Szilvarózsa

Remélem, nincs még elegetek a félresikerült kísérleteimből! Az az igazság, hogy ez a süti se lett tökéletes, meg majd lehet,hogy írok egy kenyérről is, ami szintén nem. De muszáj feljegyeznem róla valamit, hogy ne felejtsem el. Legjobb lenne, ha azonnal elfogyna minden, és süthetném a javított változatot, de legtöbbször nem találok jelentkezőket a kísérletekre. Ez a süti most azért készült, mert anno az almarózsát is úgy szerettem, meg mert olyan szép, meg mert vettem szilvát egy tervezett kajához, és az nem készült el, mert mire odajutottam, már jobban szerettem volna édességet enni. Kerestem szilvás süti recepteket, és akkor találkoztam ezzel is. Több hibát is elkövettem, például a Lidlben csak japán szilva volt, azt meg is vettem, de sajnos annak nem is hasonlít az íze a szilvára. Nem volt édes és nem volt hajlékony. Aztán a receptet se követtem, pedig lehet, hogy úgy jobb lett volna.

Írom a receptet meg a hibákat is.

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 12 db szilva
• 4 evőkanál cukor (nálam porcukor volt)
• 1 teáskanál őrölt fahéj

A tésztát kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak lehet, mert minél vékonyabb, annál biztosabb, hogy átsül. Keresztben 3-4 cm-es csíkokra vágjuk. 

Itt volt az első problémám, mégpedig az, hogy ha csak 4 cm-es csíkot vágok, akkor nem tudom alul ráhajtani a szilvákra a tésztát feltekerés előtt, és arra gondoltam, hogy akkor meg kifolyik belőle a finom cukros-fahéjas szilvalé sütés közben. Csak egy darabot csináltam így, itt a tepsin leghátul az a picike, és az lett a legjobb, és nem is folyt ki túl sok leve. 

A szilvát kimagozzuk, vékonyan felszeleteljük és a tésztacsíkokra rakjuk úgy, hogy kicsit fedjék egymást. Megszórjuk a fahéjas porcukorral vagy fahéjas kristálycukorral. Én porcukrot próbáltam, azzal nem volt gond. A szilvát meg tényleg hajszál vékonyra kell vágni, hogy lehessen tekerni, ne legyen merev.

És nem kell ráhajtani egy kis tésztacsíkot alul a szilvára, mint ahogy az almarózsánál csináltam, mert a szilva nem folyik ki, viszont a tészta nem sül át teljesen ha duplán van.

A csíkokat szorosan feltekerjük, és a végét bevizezzük és összecsípjük, hogy ne nyíljon szét sütés közben. Egy szétnyílt nekem. Az a kis nyomi a bal alsó sarokban a fenti képen, és a bal felső sarokban a lenti képen.

Ha kevés a szilva, a maradék tésztából lehet szilvalekváros papucsot csinálni. Nekem két papucsra való tészta maradt, ezért aztán nem ütöttem fel egy tojást, hogy ezeknek lekenjem a tetejét, hanem tejjel összekentem őket és a fahéjas porcukorral megszórtam. Gyönyörűek lettek és finomak! A szilvarózsákat is megszórtam még sütés előtt is a fahéjas porcukorral, aztán meg sütés után is, és még az evéskor is, mert nem volt elég édes a szilva.

200 fokon légkeveréssel sütöttem 20 percig (a recept szerint 30 percig kell sütni légkeverés nélkül, legközelebb ezt fogom tenni, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól átsült mindenhol, főleg alul a vastag tésztaréteg).

A papucsokat hamarabb ki kellett venni, át is sültek, nem is voltak savanyúak a csodálatos sütőben sült szilvalekváromtól (amit Csincsillától tanultam). 

És nézzétek! Vannak akiknek saját személyzete van arra, hogy előmelegítse az ágyat! Az eszem megáll!

Most csak elrontott receptjeim vannak, de már csak azért is írni akartam, mert végre találkoztunk Csincsillával, és ezt mindig rögzíteni szoktam a blogban, legalábbis eddig mindig úgy alakult, hogy megírtam, mert összekötöttük az árvácskás kutyasétáltatással a randijainkat, arról meg muszáj volt írni, mert az olyan nagy kaland volt nekem. Sajnos ősszel nem jutottam ki, pedig milyen szép hosszú volt és vénasszonyos is, pont nekem való, de aztán végre hétfőn a Duna Pláza Starbucksban sikerült inni együtt egy kávét, és üzeni Mazsinak és Vikinek, hogy most nem tud kommentelni, de imádja nézegetni Amyt, Pennyt és Winstont, és jöjjenek róluk képek továbbra is!

