteket. Jó vastagon betakargattam a megpárolódott spenótlevelekkel. (Egy kis kupacnyi nem fért a csirkére, ezt csak úgy mellé helyeztem a tepsiben, a fenti képen jobb oldalt láthatjátok.) Imi nem kért a saját adagjára sajtot, én trappistát reszeltem az enyémre. Negyedik különbség: a Ribaiban mozzarellával fedték be.

Kb. negyed óráig sütöttem 180 fokos sütőben.

Rizst készítettem hozzá, amit tálaláskor meglocsoltunk a sült hús levével és megszórtunk petrezselyemmel. Határozottan finom lett. :)

Most pedig elmesélek egy történetet. Arra, hogy kicsi a világ, már múltkor rájöttem, amikor kiderült, hogy Hédi és Ági valamint a mi kedves Bee-nk ismerik egymást, méghozzá Halásziból, ami a közös pont, hiszen mindhárman ott laknak. Vagyis Bee többnyire Pesten él, hiszen itt lakik a barátjánál Dávidnál és itt dolgozik, de nagyon gyakran látogat haza szüleihez egész hétvégékre.

Pénteken felhívott Eszti, Imi unokatestvére, hogy egy rendezvényen összefutott régen látott másodunokatestvérével (aki tulajdonképpen Iminek is másodunokatestvére), Ágival. Beszélgettek, majd Ági mondta, hogy látta Eszti szüleit (Miki bácsiékat) az interneten. Eszti nagyon csodálkozott, hogy hol láthatta. Aztán kiderült, hogy Ági rendszeresen olvas egy gasztroblogot és ott az egyik bejegyzésben látta a képeket, leírást. Igen, igen, a mi blogunkat olvassa! :)

Kedves Ági! Üdvözöllek így a blogon keresztül, remélem továbbra is olvasod bejegyzéseinket és hasznosnak találod azokat! A vépi/vasszécsenyi rokonokról pedig biztos lesz még mit írnom!

Paradicsomszósz hosszúmetélttel, spenóttal és kecskesajttal

Nagyon érdekes könyvet találtam a könyvespolcomon: Jamie Oliver szakácskönyvét, a Jamie vacsoráit. Nem nagyon szoktam használni két Jamie-szakácskönyvemet, mert ha próbálkoztam volna is vele, túl hosszúnak és túlságosan különlegesnek találtam a hozzávalók listáját. Ez mindig eléggé letörte a lelkesedésemet. Ma viszont nagyon tanácstalan voltam: a tesómnak vásárolt, de át nem vett friss spenót maradékának felhasználásához kerestem ötleteket, és a legjobb helyre nyúltam, amikor Jamie szakácskönyvét lapoztam fel, mert legalább három receptjét találtam mostani lelki állapotomhoz tökéletesen illőnek. Ebből az egyiket el is készítettem, ha nem is szóról szóra követve a receptben megadott hozzávalókat és lépéseket, de a lényeg - úgy érzem - megmaradt. Jamie nem fog ezért megsétődni...

A paradicsomszósz így készült:

Ötlet: Jamie vacsorái, 40. oldal: Egyszerű paradicsomszósz. Egy kis olivaolajon megpirítottam 1 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy fél fej lilahagymát (maradék volt). Erre az alapra dobáltam rá a leforrázott és héjától megszabadított, felaprított friss paradicsomokat, pontosan 7 db-ot. Felöntöttem egy kis maradék házi paradicsomlével (kb. 1,5 deci), beledobtam egy saját termés hosszú bazsalikomszárat és egy szintén saját termés picike csilipaprikát. Takaréklángon rotyogtattam, amíg besűrűsödött, úgy 30 percig, végül óvatosan fűszereztem sóval és borssal.

Amikor a paradicsomszószom már tökéletesen sűrű volt, kidobáltam belőle a bazsalikomszárat és a csilit, löttyintettem hozzá egy pár csepp balzsamecetet, és beállítottam a végleges ízét sóval és borrsal. Tökéletes lett!

Ötlet: Jamie vacsorái, 42. oldal: Paradicsomszós hosszúmetélttel, spenóttal és kecskesajttal. A paradicsomfőzés vége felé forraltam vizet a hosszúmetéltnek, de sajnos amit itthon találtam, nem lett volna elég egy evésre, úgyhogy kiegészítettem spagettivel. Ez az egyveleg engem persze nem zavar, de elegánsabb lett volna, ha teljesen hosszúmetélttel készül a vacsim. Közvetlenül a tészta elkészülte előtt egy maréknyi spenótlevelet tettem a paradicsomszószhoz, leszűrtem a tésztát, meglocsoltam olivaolajjal (és egy kis főzőlével, hogy meglazuljon - Jamie szerint), aztán a tetejére öntöttem a spenótos paradicsomszószt. Átkevertem, tányérra öntöttem és reszeltem rá egy kis óvárit - kecskesajt helyett.

Isteni finom erdélyi kecskesajtot speciel elő tudtam volna venni a mélyhűtőmből, de mire eldöntöttem, hogy ez lesz a vacsorám, már nem maradt elég idő a felolvasztásra. Meg hát az az igazság, hogy így is eszméletlenül finom volt! (És további 50 kipróbálásra váró receptet találtam ebben a szakácskönyvben...)