Az idény legjobb levese (gluténmentes, vegán)

De csak az kezdjen neki, akinek hat anyja van. A legtöbb zöldségleves 10 perc alatt készül, ez úgy másfél óra, ha szűken számolom. De boldogan szánom rá az életemet, mert annyira oda vagyok érte, hogy ez pont a harmadik adag, négy nap alatt. És nagyban utazom. Mondjuk, szerencsére nem egyedül eszem meg, de a javát vállalom. Nyilván eléggé befolyásolja a benne lévő borsó, isteni borsóból frenetikus lesz, közepesből csak nagyon jó. Mirelittel nem próbálkoznék, mert elveszíti a báját. Akkor a recept, egy ötliteres fazékhoz. A kákabélűek felezzenek, ámbár, szerintem egy hétig is eláll a hűtőben, már ha hagyjuk, szóval nem érdemes három szem borsóval vacakolni.

Hozzávalók:
1,5 kg héjas gyenge zöldborsó
1 kg brokkoli
50 dkg új sárgarépa
2 új petrezselyemgyökér
1 szál újhagyma
50 dkg spárga (opcionális)
1 paprika
1 paradicsom
1 hatalmas csokor petrezselyem
olívaolaj, só, bors

Tehát fogok pár hatalmas tálat, kiskést, zöldséghámozót, keresek valami jó műsort, és nekiállok az órás zöldségnyaszatolásnak. Kifejtem a borsót. Ez hosszú mulatság. A spárgát előkészítem. Ha peches vagyok, és fehér, akkor órákig pucolgatom, a zöldnek csak a végét töröm le. A spárga fás szárát, lehámozott héját meg a borsóhéjak zsengébbik részét sós vízben felrakom főni, hadd rotyogjon, amíg matatok, ebből lesz a alaplé. Mehet bele a petrezselyem zöldjének a szára is. Aztán folytatom, meghámozom a répát, a gyökeret. A brokkolit kicsi rózsákra bontom, a szárát meghámozom, külön felkockázom. A répát, a gyökeret, a brokkoliszárat és a felkarikázott újhagymát viszonylag sok olívaolajjal (fél deci?) felrakom dinsztelődni, ha már itt-ott megbarnult, akkor nem túl sok vizet öntök rá, annyit, amennyi bőven ellepi, sózom, és fedő alatt addig főzöm, míg mindenki meg nem puhul. Ekkor botmixerrel áttöröm. Beleteszem a zöldborsót, a brokkolirózsákat, az összevágott paprikát meg paradicsomot, leszűröm az alaplevet, ráöntöm, és öntök még rá vizet is, szóval hogy majdnem tele legyen az edény. A spárga ehető részét most másra használtam fel, de ha a levesbe ment volna, akkor ez is ilyenkor tottyan bele. Most már csak addig kell főzni, amíg meg nem puhul benne a borsó és a brokkoli, mind a kettőnek kb. ugyanannyi idő kell, hála istennek. Só és bors (hihetetlen, hogy mennyi sót felvesznek ezek a levesek). Meg beleszórom a végtelen mennyiségű felvágott petrezselymet. Hagyni kell állni legalább egy órát, az összes zöldborsós leves sokkal jobb lesz egy kis pihentetéssel. Aztán eszem, amíg látom.

Napi cukinak meg edzőtábor. Mert voltunk ott is, 10 kutyával. Nagyon hosszút kirándultunk, egy 14 éves kiskutya ebben már nagyon elfárad. És hideg szél is fújt már délután. Zsuzsikának is már ragad le a szeme. Egy kicsit.

 De aztán kisütött a nap, és el lehetett foglalni Nyika szuperkényelmes ágyikóját. Aki némi fáradt toporgás után tudomásul vette, hogy egy fél ágy jut neki a sajátjából, és ügyesen begömbölyödött Kóficka mellé.

Újkrumpli zsenge borsóval, újrépával, és sok zöld fűszerrel

Na, hát ez lett a zöldségekből. Nem tudom, melyik összetevőjét imádom jobban. Isteni. De tényleg csak akkor, ha minden zsenge benne. Melegítve még jobb, mint frissen. Szóval érdemes egy hatalmas adagot készíteni, aztán rájárni. Mondjuk, eléggé eteti magát, szóval még az is lehet, hogy az óriásadag nem tart ki napokig. Nálunk sajnos ez a helyzet. Sajnos a sok friss zöldség miatt nem az ötperces kategória, sokat kell pucolni, vagdosni, ezt nem lehet megúszni, nincs mese. Jó hír, hogy legalább mosogatnivaló nem sok marad utána. Több lépésben párolom a zöldségeket, mert annyira zsengék, pár perc alatt bármelyik képes szétmállani, szóval ez most így tényleg jobb, így mindenki pontosan annyira lesz puha, amennyire akarom. (A téliekkel nem vagyok ennyire óvatos.)

Hozzávalók:
1 kg újkrumpli
1 kg friss, zsenge borsó (héjastul egy kiló)
1 csokor új sárgarépa
1 kápia paprika
3-4 gerezd új fokhagyma
1 nagy csokor zöld fűszer (nálam 2 csokor petrezselyem, 5-6 nagy zsályalevél, és kb. ugyanennyi menta)
3-4 evőkanál sörélesztőpehely
4-5 evőkanál olívaolaj
só, bors

Először is kifejtem a borsót, és néhány üres hüvellyel együtt a wokban egy-két evőkanál olívaolajon megpárolom. Ha zsenge a borsó, akkor tényleg pár perc az egész. Ha nem zsenge, akkor megette a fene. Átszedem egy tálba. A helyére megy a meghámozott (nem kaparok, utálok) répa apró kockákra vágva, a zúzott fokhagymával és még egy kanálnyi olívaolajjal. Ez is elég hamar roppanósra puhul. Nem kell pépesíteni. Mehet hozzá pici víz is, ízlés kérdése. Ezt is kiszedem (mehet a borsóra, nem kell neki külön tál). A helyére dobom a lekapart, összekockázott újkrumplit, mehet hozzá még egy (max. két) evőkanál olíva, kevés víz, só, és addig sütöm-párolom, amíg meg nem puhul. Valahol félidőtájt beleszórom a felkockázott paprikát is. Nem kell nekik sok idő. Elzárom alatta a gázt, hozzákeverem az összevágott zöld fűszereket. Beleöntöm a kész borsót és répát, rászórom a sörélesztőpelyhet, sót, borsot, és összeforgatom. Akkor sem sírok, ha kicsit összetörik a krumpli, mert úgy még jobb. Most jön a neheze, várni kell vele, amíg langyosra hűl, mert szerintem úgy a legjobb.

