Laposkenyér a sütőből és az új üzbég kenyérbélyegzőm

Kenyérbélyegzőnek hívják ezt a kis szerszámot, és Olgi hozta nekem Üzbegisztánból. Annyira megörültem neki, mert sokszor bújom a laposkenyerek receptjeit, nagyon szeretem őket mindenféle elnevezéssel (indiai naan, perzsa lepénykenyér, török pide), de nekem még soha nem sikerült jót csinálni. Általában azt írják, hogy serpenyőben kell kisütni őket, oldalanként 1-1 perc alatt (vagy a forró kemence falára tapasztva, de az ugye nálam nem játszik), hát nekem talán a legmagasabb fokozaton sem elég forró a serpenyőm, mindenesetre 1 percnél még tök nyers a tészta. Több percnél meg teljesen kiszárad, és nem is puhul vissza soha többet. Sütőben is próbálkoztam már, nekem az se volt még jó sosem. A legfinomabb laposkenyeret Csincsillánál ettem, amikor meglátogattam az új házban, de persze arra se emlékezett, hogy azt sütött nekem, nemhogy a receptjére (hány fokon hány percig, stb. stb., ezeket sose árulja el).

Ez a laposkenyér teljesen váratlanul készült nálam. Akartam egy olyasmi gyökérkenyeret sütni, amiket Tahiban szoktunk enni, Anna folyamatosan gyártja ezeket. Mindig megmutatja, ahogy összekeveri egy tálban a lisztet, sót, vizet, élesztőt, semmit se mér, szóval kanállal összekeveri, beteszi a hűtőbe, és a tészta kimászik a tálból. Néha kivesz belőle egy adagot, megsüti, újra összekeveri, nem dédelgeti, melengeti, hanem ide-oda pakolja, attól függően, hogy mikor tervezi sütni. Nagyon egyszerűnek tűnik, amikor ő csinálja, és isteniek azok a kenyerek, mindig fellelkesedek, amikor nála járok, így most a május 18-19-i buli után is nekiálltam ilyen hűtős kenyeret sütni, ahogy mindig. Aztán hirtelen jött az ötlet, hogy ebből a tésztából megpróbálhatnék 1 db laposkenyeret is csinálni. 

Ezzel a tésztával készült, de majd még egy külön bejegyzésben a gyökérkenyereket is megmutatom. Hozzávalók:

• 50 dkg BL 55 búza finomliszt
• 2 teáskanál (10 g) só
• 12 g friss élesztő vagy 3 g szárított
• 4 dl hideg víz
• 2 ek olaj

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a szárított élesztőt, mert most csak az volt itthon. Ráöntöttem a hideg vizet és jól összekevertem. Hűtőben kelesztettem 7-8 órát. (Minimum 6 órát, maximum 12 órát lehet a hűtőben.)

A hűtőből kivéve a tészta tetejét még a tálban megszórtam liszttel, majd lisztezett pultra borítottam, levágtam egy darabot belőle, és kézzel kilapítgattam. A kenyérbélyegzővel kis virágmintákat nyomtam bele. Sütőpapíros tepsin, konyharuhával letakarva kelesztettem újabb 40 percig. Ezután lespricceltem egy kicsi vízzel, és megszórtam za'atar fűszerkeverékkel. Ez nem kötelező, csak direkt ezért vettem a fűszert, szóval nekem kötelező használni.

250 fokra melegítettem és gőzösítettem a sütőt, majd 10-12 perc alatt megsütöttem a laposkenyeremet. Ez most tökéletes lett! Nem tudom, mennyi laposkenyér jönne ki ekkora mennyiségű tésztából, remélem, Mazsi kipróbálja egyszer.

Micikééknek is sütöttem laposkenyeret, amikor itthon jártak, de az nem sikerült ilyen jól, nagyon bosszantott. Amit akkor elrontottam, hogy a hűtőből kivéve, lapítás és díszítés után nem hagytam újabb 40-50 percig kelni a tésztát, és azt hiszem nem is ilyen magas hőfokon sütöttem. Az akkori recept szerint olívaolajban elkevert za'atar fűszerkeverékkel kellett megkenni a kenyeret sütés előtt. Most a vizet választottam inkább, mert az a kenyér nagyon száraz, kemény, kopogós lett.

Az édeskrumplis-vöröslencsés curryhez ettem. A curry egyébként azért készült, mert volt egy kis maradék rizsem, ahhoz akartam valamit főzni, a kenyér meg azért, mert volt egy kis maradék currym. 

A napi cukink annyira cuki, ahogy a házacskájában alszik egy kimerítő nap után, hogy mindenkinek ki kéne plakátolni a falára ezt a képet, aki sokat stresszel:

És van ám neki még több alkatrésze is:

A lélegzetelállítóan szép fotókat természetesen Szabi készítette.

Édeskrumplis-vöröslencsés curry - étteremismertetőkkel

A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.

