2023. február 23., csütörtök

Cukkini labanéban

 

Tegnap nem volt időm főzni, mert Olgival hirtelen úgy döntöttünk, hogy megkeressük az esztergomi világítós bicikliutat. Ez az út természetesen akkor világít, amikor besötétedik, úgyhogy délután 6-kor indultunk vonattal Esztergomba, majd ott vak sötétben keresgéltük a Duna-parti bicikliúton a lakatlan területen ezt a csodát. Elsőre nem találtuk meg, mert erős bringalámpákkal világítottunk, de aztán lekapcsoltuk őket, és akkor egyszer csak, amikor már csalódottan toltuk a bringákat visszafelé, nehogy elszalasszuk a foszforeszkálást, a tök sötétben a lábunk előtt feltűnt a Tejútrendszer. Hát ez tényleg fantasztikus érzés volt. És ezek a kis kövecskék, amik foszforeszkálnak, és az aszfaltba vannak keverve, ezek kiperegnek az aszfaltból, és szerte szét szóródnak a füves-homokos talajon, és olyan, mintha millió szentjánosbogár világítana mindenfelé. Nagyon nagy élmény volt és remélem, nem túl környezetszennyező ez a mindenfelé szétszóródott foszforeszkáló anyag. Aztán visszatekertünk a pályaudvarra, 10 perc múlva indult a vonatunk, és 11-re már itthon is voltam.

Visszatérve a kajára, nem tudom, miért így van a neve, hogy cukkini labanéban, és miért nem labane cukkiniben, mert a leírás szerint éppen hogy a labanét kell a cukkinibe keverni, de nem kérdeztem meg barátnőmet erről az ellentmondásról, hanem ahogy írva vagyon, úgy csináltam. Már említettem, hogy a receptet egy barátnőmtől kaptam, aki részt vett egy libanoni főzőkurzuson Fűszeres Eszternél, és ott mindenféle libanonit főztek, amit a végén meg is ettek. Az összeset ki szeretném próbálni, de elég lassan haladok, ez az első a 4 oldalas receptgyűjteményből. 

Hozzávalók:

  • 2 közepes cukkini nagylyukú reszelőn lereszelve
  • 15 szem olívabogyó
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kk. római kömény
  • 1 kk. kakukkfű
  • ½ citrom leve és héja (én a héját nem használtam)
  • 1 evőkanál szárított csili
  • 30 dkg labane

Azzal kezdtem, bár ez nem tartozik szorosan a recepthez, hogy megsütöttem két csirkemellet. Aztán amikor elkészültek, kivettem őket egy tányérra, és ugyanebben a serpenyőben, megfuttattam az olajon a fokhagymát, és erre tettem a lereszelt cukkinit. Épp csak addig kell sütni, hogy összeessen, de ne legyen puha. Belekevertem a nagyobb darabokra vágott olívabogyót (zöldet használtam). Római köménnyel, kakukkfűvel, szárított csilivel és citrommal fűszereztem, majd kitettem az erkélyre hűlni, mert a labanét csak akkor szabad hozzákeverni, amikor langyosra hűlt. 

Én fél adagot csináltam kóstolásnak, és icipicit elsóztam, de nagyon ízlik, és nagyon jó lenne kipróbálni padlizsánnal is ezt a mártogatót. Ebédkor tettem a tányérra 2 szelet húst, pár kanál cukkinis labanét, egy kis retekcsírát, salátakeveréket (balzsamecet-krémmel meglocsolva, amit a Lidlben vettem még régen) és egy darabka laposkenyeret. 


A fokhagymától kicsit féltem, és én már nagyon kevés kajában használom, de nem lett semmi bajom, túléltem (már a vacsit melegítem). Nagyon utálom az öregedést, az egyik oka a sok közül az, hogy nem bírom már a fokhagymát. Pedig imádom! A cukkinis labanét tálaláskor meg kell locsolni egy kis olívaolajjal, és én még szárított petrezselymet szórtam rá, hogy csinosabb legyen.

És akkor a napi cuki Soma lesz, megint ment látogatóba a rendelőbe, és képzeljétek, 1 hónap alatt 5 kilót hízott! És mekkorát nőtt! Nézzétek.


