Karácsony 2024. - Ajándékom magamnak

Kicsit elhallgattam itt a blogon mostanában, mert minden gondolatomat ez a cukiság köti le. Megleptem magam egy börzsönyi nyaralóval. Nagyon-nagyon régóta vágytam valami kis kertes házra, de soha nem volt elég pénzem rá. Most meg az történt, hogy kerestem egy bizonyos összegig nyaralókat a Börzsönyben, de persze csak szörnyűeket találtam víz és villany nélkül, az erdő közepén, fent a hegy tetején, szóval olyanokat, amik már nem nekem valók. De a hirdetések alatt volt egy rész, ezzel a címmel: "Ezek is érdekelhetnek", és köztük első helyen ez a kis ház volt jóval drágábban, mint amennyiért nézelődtem.

Úgy is mondhatnám, hogy a ház megtalált engem. Egy másik hirdetési felületen megírták az utca nevét is, így aztán tesómmal elmentünk megkeresni. Házszám nem volt, úgyhogy egy jó nagyot sétáltunk, és abból az irányból, amerről közelítettünk, ez a ház az utolsó volt az utcában. Nem baj, mert gyönyörű a kilátás azon a panorámaúton. Látszik az egész Dunakanyar. 

Aztán az ingatlanossal megbeszéltünk egy időpontot következő hétvégére, és megnéztük belülről is a házat. Jöttek Éváék is, és hát annyira nem volt szép állapotban, mint amilyennek a hirdetési fotókon látszott. Sok munka lesz vele. Peti azt mondta az ingatlanosnak, hogy annyit nem ér, amennyiért hirdetik, és mondott egy jóval alacsonyabb összeget, mire az ingatlanos azt mondta, tegyünk ajánlatot.  Ekkor ijedtem meg először, de nagyon! És másodszor, amikor ezt az ajánlatot elfogadták a tulajdonosok. Kellett ez nekem? :-D

Kellett hát! Nézzétek, van egy kis tűzrakóhely a kertben, alig várom már, hogy kipróbálhassam. A padlizsánkrém, a saslik, a sült húsok és zöldségek igazán finomak csak parázson sütve lehetnek, kicsit füstösen. Sokszor anyáztunk tesómmal irigykedve, amikor itt a kertvárosban sétálva mások sütögetésének az illatait éreztük. Most majd tőlünk jön a sok finon illat!

Egyébként ez egy kis szigetelt faház, 58 négyzetméteres, és két pici lakás van kialakítva benne két pici konyhával, fürdőszobával, nappalival és hálóval. Van két terasz is. Ez is olyan fura, hogy egy ilyen kis ikerház talált meg engem, hát szerintem nincsenek véletlenek. Várom az új kalandokat, és kicsit félek is tőle. Egyedül - tudom - nehéz lesz, de muszáj volt megpróbálnom. Gyertek látogatni!

Mutatok még néhány napi cukit is, amik a hirdetésben nem voltak. Például van egy indián a kerítésen. Sok indiánmániás van a környezetemben, úgyhogy ezt is jelnek vettem:

Egy kék madár a virágoskertben (a boldogság kék madara):

És egy cuki sziklakert:

Egyelőre nem mutatok több képet, mert még nem az enyém. 2025. január 9. a határidő, amíg a mostani tulajdonosok kiürítik, és átutalom a teljes vételárat. Remélem, a kék madár és az indián is ott maradhat majd nekem.

Lesz majd recept is, hamarosan, amikor megkóstolom a kimchimet, és ha jól sikerült, megírom azt is. Meg Manófalvát is, ahová elbringáztunk vasárnap Rékával.

Frissítés 2025. január 20-án: A kimchi nekem nem ízlett, szerintem azért, mert nem vettem speciális koreai pirospaprikát, és azért, hogy valamennyire pirosas legyen a savanyúságom, túl sokat tettem a sima magyar paprikából. Szóval egyelőre nincs kimchirecept. 