Hozzávalók a fél adaghoz:

• 1 fej hagyma
• 1 chilipaprika
• 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
• 100 gramm vöröslencse
• 1 hámozottparadicsom-konzerv
• 1 kókusztej-konzerv
• só
• 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)

A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent. 

Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.) 

Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)

Amúgy ez eléggé hasonlít a sütőtökös-vöröslencse dahlra, de nekem ez mégis jobban ízlett egy kicsit

Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.

Boğaziçi

Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.

Salaam Bombay

Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!

Indigo

Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.

Hát nem gyönyörű?

ZAIQUA

A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.

101 Tigris

Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.

Parázs

Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.

A Sarki Fűszeresnél Micikével

ZEN Eatery

Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.

Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.

És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:

Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.

És boldog szülinapot Beának!

Indiai csicseriborsó curry (Chana Masala)

Hát jó régen írtam, aminek oka, hogy nem főztem semmi érdekeset, vagy ha igen, akkor nem fotóztam, vagy ha igen, akkor nem volt időm írni. Azt előre tudtam, hogy nehéz lesz a január a sok munka miatt, de szerencsére sok jó programom is volt, úgymint két vagy három színház, egy buli nálam, egy másik buli Adri kolléganőm 10. évfordulójának megünneplésére a Szilvakék Paradicsomban, egy kirándulás a Normafánál és egy Hűvösvölgyben; és kevésbé szerencsére sok elintéznivaló is várt rám, úgymint egy bringaszerelő, egy szekrényszerelés és -átalakítás, hogy az új hűtőm fölötti szekrényke végre használható legyen, meg kötelező üzemorvosi vizsgálat, és a legjobb ügyintézés: egy új mosógép beszerzése. Persze halálra izgultam magam mindegyiken. Azt már írtam, hogy január 10-én beadtam a nyugdíjigénylést, de azt még nem tudjátok, hogy már nyugdíjas vagyok, van törzsszámom, olcsóbban utazhatok a távolsági buszokon és a vonatokon, és már kaptam is nyugdíjelőleget. Hurrá! 57 évesen! Még nem tudom elhinni. 

A mozgalmas január után persze megint beteg lettem, ebből viszont kezd elegem lenni, a december felét is elvitte egy nyavalya, most meg egy újabb, szóval ezt jó lenne abbahagyni. Bár lehet, hogy a nyugdíjasoknál ez kötelező elem.

Ezt a kaját sem én főztem, hanem Mazsi, és a csodafotókat Szabi csinálta szokás szerint. A nagyon komoly nevet (Chana Masala) viszont én találtam a neten a csicseriborsó curryre, és ott azt is megtudtam, hogy a chana csicseriborsót jelent, a masala pedig fűszeres mártást. Nagyon finom volt, kaptam kóstolót belőle!

A receptet Mazsi jegyzeteiből írom, tehát a hozzávalók:

• 2 konzerv csicseriborsó
• 3 picike hagyma (vagy egy óriási)
• chili
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál őrölt kömény
• 1 evőkanál őrölt koriander
• 1 evőkanál currypor
• hüvelykujjnyi gyömbér
• korianderzöld/petrezselyemzöld
• bébispenót
• kókusztejszín (vagy kókusztej)
• darabolt paradicsom és paradicsompüré is

Alább ábrázolom is:

Mazsi annyit változtatott, hogy mivel nem volt őrölt koriandere, ezért a koriandermagot megőrölte, és úgy használta. (Ne felejtsek el venni neki, mert már a múltkori indiai kajánál is gondok voltak az őrölt fűszerekkel, és garam masala se volt.)

Elkészítés 6 lépésben:

1.) A hagymát apróra vágni és chilivel dinsztelni.

2.) Turmixba: dinsztelt hagyma, fűszerek, só, gyömbér, fokhagyma, 1 evőkanál paradicsompüré.

Ábra:

3.) A turmixolt cuccot serpenyőben kicsit megpirítani.

4.) Bele a csicseriborsó és a paradicsomkonzerv, ezeket főzni amíg el nem fő a leve (a csicserikonzervet nem kell lecsöpizni?)

Ábra:

5.) Kb. 2 dl (vagy amennyi szimpatikus) kókusztejszín (vagy kókusztej) megy még bele.

6.) Főzni szimpatikus sűrűségűre, és a végén kell hozzáadni 2 maréknyi zöldet + a bébispenótot.

Ábra:

Nagyon-nagyon finom volt, csak egy kicsit hiányoltam a naan kenyeret, illetve hazudok, mert akkor eszembe se jutott, csak most, hogy összehasonlítottam Mazsi kétféle indiai receptjét. Azt mondta, hogy neki ez a nyerő, én még egy kóstolást szeretnék kérni mindkettőből, hogy el tudjam dönteni.

Napi cuki pedig Winston lesz, mert ő már olyan régen volt. Szerintem itt éppen a receptet olvasgatja:

És igeeeen! 

