Saját gyömbér nevelése

A gyömbér az új őrület nálam, mondjuk már nem nevezhetjük újnak, mert írtam is már róla tavaly, mint a mindenre jó csodaszerről, és én tényleg így is érzem. Nem minden csodatévő hatását figyeltem meg magamon, amit terjesztenek róla, de az kétségtelen, hogy ha valami olyat eszem, ami nem jó a gyomromnak (pl. sajnos a fokhagyma, vagy a bab, borsó, lencse, vagy néha a hagyma), akkor egy csésze gyömbértea pillanatok alatt rendbe hoz. Nemrég olvastam a hobbikerten egy cikket arról, hogy lehet 5 lépésben saját gyömbért szüretelni, és neki is kezdtem. Igaz, azt írják, hogy a növény neveléséhez legideálisabb február-március tájékán nekikezdeni, de nekem most olyan szép az erkélyem, mióta Toma segített átrendezni, és gyömbért is tudok szerezni a boltból, és még olyat is amin van egy szem rügy, szóval nem bírtam februárig várni.

Tehát, ez az 5 lépés (ami szerintem 5+1 lépés):

1. lépés: A gumót 5 cm-es darabokra kell vágni, minden darabon lennie kell egy rügynek. Nekem egy rügy volt, ezért egy darab 5 cm-es darabra vágtam a gyömbéremet:

Éjszakára vízbe áztattam, ahogy írták.

2. lépés: Egy nagy, kb. 30 cm magas virágcserepet kétharmadig megtöltöttem földdel, ebbe tettem a gyömbérdarabot:

Befedtem 2 cm vastagon földdel.

3. lépés: Megnedvesítettem a földet, a virágcserepet pedig lefedtem egy műanyag zacskóval. Meleg helyre tettem az erkélyen, egy napsütötte polcra, a zsálya és a bazsalikom közé:

4. lépés: Mindennap megnéztem a földet, és pici vizet öntöttem rá, hogy nedves maradjon. Néhány hét utánra ígérték, hogy megjelennek az első hajtások. Augusztus 24-én, csütörtökön kezdtem a kísérletet.

5. lépés: Ha a növény kihajt, megszabadulhatunk a műanyag zacskótól, napos helyre állíthatjuk, nyáron az erkélyre is kitehetjük. A földjét mindig tartsuk nedvesen.

+1 lépés: Amikor elutaztam Máltára szeptember 16-án, még semmi mozgás nem volt tapasztalható a cserépben, le is szedtem róla a zacskót, hogy tesóm kényelmesen tudja locsolni, ha akarja. Őt kértem meg a növényeim gondozására, és mondtam neki, hogy ezt nem kell locsolni, de gondoltam, hogy nem jegyezte meg. Ha nem utazom el, én már nem locsoltam volna a gyömbéremet. Teljesen lemondtam róla. Erre mi történt mire visszajöttem? Ez:

Tehát a +1 lépés, hogy bízzuk szakemberre a locsolást! Szeptember 23-án jöttem vissza Máltáról, és akkor már ez a picike kibújt a földből, tehát legalább 28 nap kell neki (ezt augusztus 24-től szeptember 21-ig számoltam).

Ma ilyen nagy már a gyömbérem:

Annyira kíváncsi vagyok, milyen lesz a növény. A cikkben azt írják, hogy kb. 8 hónap múlva lehet betakarítani, de én nem fogom megenni a gyömbér-gyerekemet, az tuti. Októberben kell leszüretelni, amikor a levelek sárgássá válnak és a növény a földbe kezd húzódni. Remélem, az én kis gyömbéremmel nem fog semmi ilyesmi történni.

Október 24-én, 2 hónapos szülinapján:

Az alsó 2 levele elkezdett barnulni, mert volt egy-két hideg éjszaka és kint felejtettem az erkélyen. De most már minden este behozom, remélem nem lesz beteg!

November 24-én, 3 hónapos szülinapján:

December 26-án, mintha semmit nem fejlődött volna, sőt, kezd elszáradni:

Sajnos innen már nem fotóztam tovább, mert teljesen elszáradt és visszahúzódott a növény, de nem ástam ki, hátha még egyszer ki tud hajtani, majd tavasszal. Nem hajtott ki.

Napi cuki az erkélyem lesz, ahogy a máltai nyaralásomról visszatérve, a profi locsolás után visszakaptam:

Ezek sziklakerti növények, unokabátyáméktól kaptam azzal, hogy a jobb szélen lévő apró levelű növény még az én családomtól származik a Sas-hegyről. 

Ő az. A nevét sajnos nem tudom.

Balra tőle (az edényben középen) ez a gyönyörű virágú szintén sziklakerti növény van:

Tesóm megnézte egy növényhatározó applikációval, és a neve: Bíborvörös délvirág. A latin nevével nem vagyok kibékülve, úgy hívják, hogy Delosperma cooperi

Közelebbről:

Nagyon gyönyörű, minden délben kinyílik az összes virágja, most már csak egy van, aztán estére becsukódik.

