Lencsegulyás

A Szimpla Kertben ettem először lencsegulyást, ott időnként vannak jótékonysági főzések, és egy ilyenre mentünk Évával. Ha ilyen rendezvényen eszel, akkor azzal valamit támogatsz, mindig mást. Nem tudom, hogy mi mit támogattunk éppen, csak arra emlékszem, hogy romák főzték a lencsegulyást, rémlik, hogy valamelyik roma zenekar tagjai, és eszméletlen finom volt. Oda is mentem megkérdezni, hogy készült, de csak elnézően mosolygott a testes cigányasszony. Igaza volt, mit nem lehet ezen tudni? Igazából azt, hogy ez nem olyan gulyásleves-szerűség volt, mint pl. amiket mi Kisnánán főztünk annak idején, hanem sokkal lájtosabb, inkább zöldségleves, kevés hússal és sok zöldfűszerrel. És nem tudom hogy csinálták, de még a lencsétől se lett semmi bajom. Ezt szerettem volna előállítani, és már volt egy próbálkozásom, de az nagyon nem sikerült szerintem, bár a kedves és rendes Anna, Norbi és Toma aranyosan megették. És még azt is mondták, hogy finom volt. 

Megnéztem egy csomó receptet, természetesen itt a blogon kezdtem a kutatást, és találtam is Beától egyet, de ennél is lájtosabbat akartam. A legtöbb recept úgy kezdődik, hogy kezdjünk el egy pörköltet főzni valamilyen húsból, ezt ki akartam hagyni, de aztán beletörődtem, hogy így kezdődik minden gulyásleves.

Hozzávalók:

• ½ csirkemellből (vagy ennek megfelelő mennyiségű bármilyen húsból) készült pörkölt
• 25 dkg lencse
• 2 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 1 cikk zeller
• húsleveskocka, de ez nem kötelező
• só, bors, 2 babérlevél, 1 csokor petrezselyem
• húsvéti maradék füstölt hús a mélyhűtőből, de a Szimpla Kertben nem volt füstölt hús a levesben,  és mint írtam, felejthetetlen volt, szóval kimaradhat
• krumplit elfelejtettem beletenni, de szerintem mehetne

Előző éjszaka beáztattam a lencsét. Másnap főztem egy normális adag pörköltet pulykamellből, majd a leveshez egy másik lábosban elkezdtem pirítani a vékony félkarikákra vágott répákat és a zellert. Pár perc után felengedtem kb. 2 liter vízzel, tettem bele egy húsleveskockát, és a leöblített, átmosott lencsét is beleszórtam a levesbe, meg a fűszereket is. Valamennyi idő elteltével átkanalaztam egy adag pörköltet a levesbe, és ezzel együtt tovább főztem, ameddig a lencse meg nem puhult. Beletépkedtem a felolvasztott füstölt húst is. A végén szórtam rá apróra vágott petrezselymet. Az interneten talált legszimpatikusabb recept szerint először a fél csirkemellnyi pörköltet kezdjük főzni, és ezt öntjük fel vízzel. Azért nem így csináltam, mert akartam egy kis pörköltet is a mélyhűtőbe tenni. Jól jön az majd valamikor.

Napi cuki most Penny lesz, mert ő már régen szerepelt. Itt egy ritka pillanat, amikor nem retteg.

Jól áll neki ez a csíkos puha paplanhuzat. Szinte nem is látszik a cicafej. Ha én a játék helyében lennék, gyanútlanul sétálgatnék az ágyon tovább, nem számítva semmiféle cicatámadásra. Nagyon ügyesen vadászik! 😁

Lencsefasírt (gluténmentes, tejmentes)

