Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók

 

Ez egy finn karácsonyi aprósüti, de karácsonykor nem sütöttem meg, mert tesóm pillanatok alatt 3 tepsi sütivel árasztotta el a családot (mézes krémes, bejgli és zserbó). Szerintem nagyon is illik ide, ebbe a szép februári 20 fokos télbe és szélbe. Azért választottam egyébként, mert Toma tavaly volt Norvégiában, és ezzel a sütivel szerettem volna kapcsolódni ahhoz az óriási attrakcióhoz, hogy eljutott oda, és még Dániába is. A Joulutorttu nekem nagyon bejött, és már csak azért is jó lenne minden évben megsütni, hogy tudjam ellenőrizni a képességeim romlását, ami idővel törvényszerű. Már most se volt mindig egyszerű eltalálni hogy melyik csücsköt hova is hajtogassam, hogy szélforgó legyen belőle végül. Arról nem is beszélve, hogy a nevét képtelen vagyok megjegyezni, kimondani meg se próbáltam! Még jó, hogy Mazsi elnevezte szélforgónak, ez a név menni fog.

Hozzávalók:

• 35 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• 20 dkg hideg vaj felkockázva
• 25 dkg ricotta
• 75 ml tejszín
• 25 dkg szilvalekvár (nálam sütőben sült házi, cukormentes, egy 2 decis üveggel)
• 1 tojás
• (sok) fahéjas porcukor a szóráshoz

A lisztet összekevertem a sóval, és a vajjal elmorzsoltam. Amikor homokszerű állaga lett, hozzáadtam a rikottát és a tejszínt és összegyúrtam a tésztát. Egy órára a hűtőbe tettem, de akár lehet egy éjszakára is. A pihentetés után a tésztát átgyúrtam, és elfeleztem. Az egyik felet visszatettem a hűtőbe, amíg a másikkal dolgoztam. Egyébként nem ezt a puha állagot vártam 1 óra hűtős pihentetés után, de aztán úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, folytatom a sütit. És milyen jól döntöttem, mert így szuper könnyű volt dolgozni a puha tésztával.

Nincs deszkám, a konyhapulton szoktam nyújtani, de előtte jól lemosom persze. Szóval lisztezett konyhapulton olyan 3-4 mm vastagra kinyújtottam, vagy talán annál vékonyabb volt néhol, 30×30 cm-es formát szerettem volna elérni, hogy majd 10×10 cm-es négyzeteket tudjak vágni belőlük (pizzavágóval). A kilógó részeket levágtam, hogy minél szabályosabbak legyenek a négyzetek.

A képen látható módon egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a közepére tettem egy teáskanálnyi szilvalekvárt. A sarkokat középre behajtottam, hogy szélforgó alakja legyen a sütinek. (Annyira szeretném, ha megcsinálnátok, mert kíváncsi vagyok, hogy megy nektek!) Összesen 23 db szélforgóm lett.

Tojással lekentem a szélforgókat és 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. A recept azt írja, hogy 10-12 perc alatt sülnek meg, nekem tovább tartott, pedig légkeveréssel sütöttem. 

Végül ennyi lekvár maradt, ezzel most mit csináljak?

A kész sütiket még forrón megszórtam fahéjas porcukorral, de mivel a tésztában és a lekvárban semmi cukor nincs, ezért nem találtam elég édesnek. Úgyhogy később újra és újra szórtam rájuk cukrot, míg el nem találtam az édességet. Nagyon-nagyon finom!

Én egyébként tegnap se és ma se tudtam vacsorázni, miután ebéd után megettem egy-két szélforgót, szóval ha ez lenne a fogyókúra kulcsa, akkor benne vagyok!

És a napi cuki Amy lesz, ahogy őrzi a gazdik új lakásának új konyhájában az új tűzhelyet:

És megint van egy újabb miniszobor... Mindig le vagyok maradva, most kereshetem meg ezt is!

Egyszerű töpörtyűs pogácsa és töpis-szilvalekváros kifli

(A kép baloldalán állandó fotóssegédem, az örökké érdeklődő ÉÉKC egy kisebb darabja látható.)
Mindig is imádtam ezt az összeállítást, mármint a szilvalekvárt töpörtyűvel, de mostanában nagyon ritkán sütök, gluténest még ritkábban, és ilyen durván zsírosat meg szinte soha. De most nagyon kellett valami a gulyásleves után, vendégeknek, ami nem csak frissen ehető. Meg szállítható. És ráadásul Limara gyönyörű szép könyvében is szerepel egy szilvalekváros-töpörtyűs csiga, szóval valahogy rá lettem állítva erre a vonalra. A töpibeszerzéssel (bocs, Demény, de elloptam:)) volt egy kis gondom: nemigen szoktam venni, szóval fogalmam sem volt, hol kapok normálisat. Aztán a helyi tejboltban belefutottam. Mindig azt gondoltam, hogy ez egy olcsó dolog. Hát nem. Ez a tejboltos, egyébként fantasztikusan finom töpi valami 3200 ft/kg körüli áron futott, szóval nagyonjóminőségűsonka-árban van. Ha még egy kicsit hozzáraknánk, vehetnénk irtó finom érlelt kecskesajtot (amit kifejezetten luxusnak tartok).

