Hát megint itt a sütőtökszezon, és megint itt a tökfaragás napja is, hurrá! A fiatalok idén is elutaztak hagyományos tökfaragó hétvégéjükre (igaz, most nem hétvégére esett, de mindegy). Évről évre egyre szebb tököket faragnak, a tavalyi versenyzőket itt lehet megnézni, az ideieket meg mindjárt mutatom. De előbb legyen egy recept a tökmaggal. Viszont az a nagy tragédia történt, hogy nem találom a jegyzeteimet, hogy miből mennyit használtam, úgyhogy írok itt most valamit emlékezetből, aztán ha meglesz a papír, akkor beírom igazi adatokkal. De végül is mindegy, mert ahány receptet olvastam, annyiféle volt, főleg a hozzávalók mennyiségében tértek el egymástól.
Hozzávalók:
- mondjuk 3,5-4 dkg bazsalikom
- 100 gramm héj nélküli mandula (50 gramm pirított, sózott, lidlis, 50 gramm sima aldis)
- 2 dkg reszelt parmezán
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 dl olívaolaj
Írnak még sót, borsot, citromlét, vizet, tökmagolajat, ilyesmiket. A tökmag azért volt nálam bolti, mert nem faragtam idén tököt, úgyhogy vennem kellett. Mindkét áruházban ugyanaznap tették ki a héj nélküli tökmagot, előtte nem lehetett kapni. A pirított-sózottat azért vettem meg, mert 1.) azt vette észre tesóm hamarabb a reklámújságban, hogy lehet kapni, ráadásul akciósan! 2.) úgyis pirítani kell a magot felhasználás előtt, és sózni a pestót, szóval jó az úgy. A bazsalikom saját termés volt.
A tökmagot aprítógépbe tettem és felaprítottam. Több részletben adtam hozzá a bazsalikomot, mert nem fért bele egyszerre az egész. Amikor befért, és összeaprítódott, akkor hozzáadtam az olajat is, végül a sajtot is. Néha meg kellett keverni, mert feltapadt az aprítógép oldalára. Isteni illata volt! Amikor Rékának mutattam, hogy nézze és szagolja meg, mondta, hogy tegyek még hozzá olajat, mert ennél cseppfolyósabb állagú szokott lenni a bolti. Igaza volt, mert elsőre nem tettem hozzá azt a rengeteg olajat, ami elő volt írva, csak pár löttyintésnyit. Másnap újra összekevertem még egy kis olajjal, de nem lett sokkal hígabb. Megnézem, hogy viselkedik majd tésztán, a tészta vizével higítva.
Na és az egész receptezés amiatt van, hogy végre eljussunk oda, hogy megmutassam, milyen gyönyörű tököket faragtak idén a fiatalok. Most Perőcsényben béreltek egy házat az akcióhoz. Az idei tökök minden eddiginél szebbek lettek, nem tudom, hová tudják még fokozni. Mutatom:
Vajon melyiket ki faragta? (Én egyet se találtam el!)
Amíg megtippelitek, hogy vajon melyik kié lehet, mutatom, hogy én milyen tökkel nevezek az idei versenybe. Ezt a tököt egy kirakatban fotóztuk tesómmal, és az az érdekessége, hogy még egy halloweeni pók is járt a tökhöz, aki beköltözött a csomagolásba. Annyira okos!
Én pedig idén is megpróbáltam felbiciklizni a temetőbe, szerintem ez a negyedik év (a füzeteimből kiderült, hogy legalább a hatodik). Négy (tehát hat) éve elég depis voltam, és igyekeztem mozgással feldobni magam, és az egy szintén ilyen szép napsütéses november 1-je volt, amikor elhatároztam, hogy feltekerek bringával a Farkasréti temetőbe. Azt is gondoltam, hogy ha nem bírom, akkor legfeljebb felszállok egy villamosra. Az erkélyemről vittem virágot, meg itthonról mécseseket, és nekivágtam. Simán felmentem, csak egyszer kellett megállni, a Németvölgyi úton a körforgalomnál. Gondoltam, minden évben ki fogom próbálni magam, hogy fel tudok-e még bringázni. Idén valahogy nehezen bírtam, úgy éreztem, most legalább 2-3 pihenő lesz, de most is elég volt egy megállás, igaz, az egy pár utcával korábban volt, mint eddig. (Ilyenkor ugye az történik, hogy félreáll az ember, hogy kapjon végre levegőt, majd álldogál addig, amíg a szívverése elviselhetővé nem nyugszik vissza. Aztán folytatja az utat kipihenten.)
Tavaly sötétben akartam felmenni, hogy lássam a sok szép mécsest, de nem volt jó ötlet. Alig láttam a sötétben, és ha felkapcsoltam az erős bringalámpámat, akkor féltem, hogy megvakítom a temetőben sétáló sok embert. Ha lekapcsoltam, nem láttam semmit. Aztán az egyik helyen letámasztottam a bringámat, de nem láttam a sötétben, hogy lejtős a hely, és felborult egy pasi háta mögött. A pasi nagyon mérges volt, csúnyán beszélt velem, pedig milliószor kértem elnézést, a három lánya viszont nagyon édes volt, segítettek felállítani a bringát, és kérdezték, mit tudnának még segíteni. Aztán az egyik nagyon meredek lejtőn meg fékezéskor rettenetesen csúszott a hátsó kerék, és nagyon féltem, hogy el fogok esni. Elhatároztam, hogy többet nem megyek oda fel este bringával.
Most viszont délben indultam, és felértem 1 óra 7 perc alatt, amiből 58 perc 53 másodperc volt a tekerés, a többi időben néhányszor meg kellett állni, hogy megigazítsam a virágokat a bringa kosarában, nehogy elhagyjam őket (plusz orrfújás, plusz lihegés, plusz a piros lámpák). A hőmérséklet, amikor felértem a temetőbe 18,7°C volt. Legjobb idő egy ilyen túrához! És mindenki mosolygott, még azok a gyalogosok is, akiknek kicsit félre kellett húzódni miattam! Milyen jó napom volt!
És akkor itt van a megfejtés, hogy melyik tököt ki faragta:
Napi cuki pedig az lesz, ahogy Emike kirándult. Ez a csokiszín olyan jól néz ki az őszi erdőben:
A szép kutyalány mögött elég gyönyörű az a hegy is!
A csodás képeket Szabi csinálta természetesen.
Majd ha nyugdíjas leszek, megtanulok én is ilyen szép fotókat csinálni. A nyugdíjazást már elindítottam...
Néhány ötlet a pesto felhasználására:
- Tésztára vagy pizzára teheted szószként
- Friss, ropogós vagy pirított kenyérre kenheted egy sült csirkemellszelet alá
- Leveseket ízesíthetsz velük, főleg olasz vagy mexikói leveseket, paradicsomlevest
- Rizshez adhatod
- Kuszkuszhoz is keverheted, majd a tetejére zöldségeket tehetsz
- Pácokba is mehet
- Salátaöntetbe is kerülhet
- Grillezett kukoricához (a kukoricát kend be pestóval, tekerd fóliába és grillezd meg)
- Húsgombócokba is kerülhet
Még egyiket se próbáltam ki, de rajta vagyok.