Napi cukinak meg egy oldal egy cseh gasztroújságból (Gurmet). Csak hogy igazoljam a tételt, hogy kutya mindenhol. Én is ilyen ételképeket szeretnék csinálni.

Finomfőzelék

Mindig imádtam a főzelékeket. Amikor már nem laktam otthon, anyukám mindig valami ilyesmivel várt, ha tudta, hogy jövök, ott volt mindig egy kis lábaskában a gáztűzhely szélén (mert akkor még széle is volt a gáztűzhelyeknek). Sóska, karalábé, spenót, mikor mi volt épp a kiskertben. Isteniek voltak. Aztán valamikor száz évvel ezelőtt a barátnőmet látogattam a kórházban, ahová azért zsuppolták be, mert ikreket várt. És tejfölös karalábéfőzeléket vittem neki köretként, a húsra már nem emlékszem. Amit meglehetősen nehezményezett, és nekem akkor, túl a harmincon kellett rádöbbennem, hogy a főzelékek iránti rajongásomban nem osztozik az egész emberiség. Aztán a gyerekeim nap mint nap átvették velem a tananyagot, eltekintve az első  egy-két-három évtől, nem voltak hajlandók főzeléket enni. Nekem meg elég gond volt, hogy legalább egyféle menü legyen, nyilván mindig az én főzelékem maradt ki. Egyszer-kétszer azért próbálkoztam vele, márcsak a magam kedvéért is, szent borzadállyal figyelték, főleg a finomfőzeléket nyilvánították ehetetlennek. Pedig én ilyenkor nyár elején el sem tudok jobbat képzelni: zsenge, frissen fejtett borsóból, új répából, rengeteg petrezselyemmel, hát valami isteni. Télen azért nem az igazi. De ilyenkor egy hétig is ellennék rajta.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
- bő kilónyi zsenge borsó (hüvelyestül értve a kilót)
- 1nagy csokor friss sárgarépa
- 2-3 szál friss petrezselyemgyökér
- 1 új karalábé
- 1 irgalmatlan nagy csokor petrezselyem
- némi zsiradék
- 1kis pohár tejföl
- 1 púpos evőkanál liszt (nálam gluténmentes)
- só, bors, pici cukor

Meditációs gyakorlatként kifejtem a borsót, és borsónyi darabokra vagdosom az összes többi megpucolt zöldséget is, egy óra alatt tuti kész. Utána rádobom egy kis zsiradékra (egy kis fakanálnyira), öntök rá 2-3 evőkanálnyi vizet, és fedő nélkül, időnként megkeverve puhára párolom. Alapvetően a borsótól függ az idő, ha az puha, akkor a többi is biztosan jó. Felöntöm olyan 2 dl vízzel vagy zöldségalaplével (nekem épp kéznél volt spárgalevem - a zöld spárgák letört szárát megfőztem 2-3 dl vízben), összeforralom, só, bors, kávéskanálnyi cukor, aztán elkeverem a lisztet kis vízzel, és besűrítem vele a  főzeléket. Egy-két percig forralom, aztán elzárom a gázt alatta. Most szórom hozzá a felvágott petrezselyem zöldjét (ekkora mennyiséget aprítógépen szoktam kicsinyíteni). Meg hozzákeverem a tejfölt, és kész is. Jól el kell találni a sűrűségét, nem lehet levesszerű, de azt is utálom, ha megáll benne a kanál. Most tökéletes lett.

Ma volt a nagy nyáreleji fodrászkodás napja, Kóficka végre megszabadult a téli bundájától. Eddig nem mertem levágatni, olyan hideg reggelek voltak. És megint szebb, mint valaha is volt.

Bifór:

És áftör:

El sem hinné az ember, hogy ugyanaz az állat, nem? Annyira cuki lett. Gyönyörűség hozzáérni:)

Zöldborsós édesburgonya

Ezen a télen folyamatosan zöldségragukat ettünk, és úgy tűnik, hogy tavasszal is folytatódik a trend. Teljesen elbűvöl, hogy ugyanaz a pár zöldségféle egészen másként viselkedik sütőben sütve, serpenyőben vagy wokban, mindig valami más lesz belőle. Általában a legegyszerűbb zöldségeket használjuk (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, káposzta), és fűszert is elég keveset rakunk hozzájuk, mert nem kell elnyomni a jó kis sültzöldség-ízt. Ez az édesburgonyás egy kifejezetten jól sikerült darab, megérdemli a megörökítést.

Hozzávalók:
4 nagy édesburgonya
kb. 30 dkg fagyasztott zsenge borsó (tényleg zsenge legyen, abból jó csak)
4 nagy vöröshagyma
1 darab gyömbér
5-6 fokhagymagerezd
pici őrölt római kömény
őrölt fekete bors
1-2 kávéskanál erőspaprika-krém
1 kávéskanál méz
olívaolaj
só
kecskesajt
egy darabka füstölt szalonna (ha belefér, mert isteni ízt ad neki)

A felkockázott picike szalonnát (tényleg nem kell sok, olyan negyed tenyérnyi darabka, ha vékony, egyébként még kisebb) egy wokban kiolvasztjuk, öntünk még hozzá némi olívát, és megsütjük benne a felkarikázott hagymát, szigorúan só nélkül, mert nem szaftot akarunk, hanem ropogós hagymát. Ha már kezd barnulni, hozzáadjuk az átnyomott fokhagymát és a lereszelt gyömbért, kevergetve sütjük még egy percig. Ekkor rádobjuk a meghámozott, feldarabolt édesburgonyát, és elkezdjük együtt sütni. Közben mehet hozzá már só, római kömény (tényleg nem kell sok, ne domináljon az íze), erőspaprika-krém. Egy idő után már nagyon száraz, de még félig nyers a krumpli, ekkor szoktam alá önteni egy kis vizet (jobb lenne alaplé, de az valahogy nincs kéznél sosem ilyen kis mennyiségben). Ha már gyakorlatilag kész, akkor mehet hozzá a fagyasztott borsó, a bors meg a méz, ezzel már csak egy-két percig kell együtt főzni. Utána még ráteszem a fedőt, és úgysem olyan a családunk, hogy az asztalnál várná a kész ételt, szóval fél órácskát még elpihenget alatta, a vastag öntöttvasban meleg marad, hála istennek. Érlelt kecskesajttal mennyei.