Akkor a körülbelüli recept, mert nem mértem semmit. Csináltam egy előtésztát, azt hagytam a konyhapulton egy éjszakát állni. Másnap délelőtt viszonylag szoros kelt tésztát dagasztottam vele. Megkentem a töpikrémmel, többször hajtogattam. Az egyik feléből pogácsa lett, a másik feléből pedig kis lekváros kiflicskék. Én nem kóstoltam, de állítólag nagyon finom volt. Nagyon könnyű volt a tésztája,  kívül ropogós, belül puha, ahogy kell. A szilvalekváros kiflik pedig sokáig nagyon finomak maradtak. Viszonylag pepecs az előállítása, mert sokszor kell hozzányúlni, de a tényleges munkaidő nem sok, csak ott kell lenni körülötte.

Tehát jöjjön valami receptféle:
Az előtészta: összekevertem kb. 20 kg finomlisztet kb. 10 g friss élesztővel és annyi langyos vízzel, hogy nagyon szoros nokedlitészta-állaga legyen. Letakartam átlátszó fóliával, és hagytam egy hosszú éjszakán át állni szobahőmérsékleten.
Kelt tészta: másnap az előtésztát beleöntöttem a dagasztótálba, adtam még hozzá kb. 40 dkg lisztet, 5-6 g friss élesztőt, 1 evőkanál sót, 1 evőkanál mézet, és kb. 2 dl langyos vizet, és a dagasztóspirállal szépen kidagasztottam. Inkább szorosra, mint nagyon lágyra. Aztán letakartam, és hagytam megkelni. Nagyon gyorsan megkelt, nem kellett neki sok idő, pedig nem volt valami meleg nap. Közben a töpi nagy részét aprítógépben pépesítettem, mindenféle fűszer nélkül, csak úgy magában (a kisebbik rész négylábú lakótársaink között lett kiosztva). A tésztát nagyon vékonyra kinyújtottam, megkentem a krémmel, pont elég volt hozzá ez a mennyiség. Utána összehajtottam, letakarva pihentettem, és még kétszer vagy háromszor hajtogattam, közte mindig hagytam 20-30 percet pihenni.
Pogácsa: ujjnyi vastagra kinyújtottam a tésztát. Késsel berácsoztam, kiszaggattam közepes szaggatóval. Letakarva megint hagytam kelni. Végül lekentem egy szobahőmérsékletű felvert tojással.  Forró sütőben megsütöttem, az időt sem mértem, olyan bő negyedóra kellhetett.
Kifli: nagytányérnyi, vékony köröket nyújtottam a tésztából, megkentem cukormentes, sűrű, házi szilvalekvárral, pizzavágóval cikkekre vágtam, végül mindegyiket felcsavartam. Aztán mint a pogácsáknál: letakarva kelesztés, lekenés, sütés.

Napi cukinak pedig kutya jin jang:

Téli desszert

Jól illik a havas tájhoz. Imádom az ilyesmit, a tábla csokik mellé ilyet eszem, ha tehetem. Isteni, és még egészséges is, ez igazán kevés édességről mondható el. Ha van kéznél, akkor a második tábláról sokszor le tudok mondani. Főtt köles, orda, joghurt és valamilyen házi lekvár. És akkor jöjjön a recept:)
Köles. A köles irtó egészséges, először is lúgosít (az összes többi gabona savasít), tele van minden jóval, például B vitamin hegyekkel. Gluténmentes. Van benne jó sok magnézium, amit ugye szeretünk marékszám tömni magunkba. Hangulatjavító. És még fehérje is van benne bőven, szóval minden mellette szól, elvileg. Ellene szól az ára, picivel 1000 Ft felett van kilója. (Érdemes egyébként a Biopont bio kölesét venni, az is ennyi, és legalább bio.) Kétségtelenül jóval drágább, mint mondjuk a sima fehér rizs vagy tészta, de jóval olcsóbb, mint a sajtok vagy a húsok. Egy kiló köles elég sokáig elég.
Sokan azért nem szeretik, mert ha nem mossuk meg alaposan, akkor van egy kesernyés mellékíze. És mivel elég apró, nem is olyan kényelmes mosogatni. Én úgy szoktam csinálni, hogy előszedem a lábast, amiben főzni fogom, beleöntöm  a kölest, eresztek rá annyi vizet, hogy jó bőven ellepje, és kézzel párszor átforgatom. A víz egészen tejszerű, opálos lesz tőle. Sűrű drótszitán át leöntöm róla a vizet, ilyenkor a kölesszemek egy része is átmegy a szitába, azt visszaborítom a lábasba. Megint víz, forgatás, leöntés. Ezt elvileg addig kéne csinálni, míg szép tiszta nem lesz a víz, de ennyi türelmem nekem sosincs, mindenesetre ötször-hatszor átmosom, az elég szokott lenni. (Desszerteknél az édes íze jobban elfedi ezt a kesernyésséget, a sós köreteknél alaposabbnak kell lenni.) Utána viszont már nincs vele dolog. Felrakom kb. háromszoros mennyiségű vízben egy csipet sóval főni, mint a rizst, és időnként megkeverem. Én sosem akarom, hogy pergő legyen, azt szeretem, ha kicsit túlfő, és ragacsos, szóval ha kell, adok még hozzá vizet, és egyáltalán nem al dente főzöm, hanem tényleg finom puhára. Szerintem úgy a legfinomabb. Hűtőben kb. egy hétig eláll, érdemes egyszerre akkor adagot főzni, hogy ne kelljen vele minden nap babrálni (én kb. 20 dkg-ot szoktam egyszerre megfőzni).
Lekvár. A saját lekvárjaimat használom hozzá, általában azt, amelyikből kisebb túltermelés van. Pont a kicsit híg lekvárok jók hozzá, ami máshová úgysem. Mostanában például a fahéjas szilvalekvárt rakok bele, mert van belőle bőven. Ebben van egy pici cukor, de tényleg alig teszek a lekvárokba.
Joghurt. Saját, természetesen, a Tamás folyamatosan gyártja, egyszerre mindig három befőttes üveggel, mindig van itthon, télen-nyáron.
Orda. Hát ez az új szerelem. Bármikor bármennyit meg tudnék enni belőle. A DT a joghurt mellett folyamatosan sajtokat is gyárt. Nem is tudom, mikor kezdte, egy éve? Eleinte ecettel, most már inkább oltóval. Friss sajtban már nagyon jó, az érleléssel vannak gondok. Majd ha okosabbak leszünk, írok is róla. Mindenesetre ha oltóval csináljuk a sajtot, akkor marad utána egy lé, gyakorlatilag a hulladék. Na, ebből még ki lehet nyerni valamit, és ez az orda. Öt liter tejből lesz általában olyan 70 dekányi sajt, és a levéből olyan 2,5 dl mennyiségű orda. Ezért meg vagyok veszve mostanában. Olyan finom, szelíd íze van, lágyabb, mint a túróé, olyasmi, mint a Cottage cheese (azt is nagyon szeretem, egyáltalán minden ízetlen tejterméket - mozzarella, ricotta, ilyesmik). Tulajdonképpen bármikor és bármennyi jöhet belőle. Natúr, édesen, sósan, isteni.

