Sokgyümölcsös pite (gluténmentes)

Hihetetlen, hogy egy hónapja nem jártam erre. Mondjuk, a helyzet változatlan, keveset főzök, még kevesebbet sütök, nem is tudom, mit eszünk. Ha véletlenül főzök, akkor meg nem fényképezem le. Ha véletlenül lefényképezem, akkor tuti elveszítem a cetlit, amire felírtam a receptet. Ez is csak azért van meg, mert elküldtem valakinek. Pedig nagyon sürgős posztolni, mert annyira finom, és még éppen van hozzá eper meg rebarbara, a cseresznye meg éppen nélkül. Úgy indult az egész, hogy kaptam egy hatalmas csokor rebarbarát, és ahhoz kerestem a kabátot. Epret mindenféleképpen szerettem volna hozzárakni, mert iszonyat jól állnak egymáshoz, cseresznye meg volt otthon, és elég jó beleillett a csapatba. Tulajdonképpen egy kókuszos klafuti, és attól nagyon finom, hogy a háromféle nagyon más ízű gyümölcs váltakozik a tetején.

Hozzávalók:
- 3 egész tojás
- vanília (én mostanában pasztát használok, hála Szilvinek)
- olyan 5 dkg olvasztott vaj
- kb. 2 dl joghurt
- kb. 1,5 dl tejszín
- kb. 10 dkg kókuszreszelék
- cukor vagy édesítőszer, nem sok



Ezt mind összekevertem egy tálban. Utána annyi rizslisztet és sparos gluténmentes lisztet (fele-fele arányban) adtam hozzá, hogy sűrűbb legyen, mint a palacsintatészta, és hígabb, mint egy piskóta. Pár evőkanálnyi mennyiségről van szó. És természetesen bármilyen liszttel működik. Opcionálisan mehet bele egy fél csomag sütőport is, azzal kicsit levegősebb, kinek hogy tetszik.

A tetejére viszonylag sok eper, cseresznye és rebarbara (amit hámozás után cukros vízben egy percig főztem előtte).  200 fokos sütő (nagy gáztepsi, papír), pár perc, amikor a széle pirulni kezd, már jó is. Az a típusú süti, amiből bármikor, bármennyit képes lennék megenni, annyira eteti magát.

Napi cukinak meg extra hétfői válogatás a gömbölyded, napozó állatainkból. Először is Kóficka, akit nem lehet úgy lefényképezni, hogy ne csóválja a farkincáját közben.

Még egy szépséges pocak, és felhívnám a figyelmet a tökéletes elhelyezkedésre is: a test árnyékban, csak a két pici talpat süti a nap teljes gázzal. Cica szeretnék lenni, mondtam már?

Cseresznyés pite

Mostanában nem olvasok gasztroblogokat, mert egyszerűen nincs időm rá. Minden időmet lefoglalja a gyümölcsszedés: cseresznye, eper, meggy, majd ezek feldolgozása mélyhűtőbe, lekvárnak és különböző sütiknek, persze innen, a blogunkból. Ugyanakkor más témájú kedvenc blogjaimra továbbra is naponta rákattintok, ezek nem a főzésről szólnak, hanem kertészkedésről, cicáról, munkanélküli létről és egyéb érdekes dolgokról, ezek közül az egyikben találtam ezt a pitét. Pont jókor akadtam a receptre, mert úgyis volt itthon több kiló cseresznye, ezért Hajni barátnőm látogatására ma kipróbáltam. Bár nem sikerült róla sokadik próbálkozásra sem egy jó képet készíteni, azért elhihetitek, hogy nagyon finom volt. Nekem kicsit túl édes. De ez nem mérvadó.

Hozzávalók:

- 40 dkg liszt

- 2,5 evőkanál cukor

- csipet só

- 25 dkg jéghideg vaj

- Sok cseresznye

A lisztet elkevertem a cukorral és a sóval, majd a hideg vajat belekockáztam és a géppel morzsásítottam. Jobb ebben a melegben géppel csinálni, mert a vaj nagyon hamar olvadni kezd, és ennek a fajta tésztának az nem tesz jót. Amikor a tészta elég morzsás lett, hozzáadtam a vizet és tovább kevertem, míg össze nem állt. Ekkor egy nagyobb és egy kisebb gombócra osztottam, és folpackba csomagolva be kellett volna tenni a hűtőbe, de én ehelyett rögtön kinyújtottam mindkét gombócot (hogy ne kelljen majd a fagyos tésztával szenvednem), és a kivajazott fodros piteformát kibéleltem a nagyobb körrel, a kisebb kört pedig sütőpapírra téve betettem mindkettőt a hűtőbe pár órára.

