Japán tojásos rizs (tamago kake gohan) újhagymás-gyömbéres öntettel

 

Micike küldte nekem át azt a Telex-cikket, amiben erről a kajáról, mint rizsmaradék-felhasználásról van szó. Nagyon érdekelt, mert hiába utálok ételt kidobni, sokszor előfordul, hogy a maradék rizst nem tudom felhasználni. Mivel nem vagyok nagy rizsevő, nem tudom olyan jól belőni a mennyiséget, mint pl. krumplinál. Annál sosincs gond. De a rizs sokszor vagy kevés, vagy sok, ritkán pont jó. Próbáltam már mélyhűtőbe tenni, de úgy nem az igazi. Ráadásul mostanában sok olyan cikket olvastam (vagy csak a címüket, mert utálom hogy folyton ijesztgetnek valamivel), amiben arról írnak, hogy a főtt rizs milyen gyorsan megromlik még hűtőben is. Ezért nem merem megenni a maradékot többnaposan (több = 4 vagy 5). A cikkben leírt receptet követtem, nem kerestem eredetibbet, csak most, hogy írok róla, néztem jobban utána, és találtam ezt a videót, hát olyan istenien néz ki, nem?

A Tamago kake gohan jelentése körülbelül ilyesmi: tojásszósz főtt rizsen. A japánok reggelire szokták enni.

A nyers tojás miatt lehet, hogy rémisztőnek tűnik, de a forró rizs éppen megfőzi annyira, hogy ne legyen baj belőle, viszont finom, krémes állagot kap. Az öntet, amit a Telex-cikk szerzője talált ki, annyira finom hogy azóta is csak arra várok, hogy legyen már maradék rizsem, és készíthessem vacsira ezt a finom reggelit.

Az öntettel kell kezdeni, amihez ezek kellenek:

• 1 szál újhagyma
• egy 2 cm-es gyömbérdarab
• 1 teáskanál rizsecet
• 1 teáskanál olaj
• só

Az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a gyömbért megpucoltam, és egészen picike darabokra vágtam. (Először hajszálvékony szeletekre, aztán ezeket csíkokra, majd további apró darabokra. Talán lehetne reszelni is, ki kell próbálni.) Az ecetet az olajjal elkevertem és egy csipet sót is tettem bele. Félretettem, hogy folytassam a rizssel.

Hozzávalók a tojásos rizshez:

• 250 gramm maradék főtt rizs (nálam 200 gramm volt)
• 1 egész tojás
• 1 tojássárgája
• ½ teáskanál szójaszósz
• 1 teáskanál olaj

A maradék rizst felforrósítottam serpenyőben. Azt hiszem, mikróban még forróbbra lehetett volna, legközelebb így fogom csinálni már csak azért is, mert a serpenyőnek ezután semmi szerep nem jut. Mert aztán egy mélyebb tálban készül az étel: az egész tojást villával felvertem, ebbe tettem a szójaszószt (mehetett volna picit több is), és ebbe került a forró rizs. Ezt villával hosszan kevertem, míg a tojás félig megfőtt, és krémesen bevonta a rizsszemeket. (Lehet pálcikákkal is keverni.)

A tálaláshoz (ez nincs a japán videón, de jó volt így):

• Friss zöldségek: szeletelővel vékonyra gyalult uborka, csíkokra vágott répa. Biztos minden más is isteni hozzá.

Tálaláskor rá kell tenni egy extra tojássárgát, az újhagymás öntetet és friss zöldségeket. Mindent jól össze kell keverni fotózás után. 

Én még tettem rá egy kis világos szójaszószt is, éppen csak egy fél teáskanálnyit, és a zöldségeket csak apránként adtam hozzá, ahogy fogytak. Ahogy a videóból látom az eredeti tamago kake gohan semmi másból nem áll, csak rizsből, tojásból, tojássárgájából és pár csepp szójaszószból, és a tetejére furikake fűszerkeveréket szórnak. 

Napi cuki meg Winston és Penny, amikor a reggelijüket várják:

Nem tudom, mernék-e bármi mást csinálni, mint cicareggelit, két ilyen tekintet kereszttüzében. Asszem nem. Bár a tamago kake gohan gyorsan elkészül, de nem elég gyorsan!

Ide még terveztem elsütni egy viccet, ezt: 

– Halló, anya? Feri nem akarja megenni a rizst!

– Hát mondd meg neki kislányom, hogy szeretettel főzted!

– Jaaa, hogy meg kell főzni?

Tésai reggeli

Tésára mindig úgy érkezünk, mint a sátoros cigányok, százezer csomaggal, köztük rengeteg kajával. Bolt nincs a faluban, a legközelebbi lehetőség valamelyik 8 km-re lévő szomszéd falu, iszonyat rossz úton, kocsival 20 perc, biciklivel 30. Egyikben sincs eszeveszett nagy kínálat, sokkal jobban járunk, ha visszük magunkkal, amit enni akarunk. Na ezért cuccolunk annyit. De mindig túlzásokba esünk. Mindenesetre a nagy pakolásban általában valami nagyon fontosat és pótolhatatlant otthon hagyok. Most például az otthon gondosan megfőzött és megcsinált kölesemet és hummuszomat. Ha így kell írni. Meglehetősen hisztis voltam miatta. Egy nap sírás után a vámosmikolai boltban vettünk kukoricadarát (ez volt a rizs mellett az egyetlen gluténmentes opció), és így lehetőségem nyílt újra felfedezni. Hogy milyen finom, és milyen gyorsan elkészül. Minden nap azért nem szeretném kukoricával tömni magamat, de néha azért beleférhet. Szóval ez volt az egyik lehetőség, sok-sok gumibarack összevágva, rá a vízben megfőzött, aztán fahéjjal és kis kókusztejjel ízesített kukoricakása, erdei szederrel meg mandulával.

