Szezámmagos, zabpelyhes keksz

Mostanában, mint már írtam, állandóan kekszet sütök. A reggeli kávéhoz. Ez elég jó. 

Hozzávalók:

1 csésze gm zabpehely

1 csésze darált szezámmag

2-3 evőkanál kókuszliszt

1,5 tojás

5 dkg kandírozott gyümölcs

10 dkg étcsoki apróra vágva

10 dkg margarin

olívaolaj

édesítőszer, vanília, só, fahéj

Irtó bonyolult, mindent összekeverek. Kis vizet vagy növényi tejet is löttyintek rá, és hagyom azzal állni, hogy a zabpehely kicsit duzzadjon, az is majd szépen összetartja a kekszeket. Aztán gombócozás és 190 fokon sütés.

Nemrégiben sütöttem egy második adagot, annyi különbséggel, hogy ebbe egyáltalán nem tettem kókuszlisztet (mert épp nem volt), és csak olívaolajat löttyintettem bele, mondjuk olyan jó féldecit, margarint sem tettem bele. És ellapogattam, hogy kicsit ropogósabb legyen. 

Napi cuki meg ma nincs.

Egyben sült pulykacomb szezámos mézes répával

Vidék Íze sokadik felvonás... De most már áttértünk a februári számra, áprilisban majd eljutunk a márciusiig :)

Természetesen anyuék készítették el ezt az ételt is, sajnos én meg sem tudtam kóstolni. De biztos meg fogom csinálni, amikor más ötletem nem lesz. Annyira egyszerű és gyorsan elkészíthető - gondolom nem véletlenül volt az újságban a "kezdőknek könnyedén" nevű rovatban a recept.


Hozzávalók:
- 1 pulyka alsó vagy felső comb
- fűszerkeverék (steak, szárnyas, stb)
- só
- fél dl étolaj
- 50 dkg sárgarépa
- 5 dkg szezámmag
- 5 dkg vaj
- 1 evőkanál méz

A húst megmossuk, megtöröljük, megsózzuk, majd egy sütőedénybe fektetjük. A fűszerkeveréket elkeverjük az olajban, és ezzel bekenjük a hús minden oldalát. Vizet öntünk alá és lefedjük. 180-200 fokra előmelegített sütőben puhára pároljuk, majd a fedőt eltávolítva, a hőfokot mérsékelve pirosra sütjük a pulykát.


Amíg a hús sül, a sárgarépát megtisztítjuk, felkarikázzuk. A vajat serpenyőben felolvasztjuk, erre rádobjuk a sárgarépát, a szezámmagot és rácsurgatjuk a mézet. Megsózzuk és kevergetve megpirítjuk.

Nem szabad teljesen megpuhulnia, akkor jó, ha roppanós a zöldség.

A köretet és a húst tálra rendezzük, a felsőcombot szépen felszeleteljük.


Ízlés szerint lehet hozzá külön köretet készíteni, de nem szükséges. Anyuék tarhonyát csináltak mellé, nekem elég lenne a sárgarépa. :)

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem tesómnak az utóbbi időkben készített sok és szép fotót.

Zöldbab japán módra

Nem is gondoltam, hogy ez ennyire finom lesz! Egyszerűen csak megkívántam a piacon a gyönyörű halmokba rakott zöldbabot, és amikor rátaláltam a receptre Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető diétás szakácskönyvében, el is zarándokoltam újból a piacra, hogy megvegyem a hozzávalót.

Hozzávalók négy személyre:

- 900 g zöldbab

- 1 evőkanál olaj

- 1 gerezd zúzott fokhagyma

- 4 evőkanál szezámmag

- 4 evőkanál szezámolaj

- 2 evőkanál csökkentett sótartalmú szójaszósz

- egy kevés tabasco szósz

- frissen őrölt feketebors

Bár van itthon szezámolaj, de annak már kb. 10 éve lejárt a szavatossága, csak még nem dobtam ki a szép üvege miatt. Nem hiányzott róla, különlegesen finom illatú és ízű lett a zöldbab enélkül is.

A zöldbabot 3 percre egy lábosnyi forrásban lévő vízbe tesszük, majd lecsepegtetjük. (Én sós vízbe tettem, és betartottam a 3 percet, de nyugodtan lehet akár 5 percig is főzni. A vékonyabb zöldbabszálak, amik jobban átfőttek, édesebbek és finomabbak voltak.)

Az olajat egy nagyméretű serpenyőben vagy wokban felmelegítjük. Beletesszük a babot és a fokhagymát, 1 percig pirítjuk közepes-magas hőfokon, majd hozzáadjuk a maradék összetevőket. Egy percig főzzük, majd tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 1067 kJ (255 kcal), 21,8 g zsír, 2,7 g telített zsír, 0,33 g nátrium)

Nagyon-nagyon finom!

