Halsaláta (treska)

Valamikor, réges régen, a kerek erdő közepében, amikor még Szlovákiában korona volt, de a forintot is elfogadták a határ mentén, sokszor vásároltunk szlovák élelmiszerboltokban. Mindig is nagy csodálója voltam a gasztronómiájuknak, először is az ezerféle isteni és akkor még nekünk nagyon olcsó sörért. A legócskább kis falusi boltokban is hatalmas választék volt mindig sajtokból. Imádtam a csokis nápolyiféléiket. A picit nagyobb boltok tele voltak izgalmas süteményekkel, és el is érkeztünk a treskáig, szóval ezerféle saláta is volt mindenütt. A sláger nálunk a halsaláta volt, főleg Rebeka imádta, de mi is bírtuk nagyon. Hal, zöldség és majonéz, kissé savanykás volt az egész, és isteni. Na, mostanában valami ilyesmit szoktam összecsapni reggelire, ha nem szuperpempő van éppen (DT nevezte el így a reggeli kásánkat, majd egyszer ez is laptopra kerül).
Szóval a kétperces recept (mert nem csak az lehet baromi jó, amit három órán át kotyvasztunk).
Én az aldi makrélafiléjét szeretem egyébként is, szóval ebből szoktam csinálni. Most szerintem minden háztartásban hegyekben áll a halkonzerv (is), szóval valamit biztos találtok hozzá. Tehát egy normál méretű halkonzerv, olajától leszűrve. Hozzá kb. ugyanennyi házilag fermentált káposzta (vagy kicsivel több). Majd ez is jön, ámbár tele van vele a net. És aki a tutit akarja, látogassa meg Király Ági fantasztikus blogját, a FerMentort. Pici citromlé, egy jó evőkanál majonéz, és kis frissen darált bors. Kb. annyi idő összedobni, amíg ázik a kávém. Ez pont két embernek való adag, de aki mohó, meg tudja enni egyedül is (nekem többször összejön). Pirítottam hozzá a tegnapi gluténmentes kovászos kenyérből, meg egy kis retek. Meg egy vödör kávé. Isteni volt.

Napi cukinak meg Gyuri, a kedvenc puffján. Így szokta tölteni a délelőttöket. És nem a puff kicsit. Gyurika nagy.

Gyulai gombás harcsapörkölt kapros-túrós tésztával

Szóval az úgy volt, hogy az éves rendes tavaszi szabadságunk alatt pár napot Gyulát töltöttünk, méghozzá velneszezés céljából. Vízbe be, vízből ki, kis szauna, kis pancsi, szundikálás, fürdőköpenyben kóborlás, ilyeneket terveztem. Persze aztán volt sok más, de ebből épp egy fürdőlátogatásra futotta, amit pár óra alatt szörnyen meguntunk. Amikor itthon elmegyünk valami fürdőbe, valamiért mindig rohanni kell, sosincs idő eleget úszni és utána még eleget dagonyázni, olyankor mindig azt képzelem, hogy bármennyi időt el tudnék tölteni egy ilyen vizes komplexumban, de most bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen mindig egy tíz percet kéne csak ráhúzni, szóval dögunalom az a sok víz egy idő után.
Na, szóval ott Gyulán láttuk meg ezt az ételt egy étteremnél, mármint az étlapon. Nem is tudom, miért nézegettük, eleve félpanzión voltunk, az is sok volt, de ha nem is így lett volna, akkor sem ennék ilyesmit étteremben, sok minden miatt nem, de most említsük csak a gluténmentességet. De azóta is emlegetjük, szóval alig vártam, hogy valami családi ünnepre megcsináljam. Szerintem isteni lett. És iszonyatosan kiadós. A lenti adagból öten vacsoráztunk (igaz, előétel után), utána még három napig ettük DT-sal, a végét pedig kidobtam. Pedig nem vagyunk madárétkűek, sajnos.