Napi cukinak meg egy kis délutáni nézés.

Mentás-bazsalikomos zöldborsókrémleves

A kép ronda, de informatív, szépen látszik az üvegpohárban, hogy miről is van szó. Szintén nagyon szezonális, azért kell gyorsan kirakni. Halálolcsó a borsó, most kell gyorsan ilyet enni, lehetőleg minden nap.Nagyon-nagyon szeretem a krémleveseket, nekem valahogy ugyanaz a leves jóval finomabb összetörve, nem tudom, miért, fogam még van néhány, de valahogy ezek ízlenek igazán. Az már csak hab a tortán, hogy ezek a legegyszerűbb és legkevesebb kalóriát tartalmazó levesek, mármint ahogy én csinálom.

Hozzávalók:
1 kg héjas zöldborsó kifejtve
1 pici sárgarépa (tényleg pici)
1 nagy csokor petrezselyem zöldje
2 nagyobb levél bazsalikom
3 nagyobb levél menta
só
frissen őrölt fekete bors
icipici libazsír (mondjuk egy kávéskanálnyi)

Egy kis lábasba öntöm a borsót, a vékonyra karikázott répát, aláteszem a zsírt, meg öntök alá fél deci vizet, és kis lángon puhára párolom, mivel totál friss és zsenge minden zöldség, nem fog sokáig tartani. Ha már puha (vagy majdnem puha), felöntöm vízzel, annyival, hogy olyan jó ujjnyi-másfél ujjnyi víz legyen a zöldségeken. Felforralom, közben beledobom a mentát, sózom. Ha már felforrt, mehet bele a bazsalikom és a bors, és amint puha a borsó, zárom is el alatta a lángot. Hozzádobom még a durvára vágott petrezselymet, és a botmixerrel pépesítem, nem olyan rettenetesen alaposan. Gondosan nem rakok hozzá tejszínt, mert nem bírom a tejszínes krémleveseket. Ennyi. Bármikor és bármennyit meg tudnék enni belőle, isteni.

Zöldborsós tojáslepény Lajos Maritól

Amikor még üde és fiatal voltam, pontosabban üdébb és fiatalabb, mint most, a konyhai újítások nem a főzős blogok böngészésével kerültek be a háztartásokba, hanem, legalábbis az én esetemben, néhány zseniálisan újszerű szakácskönyv segedelmével. Ez még azokban az időkben volt, amikor nem volt minden sarkon pizzázó, egyáltalán, nemigen ismertük az olasz konyhát, stb., stb.. Nekem két tuti forrásom volt, az egyik az F. Nagy Angéla Különleges konyhája, amit egyébként változatlanul imádok, csak már ritkán veszem elő, isteni receptek voltak benne. A másik pedig a Lajos Mariék 33-as sorozatának néhány darabja volt, irtó modernnek éreztem akkoriban. Az egyik a sajtos-tojásos ételek volt (nem tudom, mi a pontos címe), ez már csak azért is nagyon feküdt, mert sosem érdekelt a hús különösebben (annál inkább a sajt meg a tojás). Na, ebben volt ez az étel, vagy valami ilyesmi. Jónéhányszor meg is csináltam, egyszerű volt, gyors és finom. Meg mertem volna rá esküdni, hogy zöldborsós fritatta néven fut. Most, húsz év múlva, ismét ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy valami ilyet süssek, fogalmam sincs, miért. És gyorsan rákerestem az eredeti receptre, a legnagyobb megdöbbenésemre valami marokkói lepény néven fut. Na, hát szóval valami ilyesmit készítettem, Lajos Mari után szabadon. Változatlanul nagyon ízlett. Feltuningoltam némi mozzarellával és kolbásszal, nem ártott neki. Olyan rakottkrumpli-fíling, csak gyorsabb és egyszerűbb. Ja, zöldborsó. Nagyon megtetszett szemre a Spar sajátmárkás kilós borsója, és csak ajánlom, mert isteni, tényleg zsenge. Annyiszor megjártam már másfélékkel, de ez nagyon jó.

Hozzávalók:
- 50 dkg fagyasztott zsenge borsó
- 1 vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- fél evőkanál libazsír
- 50 dkg krumpli
- 1 szál kolbász
- 1-2 zacskó mini mozzarella
- 4 tojás
- só, bors
- pici vaj

Megpucoltam a krumplit, lapos szeletekre vágtam, megfőztem. Amíg főtt, felkarikáztam a hagymát, a zsíron üvegesre sütöttem. Ráreszeltem a fokhagymát (nagyon kéne már egy fokhagymanyomó!), rádobtam a borsót, és némi sóval  puhára pároltam, végül is annyi idő kell csak, amíg a fagyasztott szemek felengednek. Felkarikáztam a kolbászt. Egy kisebb tálban felvertem a négy tojást, só, bors. Most már csak össze kellett rakni. Kivajaztam egy tálat, beleterítettem a krumplit, ráöntöttem a borsót, fakanállal kicsit összekevergettem. Rászórtam a kolbászkarikákat meg a sajtgombóckákat, nyakon öntöttem a tojással, picit elkevertem újra. mehetett is a sütőbe, olyan 20-30 perc alatt sült meg. Langyosan a legfinomabb, és akkor már kifejezetten szépen szeletelhető (csak már nem volt kedvem akkor fényképezni). Tényleg villámgyorsan elkészül, és van némi mosogatnivaló utána (egy krumplifőzős edény, egy zöldborsós-hagymás meg ugye a tojásos), de még a - mostanában elég alacsony - tűrésküszöböm alatt van.