Almarózsa

 

Hát én életemben nem láttam még ilyen szép sütit és plusz pontokat kap azért, mert nagyon-nagyon finom és nagyon-nagyon egyszerű is egyben. Csak bolti leveles tészta kell hozzá, alma és baracklekvár. Rengeteg alma érkezik a boltból, ahol tesóm dolgozik, és ezek olyan almák, amiket már nem vesz meg senki még akkor se, ha le vannak árazva, pedig semmi bajuk. Két verziót szeretnek az emberek, hogy valami vagy nagyon drága legyen, vagy ingyen legyen. A közötte lévő tartományban nem látszanak az almák. Ezért aztán sokat agyalok rajta, hogy mivel lehetne megmenteni őket úgy, hogy közben más finomságokat is ki tudjak próbálni, ne kelljen mindig almás sütit enni. Pedig nagyon finomak, csak mást is ki akarok próbálni.

Az almarózsához rengeteg különböző receptet találtam, és az az igazság, hogy ahány receptet néztem, annyiféle volt. 

Ebben a videóban 1 db alma kell az 1 csomag leveles tésztához, és az almákat nem vízben főzik meg, hanem mikróban puhítják. Ez egy kicsit egyszerűsíti a dolgokat, de én nem ezt próbáltam ki. Ebből a mennyiségből 4 db rózsa lett, amit 190 fokon 40 percig sütöttek.

A Nosalty receptben pedig 3 db alma kell 1 csomag leveles tésztához. A tésztalapot itt 3 cm-es csíkokra kell vágni, és nem lekvárral kell megkenni, hanem olvasztott vajjal és megszórni cukor és fahéj keverékével. 180 fokon 15-20 percig kell sütni, biztosan azért kevesebb ideig, mint az előző receptben, mert ebben nem eredeti méretében (40×25 cm) kell használni a leveles tésztát, hanem ki kell nyújtani, amitől az vékonyabb lesz. A lekvárt a végén a forró sütikre kell kenni.

Itt pedig 4 db alma kell 2 csomag leveles tésztához, és 6 egyforma 2,5 cemtiméter széles csíkra kell vágni (ez akkor 12 db süti lesz). Cukor és fahéj van itt is rászórva, és baracklekvár egyáltalán nincs a receptben.

Ennyiből is látható, hogy milyen sokféleképpen készülhet, én véletlenül ennek a háromnak a keverékét csináltam, és nagyon finom lett! De szép lassan szeretném mindet kipróbálni, bár az almás palacsintát se untam még meg.

Hozzávalók:

• 1 csomag bolti leveles tészta
• 3 db piros alma
• fél citrom, 2 kávéskanál cukor, negyed kávéskanál őrölt fahéj az almák főzéséhez, és kb. 1,5 liter víz (ezt utána hidegen és melegen, teának elkészítve is meg lehet inni, nagyon finom)
• 3-4 evőkanál baracklekvár a tésztacsíkok kenéséhez
• fahéjas porcukor a végén a szóráshoz

Az almákat megmostam, félbe vágtam, magházukat kivágtam, és vágott felükkel lefelé egy deszkára fektetve vékonyan felcsíkoztam. (Ennél picit vékonyabbra vágtam az első alkalommal, és az jobb volt, de az is lehet, hogy annak az almának a héja puhább volt. Második alkalommal nem minden almahéj puhult meg rendesen sajnos.)

Citromos vízbe tettem az elkészült darabokat, majd amikor mindet felvágtam, akkor cukrot és fahéjat is szórtam a vízbe, és feltettem forrni. Éppen hogy ennyire felforrt, már szűrtem is le. (A lábosban az első alkalommal készült almák vannak, azoknak sárgásabb - és puhább - volt a héja.)

Azt kell csak ellenőrizni, hogy hajlíthatók-e már a szeletek, egy pillanattal se kell tovább főzni. (Majd egyszer a 3 perces mikrózást is ki kell próbálni, de egyelőre azt még halogatom.)

A leveles tésztát kinyújtottam 35×45 cm-re, és pizzavágóval 7 db 5 cm vastag csíkot vágtam belőle a hosszanti oldalával párhuzamosan. A legtöbb receptben 2,5-3 cm széles csíkokat írnak, nem tudom, honnan vettem az 5 cm-t, de nekem bejött így.

Mindegyiket megkentem sűrű baracklekvárral, és a fél almaszeleteket ráfektettem úgy, hogy picit mindig fedjék egymást. (Első alkalommal, amikor nem fotóztam ezt a fázist, akkor kicsit vékonyabban lekvároztam, az is nagyon finom volt, tehát bármennyi lekvárral jó.)

A tészta alsó szélét felhajtottam az almákra, majd feltekertem, ami először kicsit nehéz volt, mert az almák ki akartak csúszni. Kicsit az egyik kézzel vissza kell tuszkolni őket. Pillanatok alatt rutint lehet szerezni a feltekerésben, ne aggódjatok!