Hozzávalók:
80 dkg afrikaiharcsa-filé (persze jobb lett volna szürkeharcsából, de 4000 Ft felett árulja a Halas Laci, hát, ahhoz valami nagyobb ünnep kell, minimum egy karácsony)
80 dkg gomba
fél evőkanál zsír
4-5 nagy vöröshagyma
2 paradicsom
2 paprika
só, bors, pirospaprika, kakukkfű

Egy nagy lábasba ment a felkockázott hagyma (köszi, Bence!), alá a pici zsír és rá 1-2 dl víz. Meg egy fedő, és pici lángon főztem vagy húsz percig, míg a hagyma teljesen meg nem puhult (ezekkel a mai hagymákkal ilyen durván kell bánni, mert az istenért nem adják meg magukat). Ha elfőne alóla a víz, pótolni kell, hogy ne piruljon, hanem párolódjon. Hozzáadtam a feldarabolt paprikát-paradicsomot (aki rendesebb, az húzza le a paradicsom héját), és amikor már mindenki kicsit megfőtt (5-10 perc), botmixerrel átnyomtam, így kaptam egy nagyon szép, bársonyos, krémes szaftot. Ráadásul abszolút lájtosat, semmi barnára pirult hagyma, épp hogy csak egy pici zsiradék. Beledobtam a feldarabolt csiperkét, és hagytam rotyogni. Közben a gomba kieresztette magából a sok nedvességet, addig rotyogtattam, míg kb. visszaállt a szaft mennyisége az eredetire. Közben rászórtam az őrölt pirospaprikát, annyit, hogy szép színe legyen. Beleraktam a felkockázott harcsát, és pár perc alatt készre főztem, tényleg nem kell sok az apróra vágott halnak. Közben nyilván ment bele só és bors. Meg a kakukkfű.
Köretként Aldis spätzlét főztem ki (azért nokedlizni nem volt kedvem nekilátni), és abból csináltam meg a szokásos túrós tésztánkat, sok túróval, tejföllel, szalonnával. Végül egy tepsiben átpirítottam. A gluténmentes családtag ugyanezt kapta sütőben sült újkrumplival. Mivel viszonylag sok kaporgyűlölő van a családban, semmit nem kaproztam össze, hanem öt nagy csokor kaprot finomra vágtam, és pici zsíron megfuttattam. A kaporfanok ebből kevertek egy picit a körethez vagy a pörihez. Szerintem zseniális megoldás, ha ilyen sokféle a család.

Napi cukinak meg kivételesen nem négylábúakat kaptok, hanem kétkerekűket. Gyulán az volt a legnagyobb élményem, hogy boldog-boldogtalan biciklizik. Isteni bicikliutak vannak, mindenki azzal nyomul. Annyi a biciklis a városban, hogy a kölcsönzőt alig tudtuk megtalálni, mert gyakorlatilag minden bejárat előtt le van rakva vagy tíz bicikli, mindegyikről hiheted, hogy kölcsönzik. Itt végre volt módom kipróbálni, hogy milyen az örömbicajozás, amikor ugyan közlekedsz, de nem az életedért küzdesz közben. Mint itt Pesten és környékén. A járda ugye a szent gyalogosé, az úttest az autósoké, a bicikliút - ha egyáltalán van - mindenkié. Először is autóparkoló, másodszorra gyerek- és kutyasétáltató, és ha rácsöngetsz valakire, akkor még hisztériás rohamot is kapnak, hogy má most akkó mér?? Gyulán ez nem így van. Nagyon irigylem az ottaniakat ezért. És nektek is megmutatom, hogy néz ki a gimi egy hétköznap délelőtt, én még nem láttam ennyi bringát egy rakáson. A biciklisor hátrafelé is folytatódik:))

Pisztráng sült zöldségekkel

Csak mert annyira gyönyörű. A tökéletes nyári ebéd vagy vacsora. A névnapomra gyártotta Rebeka meg Tamás. Pisztráng, citrommal és rozmaringgal a hasijában egészben sütve, mellé meg mindenféle zöldség (cukkini, padlizsán, krumpli és édesburgonya, kápiapaprika fokhagymával) sütőben sütve.
Azt hiszem, viszonylag hamar össze lehet dobni, és pontosan annyira finom amennyire szép.

Köleses halkocka

Kockásító sorozatunk sokadik része következik. Az úgy volt, hogy ugyan már százszor megfogadtam, hogy soha, de soha nem veszek fagyasztott halat, megint elcsábultam, és beengedtem az otthonunkba egy zacskó fagyasztott pangasiusfilét. A kezdeti terv az volt, hogy kevés vajon, kicsi borssal átsütöm, a vég meg ez a kocka lett, most elegánsan átugrom a kettő között lévő három-négy fokozatot, erre volt alkalmas a cucc. Végül is, nem volt baj, mert finom lett a végeredmény, de azért, tényleg, soha többé. (Ha friss halat veszek, és lefagyasztom, az mindig ehető marad, a bolti vajon mért ilyen vacak?)