Somikáról írtam egy kicsit itt és itt is. Sajnos muszáj videót tennem róla, mert képtelenség fotózni őt, egy pillanatra se áll le. A videóból se tudtam képeket kivágni, annyit ficánkol (végre!) Kész csoda, hogy él, ez a dokijainak köszönhető.

2023. február 21., kedd

Labane vagy labneh vagy labnita, a közel-keleti joghurtsajt


Nincsen semmi újdonság ebben a receptben, mert Csincsilla már mindent leírt róla 2009-ben itt, csak akkor még nem tudtuk, hogy ezt labneh-nek hívják. Igazából nem is ezt akartam készíteni, csak véletlenül rákattintottam egy fotóra a gépen, és egy receptre bukkantam. Mármint tudtam, hogy valami receptféleség lesz, de nem tudtam, hogy mi. És akkor eszembe jutott: tavaly vagy tavalyelőtt egy régi-régi barátnőm itthon volt (Luxemburban él), és elment Fűszeres Eszterhez egy libanoni főzőkurzusra, és a végén megkapták a recepteket is, amiket lefotózott nekem. Ez egy 4 oldalas doksi, oldalanként küldte el, és én pont a 3. lapra kattintottam most, ahol egy cukkinis kaja van, aminek az egyik alkotórésze ez a labane/labneh. És nekem most muszáj cukkinis kaját főznöm, mert kaptam cukkinit a kedvenc zöldségboltból. És pont volt itthon görög joghurt is.

A cukkkinis libanoni recept holnap jön, de előtte el kellett készítenem a labanét, amihez természetesen Fűszeres Eszter receptjét választottam kiindulásnak.


Én úgy készítettem, hogy fogtam egy közepes doboz (400 grammos) görög joghurtot (Lidlis), kicsit megsóztam, összekevertem, és duplán hajtott gézlapon 1 nap alatt lecsöpögtettem. Nem a csapra akasztottam, hanem így, ahogy a képen van, és betettem a hűtőbe. (A kicsöpögő lét a kenyérsütéshez használtam el.) A tálból időnként kiöntöttem az összegyűlt lét, hogy ne érjen bele. Kb. 1 napig csöpögött, és aztán kibontottam, hogy egy ilyen cuki kis gömböcöm legyen belőle:


Ekkor lehet belőle golyókat formázni és olajban eltenni, de találtam sokféle felhasználást, amiknél egyszerűen csak el kell teríteni egy szép tálban, és meglocsolni olívaolajjal és jó sok különféle fűszerrel, magokkal megszórni, és valami kenyérfélével vagy nyers zöldségekkel mártogatni. Megkóstoltam így is (isteni!), de igazából a cukkinis libanoni kajába szeretném elhasználni. A kenyér az Angol Muffin receptjével készült, csak cukrot nem tettem a tésztába, és kinyújtva, pizzasütő formában sütöttem meg. Lehet, hogy a cukor hiánya miatt, vagy nem tudom miért, de most sokkal tovább kelt a tészta, viszont elég finom lett (icipicit sós, de az nem baj, mert ez a mártogatós ezzel a kis petrezselyemmel elég ízetlen, ahogy írtam, sok-sok friss fűszer és fokhagyma kellene rá annak, aki bírja).


A labanét lehet ám édességnek is fogyasztani, ekkor nem olivaolaj és fűszerek, hanem méz/lekvár és még valami gyümölcsök ízesítik. Azt sajnos nem tudom, hogy van-e vegán görög joghurt... (Utánanéztem, és van, és receptet is találtam itt.)

Mazsiéknál ma szerelők jártak, és Penny szerelmes lett. Egyfolytában fixírozta az erkélyen dolgozó embert, és dumált neki.


Csak mondta, mondta a szerelmi vallomását.


És próbálta felhívni magára a figyelmet


De valahogy nem járt sikerrel.


És akkor este megpróbálta kitalálni, hogy miért nem tetszhetett eléggé a kiszemeltjének.


De aztán rájött, hogy nem vele van a baj, hanem csak a férfiakkal. Mint mindig! Ő egyszerűen gyönyörű és ellenállhatatlan.