És akkor jöhetnek a napi cukik. Most, hogy időnként kisüt a nap, az összes négylábú jóízűen sütteti a hasát. Nincs is annál édesebb, mint az üvegen keresztül napozni mindenféle tiltott helyen. Egy kivétel van, az édes Kóficka, akiről nincs ilyen napozós kép, mert nagyon fegyelmezetten a kosárkájában szundikál még az ilyen napsütéses napokon is.

Dagi cicánk, ízületmelegítő pózban.

Sajnos, mozog a nap, át kellett telepednie a déli ablakba.

 A nehéz sorsú Zsuzsi, némileg becsúszva pár díszpárna alá, szintén napozókúrán.

 

Ez meg az én édes kicsi cicám, itt talán látszik, hogy azért van rajta egy kis husika is.

Zöldséges-sonkás tészta

Andi kérésére újabb tésztás recept érkezik. Ráadásul pofonegyszerű, pillanatok alatt elkészül. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de egy órán belül biztosan, az előkészületekkel, darabolással, a tészta kifőzésével együtt. A karácsonyi "húst hússal" menük és az órákon, napokon át tartó sütés-főzés után pont ilyen könnyedén elkészíthető tésztaételekre vágyom mostanában.

Anyuék találták a receptet itt, náluk kóstoltam először. Nagyon emlékeztetett az íze egy olyan ételre, amiről tudom, hogy gyerekkoromban ettem és azóta sem.


A recepten nem sokat változtattam, mert úgy volt jó ahogy volt.

Hozzávalók (nálam):
- 2 ujjnyi szelet erdélyi szalonna
- kb. 15 dkg nyers, füstölt comb
- 1 doboz konzerv kukorica
- kb. 20 dkg mirelit zöldborsó
- kb. 20 dkg gomba
- fél marék aprított petrezselyem
- 1 nagy pohár (375-400 g) tejföl
- 4 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 1 evőkanálnyi vaj
+ tészta, nálam makaróni



A mirelit borsót enyhén sós vízben feltettem főni, puhulni. A gombát megtisztítottam, felaprítottam, majd egy serpenyőben a vajon kissé megbarnítottam.

A szalonnát kis kockákra vágtam, ugyanígy tettem a füstölt combbal is. A szalonna zsírját kiolvasztottam, erre rádobtam a füstölt húst és együtt pirítottam őket. Hozzáadtam a megpuhult, leszűrt borsót, a szintén leszűrt konzerv kukoricát és a gombát is. Összekevertem, sóval, borssal ízesítettem és fedő alatt kb. 10 percig pároltam.

A tejfölben elkevertem az zúzott fokhagymákat és a petrezselymet, majd a sonkás zöldségekre öntöttem. Időnként megkeverve összeforraltam a szószt.

Makarónival, forrón tálaltam. Nagyon finom és laktató.

Sonkás franciasaláta alagút

Előre is elnézést kérek, de nem készítettünk túl sok képet erről a szépségről. Anyu találta a receptjét - itt - és apukámmal közösen meg is valósították szilveszterre. A receptből két őzgerincnyi alagút lett és az egyik hozzánk került. Mi annyira izgultunk, hogy szépen ki lehessen borítani a formából, hogy amikor ez sikerült, gyorsan csináltunk róla pár képet, utána pedig amikor felvágtuk, már olyan éhesek voltunk, hogy elfeledkeztünk a fotókról.


Nagyon fontos, hogy legalább egy éjszakát pihennie, dermednie kell a hűtőben, így a tálalás előtti napon érdemes elkészíteni. Anyuék nagyjából a recept szerint jártak el, de nem flakonos, "gyári" majonézt használtak, hanem saját készítésűt.

Hozzávalók:
- 24 szelet sonka (lehetőleg szögletes)
- 1 kg franciasaláta alap
- 1 konzerv csemegekukorica
- 3 nagyobb savanyú uborka
- 10 db tojás
- 4 tojás sárgája
- 4 dl olaj
- 4 kávéskanál citromlé
- só, bors
- 1 nagy doboz (kb. 375 - 400 g) tejföl
- 1-2 evőkanál mustár, ízlés szerint
- 1,5 dl víz + fél leveskocka vagy 1,5 dl húsleves
- 2 tasak 12 g-os zselatin
- csipetnyi porcukor


A 10 db tojást keményre főzzük, megtisztítjuk.

A franciasaláta alapot enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük és félretesszük hűlni.

1,5 dl vizet a fél leveskockával (vagy a 1,5 dl húslevest) és a zselatinnal összeforraljuk majd ezt is kihűtjük, szobahőmérsékletűre.

Közben elkészítjük a majonézt. Ennek módjáról a korhelysaláta receptjénél írtam már, de most egy picit módosult, mert több mustárt és több tejfölt kellett hozzáadni.

Tehát:
Robotgép segítéségével a szobahőmérsékletű tojások sárgájába lassan csurgatva, szinte cseppenként belekeverjük a szobahőmérsékletű olajat. Citromlével, sóval, borssal, porcukorral ízesítjük. Végül hozzáadjuk a nagy doboz tejfölt és ízlés szerint mustárt és a zselatinos húslevest. Alaposan összedolgozzuk.

A kihűlt franciasaláta alaphoz hozzáöntjük az egy doboznyi kukoricát és a felaprított uborkákat. Összekeverjük a majonézzel.

Két őzgerinc formát kibélelünk folpack-kal - úgy, hogy a folpack végei jóval túllógjanak a forma szélén -, és beterítjük sonkaszeletekkel. Figyeljünk oda, hogy ha egy sonkaszelet nem éri át a formát, vagyis többet kell használnunk ehhez, akkor ne egymás mellé fektessük, hanem legyen átfedés.
A mélyedést ezután félig megtöltjük franciasalátával, beleteszünk 5 db tojást, majd feltöltjük újabb adag franciasalátával. A tetejét befedjük sonkával és betakarjuk a folpack lelógó szélével.