Hozzávalók:
- egy kiló fagyasztott halfilé:), alaposan felolvadva, leszárítgatva
- fél csésze köles
- némi vaj, olíva, ilyesmi
- fűszerek tetszés szerint, én most sóban pácolt citromot (karácsonyról ácsorog egy üveggel a hűtőben), citromlevet, sót, borsot, római köményt, őrölt gyömbért és némi erős török olajos paprikát használtam
- némi reszelt sajt a tetejére

A halfilét felkockázzuk, kicsi zsiradékon néhány perc alatt megsütjük. Ha foszlik, foszoljon. Villával áttörjük.
A kölest alaposan megmossuk, háromszoros vízben sokáig főzzük, utána még hagyjuk állani egy kicsit, konyharuhával letakarva.
Egy nagy tálban összekeverjük az áttört halat, a megfőtt kölest meg a fűszereket. Kivajazunk egy kisebb tepsit, belesimítjuk a masszát. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és pirosra sütjük.

A szép napos képet Rebeka csinálta.


Villámcicának Bukarestben nehezen telnek a napjai. Itt kemény, ott dörzsöl, az meg nyom. Nem könnyű a cicaélet.

Az elgyötört állatról Villámgazdi küldte a cuki képeket.

Rácponty

Valami halat szerettem volna családomnak a karácsonyi asztalra varázsolni és örültem, amikor Viki külön kérte, legyen olyan hal, amit én szeretek. Nem vagyunk nagy halpusztító család, ők még csak most ismerkednek a halakkal, én már kóstoltam néhány félét (de én se sokat, úgy négy-öt félét), melyek közül egyik nagy kedvencem a rácponty, főleg ahogy János készítette jópár évvel ezelőtt: alul tejföllel krémesre összesült lecsós krumpli, fölül pedig néhány szép, teljesen szálkátlan, filézett harcsaszelet. Persze hogy harcsa kell a ráncpontyhoz! Mi a kérdés? :-)

Nézegettem az interneten a rácpontyrecepteket, de egyik se nyerte el igazán a tetszésemet, ezért egyiket se használtam teljes egészében, de ötleteket merítettem belőlük. Kutattam még az emlékeim között is, hiszen egyszer együtt készítettük, de az arányokra nem emlékeztem. Sajnos nem is sikerült eltalálnom igazán, mert jóval több paradicsom, paprika és tejföl kellett volna az emlékeimben élő krémes állag eléréséhez. Tesóm nagyon rendes volt, mert bár nem szereti a halat, megevett belőle egy szép adaggal és még dicsérte is. És szerintetek ki nem evett halat karácsonykor? Persze, hogy Viki! :-)

Kábé így készítettem:

Hozzávalók:

- 1 kg héjában főtt, felkarikázott krumpli

- 1 paprika (mehetett volna bele 3 is)

- 2 paradicsom (mehetett volna bele 6 is)

- 1 nagy fej hagyma

- 25 dkg szeletelt baconszalonna

- 2 nagy szelet harcsafilé

- 1 nagy pohár tejföl (lehetett volna 2 pohár, és talán az sem ártott volna, ha tejjel higítom és liszttel sűrítem egy kicsit, hogy krémesebb legyen)

Azzal kezdtem, hogy a szalonnát kicsi kockákra vágtam és jól megpirítottam. Ez a lépés egy továbbfejlesztett verzió, valamelyik interneten olvasott receptből vettem, mert az eredeti úgy szól, hogy ujjnyi vastag húsos füstöltszalonnát (pl. kolozsvári) bevagdosunk és kakastaréj formára kisütünk. A kakastaréjokat a végén díszítésre lehet használni. Ezt nem hiszem, hogy értékelte volna a családom, ezért helyes kis ropogós kockákat gyártottam inkább. A kisült füstölt ízű zsírt félretettem, mert azzal öntöttem le az egész művet. De először a krumplit, a hagymát, paradicsomot, paprikát karikákra vágtam és a tepsi alját kibéleltem vele. Sózás után ráöntöttem a szalonnából kisült zsírt, elhelyeztem a tetején két szép szelet besózott és borsozott harcsafilét és betoltam a sütőbe 180 fokra, úgy egy órácskára. Amikor a halak megpirultak, leöntöttem tejföllel, vagyis inkább rákentem a tetejére a tejfölt, mert időhiány miatt nem házi tejfölt vettem a piacon, a bolti meg nem eléggé folyékony és krémes. Visszatoltam még 10 percre a sütőbe. Tálaláskor tetejére szórtam a ropogós szalonnakockákat.