Na, ezeket szoktam összekutyulni. Általában rakok még hozzá egy pici nyírfacukrot (mondjuk egy mokkáskanálnyit a fenti üvegekhez), jobb napokon egy-két csepp vaníliakivonatot is, de arról már én is érzem, hogy túlzás:)

Főzés terén is hasonlóan bonyolult dolgok mennek nálunk mostanában, tulajdonképpen hagymát, fokhagymát, krumplit, sütőtököt, sárgarépát, gyökeret, zellert, céklát, édesburgonyát eszünk, sütőben, serpenyőben, wokban sütve, és vadul csodálkozva, hogy mennyire más ízeket lehet belőlük kihozni a sütőedények változtatásával. Tényleg elképesztő. Aztán vagy eszünk hozzá sajtot/halat/csirkét, vagy sem.

Napi cukinak meg egy pici meg egy nagy Luca. A múlt hétvégén Permanistáék vendégszeretetét és társaságát (meg a nagy havat) élveztük az Őrségben. A házigazda kutyus babakorában:

és most:

Valaki szívtelen a lábtörlőre rakta a cipőjét, szóval ez a fázó és éhes kutyuska egy negyed lábtörlőnyi területen próbált meg összegömbölyödni:)

Szilvalekváros köleskoch

Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. De most juszt sem írom le azt a nagyon sok tételből álló listát, hogy mi mindent tudtam elrontani egy nap alatt a konyhában. Ezt a felfújtat csak picit rontottam el, nevezetesen kifelejtettem belőle a felvert tojáshabot, és ezért ki kellett kaparni a tepsiből (valami csoda révén már észrevettem, mielőtt betettem volna a sütőbe), szóval csak rondább lett, mint kellett volna, de legalább pont olyan finom volt, mint az elődje. Mert hogy pár napon belül a második adag volt, annyira jól sikerült az első. Ráadásul elég gyors, és szuperegészséges, legalábbis a mostani nézeteim szerint (ki tudja, mit fogok gondolni tíz év múlva), merthogy a köles lúgosít, agyoncukrozni meg nem kell. A köles egyébként is a kedvenceim közé tartozik, végül is nem ehetek állandóan barna rizst, némi zöldséggel, sajttal összerakva tökéletes munkahelyi ebéd, előző este negyedóra alatt összedobható. Egy bajom van vele, akármennyit súrolom, mindig érzek egy kis kesernyés ízt benne, de ki lehet bírni (mondjuk, ennél az édesnél nem érezni).

Hozzávalók:
- 125 gramm köles
- 1 csésze víz
- 2,5 csésze tej
- egy csipet só
- cukor vagy édesítőszer
- 1 evőkanál köles- vagy rizsliszt
- 4 tojás
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- kb. 3 dl nem sűrű szilvalekvár
- pici vaj

Egy szűrőbe teszem, és nagyon alaposan megmosom a kölest. Tejberizst főzök a belőle, azaz először ráöntöm a vizet, hozzáteszem a sót, és addig forralom, meg felszívja a folyadékot. Ekkor jöhet rá a tej, cukor, és kevergetve megfőzöm, hogy teljesen puha legyen, az sem baj, ha kicsit szétfő. Kihűtöm.
Habot verek a tojások fehérjéből. Kiköltöztetem a robotgép táljából, mehet a helyére a tojások sárgája, azt is pár percig keverem kevés cukorral meg a vaníliakivonattal. Aztán összekeverem a tojások sárgáját a főtt kölessel, a liszttel, hozzáforgatom a habot. Ha el nem felejtem. Kétfelé osztom. Vajjal kikenek egy közepes tepsit. Az aljába kanalazom a fehér tésztát, úgy, hogy maradjanak kis hézagok, aztán a másik adag kölesbe belekeverem a szilvalekvárt (rumos-fahéjas-tésai, de nyilván más is jó:)). (Egyébként itt szeretném megemlíteni, hogy eddig semmibe vettem a vörös szilvát, sem frissen, sem lekvárnak nem szerettem, de ez az átpasszírozott változat nagyon bejön, mindenhez tökéletes, sütihez, joghurthoz, köleskochhoz, valamiért olyan meggylekvárszerű az egész, amit nagyon szeretek. Szóval ha lesz jövőre, akkor jó sokat teszek el belőle.) A szép bordós masszát ráteszem a fehérre, főleg a hézagokba, így aztán csinos felhős, márványos lesz a süti. Mint az első, amelyik sajnos elfogyott a fényképezés előtt. 180 fokon 40 perc. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert akkor szebben lehet szeletelni.