Balra tőle szintén egy sziklakerti növény van, ő még nem lett beazonosítva. Mindhárom elég szívós fajta, meg se kottyant nekik az átültetés. Ha bárki szeretne belőlük, nyugodtan szóljon, szívesen adok!

Krizantémok készülnek a virágzásra. Mind sárga lesz. A szeptember 14-i fotókkal össze lehet hasonlítani, hogy micsoda burjánzás következett be, amíg odavoltam.

Itt a háttérben egy különleges krizantém, ami ilyen nagyra nő, és fehér lesz. Előtérben a kis gyömbérem.

További sárga krizantémok, nem tudok betelni velük. Tudom, hogy sokan nem szeretik, de én nagyon, mert annyira igénytelen, és pont akkor kezd virágozni, amikor minden más már végzett vele.

A fűszereim: snidling, citromfű, kakukkfű

Fönt: két oregano, alatta: bazsalikom, borsikafű, zsálya, legalul: varjúháj és menta

Ez egy szülinapi bejegyzés, és Mazsi kérésére felelevenítem a tavalyi szülinapomat. Felhívott Mazsi pánikban lévő hangon:

- Szia, boldog szülinapot! Tudnál kölcsön adni xxx.xxx forintot? 

Ennyi a történet. Idén nem hívott, talán most nem jött a redőnyszerelő... (ez csak poén, felköszöntött természetesen!!!! Csak nem tudtam kihagyni ezt a béna poént). 

A háttérsztori egyébként az, hogy két ATM-nél is járt, hogy felvegyen pénzt a számlájáról, mert váratlanul jöttek a szerelők, de mindkét automatával volt valami baj. A második helyen, ami tőlem kb. 2 saroknyira van, már pánikolt, és felhívta az anyukáját, hogy nem tud a pénzéhez jutni, mit csináljon, ott vannak a szerelők a lakásban. Anyukája mondta, hogy esetleg próbálkozzon nálam, hátha... Kérdezte anyukáját, hogy oké, de el tudná-e hozni őt kocsival hozzám. És csak a pár másodperces döbbent csöndből jött rá, hogy a kérdés nem értelmezhető ezeknél a távolságoknál. Szóval felhívott engem, és félig sokkos állapotban mondta, hogy boldogszülinapotkénelóvé. És milliószor elnézést kért, hogy így köszönt fel. Azóta röhögök ezen. Ja, és gyalog jött az automatától idáig (két sarok).

Tényleg csak Mazsi kérésére írtam meg, imádja a sztorit visszahallani. Idén írta messengeren, hogy fel fog hívni szülinapomra, de most nagyon dolgozik. Válaszoltam neki, hogy oké, és készültem pénzzel, köszönthet!

Napi cuki a két cica, ahogy megfigyelés alatt tartják a belső udvart:

Ez meg egy elég érdekes decemberi cikk a Telexen a gyömbérről, és egy csomó felhasználhatóságáról.

Gyömbértea, a mindenre jó csodaszer

 

Sokan nem szeretnek teázni, ilyen például az én családom is. Nem csoda, a teaivás legtöbbünket a gyerekkorban betegségek idején kötelezően belénk töltött cukros-citromos teákra emlékezteti, a hozzá tartozó gyógyszerízzel, lázízzel, félelemízzel. Nekem is sokáig ellenérzésem volt a teákkal, de ha megpróbálod közben belehelyezni magad egy általad kitalált sztoriba, például, hogy az angol királynő ötórai teázásán vagy, de lehet mást is kitalálni, akkor valamennyire meg lehet szeretni ezt a szokást. Nekem az Agatha Christie regények segítettek, ott mindennek olyan isteni hangulata van, így a teázásnak is, hogy muszáj volt erőltetnem. 

Ráadásul utálom a gyógyszereket, ezért minden felmerülő bajomra gyógyszermentes megoldásokat próbálok keresni, például gyógyteákat. A gyömbértea annyi mindenre jó, akármilyen bajomra kerestem, előbb-utóbb nála kötöttem ki. És én is mindenkinek ezt ajánlom – akár kérdeznek, akár nem –, ha puffadásra, hányingerre, gyomorbajokra, hasfájásra, böfizgetésre, pukizgatásra, megfázásra panaszkodnak. Én ezeket a gyógyteákat ízesítés nélkül iszom, nekem így jobban bejön, de lehet tenni bele citromot, narancsot, cukrot, mézet, fahéjat, szegfűszeget, mentát, vagy valamilyen más, gyümölcsízű teával együtt leforrázni. Így lehet lassanként megszokni az ízüket. Mert meg kell szokni, elsőre szerintem senkinek nem finomak. Bár a gyömbér nekem elsőre is bejött.

Hozzávalók egy csészéhez/bögréhez/pohárhoz: 😎

• 1 cm-es friss gyömbérdarab
• forró víz

Sokféle elkészítési mód van a neten, én így csinálom, mert ez a legegyszerűbb: a gyömbérgyökeret megpucolom, feldarabolom, majd forró vizet öntök rá és állni hagyom. Van, amikor forrón iszom, és van, amikor hidegen. Ha sokáig ázik, akkor nagyon tud csípni, de úgy se rossz. Van amikor citromot is teszek bele, de ez elég ritka. 