Ha nem recepteket olvas, akkor féltékeny pillantásokkal próbálja elriasztani a többi pasit Mazsi közeléből:

Jó, hát nem mindig sikerül a komoly férfi imidzsét megtartani:

De ez nem baj, már attól tökéletes, hogy fekete. Szeretem a feki fijjúkat. Vagyis nem mindet, hanem csak kettőt.

Indiai vajas csirke naan kenyérrel

 

Megérte türelmesnek lenni! Megkaptuk a receptet erről az isteni indiai vajas csirkéről, amit Mazsi és Szabi főzött, és Szabi fotózott, tessék nyugodtan elájulni a csodás képektől. És közben még cicák is lesznek, hogy megnyugodjanak a kedélyek, tényleg élnek még! Akkora szerencsém volt, hogy kaptam kóstolót ebből a kajából, és azóta is arról álmodozom, hogy ilyet fogok enni. De sokat. Már csak amiatt is jó, ha megvan a recept, hogy meg tudom már én is főzni, ha nem lennék elég türelmes, hogy kivárjam, amíg újra főznek ilyet. Bár nem szeretnék idáig eljutni...

Na, akkor kezdjük a vajas csirkével. Hozzávalók:

• kb. 900 g csirke (mell vagy comb)
• kb. 3 közepes hagyma
• 2 tk. chilli
• 1 tk. kurkuma
• 1 tk. őrölt kömény
• 1 tk. cayenne
• 3 tk. garam masala (VAGY 1 tk. koriandermag (mozsárban összetörtük), 1 tk. római kömény (ez is mozsárban), 1 tk. kardamom, 3 levél babér)
• 1 fahéjrúd
• 1 kanál reszelt gyömbér
• 3 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 konzerv darabolt pari
• só, bors
• kis pohár joghurt (de lehet tejszín is)
• 1,5 kocka vaj (ami itthon volt azt használtuk el, a recept ahonnan lestünk 6 kanállal írta)

Eredeti recept: https://tasty.co/recipe/easy-butter-chicken

Feldaraboltuk a csirkét és befűszereztük (só, bors, kurkuma, 1 tk. chilli) majd állni hagytuk amíg a hagymát megpucoltuk és feldaraboltuk. A vaj felét megolvasztottuk és azon megpirítottuk a csirkét, majd kivettük. Raktunk még egy kis vajat a serpenyőbe olvasztani (a végén is kell majd a szószba, szóval akkor legyen a fél fele TEHÁT negyed 😄) és azon megdinszteltük a hagymát a maradék fűszerrel (1 tk. chilli, kömény, gyömbér, fokhagyma, cayenne, kardamom, római kömény, babér, fahéj, só, bors - remélem nem hagytam ki senkit a felsorolásból, de a lényeg, hogy itt MINDEN jön 😄). 

Az eredeti recept garam masalát ír a sokminden mellé, de az nem volt itthon és utánanéztünk, hogy az miből is áll, ezért került bele még a koriandermag-római kömény-kardamom-babérlevél négyes, mert ezek voltak nekünk. Más is van a garam masalában de úgy gondoltuk, hogy 10 fűszer csak elég lesz már (és nem is volt itthon más 😄).

Amikor megdinsztelődött a hagyma beleöntöttük a darabolt parit, visszaforraltuk és jöhettek vissza a husik és raktunk bele joghurtot. (A recept itt tejszínt írt, de mi inkább a joghurtra szavaztunk mert az izgibb - de tejszínnel is ki fogjuk majd próbálni). Elvileg itt lehet vizet is hozzáadni, de nem raktunk mert sűrű szaftot akartunk inkább. Beledobtuk még a maradék vajat és összerottyantottunk mindent és kész is. Illetve leszedtük minimumra, mert közben jól megcsúsztunk a Naan kenyérrel és gondoltuk akkor érjenek még az ízek 1-es lángon amíg azzal végzünk.

NAAN - nagyon nem tökéletes még, a mennyiségek inkább sacc/kb. Hozzávalók:

• 1 dl langyos víz
• 1 tasak élesztő
• 2 ek. joghurt
• 35 dkg liszt
• 1 tk. cukor
• 2 tk. só 

A vízben elkevertük a cukrot és az élesztőt, aztán egybeöntöttünk mindent mindennel és próbáltuk összegyúrni. Azt írja a recept, hogy nem baj ha ragacsos a tészta és semmiképp se legyen túl kemény „lisztes” állaga - na hát én a kezemről alig tudtam leszedni. 😄 

Liszttel és vízzel lehet az állagán javítani, de én az első körben nem mertem semmit változtatni. 

Amikor valamennyire összeállt (és leműtötted a háromnegyedét a kezedről) akkor be kell olajozni a külsejét a gömbnek és fél órára félre lehet rakni. Itt elkövettem az a hibát, hogy nem kerestem neki meleg helyet, mert gondoltam majd a reci említi ha kell. De amikor már a 20. percben sem nőtt meg, ráraktam a radiátorra még egy negyed órát és akkor kicsit emelkedett már. (Penny persze nem érti, mogy merték elfoglalni a helyét a radiátoron!)