Napi cukinak meg:

Folyik némi kutyapárna-variálás, szóval bevetettük az újonnan kapott (köszi Andi, és köszi minden Adományozó!!!) derékaljakat. A cicák is a magukénak érzik. Mint látszik, az ÉÉKC jóízűen elhelyezkedett, és még arra is figyelt, hogy a bal sarokban maradjon egy kis foxifenéknyi hely. Ennyire figyel másokra!

Tésai lekvárprojekt

Volt pont két és fél szabadnapom Tésán, az egész napos alvás, hempergés és folyamatos Kossuthos olimpiahallgatás (tv nincs) mellett próbáltam valami hasznosat is csinálni. Egyrészt ugye elkezdett érni a szeder, mármint a vadszeder, van néhány tuti bejáratott bokrom a környéken, azokat le kellett szüretelni. Még segítségem is volt, azt hiszem, a gyerekek is belátták, hogy szederlekvár nélkül lehet élni, de minek. Már tavaly is ódákat írtam róla, frenetikusan finom lekvár, gyakorlatilag abban a tempóban fogy, ahogy csinálom. Nagyon finom a piacokon, boltban kapható nagyszemű fekete szeder is, de az erdei az maga a csoda, olyan erős, intenzív íze van (ld. még erdei szamóca kontra eper). Sajnos, a hozzájutás nem lett egyszerűbb, sőt, ha lehet, tavaly óta még tüskésebbek lettek, mondjuk én is. Nem is tudom, hány üveg lett, 10-15, kb., de tényleg folyamatosan töltjük magunkba, szóval már alig egy-kettő van a kamrában, nyaf. Megbeszéltük, hogy egyet eldugunk karácsonyra. Vaníliafagyival egyszerűen frenetikus, de joghurttal is isteni, egyáltalán bármilyen vaníliás dolgot a mennyekbe emel. Érdemes kipróbálni. Tele van minden szederrel. Ámbár tegnap láttam, hogy kislányok kis vödörbe szedték a szentendrei bicikliút és a 11-es út közötti keskeny sávon, hát, én azért az ilyet nem enném meg, de úgy általában teli van minden erdő kipufogógázmentes szederhegyekkel.

Íme az egyik adag zsákmány (ha jól számolom, háromszor voltunk vadászni):

A szederszedő brigádtagjaim:

És egy kis végeredmény (mert fahéjas palacsintával is isteni):

Aztán ott volt ugye a szilva. Tésán eredetileg rengeteg szilvafánk volt, a nyaralások szilvaszedésből álltak. Aztán szép lassan kihaltak, ezzel együtt drasztikusan lecsökkent a saját pálinka mennyisége is, gyakorlatilag a nullán állunk. Pedig a tésai szilvapálinkánál nincs finomabb. Kétféle szilvafánk volt/van, az egyik a vörös szilva, ami szerintem csak pálinkának jó, szép nagyszemű, elég édes, leves, de nem magvaváló egyáltalán, és szerintem vannak sokkal jobb ízű rokonai is. Ez olyan július/augusztusban érik. A másik meg a a besztercei, apró, nagyon édes, kemény húsú, magvaváló. Tökéletes a cukormentes sült szilvalekvárhoz. Már vagy két éve nem volt vörös szilva, de most az idén rengeteg volt, megint (a megmaradt két fán). Szóval még egy kis cefre is lesz. De ha már úgyis ott voltam, akkor elraktam a vörös szilvából is némi lekvárt. Eredetileg nem szeretem olyan nagyon, de a májusi átpasszírozott dolgok nagyon jól szoktak sikerülni, szóval gondoltam, frissből is működni fog. Az eljárás ugyanaz volt, mint a fagyasztottnál, egyben mentek a szilvák a lábasba, aztán a megfőtt gyümölcsöt átpasszíroztam magtalanítás céljából. Pici cukor, fahéj, újabb pár percnyi főzés, és mehettek az üvegekbe.

Hátul látható a passzírozó készülékem. Balra a lekváralap, jobbra meg a magok. Látszik, hogy nem tökéletes a munka, de nekem megfelelt.

Többféle változatot csináltam aztán az alapból, mivel úgyis volt egy csomó körte (iszonyat lelkes kis körtefánk van, minden évben rengeteget terem), lett körtés változat is.

A hullott körtéket meghámoztam, magház, csutka ki, a húst meg feldarabolva pici vízben megpároltam:

Aztán meg összekevertem az átpasszírozott szilvával. Cukorral átrotyogtat, és kész is. Ezt még nem kóstoltuk, de szerintem finom lett, jó sűrű állagot adott neki a körte.
A nagyobb része meg rumos-fahéjas lett, mármint a szilvalekvár, és szerintem irtó finomak.

Ha már unod a lekvárt, akkor jöhetnek a napi cukik, a nyaraló ebekről.

Megint kitört a járvány:

Sokat gyötörték Kófickát:

Néha szegény Zsuzsit is:

Voltunk gombászni is, egyesek pedig fürdőztek közben:

Aztán próbálták szegények kipihenni a fáradalmakat:

Az a gyönyörű, gömbölyű, szerelmetes tárgy napozás közben is jól jöhet. Egyébként is kevés röhejesebb dolog van egy hátán fekve napozó foxinál, és ha be van tömve a szája egy labdával, cseppet sem segít.