A nagyobb kört úgy kell kinyújtani, hogy a forma szélén túllógjon 2 cm-rel. Na én ezt a túllógó szélet (ami néhol 10 cm lett, néhol pedig -2 cm), visszahajtottam a tortaforma belsejébe, hogy a hűtőben nehogy valami baja legyen. Amikor viszont elővettem a hűtőből, nem tudtam kihajtani, egyszerűen letörtek ezek a szélek. Ez az egyik oka annak, hogy nem lett elég gyönyörű a pitém.

A cseresznyét kimagoztam, hagytam a hűtőben lecsöpögni. A tésztára barnacukrot szórtam, majd fahéjat, erre tettem a kimagozott, lecsöpögtetett czeresznyét, újra cukroztam és fahéjaztam, majd a hűtőből elővett kisebb körrel az egészet betakartam. Most kellene a széleket szépen összecsavarni, hogy mutatós legyen, de törékeny tészta esetében ez elég nehézkes. Végül az összeszenvedett pite tetejére szellőzőnyílásokat vágtam, bár enélkül is volt rajta épp elég.

A pite tetejét megkentem tejjel, elfelejtettem megszórni pici cukorral, pedig kellett volna, mert akkor talán jobban barnult volna. A sütőt előmelegítettem már korábban 230 fokra, ezen sütöttem 10 percig, majd visszatekertem 180 fokra és ezen még 1 órát. Forrón ettük, porcukorral meghintve. Nagyon finom! Kicsit édes. De csak nekem. Mert Hajni még kért rá cukrot...

Érdemes szerintem az eredeti leírást követni az enyém helyett, hátha kevesebb kínlódással is meg lehet oldani ezt az egyszerű sütit.

Cseresznyés túrófánk

Az elrontott epres süti után viszont anyu jóvoltából egy hihetetlenül finomat ettünk: cseresznyés túrófánkot. Már többször említettem, hogy anyukám a fánkok nagymestere és ez a legutóbbi alkotása csak tovább erősített engem ebben a tudatban.

A sütiről összesen két kép készült, mert még gondolkodni sem volt időnk, már el is fogyott. Iminek annyira ízlett, hogy kijelentette: ő mindenre (szülinap, névnap, stb.) ezt fog kérni. :)

Hozzávalók:

- 40 dkg túró
- 1 citrom reszelt héja
- 2 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál cukor
- csipet só
- 2 tojás
- 14 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 25 dkg magozott cseresznye

A túrót a citromhéjat, a vaníliás cukrot és a sót alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a tojássárgáját, a tojásfehérjét pedig 2 evőkanál cukorral kemény habbá verjük.

Az előkészített túrót a tojásfehérjés habbal fellazítjuk, majd hozzákeverjük a sütőporral elkevert lisztet és a megmosott, alaposan megszárított cseresznyét is (nem muszáj belekeverni, anyu sütés előtt nyomott egy-egy szemet a fánkok közepére). A tésztát 15-20 percig pihentetjük.

Ezután az olajat felforrósítjuk, majd olajba mártott kanállal kis méretű formákat szaggatunk a masszából. Egyszerre csak 4-5 darabot tegyünk az olajba, ami ne legyen túl forró, mert akkor kívülről megég, belülről viszont nyers marad a tésztánk.

A kisült fánkokat jól lecsöpögtetjük.

Vaníliasodót készítünk hozzá, vagyis 1 tasak vaníliás pudingport 4 evőkanál cukorral és 8 dl tejjel felfőzünk és kihűtünk.

Nem tudok rá jobb szót, mint hogy isteni!

A sütés után anyu jól megérdemelt pihenését élvezi Benővel az ölében, akinek azóta már nagyon csinos, nyári frizurája van. Hamarosan érkeznek róla a képek.