Cserébe mutatok egy házőrző Mukit:

Tegnapelőtt kimentünk Tomáékkal a kisházhoz körülnézni, meg hát Toma most látta először, egyébként nagyon tetszett neki. Kivittünk néhány apróságot a vasárnapi Első Nagy Begyújtás Bulihoz, és amíg behordtuk, Muki így őrizte a házat:

Karácsony 2023 - karácsonyi reggeli

Na, hát ilyen karácsony még sosem volt. Most sok fotó lesz és kevés kaja, merthogy lebetegedtünk. Toma és tesóm kezdte november végén-december elején, és egyiküktől vagy valaki mástól elkaptam én is. Lehet, hogy a híres-neves coviddal találkoztam, mert minden olyan furcsa volt, főleg az, hogy ha megpróbáltam enni, akkor rögtön hányingerem lett, miközben folyamatosan borzasztóan éhes voltam. De enni nem tudtam. Főztem egy Kozi-féle zöldséglevest, szedtem magamnak egy tányérral, de a második vagy harmadik kanálnál már kiegyenesített háttal kellett ülnöm, olyan erős hányingerem lett. Félretettem a levest és időnként, ha arra jártam, ettem egy-két kanállal belőle, és így sikerült egy nap alatt valahogy leküzdeni. És ez napokon keresztül így ment.

Na nem részletezem, egy hét volt a lázas, nemevős rész, aztán maradt a következő hétre a köhögés és a nátha, és erre az utolsó, harmadik hétre pedig az óriási fáradtság. Jeleztem is a családnak, hogy nem biztos, hogy tudok bulit csinálni, de aztán elég erőt éreztem hozzá, és ekkor, az utolsó héten először megbetegedett Szabi (céges vacsin), aztán Mazsi is elkapta (Szabitól), és pozitív lett a covid-tesztjük, majd hamarosan Vid is összeszedett valami mást (valamelyik karácsonyi összejövetelen). Így aztán az öt fiatalból három betegen és lázasan feküdt otthon, és mi kettesben maradtunk Tomával.

Minden be volt vásárolva a 25-i nagy bulira, de azt lefújtuk. Azt találtam ki ekkor, hogy csinálok valami különleges és óriási reggelit, mire megérkezik hozzám Toma. Angol reggelin, Eggs Benedicten, Julia Child-féle francia omletten gondolkodtam, vagy csak egy kis tükörtojáson sült baconszalonnával. Végül ez a szép karácsonyi koszorú lett mindenféle felvágottakkal. (Mondjuk ide a tányér közepére lehetett volna a balzsamecetkrémmel egy dizájnos karácsonyfát rajzolni, de ezt majd legközelebb.) Ehelyett középre kitettük Tomával a Prosciuttót, két májkrémpöttyöt és Old Gouda sajtkockákat.

Frissen sütöttem hozzá angol muffint, emiatt aztán a reggeli délután 1-2 körül zajlott nagyon éhesen, de ez azért elég szokásos csúszás nálunk.

Mutatok még művészi képeket az asztalról, ezeket Toma csinálta természetesen, nem én:

Gondolom látszik, hogy készült a salátakoszorú: egy kis rukolával körberaktam a szép fehér pizzás tányéromat, ráhelyeztem itt-ott a mozarellagolyókat és a koktélparadicsomokat.

Olívaolajjal és salátaöntettel vagy balzsamecettel meglocsolhattam volna, de Toma nem akarta. Így ettük, a frissen kisült langyos zsemlékkel, és nagyon finom volt.

Tesóm pedig megfőzte a menüt, amit tervezett, és az egyetlen nembeteg gyerek (Viki) kiszállította. Náluk ilyen volt az asztal:

A piros nyíl a segédfutárra irányítja a tekintetet! Az asztalon ezek vannak:

• középen 2 szelet lazac
• balra mellette egy kis töltelék
• afölött baconbe tekert csirkemáj
• mellette sült krumpli
• Bori hagymás-majonézes krumplisalátája
• bécsi krumplisaláta
• és a családi salátánk
• és tuti, hogy volt rántott hús is, csak az nincs a képen
• és a mustáros-tejszínes szűzérme is lemaradt a képről, pedig már rég el volt készítve (és Vikinél ez nyert!)

Itt pedig Winston azt hiszi, hogy neki küldték ezt a sok finomságot:

Nálunk amúgy brassói volt az ünnepi vacsi, mert amikor betegen éheztem, mert épp nem volt hányingerem, akkor folyton finomabbnál finomabb és nehezebbnél nehezebb kajákról álmodoztam, és ezek közül a brassói volt az egyik. Akkor el is döntöttem, hogy karácsonykor ezt fogjuk enni.

