Héjában főtt/sült krumpli zöldfűszeres tejföllel - és bringatúra Nagymarosra

Hát jó, egy ilyen ebéddel vagy vacsorával a hasadban nem nagyon bírsz eltekerni Nagymarosra, és mi sem csak így magában ettük, ezt bevallom. De amint hazaértem, megismételtem, és így önmagában is eszméletlen finom és a legjobb, hogy annyira egyszerű elkészíteni. És nekem most annyira furcsa, hogy ez a nagymarosi bringatúra Olgi telkére, és a finom sütögetés már egy hete volt. Azaz múlt kedden mentünk, és csütörtökön jöttünk haza. 

Hirtelen nem is tudom hol kezdjem a beszámolót, mert annyi élmény volt: életemben először láttam világító-repülő szentjánosbogarat, mindjárt három darabot is, nagyon közelről láttam őzikét, sütögettünk parázson, amit imádok, és nagyon sokat bicikliztünk, amit szintén. Voltunk Gödön a Rétesházban, Zebegényben a Mókus kocsmában, itt érdekes helyiekkel találkoztunk, de vacsorázni nem tudtunk egyik faluban sem (Nagymaros, Zebegény, Szob). Vácon vettem új ágyterítőt a Jyskben. Nem égtem le a napon, pedig a harmadik nap már képtelen voltam bekenni magam azzal a ragaccsal. Már majdnem itthon voltam, amikor észrevettem, hogy elhagytam az új ágyterítőt, de szerencsére csak itt a közelben vettem át Olgitól, szóval nem kellett nagyon messze keresni. Olgi olyan rendes volt, ő rohant vissza érte, addig én meg letekertem a fogaskerekekről az elszakadt gumipókot. Kaland, kaland és kaland! 

A sütögetés: vittünk magunkkal hűtőtáskában a mélyhűtőből frissen elővett joghurtos-őrölt köményes pácolt csirkemellet, ez ki se tudott olvadni teljesen Nagymarosig; sütöttünk mellé cukkiniszeleteket, édesköményszeleteket, hagymakarikákat és héjában főtt krumplit is. Ehhez a krumplihoz csinálta Olgi ezt a zöldfűszeres tejfölt, amit itthon megpróbáltam előállítani. Persze nem lett ugyanolyan jó, mert a frissen szedett fűszereknek egész más, sokkal intenzívebb az aromája, ráadásul a szárakra ha ráharapok, akkor csak úgy pattan szét a számban, árasztva a finom ízeket. Olgi ezeket szedte a kertben: sok petrezselyem, kapor (amiről most tudtam meg, hogy mégis szeretem és erre Csincsilla azt mondaná, hogy elértem az érettségnek ezt a fokát végre), snidling, fokhagymaszár. Ezeket összehajtogatta olyan 6-7 cm-esre, szorosan a markába fogta és ollóval egy mélytányérba aprította. Az itthoni ismétléskor nekem ennyi lett:

A nyaralás alatt háromszor csinált ilyen öntetet Olgi, és mind a háromszor mást tett a fűszerekre: első nap 1 evőkanálnyi majonézt és egy kis dobozka tejfölt, második nap ebédnél egy tejföl volt és egy kis joghurt, az esti harmadik evésnél tejföl + görög joghurt + valamilyen krémsajt. Mind a három nagyon finom volt. (Következő utunknál füstölt sajtot is reszelt a tejfölbe, annyira jó volt az is!) Én egy kis doboz tejfölt és egy evőkanál joghurtot használtam, a joghurtot csak azért, hogy folyékonyabb legyen a cucc:

Egy kis sóval és fehérborssal fűszereztem, Olginál csak azért nem került rá bors, mert elfogyott. Jól összekevertem és így hidegen mehetett a forró krumplira. A krumplit lehet félbevágni vagy egy pohár aljával összetörni. Olgi egy kanállal folyamatosan kevergette a forró puha krumplit az öntettel, és így ette ki a héjából. Ez is jó módszer. 