Ezt megismételjük a másik őzgerinc formával is. Ezután mehetnek a hűtőbe dermedni.

Másnap - ha mindent jól csináltunk - kiborítjuk a formából az alagutat és ilyen szépen meg kell állnia:


Bevallom, én a kiborítás előtt nagyon féltem, hogy szét fog esni, de végül úgy állt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egész szépen lehetett szeletelni és nagyon finom volt. Jól passzolt a fasírtgolyókhoz, amit Niki barátnőnk készített, a mi majonézes krumplisalátánkhoz és a tormakrémes sonkatekercshez. El is gondolkodtunk rajta, hogy vajon ezek a hidegtálas dolgok miért mindig csak szilveszterkor jutnak eszünkbe?

Ez meg az

A napokban megint sokat gondolkodtam rajta, hogy minek nekem ez a blog? Kicsit el voltam akkor keseredve, mert egymás után nem sikerültek a dolgok, és nagyon utálok kaját kidobni. Aztán meg elég sok időt vesz el, receptkeresés, fotózás, írás - néha nagyon sajnálom rá ezt az időt, meg a pénzt is a sok kísérletezésre. Egyik ilyen totális kudarc volt a zöldborsófőzelék.

Gondolhatjátok, hogy elment az eszem, hogy egy sima zöldborsófőzeléket akartam feltenni a blogba, de én igenis, még sosem csináltam. Nem szeretem ugyanis a borsót, és nem tudtam, hogy Toma hogy áll hozzá, azt gondoltam, mivel ez egy édeskés főzi, meg lehet vele etetni egy jó fűszeres fasírt mellé. Rákerestem a készítésre az interneten, és mindjárt kétfélét is találtam, egy rántással készülőt, és egy habarásost. A másodikat választottam.

A mirelit zöldborsót egy kis vajon megpároltam, megszórtam liszttel és petrezselyemmel, felöntöttem tejjel és kész. Az öt fasírthoz kábé öt szem borsót evett a gyerek, így hát ment a főzelék a kutyáknak, remélem nekik legalább ízleni fog.

Másik nagyon elkeserítő harcom a DNK kenyerekkel folyik már évek óta. Bár Csincsilla hétről hétre süti feszt, és Bea is sikeresen túlvan rajta, nekem még sosem sikerült, pedig a sütőtanfolyamon is érintettük ezt a témát, és olyan egyszerűnek tűnt ott! Egyébként alapproblémám ezzel a DNK-val, hogy sosem tudom előre, hogy mit fogok csinálni egy óra múlva, nemhogy 12 óra múlva, ezért most Piszke turbó kenyérkéjének a receptjét választottam. A recept ott áttanulmányozható.

Kétszer próbálkoztam meg ezzel is, és bár első alkalommal külsőre kifogástalan lett, de belül mintha nyers maradt volna, ennek ellenére Toma felfalta majdnem mind a kettőt egy ültő helyében, mert annyira jó íze volt, emlékeztetett azokra a kenyerekre, amit apukám hozott Ceglédről (A Ceglédi Kenyér) sok-sok évvel ezelőtt. Ez félsiker. Másodszorra tökélyre akartam vinni, de azt meg olyan mértékben elrontottam, hogy kihűlés után azonnal ki kellett dobnom. Persze én voltam a hibás, nem a recept, mert úgy belemerültem a könyvbembe, hogy a kelesztési időt 1 órával meghosszabbítottam, ez természetesen annyira nem tett jót neki, hogy másodszor már meg se kelt.

Nagy reményeket fűztem a csipkebogyó-bonbonhoz is, amit a Csincsillától kapott isteni hecsedliből akartam elkészíteni.

"A csipkebogyóból készült gyümölcsvelőt jól keverjük össze kétszeres mennyiségű porcukorral és főzzük pár percig óvatosan, nehogy leégjen. Terítsük el a masszát egy enyhén kivajazott sütőlapon, vagy tepsiben és szárítsuk meg a sütőben, ( 80 C-on) vagy a fűtőtesten. Ezután vágjuk fel kisebb darabokra, forgassuk meg a darabokat barnacukorban és tegyük egy jól záródó dobozba, vagy üvegbe. Kellemes nyalánkság. Tea ízesítésére is kiváló!"

Első olvasásra egyszerűnek is tűnik, és Csincsilla megpróbáltatásait elkerülendő, gondoltam én nem a tűzhelyen fogom kevergetni, hanem mikróban forralom ameddig jól be nem sűrűsödik. Ki is öntöttem a kis üveg lekváromat egy tálkába, hozzáadtam a porcukrot, és betettem 1 percre. Itt még nem is történt semmi baj, de a második egy percesnél felforrt, kifutott és ragadt az egész mikró tőle. Amikor átemeltem a mosogatóhoz, persze lecsöpögött, mondanom se kell perceken belül ragadt az egész konyha. Jó, akkor kiöntöm egy sütőpapírral borított tepsire és sütőben fogom szárítani, míg birsalmasajt-keménységű nem lesz. Három napig minden szabadidőmben 100 fokon szárítottam légkeveréssel, de csak a széléből kábé 5 mm vált viszonylag vágható keménységűvé, a többi továbbra is folyt. Ekkor adtam fel, most szegényt már csak egy süti tésztájába tudom elhasználni.

Ezen, és még más, most eszembe se jutó elkeserítő kudarcok után gondoltam úgy, hogy most megint kicsit szünetelek, de amikor valami alapanyagomhoz, vagy egy vendég fogadásához kerestem sütireceptet, sok-sok új étel került megint a listámra. Ezek:

- Szélforgók

- Banános tekercs

- Epres-fehércsokis panna cotta (Stahl)

- Ribizlis-grízes (Piszke)

- Grízkocka

- Sült cukkíni

- Burgonyás töltött lepény (hát, ez nem volt annyira sikeres, legalábbis nálam)

- Mandulás pulykamell

- Narancsos karamellpuding

- Narancstorta

- Csokis pavlova (nagyon finom lett, ez lesz a karácsonyi desszertünk is!)