Napi cuki Amy, aki büszkén úgy tesz, mintha hóembert építene. Idén olyan jó volt, még december 23-án is egész nap esett a hó, gyönyörű fehér volt a táj, mármint ami látszik belőle egy lakótelepen. Csak sajnos 24-ére minden elolvadt, mert betört a 15 fokos tavasz. De itt még lehet hóembert építeni behúzott fülekkel, bandzsítva. Imádom!

Boldog és covidmentes karácsonyt kívánok mindenkinek!

Pecsételős keksz pecsételés nélkül Réka búcsúestjén

Szabi fotózta, mert szerencsére nekem nem volt időm rá, és majd talán elmesélem, miért kerültek hozzá a sütik. 

A pecsételős keksz receptjét Rékától kaptam, aki egy blogból másolta ki magának (nem tudjuk melyikből), ahol azt írták, hogy ez egy formatartó sugar cookie Nigella Lawson: How to be a Domestic Goodess c. könyvéből. Megvan a családfa, most jöhet az én sztorim. 

Tavaly kaptam tesómtól 3D-s sütikiszúrókat, amik a dobozon lévő képeken látottakkal ellentétben egyáltalán nem akartak megállni a saját lábukon (itt megtekinthetők, ahogy néhány mégiscsak áll valamilyen varázslat folytán). Rékával szerintem akkor is sütögettünk valamit, amikor ezen nyafogtam, és mondta hogy neki van egy tuti formatartó tésztareceptje, próbáljuk meg azzal is. Ezt a tésztát szokta használni pecsételésre, de még betűket is szokott valahogy nyomdázni rá. Sajnos ezt nem tudtam kipróbálni, mert elfelejtette hozni a felszerelést. Ugyanis őrületes utazási lázban égett, mert Amerikába készült 3 hónapra, és pont ma indul a gépe Ferihegyről hajnali 7.30-kor.

Ezt is Szabi fotózta, gyönyörű, ugye?

Közeledik a Karácsony, és Réka nem lesz itthon, pedig annyi tervünk volt. Az indulás időpontja bizonytalan volt, és amikor kiderült, hogy mehet, illetve mennie kell, akkor meg másfél hét volt a búcsúzásokra (Ulickaja novellái és regényei jutnak eszembe erről). Így aztán kicsit előrehoztuk a Karácsonyt, sütögetéssel, iszogatással, karácsonyi kellékekkel múlt vasárnap.

Ezt a képet én csináltam, azért van a főhelyen egy nagy üresség, és ahol vannak a finomságok, az lecsúszik a képről. Mindegy. Legalább látszik a szép új karácsonyi terítőm.

Tehát pecsételés csak jövőre lesz, mert most nem jutottak el hozzám az eszközök, úgyhogy most csak azt próbáltuk ki, hogy a 3D-s formáim megállnak-e ezzel a tésztával a lábukon. Hát nem. (Ugyanitt eladó alig használt 3D-s karácsonyi sütikiszúró 800 Ft-ért!) Sütöttünk még egy adag linzert is (a recept marcipános isler álnéven fut a blogban), hogy Rékának az indulásig legyen miből erőt gyűjteni.

Hozzávalók a pecsételős kekszhez:

• 17 dkg puha vaj
• 22 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 1 zacskó bourbon vanília
• 40 dkg liszt
• ½ teáskanál sütőpor (ne sokat, mert túlkel)
• ½ teáskanál só

A recept azt írja, hogy 40-60 darab jön ki ennyi tésztából, vastagságtól függően. A vékony keksz ropogósabb, a vastag omlós. (Mi vastagra sütöttük. De volt, amelyiket vékonyra. Nem volt szabály –szokás szerint. Rékával sosincs szabály.) Az eredeti recept azt javasolta, hogy aki pecsétel, az nagyon vékonyra nyújtsa, 2 milliméteresre, mert a belenyomdázott betűket kirúgja magából ha vastagabb a tészta.