Úgy lenne a legjobb, ha a főzés után a pohár aljával vagy valami mással összetöröm a krumplit, és azt még úgy, olyan rusztikus darabos állapotában meggrillezem. De nem tettem, mert nagyon melegem volt, és egyébként így is nagyon finom volt. És lehetne a tetejére szórni ropogósra sütött baconszalonna-kockákat is ... sooook szalonnát. Akartam is, csak elfelejtettem.

A bringatúra: kedden mentünk és csütörtökön jöttünk haza. Összesen 128,753 km-t tekertünk.

Első nap Vácig tekertünk, ez 36,712 km volt. (Tesóm kedvéért lemértem, hogy ezt a távot 2 óra 30 perc alatt tettük meg, és alig van emelkedő, az se nagy.) Vácon felültünk a vonatra és azzal mentünk Nagymarosra. Ott bevásároltunk a boltban, majd a telken megküzdöttünk a függőágyak fellógatásával és a szúnyogokkal, és végül kezdődhetett a sütögetés.

A kedd esti vacsink

Második nap Nagymarosról indultunk este 7 körül, hogy vacsorázzunk Zebegényben, de a Vasparipa, ami egy isteni hely volt még kb. 10 éve, most végleg bezárt, és a mellette lévő hely se volt nyitva, csak a Mókus Söröző. Ez nem volt annyira szimpatikus, úgyhogy továbbmentünk Szobra, hogy ott egy pizzériában együnk, ami 10-ig tart nyitva. De odaérve kiderült, hogy ez ugyanolyan hely, mint a Mókus, és ugyanazok a figurák ülnek a teraszon. Ide se ültünk be, mert ez se tetszett, úgyhogy gyorsan visszafordultunk, hátha kapunk enni a Zebegény és Szob között útközben látott bringás helyen. De ott azt mondták, hogy már zárva vannak, úgyhogy visszajöttünk a Mókusba, de ekkor már jó sötét volt, és izgi volt a tekerés. A Mókusban természetesen étel nem volt, csak ital. Hát jó, akkor rendeltünk két hosszúlépést, és szépen elővettük és megettük az esti borozáshoz vásárolt chipset és olajbogyót, és aztán hazamentünk. Közben hallgattuk a kocsmai beszélgetéseket a foci EB-ről, és köszöngettünk a távozóknak, mert mindenki elköszönt tőlünk is. Ez annyira érdekes volt, és nagyon tetszett. Ezen a napon 34,398 km-t mentünk.

Ilyen szép erdős részeken lehet menni, ahol még nem vágták ki a fákat egy építkezés miatt 

(a Mészáros és Mészáros nevű cég épít valamit)

Harmadik nap úgy terveztük, hogy reggel 7-kor indulunk haza, de 11 óra lett belőle. (Egy nyaralóból nem lehet csak úgy elindulni, annyi tennivaló van. Meggondolandó, hogy legyen-e nekem is nyaralóm, kell-e nekem ez a sok feladat...) Vácig terveztünk tekerni, hogy ott ebédelünk, felülünk a vonatra és jövünk haza. Aztán ott egy KFC-ben ettünk, és mellette a Jyskben megvettük az ágytakarót, és nem szálltunk fel a vonatra, hanem végigbringáztuk a hazautat. 57,643 km volt ez a nap, és rettenetesen elfáradtam. De annyira jó volt! Olgi már az ismétlésről beszél, és én is ezt szeretném. Csak a szúnyogcsípéseim és a feltört kislábujjaim, és egyéb alkatrészeim gyógyuljanak meg, és mehetünk.