Muffinkapszliba tettem őket és 180 fokon 20 percig sütöttem légkeveréssel. Van olyan verzió is, amelyik nem muffinsütőben sül, és előtte tojással lekenik a tésztáját. Azt is ki kéne próbálni, ha a maradék tojást is el tudom használni valamire.

Amikor megsült, még forrón jó alaposan megszórtam fahéjas porcukorral. Az a legjobb ebben a sütiben, hogy mindenhogy jó, nem lehet elrontani.

Napi cukinak pedig, amíg Winston és Penny elő nem kerülnek, ezt a cicát csináltam nektek:

Ezt pedig Réka:

A szombati nagy szélvihar kidöntötte a barkafámat a kiskertben. Nagyon szomorú látvány volt.

Viharban kidőlt fához a katasztrófavédelmet kell hívni a 112-es telefonszámon, mint most megtudtam. 30 perc múlva már itt is voltak és feldarabolták szegényt.

Ilyen volt 2009 tavaszán:

Ugyanabban évben ősszel:

Tavaly február 6-án is ilyen nagy szél volt, és Winstonnak fájt a feje.

Babos csiga

Mindenféle elveimmel ellentétben időnként bevásárolok néhány zacsi fagyasztott leveles tésztát, mert ha éppen úgy jön ki, és éppen úgyis forró a sütő, mert mondjuk kenyeret sütök (vagy életmentő sütit a hidegre és esőre való tekintettel), akkor beteszek egy tepsivel ebből a növényi zsiradékos izéből is, mert semmivel sem rosszabb, mint a legtöbb pékségben kapható ez-az, csak jóval olcsóbb. Amit azért időnként csak megveszek, mert a gyerek sós reggeli péksüteményre vágyik. Arra pedig már végképp nincs időm és kedvem, hogy az összes ilyesmit saját magam süssem a magam által köpült vajjal készült biolisztes tésztából. Nem találtam még vajas változatot, legalábbis azokban a boltokban, ahol időnként előfordulok. Amikor utoljára néztem, a Tante Fanny is margarinos volt.
Most nem a szokásos pizzás változat készült (bolti ketchup - magyarázat fent - és sajt), hanem ez a babos. Van egy univerzális paradicsomszószom, tulajdonképpen ezt szoktam variálni, és bármivel is vagyon előadva, mindig finom. Majdnem olyan jó ezeken a cuppogós napokon, mint egy csokis süti. Tésán szerepelt életmentő vacsoraként, Dóri kérésére kolbászmentesen, a maradék pedig beköltözött ezekbe a helyes kis csigákba. Nem kóstoltam, de szerintem jó volt:) Merthogy elég gyorsan elfogyott.

Hozzávalók a paradicsomos-padlizsános babhoz (ez egy nagyon nagy adag, magához a csigához ennek kb. a hatoda szükséges):
- 3 vörösbab-konzerv
- 1,2 dl sűrített paradicsomlé
- 2 vöröshagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- egy darabka füstölt szalonna
- 2 közepes padlizsán
- 1 zöld paprika
- só, cukor, római kömény, bors, csili

Zsírjára sütöm a kockára vágott szalonnát. Erre jön a felkockázott vöröshagyma, ha már az is halványbarna, akkor ráteszem az átnyomott rengeteg fokhagymát, fél perc pirítás együtt. Ekkor mehet rá a meghámozott, dobókocka nagyságúra vágott padlizsán. Kevergetve átsütöm pár percig, hogy félig megsüljön a padlizsán. Utána mehet rá az összes többi hozzávaló. A babokat egy szűrőben átmosom, nem szeretem a konzervdobozízt. Nekem úgy ízlik a legjobban, ha picit csípős, de ez szabadon választható. Fedő nélkül főzöm, időnként megkeverve, hogy összeérjenek az ízek, és jól besűrűsödjön. Na, ennek a maradékából lett a töltelék, úgy, hogy botmixerrel kicsit átnyomtam (villával is lehetett volna).

Hozzávalók a csigákhoz:
- maradék szósz
- 300 gramm fagyasztott leveles tészta
- 20-30 dkg trappista

A felengedett tésztát kinyújtottam, megkentem a krémmel, megszórtam a lereszelt sajt nagyobbik részével. Feltekertem, felvágtam, pont 12 darab lett belőle. A tetejére ment a maradék sajt, és 200 fokos sütőben sült.

Megsülve:

Végre elérkeztünk a desszerthez, ami a lényeg. Nógrádi várat csodáló ebek következnek, megint teljes szinkronban, annyira, de annyira édesek, figyeljétek, még a szemük is általában egyformán áll. Nem válogattam a képeket, egyszerűen beraktam őket sorban:) Cukorfalatok.