Az összeállítás: A puha vajat robotgéppel habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojásokat és a vaníliás cukrot. Közben a lisztet kimértem és összekevertem a sütőporral és a sóval. Ezt hozzáadtam a vajas masszához. Ha nagyon ragad, lehet adni hozzá még plusz lisztet, én adtam még 2 csapott evőkanállal (egyébként a blogger is, akitől Réka másolta). Ne legyen túl kemény, puhának kell lennie, csak ne ragadjon túlzottan.

Elfeleztem a tésztát, két korongot alakítottam ki belőle, és zacskóba téve 2 órára betettem a hűtőbe (az új hűtőbe). Folpackba is lehet tenni, úgy könnyebb lapítani a korongot, de azt aztán ki kell dobni, a zacskót meg lehet szemétnek is használni. Ennyit előkészültem, mire jött Réka, hogy együtt süssük ki. Sajnos több ideje nem volt.

Lisztezett deszkán (nálam konyhapulton), a tetejét is lisztezve kinyújtottuk, kiszaggattuk, sütőpapíros tepsire átemeltük (ezen a ponton kéne pecsételni), majd 180 fokon 8-9 perc alatt megsütöttük.

Réka fotója a linzerekről. amiket otthon kellett lekvároznia szegénynek.

Sajnos sütögetés után nem sokkal már rohannia kellett Rékának, annyi dolga volt még, így aztán szomorúan elfeleztem az összes sütit, és ő vitte magával a részét egy üveg baracklekvár társaságában, hogy otthon majd véglegesítse a linzereket. Állítólag csütörtökig tartott ki.

Réka vidámkodik a mosolygós sütikkel

Napi cuki pedig Zozi, aki elkísérte Rékát a buliba, és tesóm anyukája, aki elfelejtette behúzni a pocakját:

Rékáról sajnos azért nincs fotó, mert olyan hülye vagyok, hogy mindig elfelejtek fényképezni.

Azért az marha jó lenne, ha a korosztályomba tartozó nők, a barátaim és a barátaim barátai nem Máltán, Amerikában, Grácban, Düsseldorfban vagy Skóciában lennének. Hanem itt velem.

Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók

 

Ez egy finn karácsonyi aprósüti, de karácsonykor nem sütöttem meg, mert tesóm pillanatok alatt 3 tepsi sütivel árasztotta el a családot (mézes krémes, bejgli és zserbó). Szerintem nagyon is illik ide, ebbe a szép februári 20 fokos télbe és szélbe. Azért választottam egyébként, mert Toma tavaly volt Norvégiában, és ezzel a sütivel szerettem volna kapcsolódni ahhoz az óriási attrakcióhoz, hogy eljutott oda, és még Dániába is. A Joulutorttu nekem nagyon bejött, és már csak azért is jó lenne minden évben megsütni, hogy tudjam ellenőrizni a képességeim romlását, ami idővel törvényszerű. Már most se volt mindig egyszerű eltalálni hogy melyik csücsköt hova is hajtogassam, hogy szélforgó legyen belőle végül. Arról nem is beszélve, hogy a nevét képtelen vagyok megjegyezni, kimondani meg se próbáltam! Még jó, hogy Mazsi elnevezte szélforgónak, ez a név menni fog.

Hozzávalók:

• 35 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• 20 dkg hideg vaj felkockázva
• 25 dkg ricotta
• 75 ml tejszín
• 25 dkg szilvalekvár (nálam sütőben sült házi, cukormentes, egy 2 decis üveggel)
• 1 tojás
• (sok) fahéjas porcukor a szóráshoz

A lisztet összekevertem a sóval, és a vajjal elmorzsoltam. Amikor homokszerű állaga lett, hozzáadtam a rikottát és a tejszínt és összegyúrtam a tésztát. Egy órára a hűtőbe tettem, de akár lehet egy éjszakára is. A pihentetés után a tésztát átgyúrtam, és elfeleztem. Az egyik felet visszatettem a hűtőbe, amíg a másikkal dolgoztam. Egyébként nem ezt a puha állagot vártam 1 óra hűtős pihentetés után, de aztán úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, folytatom a sütit. És milyen jól döntöttem, mert így szuper könnyű volt dolgozni a puha tésztával.