Ezt az adagot hatfelé lehet osztani, kis gömböket kell belőle csinálni (itt is hideg víz és olaj segített, hogy ne maradjon minden rajtam) és sütés előtt széthúzni, mint a lángost. Elvileg meg kéne vizezni az oldalát, de mivel már könyékig tésztás voltam szabadulni akartam az egyedtől ezért csak ráraktam a száraz palacsintasütőre és úgy hevítettem. Az első oldala mindig nagyon szép lett, a másik oldala viszont mire megfordítottam már megkeményedett valamennyire így az inkább égett. Próbáltam azt vizezni-olajozni de nem sokat segített. Így haladtam egyenként velük. 

Nem lettek sajnos foszlósak és egy kicsit talán sótlanok is lettek, de ettől független nagyon szerettük, valószínűleg azért mert mi csináltuk magunknak. 😄 Következő nap már csak egy kicsi lisztem maradt, ott már inkább szemre kevertem össze a hozzávalókat és inkább a nyers tészta állagát figyeltem, ami szerintem majdnem tökéletes lett, csak aztán kicsivel több vizet raktam bele mint szerettem volna és azt már liszt hiányában nem tudtam javítani. Valami olyasmit képzelek el, ami icipicit ragacsos csak, de már simán lejön a kezedről és csillog amikor összeállítod gömbbe. Nemtom ez mennyire elképzelhető. 😄 

A receptet azért nem linkelem ide (MERT HAZUDIK) mert nem igazán volt jó kép sem benne és az arányok sem teljesen jók, viszont kiindulásnak szerintem nem rossz, nem fogom feladni, amint meglesz a tökéletes foszlós Naan arányom elküldöm!

(Szeretném megcáfolni a fentieket, nekem nagyon-nagyon bejött a naan is, és a többi is, de persze szívesen kóstolom a további kísérleteket!)

Csincsillától naan 1 és naan 2, és naan 3 a sütőből, ha ez segítség neked, Mazsi. Szívesen!

És itt az élő és gyönyörű Winston is:

Azt tudtátok, hogy Mazsinak és Szabinak volt egy főzős blogja? A fészbuk-oldaluk itt található, és maga a blog pedig itt. Isteni receptek vannak ott is, csak egy kicsit furák. 

Posztkiegészítés erős idegzetűeknek, mert kiderült, hogy halálra dolgoztatják a cicákat:

Recept felolvasása

Ellenőrzés

Halálos fáradtság, miután egész nap főznie kellett

Malai kofta naannal, újratöltve

Volt már. Itt. Be sem írtam a receptet, csak linkeltem. Aztán most, amikor meg akartam ismét csinálni, semmi sem volt a link helyén. Kisebb kutatás után itt meglett. Mert a blogok nyilván költöznek ide-oda, én meg nem követem, szóval a legjobb, ha mégiscsak bekörmölöm, mert ha valami nagyon finom vega ételre vágyunk, ünnepire, sok idősre, akkor ezt kell megcsinálni. Naannal.

A malai kofta tulképp ropogósra sült zöldséggombócok fűszeres paradicsommártásba süllyesztve. A gombócokkal kell kezdeni, mert az a macerás része a történetnek. Nagyon nagy adagot csináltam, de szerintem nem sokkal nagyobb munka, mint a fele lett volna, és egy-két nap alatt bármennyi elfogy belőle nálunk.
Hozzávalók a gombócokhoz:
bő 1 kg héjában főtt krumpli
2 sárgarépa
2 maréknyi zöldborsó (fagyasztott)
1 liter házitej
fél citrom leve
125 g kesudió
só
indiai fűszerkeverék (azt hiszem, Himalaya volt a neve)
olaj

Felforraltam a tejet, belecsavartam a citromot, az szépen kicsapta. Hagytam egy kicsit állni, majd beleöntöttem egy konyharuhával bélelt szűrőbe, és hagytam csöpögni, amíg a többi hozzávalóval matattam. A főtt krumplit még forrón meghámoztam, áttörtem. A sárgarépát pici vízben megpároltam, a végén mellédobtam a fagyott borsót, azt már csak melegíteni kell. Aztán mindezt leszűrtem, összekevertem a krumplival, az aprítógépben morzsásított kesuval, sóval, indiai fűszerkeverékkel. Vizes kézzel diónyi gombócokat csináltam, kellett hozzá némi türelem, hogy finoman fogalmazzak. Egy tepsibe sütőpapírt terítettem, olajjal rendesen megkentem. Ráültettem a gombócokat.

Aztán felülről is szépen lekentem mindet olajjal.

Aztán mehettek a jó forró sütőbe, hogy szépen megpiruljanak. Félidőben kivettem a tepsit, és megforgattam egyesével a gombócokat.

