Szakácskönyvajánló

Új kedvencemet szeretném ajánlani, a Zafir Press gondozásában megjelent A koleszterinszint csökkenthető című szakácskönyvet. Sokat főztem mostanában ebből a szakácskönyvből, persze ezt észre is lehetett venni, unásig ismételgettem a könyv címét az utóbbi néhány bejegyzésemben. Tesómnak vettem névnapjára ajándékba, ám hamar visszakértem, hogy egy kicsit belelapozhassak, mert első pillantásra is megtetszettek a receptek, de most már úgy illik, hogy egy kicsit visszaadjam.

A bevezetőben a koleszterinről tudhatunk meg sok hasznos dolgot, majd a koleszterincsökkentő ételekről, egyszerű, érthető táblázatokkal illusztrálva a néhol (számomra) kicsit nehezebben emészthető tudományos szöveget. Ezután következik 100 jobbnál jobb recept, amik közül én ezeket próbáltam ki:

Reggelik:
Energiadús smoothie
Banános zabkása

Levesek és saláták:
Csirkehúsleves
Thai csirkesaláta

Előételek és könnyű ételek:
Zöldbab japán módra

Hagymás máj pirítóssal

Főételek:
Spagetti karamellizált zöldségekkel
Citromos-ragadós csirke

Desszertek:
Kajszibarackos-narancsos gyümölcskrém
Könnyed égetett krém
Könnyű csokoládétorta

Alapreceptek:
Innen sajnos még nem tudtam semmit kirpóbálni, pedig van néhány kiszemeltem, mint a japán wasabis öntet, a keleti öntet és a thai mártogatós szósz.


A kilencven ki nem próbált recept közül még jó néhány van, amit beütemeztem magamnak, mint a spanyol omlett, a párolt dim-sum, a fűszeres thai leves, a sült burgonya zsályával, a zsírszegény burgonyakarikák, a wokban sült tofu és spenót, a tojásos sült rizs, a rakott padlizsán fetával, a keleti csirke salátalevélben, a mézes-mázos csirke, a bárányhús tandoori ízesítéssel, a sült csirke olasz módra, a wokban sült kínai sertéshús, a sáfrányos csirke, a marokkói báránysült kuszkuszon, a szezámmagos banán és a nyári puding. Többnyire persze halas receptek vannak még, amiket a fiam miatt sajnos mellőzni fogok, de így is marad elég izgalmas íz, érdekes újdonság.

Bár ne legyen szükség rá, de a kiadónak megjelent még néhány diétás szakácskönyve,

A prosztata védelmében - Betegségmegelőzés, étrend, gyógyító ételek

A szívbarát receptek - Szívesen finomat!

és a Kemoterápia alatt - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

A fülszövegben olvasható, hogy hamarosan megjelennek további diétás szakácskönyveik:

Műtét után - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Menopausa alatt - Betegségmegelőzés, étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Irritábilis bél szindróma - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Tejérzékenyek szakácskönyve - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

Gluténmentesen finomat! - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

OMEGA-3 szakácskönyv - Tippek, trükkök sok-sok recepttel

Gyomorégés, gyomorfekély, reflux receptek - - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

Cukorbetegek szakácskönyve - Diétásan finomat!

Fogyókúra cukorbetegségben - Tippek, trükkök sok-sok recepttel.

Ha ilyen színvonalas szakácskönyvek lesznek ezek is, akkor bátran merem ajánlani őket mindenkinek! Én kettőt már kinéztem magamnak...

Ír colcannon

"Noha az ír konyha nem éppen ínyencfogásairól híres, a turistautakon gyakran túl nagyra becsült francia vagy olasz fogások helyett érdemes megkóstolnunk az irish stew mellett ugyancsak nemzeti ételnek számító colcannont sült szalonnával, ahogyan manapság fogyasztják. Szó szerint fordítva a colcannon káposztaágyút jelent. Az ír "csodafegyver" neve egy másik magyarázat szerint "cal ceann fhionn"-ra vezethető vissza, amely óírül fehér fejes káposzta. De mi is ez a colcannon? Két fő hozzávalója a burgonya és a káposzta. A hamisítatlan ír fogás burgonyapüré, sült káposzta és újhagyma kotyvaléka. Semmi több, mégis finom. Régebben a parasztok főétele volt, manapság inkább rusztikus köret a laktató húsok mellé" - olvasom a Marcsitól kapott új szakácskönyvbemben, az Európa eszik címűben (írta: Juhani Nagy János).

De miért is ezt az ír receptet próbáltam ki belőle elsőként? Annak idején a blog indulásakor Csincsillának meséltem rengeteg tervemről, amikről a receptek mellett majd írni szeretnék a blogban: a kertről, virágokról az erkélyemen, lakberendezésről, állatainkról, kézműves hobbijaimról, könyvekről, befőzésről, kirándulásról, túraútvonalakról. A könyvekkel kapcsolatos terveimet később felülbíráltam, amikor a bloggertársadalomban végigsöpört a tíz (vagy öt) kedvenc könyv bemutatása című felhívás, és a bejegyzések olvasásakor óhatatlanul én is beskatulyáztam embereket, az általuk olvasott (szerintem) limonádék alapján. Pedig én nem vagyok egy filmből-szó-szerint-idézgetős ("Te ezt nem láttad? Pedig ez alapfilm!), reklámszövegeket-minden-helyzetre-ráhúzós, könyveket-fejből felmondós (Nem olvastad? Pedig ez kötelező olvasmány!) beszólogatós, mindenkit beskatulyázós fajta, de mégis azt gondoltam, hogy ki mit olvas, elárulja őt. Pedig ez nem igaz! Szégyellem is magam érte! Ezért hát úgy döntöttem, elárulom magam én is... :-)

Most, hogy már kihevertem mások könyvbemutatóit, szeretnék előhozakodni egyik legkedvencebb könyvemmel, az Angyal a lépcsőnnel. Annak idején unokatesóm, Éva angolul olvasta, és emlékszem teljesen odavolt érte, én meg keseregtem, hogy akkor én soha de soha nem fogom tudni olvasni, ha nem adják ki magyarul. Szerencsénk volt, a Magvető hamar kiadta (1999) és talán elsők voltunk a magyar fordítás megvásárlásával. :-)

"Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt - a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor." Így kezdődik Frank McCourt regényes memoárja.