Nincs deszkám, a konyhapulton szoktam nyújtani, de előtte jól lemosom persze. Szóval lisztezett konyhapulton olyan 3-4 mm vastagra kinyújtottam, vagy talán annál vékonyabb volt néhol, 30×30 cm-es formát szerettem volna elérni, hogy majd 10×10 cm-es négyzeteket tudjak vágni belőlük (pizzavágóval). A kilógó részeket levágtam, hogy minél szabályosabbak legyenek a négyzetek.

A képen látható módon egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a közepére tettem egy teáskanálnyi szilvalekvárt. A sarkokat középre behajtottam, hogy szélforgó alakja legyen a sütinek. (Annyira szeretném, ha megcsinálnátok, mert kíváncsi vagyok, hogy megy nektek!) Összesen 23 db szélforgóm lett.

Tojással lekentem a szélforgókat és 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. A recept azt írja, hogy 10-12 perc alatt sülnek meg, nekem tovább tartott, pedig légkeveréssel sütöttem. 

Végül ennyi lekvár maradt, ezzel most mit csináljak?

A kész sütiket még forrón megszórtam fahéjas porcukorral, de mivel a tésztában és a lekvárban semmi cukor nincs, ezért nem találtam elég édesnek. Úgyhogy később újra és újra szórtam rájuk cukrot, míg el nem találtam az édességet. Nagyon-nagyon finom!

Én egyébként tegnap se és ma se tudtam vacsorázni, miután ebéd után megettem egy-két szélforgót, szóval ha ez lenne a fogyókúra kulcsa, akkor benne vagyok!

És a napi cuki Amy lesz, ahogy őrzi a gazdik új lakásának új konyhájában az új tűzhelyet:

És megint van egy újabb miniszobor... Mindig le vagyok maradva, most kereshetem meg ezt is!

Karácsonyi sütik 2022.

 

Ezt a gyönyörű üveget Vikitől kaptam, és tele is volt, jól is állt neki!

A karácsony előtti héten szokás szerint megkezdődött a sütisütési őrület. Rengeteg már megszokott, és még több vadiúj sütivel készültem fejben, de nem mindegyiket sikerült megvalósítani, mert nagy versenytársam, a testvérem kicsit belehúzott, és csinált bejglit, mézes krémest, zserbót, persze óriási tepsikkel, és ezek mellé már csak apróságokkal tudtam villantani, mert féltem, hogy ennyit nem fogunk tudni megenni. Szerencsére cukorra nem kellett vadásznunk, mert azt már tesóm tavasszal betárazta a Nagy Bodzaszörpkészítő Időszakban, így azzal bőven el voltunk látva, és a lisztkészlet is időben fel volt töltve, de azért érdekelnének mások tapasztalatai. Ez egyébként elképzelhetetlen volt számomra, hogy ilyeneket kell még megtapasztalnunk, hogy nincs liszt, cukor, benzin, szerencsére fűtés nálunk volt rendesen. Emlékszem, régről arra, hogy ilyen nagybevásárlós időszakokban, de még a hétvégi (szombati) bevásárláshoz is, az utcán állt a sor a bolt előtt, hogy kosárhoz juthassunk, és hát ami bent volt, az a választék, viszont izgulni kellett, hogy jut-e nekünk is mindenből. Hagyjuk is ezt, mutatom a sütiket!

Egy ideje már én is a Csincsilla által kikísérletezett új linzertésztával csinálom a karácsonyi linzereket, nekem is nagyon bevált, nincs velük semmi szívás, nagyon könnyen nyútjható és szaggatható, és tényleg bármennyiszer lehet újragyúrni és alálisztezni, a kisült süti ugyanolyan finom. Készítettem kicsi linzereket, nagyobb islereket és virág formájúakat is. Ezek itt fenn a kis falatnyi méretűek, lent pedig a nagyobbak, amiket islernek nevezek.

Hozzávalók a tésztához:

• 22 dkg puha vaj
• 7 dkg cukor (nem tudom, itt porcukor kéne? én nem azt használtam)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 1 kávéskanál vaníliakivonat (ezt kihagytam)
• 35 dkg liszt

Az elkészítés a marcipános islernél olvasható. Persze dupláztam az adagot, mert ajándékba is adtam belőlük, olyan szépek lettek.