Holland meggytorta

Persze nem így kéne kinéznie ennek a tortának, ám én örülök, hogy egyáltalán ennyire összejött. Az Európa eszik c. szakácskönyvben találtam a receptet, de nem pontosan követtem az utasításokat, ezért azt írom most le, ahogyan én készítettem. Az íze nagyon finom, és az előre elképzeltek ellenére könnyen lehet szeletelni is, ezért megtartom a receptet, és a tapasztalataimból tanulva fogom megsütni legközelebb.

Hozzávalók a tésztához:

- 450 g mélyhűtött leveles tészta, nekem egy fél adag mélyhűtőbe eltett házi leveles tészta

A leveles tésztát felolvasztottam, nagyon vékonyra kinyújtottam és két db 30 cm-es kör helyett (ami az eredeti receptben szerepel) 3 db 24 cm-es kört vágtam ki. Azért ekkorát, mert ekkora tortaformám van, és úgy terveztem, hogy kapcsos tortaformában fogom összeállítani a tortát. Sajnos a körök sülés közben jócskán összementek, így aztán a kapcsos tortaformát nem lehetett használni az összeállításhoz, ezért legközelebb úgy fogom csinálni, hogy 2 db 40×40 cm-es négyzetet fogok sütni, és a végén a tortaforma kerek alját ráillesztve fogom kivágni a megfelelő méretű köröket.

A tésztaköröket sütőlapra tettem és 200 fokon 20 percig sütöttem, bár a recept 30 percet írt, nekem az sok lett volna, ennyi idő alatt is szépen megbarnultak a lapok. Félretettem hűlni.

Még egy probléma volt, hogy a tészta sülés közben néhány helyen felpúposodott, hólyagos lett, ezért végül megfordítva, az aljával fölfelé használtam a torta összeállításakor. Amikor megfordítottam a körlapokat, még rá is tenyereltem kicsit, hogy minél jobban beroppanjon a púpja, és viszonylag egyenesen, vízszintesen álljon.

Amíg hűlt, három különböző réteget kellett előállítani.

Hozzávalók a meggyes töltelékhez:

- 50 dk mélyhűtött, felengedett meggy
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2-3 evőkanál cukor
- 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
- 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg

A meggyet egy kis lábosban feltettem főni, és ugyanúgy, mint a meggyes máktortánál, 1,5 dl kiolvadt lét leöntöttem, ebben elkevertem az étkezési keményítőt, majd a teljesen felolvasztott meggyet a fűszerekkel összefőztem, végül hozzáadtam a keményítős meggylét is, és ezzel besűrítettem. Lehetett volna jóval sűrűbb is vagy úgy, hogy jobban elfőzöm a levét, vagy úgy, hogy több étkezési keményítőt adok hozzá, mondjuk 60 g-ot, mint a meggyes máktortánál. De ez csak később derült ki. (Az eredeti receptben különben zselatint kell a meggyes töltelékhez adni, de én azt nem szeretem, és a legutolsó néhány alkalommal csomós is lett a zselatinos akármim, úgyhogy inkább az étkezési keményítős sűrítést választottam.) Ezt is félretettem hűlni.

Ezután elkészítettem a meggyzselét a torta tetejére.

Hozzávalók a meggyzseléhez

- 5-10 dkg felolvasztott meggy
- 1 zacskó tortazselé (Dr. Oetker)
- 2-3 csapott evőkanál cukor

Soha életemben nem használtam még tortazselét, nem vagyok oda különösebben a zselékért, de ez a bevonat az eredeti fotón nagyon jól mutatott, ezért gondoltam mégis ráteszem én is a tortámra.

A csomagoláson szereplő leírás szerint készítettem: a tasak tartalmát 2-3 evőkanál cukorral elkevertem, és állandó keverés mellett hozzáadtam az előzőleg késes robotgépben pürésített meggyet. A forrástól számítva 1-2 percig főztem, majd félretettem állni, hűlni. Amikor az állaga sűrűsödni kezdett, óvatosan rákanalaztam az egyik kihűlt tésztalapra.

Amikor a zselé teljesen megszilárdult, egy nagy és éles késsel szeletekre vágtam. 14 szeletre kellett volna, de azt nem tudtam, hogyan osszam el, ezért először négy, majd 8, majd 16 szeletet csináltam belőle.

Amíg minden hűlt, elkészítettem a tejszínhabot is.

Hozzávalók a tejszínhab-töltelékhez:

- 5 dl tejszín
- porcukor ízlés szerint
- 1 csomag habfixáló

A habfixálóra az van írva, hogy 2 dl tejszín fixálására alkalmas, de ezzel nem kell foglalkozni, az 5 dl tejszínből is olyan kemény habot csinált, hogy alig tudtam rásimítani a tortára. Mindent a leírás szerint csináltam, az eredeti recepttől abban tértem el, hogy a tejszínhez is zselatint kellett volna tenni.