Egy másik. Reggel ugye mindig tudtam fényképezni. Gumibarack, rizs, szilva, mandula és kesu. A rizs vízben szétfőzve, utána ebbe is kis kókusztej (mondjuk egy evőkanálnyi) és fahéj. A tetején a Joli szilvájából főzött szilvakrém van, mert az volt kéznél.

Talán ez volt a legjobb. Az alja ugyanaz (barack és rizs), a tetején olívaolajon sütött alma. Nagy serpenyőben nem zsúfolva kell sütni, pár perc, és szépen karamellizálódik és megpirul az alma, tényleg isteni.

DT ragaszkodott hozzá, hogy az ő reggelijeit is lefényképezzem:) Ő más stílusban adja elő:) A tálban paprikás disznófejhús van (mondtam már, hogy közös koszton vagyunk az ebekkel, ámbár az övékből kihagytam a fokhagymát és a pirospaprikát). Az alsó képen az egyik a nagymarosi piacon kapható frenetikus kecskesajt, a másik DT saját zsályás-fokhagymás sajtja, ezt rendszeresen gyártja magának. Az üvegben a párolt disznó van (közös koszt).

Napi cukinak meg megint eb. Kóficka kicsit gömbölyűbb lett, de minden gramm jól áll neki. Ez annyira nem előnyös kép, de olyan cuki. Kis töltött zokni. Zsuzsi valahogy mindig beszivárog az ágyunkba. Pici fejét, remélem, nem nyomja a párna.

Spenótos tészta (gluténmentes, vegán)

Nem különleges, de elég időszerű, és hát finom is nagyon. Ráadásul vegán. Amióta nem eszem glutént, leszoktam a tésztás ételekről, pedig nagyon szerettem mindenféle formában, de nagyon-nagyon nem ízlettek a gluténmentes tészták. És igen, én is utáltam a szagukat is, amikor főttek. És általában még a hasam is fájt tőlük. Szóval nem erőltettem a dolgot, ha valamit akartam, akkor ettem barna rizzsel. Nem tökéletes a megoldás, mert azért sok minden nem jó rizzsel, csak tésztával, de hát ez van. Aztán véletlenül egyszer belefutottam a Sparban ebbe a tésztába, és azóta időnként szerepel az étlapon, mert szerintem elég jó, szinte olyan, mint a gluténes volt. Még az is lehet, hogy a szinte sem kell.

Merő szorgalomból posztolom, nem fizetnek érte. Természetesen rohadt drága, 800 ft körül van egy zacsi (250 g), de időnként leárazzák, és 500-ért már érdemes megvenni. Nekem 3-4 étkezés egy csomag (beosztom), szóval még ki lehet bírni. Na, hát most is ebből lett a spenótos tésztám, illetve a csavaros változatából. (Irtó helyes kis kartondobozokban ücsörög a tészta a csomagoláson belül, sütiszállításra tökéletes.)
Tehát megpucoltam fél kiló spenótot. Olívaolajon megfuttattam 4-5 apróra vágott zellerszárat (igen, nem is gondolná az ember, milyen jól megy hozzá), aztán ment hozzá jó sok, 4-5 gerezd zúzott fokhagyma, rá a spenót, só, bors, kicsit összerotyogtattam, aztán kókusztej, mondjuk egy deci. Meg néhány kanál sörélesztőpehely, hogy legyen egy kis sajtos fílingje.

Ilyen lett, jó szaftos. Megfőztem a tésztát (8 dkg-t, kb.), összekevertem ennek az adagnak kb. a harmadával, és lefedve hagytam ácsorogni, hogy felszívja a levét. Szerintem nagyon jó lett. Aztán úgy eszi az ember, ahogy akarja. Ha maradunk a vegán vonalon, akkor nagyon jól illik hozzá az avokádó, kis sóval, borssal. Bármilyen raguval isteni (kipróbáltam paradicsomos csípős csirkével és pácolt dámmal is, egyik jobb volt, mint a másik). Aki bírja, reszelhet rá kecskesajtot. Vagy mást.

A maradékhoz főztem egy zacskó barna rizst (12,5 dkg), mert már nem volt kedvem tésztához, úgyis nagyon-nagyon finom volt. Ez meg két jó nagy adag lett.

Napi nem cuki. Növényügyek, Zsén kérdésére. Azt azért tudjátok, hogy nem én vagyok a főkertész, hanem DT, én csak szemrevételezek, fogyasztok, és sírok, ha nincs mit.

Nálunk is nagyon-nagyon sok minden kifagyott, nagyon bánatosak vagyunk miatta. Lassan 25 éve lakunk itt, soha semmi ilyesmi nem fagyott ki, de most minden mediterrán. Pedig egy nagyon erősen szélvédett, nagyon napos, meleg déli fal előtt laktak.

Ez itt a csombor, aki tök vidáman túlélte a telet. Nagyon rákattantam, örülök, hogy megmaradt.

A zsálya, szerencsére, mindent kibír. DT használja nagy tömegben a sajtjához. Én főleg ősszel, sütőtökhöz, céklához, néha nyáron is, csirkéhez.

 Az a visszavágott ágkupac a télálló rozmaringunk. Nekünk is hatalmas volt. Fogalmam sincs, mihez kezdünk nélküle. Rengeteget használtam. Krumplihoz, zöldségekhez, húsokhoz.

Az oregánó is tiszta életerő.

És hát a katasztrófa. Nagyon úgy néz ki, hogy meghalt a szép nagy fügebokrunk is.Volt olyan év, hogy háromszor is termett. És elég jó füge volt rajta. Nyaf. Mellette kifagyott a gránátalma is, azt nem fényképeztem le.