Csináltam megszokott virágformájút is, ami nincs becsokizva és látszik a baracklekvár gyönyörű színe. Amik be voltak porcukrozva, azok mentek ajándéknak, fogalmam sincs, hogy ezeket miért nem szórtam meg, tök jól áll neki a procukor.

Ideírom azért a régi receptünket, ezt is Csincsillától tanultam, naná. Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• néhány kanál hideg víz

Az elkészítés itt és itt olvasható, de ezzel a tésztával a kapcsolatunk vége felé már nem voltam túl jóban, nagyon nehéz volt nyújtani, és sütés közben összementek a virágocskák. Viszont ha karácsonyi linzer receptet kerestek a neten, tuti, hogy ezzel a recepttel fogtok találkozni. (Mármint nem a miénkkel, de egy ugyanilyennel.) Szerintem az előzőt használjátok!

Természetesen pepperkakort (svéd mézes sütit) is sütöttem, mindig ezzel nyitom a karácsonyi szezont. Ennek az illata megadja az alaphangulatot a lakásban, rendszerint december elsején már megsül az első adag, aminek nagy részét a Mikulásova átszállítja Tomához, és lehet nekiállni a második adagnak. 

Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 30 dkg margarin (nálam vaj)
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg porcukor (vagy darált barna cukor, most porcukrot használtam)
• 10 dkg méz
• ½ evőkanál őrölt fahéj
• ½ evőkanál őrölt szegfűszeg
• ½ kiskanál szerecsendió
• ½ kiskanál őrölt gyömbér
• 1 kiskanál sütőpor
• 4 dkg kakaó

Az elkészítést már leírtam itt, és szeretném külön kiemelni, hogy sütés előtt egy kicsivel hamarabb elő kell venni a tésztát a hűtőből, mert különben nagyon kemény és nehéz (vagy lehetetlen) nyújtani. 

Kaptam tesómtól 3D-s sütiformákat, ki is próbáltam, hát mit mondjak, nem lett az igazi:

Ezek különböző trükköknek köszönhetően állnak meg a lábukon, de valójában nem álltak meg. Réka azzal vigasztalt, hogy adott egy tuti kekszreceptet, amivel nem fog változni a süti formája és mérete a sütéstől, azzal még ki fogom próbálni ezeket a formákat.

Csináltam még sóskaramellás szaloncukrot is, amit majd egy önálló bejegyzésben megírok:

És sütöttünk Olgival Marlenkát is, de ennek egyelőre csak a tésztája van kész, mert itt adtam fel a süticsatát. A lapok megvannak, és Olgi szerint pár hónapot is kibírnak így, akár márciusban is befejezhetem. Tudom miért mondta a márciust, mert akkor van a szülinapja! 

Terveztem még Joulutorttu-t, finn karácsonyi sütit, meg is vettem hozzá mindent, úgyhogy még januárban folytatódni fog a karácsonyi sütikről szóló bejegyzés.

Tesóm bejglije (ezt a receptet szokta használni):

És a mézes krémese (amihez a kiindulópont ez a recept, de már nem így csinálja, egész regényt írtunk már a mézes krémesről, ami idén is újabb tanácsokkal bővült):

És itt van Csincsilla mézes krémese 2018-ból és 2016-ból, és ez pedig Beáéké. 

Napi cukinak meg a törölközőkutyák, amiket a gyerekeknek csináltam Réka segítségével:

Émike azt hitte, ezek az ő játékai, és le is kapta őket az asztalról, de aztán megmentettük őket. Nem tudom, hogy lehetne egy olyat csinálni neki, ami nem veszélyes rá, mert nincs mit leszedni és lenyelni róla.

És ha már Amy szóba került, itt van nektek egy karácsonyi változat. Mindenhogy gyönyörű, de ilyen háttérrel és ilyen fotóssal különösen:

Nutellás-mogyorós keksz (gluténmentes, tejmentes)

Tegnapelőtt félig alva összedobtam a majdnem tökéletes kúkit, nyilván soha többé nem tudom megismételni. Le sem fotóztam, olyan gyorsan eltűnt. Ma próbáltam ismételni. Ez lett belőle. Ez sem rossz, sőt, kifejezetten finom, de nem kúki, sajnos. Mindenesetre ezt is meg lehet sütni, gyors is, jó is.