Minden szilveszterkor lencsét eszünk, illetve újévkor, hogy ilyen jó gazdagok legyünk, mint tavaly voltunk. Éveken keresztül lencsefőzelékkel kínoztam a családot, marha finom volt, mindenki szerette, de senki nem ette. Tavaly lencsesalátát csináltam, ez már nagy ütemben fogyott, szóval az idén is ezt csináltam, persze nem fényképeztem le. Mondjuk semmi extra, megy bele minden, ami arra jár. Először is megfőztem 50 dkg lencsét, tudom, hogy ez nagyon sok, de minek főzzem háromszor, gondoltam, csak jó lesz valamire a maradék. A főzővízhez raktam egy megpucolt, de egyben hagyott vöröshagymát, pár babérlevelet, borsot, sót, egy jó darabka füstölt tarját. Tehettem volna citromhéjat is, ha el nem felejtem. Iszonyú mennyiség lett. A feléből lett a saláta, ment hozzá virsli karikázva, előre lesózott, átmosott lila hagyma, reszelt citromhéj, felkarikázott főtt tojás, majonéz.
A másik feléből meg most lett ez a lencsefasírt, és nekem nagyon bejön. Egy nagy tálba beleöntöttem (simán elállt pár napig a hűtőszekrényben a főtt lencse), adtam hozzá egy összevágott vöröshagymát, és mindenféle fűszert: fokhagymaport, füstölt pirospaprikát, jó sok köményt, borsot, sót, egy kis csípős paprikát. Ment hozzá még egy tojás, és hogy együtt is maradjon, 2-3 evőkanálnyi útifűmaghéj. Botmixerrel tessék-lássék átnyomtam, hogy azért maradjanak benne egész szemek is. Vizes kézzel kis placsnikat csináltam belőle (nem volt elég szilárd a massza, kicsit aggódtam is, hogy vajon egyben fog-e maradni), és olívaolajjal lekent papírra raktam. Amikor kész volt, akkor felülről is meglocsoltam olívaolajjal, aztán 200 fok és sütő. Viszonylag sokáig sült, de jó ropogós lett alul-felül. Zöld salátával valami isteni.

Napi cukinak meg dagi cicánk, aki fantasztikusan tud helyezkedni. Az egyik napsütötte délután például az egyik szobanövényünk közepébe feküdt szundikálni. Hiányzik már neki a nyár (akkor a levendulabokor közepén szokott sziesztázni).

Szilveszteri lencseleves savanyú káposztával és füstölt csülökkel, ünnepi beszámolóval

Hát buék mindenkinek. Állítólag ez (is)  jó év lesz:) Megvoltak az ünnepek, egyetlen poszt nélkül. Ha röviden kéne róla beszéljek, (igen, akarok), csak annyit mondanék, hogy nem a gasztronómia állt a középpontban. Ez végül is nem baj, a családom elvan hidegen és salátán, önként és dalolva. Én meg  úgyis elég kövér vagyok, nem kell tovább rontani a helyzeten. Nem lihegtük túl a karácsonyi vacsorát sem: az előétel a szokásos olíva, sajt, szardella, bolti kenyérrel (a felmerült igények dacára sem vagyok hajlandó ilyenkor ciabattával bíbelődni), aztán a szokásos kakukkfüves-citromos pisztráng, vaj helyett olívaolajjal. Hozzá kétféle krumplisaláta, mind a kettő annyira rossz lett, hogy ki kellett önteni a végén (na? ez nem sokaknak sikerül!). Nyilván volt valami zöld saláta is, de arra már nem emlékszem. Desszertnek pedig mákos guba, sok meggyel, természetesen bolti kifliből (a Bendinek ugyanez mák nélkül). Magamnak meg nem is sütöttem semmi gluténmentest az ünnepekre. Még szerencse, hogy a Jolitól kaptam egy helyes kis virágos kuglófot, az jól beosztva elég volt már a maradék évre. Természetesen csináltam még töltött káposztát, kétfélét. A húsos ehetetlenül sós (a hozzárakott füstölt cucctól), az aranyárban mért hozzávalókból összedobott hústalan csak simán rossz lett. Karácsony másnapján főztem még a fiúk kedvéért kanizsai rostélyost, marhalábszárból és fagyasztott rókagombából, az jó lett tényleg. Sütifronton meg totál KO. Na jó, egy kiló lisztből sütöttem karácsonyi linzert, az még rendben volt. Két rúd bejgli készült végül otthonra (ennek a posztnak a végén van), elég is lett bőven, nem tudom, a diós vagy a mákos lett vacakabb. Csináltam zserbót is. Az első adag tésztája egyszerűen kezelhetetlen volt, mintha gluténmentes lisztből csináltam volna, annyira morzsálódott és tört, soha nem találkoztam még ilyesmivel. Egy éjféli, csapkodós és kiabálós nagyjelenet után másnap mandulás-meggyes pitét csináltam belőle, meg másik lisztből mégiscsak sütöttem egy nagy adag bejglit. Mind a kettő ment a kukába egy hét múlva nagyjából érintetlenül (kivéve azt a kis darabot, amit továbbadtam). Szilveszterig nem főztem-sütöttem semmit, szerintem jól is tettem, nem voltam a topon, csak lassan láttam be. Aztán év végén már muszáj volt főzni, mert vendégek is jöttek, meg hát ugye az idén is legalább olyan gazdagok szeretnénk lenni, mint tavaly voltunk. Kötelező a lencse. A szokásos káosz miatt szilveszter estén ettük, remélem, így is használ. Általában főzeléket szoktam csinálni, most lett ez a nagyon sűrű leves, nekem nagyon ízlett, szóval most pár évig ez lesz. És iszonyú jól esett a kötelező leányfalusi pancsolás után.