Hogy ne sírva fejezzük be, jöhet a napi cuki. Ugye már írtam pár százszor, hogy cica szeretnék lenni. Hát továbbra is. Annyira édesen tudnak aludni. Nekem is menne.

Zöldséges rizs sokadjára (gluténmentes, vegán)

Már annyiszor volt, hogy be sem linkelem az előző százat. Nem tehetek róla, imádom. Ha épp nem adódik más, egész télen ezen élek. Nem lehet elunni, mindig más az íze, mások benne a zöldségek, mások a fűszerek. Gyors és egyszerű. Mindig van hozzá otthon valami alapanyag. Csak kondérnyi mennyiséget lehet belőle csinálni, szóval még ki is tart pár napig. Annyira jó. Egy a baj vele, nagyon időigényes az elkészítése, mert a tengernyi zöldséget mind meg kell tisztítani, és apró kockákra vágni. Vagy hát rózsákra. A mirelit zöldségkeverékek nem játszanak, egyszerűen ízetlenek (legalábbis azok, amiket én eddig próbáltam). Nem hasonlítható össze ezzel. Így minden falatban külön érezni minden zöldségfélét, ami belekerül. A zöldségeket persze lehet váltogatni, de nagyon fontos, hogy sok legyen. A 25 dkg rizshez legalább 2,5 kg. Hogy ne a rizs domináljon. Lehet hozzá enni salátát. Húst. Sajtot. De szerintem magában a legjobb.

Vegyük át még egyszer a receptet:
- 2-3 nagyobb hagyma (most lila hagyma volt)
- pár gerezd fokhagyma (kihagyható)
- olívaolaj
- fűszerek tetszés szerint (a só és a frissen tört bors kötelező, a többi véleményes)

Először a felkockázott  lila hagymát sütöm meg wokban az olíván (nem spórolok vele), só nélkül, nem kell túl kicsire vágni. Aztán megy hozzá picit az átnyomott fokhagyma, ha megy. Meg a fűszerek, ebben a téli változatban római kömény, curry és gyömbért volt. De a só és a bors még nem. Mert azt akarom, hogy piruljanak majd a zöldségek, ne főjenek. Utána puhulási sorrendben mennek rá az összevágott nyers zöldségek (sárgarépa-gyökér-zeller-édeskrumpli). Jó nagy lángon csinálom, és elő kell készíteni, mert percek alatt készen van, ha egyszer már belekerült minden a forró wokba.

Nyersen belekerülő zöldségek:
- 4-5 nagy sárgarépa
- 1 nagy petrezselyemgyökér
- fél gumó zeller
- 3-4 közepes édesburgonya
Párolt zöldségek:
- 1 kg brokkoli

Közben megfőzök 25 dkg rizst (Aldis zacskós barna rizs, változatlanul imádom). És közben megpárolok egy kiló brokkolit, a szárát kis kockákra vágva, meg persze a rózsákat is (itt már leírtam, hogy szoktam). Ha karfiolt tennék bele, azzal is ezt tenném.

Aztán már csak össze kell keverni, először a rizzsel keverem el, só, bors, és utána forgatom csak hozzá a brokkolit, hogy ne törjem meg nagyon. Ezt egy irdatlan nagy adag. De mindig elfogy. Ha pedig mégis maradna, a kutyák is imádnák, de ritkán jut nekik, eleszem előlük. Persze nyáron lehet még faxnizni petrezselyem zöldjével, kaporral, mindenféle zöld fűszerrel, amit találok. De ezek nélkül is szuper.

 Napi cukinak hógolyó Kóficka. Tudom, hogy volt már többször ez a kép, de annyira cuki. Így néz ki, ha hóban megy:

Ezért nem volt kirándulni, többek közt. Ezek a fehér gombócok kőkemények, csak epilálással lehet szegényről leoperálni (vagy meleg szobában leolvasztani), nem is igen tud járni tőlük, és pár perc alatt már elkezdenek rá lerakódni. A legtöbb kutyának nem ilyen a bundája, az övé sajnos így viselkedik. Nem lenne megoldás az sem, ha leborotválnánk a lábát, mert mint látszik, a kicsi hasija is leér a hóba:)) Télen meg csak nem borotváljuk le kopaszra. Kóficka március elsején betölti a 13. évét. Remek, megkímélt állapotban van, jobb napokon még lekocog velünk 5-6 kilométert. De azért már nem mindig vágyik rá. Kisebb túrákra (mondjuk 15-ig) szívesen elvisszük (ha nincs hó), de efölött már csak óvatosan, hátizsákos segítséggel. Kicsit süket is, de ez egyikőnket sem zavar. Az étvágya remek, hála istennek. Viselkedése változatlanul példás. Cukorfalat.

Almás-mákos rizses muffin (gluténmentes)

Ezt gyorsan szeretném megosztani veletek, mert annyira, de annyira finom volt. Mentünk le pénteken Tésára, és tele volt a hűtő egy kis ezzel meg azzal, na azokat dobáltam bele ebbe a muffinba (ne kelljen már kidobni), és egészen isteni lett a végeredmény. Semmi fűrészporfíling, szaftos puha, szerintem tökéletes őszi süti. Abbahagyhatatlan. És pillanatok alatt elkészül. Ma este is sütök ilyet, de dupla adag lesz.