És másnap folytatódott a szappanopera...


Jaj, Penny, miért nem elég neked Winston? Ez a szépséges cicafiú:


2023. február 20., hétfő

Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók

 

Ez egy finn karácsonyi aprósüti, de karácsonykor nem sütöttem meg, mert tesóm pillanatok alatt 3 tepsi sütivel árasztotta el a családot (mézes krémes, bejgli és zserbó). Szerintem nagyon is illik ide, ebbe a szép februári 20 fokos télbe és szélbe. Azért választottam egyébként, mert Toma tavaly volt Norvégiában, és ezzel a sütivel szerettem volna kapcsolódni ahhoz az óriási attrakcióhoz, hogy eljutott oda, és még Dániába is. A Joulutorttu nekem nagyon bejött, és már csak azért is jó lenne minden évben megsütni, hogy tudjam ellenőrizni a képességeim romlását, ami idővel törvényszerű. Már most se volt mindig egyszerű eltalálni hogy melyik csücsköt hova is hajtogassam, hogy szélforgó legyen belőle végül. Arról nem is beszélve, hogy a nevét képtelen vagyok megjegyezni, kimondani meg se próbáltam! Még jó, hogy Mazsi elnevezte szélforgónak, ez a név menni fog.

Hozzávalók:

  • 35 dkg finomliszt
  • 1 csipet só
  • 20 dkg hideg vaj felkockázva
  • 25 dkg ricotta
  • 75 ml tejszín
  • 25 dkg szilvalekvár (nálam sütőben sült házi, cukormentes, egy 2 decis üveggel)
  • 1 tojás
  • (sok) fahéjas porcukor a szóráshoz

A lisztet összekevertem a sóval, és a vajjal elmorzsoltam. Amikor homokszerű állaga lett, hozzáadtam a rikottát és a tejszínt és összegyúrtam a tésztát. Egy órára a hűtőbe tettem, de akár lehet egy éjszakára is. A pihentetés után a tésztát átgyúrtam, és elfeleztem. Az egyik felet visszatettem a hűtőbe, amíg a másikkal dolgoztam. Egyébként nem ezt a puha állagot vártam 1 óra hűtős pihentetés után, de aztán úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, folytatom a sütit. És milyen jól döntöttem, mert így szuper könnyű volt dolgozni a puha tésztával.

Nincs deszkám, a konyhapulton szoktam nyújtani, de előtte jól lemosom persze. Szóval lisztezett konyhapulton olyan 3-4 mm vastagra kinyújtottam, vagy talán annál vékonyabb volt néhol, 30×30 cm-es formát szerettem volna elérni, hogy majd 10×10 cm-es négyzeteket tudjak vágni belőlük (pizzavágóval). A kilógó részeket levágtam, hogy minél szabályosabbak legyenek a négyzetek.

A képen látható módon egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a közepére tettem egy teáskanálnyi szilvalekvárt. A sarkokat középre behajtottam, hogy szélforgó alakja legyen a sütinek. (Annyira szeretném, ha megcsinálnátok, mert kíváncsi vagyok, hogy megy nektek!) Összesen 23 db szélforgóm lett.

Tojással lekentem a szélforgókat és 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. A recept azt írja, hogy 10-12 perc alatt sülnek meg, nekem tovább tartott, pedig légkeveréssel sütöttem. 

Végül ennyi lekvár maradt, ezzel most mit csináljak?

A kész sütiket még forrón megszórtam fahéjas porcukorral, de mivel a tésztában és a lekvárban semmi cukor nincs, ezért nem találtam elég édesnek. Úgyhogy később újra és újra szórtam rájuk cukrot, míg el nem találtam az édességet. Nagyon-nagyon finom!


Én egyébként tegnap se és ma se tudtam vacsorázni, miután ebéd után megettem egy-két szélforgót, szóval ha ez lenne a fogyókúra kulcsa, akkor benne vagyok!

És a napi cuki Amy lesz, ahogy őrzi a gazdik új lakásának új konyhájában az új tűzhelyet:

És megint van egy újabb miniszobor... Mindig le vagyok maradva, most kereshetem meg ezt is!