Szilvalekváros-csokis kuglóf

Eléggé rászoktam az utóbbi időben a sorozatokra, kedvenceim, amiket mindennap nézek: A csodálatos kutyadoki, Légikatasztrófák és a Poirot- és Miss Marple-sorozatok. Ezeket mostanában sajnos mindennap adják valamelyik csatornán, ezért nehezen tudok elszakadni a tévétől. Mi tagadás, rengeteg időt elvesz a délutánokból és a hétvégékből. Tegnap mégis gyanútlanul átpörgettem a régebben kinyomtatott, és még kipróbálásra váró receptjeimet, köztük találtam egy kuglófgyűjteményt, amit a Nők Lapja Cafén találtam.

A befőzéskor az üvegekből kimaradó sült szilvalekvár pedig ott várakozott a hűtőmben, folyton lefoglalva gondolataimat, hogy mit is készítsek belőle gyorsan, még mielőtt megpenészedik. Ezt a kuglófot választottam.

Hozzávalók:

- 40 dkg liszt

- csipet só

- 5 dkg olvasztott vaj

- 1 csomag vaníliás cukor

- 2 dl tej

- 3 evőkanál cukor

- 2 dkg élesztő

- 1 egész tojás

- kb. 30 dkg szilvalekvár

Az élesztőből, tejből és a cukorból kovászt készítettem és hagytam szépen felfutni. Általában ezt nem szoktam csinálni, de most így írta a recept, hát a teljes sikerért betartottam minden utasítást.

A lisztet elkevertem a sóval, hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, az egész tojást, majd a géppel kidagasztottam. Ezután dolgoztam bele az olvasztott vajat. (Legközelebb a tejjel együtt fogom beletenni, mert azt a csúszkálást, amit a tészta művelt ekkor a tálban, csak figyeltem!)

A meleg konyhában kábé 1 óra alatt megkelesztettem, kinyújtottam 30x20 cm-es (vagy nagyobb) téglalappá, megkentem a szilvalekvárral, megszórtam finom brüsszeli csokidrazséval és feltekertem, mint a bejglit. Beleillesztettem a kivajazott kuglófformába, és hagytam megint megkelni.

Amikor megkelt, 170 fokos sütőben 1 óráig sütöttem. A recept azt írja, ha nagyon barnulna a teteje, folytassuk 155 fokon a sütést. Szerintem az 1 óra kicsit sok volt neki, de nem barnult túlságosan. A formában hagytam kihűlni, végül csokibevonóval leöntöttem.

Amikor felvágtuk a kuglófot, csalódottan láttam, hogy a szilvalekvár körül óriási lyuk van a tésztában, ellenben az eredeti fotón gyönyörű, tömör tekercseket lehet szeletelni. Ettől függetlenül nagyon finom volt, úgy látszik a szilvalekvárnak különösen jól áll a csoki.

Várom Csincsilla tojás nélküli kísérletét, ami remélem jobban fog hasonlítani az eredeti fotókra!

MEGVAN A HÁZAM! :-)

Itt látható álmaim háza mézeskalácsból, székelykapuval, virágoskerttel és veteményessel - Anna sütötte nekem. Gyönyörű, igaz?

Most már mindenki láthatja, én vagyok a vasorrú bába a mézeskalács házikójában.

Újfajta szilvalekváros papucs

Előző bejegyzésemben írtam, hogy nekiálltam mégis sültszilvalekvárt készíteni, csak mert szembejött velem a piacon a beszterceinek nevezett szilva 150 Ft/kilós áron. Itthon derült csak ki, hogy nagy része biztosan nem besztercei, ami meg mégis olyannak tűnik, az szinte még zöld belül. De mivel rögtön 10 kilót vettem, nem hagyhattam kárba veszni, két menetben elkészítettem. Arra gondoltam, ha a lekvár nem is lesz jó, legalább két-három napig megy a sütő, ami fűt (mivel fázom, ezt nem mondtam még?), plusz annyira imádom a sült szilva illatát, már csak ezért megéri vacakolni vele. Mint említettem, lett 7 üveg és a két menetben sütött lekvárból a maradék egy-egy kicsi tálkában. Ezt szerettem volna gyorsan elhasználni, nehogy baja essen a hűtőben.

Még régebben kiírtam magamnak valamelyik blogból egy leveles hájas tészta receptjét, állítólag Polcz Alaine: Főzzünk örömmel könyvében jelent ez meg. Nagyon egyszerűnek tűnt, sokat vártam tőle, megreformálta volna a levelestészta-készítési módszeremet.

Hozzávalók:

- 30 dkg liszt

- 25 dkg vaj

- csipetnyi só

- 6 evőkanál víz

- 1 evőkanál ecet

Azt írja, összegyúrva tésztát készítünk. Ez nálam úgy alakult, hogy a Csincsillával megegyező márkájú és majdnem megegyező felszereltségű robotgépem keverő (nem habverő) karjával a lisztet a sóval összekevertem, majd a hideg vajat is belekockáztam, és addig járattam a gépet, amíg morzsás nem lett a cucc a tálban. Ekkor hozzáönttem az ecettel elkevert vizet, és tésztát gyúrtunk belőle: a gép meg én.