Sajnos nem tudtam ezt a fogást kitálalni a Marcsitól kapott szép halas fatálamra, mert az már a mérete miatt sem fért volna el az asztalon a rántott hús, a sült zöldségek, a hagymás rostélyos és a paradicsomos-sajtos csirke, valamint a különböző köretek és saláták mellett. :-)

Mivel számomra a hal nehezen emészthető kaja, még órák múlva is érzem a súlyos jóllakottságot, ezért legjobb, ha finom fehérborral (vagy vörössel), vagy rozéval (vagy bármivel) öblítem le, és a legjobbkor meg is érkeztek unokabátyámtól a gyönyörű és isteni Dúzsi borok: Dúzsi Rose és Dúzsi Fürtike. Köszönöm, most már lesz miben úszkáljanak a halacskák, a hal ugyanis - mint mondják - szeret úszni ... a pocakban is!

Halleves

Hát, ez sem annyira fotogén:) Viszont annál finomabb.
Fagyasztótakarítás folyik továbbra is, nagy erőkkel. Egy méretes ponty levesnek való alkatrészei már hosszabb ideje várják, hogy más halak társaságában majd halászlé lesz belőlük, de csak nem jöttek azok a más halak, én meg már untam kerülgetni ezt a halas zacskót. Gondoltam, lesz belőle vagy három tányérnyi, nem baj, legalább elfogy. És nem klasszikus halászlevet akartam, egyrészt, mert az a Tamás reszortja, és most nem ért rá, én meg nem szállnék vele ebben versenybe (garantáltan nem én nyernék:)), másrészt meg még ezer éve ettünk valahol Montenegróban, kora délután, ötven fokban, egy kis folyóra települt étteremben (hajó? stég? már nem is emlékszem) valami egészen fantasztikus hallevest, és ha nyár, meg leves, meg hal, akkor mindig ez a leves jut eszembe, hogy ezt kéne valahogy reprodukálni. Na, most szerintem az íze hasonlított, a színe és az állaga még távolról sem az igazi, jövő nyáron szerintem újra megpróbálom.

Hozzávalók:
- csontos halalkatrészek, olyan szűk kilónyi
- egy nagy fej vöröshagyma
- szemes bors
- 5 dkg szalonna
- 2 evőkanál paradicsomlé
- só, bors

A halat viszonylag sok víz (alaposan ellepte a haldarabokat), egy felkarikázott vöröshagyma és a borsok társaságában feltettem főni, és kb. fél órát főztem, amíg a hal is és a hagyma is jól megpuhult.
Utána a haldarabokat kiemeltem, kiirtottam az összes csontot és szálkát. Visszatettem a lábasba a halhúst, és botmixerrel egy kicsit átnyomtam (nem túl krémesre, éppen hogy csak).
Egy másik fazékban megpirítottam olyan 5 dekányi apróra kockázott mangalicaszalonnát, ráöntöttem a levest, és tettem még hozzá egy félbevágott, mérsékelten erős zöldpaprikát meg egy nagyobb szál angol zellert. És fedő nélkül hagytam még vagy egy fél órát csendesen forrni, hogy besűrűsödjön a lé. A végén tettem bele egy evőkanálnyi paradicsomlevet, sóztam és borsoztam. Nagyon finom lett!