Tartsatok ki, már csak két receptem van ebből a szakácskönyvből! :-)

Szezámos rúd, paradicsomos és bazsalikomos változatban

Semmi extra, csak másként formázott pogácsa. Pékségekben szokott lenni néha valami ilyesmi, és meg lehet kívánni, jó ropogós a sok tekeréstől, és finom íze van a kencéktől.
Valószínűleg bármilyen tésztából el lehet készíteni, akár még bolti levelesből is, én most a nagy pogácsaverseny során nálam nyertes Piszke-féle tésztát választottam, annyi változtatással, hogy a tésztába kerülő 25 dkg sajt fele sajtkrém volt (az élesztőt meg automatikusan veszem le a felére, tehát olyan 12 grammnyit használtam összesen, inkább tovább kelesztem).
A tésztát még este összegyúrtam, egyszer-kétszer hajtogattam, és ment a hűtőbe egy jó hosszú éjszakára. Másnap délelőtt kivettem, hagytam egy kicsit szobahőmérsékleten puhulni, még egyszer hajtogattam, és utána formáztam meg.
A kész rudakat sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam (nem túl közel, mert még jócskán nőni fognak), és még tepsistől visszamentek a hűtőbe legalább egy fél órára, ettől mindig sokkal csinosabbak lesznek.

Formázás:
A kész tésztát két cipóra osztottam, és nagyon vékony téglalappá kinyújtottam. A téglalapok felét megkentem a krémmel, ráhajtottam a másik felét. Megkentem tojássárgájával. Pizzavágóval vékony, kb. egy cm-es csíkokat vágtam belőle (hossz ami tetszik), a csíkok tojásos felét belenyomtam a tányérba szórt szezámmagba, aztán jó sokszor megtekertem (közben megint arra gondoltam, hogy az Andi mennyivel szebb és egyformább rudakat gyártana:)).

Paradicsomos krém:
Az Andi fantasztikus házi kecsapját összekevertem némi olvasztott vajjal. Isteni lett!

Bazsalikomos krém:
Rebeka csinált tésztára pesztót, annak a maradékát használtam fel, szerintem rengeteg friss bazsalikom, olívaolaj, pici fokhagyma, só és mandula volt benne.

 

Napi  cukinak meg egy kis tésai tespedés, kihasználva az utolsó melegcseppeket is:

Szezámmagos zsömlék

Semmi különös, de muszáj volt valamit feltennem a blogba, mert féltem, hogy kikapok blogszerzőtársamtól, amiért nem főztem ma semmit. Volt elég maradék kajánk a hétvégéről, ezért inkább sütöttem ma délután. Gyakran csinálom ezeket a szezámmagos kifliket az előző hétről megmaradt fél liter tej megmentésére.

Hozzávalók:

• 68 dkg liszt,
• 4 dl tej
• 2 dkg vaj
• 1 kiskanál cukor
• 2 teáskanál só
• 1 csomag szárított élesztő

A hozzávalókat a robotgép dagasztókarjával megdagaszttattam, de annyiban tértem el az eredeti recepttől, hogy most nem szárított élesztőt használtam, hanem 1/8 kocka igazit, valamint még azzal, hogy elfelejtettem a vajat belekeverni. Az élesztőt előbb kicsit felfuttattam egy kis meglangyosított cukros tejben, majd belekevertem a tésztába. Dagasztás után picit alukáltam, épp csak annyi ideig, amíg a tészta jócskán megkelt, majd 16 db minikenyér formájú zsömlét csináltam a lisztezett pulton újra átgyúrt tésztából, és amíg a sütő 200 fokra melegedett, még hagytam kelni egy félórácskát. Ekkor 3 vágást ejtettem a mindegyik minikenyérkén, lekentem őket felvert tojással, megszórtam a szezámmaggal és mehettek a sütőbe egészen addig, amíg szép pirosak nem lettek. Ez kábé 20 perc.

Remélem, hogy olyan finomra sikerült, mint amilyen gyönyörű! Holnap ebből csinálok majd szendvicseket a fiamnak a suliba, meg magamnak is legalább egyet. Jó lenne még kitalálni valami házi készítésűt a szendvicsbe, amit megeszik a gyerek is, és még bírja is a suliban a hőmérsékletet, meg a többi ilyen-olyan behatást, ami egy suliban érhet egy szegény szendvicset egy fiúgyermek táskájában... Attól tartok, hogy sajnos sem a márványsajtkrémet sem pedig sárgarépakrémet nem enné meg. Gondolkodtam még a házi készítésű májkrémen is, amit réges régen gyakran csináltam és isteni finomat tudtam, de egyrészt ez is az a kaja, amit most már nem tudok olyan ehető minőségben előállítani, másrészt nem hiszem hogy kibírna 4-5 órát a túlfűtött tanteremben. Na, régóta a terveim között szerepel az is, hogy megoldjam ezt az óriási problémát: mivel tudnám helyettesíteni azokat a szörnyű felvágottakat, amiket a boltban lehet kapni?

És ime a gyermek egyik szendvicse! (Remélem, értékeli a házi sütésű zsömléket!!!)