- Mazsolás forralt bor

- Sáfrányos rizottó aszalt paradicsommal és gorgonzolával

- Kakaós kuglóf

Fentiek közül néhányat már sikeresen elkészítettem, ami továbblendített alkotói válságomon :-), a többivel jelentkezem még. Kicsit talán ritkábban, mert blogszerzőtársaim közelmúltban publikált receptjeit is ki akarom próbálni. Igaz, nagyrészt édességek maradtak a listán, de esetleg szavazhattok rá, melyikkel folytassam.

Zöldborsós-ricottás batyu

Amíg várom Mazsolino receptjeit a sütijeiről, addig megmutatom, mit készített apu abból a ricottából, amit anyukám véletlenül tehéntúró helyett vásárolt egy másik süteményhez. Ez a zöldborsós batyu lett a vészmegoldás, de annyira finomra sikerült, hogy biztosan meg kell még ismételnie apunak valamikor a közeljövőben.

Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg hideg vaj
- 35 dkg liszt
- kevés só
- 1 tojás

A töltelékhez:
- 5 dkg vaj
- 1 fej hagyma apróra vágva
- 20 dkg zöldborsó
- 10 dkg sonka kockára vágva
- 25 dkg ricotta
- só, bors

A hideg vajat morzsoljuk el a liszttel, kevés sóval. Adjunk hozzá kb. 4-5 evőkanál vizet és gyúrjuk tésztává. (Vigyázat! A tojást ne gyúrjuk hozzá, apukám véletlenül megtette.) Formázzunk belőle cipót, csomagoljuk folpackba és tegyük a hűtőbe amíg elkészítjük a tölteléket.

Egy serpenyőben olvasszuk fel az 5 dkg vajat, adjuk hozzá a hagymát és pároljuk üvegesre. Ezután keverjük bele a borsót. Néhány percig fedő alatt pároljuk-puhítjuk, majd hozzáadjuk a sonkát is pár perc alatt összefőzzük. Végül a ricottát is hozzákavarjuk, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk és levesszük a tűzről. A tölteléket langyosra hűtjük.

A tésztát kb. fél centi vastagságúra nyújtjuk. Egy pohár segítségével köröket szúrunk ki belőle, a töltelékből a közepükre halmozunk. A felvert tojással bekenjük a körök széleit és félbehajtjuk, batyukat formázunk belőle. Ujjunkkal jól összenyomjuk a széleket, nehogy sütés közben kifolyjon a töltelék.

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a batyukat és a tetejüket is megkenjük felvert tojással. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt aranybarnára sütjük.

Az apró batyuk mellé apu sütött nekünk egy nagyobbacskát is, amit Imivel megfeleztünk. A sütés utáni napon ettük, ekkor a tésztája már egy picit száraznak tűnt. Valószínűleg a tojás nélkül omlósabb, puhább lett volna. Az íze azonban még ekkor is nagyon finom volt!

Csirkemájas rizottó

Ez az az étel, amiről nem tudok nyilatkozni, hogy milyen lett... ugyanis én nem szeretem a csirkemájat. Én csak megfőztem, Imi kérésére. Neki viszont ízlett, ahogy észrevettem, hiszen egy nagy jénai tállal megevett egyedül. Igaz, nem egyszerre...:)

Hozzávalók:
- 50 dkg csirkemáj
- 30 dkg rizs
- 50 dkg borsó, sárgarépa vegyesen
- 10 dkg reszelt sajt
- vöröshagyma
- ételízesítő / só, bors
- olaj


A csirkemájat felcsíkoztam, a hagymát felaprítottam és olajon megpirítottam. Hozzáadtam a májat és felöntöttem egy kevés vízzel. Ételízesítővel és borssal fűszereztem. Fedő alatt puhára pároltam.

Közben a sárgarépát megtisztítottam, kis kockákra vágtam és a mirelit zöldborsóval együtt kevés sós vízben félpuhára főztem, majd leszűrtem.

A rizst olajon üvegesre pirítottam, felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, ételízesítővel megszórtam és készre pároltam.

A májat még forrón összeforgattam a 10 dkg reszelt sajttal, majd belekevertem a rizsbe a zöldségekkel együtt. Kiolajozott jénai tálba simítottam és 200 fokon negyed óra alatt összesütöttem.

Tálaláskor helyes kis gombócokat lehet formázni belőle.

Kíváncsi vagyok, Imi mit fog enni Kijevben, ugyanis ma elindult Edvárd barátjával együtt egy néhány napos utazásra. Vonattal érkeznek Kijevbe valamikor holnap délután (már a vonaton ülnek), de a fő úticéljuk a csernobili atomerőmű és Pripjaty város látogatása. Erre elvileg a szombati napon kerül sor és vasárnap este érkeznek haza. Az élménybeszámolót majd olvashatjuk Imi blogján, ahonnan a következőket idézem:

"..... (történt) 1986 áprilisában Csernobilban egy rosszul sikerült üzemviteli kísérlet (teszt). Ami sajnálatos módon emberi mulasztások folyományaképpen, a világ egyik legnagyobb természeti katasztrófájává lett....

.....A katasztrófa 20 éves évfordulóján egy magyar tudóscsoport kiutazott a helyszínre és ott méréseket hajtottak végre, feltérképezvén a Zóna ( a Zóna egy 30km-es sugarú elzárt terület a kasztrófa helyszíne körül) beli állapotokat. A kutatás eredménye, hogy a Zóna nagy részében tartózkodás nem ártalmas az egészségre, kivéve a vörös erőt ami a Zóna legveszélyesebb része. A lényeg: a tudósokat egy heti tartózkodásuk alatt annyi háttérsugárzás érte, mintha elmentek volna itthon egy röntgen vizsgálatra....

....Csernobilban a 4. blokkban történt a katasztrófa, abban az időben épült egy ötös és egy hatos blokk is,de azok munkálatai abbamaradtak a történtek miatt. Kevesen tudják, hogy a hármas blokk a katasztrófa után is működött, egészen 2000 decemberéig.....