Cseresznyés-csokis morzsatorta

Domikám titkos beszerzési forrásából hozzájutottam nemmondommeghányliter Tokaji borhoz, amit mostanában szorgalmasan kóstolgatok. A Furmintért teljesen odavoltam, a Sárgamuskotály is nagyon ízlett és ma következett a Szamorodni tesztelése. Domi azt mondta róla ma este a telefonban, hogy ez is nagyon finom lesz, de ez nem a vacsora lenyomatására, hanem csak a desszert mellé, finom kóstolgatásra való. Nosza, sütöttem hozzá egy finom desszertet, egy csokis-cseresznyés-mandulás crumlble-t (ez itten az elegánsabbik neve). Engem nem lehet visszatartani, ha inni akarok!

Elővettem a cseresznyét a mélyhűtőből, aminek a származási helye Domi "Kikínlódta-lak" nevű tanyája, ahol a nyár első vagy második nagyobb gyümölcsszállítmányát, a cseresznyét szoktuk beszerezni. (Nem emlékszem, az eper van előbb?) Tehát stílusosan a cseresznye is Domitól van. Megfigyeltem, hogy az elegánsabb menükben egyik fogás a másikhoz kapcsolódik valamilyen összetevővel. Esetünkben most Domi az összekapcsoló tényező: tőle van a cseresznye, és tőle van a bor is! Annyira menő!

Először azt gondoltam, megismétlem itthon Mazsi délutáni fantasztikus előadását, és én is flambírozni fogom a gyümölcsöt. Mazsi felgyújtott gyümölcseit olyan ámulattal bámultam, hogy elfelejtettem tapsolni az előadás alatt, pedig akartam... Biztosan örült volna neki.

Gondoltam, jót tenne egy kis alkohol és tűz a fagyott cseresznyének, így gyorsabban felolvadna, és áhítattal gondoltam Mazsi flambírozott szilvájára, ami annyira különlegesen finom volt, hogy én is elő akartam állítani azt az állagot és ízt. De aztán féltem, hogy felgyújtom a magamat és a lakást, ezért a flambírozástól eltekintettem ma estére.

Kivajaztam a fodros tortaformámat, az alját megszórtam barnacukorral (csak mert Mazsi is barnát használt, de lehet fehér is), és egy kis fahéjjal. A kimagozott, nagyjából felolvasztott, flambírozatlan cseresznyét szépen elhelyeztem a cukorréteg tetején, és megint fahéjaztam egy kicsit (fahéjgyűlölők most ne nézzenek ide!). Ezután géppel morzsásra kevertem a következő összetevőket: 15 dkg lisztet, 8 dkg cukrot, 5 dkg durvára vágott mandulát, 5 dkg csokidarabkát (reszelék kellett volna) és 8 dkg hideg vajat. A morzsás tésztát a gyümölcs tetejére szórtam és betoltam 30 percre fóliával letakarva a 200 fokra előmelegített sütőbe. Amikor letelt a 30 perc, még kábé 10 percig pirítottam, hogy szép barna legyen a teteje.

Cukrozatlan tejszínhabbal tálaltam. Fantasztikus volt a tűzforró, nagyon édes süti a jéghideg, cukor nélküli tejszínhabbal. Az összeállítás nem tartott tovább 15 percnél, a sütési idő alatt pedig akár meg is lehet vacsorázni. A recepthez az ötletet a mindmegettén találtam.

Lusta háziasszony cseresznyés rétese

A recept Anyucitól van, pedig ő nem is volt lusta. Élete végéig kézimunkázott, könyveket, újságot olvasott, befőzött, kirándult, nagytakarított :-). [Emlékszem, amikor annyi idős lehetett, mint most én, félévente átrendezte a szobát, a régi nehéz bútorokat egyedül húzogatva egyik faltól a másikig. És később is, amikor már nem rendezte át annyiszor, akkor is rendszeresen kitakarított minden bútor mögött: nem is találtunk nála porcicát még a könyvszekrény mögött sem!] Amikor nagyon elfáradt, pihenésképpen rádiót hallgatott vagy tévét nézett. Tőle tudtuk meg a könyvújdonságokat, amiket feltétlen el kell olvasni, sőt ha ő olvasott valamit először, aláhúzta nekünk a fontosabb gondolatokat. Minden érdekelte a világból, mindenről volt véleménye és mindig határozottan tudta mi a jó és mi a rossz. (Én néha elbizonytalandom.) Ilyen volt ő, s aztán amikor már nem volt hajlandó bekapcsolni a rádiót sem, tudtuk, meg vannak számlálva a napjai.

Anyuci horgolta ezt a szépséges alátétet.