Hozzávalók:
- 2 tojás
- 200 gramm reszelt alma
-1 evőkanál darált mák (kihagyható, csak kár érte)
- só
- 1 vaníliás cukor vagy némi kivonat
- kevés barna cukor
- 4 dkg vaj
- 100 gramm főtt rizs
- szűk fél csomag sütőpor
- kb.1 dl tej
- 100 gramm rizsliszt


Valószínűleg nincs mindig kéznél 200 gramm reszelt alma, tehát kb. 60 dkg almát meghámozunk vagy sem, lereszelünk, megszórjuk egy bő evőkanálnyi kristálycukorral, összekeverjük, és hagyjuk állni egy fél órát. Utána a levét kicsavarjuk. Nem kell nagyon szárazra, de azért kicsit érdemes átnyomni.
Beledobáltam a robotgép táljába a két egész tojást, a mákot, sót, cukrot, vaníliát, puha vajat, habosra kevertem. Utána mehetett bele már fakanállal az összes többi, a legvégén a rizsliszt. (Ha nagyon faxni akarnék, akkor a fehérjéket csak a végén keverném bele, habbá verve.) A tej mennyiségét végül is az alma szaftossága határozza meg, az a lényeg, hogy muffintészta-állagot kell kapnunk. Nem annyira folyós, mint a piskóta, kanállal jól adagolható, de azért lágy, önterülő dologról beszélünk. A tésztát belekanalaztam egy papírral bélelt muffintepsibe. Pont 13 közepes darab lett, sokkal kevesebb, mint amennyi kellett volna belőle.

Madártejberizs

Egy igazi, vasárnapi desszerttel jelentkezem. Gyorsan elkészül, úgyhogy még van idő nekiállni és délután a pihenés közben elfogyasztani. Szerintem a siker garantált, mert még nekem is - aki nem szereti a madártejet - ízlett.

A recept természetesen a Vidék Ízéből származik, a januári számból. A két féle fotóra pedig a következő a magyarázat: először anyuék csinálták meg, náluk megkóstoltuk. A következő napon pedig mi is elkészítettük. :) Az eredmény nagyon hasonló lett. Az első kép a miénk, a második anyuéké.


Hozzávalók:
- 8 evőkanál rizs
- 1 liter + 8 dl tej
- só
- 15-20 dkg kristálycukor
- 10 dkg tejcsokoládé (vagy 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor)
- 3 tojás
- 2 evőkanál liszt
- 1 csomag vaníliás cukor
+ aki szereti: reszelt citromhéj
+ díszítéshez csokiforgács

1 liter tejben csipetnyi sóval megfőzzük a rizst. Amikor puha, hozzáadunk 5 evőkanál cukrot, belereszeljük a 10 dkg csokoládét, majd lefedve hagyjuk állni, tovább puhulni.
Megjegyzés: anyuék így készítették, mi pedig a csoki helyett kakaóport kevertünk a rizshez.

A tojások sárgáját simára keverjük 5 dkg cukorral, a vaníliás cukorral, a liszttel és a reszelt citromhéjjal.

Felforraljuk a 8 dl tejet és közben a tojások fehérjét kevés cukorral kemény habbá verjük. Evőkanállal a forró tejbe szaggatjuk, mindkét oldalát megfőzzük. Szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük és félretesszük a habgaluskákat.

A kikevert tojássárgáját lassan a forró tejhez keverjük és kis lángon besűrítjük. Vigyázzunk, hogy ne forraljuk fel.


Desszertespoharakba adagoljuk a csokis tejberizst, rákanalazzuk a madártejet végül a tetejére rendezzük a habgaluskákat. Csokiforgáccsal díszítjük.

Mi jól lehűtve ettük, de langyosan is biztos finom.

Sült rizs

Itt a rukkolás újkrumplisaláta tesója. Egyrészt köret is, meg egytálétel is, ahogy akarja az ember, másrészt abból csináljuk, amit épp találunk otthon, remek maradékfaló.

Hozzávalók:
- némi zsiradék
- rizs
- zöldségek, tetszés szerint (most újhagyma, sárgarépa és spenót)
- kurkuma (1 mokkáskanálnyi)
- só, bors

A rizst a szokásos módon megfőzöm. Közben wokban felforrósítok 1 evőkanálnyi zsiradékot, megpárolom rajta a feldarabolt újhagymát. Rászórom a kurkumát, meg beledobom a lereszelt sárgarépát, só, bors. Hagyom fortyogni néhány percig, némileg puhuljon meg a répa, nem baj, ha kicsit ropogós marad. Elzárom a gázt, és hozzákeverem a forró rizst, meg a megmosott, kicsit összetépett spenótot, és kész is van.
Lehet még mindenfélével tuningolni, petrezselyemzöld, nyers paradicsomkockák, ez-az.

Főtt rizs

 

A képet innen vettem.
Gábornak, mert mindig elfelejti.
Ez a diétás, zsiradékmentes változat.
Fogunk egy lábast. Beleöntünk fél bögre rizst, hozzáöntünk egy bögre (ha lehet, forró) vizet. Két-három csipet só is mehet utána. Fedő alatt, kis lángon forraljuk, közben néha megkeverjük. De tényleg csak néha, mert nem rizottót főzünk, nem akarjuk, hogy ragacsos legyen. A vége felé már nagyon figyelünk, nehogy lekapjon az alja. Az összes vizet fel fogja szívni. Ha már nincs alatta egyáltalán víz, és még mindig keménynek érzed, akkor mehet még bele egy kis víz (max. negyed bögrényi, de inkább kevesebb). Sajnos, rizsfajtánként változik, hogy pontosan mennyi víz kell hozzá. Ha már puhák a rizsszemek, akkor vedd le a tűzhelyről, tedd valahová félre, és takard le egy konyharuhával (a fedőt is hagyd rajta, azt takard le). Jót tesz neki, ha így áll még tíz percet, persze ha nagyon sürgős, ez a fázis kihagyható.
Kb. 10 perc a főzés, és 10 perc a pihentetés, és ez a fél bögrényi rizs kb. két étkezésre elég. Azt hiszem.