...Pripjaty városa az erőmű dolgozóinak és azok családjának épült. Akkoriban egy fiatal, modern város volt, sokkal több lehetőséggel, jobb ellátottsággal mint akkoriban a keleti blokk Ukrán része a Szovjetunióban. Ez a település ma már szellemváros. Részben visszafoglalta a természet, részben tönkretették a fosztogatók..."

Zöldborsós sertésszelet

Hét végén hónap végi spórolós napokat tartottam, ami azt jelenti, hogy körülnéztem a hűtőben, mélyhűtőben, miből milyen ebédet lehetne főzni minimális hozzávaló vásárlással. A mélyhűtő húsos rekeszében megláttam a csirkecombok mellett 6 szelet karajt, amiről már azt sem tudtam, mikor vettem. Úgy gondoltam, itt az ideje a felhasználásnak. Eszembe jutott egy régen készített étel, a zöldborsós sertésszelet. Ennek is a Horváth Ilona-féle szakácskönyvben lehet megtalálni az eredeti receptjét, amin én szokás szerint kisebb-nagyobb alakításokat végeztem. Gondolatban átfutottam a hozzávalókon és elégedetten állapítottam meg, hogy csak tejfölt kell vennem.


Hozzávalók:
- sertéshús (karaj vagy comb szelet)
- zöldborsó
- hagyma
- liszt
- pirospaprika
- só, bors
- tejföl
- olaj
- petrezselyem

A hússzeleteket vékonyra kiklopfoltam, mindkét oldalukat sóztam-borsoztam, lisztbe forgattam. Egy lábasban kevés olajat hevítettem és a húsokat 2-2 szeletenként szintén mindkét oldalukon fehéredésig sütöttem, majd kiemeltem az olajból.

Így néztek ki:

A hagymát felkockáztam, beledobtam az olajba és megpároltam. Félrehúztam a lábast a tűzről, a hagymát megszórtam pirospaprikával és még egy kis liszttel, jól összekevertem. Visszahúztam az edényt a tűz fölé, belehelyeztem a hússzeleteket és felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Fedő alatt pároltam-főztem.

Eközben egy másik edényben egy kevés vízzel a mirelit zöldborsót pároltam puhára.

Amint a hús megpuhult (utóbb kiderült, hogy sajnos mégsem teljesen), hozzákevertem a borsót, az apróra vágott petrezselymet és két evőkanálnyi tejfölt. (Ha szükséges, sózzuk még.) Még egyet forraltam rajta és már lehetett is tálalni.

Krumplipürét és tarhonyát készítettem mellé.

Horváth Ilona nem ír hozzá hagymát, pirospaprikát, borsot és tejfölt. Legelőször úgy készítettem. Finomnak találtam de túl natúr ízűnek, ezért legközelebb már ezekkel az "alkatrészekkel" főztem meg.

Az íze finom lett most is, de a hús sajnos nem puhult meg eléggé, ezért az elrontotta az összhatást. :(

Pulykaleves

Ismét egy húsos-zöldséges, laktató leves anyuéktól. Saját bevallásuk szerint leginkább a tavaszi tyúkhúsleveshez hasonlít, csak jóval egyszerűbb, gyorsabb az elkészítése. A képek alapján én is úgy látom, hogy hasonlít. Sajnos nem tudtam megkóstolni, de egyszer biztosan elkészítem. Régebben nem szerettem a húslevest, sőt a paradicsomlevesen kívül semmilyen levest nem kedveltem - talán írtam már - de mostanában egyre inkább leveses vagyok. Nagymamám mondta mindig amikor gyerek voltam, hogy "figyeld meg, eljön az idő, amikor kívánni fogod a levest". Igaza volt, az öregek tudnak valamit. :)


Hozzávalók:
- vegyes pulykahús (anyuék csak pulykamellet használtak)
- sárgarépa
- zöldborsó
- fehérrépa
- hagyma
- petrezselyem
- zöldbab
- tészta
- só, bors


A húst megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk és kevés olajon pár percig pirítjuk-sütjük. Ezután felengedjük vízzel, hozzáadjuk a megtisztított, félbevágott hagymát. Beleszórjuk a felaprított petrezselyem felét, sózzuk, borsozzuk és addig főzzük amíg a hús félig megpuhul.
Közben megtisztítjuk, felkarikázzuk a kétféle répát. Ha friss zöldbabból készítjük, akkor azt is feldaraboljuk.
Amint a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a répát, zöldbabot, borsót és készre főzzük. A végén kiemeljük belőle a hagymát és belekeverjük a maradék petrezselymet.


Ha valaki tésztával szereti a leveseket, külön főzhet, külön kínálhat hozzá. Szerintem anélkül is elég laktató lehet ez a leves.

Alföldi gombócleves

Ez a leves tulajdonképpen Bee nyírségi gombóclevesének testvére, vagyis a lényegesen gyorsabb, egyszerűbb, Mazsolino szerint kevésbé finom változata. Mindenesetre felteszem ennek is a receptjét, ki tudja kinek melyik a szimpatikus. :)


Hozzávalók:
- 20 dkg borjúhús,
- 20-30 dkg borjúcsont,
- 2-2 sárga- és fehérrépa,
- 1 zellerszár,
- 10 dkg csiperkegomba,
- 10 dkg zöldborsó,
- 1 vöröshagyma,
- 1 dl tejszín,
- 3 evőkanál liszt,
- kevés olaj,
- só, bors,
- 1 citrom
A gombóchoz:
- 20 dkg főtt burgonya,
- 5 evőkanál liszt,
- 1 tojás,
- 2 evőkanál petrezselyem,
- só, bors


A borjúhúst kockára vágjuk, és a borjúcsonttal feltesszük főni. A répákat, a gombát megtisztítjuk, felaprítjuk és a borsóval, zellerszárral együtt a leveshez adjuk.
Amint megfőtt a hús és a zöldség, a csontot kiemeljük a levesből. Az olajból és az apróra vágott vöröshagymából a liszttel világos rántást készítünk, belekeverjük a tejszínt és a leveshez adjuk, majd sózzuk, borsozzuk. A citromot félbevágjuk és egyik felét belecsavarjuk a levesbe.