Későn kapcsoltunk Évával, hogy megkérjük anyukáját, horgoljon ilyen szép tányéralátéteket mindkettőnknek, mert kerek asztalainkhoz ritkán lehet szép kerek alátéteket kapni. Biztos boldog lett volna, hogy szükségünk van a keze munkájára! És mi is, hogy ilyen szépségeken ehetünk.

Nem is lehet lusta az a háziasszony (és háziember), aki értékes szabadidejének egy részében szívesen süt-főz szeretteinek. Lustának csak azért nevezem, mert nem én gyúrtam és nyújtottam a rétestésztát, hanem boltban vásároltam. Nem is tervezem a házi készítést, mert nagyon nehéznek tűnik, ráadásul nekem CSAK KEREK ASZTALOM VAN! :-) - azon nem lehet jól kihúzni.


Azzal kezdtem, hogy - mint ahogy Bea bejegyzéseinél megszoktuk - magam elé készítettem az összes hozzávalót: réteslap, olaj, zsemlemorzsa, dió, cukor, gyümölcs, fahéj ... és a recept. Máskor nem szoktam ennyire előkészülni, de a rétesnél ha nem így csinálom, mindig kifelejtek valamit. És bármennyire is ijesztőnek tűnik, én olajjal szoktam megkenni a tésztát, ráadásul olivaolajjal. Még soha senki nem vette ezt észre. Ha valaki mégis idegenkedne tőle, olvasztott vajra cserélheti.

Ezután egy tiszta konyharuhára széthajtogattam a 6 lapos rétestésztát és az alsó két lapot kiterítve hagyva, a fölső négyet újra összehajtogattam és visszatettem a zacskójába, nehogy kiszáradjon, amíg a többivel dolgozom. A (kettőből a) felül lévő lapot teljes széltében és hosszában vékonyan megkentem olajjal. Nem szoktam vizes konyharuhával bajlódni, és semmiképpen sem szoktam minden egyes tésztalapot megkenni olajjal, mindig csak a fölsőt!

Az alsó 10 centis sáv kivételével az olajozott tésztát leheletnyit megszórtam házi zsemlemorzsával, erre egyenletesen egy kis (úgy 2-3 evőkanál) kristálycukrot szórtam és meghintettem aprított dióval. [A diót szorgos kis rabszolgakezek pucolták tavaly Kisnánán. Ne is reménykedjetek, most sem ússzátok meg! :-)]

Ezután kevés magozott cseresznyét osztottam el a cukros-diós felületen. Ha meggyes rétest készítettem volna, ekkor következett volna egy újabb cukrozás, de most ezt a lépést kihagytam és rögtön fahéjjal szórtam meg a gyümölcsöt (Marcsi ezt a lépést kihagyhatja!).

A rétes jobb és bal szélét 1-2 centi szélességben visszahajtottam (mint a banános rétesnél), majd a konyharuha segítségével elkezdtem feltekerni a rétest. (Általában nem szoktam a jobb és bal oldalát visszahajtani, és akkor sem hullik ki belőle a töltelék, de ezt most be akartam mutatni, mert a banános rétes leírásánál Csincsilla nem értette, mi a feladat.)

Ezután a feltekert rétesrúd közelébe helyezem a sütőpapírral letakart sütőlemezt, és egy gyors és határozott mozdulattal átemelem rá a rudat.

Amint a helyére került, azonnal megkentem olajjal nehogy kiszáradjon, és így várakozott arra, hogy a maradék 4 réteslapot is pontosan ezzel a módszerrel feldolgozzam.

Így a 6 lapos réteslapból 3 rúd rétesem lett. Amikor mind a három rúd beolajozva pihent a sütőlapon, betoltam a tepsit a 180 fokra előmelegített sütőbe 12-15 percre.

Amikor elkészült, recés élű kenyérvágó késsel szép szeleteket vágtam és igyekeztem visszafogni magam, nehogy mindet felfaljam még melegen!

Rétesvariációk:

Meggyes rétes: ugyanez az eljárás, csak kicsit több cukrot szoktam használni.

Diós rétes: Stahl: Büntetlen örömök c. szakácskönyvében szerepel. Bár nem szó szerint követtem a receptet, de az nagyon tetszett benne, hogy a diós tölteléket fellazítja két tojásfehérjéből vert kemény habbal. Ezáltal tényleg nagyon laza diótölteléket kaptam, ráadásul még elhasználtam két tojásfehérjét a mélyhűtőből. Szerintem zseniális ötlet! A diós tölteléket viszont nem az egész felületen kell szétosztani, hanem csak egy 4 cm széles sávban a réteslap egyik oldalával párhuzamosan. Ezután lehet feltekerni.