Lehet a végén egy kicsit színezni, megszórni apróra vágott petrezselyemzölddel, zellerlevéllel, kaporral, bármivel. Mindenesetre a petrezselyemzöldet a jó meleg, de már nem forró rizshez keverném hozzá, a zellerlevelet és a kaprot meg a forróhoz:). De ha összekevered vagy ezt vagy a leveleket a rizzsel, az sem baj.

Spenótos-rizses csirkemell

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek a blogger élethez, vagyis nekiálljak olyan dolgokat sütni-főzni, amik még nem szerepeltek nálunk. Igaz, nem hiányzott az írás, nagyon jól elvoltam csak a blog olvasásával is, mivel Andi olyan intenzitással zúdította ránk a szebbnél-szebb, finomabbnál-finomabb újdonságokat, hogy nem győztem kapkodni a fejem. :) Azt hiszem, Andin kívül senki nem képes ennyi bejegyzést termelni ilyen rövid idő alatt, úgyhogy én meg sem próbálom utolérni, csak néha beszúrni egy-egy bejegyzést az övéi közé.

Most például egy nem túl fotogén, ám annál finomabb étellel jelentkezem, amit kínomban találtam ki, mivel a hűtőmben két hete fonnyadozott egy zacskónyi spenótlevél. A képek ne tévesszenek meg senkit, kistányéron fotóztam a "remekművet", vagyis a csirkemelldarabok jóval nagyobbnak látszanak, mint amekkorák voltak.

Leírom, hogy én miből mennyit tettem bele, de mindenki tetszés szerint variálja a hozzávalókat:

- 1/2 kg spenótlevél
- 40 dkg csirkemell
- 20 dkg rizs
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 4-5 merőkanál tyúkhúsleves
- sültcsirke fűszerkeverék
- bors
- só
- 1 evőkanálnyi szójaszósz
- olívaolaj

Ez alatt a hagymát és a fokhagymát megpucoltam. A hagymát négyfelé, majd a negyedeket kétfelé vágtam és szétszedtem a rétegeket. A fokhagymagerezdeket felkarikáztam. Az alaposan megmosott, lecsöpögtetett spenótnak eltávolítottam a szárait és a leveleket kis darabokra tépkedtem.

A wokban felforrósítottam az olajat és rádobtam a csirkemellet. Kevergetve-rázogatva addig pirítottam amíg mindenhol kifehéredett. Ekkor hozzáadtam a hagymát és fokhagymát és fedő alatt néhány percig pároltam.

Ezután hozzákevertem a rizst és felöntöttem annyi tyúkhúslevessel (a levesért köszönet anyukámnak), hogy bőven ellepje. Időnként megkeverve, fedő alatt főztem tovább az egészet és amikor a rizs felszívta a húslevest, azonnal pótoltam. 

Amikor a rizs és a hús is megpuhult, sóval, borssal, szójaszósszal ízesítettem és belekevertem az apró darabokra tépett spenótlevelet. Alaposan összeforgattam és már csak annyi időre tettem vissza a fedőt, amíg a spenót összesett. Természetesen levet eresztett, de a rizs pillanatok alatt felszívta, úgyhogy egy szaftos egytálétel lett a végeredmény.

Ahhoz képest, hogy rögtönöztem, teljesen elégedett voltam magammal. :) Sikerült egy olyan ételt kitalálnom, ami az előkészülettel és a mosogatással együtt bő egy óra alatt készen volt és minimális mosogatnivaló maradt utána. Elfogyott az utolsó falatig és még Kriszti kolléganőm is azt mondta, hogy feltétlenül kipróbálja. Eleinte gondolkodtam rajta, hogy a rizst külön pároljam meg és utólag keverjem hozzá, de örülök, hogy végül nem úgy készítettem, mert így a hús is és a rizs is átvette az ízeket.

Rizses túrófánk szederlekvárral

Van már néhány féle fánk bejegyezve itt az oldalon, de úgy látszik erre a témára is végtelen a variációk száma, mint sok más ételre. Láttam már szalagos farsangi fánkot, csokival bevontat, lekvárral töltöttet, cseresznyéset, túrófánkot, de rizsest még nem. Egészen addig, amíg anyu - ki más, mint a Fánkok Nagymestere - nem sütött egy ilyent.


Hozzávalók:
- 2,5 dl tej
- 10 dkg rizs
- 1 evőkanál vaj
- 5 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 tojás
- 15 dkg tehéntúró
+ olaj a sütéshez

Már a hozzávalókból is látszik, hogy ez nem egy hagyományos, kelt tésztás fánk. Anyu elmondása alapján pillanatok alatt elkészül. Még az a két adag is, amit ő készített, mert tudja, hogy ha fánkról van szó, egy adagnak nem érdemes nekiállnia. :)

A tejben megfőzzük a rizst, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat, a cukrot, a vaníliás cukrot és lehűtjük.

Ezután robotgéppel beledolgozzuk a tojások sárgáját és apránként a túrót is.

A tojások fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük és kanalanként beleforgatjuk a túrós masszába.

Forró - de vigyázzunk, hogy nem túlhevített - olajban aranybarnára sütjük az evőkanállal szaggatot fánkok mindkét oldalát. Jól lecsöpögtetjük, majd porcukorral szórjuk a tetejüket.

A recept szederöntetet ír mellé, de mivel idén szederlekvárt készítettem, ezért kézenfekvő volt, hogy azzal együk. Az édes fánk és a savanykás lekvár nagyon jól passzolt egymáshoz.