A krumplit megfőzzük, majd áttörjük és kihűtjük. Összekeverjük liszttel és a tojással. A petrezselymet apróra vágva hozzáadjuk (anyuéknál ez kimaradt), sózzuk és borsozzuk.
Kis gombócokat formálunk belőle, forró vízben kifőzzük és a levesben tálaljuk.


Sajnos én nem kóstoltam ezt a levest, de ránézésre nem lehetett rossz. Bee levesétől még abban is eltér, hogy az övében nincs citrom, ebben pedig van, és ez kicsit pikánssá teszi az ízét.

Olyan érdekes, hogy szilveszter előtt soha nem hallottam még erről a gombóclevesről, most pedig rövid időn belül két félét is láthattam.

Hajdina zöldségekkel

Ilyenkor, januárban általában kitör rajtam az étkezzünk egészségesebben őrület. Beszerzek mindenféle furcsa lisztet és gabonát, ezt-azt, aztán vagy megesszük, vagy kidobom, amikor megmolyosodott. Hagyományosan be szoktam szerezni egy-két zacskó kölest, barna rizst, hajdinát, ízlik is, meg a tudat is felemelő, aztán mégis hajlamos vagyok megfeledkezni róluk.
De most még január van, szóval akkor hajdina. Kezdetként.
A hajdina(pohánka) nagyon egészséges, lásd pl. itt vagy itt vagy itt. Gluténmentes, tehát a lisztérzékenyek is fogyaszthatják. A barna hajdinának tényleg van némi furcsa, markáns íze, ami sokaknak nem ízlik (ámbár állítólag többszöri átmosással ez megszüntethető, én még nem próbáltam). De kapható a világos változat is, annak tényleg nincs mellékíze, nagyjából a tarhonyára vagy rizsre hasonlít. Szóval érdemes ezzel kezdeni.
Én nem szoktam beáztatni előre. Nagyjából úgy bánok vele, mint a rizzsel, csak nem teszek alá zsiradékot. Picit megmosom, és kétszeres mennyiségű vízzel, némi sóval, esetleg biovegetával felteszem főni. Fedő alatt addig főzöm, amíg felszívja a vizet, utána letakarom egy konyharuhával egy fél órára, és azalatt teljesen megpuhul.
Mindenféle vegyes párolt zöldséggel összekeverve remek köret, de egy tojással, tartalmasabb salátával vagy sajttal magában is komplett étkezés.
Most egy másik libazsíron karikára vágott lila hagymát pároltam némi apróra vágott zeller társaságában, és amikor már puha volt, hozzáöntöttem néhány marék fagyasztott borsót és kukoricát. Meg egy kis fehérbort, sót, borsot, és puhára pároltam az egészet, ezt kevertem össze a megpuhult hajdinával. Finom és egészséges.

Nyírségi gombócleves

Ahogy már említettem az egyik bejegyzésemben, a szilveszteri menünk nagyon bőséges volt, mindenki megtalálta a maga ízlésének megfelelő ételt, hála a társaságunk lánytagjainak, akik kivétel nélkül konyhaszolgálatba álltak és készültek ezzel-azzal.

Levesből kétféle is terítékre került. A Blandi által készített virslis lencselevest éjfél után kóstoltuk meg, míg egyik kedves házigazdánk Bee nyírségi gombóclevesével indítottuk az estét. Ezt szeretném most bemutatni, mert Bee a héten átküldte nekem a receptjét.


Fogalmam sincs, Bee kitől tanulta ezt a levest, hiszen a Nyírséggel éppen ellenkező irányból, Halásziból (Győr-Moson-Sopron megye) származik. :)

Itt látható, hogy nem kis adaggal várt minket:


Ugyanaz az elmélyült levesre koncentrálás az asztal túloldaláról fényképezve:


Ráadásul Bee még arra is figyelt, hogy házilag sütött kenyeret kínáljon az ételek mellé:


A leves hozzávalói:
- 30 dkg marha comb vagy nyak
- 30 dkg sertés comb
- 30 dkg nyers angolszalonna
- 1 fej vöröshagyma
- fél zacskó mirelit fejtettbab
- fél zacskó mirelit borsó
- fél zacskó mirelit zöldbab
- 20 dkg gomba darabolva
- 1 db tv paprika
- paradicsomlé
- húsleves kocka
- tejföl
- só, bors
- liszt (a rántáshoz)
- olaj vagy zsír (a rántáshoz)
- a gombóchoz: krumplis tészta (amből szilvásgombócot is lehet készíteni)

Természetesen a mirelit zöldségeket idényben lehet helyettesíteni friss zöldséggel, a húsleveskockát csontlével, ki hogyan szereti.



Az angol szalonna zsírját kiolvasztjuk, ezen megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Erre rádobjuk a kis kockára vágott húsokat, összeforgatjuk, összepirítjuk, majd felengedjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk a végén. Ízesítjük két egész húsleves kockával (csontlével) sóval, borssal, apró kockára vágott tv paprikával, paradicsomlével - ízlés szerint. Ha a hús félig megfőtt akkor adjuk hozzá a zöldségeket. Amint minden megpuhult, egy fehér (pirospaprika nélküli) rántással besűrítjük és beledobjuk a krumplis gombócokat. Ahogy a gombócok feljönnek a leves tetejére, belekeverünk két evőkanál tejfölt, még egyszer összeforraljuk és kész.
Bár Bee nem írta, szerintem petrezselyemmel fűszerezhetjük.

A krumplis gombócok tésztájához itt vagy itt lehet megtalálni a receptet. Természetesen a leveshez jóval kevesebb krumpliból készítsük! Ha esetleg sok lett a tészta, mákos nudlit lehet főzni a maradékból.

Annyira finom volt, hogy tesóm kétszer is szedett egymás után és még a nekik elcsomagolt maradékból is evett. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb dicséret Bee-nek, mert Mazsolino nem szereti pl. a gombát és a babot. (Bár zárójelben megjegyzem, mostanában furcsaságok történnek, hiszen apu bableveséből is kétszer vagy háromszor evett.)