A következő címkéjű bejegyzések mutatása: füstölt sonka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: füstölt sonka. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 7., szombat

Sonkádi kötött leves

Szintén a  Vidék íze magazinból való a recept, méghozzá az áprilisi számból. Anyukám szinte a teljes húsvéti menüt ebből sütötte-főzte meg. Hozzáteszem: nagyon jó ötlet volt. Ez a leves különösen elnyerte tetszésemet, nemcsak az íze, hanem a különleges levesbetét miatt is.

A magazinban elolvashatjuk, hogy a recept beküldője elmondja: nem azért nevezik "sonkádi"-nak, mert sonka benne, hanem mert Sonkádon született és ott tanulta édesanyjától ennek a levesnek az elkészítését.  

Hozzávalók (vigyázat, 8 személyre!):

a leveshez:
- 4 sárgarépa
- 2 fehérrépa
- 2 közepes karalábé
- 2 közepes krumpli
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 zellergumó
- 1-1 csokor petrezselyem és zeller zöldje
- só

a töltelékehez:
- 30 dkg házi füstölt sonka (anyuék nyers, füstölt combot használtak)
- 1 evőkanál zsír
- 1 közpes vöröshagyma
- pirospaprika
- őrölt bors
- só

a levesbetéthez:
- 3 összetett marék finomliszt
- 5 tojás

Anyuék először a tölteléket készítették el: a füstölt combot ledarálták, majd egy lábasban kevés zsíron megpirították. A lereszelt vöröshagymát hozzákeverték és lehúzták a lábast a tűzről. Pirospaprikával és borssal ízesítették. Mivel a füstölt comb elég sós volt, sót már nem adtak hozzá.

A zöldségeket megtisztították, a répákat felkarikázták, a krumplit, zellert és karalábét felkockázták, a fokhagymát összezúzták. A petrezselyem és zeller zöldjét megmosták, csokorba kötötték. Ezeket mind egy nagy lábasban sós vízben feltették főni. Víz és só helyett csontlében is főzhetjük a zöldségeket. 

A levesbetéthez a három összetett marék lisztből és a tojásokból nem túl kemény tésztát gyúrtak. A recept szerint vékony lappá kell nyújtani, de anyuék előszedték a tésztakészítő gépüket és annak segítségével nyújtották ki a tésztát kb. 7,5 cm széles szalagokká. 

A szalagokat lefektették a gyúródeszkára és mindegyiket egyenletesen bekenték a sonkás-hagymás keverékkel. A szalagok felső egyharmadát ráhajtották a második harmadra, majd ezt az egészet a harmadik harmadra. A hosszú tésztacsíkok egyik végére csomót kötöttek, majd levágták a csíkról. Addig folytatták ezt, amíg elfogytak a tésztacsíkok.

Közben a levesben majdnem megpuhultak a zöldségek. Ekkor beletették anyuék az összes tésztacsomót és teljes puhulásig főzték. A leves a szép színét a tésztából kifővő pirospaprikás zsiradéktól kapta. 

A petrezselyem és zeller zöldjét kiemelték a levesből, aminek a tetejére felaprított friss petrezselymet szórtak. 

Nagyon-nagyon finom volt és legalább ennyire laktató is. Tényleg hatalmas adag készül ebből a mennyiségből. Nekünk is csomagoltak a maradékból anyuék és még harmadnap is ezt ettük. Mindössze annyi a hátránya, hogy a belefőzött tészta elszívja a levét, amit másnap-harmadnap pótolni kell egy kis csontlével vagy ha ez nincs kéznél, felönteni vízzel és kevés ételízesítővel átfőzni az egészet.

2010. január 12., kedd

Penne csípős mártással


Jó régóta nem írtam már a blogba, aminek több oka is van. Az egyik az, hogy jó néhány olyan étel nem sikerült, amiket feltenni szándékoztam, a másik ok, amikor a kaja ugyan sikerült, de egyetlen használható fénykép sem készült. Ezek egy kicsit elvették a kedvemet, de az azért nem igaz, hogy nincs már ötletem, nincs már több újdonság, amit bemutathatnék. Ellenkezőleg! Csak hiányzik a motiváció, meg úgysem fog sikerülni, és igen, akarok róla beszélni! Hol a dívány???


Ma délután viszont volt egy szuper aranyos motivációm, Mazsi. Vele egyeztettük valamikor a múlt héten, hogy elkészítünk egy bizonyos tésztát, de végül egy másiknál kötöttünk ki, aminek vonzó neve: Penne all' arrabbiata, szép piros színe és ígért csípőssége nem hagyott minket nyugodni. Még jó, hogy volt itthon minden, ami kellett, nem égtem le szegényes háztartásommal. Ami nem volt, azt pedig tudtuk helyettesíteni. Persze a képekkel most sem vagyok elégedett, de talán a hibák ellenére is látszik ezeken, mennyire finom volt! Meg hát jól is esett ebben a hidgegben a belső forróság.

Hozzávalók:

- 8 dkg füstölt szalonna (10 dkg hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonka)
- 2-3 csípős pirospaprika (1 hosszú szál jó csípős, sötétzöld paprika)
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 nagy fej összevagdalt vöröshagyma (1/2 jó vastag szál póréhagyma)
- 1 összevagdalt fokhagymagerezd
- 50 dkg érett, összevagdalt paradicsom (egy darab 40 dkg-os paradicsomkonzerv + 1,5 dl házi paradicsomszósz)
- 1 dl víz
- só, frissen őrölt bors
- 50 dkg penne tészta
- 1 nagy csokor összevagdalt petrezselyem
- a tálaláshoz frissen reszelt parmezán

Mindent Mazsi csinált, nekem nem sok dolog maradt. Először apróra vagdalt mindent: a füstölt sonkát, az erős zöldpaprikát, a hagymát és a fokhagymát. Olívaolajon kicsit megpirítottuk a sonkát, mehetett rá a sok felaprított zöldség, és pár perc múlva a paradicsomkonzervet és a paradicsomlét is a serpenyőbe öntöttük. Kicsi vízzel higítottuk, majd épp annyi ideig főztük-sűrítettük, amíg egy nagy fazéknyi víz felforrt és egy nagyjából 40 deka penne tészta megfőtt benne. A felaprított petrezselymet a mártásba szórtuk, sóztuk és borsoztuk és mehetett bele a kifőtt tészta is. Tálaláskor jó alaposan megszórtuk frissen reszelt parmezánnal.


Mivel szerintünk a tészta salátával a legjobb, és szeretjük is halmozni az élvezeteket, tálaltunk még hozzá ropogós jégsalátát jó alaposan meglocsolva fehér balzsamecettel és idei szüretelésű, extra szűz olívaolajjal. Nem tudok róla tovább beszélni... Köszi Mazsi!