Citromos-mandulás lazac

A lazacszeleteket bőrtelenítettem, kisebb darabokra vágtam, beleforgattam a citromos páclébe (másfél citrom leve, bors, aprított fokhagyma), és egy napig hagytam érlelődni a hűtőszekrényben. Ebéd előtt kivettem őket a pácból, lekotorgáltam róluk a fokhagymadarabokat, papírtörlővel kicsit áttörölgettem mindegyiket, sóztam, és felforrósított vajon körbesütögettem minden oldalukat, ez nagyon gyorsan megy. Egy másik, száraz serpenyőben kicsit megpirítottam olyan 3 dekányi mandulaforgácsot, és rászórtam a haldarabkákra.

Mustáros ponty túróscsuszával

Egyhetes adósság, azután készült, hogy beúszott két szép nagy ponty a konyhánkba. Tényleg szupergyors, a fél órába még a mosogatás is belefér.
A pontyhoz kivajazok egy szép sütőedényt, akkorát, hogy szépen, egy sorban elférjenek benne a halszeletek. A ponyszeleteknek a csupasz oldalát sózom, borsozom, és szépen kirakom vele a sütőedény alját. A bőrös felső felük is kereesztülment ugyanezen a procedúrán, utána még megkentem 2-3 evőkanál (van, akinek csak egy!!!) mustárral, és egy kis dobozka tejföllel. Aláöntöttem egy deci száraz fehérbort, és mehetett a forró sütőbe, alufólia nélkül, csupaszon. Nekem kb. fél óra kellett, hogy szépen megpiruljon.
Nagyon finom volt hozzá a túrós tészta, ami nálunk úgy készül, hogy egy darabka füstölt szalonnát felkockázok, kiolvasztom, utána ment még bele egy másik darabka házi sonka, szintén felkockázva, és amikor már mindenki egy kicsit megpirult, akkor elzártam a gázt alattuk. Belekevertem egy pohár tejfölt, meg fél kiló túrót. És majd ebbe szedem a megfőtt tésztát.

És a bónuszkép ide is. Tésán Gyurcinak és Sárikának szombat délután és este megszületett a hat gyönyörűszép gyermeke. Mindegyik kicsattanóan egészséges, dundi és egyáltalán gyönyörű. A kép elég rossz, sajnos, mert megint itthon maradt a fényképezőgép, és a telefonom meg ilyen vacak képeket csinál. Lehet tippelni a típusra! Azt előre megmondom, hogy nem tehenekről van szó, hiába van ott egy kis boci is.

Mustáros cápaharcsafilé

Hát akkor végre kipróbáltam.
Vettem egy zacskó fagyasztott pangasiusfilét, teljesen felolvasztottam (régóta küzdök a feladattal, hogy a kényelmesnek tűnő fagyasztott halfilékből valami ehetőt varázsoljak, eddig szinte teljes kudarc volt minden próbálkozásom, mert annyi vizet fagyasztanak beléjük, hogy minden halas cuccból valami ízetlen, vízben tocsogó szörnyűség lett).
Miután teljesen felolvadt, szépen szárazra törölgettem a haldarabokat. Egy kis tepsibe sütőpapírt terítettem kikentem vajjal, és szépen beleterítettem a sózott és alaposan borsozott szeletkéket.
A tetejükön elkentem még egy nagy evőkanálnyi mustárt. Az egészre ráöntöttem még kb. egy dl tejet, és fólia nélkül betoltam a 220 fokos sütőbe, és addig sütöttem, amíg szépen megpirult.
Kb. fél óra kellett ehhez, és az eredetileg 0,5 kg filét sikerült a szárítgatással és a sütögetéssel kb. egy embernyi adaggá lekicsinyíteni. Nagyon finom volt viszont, cserébe :)

Tengeri hal sütőben sütve

Én is csak továbbgondolás miatt teszem fel a blogba, mert nem ízlett különösebben ez a hal. Mindig is tudtam, hogy mirelit halat nem szabad szószokkal leönteni és párolni, hanem egyszerűen csak meg kell sütni sóval és borssal. Jó, de honnan szerezzek nyers tengeri halat? Olcsón!?

Görög szakácskönyvemben találtam ezt a receptet és nagyon vonzónak tűnt. Hozzávalók: 1,5 kg fehér húsú tengeri hal (nálam ez két szelet), 1 citrom, 25 dkg hagyma, 6 paradicsom, 1 dl fehér bor, 1 dl olaj, só, bors , fokhagyma, (tésai) petrezselyem.