Amíg sült, elkészítettem a paradicsomos mártást.
Hozzávalók a mártáshoz:
4 nagy vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
5-6 cm gyömbér
olaj
2 liter sűrített paradicsom
Garam masala
kurkuma
római kömény
csípőspaprika-krém
só
1 szűk evőkanál méz
2 dl tejszín
125 g kesudió

Aprítógépben picire vágtam a hagymát, olajon sóval üvegesre sütöttem. Utána ment rá a szintén aprítógépben kicsinyített fokhagyma meg a reszelt gyömbér, ezeket is jól összeforrósítottam. Ráöntöttem a sűrített paradicsomot, és addig adagoltam hozzá a fűszereket, amíg nem tetszett az ízvilága. Rotyogtattam egy darabig, utána ment bele a kesu meg a tejszín. Tálalás előtt ezzel öntöttem nyakon a gombócokat. Vajas naan ment még mellé.
Tudom, hogy ez egy erősen egyszerűsített változat, de nagyon finom így is, és semmi olyan nincs benne, amit ne lehetne megkapni egy picit nagyobb boltban.

Káposztás szabdzsi

Kicsi Vúnál találtam ezt a remek receptet. Isteni, kiadós és olcsó. Ja, meg gyors is. Helyből dupla adagot csináltam. Annyit változtattam rajta, hogy csináltam még két liter házi tejből panírt, és azt pici vajon megsütöttem, aztán hozzákevertem a káposztás cucchoz, szerintem kifejezetten jól állt neki. (Egyébként a rendes Anditól eltérően nálam sosincs otthon ekkora steril gézlap, szóval tiszta, vasalt fehér konyharuhát használok a célra. Amit utána kimosok.) Nekem nagyon ízlett, meg szerintem mindenkinek, mármint a szabdzsi, és melegítve szinte még jobb, mint frissen, mint általában a krumplis ételek, szóval érdemes nagy adagot csinálni, és napokig rájárni.

Tettem hozzá 2 liter tejből készített paníírt is, vajban megsütve. Fehér szezámmag és napraforgómag megpirítva.

Hozzávalók (szimpla adaghoz):
- kevés olaj (kb. fél dl)
- 1 tk barna mustármag
- 1 tk egész római kömény
- 1 zöldpaprika
- 2 nagyobb krumpli
- 1 kisebb fej káposzta
- kb. 1 dl paradicsomsűrítmény (2-3 paradicsomot kockáztam bele)
- 1 tk kurkuma
- 2 tk őrölt koriander
- 1 tk garam masala
- kevés nádcukor
- só
- kevés citromlé (kihagytam)
- 2 tk fekete szezámmag megtörve (ez sem volt, fehér szezámmag és napraforgómag keverékét használtam)


Az összes zöldséget meghámozzuk, kockára vágjuk. Wokban olajat forrósítunk, kipattogtatjuk a mustármagot. Római köménnyel még egy percig sütjük. Pár perc a paprikának, utána a krumpli és a káposzta, többi fűszer. Ráöntjük a paradicsomot is, só, cukor. Ha kész, rászórjuk a magokat, meg az én esetemben a külön serpenyőben megsütött panírkockákat.

Naan 2.

Megint névnap, megint vacsi. Még szerencse, hogy legalább Rebekára számíthatok, és lehet érdekesebb ételeket is főzni. Az indiai vonalat az ünnepelt kérte, én meg igyekeztem olyan menüt összeállítani, amihez nem kell sok idő, nem túlzottan egzotikus (mert a fiúkra is gondolok), legyen benne hús (fiúk), és a legfontosabb, hogy ne legyen külön előétel, hanem mindent ki lehessen egyszerre pakolni az asztalra (a desszertre egy picit hajlandó vagyok várni), mert mindig az szokott lenni, hogy órákig kell várni az előételekben dorbézoló vacsorázó társaimra (hosszú ideje kötelező gyakorlat a frissen sütött  ciabatta mindenféle finom sajtokkal, pácolt zöldségekkel, szardellával, mittudoménmivel (gondolom nem kell említenem, hogy ez sem a gyors, sem az olcsó kategóriába nem fér bele, bírom, amikor azt mondják, hogy á, ők semmi extrát nem kérnek, csak egy kis kenyeret sajttal). Általában el szoktam unni az életemet a főételig. Ja, és úgy éreztem, hogy ez a vasárnap különösen nem alkalmas az olajban való sütéshez, szóval ilyesmik száműzve. Villámgyorsan vadásztam néhány egyszerű ételt:

- naan (nlc-én találtam tuti receptet)
- uborkás raita (Szakácsok könyve, kb.)
- sárgabarackcsatni (saját kútfő, de biztos számos behatás ért az elmúlt években:))
- tandúri murg (mug???) (Szakácsok könyve)
- káposztás szabdzsi (Kicsi Vú)
- szedres kókuszos pohárkrém (mindenféleképpen szedreset akartam, egyébként panna cottára szólt a rendelés, csak ahhoz nem volt kedvem, mármint a gyártásához)

Annyira rendes voltam, hogy le is fényképeztem mindet, szóval majd csöpögnek szép sorban. Kezdjük a naannal. Egyszer már volt nálunk, de az nem lett ilyen finom. Ez az nlc-es recept nagyon jó, majdnem pontosan betartottam, gyors és finom. Dupla adagot csináltam, 9 nagy lapos kenyér lett belőle.