2023. február 19., vasárnap

Indiai vajas csirke naan kenyérrel

 

Megérte türelmesnek lenni! Megkaptuk a receptet erről az isteni indiai vajas csirkéről, amit Mazsi és Szabi főzött, és Szabi fotózott, tessék nyugodtan elájulni a csodás képektől. És közben még cicák is lesznek, hogy megnyugodjanak a kedélyek, tényleg élnek még! Akkora szerencsém volt, hogy kaptam kóstolót ebből a kajából, és azóta is arról álmodozom, hogy ilyet fogok enni. De sokat. Már csak amiatt is jó, ha megvan a recept, hogy meg tudom már én is főzni, ha nem lennék elég türelmes, hogy kivárjam, amíg újra főznek ilyet. Bár nem szeretnék idáig eljutni...

Na, akkor kezdjük a vajas csirkével. Hozzávalók:

  • kb. 900 g csirke (mell vagy comb)
  • kb. 3 közepes hagyma
  • 2 tk. chilli
  • 1 tk. kurkuma
  • 1 tk. őrölt kömény
  • 1 tk. cayenne
  • 3 tk. garam masala (VAGY 1 tk. koriandermag (mozsárban összetörtük), 1 tk. római kömény (ez is mozsárban), 1 tk. kardamom, 3 levél babér)
  • 1 fahéjrúd
  • 1 kanál reszelt gyömbér
  • 3 gerezd zúzott fokhagyma
  • 1 konzerv darabolt pari
  • só, bors
  • kis pohár joghurt (de lehet tejszín is)
  • 1,5 kocka vaj (ami itthon volt azt használtuk el, a recept ahonnan lestünk 6 kanállal írta)


Eredeti recept: https://tasty.co/recipe/easy-butter-chicken


Feldaraboltuk a csirkét és befűszereztük (só, bors, kurkuma, 1 tk. chilli) majd állni hagytuk amíg a hagymát megpucoltuk és feldaraboltuk. A vaj felét megolvasztottuk és azon megpirítottuk a csirkét, majd kivettük. Raktunk még egy kis vajat a serpenyőbe olvasztani (a végén is kell majd a szószba, szóval akkor legyen a fél fele TEHÁT negyed 😄) és azon megdinszteltük a hagymát a maradék fűszerrel (1 tk. chilli, kömény, gyömbér, fokhagyma, cayenne, kardamom, római kömény, babér, fahéj, só, bors - remélem nem hagytam ki senkit a felsorolásból, de a lényeg, hogy itt MINDEN jön 😄). 


Az eredeti recept garam masalát ír a sokminden mellé, de az nem volt itthon és utánanéztünk, hogy az miből is áll, ezért került bele még a koriandermag-római kömény-kardamom-babérlevél négyes, mert ezek voltak nekünk. Más is van a garam masalában de úgy gondoltuk, hogy 10 fűszer csak elég lesz már (és nem is volt itthon más 😄).


Amikor megdinsztelődött a hagyma beleöntöttük a darabolt parit, visszaforraltuk és jöhettek vissza a husik és raktunk bele joghurtot. (A recept itt tejszínt írt, de mi inkább a joghurtra szavaztunk mert az izgibb - de tejszínnel is ki fogjuk majd próbálni). Elvileg itt lehet vizet is hozzáadni, de nem raktunk mert sűrű szaftot akartunk inkább. Beledobtuk még a maradék vajat és összerottyantottunk mindent és kész is. Illetve leszedtük minimumra, mert közben jól megcsúsztunk a Naan kenyérrel és gondoltuk akkor érjenek még az ízek 1-es lángon amíg azzal végzünk.



NAAN - nagyon nem tökéletes még, a mennyiségek inkább sacc/kb. Hozzávalók:

  • 1 dl langyos víz
  • 1 tasak élesztő
  • 2 ek. joghurt
  • 35 dkg liszt
  • 1 tk. cukor
  • 2 tk. só 
A vízben elkevertük a cukrot és az élesztőt, aztán egybeöntöttünk mindent mindennel és próbáltuk összegyúrni. Azt írja a recept, hogy nem baj ha ragacsos a tészta és semmiképp se legyen túl kemény lisztes állaga - na hát én a kezemről alig tudtam leszedni. 😄 


Liszttel és vízzel lehet az állagán javítani, de én az első körben nem mertem semmit változtatni. 