Hozzávalók:
- 50 dkg lencse
- egy hátsó füstölt csülök nagyobbik fele
- 30 dkg savanyú káposzta
- 1 közepes vöröshagyma
- 1-1 sárgarépa és gyökér
- 1 nagy cikk zeller
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 kis darab erőspaprika
- só, bors, kömény, római kömény, csili, 2 babérlevél
- kevés zsír és 1-2 evőkanál barna rizsliszt

Beáztattam a lencsét pár órára. A húst DT felkockázta, hogy gyorsabb legyen a művelet. A húst annyi vízben, amennyi bőven ellepte, felraktam főni a babérlevelekkel és a meghámozott, de egészben hagyott vöröshagymával. Amikor már majdnem puha volt, hozzáadtam a leszűrt, átmosott lencsét. Bő tíz perc múlva mehetett hozzá a picit átmosott, átvágott káposzta, aztán megint tíz perc múlva a nagyon pici kockákra vágott leveszöldségek. Közben valamikor a fűszerek: só csak módjával, pici római kömény, épp csak annyi, hogy ne lehessen kiérezni, a többi meg ahogy tetszik. Végül csináltam egy kis fokhagymás rántást rizslisztből, és berántottam. Annyi vizet adtam hozzá, hogy az állaga valahol a leves és a főzelék között legyen. Aztán aki akarta, tehetett hozzá tejfölt vagy joghurtot, mind a kettővel isteni volt.

Napi cukinak meg egy gyönyörű páros. A nagyfülű, nagy lábú, szelíd Nyika meg a még mindig irtó aprócska fekete ördögpalánta, eléggé összekavarodva. Ha kiscica lennék, pont ilyen kutyát szeretnék magam mellé. A szép képeket a gazdi lőtte.

Lencsegulyás

Nagyon kevés lencsével készült étel szerepel a blogunkon, ezért is örültem különösen amikor anyukámék ezzel vártak múlt héten. Tulajdonképpen nem is leves ez, inkább egytálétel, mert olyan sűrű, laktató, hogy megáll benne a kanál. :) Ettem belőle egy tányérnyit és utána már semmi mást nem tudtam volna.


A recept innen van. Ha jól emlékszem anyukámék csülök helyett füstölt combbal készítették. De bármilyen füstölt hússal finom lehet.

Hozzávalók:
- 30-40 dkg füstölt hús
- 30 dkg marhalábszár
- 40 dkg lencse
- 2 közepes vagy 1 nagy fej hagyma
- 2 szál sárgarépa
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors, babérlevél,
- olaj + liszt + pirospaprika a rántáshoz
- citromlé

A lencsét előző este beáztatjuk hideg vízbe.



Másnap a füstölt húst (egyben, darabolás nélkül) feltesszük főni kb. 1,5 liter vízben. Közben felkockázzuk a marhahúst és ketté-, majd félkarikára vágjuk a hagymát. 25 perc után hozzáadjuk a füstölt húshoz.

Kb. fél órát főzzük, majd belekeverjük a leszűrt, átmosott lencsét és a megtisztított, felkarikázott sárgarépát. Sóval, borssal, babérlevéllel ízesítjük.

Amint a húsok és a zöldségek is megpuhultak, a füstölt húst kiemeljük a levesből, kis kockára vágjuk, majd visszatesszük.

Olajból, lisztből és pirospaprikából rántást készítünk, ezzel sűrítjük a levest. Kevés citromlével (esetleg ecettel) savanyíthatjuk.

Lencsesaláta

Micikénél kóstoltam tavaly szilveszterkor ezt a lencsesalátát (nem pont ezt, hanem egy ugyanilyet), és tőle kaptam a receptet is. Szerintem remek lehetőség azoknak, akik nincsenek túlságosan oda a lencséért, szilveszterkor is csak azért esznek belőle, hogy a következő évben jóóóó soooook pénzük legyen. Ez a saláta kellemesen savanykás a citromtól, a sok tejföltől, pikáns a mustártól, ezért tényleg könnyen csúszik, főleg egy jó kis ropogósra sült bőrös malaccomb mellé.