Egy adag hozzávalói (négy és fél darab, ezek szerint):
- 150 gramm langyos víz (írót vagy mit használtam helyette)
- 1/8 kocka friss élesztő
- 250 gramm finomliszt
- 1 teáskanál tengeri só
- 2,5 evőkanál görög joghurt
- 1,5 teáskanál sütőpor (caklipakli kifelejtettem)
- 1 evőkanál vaj
- vaj és étolaj keveréke a sütéshez és a kenegetéshez

Az eredeti recept vizet ír, de én csináltam panírt, és maradt utána ez a lé (nem tudom, van-e neve), direkt félretettem a tésztához. Szóval összekevertem a liszt felét ezzel a lével meg az élesztővel (dagasztógép), és fél órát hagytam állni. Ekkor mehetett a tartályba a többi liszt, só, joghurt (itt kellett volna beletenni a sütőport, de tényleg nem hiányzott, sem ekkor, sem a végén!), meg egy kanálka puha vaj. Pár perc alatt összedagasztottam, aztán 15 perc pihi. Ekkor megint 1 perc dagasztás, megint 15 perc pihi. Enyhén lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam, csináltam belőle 9 cipócskát, hagytam öt percig pihenni.
Egyesével kerek lappá nyújtottam őket, és egy vajas/olajos serpenyőben megsütöttem, mintha palacsinták lettek volna. Le kellett volna fedni, de azt is elfelejtettem. Amikor kész lett, akkor még egyszer vékonyan megkentem a vajas olajjal (avagy olajos vajjal). Szerintem nagyon finom lett, puha is, ropogós is, még másnap is ehető volt.

Napi cukinak meg egy régi-régi kép:

Baloldalt a névnapos, jobbra Anikó, és középen vajon ki van? Bizony Kóficka, fiatal lány korában, kedvenc stratégiai pontján, a tésai udvar közepén álló öreg konyhaasztalon (azóta sajnos elhalálozott, mármint az asztal, de ha még ott is lenne, azt hiszem Kóficka már nem pattanna fel rá egyből). Még nem is a mi kutyánk volt ekkor, csak vendégségben tartózkodott nálunk:)

Indiai előételek

Rebeka szülinapi vacsorája kezd a múlt ködébe veszni. Néhány fényképet feltöltöttem, legalább azokat megpróbálom felidézni. Indiai menüsort kért. Előételként uborkaraitát, karfiolpakorát, Andi-Judit-féle vöröslencsedahlt készítettem, meg persze sütöttem naant. És szerepelt még az Anditól kapott nagyon finom almacsatni. Háromféle főételt csináltam, malai koftát, ami tavaly nagy siker volt nálunk, valamilyen csirke biryanit és mandulás csirkét. Ja, és készült még meggyes-banános lassi is, de azt a hűtőben felejtettem:) Azért volt nevezetes ez a főzés, mert egy megfázás miatt ezen a napon semmiféle illatot és ízt nem éreztem. Velem még sosem történt ilyen, meg is ijedtem, de aztán megnyugtattak, hogy ez egy teljesen normális tünet, és el fog múlni:) Borzalmas volt. Persze ilyenkor teljesen étvágytalan az ember (ilyen sem történt még velem, az étvágyam általában remek), semmi kívánatos nincs ízetlen/szagtalan fadarabok rágcsálásában. El is gondolkodtam rajta, hogy szeretnék-e így maradni, ez végül is megoldaná a súlyproblémáimat, de annyira rossz volt, hogy a két legjobban működő érzékszervemtől megfosztottak, hogy egyértelmű volt a válasz. És ilyen állapotban kellett végigfőzni a fenti menüsort, idegen ételek, ritkán használt fűszerek, semmi rutin, kóstolni meg nem tudtam, mert nem éreztem semmit (a római köményes fűszertartó is teljesen szagtalan volt!!!), tényleg csoda, hogy volt közöttük ehető.