Naplemente Zebegény és Szob között

Közben Mazsi halad a cicafuttatóval, amit az erkélyre épít, hogy Penny ne legyen depressziós. Itt ígértem, hogy majd mutatom, ahogy készül, úgyhogy most jöhetnek a fázisfotók. Tehát, ez itt a tervrajz, ezzel kezdődött minden:

Aztán a tartóelemek megvásárlása, méretre vágása és pácolása következett:

Az alapok elkészültek:

A meósok ellenőrzik az első fázis munkálatait:

Folytatódik az építkezés, és jelenleg itt tartunk:

Mivel ez egy kétszintes cicakifutó lesz, még folytatom a munkanaplót. A képen épp egy elégedett és egy kíváncsi meós látható. 

Kaporolaj

Négyen vagyunk a szűk családban, ebből DT-sal ketten imádjuk, pici gyerekeink meg utálják a kaprot. Kompromisszumos megoldásként néha csinálok egy üveg kaporolajat. Majdnem olyan jó vele minden, mintha belefőzném az ételbe, de így nem kell kétfelé főzni. És mindenki azt eszik, amit szeret.
Tehát fogok egy-két-három nagy csokor kaprot, felaprítom. Felforrósítok mondjuk fél deci olívaolajat, és kicsit megfuttatom benne a kaprot. Úgy egy-két percig. Aztán áttöltöm a jó sűrű cuccot egy kis üvegbe, és ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Ott nyilván sokáig elállna, ha nem ennénk meg. Nagyon tömény, max. egy kávéskanálnyi kell belőle egy adag kakukkfüves marhához, mondjuk. De isteni lecsóba, cukkiniraguba, halkrémbe, egyáltalán szinte bármibe. Így aztán hamar fogy. Napi cuki meg nincs, mert már volt.

Kapros káposztasaláta

Van egy kedvenc zöldségesünk, én is szeretem, de DT egyenesen rajong érte. Amit D.N. mond, azt a szentírás. Mert nem csak frankó zöldségei vannak, hanem sok egyszerű és nagyon jó receptje is, amit szívesen megoszt a vevőkkel, de főleg DT-sal. Ez a recept is tőle származik, szerintem zseniális. Nincs mese sem, csak egy rövid recept, mert annyira finom és annyira egyszerű, és annyira szezonja van. Addiktív.

Hozzávalók:
1 fej friss káposzta
2 nagy csokor kapor
1 kis pohár joghurt
só


Vékonyan felcsíkozzuk a káposztát, besózzuk, hagyjuk így állni egy jó tíz percet. Utána gyengéden kinyomkodjuk, összekeverjük a joghurttal és a felaprított kaporral. Aztán jól megesszük. Ha még van idő az álltatásra, akkor még finomabb lesz közben.

Lecsó, kicsit másként

Igen, tudom, hogy nem egy modellalkat, de hát ez van.Fénykép nélkül nincs kaja. Cukibb fotóra pedig sem energiám, sem időm (szörnyen éhes voltam). Azért tuti ez a lecsó, mert minden maradékot elnyel, villámgyors, és ráadásul még kapor is van benne.
Szóval az úgy van, hogy nálunk tuti mindig marad egy darab sült hús, ha sokat csinálok, ha keveset. Valahogy az utolsó sosem kell senkinek. Remek hasznosítási módja, ha beletömöm a négylábúakba, de időnként elhappolom előlük, mint például most is. Ha jól emlékszem, csirkecomb volt lánykorában. Kifiléztem az árvát, és csíkokra vágtam. Icipici zsiradékkal átpirítottam egy serpenyőben. Közben egy vöröshagymát felvágtam úgy átában-botában, ugyenezt csináltam vagy két kisebb paprikával. Ezeket egyszerre dobtam rá a husira, és fedő nélkül jó nagy lángon pirítottam, néha persze meg is kevertem. Utálom a szétmállott lecsószerű dolgot, tehát csak addig csináltam, amíg épp csak átpárolódtak, de még jó ropogósak maradtak. Ekkor ment hozzá a darabokra vágott paradicsom, ezzel tényleg már csak egy-két percig rotyogtattam, hogy épp csak a nyerssége tűnjön el. (Ha úrinő lettem volna, akkor meg is hámoztam volna, de mint már említettem, szörnyen éhes voltam.) Ekkor már mehetett rá só meg bors. Közben felvertem egy-két tojást, belekevertem a nagy csokor felvágott kaprot, ráöntöttem, és megsütöttem. És jól megettem. Legalábbis a nagy részét, nehéz volt abbahagyni, pedig ez igazából két adag.
Iszonyat hamar kész van, nem több idő egy rántottánál, és hát azért mégiscsak egy lecsó:) Hús nélkül is működik, természetesen.