Mákos rétes: Igaz, rétesnek nem próbáltam ki a tojásfehérjés máktölteléket, de bejgliben igen, és annak is nagyon jót tett ez a kis újítás.

Csokis-meggyes, azaz feketeerdő-rétes: Ez ma jutott eszembe, talán a vasárnapi meggyszedés után már ki is próbálom!

Banános rétes: Leírása itt olvasható.

Mint tudjuk, a variációk száma végtelen, én eddig ezeket próbáltam. A sós rétesek nem vonzanak, de talán egy túrós, vagy egy szilvás rétes még bele fog férni az életembe! :-)

Mivel én nem ismerem a házi rétestésztából készült réteseket, azt mondom, talán nem is éri meg az a sok küszködés a tésztával, merthogy a bolti tésztából készült rétes ugyanolyan finom pedig milyen pici energiabefektetés és időráfordítás szükséges hozzá. Talán félóra az egész hadművelet az elejétől a végéig - és akkor már meg is kóstoltam!

Cseresznyés brownies Zsófitól

Írtam már egyszer valahol fantasztikus családomról, és az akkori felsorolásban talán nem is említettem minden egyes családtagomat. Most láthatjátok, mennyire összetartók vagyunk: hétvégi üresjáratomat látva Zsófi sietett a segítségemre ezzel a fantasztikus sütivel: leírással és fotókkal. :-) Szeretném ezt a sütit az ő szavaival szerepeltetni, mert annyira jól írta meg, nem tudnék rajta változtatni:

"Ígértem, hogy elküldöm a sütim képeit, szerintem állllllati finom lett. Ha Andinak kell anyag, odaadhatod neki. Kár hogy nem voltatok itt, hogy megkóstoljátok!!!!!!

Szóval: Egész hétvégén húztam az igát, azaz tanultam és vasárnap délutánra már úgy éreztem, ha azonnal nem alkothatok valami kézzelfoghatót, hát én megőrülök. Volt itthon étcsoki, gondoltam jól jönne egy kis kalóriabomba BROWNIES! De mégiscsak utalnom kéne valamivel a nyárra is! Még szerencse hogy csütörtökön a piacon vettem két kiló cseresznyét - eredetileg csak egyet akartam, de az árus elégé profi volt és rábeszélt a kettőre -, amiről utóbb kiderült hogy nem valami édes (gyanús volt, hogy folyton azt ismételgette a nő, hogy Nagyon jó vásárt csinált!), jól kiegészíti majd az édes tésztát.



10 dkg lisztet, 10 dkg cukrot, két evőkanál kakaóport, és fél teáskanál sütőport összekevertem a darabkákra aprított csokival, majd beleöntöttem az egy evőkanál vízben oldott kevés neszkávé, két tojás, és egy deci étolaj mixét. Jól kikevertem és beleszórtam a kimagozott, kinyomkodott (féltem hogy eláztatja a tésztát) cseresznyéket. 170 fokos sütőban 20 percig sütöttem. Talán lehetett volna 25 is, mert még kicsit macs volt amikor ettük, de tömény-folyós-cseresznyés-csokis, szóval én nem bántam! Ugye kedvet kaptál?"

ÉN IGEN! :-) Biztos, hogy megsütöm még a héten! Köszi Zsófi! :-)

És ha már itt tartunk, szeretnék Zsófinak is egy Super Chef sipkát ajándékozni, nemcsak emiatt a profi sütileírás miatt, hanem azért is, mert hallottam hírét, milyen szuperül főz, egészen új ízeket varázsolva a megszokott ételekhez. Szeretnék még sok-sok receptet tanulni tőle, pláne, hogy az ő főztjét bezzeg Anna is megeszi! :-) Köszi Zsófi, tényleg szuper vagy!

Cseresznyés klafuti 2.

Természetesen megcsináltam tulajdonostársam Cseresznyés-klafutiját. (Azért kötőjellel, mert még technikai problémáim vannak a linkeléssel.) És gyönyörű lett és pár óra alatt elfogyott, de volt vele egy kis problémám.