Uborkaraita
Különleges változat, egyrészt az uborka előkészítése, másrészt a kókusz és a dió miatt, állítólag nagyon finom volt.
A receptet itt találtam. Az eredeti elég nagy adag, én csak fél adagot csináltam, öt embernek bőven elég volt.
Hozzávalók:
- 25 dkg kígyóuborka
- 0,6 dl tejföl
- 1 csapott kávéskanál só
- 1 evőkanál finomra vágott petrezselyemzöld
- 1 evőkanál finomra vágott friss kapor vagy másfél kávéskanál szárított (na, ez maradt ki, azt hittem, van a fagyasztóban még, de nem volt)
- 1 evőkanál durvára tört pirított dió (nem pirítottam meg, mostanában túl soknak érzem a pirított dió ízét)
- 3,5 dkg friss, reszelt kókusz (kókuszreszeléket használtam, aznap nem éreztem magamban elég erőt egy kókuszdió feltörésére)
- 1 erős zöldpaprika (mi nem nagyon szeretjük az erőset, szóval csak néhány karikát használtam, főleg díszítésre)
- 1 széles csík piros kaliforniai paprika

Az uborkát előkészítjük. Megmossuk, az eredeti recept azt írja, hogy meghámozzuk, de én a kígyóuborkát sosem szoktam meghámozni, szóval a héja maradt. Hosszában elfelezzük, és kb. 3 mm vastag félkörökre vágjuk. Egy liter vizet forralunk, és 2 percig főzzük benne az uborkákat. Utána leszűrjük, hideg vízbe áztatjuk, lecsöpögtetjük, és tiszta konyharuhára szétterítjük, hogy megszáradjon.Állítólag ettől az eljárástól finom ropogóssá válik az uborka.
A joghurtot összekeverjük a tejföllel, sóval, zöld levelekkel. Beletesszük a vékony csíkokra vágott kaliforniai paprikát. Hozzákeverjük a diót, a kókuszt és az uborkát. 1-2 órára hűtőbe tesszük.
Kicsit hosszadalmas a leírása, de ez nagyon gyorsan ment.

Karfiaolpakora
A sok lehetséges változat közül most Duende receptjét választottam, tetszett az egyszerűsége.
Hozzávalók:
- 8 evőkanál csicseriborsóliszt (sárgaborsólisztet használtam helyette)
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 1 teáskanál keményítő
- 1 mokkáskanál római kömény
- 1 teáskanál őrölt koriandermag
- fél csokor petrezselyemzöld
- 1 mokkáskanál só
- kb. másfél dl víz
- esetleg csilipehely
- karfiol
- olaj/zsír a sütéshez

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát keverünk. Fagyasztott karfiolt használtam, hagytam teljesen felolvadni, megszikkadni. A zöldséget belemártjuk a fűszeres tésztába, és forró zsírban vagy olajban aranybarnára sütjük. Frissen tálaljuk, lehetőleg az Andi-féle csatnival:), mert nagyon jól áll neki. Azt hiszem.

Vöröslencsedahl
Az eredeti verziót tényleg csak egy kicsit változtattam meg.
Hozzávalók:

- 15 dkg vörös lencse

- 1 nagyobb szem krumpli, hámozva, összevágva

- 1 doboz sűrített paradicsom (a nagyobb fajta)

- 1 kávéskanál méz

- 1 kávéskanál fokhagymás ecet (vagy almaecet, vagy fehérborecet) - ezt kihagytam

- fűszerek: zellerzöld, petrezselyemzöld, fokhagyma, só, őrölt chili, kurkuma, római kömény, őrölt koriander, garam masala
- egy kanál libazsír

A forró zsírban megfuttam a fűszereket (a zöld levelek kivételével) és az összenyomott fokhagymát, felengedtem vízzel, jöhetett bele a lencse és a krumpli, annyi vízzel, hogy jól ellepje. Mikor már majdnem megfőtt, ment bele a paradicsom és a méz, a végén pedig az összeaprított zöldek.
Állítólag finom volt.

Naan
Az ezer lehetséges változatból most ezt választottam. És még az is lehet, hogy legközelebb is ez alapján csinálom, mert nagyon szép, és nagyon finom (állítólag:)) lett.
És az eredetihez képest ugyan rögtön dupla adaggal kezdtem (400 gramm liszttel), mégis épphogy elég volt négy emberre (én nem ettem belőle), szóval legközelebb több kell.
Eredeti recept hozzávalói:
- 1 teáskanál szárított élesztő (helyette darabka friss élesztőt használtam, olyan nyolcadnyit)
- 1 teáskanál cukor
- 200 gramm liszt (80-as kenyérlisztet használtam)
- egy csipet fekete hagymamag (kihagytam, elfelejtettem venni)
- 1/4 teáskanál só
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 1 evőkanál növényi olaj
- 2 evőkanál joghurt
- 2 evőkanál tej

A hozzávalókat (dupla mennyiséget) a kenyérsütőgép üstjébe pakoltam. Úgy emlékszem, még kellett hozzá 1-2 evőkanál langyos víz. Közepesen kemény tésztát dagasz(ta)tunk. Hagyjuk egy kicsit megkelni.
Lisztezett deszkán átgyúrtam, 7 vagy 8 gombócra osztottam. A gombóckákat kinyújtottam, nem túl vékonyra, olyan fél centi vastagra, nem is lettek túl nagyok, kistányérméret alatt egy fél számmal. Kipapírozott sütőlemezekre pakoltam őket, 10-15 percig még pihenhettek.
Nagyon forró, előmelegített sütőbe tettem őket (aztán kicsit levettem a hőmérsékletből). 10-15 perc alatt sülnek meg, szép halványbarnák lesznek, és felpuffadnak. Még forrón lekentem őket vajjal. Azt mondták, nagyon finomak voltak.