Finom volt ez a fánk is, de nekem akkor is a farsangi és a sima túrós fánk marad a kedvencem. :) Tudom, hogy sokkal macerásabbak, de azoknak van olyan igazi fánk állaguk. Itt a rizs miatt kissé nehezebbnek éreztem a tésztáját. Nem is tudtam megenni belőle annyit egyszerre mint a kedvencekből. :)

Csirkemájas rizottó

Ez az az étel, amiről nem tudok nyilatkozni, hogy milyen lett... ugyanis én nem szeretem a csirkemájat. Én csak megfőztem, Imi kérésére. Neki viszont ízlett, ahogy észrevettem, hiszen egy nagy jénai tállal megevett egyedül. Igaz, nem egyszerre...:)

Hozzávalók:
- 50 dkg csirkemáj
- 30 dkg rizs
- 50 dkg borsó, sárgarépa vegyesen
- 10 dkg reszelt sajt
- vöröshagyma
- ételízesítő / só, bors
- olaj


A csirkemájat felcsíkoztam, a hagymát felaprítottam és olajon megpirítottam. Hozzáadtam a májat és felöntöttem egy kevés vízzel. Ételízesítővel és borssal fűszereztem. Fedő alatt puhára pároltam.

Közben a sárgarépát megtisztítottam, kis kockákra vágtam és a mirelit zöldborsóval együtt kevés sós vízben félpuhára főztem, majd leszűrtem.

A rizst olajon üvegesre pirítottam, felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, ételízesítővel megszórtam és készre pároltam.

A májat még forrón összeforgattam a 10 dkg reszelt sajttal, majd belekevertem a rizsbe a zöldségekkel együtt. Kiolajozott jénai tálba simítottam és 200 fokon negyed óra alatt összesütöttem.

Tálaláskor helyes kis gombócokat lehet formázni belőle.

Kíváncsi vagyok, Imi mit fog enni Kijevben, ugyanis ma elindult Edvárd barátjával együtt egy néhány napos utazásra. Vonattal érkeznek Kijevbe valamikor holnap délután (már a vonaton ülnek), de a fő úticéljuk a csernobili atomerőmű és Pripjaty város látogatása. Erre elvileg a szombati napon kerül sor és vasárnap este érkeznek haza. Az élménybeszámolót majd olvashatjuk Imi blogján, ahonnan a következőket idézem:

"..... (történt) 1986 áprilisában Csernobilban egy rosszul sikerült üzemviteli kísérlet (teszt). Ami sajnálatos módon emberi mulasztások folyományaképpen, a világ egyik legnagyobb természeti katasztrófájává lett....

.....A katasztrófa 20 éves évfordulóján egy magyar tudóscsoport kiutazott a helyszínre és ott méréseket hajtottak végre, feltérképezvén a Zóna ( a Zóna egy 30km-es sugarú elzárt terület a kasztrófa helyszíne körül) beli állapotokat. A kutatás eredménye, hogy a Zóna nagy részében tartózkodás nem ártalmas az egészségre, kivéve a vörös erőt ami a Zóna legveszélyesebb része. A lényeg: a tudósokat egy heti tartózkodásuk alatt annyi háttérsugárzás érte, mintha elmentek volna itthon egy röntgen vizsgálatra....

....Csernobilban a 4. blokkban történt a katasztrófa, abban az időben épült egy ötös és egy hatos blokk is,de azok munkálatai abbamaradtak a történtek miatt. Kevesen tudják, hogy a hármas blokk a katasztrófa után is működött, egészen 2000 decemberéig.....

...Pripjaty városa az erőmű dolgozóinak és azok családjának épült. Akkoriban egy fiatal, modern város volt, sokkal több lehetőséggel, jobb ellátottsággal mint akkoriban a keleti blokk Ukrán része a Szovjetunióban. Ez a település ma már szellemváros. Részben visszafoglalta a természet, részben tönkretették a fosztogatók..."

Karibi rizses csirke

A recept innen van. És ott megnézhető egy rendes fotó is az ételről:)

Annyira hideg volt az elmúlt napokban, meg ez a sok hó és jég, nagyon vágytam valami jó fűszeres, kicsit csípős, melegítő ételre. Ez pont jónak tűnt. És hogy péntek este letudjam a hétvégi főzés nagyját, rögtön dupla adaggal indítottam. Egzotikus, erősen fűszeres étel kipróbálására és bevezetésére ez a legjobb alkalom, lehetőleg semmi mást ne kínáljunk mellette, biztos siker. A főzést egy helyi fűszerboltban érdemes megkezdeni, mert több tonna fűszer és csípős paprika kell hozzá.

Hozzávalók nyolc emberes adaghoz:
- 350 gramm basmati rizs (jázminrizst használtam hozzá, az volt otthon)
- 6 evőkanál étolaj (libazsírt használtam helyette)
- 2 kg apró csirkecomb, kettévágva
- 4 evőkanál karibi fűszerkeverék, ld. a recept végén
- só, bors
- 2 hagyma felkockázva
- 4 darab kaliforniai paprika, ha lehet, két zöld és két piros, én csak pirosat használtam
- 4 fokhagymagerezd
- 12 darab szétnyomott borókabogyó
- 1 teáskanál kurkuma
- 4 cm friss gyömbér
- 2 erős csilipaprika, vékonyan felkarikázva (2 teáskanál olajos török erős paprikát használtam helyette)
- 1,2 liter tyúkleves
- 6 ág friss kakukkfű
- 4 darab babérlevél
- 200 gramm csilikrémmel töltött olívabogyó
- zöld citrom a tálaláshoz (ezt egyszerűen elfelejtettem)

