Szóval az úgy volt, hogy Rebeka hazajött pár napra, és túrógombit kért, persze lehetőleg gluténmentes kivitelben. Úgy emlékeztem, hogy már csináltam, és semmi gondom nem volt vele. Hát most lett. Pont úgy csináltam, ahogy a gluténest szoktam, szóval fél kiló túrót összekevertem három tojással (csak úgy egyben, semmi habverés), pici só, pici cukor, pici vanília, és aztán kanalaztam hozzá 6-8 evőkanál lisztféleséget. A gluténes tuti receptem esetében ez 4 evőkanál lisztet és 4 evőkanál zsemlemorzsát jelent (a nagynénémtől tanultam, nincs benne gríz, és emiatt sosem lesz betonszerű). Most ezek helyett barna rizsdara, barna rizsliszt és tápiókakeményítő ment bele, de 8 evőkanál után egy vígan szotyogó masszám volt, hígabb volt, mint egy piskóta. Szóval kanalaztam hozzá rendesen tovább, amíg nem lett olyan állaga, amiről úgy gondoltam, hogy már valahogy lehet formázni. Na nem gombóccá, de legalább evőkanállal nagy galuskává. Forraltam jó sok vizet, és nem is tudom, honnan, de volt annyi eszem, hogy nem az egészet szaggattam bele, csak pár evőkanállal. A belerakás után gyakorlatilag rögtön atomjaira bomlott mind. Kicsit sírtam, aztán más megoldás után kellett nézni, egyrészt ugye valamit produkálnom kellett vacsira, másrészt elég drágák voltak az alapanyagok ahhoz, hogy a kukába szórjam.
A vajas zsemlemorzsa helyettesítését már előtte kitaláltam, gluténmentes kukoricapelyhet egy zsacsiban teljesen szétmorzsoltam, és pár evőkanálnyi vajban picit megpirítottam, isteni illata volt. Na, fogtam egy tepsit, beleszórtam ennek a felét, rákanalaztam a túrógombi masszáját (inkább öntöttem, hogy őszinte legyek), a tetejére szórtam a maradék vajas morzsát, és mehetett a sütőbe. Ott aztán jól megpirítottam. Aztán kanállal lehetett galuskákat szaggatni, és a továbbiakban túrógombiként kezelni: vaníliás porcukorral és tejföllel tunningolni. Irtó jó lett, épp hogy a csücskét tudtam csak lefényképezni. Szóval melegen ajánlom mindenkinek, ha kihagyjátok belőle a vízforralást, és az első pár evőkanálnyi masszával való sikertelen bohóckodást, akkor villámgyors és fájdalommentes. Ráadásul.
Rebeka egyébként azt mondja, hogy szerintem zabpehellyel meg lehet csinálni, nekem ez most valahogy nem jutott eszembe, pedig jó ötletnek tűnik. Szóval azzal állítólag gombóc alakút is lehet gyártani. Ha valaki annyira ráér.
Napi cukinak meg a cirmos cicánk, aki szemérmetlenül simogattatja magát egész nap, ha van rá módja, és közben úgy dorombol, hogy fülvédőt kell hordani. A múltkoriban ő is köhögött, és kapott két sorozat injekciót (ez három-három darab/alkalom). Azóta is erről ábrándozik. Ölben ült, vadul dorombolt, és közben ketten (!) is simogatták (ellátó osztag egyik tagja és az állatorvos). Szóval eléggé bírja, ha fogdossák. Kófickával egyidős, ő is 14 múlt.