A képet Imi csinálta.

Meggyes-banános lassi

Csincsillával őrült indiairecept-keresésben vagyunk, és a mindmegettén nagyon jó kis összefoglalóra bukkantunk, ami kicsit rendszert teremt a zűrzavarban, ami egyelőre a fejünkben van egy indiai menüsorral kapcsolatban.

Itt olvastam, hogy: "Egy jó lassi tökéletes bevezető az előételhez. A lassi egy olyan tejjel vagy vízzel hígított joghurtos ital, amiből sós és édes verzió is készül. A sós lassit általában egy kevés pörkölt köménnyel szokták ízesíteni, az édes lassikat pedig a cukor mellett valamilyen gyümölcslével vagy gyümölcsvelővel gazdagítják ..., de készítenek rózsavízzel, eperrel ízesített lassit is." (A rózsavizet kár, hogy csak most olvasom, mert ha tudom, tehettem volna az én lassimba is.)

Az enyém így készült: Kábé két maréknyi kimagozott mélyhűtött meggyet felolvasztás után aprítógépben pépesítettem amennyire tudtam, hozzádaraboltam két, kívülről már eléggé megbarnult banánt, kábé két evőkanál mézet és ezzel is járattam a gépet egy darabig. Ezután körülbeül 2,5 deci házi joghurttal és 1 deci tejjel hígítottam. Poharakba töltöttem és kezdődhetett a buli!

Buli ugyan nem volt, ráadásul vacsora után készítettem, de nagyon örültem, hogy fiamnak ízlett és meg is itta ezt a szép pohárnyi hideg lassit.

Hagymás badzsi

Ez volt a kofta előtt:) Hát, ez is nagyon finom. A Szakácsok könyvéből vettem a receptet.
- 3 vöröshagyma, felkarikázva

- 100 gramm csicseriborsóliszt (én sárgaborsólisztet használtam, mert az volt otthon)

- 1/4 teáskanál szódabikarbóna

- 1/2 teáskanál kurkuma

- 1 zöld chili, apróra vágva

- 1 evőkanál korianderzöld, apróra vágva (ezt kihagytam)

- 1/2 teáskanál só

- 5 evőkanál víz

Összekevertem a tészta hozzávalóit, beleforgattam a felkarikázott hagymát, és forró olajba kis lapos  halmokat sütöttem belőle. Nagyon gyorsan sülnek.

Háromféle mártogatós volt hozzá, az Andi fantasztikus almacsatnija, egy mentás (szárított menta összemorzsolva, joghurt, só, bors) és egy csípős (ketchup+csípőspaprika-krém).

Malai kofta

A Maharaja étteremben ettem ilyet először, és nagyon ízlett. Szerettem volna otthon is előállítani, most különösen aktuális lett, mert húsmentes ünnepi menüt kellett összeállítanom. Hosszas szörfölgetés után Gourmandula receptjét találtam a legrokonszenvesebbnek. (Az külön remek, hogy még egy videót is linkel Gourmandula, a két helyes indiai nő lépésről lépésre megmutatja a koftagyártás rejtelmeit.)
Nagyon keveset változtattam rajta:
- nem tettem bele koriandert (nem kaptam, és ráadásul az Anditól úgy hallottam, hogy nem is szeretem);
- nem volt teljesen világos, hogy a kesudió és a mazsola között és vagy vagy kapcsolat van, de nálunk úgyis embargós a mazsola, szóval nem került bele;
- a szószba is, és a gombócokhoz is tettem fél-fél teáskanál római köményt is.
Tényleg egy kicsit munkás az összerakása, de elképesztően finom lett! Ízorgia. Azt hiszem, érdemes rögtön dupla adaggal kezdeni:)

Nem túl fotogén étel, kárpótlásul néhány fotó néhány nagyon is fotogén cukiságról. A barátnőméknél megint született néhány formás kiscica. Az anyukájuk irtó édes, a nappali közepén, ott is a kanapé közepén rendezte be a szülő- és babaszobát (és ehhez a helyhez eltökélten ragaszkodik, amikor valami csendesebb helyre próbálták költöztetni, akkor szemrehányóan elkezdte visszahordani a csemetéit a nyüzsi közepébe.) Szóval most is ott laknak. A képeket szombaton csinálta Rebeka, éppen négynaposak voltak. Láttam az ifjúságot félnaposan is, azóta sokat gömbölyödtek, sőt, pocakot is eresztettek. Szerintetek hány cicus van?