Hozzávalók:
5 evőkanál nutella
2 nagy tojás
170 g olvasztott tejmentes margarin
90 g kókuszliszt
60 g rizsliszt
12 aszalt szilva felaprítva
1 kis marék dió durvára vágva
25-30 szem mogyoró
1 csipet szódabikarbóna
1 nagy löttyintés rum
1 csipet só
fűszerek: vanília, fahéj
pár evőkanál víz
olvasztott csoki a tetejére

Mindent összekeverek. Adok hozzá annyi vizet, hogy kifejezetten lágy legyen a massza.

Vizes kézzel kis diónyi gombócokat gyártok, sütőpapíros tepsire mennek.

180 fok. Pár perc múlva kiveszem, és beléjük nyomom a mogyorószemeket. Addig sütöm, hogy alul kapjon egy kis színt, de még jó puha maradjon (hűltében még keményedni fog). Ha kihűlt, olvasztott csokival megcsíkozom.

Glutén- és tejmentes mézeskalács

 Hátha valaki épp most akar sütni, villámgyorsan felrakom, mert most látom, hogy ez még nem történt meg, pedig tavaly is már ezt sütöttem. Szuper a recept, a mézeskalács majdnem olyan, mint az eredeti, csak jobb. Ropogós, nem hullik morzsákra, tényleg nagyon jó. Viszonylag könnyű is vele bánni. Ebben a receptben méz és némi cukor van, lehet csinálni cukorhelyettesítővel is, nem változtatja lényegesen a tészta állagát.

Hozzávalók:
360 g kukoricaliszt
160 g tápiókakeményítő (vagy más keményítő vagy egyszerű gluténmentes lisztkeverék, azok úgyis általában csak keményítőből állnak)
120 g rizsliszt (barnát szokta használni, de jó a fehér is)
3 evőkanál útifűmaghéj
mézeskalácshoz való fűszerkeverék
1 csipet só
20 dkg tejmentes margarin olvasztva
fél dl olívaolaj
4 evőkanál méz
cukor, ha kell
1 csipet szódabikarbóna
4 + 1 tojás
víz
a tetejére ez-az

Összekeverem a száraz cuccokat egy nagy tálban, én ehhez a mennyiséghez egy csapott evőkanál fűszert szoktam rakni, aki az erősebb ízeket szereti, tegyen többet. Mindent összekeverek (egy tojás a kenéshez kell majd, tehát azt nem). Annyi vizet adok hozzá, hogy szép lágy legyen a tészta (kb. egy deci ment még hozzá, de ez erősen lisztfüggő), kicsit ragacsos, mert így lehet könnyen és gyorsan dolgozni vele. Ha törik, az nagy szenvedés. Nem tudom, látszik-e a képen az állaga. Finom puha. Ja, és margarint nemigen használok, csak ilyenkor, karácsonykor. Ha te ilyenkor sem akarsz, akkor elég biztos vagyok benne, hogy helyettesíthető mondjuk fele kókuszzsírral, fele olívaolajjal. Ez így elég semleges ízű. Ha édesebben szereted, tegyél hozzá egy-két evőkanál cukrot. Ha a tetején cukormáz lesz vagy cukorszórás, akkor viszont nem kell bele, mert a végeredmény akkor már túl édes lenne. Szerintem.

Kukoricalisztet használok a nyújtáshoz, és kis adagokban, viszonylag alálisztezve nyújtom, hogy ne ragadjon le. Jó vékonyra lehet nyújtani. Kiszaggatom, még ez a kicsit cakkos rénszarvas is jól megy belőle. Sütőpapíros tepsire mennek.

A tepsiben lekenem felvert tojással, és megszórom barna cukorral, ha akarom. Vagy nyomok bele tökmagot. Vagy mindkettő. 180 fokon sütöm, nem mértem, de úgy 15 perc, szerintem érdemes kicsit túlsütni, akkor lesz finom ropogós. Amikor kiveszem, akkor még puha, álltában szépre keményedik. A végtelenségig eláll. Lehet vele vacakolni, cukormázazni, netán csokizni, de üresen is nagyon jó. Ebből a mennyiségből rengeteg lesz.