Igen, tényleg a nyomrúságról, az éhezésről, részeges apáról, nyomornegyedben felnövő gyermekekről szól a könyv, mégsem csupa rossz érzés maradt bennem olvasása után - leginkább az író fantasztikus humora és fantasztikus írástudása miatt, ami mentes minden túlzástól, sznobságtól, frázistól, egyszerűen csak mesél. A fülszövegben még ez áll: "Pelenka helyett rongyokba bugyolálva, egy disznófejnek könyörögve a karácsonyi vacsoráért, az út szélén lehullott széndarabok után kutatva tűri a nyomort, az éhezést, a rokonok és a szomszédok közömbös kegyetlenségét - azért él, hogy elmondhassa a saját meséjét; ékesszólóan és megbocsátón." Szerintem is nagyon jól ír Frank McCourt.

A könyvben olvastam arról, hogy leggyakrabban krumplit ettek káposztával, ha egyáltalán ettek valamit, és ahogyan Frank McCourt leírta, mennyei kajának képzeltem ezt el: "Másnap karácsonyi ebédet ehetünk, mert anyu élelmiszer-utalványt kapott a Paulai Szent Vince Egyesülettől. Birkafej, káposzta, omlós, fehér főtt krumpli a menü, meg egy üveg almabor, hiszen karácsony van. Apu azt mondja, nem éhes, majd teázik, és kölcsönkér egy cigarettát anyutól. Egyél már valamit, nógatja anyu, karácsony van." Amikor ezeket olvastam (kb. 10 éve), azt képzeltem el, hogy egyszer főzök egy ilyen menüt, persze a birkafejet kihagyom, mert biztosan képtelen lennék megenni, azaz majd valamikor megkóstolom a krumplit káposztával...

Hát ezért választottam elsőként az ír colcannont új szakácskönyvemből.

Hozzávalók: 50 dkg szétfővős burgonya, só, 50 dkg fehér fejes káposzta, 1 dl tej, 2-3 szál újhagyma vagy 1 póré, 5 dkg vaj, 15 dkg kockára vágott húsos szalonna, frissen őrölt bors, friss szerecsendió, 1 csokor petrezselyem.

A káposzta külső leveleit eldobtam, megmostam, majd négyfelé vágtam és félcentis csíkokra szeleteltem. 10 percig főztem egy kevés sós vízben. Amikor letelt a 10 perc, leszűrtem és egy szűrőben hagytam lecsepegni. Ezalatt a krumplit megpucoltam, kis kockákra vágtam és sós vízben megfőztem. Egy serpenyőben a vajon megpirítottam a káposztát, az 1 centis darabokra vágott újhagymával együtt. A megfőtt burgonyából krumplipürét csináltam vajjal és forró tejjel, majd hozzáadtam a mennyeien édes, de még ropogós sült káposztát is és jól összekevertem. Sóval, borssal, szerecsendióval ízesítettem, és még apróra vágott petrezselymet kevertem hozzá. Tálaláskor sült szalonnát kellene rátenni, de én ezt most kihagytam, inkább egy gyönyörű kacsamellet sütöttem hozzá. Fantasztikusan finom volt!


A kacsamell bőrös részét rombusz alakban bevagdostam, majd a tenyeremre téve a húst mindig úgy domborítottam, hogy a bevágások mentén szétnyíljon és így, szétnyílt állapotban nagyon-nagyon besóztam, a só egészen bejutott a bőr és zsír alá a húshoz. Amikor visszatettem a deszkára a kacsamellet, újból jól megsóztam, megborsoztam mindenütt, alul és felül is. Teflonserpenyőben egy kis repceolajon minden oldalát elősütöttem. (Ebben az olajos, sós, borsos kacsazsírban sütöttem később meg a káposztát!). Aztán a sütőben még 180 fokon sütöttem 30 percig a kacsamellet úgy, hogy a bőre fantasztikusan ropogós és sós lett.

Tálaláskor a colcannont sült szalonna helyett meglocsolgattam, a kacsamellből tepsibe kisülő finom ízes kacsazsírral. Jaj, nagyon finom volt! :-)

Ezután a különleges ebéd után desszertnek megint elkészítettem, a múlt héten Csincsilla receptje alapján már kipróbált epres joghurtos panna cottát házi joghurtból és közben arra gondoltam, hogy szegény kicsi Frank McCourtnak nemigen juthatott ilyen finomság gyermekkorában még a karácsonyi "lakoma" után sem, de mégsem voltam szomorú, mert a könyv tényleg nem sokkoló, hanem inkább tárgyilagos és "ismeretterjesztő".

És ööööö, izé, szegény Tomámnak ELFelejtettem ostyát tenni a panna cottájába (sanyarú sorsú gyermek), de aztán türelmesen megvárta, hogy pótoljam ezt a mulasztást. Mert hát elég türelmes pasi az én fiam! ;-)