Napi cukinak meg lubickoló Zsuzsi. Voltunk lent hétvégén a barátainkkal Tésán. Volt sok mulatság, többek között Ipolyban pancsolás, a csodálatos tésai gátnál.

 Egy kis bot után úszkálás-szaladgálás.

 Aztán meg törülközés, napozás.

Aztán elmentek a vendégek, meg a finom meleg is. Helyette jött az özönvíz.

Így aztán becsomagoltunk, becuccoltunk a kocsiba, és az esőszünetben szépen hazacsónakáztunk.

Tök, sajtos fehérmártásban

Hát, olyan semmi különös, de én egy hétig is elvagyok rajta, ha muszáj, mint például most, mert csináltam egy jó nagy tepsivel, és úgy tűnik, senki sem eszi a családból rajtam kívül. Egyébként nagyjából Horváth Ilona recept. Ha hozzájutok valami jó kis friss tökhöz, akkor mostanában főleg az Andi-féle töltöttet szoktam belőle csinálni, rizs nélkül, de most valami húsmentesre vágytam. A tökfőzeléket ugyan szeretem, de valahogy unalmasnak találom magában, és a feltétgyártáshoz már nem volt sem kedvem, sem energiám, szóval így lett ez a fehérmártásos tök, az meg már csak az extra haszon volt, hogy minden maradék sajtot el tudtam bele használni.

Hozzávalók:

- egy-két tök

- két nagy csokor kapor

- vaj, tej, liszt a besamellmártáshoz

- só, bors, szerecsendió

- tejföl

- sajt

A tököket meghámoztam, kibeleztem, dobókockányira felkockáztam (meditáláshoz kiválóan alkalmas). Forró vízben néhány perc alatt megfőztem, leszűrtem. Közepesen sűrű besamelt készítettem egy kis lábasban, sóztam, borsoztam, belereszeltem némi szerecsendiót. Hozzákevertem egy nagy pohár tejfölt, meg eltüntettem bele a hűtőben árválkodó sajtokat, a krémsajtot csak belenyomtam, a kemény sajtokat meg belereszeltem. Hozzáadtam még az apróra vágott kaprot is.

Egy nagy tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tökkockákat, rá a mártást, villával átkevergettem. A tetejére még reszeltem sajtot, és mehetett is a forró sütőbe egy aranybarnárapirulási időre. És azóta is eszem.

Kapros lazacsaláta

Még ahhoz a bizonyos szülinapi vacsorához készült jó néhány előétel, ez a saláta (egyébként az összes fogás közül ez volt a legfinomabb, és valószínűleg a leggyorsabb), fehérbabsaláta, marinált zöldségek és gorgonzolás babpüré. Az első hármat a Dalla cucina, per te blog fantasztikus kínálatából választottam. Az eredeti recept itt.


Hozzávalók:
- 250 gramm mascarpone (az eredeti receptben 4 evőkanál ricotta van)
- 2 szál újhagyma
- 1 nagy csokor kapor
- 1-2 evőkanál citromlé
- só, bors
- 100 gramm füstölt lazac
- a tálaláshoz egy nagy citrom

A hatalmas citromomat (olyan 60 dekás volt:)), megmostam, kettévágtam, kiszedtem a belsejét. Egy kisebb tálban összekevertem a mascarponét, a finomra vágott hagymát és kaprot, hozzáadtam a sót, a borsot és a citromlevet. Belekevertem a csíkokra vágott lazacot, és beletöltöttem a fél citromba. Mehetett is a hűtőbe a tálalásig.