A megtisztított és szeletekre vágott halat tűzálló tálba tesszük és meglocsoljuk citromlével, fűszerezzük sóval, borssal. A hagymát az olaj felében megpároljuk, hozzáadunk 4 összevágott paradicsomot, a sóval szétnyomott fokhagymát, ráöntjük a bort, és kis lángon 40 percig főzzük, majd a tűzálló tálba tett halra borítjuk, megszórjuk (tésai) petrezselyemmel, meglocsoljuk a maradék olajjal és közepes lángon 50 percig sütjük.

Mindent megcsináltam, de persze nem sütöttem a halat 50 percig, csak azt hiszem 30-ig, és ez alatt a kis idő alatt is péppé "főtt". Nem nagyon tetszett az állaga. De ízre igen finom volt, elképzeltem serpenyőben előre megpirított pulykamellen vagy csirkemellen, esetleg jó sok sajttal megszórva... Azt hiszem, érdemes még próbálkozni, főleg ha - mint én - unjuk a rántott hús-pörkölt-fasírt hármast.

Pisztrángvacsora Micikével

Mivel valakit mindig kell hibáztatni, mert ugye mi magunk tökéletesek vagyunk, nem hibázunk, hát én most a teliholdra fogok mindent... Habár kár felelőst keresni, mert most nem "csúsztam meg" nagyon (Ildike szavaival).

Micikével gyakran összejövünk valamelyikünknél, istenieket eszünk, iszunk és megváltjuk a világot (hallod, Világ??!!). Mindig akad erre valamilyen alkalom, de ha nem, kreálunk egyet. Ez a mostani buli nem kapcsolódik se szülinaphoz, se névnaphoz, se esküvőhöz, se váláshoz :-), hanem az volt az egyszerű apropója, hogy kaptam Zsuzsi kolléganőmtől Olaszországból egy 2005-ös Chianti Montalbano vörösbort. (Na ez is annyira menőőőő, leírás, hogy 2005-ös ilyen és ilyen bor, de még nem ájulhatok el magamtól, mert szeretném megírni, milyen finomakat ettünk és ittunk.) A másik apropó, hogy szerettem volna valamilyen módon véletlenszerűen beszúrni egyik bejegyzésembe azt a fényképet, amin látszik, hogy már csak milyen kevés tésai szilvalé van raktáron hátha látják az illetékesek. Na ez volt a két apropó, de bejött még egy harmadik, mert a Mesterségek Ünnepére kaptunk belépőt és Besho Drom koncertre akarunk kimenni.

Hát akkor kezdem az elején. Még pénteken ügyesen megnéztük az interneten, hogy a Besho Drom hánykor kezdődik, majd ehhez igazítottuk egész napi programunkat. Fél kilencet olvastam fel valahonnan Micikének, tehát nyolckor indultunk. Mikor odaértünk, éppen a Fabula Rasa zenekar fellépése zajlott, és ez azért volt felvillanyozó, mert ezen a héten már voltunk Szirtes Edina Mókus (Fabula Rasa) és Mitsoura Mónika koncerten, és olyan jól éreztük ott magunkat, hogy azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatom, vágytunk ennek az élménynek a megismétlésére. Amikor odaértünk, meglepetésünkre pont ők játszottak és mi nagyon boldogok voltunk, énekeltük a már szerdán megismert dalokat, nagyon jó volt! De vártuk, hogy a Fabula Rasa után jön a Besho Drom, amiért mentünk, amikor is a programfüzetből kiderítettük, hogy ők fél nyolckor voltak... Hát sajnos lekéstük.

Amikor hazaértünk, picit fázva, gyorsan kiosztottuk a gyerekeknek a vásárfiát amit Micikével vásároltunk nekik, többek között ehető gumikígyót (kár, hogy nem fényképeztem le, nagyon csúnya volt, de azonnal felfalták), csokival és cukorral bevont mogyorót, majd az aperitiffel koccintottunk négyen.


Mi persze nem mertük kitölteni a kincset érő szilvapáleszt az üveg aljáról, ehelyett a Micike titkos forrásaiból beszerzett finom aszútörkölyt ittuk, a gyerekek pedig áfonyalikőrrel koccintottak, amit anyu hozott nemrég Erdélyből. Jól átmelegedtünk és kezdődött a halsütés.