Másfél napot pihent a hűtőben, amikor pár órára elővettem, hogy kicsit nyújthatóbb legyen a tészta, fél centi vastagra kinyújtottam, tökéletesen egyforma, kábé 5x5 cm-es kockákra vágtam pizzavágóval, mindegyik szélét megkentem felvert tojással, közepükre halmoztam egy jó púpos kávéskanál szilvalekvárt, tetejükbe nyomtam egy körömnyi hideg vajat, két szemközti sarkát felhajtottam és újabb tojásos kenegetés után mehettek a 180 fokos sütőbe kábé 15 percre (légkeveréssel), amíg szép pirosak nem lettek. Amikor kivettem, még forrón nagyon törékenyek voltak, ezért ott helyben, a tepsin jól megszórtam fahéjas cukorral. Nagyon finom lett!

A recept még azt írja, hogy szerelmeslevelet, túrós batyut, krémes levpényt lehet készíteni ebből a tésztából, lehet tölteni lekvárral, dióval. Szerintem ez minden volt, csak leveles hájas tészta nem. Lényeg, hogy finom!

Szilvalekváros rozsos háromszög

Esős, hűvös, nyári délutánokra, kávé mellé:) Szerintem lesz még ilyen a héten. A tészta fele részben teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó kelt tészta (azért, hogy egészségesnek érezzem, és kisebb lelkiismeret-furdalással egyem meg a harmadik darabot), a töltelék cukormentes szilvalekvár (ok mint fent), a formázás meg nem egyszerű csiga, hanem a nyomott háromszög (mint például itt). A süti nagyon finom, jól illik egymáshoz a rozsliszttől savanykás, nem túl édes tészta meg a szilvalekvár, itt puha, ott ropog, szóval nem nagyon lehet abbahagyni. Sajnos.

Hozzávalók:
- 0,5 kg liszt (fele teljes kiőrlésű rozsliszt, fele sima finomliszt, persze az arányok mozoghatnak)
- 1 evőkanál cukor
- 2 evőkanál fruktóz
- 1 kanál só
- negyed kocka friss élesztő
- 3,5 dl langyos tej (lehet, hogy kicsit több kell)
- 10 dkg olvasztott vaj
- másfél üveg szilvalekvár (háromdecis üvegekről van szó)
- esetleg szórócukor a tetejére

A vaj és a lekvár kivételével mindent beleteszek a kenyérsütőgép üstjébe, és szép, fényes tésztát dagasztok. Kenyérsütőgép nélkül az élesztőt kis langyos, cukros tejben felfuttatom, utána fakanállal összekeverem a hozzávalókat, továbbra is fakanállal dagasztom egy percig, öt perc szünet, pici dagasztás, szünet, meg még egyszer. Energiatakarékos és kényelmes megoldás, egyrészt a fakanál miatt nem lesz maszatos az ember keze (nem szeretek nyers tésztákba nyúlkálni, mint ahogy földbe sem), másrészt nem is fárasztó az a háromszor szűk egy perc kavircolás). A lisztektől függően lehet, hogy kell még bele egy kis tej, szép, kicsit lágy tésztát kell kapnunk.
Letakarva hagyom a duplájára kelni, ez olyan óra, kb. Utána lisztezett deszkára borítom, átgyúrom. Két cipóra osztom. A cipókat egyesével jó nagyra kinyújtom, hosszúkás téglalappá. Megkenem olvasztott vajjal és szilvalekvárral, utána feltekerem, mint a bejglit, a kapott rudat pedig felvágom háromszögekre (nekem kb. 36 darab lett, elég kiadós). A tetejüket kicsit megnyomom, sütőpapírral bélelt tepsikbe pakolom őket, és hagyom még kelni egy fél órát.
A sütőt közben felmelegítem olyan 250 fokra. A megkelt háromszögeket megkenem langyos cukros vízzel (nem szeretek felvert tojással kenegetni, mert aztán mindig ott állok egy fél felvert tojással, amit önthetek ki), és szórócukorral megszórom. Kb. 5 percig sütöm magas hőmérsékleten, utána leveszem a sütőt 200 fokra, úgy sütöm őket készre (kb. 20 perc összesen).
Rácson hagyom kihűlni. Ha túl sok lett, remekül fagyasztható, de a sok rozsliszt és a lekvár miatt több napon át elöl hagyva sem szárad ki.

Túrókifli és túrós pogácsa

Igazoltan hiányzom:) Csupa olyat sütök-főzök, amiről nincs mit írni (újkrumpli, saláta, zöldségleves, palacsinta, hirtelen ezek jutnak eszembe az elmúlt napokból). És előreláthatóan ez így is marad, jön a rengeteg friss zöldség és gyümölcs, kinek van kedve süteményezni az eperszezon közepén? Legfeljebb egy kicsit, na. Mondjuk ezt.
Tegnap azért kicsit játszottam a túrós tésztával. Összevontam az Andi-féle túrókiflit meg az én túrós pogácsámat, összeállítottam egy nagyobb adag tésztát, sósat, a feléből normál pogácsa lett, a másik feléből meg lekváros/csokis kifli, a tepertős-szilvalekváros papucs mintájára. Isteni finom lett, mindegyik.