Az összeállításhoz jól jött volna a kapcsos tortaforma segítsége, de végül így is megbirkóztam a feladattal. Alulra tettem egy felfordított tésztalapot (hogy a púpok megszűnjenek, ugye), rákentem egy kis meggyes tölteléket, erre megint tettem egy tésztát (csak azért, mert kettő helyett hármat sütöttem, ennyi jött ki az én tésztámból, de ez a réteg nem kötelező!), erre megint meggyes tölteléket kentem, ráhalmoztam a tejszínhabot és egyenként ráillesztettem a tortazselével bevont háromszögeket (nem fért rá mind). Amúgy hogy jól mutasson úgy kellett volna csinálni, hogy habnyomóval 14 csíkot kellett volna nyomni - még plusz a tejszínhabréteg tetejére - a középpontból kifelé, sugár alakban, és ezekre a csíkokra kellett volna tenni kicsit megdöntve a háromszögeket. Sajnos nincs habnyomóm, így kanállal próbáltam megoldani ezt a manővert, de nem mindenhol sikerült.

Nagyon finom! A meggy és az édes tejszínhab elég jól kijönnek egymással.

Barackos-mákos papucs

Megint Vidék Íze és persze már megint anyuék. Még mindig a húsvéti sütik között válogatok, és megtaláltam ennek a papucsnak is a receptjét.  A  leírásban élesztős vajas tészta szerepel - anyuék meg is csinálták hozzá - de szerintem sima mirelit levelestésztából is ugyanolyan finom lehet.
Az élesztős vajas tésztát a Horváth Ilona-féle szakácskönyv útmutatása alapján készítették el, de most eltekintenék a szó szerinti idézéstől és ezt a részt átugrom.

Hozzávalók a papucshoz:
- 1 dl tej
- 1/2 vaníliarúd
- 2 evőkanál méz
- 50 dkg élesztős vajas tészta vagy leveles tészta
- 20 dkg darált mák
- 2 evőkanál rum
- 1 citrom reszelt héja
- 1 üveg őszibarackbefőtt
- 1 tojássárgája
- 8 dkg cukor
A tejet felforraljuk a vaníliával, a mézzel és a cukorral. Hozzáadjuk a mákot és újra felforraljuk . Belekeverjük a rumot és a citrom reszelt héját, majd hagyjuk kihűlni a tölteléket. Ne felejtsük eltávolítani a vaníliarudat belőle.

A barackbefőttet jól lecsöpögtetjük és vastagabb szeletekre vágjuk. A tésztát 3-4 mm-esre nyújtjuk és kb. 12 x 12 cm-es négyzetekre vágjuk.  Minden négyzet közepére egy kanálnyi tölteléket teszünk majd a négyzetek sarkait felvert tojássárgájával bekenjük.

Két szemben fekvő sarkat egymásra hajtunk, a nyílásokba a mák mellé egy-egy barackgerezdet teszünk és mögöttük a csücsköket a barackokra hajtjuk, hogy ne csússzon ki a gyümölcs. A papucsokat a felvert tojássárgája maradékával megkenjünk.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (az élesztős tészta esetében további fél órát kelesztjük), majd 200 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütjük.
Nekem nagyon ízlett az élesztős tésztával, bár anyuék azt mondták, nem sűrűn fogják házilag elkészíteni az alap tésztát, mert nagyon macerás. Elhiszem, mert én a Horváth Ilona könyvben nem tudtam követni a hajtogatások számát és mikéntjét :) Én biztos, hogy meg fogom sütni, mert a barack-mák párosítás nagyon finom kombináció, de mirelit levelestésztát használok majd hozzá.

Zserbógombóc

Zserbót akartam sütni húsvétra, csak hogy gyakoroljam és idén karácsonyra sokkal jobban sikerüljön mint a tavalyi. Aztán végül tényleg zserbót csináltam, csak kicsit másfajtát...
Történt ugyanis, hogy anyukám megmutatta legújabb szerzeményét, a Vidék Íze magazin - aminek nagy rajongója - áprilisi számát, amiben 2 oldalnyi zserbó-variációkat láthattunk. Imi és Mazsi szinte egyszerre csaptak le a zserbógombócra, úgyhogy el volt döntve milyen sütivel készülök az ünnepre. Egyébként az újságban tényleg nagyon mutatós volt ez a süti, egyből gondoltam is rá, hogy nekem biztos nem sikerül úgy. Szerencsére nem így lett


Hozzávalók:
- 15 dkg aszalt sárgabarack
- 2-3 evőkanál rum
- 15 dkg pirított, darált dió
- 2 evőkanál baracklekvár
- 2-3 evőkanál darált keksz
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál porcukor
- 20 dkg étcsokoládé bevonó
- 2 evőkanál olaj
- 25 dkg leveles tészta

Én rögtön mindenből a dupláját vettem, ismerve a családomat.
Első lépés: fedarabolni az aszalt sárgabarackokat egészen kicsire. Ezt a feladatot Imi vállalta magára. Egy sütőtál aljára kiterítettem a darabkákat és meglocsoltam a rummal. 3-4 órát állt, ez alatt szépen magába szívta a rumot.