Beáztattam a római tálat. A rizst több vízben megmossuk, és megszárítjuk. A csirkedarabokat sózzuk, borsozzuk és megforgatjuk a karibi fűszerkeverékben.
A libazsírt felforrósítjuk egy nagy serpenyőben (olyan kéne, amelyiket aztán be tudunk tenni a sütőbe, nekem nincs ilyen nagy, szóval egy nagy lábast használtam, és a végén átpakoltam mindent egy pataki tálba meg egy nagy jénaiba). A fűszeres csirkedarabokat több részletben barnára sütjük, félretesszük. Helyettük betesszük a lábasba csíkokra (kockákra) vágott paprikát, a hagymát és a szétnyomott fokhagymát, és puhára pároljuk. Hozzáadjuk a szétnyomott borókabogyókat, a kurkumát, a csilit és a finomra reszelt gyömbért, és egy percig kevergetve pirítjuk.
Ennyi volt az előkészítés, most jöhet az összerakás. Nekem két tálba fért el a nyolc adag, és sajnos, nem fért be egyszerre a sütőbe, szóval egymás után sültek csak meg.
A tálakat vékonyan kikentem libazsírral, szétosztottam közöttük a zöldséges ragut, és igazságosan megfelezve rájuk pakoltam a csirkealkatrészeket is. A tetejére jöhetett a fele-fele rizs, és leöntöttem a húslevessel. A tetejükre fektettem két-két babérlevelet, és néhány ág friss kakukkfüvet (valamiért még mindig él a kertből telelni behozott kakukkfüvünk, ilyenkorra már rég el szokott halálozni).
190 fokos sütőben, fedő alatt elvileg 40-45 percig sütjük, nekem olyan 70 perc kellett. A sütési idő vége felé kivesszük, és belekeverjük a felkarikázott olívabogyókat. Amikor kivettem a sütőből, még kicsit bebugyoláltam egy asztalterítőbe, csakhogy a rizs jobban érezze magát.

Karibi fűszerkeverék:
- 1 evőkanál őrölt gyömbér
- 1 evőkanál hagymapor (ezt kihagytam, azt sem tudom, létezik-e ez nálunk)
- 1 teáskanál őrölt mustármag
- másfél teáskanál őrölt pimentó paprika (őrölt erős paprikát használtam helyette)
- másfél teáskanál szárított kakukkfű
- 1 teáskanál őrölt extra erős chili
- 1 teáskanál fokhagymapor
- 1 teáskanál szegfűbors, őrölve
- fél teáskanál durvára őrölt fekete bors
- 1 teáskanál őrölt paprika
- 1 teáskanál őrölt koriander

(Nagyon remélem, hogy minden fűszert jól fordítottam... ritkán olvasok németül recepteket...)

Nekem ez a mennyiség pont elég volt a dupla adaghoz, valamicske maradt belőle, azt rászórtam még a rizs tetejére.

És akkor a hogyan tetszett.
Az első adag, miután belekevertem a jő csípős olívabogyót, melegen ehetetlenül csípős lett. A másodikba így aztán már nem is mertem beletenni. És ráadásul egyáltalán nem hozta azt az ízorgiát, amire vágytam. Szóval kicsit aggódtam, hogy mi lesz vele, mert a kutyáknak is túl erős volt. De aztán napról napra jobb lett, vasárnap némi hideg tejföllel már az ehetetlenül erősnek nyilvánított rész is teljesen ehető volt:) És nem maradt belőle egy morzsa sem, mondjuk, más főtt étel nem volt, de lehetett volna szendvicset is enni... Jövőre, nagy hóban és hidegben, azt hiszem, lesz még ismétlés.

Erdélyi rakott káposzta

Ezer éve ettem utoljára rakott káposztát. Legalábbis ezt a változatot. Szerintem még akkor amikor otthon laktam a szüleimnél. Nem mostanában volt... :) Most sem én készítettem, hanem anyuék.
Sajnos a folyamatról nincsenek képek, Mazsolino már csak a kész állapotot fotózta le, de ezt is nagyon köszönöm neki!

Hozzávalók:
-1 kg savanyú káposzta,
- 40 dkg darált hús
- 15 dkg paprikás kolbász, lehet csípős (én többet tennék bele)
- 5dkg füstölt szalonna (ebből is többet tennék bele)
- 1 nagy fej hagyma,
- 1 gerezd fokhagyma,
- 1 kávéskanál pirospaprika,
- 1 mokkáskanál majoránna,
- 10 dkg rizs,
- 3 dl tejföl (nekem ez is kevés lenne)
- só, bors,
- 1 evőkanál olaj

Ez az eredeti recept, amit ha jól tudom valamelyik Lajos Mari-Hemző Károly féle szakácskönyvben lehet megtalálni. Az arányokon természetesen mindenki ízlés szerint változtasson.

Andi már bejegyzett egyszer egy hasonlót: rakott káposzta Zsuzsi módra címmel, de abból hiányzik a kolbász és a szalonna és ha jól láttam a majoránna is.

Ezt így kell elkészíteni:

A káposztát (ha túlságosan savanyú, kimossuk) kevés sós vízben félpuhára főzzük, alaposan lecsepegtetjük. A rizst megpároljuk.

A szalonnát apróra felkockázzuk, zsírjára pirítjuk, hozzáadjuk a megtisztított, finomra vágott hagymát, a zúzott fokhagymát, fedő alatt üvegesre pároljuk. Rádobjuk a felkarikázott kolbászt, kissé megpirítjuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát – a lábast erre a pár pillanatra lehúzzuk a tűzről -, a darált húst, pici sót, ízlés szerint borsot, végül a majoránnát, és összekeverjük. 3-4 percig erős tűzön, és fedő alatt, saját levében, 25-30 percig pároljuk.

Kiolajozunk egy nem túl mély tűzálló tálat; az aljára simítjuk a káposzta 1/3 részét, tetejére 1 sor rizs, rá pedig 1 sor darált hús kerül (a rizsnek is, a húsnak is a fele!). Most ismét káposzta következik, aztán a tejföl fele, majd a maradék rizs és a maradék darált hús, végül a maradék káposzta, s annak tetején, szépen elsimítva a maradék tejföl. A tálat betakarjuk alufóliával, előmelegített sütőben, közepes tűznél (180 °C) 20-25 percig pároljuk, majd levesszük a fóliát, és most már erősebb tűzön (200-210 °C) szép pirosra sütjük (kb. 30 perc).
Azonnal tálaljuk, csak forrón jó. Fontos, hogy nem szabad tocsogósnak lennie, csak enyhén levesesnek!

