Mint idei első blogbejegyző, először is szeretnék nagyon boldog, sikeres, egészségben gazdag új évet kívánni blogszerzőtársaimnak: Andinak és Csincsillának valamint minden kedves olvasónknak!
Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek, sikerült kikapcsolódni, pihenni és egy kicsit kiszakadni a hétköznapok rohanásából és elfelejteni néhány napra a gondokat. Bevallom őszintén, én szinte azonnal hozzászoktam a karácsony és a szilveszter közötti semmittevésbe. Jól esett sokáig aludni, ki sem dugni az orromat a lakásból. És nagyon-nagyon morcos voltam amiért vissza kellett mennem dolgozni hétfőn. :)
És igen, még az is jól esett, hogy karácsony után nem kellett főznöm, mert maradékokat ettünk. Előtte viszont napokig szinte ki sem mozdultam a konyhából, készítettem a töltött káposztát, a rengeteg sütit és készültem a 26-ai családi ebédre, ami hagyományosan nálunk szokott lenni. Ilyenkor 6 főre sütök-főzök (illetve 7-re mert Tomi késő délután szokott csatlakozni hozzánk), de tulajdonképpen akkora adagokat, hogy akár váratlan vendégek is érkezhetnek hozzánk. Igaz, ahogy elnéztem, Andiékat sehogy sem tudnám lepipálni ételmennyiség szempontjából... :)
A karácsonyi menü megtervezése mindig kisebbfajta dilemmát okoz nekem. Én minden évben szeretnék valami újjal előrukkolni, olyannal ami még nem volt és nem könnyű kitalálni, mi az ami könnyen, egyszerűen, gyorsan elkészül. Nem szárnyas (pulykát anyu szokott csinálni, a csirkét nem szereti apu), nem rántott (nem szeretem amikor az olajszagot nem tudom kiszellőztetni mire jönnek a vendégek) és nem tekercs (tavaly attól kaptam idegbajt). A levesbe nincs nagyon beleszólásom, mert a minestrone leves nagyon bevált, az egész család meg van elégedve vele, így az az egyetlen állandó tétel a menüben.
Idén viszont csoda történt, már októberben kitaláltam, mi lesz a főfogás. Ugyanis elkészítettem ezt:
Mézes sült oldalas. Egyszerű, előző nap előkészíthető, laktató, nem szárnyas, nem tekercs, nem rántott. Kell ennél több? :) Imi javasolta még karácsonyi ebédnek a sörben sült csülköt , de a mézes oldalast elegánsabbnak találtam ünnepi ételnek.
Rengeteg receptet böngésztem át az interneten, amikor a megfelelő pác összetételét kerestem, de nem találtam olyant amit egy az egyben átvettem volna. Vagy túl kevés dolog volt benne vagy olyan hozzávaló is, amit én nem szeretek. Ezért fogtam magam, kimentem a konyhába és összeöntögettem azokat a dolgokat, amiknek az ízét szívesen éreztem volna az oldalason.
Ezek a hozzávalók a következők voltak:
- olivaolaj
- vöröshagyma
- méz
- sűrített paradicsom
- őrölt bors
- Worcester szósz
- fehérborecet
- grill fűszersó
Mennyiséget nem tudok írni, csak azt, hogy "ízlés szerint". A vöröshagymát nagyon apróra vágtam és egy tálban hozzáöntöttem a többi hozzávalót és alaposan összekevertem. Lényeg, hogy ne legyen túl édes, ne legyen sós, inkább olyan pikáns, mindennek egyformán érezzük az ízét. Egy elég sűrű pácot kell kapnunk.
Tehát december 25-én Imi felszeletelte a 2 kiló oldalast (anyu hentesét imádom, innen üzenem neki, hiszen alig volt a 2 kiló oldalason zsír), mégpedig úgy, hogy 2-3 csontonként vágott le egy szeletet. Ezeket a darabokat egymás mellé fektettem a magas oldalú nagy gáztepsimbe és a húsok mindkét oldalát bőven megkentem a páccal. A maradékot pedig ráöntöttem. Akkor jó, ha sok marad a pácból, hiszen ebben fog sülni másnap a hús. Hideg helyen pihentetjük minimum egy éjszakát.
Mivel a levest már 24-én délelőtt megfőztem, 25-én pedig bepácoltam a húst és megsütöttem a desszertet, 26-án mindössze annyi volt a dolgom, hogy a köreteket elkészítsem, ami fűszeres tepsis krumpli, bulgur és egy nagy adag könnyű saláta volt.
Az oldalassal szinte nem is kellett foglalkozni. Öntöttem alá egy kis vizet, alufóliával letakartam a tetejét és betoltam a 250 fokra előmelegített sütőbe. Időnként ránéztem, meglocsolgattam a tetejét a levével és amikor félpuha volt, megfordítottam a húsokat, hogy a másik oldaluk is egyformán süljön. Kb. másfél óra múlva olyan puha volt, hogy szinte maguktól kihullottak a csontok. Visszafordítottam a csontos felükre és ekkor már csak alufólia nélkül sütöttem-pirítottam a tetejüket. Vigyázat! A méz miatt nagyon hamar megpirul, nehogy elégessük a húst!
A tepsiből egy jénai tálba emeltem a húsokat és rálocsoltam a finom mézes-paradicsomos szaftot. Forrón tálaltam.
A desszert Andi meggyes máktortája volt, ami persze nem lett olyan szép mint az övé, de nagyon mutatós lett. És hatalmas sikert aratott! Nálam is, mert egy gyorsan és könnyen elkészíthető édesség és a vendégeknél is, mert nagyon finom lett. Imi ki is jelentette, hogy ilyent máskor is csinálhatok.
Az egész karácsonyi menü elnyerte mindenki tetszését. Apukám - aki közismerten nagy kritikus - többször is elmondta, milyen finom lett és számomra ez volt a legnagyobb dicséret.
Az utolsó képen pedig a nehéz sorsú kutyagyerekek, Frakk és Vilma láthatók, ahogyan a karácsonyi ajándékukba, a takaróba csavarva pihenik ki az ünnepek előtti készülődés fáradalmait. :)