Átöntöttem egy keverőtálba, hozzáadtam a diót, a lekvárt, a darált kekszet, a vaníliás és a porcukrot. Megjegyezném, hogy a diót valószínűleg darálás előtt kellett volna megpirítani ami elmaradt, így pirítás nélküli dió került a sütibe.
Tehát az egészet összegyúrtam egy nagy adag masszává. Mivel nekem elég híg baracklekvárom van, kellett a 3 kanál - vagyis esetemben a 6 kanál - darált keksz, hogy ne legyen túl ragacsos a keverék.
Dió nagyságú gombócokat formáltam belőle - 37 db lett - és egy órára betettem a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Ezután a tortabevonó csokit kis kockákra tördeltem, hozzáadtam az olajat és vízgőz felett sűrűn kevergetve felolvasztottam.  A gombócokat egyesével a csokiba mártottam, megforgattam, majd villával kiemeltem egy sütőpapírral bélelet sütőlapra.
Gyanús volt nekem, hogy a 40 dkg csoki sok lesz, ezért megkockáztattam és először csak 30 dkg-t olvasztottam fel. Még az is sok lett, a 37 gombóchoz elég lett volna 20-25 dkg.

Miután a csoki megszilárdult a gombócokon, a szobahőmérsékleten felolvasztott mirelit leveles tésztát kettévágtam. Az egyik felét lisztezett gyúródeszkán nagyon vékony téglalappá nyújtottam és 16 nagyjából egyforma négyzetté vágtam. A leeső darabokat félretettem.
A négyzetek közepébe 1-1 csokis golyót helyeztem...

..... és a tészta csücskeit felhúztam a golyók tetejére és megcsavartam, kis batyukat formáztam belőlük.
A 16 batyut sütőpapírral bélelt tepsire emeltem, majd a leveles tészta másik felét is kinyújtottam és az egészet megismételtem. Így 32 golyó volt bebugyolálva. A tészta leeső részeit összegyúrtam, kinyújtottam és nagy nehezen kivágtam még 5 négyzetet belőle, amibe a maradék 5 golyót csomagoltam. Némelyiknek elég szűkös lett a ruhája. :)
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult (kb. 15 perc). Isteni volt, ahogy az olvadó csoki illata keveredett a dióéval.
Viszont amilyen szépen néz ki, annyival kevésbé győzte meg az íze a családomat, beleértve engem is. Egyedül Imin láttam, hogy nagyon ízlik neki. Nekem túl tömény volt, túl sok volt a dió benne és szerintem a többieknek is. Rossznak nem mondanám, de elég egy kis batyut megenni belőle és már jól is laktál. :)

Mivel ma Mónika-nap van, ezért tesókámnak minden szépet és jót kívánok névnapja alkalmából ezzel a kis képeslappal:

Szaloncukor leveles tésztából

Igen, ez volt az ötödik süti azok közül, amit tegnap csináltam. Úgy gondoltam, pont megfelelő lesz a karácsony előtti utolsó bejegyzésemhez.

Esztitől, Imi unokatesójától kaptam a receptet. Csak a receptet és képeket küldte el e-mailben minden szó nélkül, én meg azt hittem, hogy ő sütötte. Utólag kiderült, hogy ő is kapta valakitől és továbbította nekem,  hátha van kedvem megcsinálni. Mivel addigra már beterveztem, hányféle és milyen sütit készítek, ezért nagyon gondolkodtam, hogy még ezzel is foglalkozzak-e. Aztán győzött a karácsonyi hangulat, a szaloncukornak el kellett készülnie! :)  

Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta

A diós töltelékhez:
- 7 dkg darált dió
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola

A mákos töltelékhez:
- 7 dkg darált mák 
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola
- fél citrom reszelt héja (ezt kihagytam)

+ 1 egész tojás


Először elkészítjük a töltelékeket, mindkettőnél ugyanúgy járunk el. A tejet felforrósítjuk, feloldjuk benne a cukrot és a vaníliás cukrot. Belekeverjük a darált mákot vagy a diót, ezenkívül a mazsolát, a zsemlemorzsát és a reszelt citrom héját. Levesszük a tűzről és teljesen kihűtjük. 