Én sok-sok tejföllel szeretem, mint ahogy a többi rakott ételt (krumpli, kelkáposzta, zöldbab).


Evés után jól esik egy kis pihenés a kanapén a jó meleg radiátor mellett. Így gondolta ezt Vilma is, aki engem választott fekhelyül. Mindig igyekszik a közelünkben lenni, na de ennyire? :)

Ezzel a képpel szeretnék Zokni kutyának nagyon boldog szülinapot és hosszú, egészséges kutyaéveket kívánni Vilma és Frakk nevében is! Isten éltessen Zokni!

Gyümölcsrizs

Emlékszem, úgy 10 éves korunk táján minden szülinapunkra gyümölcsrizst kértük tesómmal torta helyett, mert a cukrászdai remekműveket már akkor köszöntük inkább ne. Gyanítom, hogy ez a nálam lévő recept (amit tesómtól kaptam) ugyanaz, mint amit anyu néhány évvel ezelőtt készített a 10. szülinapunkra. Annyi különbséggel, hogy amikor szülinapi tortaként funkcionál, a tetejére tejszínhabot kell simítani és cseresznyekompóttal (októberben), vagy bármilyen más szépséggel lehet díszíteni. Sajnos én csak ritkán készíthetem, mert Toma nincs túlságosan oda érte, én meg egy egész adagot nem bírok egyedül megenni. Nem is kell, szerencsére van segítségem: tesóm és Mazsi! :-)

Hozzávalók:

- 15 dkg rizs

- 5 dl tej

- 2 dl víz

- 5 dkg cukor

- 2 dkg vaj

- 1 cs. vaníliás cukor

- gyümölcsök: banán, alma, narancs, kompótok, bármi.

- egyéb: keserűcsoki-darabkák, mazsola (mi Mazsolát csak élve szeretjük, sütiben nem!), bármi.

A rizst először a vízzel alacsony hőfokon addig főztem, amíg teljesen be nem szívta, majd apránként felöntöttem a tejjel és folyamatosan kevergetve puhára főztem. Az utolsó löttyintésnyi tej előtt hozzáadtam a cukrot, a vaníliás cukrot és a vajat. Nem tudom egyébként, hogy így szabályos-e a tejberizs főzése, mert mint a bevezetőben már utaltam rá, mindössze ötször-tízszer készítettem egész életben. Biztos ciki...

Amikor majdnem minden tejet felszívott a rizs, félrehúztam a forró lapról, lefedtem és hagytam magában kicsit puhulni, duzzadni és közben hűlni. Ezután a szobahőmérsékletűre hűlt tejberizsbe belekevertem 2,5 dl tejszínből vert kemény tejszínhabot, ezzel szépen fellazítottam az összetapadt rizsszemeket. (Ekkor kicsit még tovább lehet hűteni, mert a meleg gyümölcsrizsbe kerülve a csoki elszínezheti azt, amitől ízre nem, de látványra picikét rosszab lesz a végeredmény - ha ez egyáltalán érdekel valakit.)

Ezután belekevertem egy felaprított almát (na jó, a negyedének a felét megettem aprítás közben), egy cikkekre szedett és felaprított narancsot, egy apróra vágott banánt és egy fél tábla feldarabolt étcsokit. Végül jól behűtöttem és amikor megéheztünk rá, tálaltam. Sajnos kincsként őrzött Csincsilla-féle körtelekvárommal elfelejtettem meglocsolni tálaláskor, pedig azt terveztem.

Ez a kép egyik közös csopaki nyaralásunkkor készült, de nem tíz hanem körülbelül 14 évesek vagyunk, balról jobbra: Éva, én, tesóm. A napokban voltam Évánál és előkerültek a régi fényképek, s ahogy nézegettük őket mosolyogva, szörnyülködve vagy nevetve, ezek a fekete-fehér képek visszarepítettek minket a gyerekkorunkba, a Sas-hegyre, azok közé, akiknek többsége sajnos már nincs itt velünk. Talán ekkor (repülés közben :-)) jutott eszembe, hogy csinálni kéne egy kis finom, édes gyümölcsrizst...

Rizottó brokkolival, répával és májjal

Tesóm Boritól tegnap egy fantasztikus szakácskönyvet kapott, aminek minden oldalán legalább egy, de inkább több olyan jó kis recept is van, amit azonnal meg tudnék és meg akarnék csinálni. Az egyik recept ez a rizottó, amit tesóm elsőként kipróbált belőle. Remélem, hamarosan kölcsön tudja adni nekem a könyvet!


Nem írok mennyiségeket, mert nem tudom a pontos receptet, a rizottónál szerintem amúgy is ízlés kérdése a mennyiség.

A felkockázott sárgarépát és a rózsáira szedett brokkolit egy húsleveskockával tesóm roppanósra főzte, s a visszamaradt lé lett az rizottóhoz használt alaplé. A hagymát egy kis olajon megdinsztelte, mehetett rá a rizs, amit az alaplével öntött fel. A májat gondolom külön edényben megsütötte sóval és borssal, majd az elkészült rizshez adta az előfőzött zöldségekkel együtt.

Volt szerencsém nekem is megkóstolni, és nagyon finom lett, én is ki fogom próbálni. Az állaga pedig pont olyan, amilyennek lennie kell egy igazi rizottónak.

Ori is szerette volna megkóstolni, de sajnos be kellett érnie egy kis szimatolással.

Nem kell ám őt félteni, az egész főzés alatt szorgalmasan kuktáskodott, amiért finom nyers májat kapott cserébe!