A tészta a szokásos, 1-1 adag túró, liszt és vaj, most 50 dkg mindegyikből, és hogy sós legyen, két csapott evőkanál só (nem olyan nagy az evőkanalam:)). Jéghideg vaj meg a liszt meg só aprítógépben összemorzsásítva, aztán gyúrótáblán gyors kézzel összedolgozva.
Aztán két cipóba osztva ment a hűtőbe, most nem nyújtottam ki előre, nem volt kedvem gondolkodni, pedig szerintem az jobb módszer, akkor biztosan jó hidegen kerül majd a sütőbe.
Néhány óra után elővettem, hagytam egy fél órát szobahőmérsékleten, hogy a kőszerűsége némileg csökkenjen.
Az egyik feléből sima pogácsa lett. A tésztát olyan kisujjnyira kinyújtottam, kisebb szaggatóval kiszaggattam, a tetejét felvert tojással megkentem, szezámmaggal megszórtam.
A másik feléből lettek a kiflik. Mivel mindig nagyon irigykedem az Andi milliméterre egyforma süteményeire, most nem voltam rest, és elővettem a konyhai mértani eszközeimet, azaz a wok fedőjét (melynek sugara pontosan 18 cm) és a kis derékszögű, átlátszó háromszög vonalzómat (aki eleve a konyhában lakik, hogy ilyen célokra gyorsan bevethető legyen).
A cipómat elfeleztem, kicsit lisztezett deszkán mindegyiket vékony, kb. 36 cm átmérőjű körré nyújtottam. A wokfedővel pontosítottam a helyzeten, a leeső darabokat félretettem.
A köröket a vonalzóm segítségével pontosan nyolc-nyolc cikkbe vágtam. A maradék tésztát is kinyújtottam, azokból is lett még vagy 3 körcikkem (azokat a körcikkeket, amikkel épp nem dolgoztam, egy deszkán betettem a hűtőbe, hogy ne melegedjen át a tészta).
A körcikkek széles végét megpakoltam házi cukormentes szilvalekvárral, és feltekertem. Néhány darabba már nem jutott, azokat ribizlilekvárral megkentem, és némi csokicseppel megszórtam, ezekből kisebb táskákat hajtogattam, hogy meg lehessen különböztetni a szilvalekvárosaktól. A tetejét felvert tojással megkentem, jégcukorral megszórtam.
Mindegyiket jó forró, 220 fokos sütőben sütöttem, olyan 20-25 percig, amíg szép pirosak lettek.

Szilvalekváros bukta, teljes kiőrlésű lisztből

A hétköznapi idegbajt csak több órás hétvégi konyhai játékkal lehet levezetni. Van, aki sonkás girasolét (?, remélem, jól írom) gyárt fél napig, van aki kelt tésztákkal bütyköl. Remek feszültségoldó mindkettő:)
A bukta Peter Reinholt teljes kiőrlésű Szent-Luca sütije alapján készült. Változatlanul elbűvöl ez a tészta, csak teljes kiőrlésű liszt van benne, és mégis puha, foszlós a végeredmény. És az állaga is remek, könnyű, rugalmas, nem ragad, bármilyen formára könnyedén alakítható. Kicsit több vele a munka, mint egy normál, finomlisztből készülő kelt tésztával, de tényleg megéri, nagyon finom és egészséges a végeredmény.

A sütés előtti napon két előtésztát kell gyártani.
Soaker:
- 227 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 1/2 teáskanál só
- 3/4 csésze joghurt
Ezeket össze kell keverni egy tálban, gombóccá formálni, fóliával letakarni, és szobahőmérsékleten hagyni 12-24 órát pihenni.
Biga:
- 227 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 1/4 teáskanál instant élesztő
- 142 gramm víz
- 1 nagy tojás felverve
A hozzávalókat egy nagy tálban összekeverjük. Két percig nedves kézzel dagasztjuk. Öt percig hagyjuk pihenni. Megint dagasztjuk egy percig. Áttesszük egy tálba, fóliával letakarjuk, és irány a hűtő, minimum 8 órára és maximum 3 napra. A felhasználás előtt két órával vegyük ki a hűtőből.
A kétféle előtészta összesen kb. 20 perc munkát jelent az első nap.
Másnap kellett volna összeállítani a tésztát, de sajnos, a szombat estét átaludtam, szóval minden eltolódott vagy 16 órával (vasárnap délelőttre, hogy ne kelljen számolgatni). Örömmel jelentem, hogy nem ártott meg a soakernek az előírtnál sokkal hosszabb várakozás, semmilyen különbséget nem tapasztaltam az eddigiekhez képest.
Szóval valamikor összeállítjuk a tésztát:
- az összes soaker
- az összes biga
- 113 gramm teljes kiőrlésű liszt
- 5 gramm só
- 7 gramm instant élesztő
- 100 gramm méz
- 50 gramm olvasztott vaj

A soakert is, és a bigát is 12 darabra vágjuk, kicsit megszórjuk liszttel, hogy ne tapadjanak össze.

A összes darabot egy nagy tálba tesszük, hozzáöntjük a többi alkatrészt. Nedves kézzel két percig dagasztjuk.

Liszttel enyhén beszórt felületre kiöntjük. 3-4 percig dagasztjuk, gombócot formálunk belőle, és öt percig békén hagyjuk.

Közben vékonyan kiolajozunk egy tálat.