Ha mirelit leveles tésztával dolgozunk, szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni. Az egy darabban lévő tésztát félbevágjuk, majd lisztezett munkalapon egyenként 45,5x25 cm-es téglalapra nyújtjuk. Derelye- vagy pizzavágóval felvágjuk 6,5x12,5 cm-es darabokká. A tölteléket ráhelyezzük, majd tojásfehérjével a töltelék körül bekenjük a tésztát. Feltekerjük a szaloncukrokat, majd egy szalaggal a töltelék mellett jól összehúzzuk. A tojásfehérje segít a tészta tapadásában.

Én nem méregettem, hogy mekkorára nyújtom és vágom. A leírás alapján úgy számoltam, hogy egy félből 14 téglalapnak kellene lennie, nekem 12-t sikerült vágnom. Először én is ajándékkötöző szalaggal húztam össze a végeket, de rájöttem, hogy kézzel sokkal gyorsabban összenyomogatom.


A süti széleit egy olló segítségével berojtozzuk, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Lekenjük tojássárgájával, de nem az egész sütit, hanem csak addig, ameddig az alufóliás rész ér a klasszikus szaloncukron. (Ez nekem sajnos nem sikerült olyan szépen.)

Előmelegített sütőben180 fokon 12 percig sütjük, porcukorral meghinthetjük. 

Megjegyzésem: finom és mutatós süti a klasszikus bejglitöltelékekkel, akár gesztenyével is ki lehetne próbálni. Viszonylag hamar elkészül, a legtöbb időt a töltelék kihűtése veszi el. Viszont a leírt mennyiségű töltelék legalább ötször annyi, amennyit felhasználtam. Vagy én csináltam valamit rosszul vagy tényleg csökkenteni kéne az adagon. 

Kicsi a világ! Szepykének köszönhetően megtudtam, hogy a süti @ndre@ blogjáról származik, ahol Andi a tegnap bejegyzett mákos linzer receptjét találta meg. Mi több, a szaloncukor levelestészta ötlete @ndre@ fejéből pattant ki. Nagyon köszönjük, még sok ilyen egyedi ötletet szeretnénk!

Mindenkinek boldog, békés, nyugalmas karácsonyi ünnepeket, jó pihenést, szép ajándékokat na és persze sok-sok finomságot kívánok!

Vaníliás-körtés papucsok

Ahogy elnézem, a hónap sztárja a körte lett a blogunkon, hiszen ez már zsinórban a harmadik körtés süti bejegyzés. Az előző kettőhöz képest, ez egy picit más, hiszen nem kevert, hanem leveles tésztával készül.

Múlt hét végén véletlenül Benke Laci bácsi műsorára kapcsoltam és pont ennek a sütinek az elkészítését kaptam el. Laci bácsi akkor már félig kész volt vele, kb. 3 perc múlva pedig már a pirosra sült körtés papucsokat láthattuk a tévében. És ez a 3 perc nem nagy túlzás! Az egész sütemény kb. 40 perc alatt készül el onnantól számítva, hogy kibontom a leveles tészta zacskóját...

Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta
- 2 körte
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 3 dl tej
- 2 evőkanál cukor
- mazsola
- szegfűszeg
- tojás a sütemény lekenéséhez

Mivel nemrégiben volt egy jó kis akció a Lidl-ben, jó pár csomag leveles tészta várakozott a mélyhűtőmben további felhasználásra. :) Így tehát előző nap kivettem a fagyasztóból és szobahőmérsékleten szép lassan felengedett.


A tésztát gyúródeszkára fektettem és szabályos, nagy téglalappá nyújtottam. 12 részre felvágtam, figyelve hogy nagyjából egyenlő oldalhosszúságúak legyenek. A lehulló szélből összeállítottam még egy tizenharmadikat is.

3 dl tejből, 1 csomag vaníliás pudingporból és a cukorból sűrű vaníliapudingot főztem és kissé kihűtöttem. Amíg hűlt, megpucoltam a körtéket és nyolcadokra vágtam.

Mindegyik négyzet közepébe pudingot kanalaztam, ezekbe belenyomtam egy-egy nyolcad körtét, úgy hogy a szélesebbik oldaluk nézzen felfelé. Megszórtam néhány szem mazsolával.


A négyzetek egyik sarkát ráhajtottam a körte tetejére, majd a vele szemben lévő sarkot ráhúztam erre. Egy-egy szem szegfűszeggel tűztem meg.

Sütőpapírral borított sütőlapra emeltem a batyukat, majd felvert tojással lekentem mindegyiknek a tetejét. 200 fokos sütőben kb. 10 percig sütöttem, amíg szépen megpirultak.

Tálra rendeztem, langyosra hűtöttem és csak ekkor szórtam meg fahéjas porcukorral.