A receptben az van, hogy 6 evőkanál lisztet kell beletenni, és sűrű palacsintatésztának kell lenni. És amikor 6 evőkanál lisztet tettem bele, annyira híg volt, hogy ijedtemben még kiegészítettem 12 kanálra. Ezért nem tudom, hogy ilyennek kell-e lennie, vagy sem.

A kedves hozzászóló (Éva álnéven), aki szintén elkészítette ezt a sütit, "elfelejtette" említeni, hogy ő is belerakott még pár kanál lisztet. Jó lett volna, ha megírja, mert akkor én kipróbáltam volna, hogy az eredeti recepttel milyen. Nem baj, majd egyszer kipróbálom azt is mert a mélyhűtőbe eltettem még egy adagra való kimagozott cserkót.

Mellesleg megjegyzem, hogy a kedves hozzászóló nálam 2 szeletet tüntetett el pár perc alatt és Mazsikámnak is annyira ízlett, hogy még csomagolni is kellett belőle. Én megnézném az eredetit inkább...

Cseresznyebefőtt

Közkívánatra elárulom titkos cseresznyebefőtt receptemet. Hát igen, ez a befőzés is azzal kezdődik, hogy a tesóddal elmész cseresznyét szedni, majd a 3 kosár leszedett cserkóból megpróbálsz minél többet megszerezni magadnak. A benzin ekkor is ingyenes, és garantált a jó szórakozás!

És akkor a recept:

1 liter vízhez 30 dkg cukorból főzzünk szirupot. A gyümölcsöt üvegekbe rakjuk, de ne egészen tele. Csendes főzés mellett 20 percig gőzöljük gyöngyözéstől számítva. Nem kell bele tartósító! Nekem csak azok mentek eddig tönkre, amiket átvittünk tesómhoz. Nem én átkoztam meg azokat az üvegeket, hanem nem szereti a mozgatást!!!!

Hosszú évek tapasztalata alapján:

- 11 üveg cserihez 3 liter víz + 1 kg cukor,

- 12 üveg cserihez pedig 3,5 liter víz és szintén 1 kg cukor kell.

Azért kellett 11 üveghez megadni az arányokat, mert nekem ennyi fér a két befőzős lábosomba.

Amikor elkészül, pár napig szem előtt kell tartani, hogy nem akar-e valamelyik tönkremenni. A jobb oldali képen két befőtt van egymás mellett, az egyiken látszik, hogy nem teljesen tökéletes. Akkor jó, ha a cseresznyék leszállnak az üveg aljára, és ha nem pezseg a tetején a szirup. Remélem, még helyrejön a másik is!

És amikor a helyére kerül:

Cseresznyés klafuti, a klasszikus :)

Irtó rondák a fényképek, de ki akartam próbálni, hogy milyen képeket csinál a telefonom, hogy ne kelljen kínlódni a fényképezőgéppel, de akkor megállapítom, hogy szarokat. De be akarom tenni a képeket, mert szerintem egy rossz kép is sokat segít, hogy legalább tudja az ember, hogy milyennek kell lennie a kajának. Legközelebb jobb képeket hozok :)

Na, akkor a klafuti: ez tulajdonképpen egy sűrű, tejszínes palacsintatészta, gyümivel megszórva és sütőben megsütve, gyors és finom. Az állaga valahol a kevert sütik és a puding között van. Más gyümivel is jó, nem csak cseresznyével, de hát ez az igazi :)

Recept (mennyiségek szemre, majd andika grammozik): három egész tojást össze kell keverni habosra, csipet sóval, egy zacsi Oetker bourbon vaníliás cukival (nem keverendő össze a műanyagból készült egyéb vanilincukrokkal, amik nagyon egészségtelenek), 4 evőkanál kristálycukorral. Beleszórunk 6 evőkanál lisztet, és még hozzáöntünk 3 dl folyadékot, ami tej+tejszín, tetszőleges arányban. Jó sűrű palacsintatésztát kapunk, egyértelműen folyékony cucc. Ezt beleöntjük egy kivajazott fodros tortaformába (persze, más is jó, ha ez nincs, de ez áll jól neki), és megszórjuk kb. 3/4 kg kimagozott (avagy kimagozatlan) cseresznyével. Forró (nálam 230 fok, Andikánál kevesebb) sütőben aranybarnára sütjük, porcukival megszórjuk (ha nem felejtettél el venni már két hete), és felfaljuk.