Amikor valamennyire összeállt (és leműtötted a háromnegyedét a kezedről) akkor be kell olajozni a külsejét a gömbnek és fél órára félre lehet rakni. Itt elkövettem az a hibát, hogy nem kerestem neki meleg helyet, mert gondoltam majd a reci említi ha kell. De amikor már a 20. percben sem nőtt meg, ráraktam a radiátorra még egy negyed órát és akkor kicsit emelkedett már. (Penny persze nem érti, mogy merték elfoglalni a helyét a radiátoron!)


Ezt az adagot hatfelé lehet osztani, kis gömböket kell belőle csinálni (itt is hideg víz és olaj segített, hogy ne maradjon minden rajtam) és sütés előtt széthúzni, mint a lángost. Elvileg meg kéne vizezni az oldalát, de mivel már könyékig tésztás voltam szabadulni akartam az egyedtől ezért csak ráraktam a száraz palacsintasütőre és úgy hevítettem. Az első oldala mindig nagyon szép lett, a másik oldala viszont mire megfordítottam már megkeményedett valamennyire így az inkább égett. Próbáltam azt vizezni-olajozni de nem sokat segített. Így haladtam egyenként velük. 


Nem lettek sajnos foszlósak és egy kicsit talán sótlanok is lettek, de ettől független nagyon szerettük, valószínűleg azért mert mi csináltuk magunknak. 😄 Következő nap már csak egy kicsi lisztem maradt, ott már inkább szemre kevertem össze a hozzávalókat és inkább a nyers tészta állagát figyeltem, ami szerintem majdnem tökéletes lett, csak aztán kicsivel több vizet raktam bele mint szerettem volna és azt már liszt hiányában nem tudtam javítani. Valami olyasmit képzelek el, ami icipicit ragacsos csak, de már simán lejön a kezedről és csillog amikor összeállítod gömbbe. Nemtom ez mennyire elképzelhető. 😄 

A receptet azért nem linkelem ide (MERT HAZUDIK) mert nem igazán volt jó kép sem benne és az arányok sem teljesen jók, viszont kiindulásnak szerintem nem rossz, nem fogom feladni, amint meglesz a tökéletes foszlós Naan arányom elküldöm!


(Szeretném megcáfolni a fentieket, nekem nagyon-nagyon bejött a naan is, és a többi is, de persze szívesen kóstolom a további kísérleteket!)

Csincsillától naan 1 és naan 2, és naan 3 a sütőből, ha ez segítség neked, Mazsi. Szívesen!

És itt az élő és gyönyörű Winston is:


Azt tudtátok, hogy Mazsinak és Szabinak volt egy főzős blogja? A fészbuk-oldaluk itt található, és maga a blog pedig itt. Isteni receptek vannak ott is, csak egy kicsit furák. 

Posztkiegészítés erős idegzetűeknek, mert kiderült, hogy halálra dolgoztatják a cicákat:

Recept felolvasása


Ellenőrzés

Halálos fáradtság, miután egész nap főznie kellett

2023. február 18., szombat

Micike Marokkóban

 

Nem én voltam Marokkóban, hanem barátnőm, Micike, és küldte ezt a gyönyörű kajafotót, amit muszáj itt megörökíteni, remélem nem bánjátok. Cserébe lesznek cukik is! Balról jobbra: sajtos pizza, kétféle olajbogyó, a dobozban csirke kebab van, a zacskóban pedig ugyanez szendvicsként.

Azt mesélte, hogy nagyon finom kaják vannak ott, ettek is többféle tagine-t. 


Ezek így készülnek:

Ha véletlenül lesz kertem, és tudok tüzet rakni és parazsat csinálni, akkor feltétlenül veszek egy ilyen edényt, mert nagyon tetszenek ezek az egytálételek. 

És valami isteni, gríz alapú kenyérkét is ettek, ezt a receptet találtam hozzá magyarul. Micike úgy hívta, hogy semolina, a wikipedián meg harcha a neve. (Most megtaláltam, hogy a semolina búzadarát jelent.)