Frissen sült ciabattával, némi borral fantasztikusan finom volt.




A szép képeket Rebeka csinálta.

Kapros-zöldbabos egytál

Az úgy volt, hogy Tésán leszüreteltem az összes zöldbabot, a futó zöldhüvelyűt meg a bokros sárgababot, lett vagy 30 deka, de még az is lehet, hogy 40. És hát nem levest akartam, mert hétvégén még elfogy az ilyesmi, ha kitálalom, de magától senki nem melegít levest a hűtőből. Szóval gondoltam, hogy megcsinálom ezt a húsos zöldbabos cuccot, a Gyöngyinél láttam, és kb. húsz éve tervezem, hogy majd én is egyszer. Nem eszküszöm meg rá, hogy pont így csinálja, de majd helyesbít:) És persze kellett volna még zöldbab, négy embernek ritkán elég 30 deka (a 40 is még határeset). Miután sem a piacon, sem két nagy, remek zöldségosztállyal rendelkező boltban sem volt egy darab sem (ezek szerint vége a zöldbabszezonnak????), kénytelen voltam venni egy üveg jobbfajta konzervbabot, szóval háromféle bab is került, de azt hiszem, egyfélével is működik. Sertéscombból csináltam, jobb híján, marhára tényleg nincs idő hétköznap, csirkemell nem az igazi, filézett csirkecomb remek lett volna, de errefelé valahogy sosem kapni, boncolni meg utálok.
Hozzávalók:
- 1 kg zöldbab, apróra vágva
- 90 dkg sertéscomb, apróra felkockázva
- 2 nagy fej hagyma
- 1 nagy paradicsom, 1 paprika
- paprika, só bors
- 2 kávéskanál liszt
- 2 kis pohár tejföl
- 1 jó nagy csokor kapor
- némi zsiradék
A hagymát a zsiradékon megpároljuk, utána rádobjuk a kockára vágott húst, és szépen fehérre körbepirítjuk. Megszórjuk egy púpos kávéskanálnyi pirospaprikával, vagy kettővel, pici vízzel felengedjük, beledaraboljuk a paradicsomot és a paprikát. Magyarul pörköltet főzünk.
Amikor a hús már félig puha (a disznónál ez most olyan fél óra volt), mehet hozzá a zöldbab, amíg minden meg nem puhul. Időnként kis vizet adunk hozzá, de semmi esetre se legyen levesszerű, nekem rövid lével ízlik. A végefelé beleszórom a nagy csokor összevágott kaprot (és beleöntöm a konzervbabot, én szegény). Ja, meg a sót és a borsot is. A lisztet kis vízzel összekeverem, behabarom az ételt, kiforralom, és belekeverem a tejfölöket.
Nagyon finom, picit savanykás, pikáns ízű egytálétel.

Töltött tök harmadszor

Legnagyobb örömömre jutott nekem is egy pécsi kistök, és bár tudom, hogy a blogban szerepelt már itt és itt, most mégis felteszem harmadszor is, mert kicsit módosítottam rajta, plusz szeretnék ezzel a bejegyzéssel mindenkit emlékeztetni arra, hogy hamarosan vége a tökszezonnak (a piacon már nem is láttam). Sokat keresgéltem az interneten recepteket, hogy valami újat tudjak mutatni és találtam is egy vegetáriánus töltött tököt, amiben a töltelék egy serpenyőben párolt sárgarépa, újhagyma, karfiol és kelbimbó keveréke, de én ezt most nem kívántam annyira. Aztán leginkább még olyat találtam, aminél a darált húsos töltelékbe tojást kell keverni, vagy az is lehet egy variáció, hogy egy fasírtszerű nyers tölteléket tesznek a tökök belsejébe.