Két pisztrángot még délután jól megmostam, késsel kicsit megkapargattam, bár ez nem kötelező, mert nincs pikkelye, majd besóztam, borsoztam, citromkarikákat tömtem a hasába. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, erre fektettem a halakat, de előbb egy kis vajat tettem alájuk, majd a hasukba és a tetejükre is. Így várták az estét a hűtőben, hogy hazaérkezzünk a koncertről. Amikor megérkeztünk, azonnal betoltam a 200 fokos sütőbe, majd félidőben megfordítottam mindkettőt.



Egy másik Zsuzsi kolléganőmtől :-) (három is van!) még pénteken azt hallottam, hogy a férje a sült halra szokott készíteni egy öntetet, ami olivaolajba kevert apróra vágott petrezselymből és fokhagymából áll. Hát engem nem hagyott nyugodni ez a lehetőség, természetesen azonnal kipróbáltam, és mit mondjak, a mennyekbe emelte a pisztrángjainkat.



A fokhagymás, petrezselymes öntet és a finom pálinka illata még másnap "reggel" is az orromban volt, és nem is bántam. És ime a különleges olasz bor, aminek a megkóstolására összeültünk:

Köszönöm Zsuzsi ezt a nagyszerű ajándékot, kívánom, hogy sokszor-sokszor utazz Olaszországba :-) (és persze a világ minden tájára, ahová szeretnél)!

Amikor a krumpli is és a hal is megsült, ráöntöttük az öntetet és jóízűen mindent felfaltunk. Nem tudom, miért nem tudtam erről a szép tálalásról egyetlenegy éles képet se csinálni :-)), de talán így is betájolható, mennyire szép volt és finom!

Teli hassal, a koncerttől kapott felemelő élménnyel a lelkünkben, a Chianti és a Cserszegi fűszeres kortyolgatásával, és persze a már említett világmegváltással töltöttük a hátralévő időt reggel fél hétig. Hát, nekem meggyőződésem, hogy ez a boldogság! Csak hát ugye, másnap...

Sült busafilé

Biztos ki lehetne találni ennek a halnak valami cifra nevet, mint például Citromágyon sült busafilé bazsalikommal és kakukkfűvel, vagy valami még cifrábbat, de most nem jön az ihlet. Ma (vasárnap) egész nap dolgoztam, és a gyerekeknek volt még a rántott izékből rengeteg, magamnak ezt dobtam össze ebédre: Egy szelet busafilét sózás és borsozás után éles késsel bevágtam kábé kétcentinként, a vágatba begyömöszöltem pici vajdarabkákat, egy kis friss kakukkfüvet, bazsalikomot. Ha valakinek nincsen otthon cserépben kakukkfű és bazsalikom, szórhat rá szárítottat is, de ha nem szereti a fűszereket, sóval és borssal is tökéletes ez a hal, vagy só-bors-halfüszerkeverék. Egy nagyon fontos van, amit ezt megelőző halsütésemkor sajnos elfelejtettem, a vajdarabkák, azt ne hagyjátok ki! Anélkül kicsit száraz volt. Egy sütőtálat vagy tepsit sütőpapírral kibéleltem, pici vajdarabkákat szórtam rá, és arra fektettem a busafilét. Befűszereztem meglocsoltam jó sok citromlével, citromkarikákkal díszítettem és betoltam a sütőbe 20 percre, amit 200 fokra állítottam. (Lehet a végén 250 fokra is emelni a hőmérsékletet, hogy megpiruljon, de én most nagyon éhes voltam, nem vártam a pirulásra.) Amíg a hal sül, megpucoltam magamnak 2 szem krumplit, hasábokra vágtam és megsütöttem. Egyszerre lettek kész. Ha nem egyszemélyes ebédet készít valaki, akkor jobb, ha a krumplisütéssel indít, mert a több krumpli tovább sül, viszont a több hal ugyanannyi ideig :-). Csak a hitetleneknek írom le, remélem magukra ismernek, hogy mértem az időt, az előkészítés kábé 7 perc volt, igaz, nem vágtam apróra a bazsalikomot, és ez hiba volt, mert így a kilógó részek megsültek és nem tudtam megenni. Legközelebb rászánok 2 percet az aprításra! A hal sütése 20 perc, a krumpli ugyanannyi idő volt. Így ez az étel is elkészült kábé 30 perc alatt!