Kóstoltak még couscous-t és tanjia-t is, ez utóbbi a tagine egy változata. 


Úgy megkívántam ezeket a jó kis fűszeres marokkói kajákat, hogy ide szeretném majd gyűjteni, ha találok olyan receptet, amit ki akarok próbálni. 

És volt egy csomó cukiság is, néhányat mutatok. Pl. cicák:

Folti

Popóka

Motoros banda

Tündérke

Meg kutyák:

Pitbull

Álomszuszék

És a többiek:



És egy bringaszerelő kolléga:


2023. február 14., kedd

Marlenka golyók


A Marlenka torta tésztájából elég sok megmaradt, azok a leeső szélek, amiket le kellett vágnunk, hogy kör alakja legyen a tortánknak. Ezeknek egy része ment a torta oldalára és tetejére felaprítva, de még mindig maradt jelentős mennyiség. Karamellkrémet is mindjárt dupla adagot csináltam, ha már annyi ideig kell főzni, és abból is maradt több mint egy fél konzervnyi. Sokat törtem a fejem, hogy mi legyen ezekkel. Azt tudtam, hogy a karamellt bármikor bármire el tudom használni, mert mindenki imádja és mindent feldob, de mi legyen a megmaradt tésztával? Találtam sok Marlenka golyó receptet, de mindegyikbe rengeteg vajat tettek, meg rumaromát (fú, csak azt ne!), és tudtam, hogy én ezt nem akarom. 

Nem volt más választás, kísérletezni kellett. Olgi is odaadta ehhez a maradék tésztáját, így lett 300 gramm, amit felaprítottam aprítógéppel, pontosabban mondva porrá őröltem, bár a receptek azt írták, legyen kicsit darabos. Majd úgy is kipróbálom egyszer. A karamellt már megírtam a Marlenka tortánál: tehát a 375 grammos lezárt konzerv sűrített tejet gyöngyöző vízben főztem 3 órát, de 2 is elég lett volna, és ennyi. A fél konzervnyi karamellhez (ami megmaradt a tortából) kevertem egy 450 grammos poharas tejföl (20%-os) nagyjából felét, így kaptam egy sűrű krémet. Ebbe öntöttem a porrá őrölt tésztamaradékot, majd összekeverés után próbáltam golyókat formázni belőlük, de túlságosan lágyak voltak, nem maradtak golyó formában. Meghempergettem egy kis darált tésztában, és betettem őket a hűtőbe. Másnap hidegen aztán igazán lehetett golyót formázni belőlük, kár, hogy nem maradt semmi, amiben újra meghempergethettem volna őket. Talán dióba lehetett volna, csak a családom nem eszik diót.

Tanulságok:

  • Kicsit kevesebb karamell is elég ehhez a mennyiségű tejfölhöz, mondjuk 3 evőkanálnyi, mert most még a tortánál is édesebb lett. Viszont így is elég gyorsan megettem négy golyót, és alig bírtam abbahagyni.
  • Nyugodtan készülhet a karamell akár úgy, mint a sós karamell krémem, vagy ahogy a sós karamell szaloncukornál készült, és valahol olvastam, hogy kókusztejből is lehet karamellt főzni.
  • Összeállítás után, de golyógyártás előtt be kell tenni a hűtőbe, hogy formázhatók legyenek a golyók.
  • Hagyni kell morzsát a bevonáshoz, mert így elég furán néznek ki szegények. Vagy ha nem marad, akkor valami más rucit ki kell nekik találni.
Annyira édesek ezek a golyók, hogy csak egy nagyon édes napi cuki jöhet ide, pl. egy nyári Amyke:


Remélem, ez a kép nem volt még! Türelmetlenül várom Pennyről és Winstonról a fotókat, meg a hozzájuk tartozó (ígért) isteni receptet!

Még egy nagyon érdekes dologra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy itt lehet követni egy tyúkudvar és egy tyúkól életét (most alszanak), és még távolról meg is tudjátok etetni a tyúkokat, és ami a legfontosabb, van egy komondor a farmon, tesóm már látta is őt!