Pontosan olyan finom lett mint amilyennek vártam. Holnap készíthetem a következő adagot, mert 13 darab hat emberre nagyon kevésnek bizonyult. :)

Egy hétközapon, munka után sem nagy fáradság megsütni, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki rossz hangulatban van a főnöke vagy csak egyszerűen az őszi időjárás miatt. Ez a süti garantáltan jobb kedvre derít mindenkit. És még mosogatni sem kell sokat utána. :)

Házi levelestészta

Amióta kedvenc mélyhűtött leveles tésztámat kivonták a forgalomból, azóta készülök rá, hogy megpróbálom itthon, saját kezűleg előállítani, mert az abból készült finomságokat azért szeretem. És bár ma, szilveszter éjszaka nem leszek itthon, mégis főznöm kellett Tomának és Vivinek, akik itthon fognak bulizni. Úgy döntöttem, a már többször kipróbált virslivel töltött leveles tésztát és Stahl-féle finom lekváros papucsot hagyom nekik itthon.

A receptet kerestem itt a blogon is, mert emlékszem rá, hogy Csincsilla már feltette, de mivel nem találtam, az interneten kutattam egy percig, s szinte elsők között ezt az egyszerű hajtogatott vajas leveles tészta receptet találtam, amit ma kipróbáltam.

Hozzávalók:

- 30+10 dkg liszt


- 25 dkg + 2-3 diónyi vaj


- 1 tojássárgája


- 2 dkg élesztő


- 2 dl tej


- 1 evőkanál cukor


- csipet só

Először a langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Amíg arra vártam, hogy az élesztő felfusson, robotgépemmel összekevertem a 30 dkg lisztet a sóval és a 2-3 diónyi vajjal. Mire valamennyire morzsás-szemcsés lett, az élesztő is megindult, ezért gyorsan beleöntöttem a keverőtálba a tejjel együtt, és hozzáadtam a tojás sárgáját. (A fehérjét félretettem későbbre.) Pillanatok alatt összeállt, s finom, lágy, kellemes tapintású, csodás illatú tészta lett belőle. Gyorsan aprítógéppel morzsásítottam a 10 deka lisztet a 25 deka vajjal, hát elég nagy morzsák lettek belőle, de nem volt időm tovább vacakolni vele.

Az összeállt tésztát lisztezett pultra borítottam (egy képpel fentebb!), sodrófával kinyújtottam amennyire csak bírtam. A tésztalapot gondolatban három egyenlő vízszintes sávra osztottam, a középsőre rászórtam a morzsás vaj felét, a fölső harmadot ráhajtottam erre a középső sávra.

Erre szórtam a morzsás vaj másik felét és az alsó harmadot az egészre ráhajtottam. Nagyon jól viselkedett a tésztám, könnyű volt vele dolgozni! :-)

Végül jobbról és balról is középre hajtottam egy-egy harmad tésztadarabot. Az így kapott csigát, vagy 6-ost, vagy nevezzük bárminek, folpackba csomagoltam és betettem 30 percre a hűtőbe. A félóra letelte után kinyújtottam a tésztát, újra összehajtogattam az előbb leírt módon, folpackba tettem, s mehetett vissza a hűtőbe. Ezt megismételtem még kétszer. A 30 perces várakozási időket is jól ki lehet használni akár dolgosan, akár lustálkodva olvasósan, telefonálgatósan.

Az utolsó hűtés után a tésztát elfeleztem, egyik felét nagyon-nagyon vékony téglalappá nyújtottam, derelyevágóval kisebb téglalapokra daraboltam és a kis téglalapokat a szokásos módon megkentem ketchuppal, mustárral, ráhelyeztem egy virslit, két végét behajtottam és szépen rátekertem a virslire a tésztát.

A tojásfehérjét villával kicsit felvertem, s minden egyes rudacskát megkentem vele. 180-200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg szépen megpirult.

Ezt én nem kóstoltam, de annyit éreztem, hogy a tészta légiesen könnyű lett, remélem ízleni fog a fiataloknak!

Tésztám másik fele ez idő alatt a hűtőben várakozott, de most eljött az ő ideje is. Ugyanúgy, mint előbb, nagyon vékonyra nyújtottam, persze próbáltam 50 x 20 cm-esre, hogy szép 10 x 10 cm-es kockákat tudjak vágni, de nem sikerült. Semmi baj, a kicsi téglalapok szélét 1 cm-es sávban tojásfehérjével kentem le, a közepükre halmoztam Csincsilla isteni sült szilvalekvárját, egy picike vajat morzsoltam rájuk és egy-egy szemközti csücsköt egymásra hajtottam.

Minden papucsot megkentem a maradék kissé felvert tojásfehérjével, s 200 fokos sütőben ezeket is szép pirosra sütöttem. Még forrón jó alaposan megszórtam fahéjas porcukorral.

Na ezt persze már megkóstoltam, sőt alig bírtam megvárni, hogy ehetőre hűljön. Anniyra finom lett, hogy nem találok rá szavakat!

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! (Hukk) :-)