Hozzávalók:

- 25 dkg lencse

- 2-3 babérlevél

- 2 dl tejföl

- 3 dkg mustár

- 1 citrom leve (csak felet használtam, és nekem elég is volt)

- 2 dkg porcukor

- 1/2 csomag metélőhagyma (amit ilyenkor nem lehet kapni :-), de én csak simán elfelejtettem venni)

- 1 pár virsli

- 2 főtt tojás a tetejére

- só, bors

A lencsét a babérlevéllel, sóval, borssal megfőztem. Amikor megfőtt, leöntöttem a levét, leszűrtem, és le is csöpögtettem, majd kihalásztam a babérleveleket, amit kidobtam. Amíg hűlt, a mustárt, a citromlét és a porcukrot összekevertem a tejföllel, és mivel tényleg elfelejtettem a nagyon fontos metélőhagymát, ezért egy fél fej lilahagymát vágtam hajszál vékony szeletekre, majd kockákra, ezt kevertem bele. A virslit felkarikáztam, ezt is a salátaöntethez adtam, végül a kihűlt lencsét is belekevertem. A tetejét a főtt tojással díszítettem.

Bár csak fél citrom levét használtam, nekem még így is kicsit túl savanykás lett, ezért még egy evőkanál porcukrot és egy evőkanál tejfölt is tettem a mártásba, hogy teljesen elnyerje a tetszésemet. Nagyon finom lett, érdemes kipróbálni!

Ezt a lencsesalátát Tomának hagyom itthon egy kis hagymás-majonézes krumplisaláta, kolbászos sült karaj, epres bólé és Philadelphia-tiramisu társaságában. Remélem, nem hal éhen szegény árvám, amíg én a messzi Pamukon dorbézolok!

De a bőrös malaccombot se blöfföltem ám, azt sütöttem a buliba, ahová viszem a grissinit és egy kis párolt káposztát is, de lesz még hurka-kolbász, egy adag ugyanilyen lencsesaláta Micikétől, valamint lencsefőzelék Tomitól, no meg az elmaradhatatlan virsli, ja, és utolsó napra természetesen egy gyenge csirkehúsleves a megfáradt gyomroknak.

Lencseleves virslivel

Egészen idáig nálam a lencse csak az újévi étlapon szerepelt. Év közben eszembe sem jutott soha. A főzeléket nem szeretem túlságosan (megeszem, ha muszáj), de a levest annál inkább. És most, hogy apu múlt héten csinált egy ultramodern lencselevest, amit sikerült elrontania szegénynek, arra gondoltam, hogy hmm... de megennék egy hagyományos virslis-ecetes-mustáros változatot. Olyasmit, amit Blandi főzőtt szilveszterre. Nagyjából sikerült is utánoznom.


Hozzávalók:
- lencse
- virsli
- füstölt hús (nálam nyers, füstölt comb)
- sárgarépa
- fehérrépa
- vöröshagyma
- fokhagyma
- liszt
- olaj
- tejföl
- mustár
- ecet
- só, bors, babérlevél

A lencsét egy éjszakára beáztattam bő, hideg vízbe.


Másnap egy nagy fazékban feltettem főni a felkarikázott sárgarépával, a nagy darabokra vágott fehérrépával, az összepréselt fokhagymával és az egészben hagyott, megtisztított vöröshagymával együtt. Aki szereti, nyugodtan karikázza fel a fehérrépát is, de én nem rajongok érte, csak az ízét szeretem, ezért hagytam szinte egyben.

Közben beledobtam néhány babérlevelet és sóval, borssal ízesítettem a levest. Amint félig megfőttek a zöldségek, belekevertem a csíkokra, majd kis kockákra vágott füstölt combot, amit anyukám vett az újpesti piacon. Kár, hogy az illatát nem tudom blogon keresztül érzékeltetni, de ilyen gyönyörű volt:

Belelocsoltam néhány cseppet a féltett kincsemből, a Maggi Würze szószból, ami egy finom, intenzív füstölt ízt adott neki. Felkarikáztam a virsliket és ezt is hozzáadtam a leveshez, amint megpuhult benne minden.

Olajból, lisztből világos rántást készítettem, megszórtam pirospaprikával. Beelekevertem néhány kanál tejfölt és egy kis mustárt és ezzel a keverékkel besűrítettem a levest. Kiemeltem belőle a fehérrépákat és a hagymát és az egészet összeforraltam. Néhány csepp ecettel savanyítottam és már készen is volt a gőzölgő leves.

Első próbálkozásra nem lett rossz. És most kivételesen én csomagoltam anyuéknak ebédre valót, akkora adagot sikerült főznöm.