Mindenkinek van neve (a nyuszinak Pöcök, a kakasoknak Mogyoró és Dimitri), még a patkánynak is, aki látogatja az udvart, képzeljétek, Semjénnek hívják! Sajnos a komondort még nem tudom hogy hívják. Gyerekkorom legutolsó komondorjának Dolly volt a neve.

Itt éppen valaki vásárolt kaját a tyúkoknak, és a csövön ömlött ki a kukorica:


Egyelőre Dollinak fogom hívni a komondort, épp most is ugat!

2023. február 13., hétfő

Tárkonyos zöldségleves cukkinivel, krumpligombóccal

 

Semmi különös ez a leves, csak azt akartam elmesélni, hogy tettem bele cukkinit is, mert megint egy nagyobb szállítmány érkezett a zöldségboltból. Kicsit nagyobb darabokban hagytam, hogy tesóm ki tudja piszkálni, ha nem ízlene neki, magamban biztos voltam, hogy szeretni fogom, mert a csirkecurrybe is szoktam tenni, és ott is annyira ízlik, igaz, ott kicsit roppanósabb szokott lenni, mint ahogy most sikerült. 

Hozzávalók a leveshez:

  • kb. 10 cm hosszúságú póréhagyma apróra vágva
  • fél paprika apróra vágva
  • 1 fehérrépa, a vékonyabbik része kicsire vágva, a vastag csak hasábokra vágva, mert ezt nem szereti senki
  • 1 kis darabka zeller, egy kis része apróra vágva, a többi hasábokra, a többi ugyanaz, mint fent
  • 2 sárgarépa kisebb kockára vágva
  • 1 közepes krumpli (de lehet kettő is) kisebb kockákra vágva
  • 6-8 db csiperkegomba kockára vágva
  • egy kávéscsészényi fagyasztott zöldborsó
  • 1 cukkini most hasábokra, legközelebb kockákra vágva
  • tejföl vagy joghurt vagy a kettő keveréke a habaráshoz, de liszt nélkül
  • só, bors, tárkony, zöldségleveskocka (ez utóbbi kihagyható), petrezselyem
Nem kell megijedni a hosszú listától, mert bármi mehet bele a levesbe és bármi kimaradhat. Ami otthon van és zöldség, minden jó lehet. 

Kis olajon megfonnyasztottam a hagymát és a paprikát, ment rá a fehérrépa, a sárgarépa és a zeller, majd pár perc múlva, amikor kicsit megsültek, felöntöttem vízzel és beletettem a fűszereket. Ahogy haladtam a zöldségek aprításával, úgy mentek bele a levesbe, legutolsónak a cukkini. Amikor a zöldségek megpuhultak, akkor a krumpligombócokat is beleengedtem a levesbe, és amint feljöttek a leves tetejére, egy kis maradék tejföl és maradék görög joghurt keverékét, liszt nélkül, beleöntöttem. Jó kis savanykás leves lett, de sajnos egyáltalán nem szép.

Legközelebb a cukkinit legeslegutoljára, a krumpligombócok után teszem majd a levesbe, és azt is kockákra fogom vágni.

Hozzávalók a krumpligombóchoz:

  • 2 közepes krumpli (35 dkg volt)
  • 1 púpozott kiskanál vaj
  • 1 tojás sárgája
  • 3 evőkanál rétesliszt
  • petrezselyem
A krumpligombócot egy régebbi receptemből vettem, úgy emlékeztem, hogy az nagyon finom volt, de amit most csináltam, nem sikerült. Ott 3 evőkanál lisztet írtam, most is ennyit tettem bele, lehet, hogy több kellett volna, és lehet, hogy rétesliszt kellett volna. Nem főtt szét, de nem lett tökéletes, és akkor azt is feljegyzem most, hogy legközelebb legyen 25 dkg krumpli a 3 evőkanál rétesliszthez. Vagy további kísérleteket kellene folytatni.

Még annyit írok, hogy valami érdekes is legyen (remélem érdekes!), hogy azzal kezdtem, hogy megfőztem a gombóchoz a krumplit sós vízben, és a főzőlevet a levesbe öntöttem. Olyan jó volt, hogy nem kellett kiönteni!

A mai napi cuki Amy lesz Lufival a napköziben:




Csak játszanak!