Én maradtam inkább a saját receptemnél, annyit egyszerűsítettem rajta az olvasott receptek alapján, hogy nem főztem elő a tököt, és a kapormártást is hidegen kevertem össze.

Tehát: Egy nagy fej hagymát olajon üvegesre dinszteltem, beledobtam két gerezd apróra vágott fokhagymát, majd a finoman illatozó hagymákon folyamatosan kevergetve megpirítottam 25 deka darált húst. Felöntöttem egy kis vízzel, szórtam bele fél pohárnyi rizst, adtam hozzá 2 deci házi paradicsomlét, sóztam, borsoztam, megszórtam őrölt köménnyel és készre főztem. Amikor jól besűrűsödött, belekevertem egy kanál tejfölt is.

A tököt megpucoltam, két végét levágtam és elnegyedeltem. A negyedekből kiskanállal kikapargattam a magokat, megmostam őket és egy sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem szépen egymás mellé. Kívül-belül megsóztam, így várakoztak a töltelékre. Amikor a darált húsos ragu teljesen elkészült, a tökhajókban keletkezett sós vizet kitörölgettem egy papír kéztörlővel, beletöltöttem a finom fűszeres ragut és ráöntöttem a kapros tejfölt. Ez úgy készült, hogy 3 deci házi tejfölbe belekevertem két csokor apróra vágott kaprot, sóztam, majd felhigítottam kábé 1 deci vízzel. Ezzel öntöttem nyakon a megtöltött töknegyedeket.

180 fokos sütőben sütöttem 45 percig, majd megszórtam reszelt sajttal és visszadugtam még pár percre, amíg a sajt gusztán ráolvadt a tökre. Nagyon-nagyon finom lett!

Tökfőzelék

Mazsi kérésére így kezdem a mai bejegyzést: Egy héttel azután a nevezetes esemény után, hogy finom Rugelach sütijeim tetejét Mazsi kente le tojással, majd szórta meg barnacukorral, elkészítettem ezt az iszonyúan elrontott tökfőzeléket. (Jó lesz így?) Néha fehér, néha pedig, mint most is, pirospaprikás változatot szoktam készíteni, de nem ez volt most a baj. Hanem az, hogy túl kicsi tököt vettem, és nem találtam jól el az arányokat, szinte semmi nem jó mennyiségben van benne. Pedig a recept tökéletes, hiszen tesómtól van!

Egy kicsi tököt megpucoltam, majd a sajtreszelő nagylyukú oldalán legyalultam. Ezután pici olajon egy kis fej hagymát fonnyasztottam, rádobtam az apróra vágott kaprot, (most) szórtam rá piros paprikát, és erre tettem a gyalult tököt. Felöntöttem egy kis tejjel, megsóztam és megfőztem a tejben a tököt. Egy deci tejfölben elkevertem egy evőkanál lisztet, majd ezzel behabartam a főzeléket. Erről nem tudok többet írni, nem sikerült.

Szeretnék inkább mai futásunkról írni itt a blogban, mert rekordot döntöttünk Mazsival: 10 perc alatt lefutottuk a szokásos távot, igaz, 8.46-nál megállt a stopper és valamikor a kör vége felé tudtuk csak újraindítani, de az tény, hogy célbaérkezésünkkor 10 perc és még valamennyit mutatott, szemben a szokásos 22 perccel. Naggyon jók vagyunk! :-)

Töltött tök kapormártással

Itt a tavasz, és ez a piacon található zöldségkínálatból is jól látszik. Ilyenkor van az, hogy nem lehet félig pakolt kosárral kijönni a piacról, mert a hosszú tél után zöldségekre kiéhezett szervezet mindent megkíván, amit meglát.