Újra egy perc dagasztás. A tészta rugalmas, nagyon jó állagú. Megint gombócot formálunk, beletesszük a kiolajozott tálba, körbeforgatjuk, és letakarjuk egy fóliával. Szobahőmérsékleten 45-60 percig pihentetjük, hogy másfélszeresére nőjön.
Ez munkafázis is olyan 20 perc összesen, kb., ha nem sietünk nagyon. És ezután már csak a formázás jön.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkára borítottam, 14 darab 80 grammos gombócra osztottam. Letakartam, és hagytam tíz percig pihenni. Utána a gombócokat egyesével kb. 14 cm átmérőjű körré nyújtottam (gyorsan megy, mert jó a tésztával dolgozni!), a körök közepét alaposan megkentem cukormentes házi szilvalekvárral. Utána buktává hajtogattam, azaz mindkét oldalt behajtottam középre, elfordítottam 90 fokkal, és megint behajtottam a két szárnyat középre. Csinos kis szögletes, hosszúkás buktákat kaptam. (A szokásos módszer talán kicsit egyszerűbb, hogy a tésztát egy nagy lappá nyújtjuk, kockákra vágjuk, és úgy töltjük be, de szerettem volna, ha pont egyformák a kis buktácskák:))
Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral. Megolvasztottam némi vajat, ezzel megkentem a sütőpapírt, szorosan belepakoltam a buktákat, úgy hogy közben egyesével kicsit megkentem az oldalukat és a tetejüket olvasztott vajjal, így majd könnyen szét lehet szedni, ha megsült (2-3 dkg vajat használhattam el).
Letakartam egy terítővel, és még hagytam kelni kb. egy órácskát. 220 fokra előmelegítt sütőben kezdtem sütni, 5-10 perc múlva levettem a hőfokot 180 fokra, és egy alsó rácson addig sütöttem, amíg szép piros lett a teteje.


Még melegen vágtam el, hogy világosban le tudjuk fényképezni, szóval pont a foszlóssága nem látszik a képen, de tényleg az volt:)

És a bónuszkép: az én édes kicsi cicám a déli ablakban sütteti azt a szép kis izmos testét:) Imádják ezt a helyet, mert jó napos, és ha megfordul, pont a madáretetőt látja, mondhatni ez a tévésarkuk:)

És gondolom, kitaláltátok, hogy a szép képeket nem én, hanem Imi csinálta.

Almás pite, szilvalekvárral, dióval és mákkal

Ez a süti a szilvalekváros-diós almás pite megreformált (fehérliszt- és szinte teljesen cukormentes) és megmákosított változata. Kaptam az egyik blogszerzőtársamtól egy levelet, a mák fantasztikus élettani hatásairól (remélem, erről ír majd a blogba is!!!!), és ugyan eddig is volt rá hajlandóságom, hogy mákot egyek mákkal (hogy mást ne mondjak, minden reggelt egy erősen mákos zsemlével indítok), ezentúl már merő kötelességből is össze fogok mindent mákozni.
Ez az almatorta már hozza a flódni összes ízét, annak a súlyossága nélkül, mivel jóval kevesebb benne a tészta, szinte csak töltelék az egész. Az Ezékiel-lisztből ugyanolyan finom lett az omlós tészta, mint a fehérből, sőt, talán még finomabb, és az alig édesített szilvalekvár-mák-alma-dió töltelék remek kombináció.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 csésze Ezékiel-liszt
- 20 dkg jéghideg, fagyos vaj
- 1 evőkanál fruktóz
- csipet só
- 7 evőkanál jéghideg víz

Az aprítógépemben két részletben morzsásítottam a lisztet a vajjal és a sóval. Deszkára borítottam, és a vízzel gyorsan összegyúrtam. Két majdnem egyforma cipóra osztottam a tésztát. A kicsit nagyobból akkora kört nyújtottam, amivel ki tudtam bélelni a nagy, kivajazott piteformát (az oldalát is, természetesen). A másik cipót is kinyújtottam, picit nagyobbra, mint a piteforma (ez lesz majd felül). Az alsó tésztalapra rátettem egy sütőpapírt, erre átraktam a második tésztakarikámat, és mehetett a hűtőbe, legalább fél órára, de még jobb, ha több órán át hűl. Már hosszú ideje így csinálom az omlós tésztákat, lehetőleg kinyújtva teszem el őket a hűtőbe, mert ha cipóban, akkor amikor előveszem, a hideg vajtól nyújthatatlanul kemény.

Hozzávalók a töltelékhez:
- néhány kanál cukormentes szilvalekvár
- kb. 10 dkg darált mák és némi tej
- kb. 15 dkg durvára vágott dió
- kb. másfél kiló alma lereszelve és kinyomkodva
- egy kávéskanál vaníliakivonat
- őrölt fahéj
- tetszés szerinti édesítőszer

Amíg hűl a tészta, össze lehet állítani a töltelékeket. A szilvalekvárral nincs dolgunk. A mákot kis tejben felfőzzük (mint a bejglihez), édesítjük tetszés szerint, én egy teáskanál fruktózt és egy teáskanál repcemézet tettem hozzá. A reszelt, kinyomkodott almát összekeverjük a dióval, az őrölt fahéjjal, a vaníliával, és szintén tetszés szerint édesítjük, én egy teáskanál fruktózt és néhány csepp szíviát tettem hozzá.

Összeállítás és sütés:
Kivesszük a hűtőből a tésztákat, a felső tésztaréteget félretesszük. A piteformában lévő alsó tésztalapot megkenjük szilvalekvárral (vagy mással, elhasználható minden maradék, én a felét somlekvárral kentem meg), rásimítjuk a kihűlt máktölteléket, ennek a tetejére jöhet a diós alma. Ráemeljük a felső körlapot. A széleit összenyomkodjuk. A tészta tetejét pedig jó sok helyen bevagdossuk, kilyuggatjuk, hogy a sülés közben keletkező gőzök itt jöjjenek ki, ne tetszőlegesen megválasztott helyen törjenek át:) Nekem még így is egy kicsit megrepedt itt-ott. Ha van kéznél, akkor kenjük meg felvert tojással a tetejét, és 200 fokra előmelegített sütőben süssük szép pirosra, valamelyik alsó rácson.
Akkor lehet szépen szeletelni, ha teljesen kihűlt. Nagyon finom, nagyon szép és nagyon kiadós.