A hét elején már láttam kistököt a piacon, és amikor Bori ezt rendelt a szombati bulinkra, örömmel rohantam vissza, hogy vegyek egyet. Tudom, hogy már szerepelt egyszer a blogban a töltött tök, de most leírom megint, mert egyrészt kicsit másként készítettem, másrészt ismétlés a tudás anyja (ezt leendő unokámnak mondom).

A tököcske két végét levágtam, magját kikapartam, sós, citromlés vízben félig megfőztem. Közben darált húsból pörköltet főztem: fél kiló darált húshoz két fej hagymát dinszteltem, majd egy duci gerezd fokhagymát nyomtam bele, megszórtam piros paprikával és a darált húst ezen a hagymán megsütöttem, miközben folyamatosan tördeltem szét egy favillával. Amikor megfelelőnek találtam, felengedtem vízzel, öntöttem bele házi paradicsomlét, szórtam bele kábé négy-öt evőkanál rizst, sóztam, borsoztam és jó sűrűre főztem.

A lecsöpögtetett tökök belsejét picit megsóztam, borsoztam és beletöltöttem ezt a darált húsos tölteléket. Meglocsoltam kapormártással, amit úgy készítettem, hogy egy nagy csokor kaprot apróra vágtam, épp annyi vízben, amennyi ellepte, megfőztem, majd lisztes tejföllel behabartam. A legvégén picikét megsóztam, nyomtam bele pár csepp citromlét és cukorral tökéletesítettem.

A töltött tökfelek tetejét még megszórtam durvára reszelt sajttal is, és 200 fokos sütőben 45 perc alatt megsütöttem. Finom rozskenyérrel ettük Borinál a kertben, remek volt!

Cukkinifőzelék

Micsooodaaa? Gondolom ezt kérdezi mindenki, de lehet, hogy csak nekem újdonság, úgyhogy felfedeztem a csőben a lyukat...

Azzal kezdődött, hogy kaptam egy nagy kosár tésai cukkinit Csincsillától. Az itt látható már nem a teljes készlet, mert azonnal adtam belőle egyet tesómnak, hogy csináljon cukkinis tésztát, és egy másikat Micikének, ő pedig cukkinis tésztasalátát akart belőle készíteni. Remélem, egyszer megtudhatjuk a receptjét!

Csincsilla azt javasolta, hogy reszeljem le, sózzam be, nyomkodjam ki és tegyem a mélyhűtőbe a fölösleget. De hát ilyen nem volt! Tesóm kétszer csinált tésztát, én is egyszer, tegnap a ratatouille-t, most ezt a főzeléket és kész. Most mi lesz a mélyhűtőmben? :-)

Pont úgy csináltam, mint a tökfőzeléket, aminek a receptjét tesómtól tanultam. Kicsi olajon hagymát dinszteltem, rádobtam az apróra vágott kaprot, majd itt következett volna a piros paprika, amit megint elfelejtettem... A cukkinit a nagylyukú sajtreszelővel lereszeltem, besóztam, kinyomkodtam és a kapros hagymára tettem, kicsit dinszteltem. Ilyenkor kellene felönteni egy kis tejjel, de nem mertem, nehogy odaégjen, inkább a liszttel elkevert tejfölbe öntöttem a tejet és miután a cukkinit behabartam vele, kicsit még rotyogtattam. Fasírtot sütöttem mellé, és persze a gyerekeknek a fasírt mellé krumplipürét főztem.

Egy kis szelet kenyérrel és nem egy, hanem két fasírttal nagyon finom vacsora volt.

UI: A cukkinit most azért nem cukkíninek írom, mert megnéztem a szótárban, és ott röviddel írták. Na de én a tanfolyamon azt tanultam, hogy most már hosszúval is lehet, vagyis hogy átalakulóban van, és a végső változat a cukkíni lesz. Csincsillával is megbeszéltem és ő azt mondta, soha nem írná hosszú í-vel. De hát ki a korrektor?