És most az okosságok:

A gyömbérteának többféle gyógyhatása van, a hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nemcsak a testet, hanem a lelket is erősíti. Fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. (Hurrá! Bár ezeket a hatásokat még nem észleltem magamon, de jó tudni!)

A gyömbér kitűnően használható gyomorbántalmakra, hányingerre, emésztési problémákra. A gyökér forrázata vértisztító hatású, felfúvódás, étvágytalanság, gyengeség ellenszere lehet. Hatóanyagai ingerlik a nyálkahártya receptorait a gyomorban és a belekben, ennek köszönhetően ösztönzőleg hat a gyomor- és epesavképződésre, illetve az emésztésre. Mivel szabályozza a gyomorsavműködést, rágcsálásával csökkenthető a kiadós italozások utáni másnaposság is. (Hoppá, ezt nem tudtam!)

A friss gyömbért vagy a gyömbérteát régóta használják megfázásra, koleszterinszint-csökkentésre, magas vérnyomás csökkentésére, vérrögképződés megelőzésére, mivel hatásos növényi véralvadásgátló van benne. (Jó lenne, ha tényleg csökkentené a koleszterinszintet, bár lehet, hogy ahhoz annál rendszeresebben kéne innom, mint teszem.)

Idős korban az ízületi gyulladások kezelésére is használhatjuk, mivel gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz, gátolja a gyulladáskeltő anyagok képződését. Csökkenti a fájdalmat és a reggeli ízületi merevséget. Aromaolaját alkalmazhatjuk a fájó ízületre. A hagyományos kínai gyógyászatban a migrén kezelésére javasolják fájdalomcsökkentésre. Jótékonyan hat a visszerekre, reuma és izomgörcsök kezelésében is hatásos.

Nagyon jó memóriajavító, kiélesíti az érzékeinket is. (Nem vettem észre ilyen gyógyhatást...) A gyömbér rendszeres fogyasztása esetén csökken az érszűkület kockázata, valamint az agyvérzésre és a trombózisra való hajlam. 

Influenzás időszakban, megfázásos, gyulladásos betegségeknél erősíti az immunrendszert, mérsékli a lázat és szerepet játszik az influenzavírusok elpusztításában. Tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal. 

Na, hát ez csak néhány dolog, amire jó a gyömbér. Az okosságokat innen vettem. szerintem ne keressetek rá, mert újabb és újabb csodatévő tulajdonságait fogjátok találni.

És ha már ennyi szó esett a hasbajok gyógyításáról, de legfőképpen Csincsilla kérésére most jönnek a cuki, egészséges pocakok. 

Először is szépséges Amy-pocakok minden mennyiségben:

És most cuki cicapocakok Pennyről:

Sajnos Winstonról még nem érkeztek pocifotók, de a csapatom nagy erőkkel dolgozik a megoldáson.

Ha rólam készülnének ilyen képek, nem tudom miért, de nem érezné senki, hogy milyen cuki vagyok. Őket meg meg kell zabálni, annyira tündériek ezekkel a pózokkal és hasakkal és szőrmóksággal és élvezkedéssel. 

FRISSÍTÉS!!! Ha már Agatha Christie krimikről volt szó korábban, akkor most ahhoz kapcsolódóan megérkezett Fekete Paca, a titokzatos kém, avagy Winston is, macifejű gazdája ölében:

Remélem, elégedett vagy, Csincsilla!

Gyömbéres keksz - blogbaugatás, akarom mondani blogbaírás

A nyelvújító Deményt itt olvashatjátok.  Alant meg Rebeka, merthogy ő velem ellentétben blogol.

Szeretek a konyhában forgolódni és finomakat enni, de a sütikre mostanában valahogy nem jutott idő. Szóval úgy tűnik, szép lassan kifogyhattak a szervezetem sütiraktárai, mert folyamatosan valami finom, édes kekszet ropogtatnék, ami persze sosincs itthon. Mert már megettük. A cantucci - majd jön, szerk. megjegyzése - egy időre kielégítette a sóvárgásunkat, de mára a kósza morzsái is eltűntek. Viszont lapult a hűtőben egy szép kis gyömbér és a Harry Potter regények már régen bogarat ültettek a fülembe a gyömbéres kekszeikkel, süteményeikkel, így ma neki is láttam a dolognak. Átolvastam pár receptet és az itthoni kínálathoz szabva a következőt követtem el:

Hozzávalók:

-          200 g teljes kiőrlésű liszt

-          100 g finomliszt

-          1 tk fahéj

-          ½ tk szódabikarbóna

-          1 ujjnyi friss gyömbér

-          125 g vaj

-          100 g barna cukor

-          1 ek méz

-          1 tojás

A lisztet összekeverem a fahéjjal, szódabikarbónával és belereszelem a megtisztított gyömbért. (Mindenhol szárított gyömbérről olvastam, de nekem az nem volt és jelentem, friss, reszelt formában is működik!)

A vajat lábosba teszem, a cukorral és a mézzel felolvasztom, majd a száraz hozzávalókhoz öntöm. Beleütöm a tojást az egészbe és szépen összegyúrom. A tészta eleinte aggasztóan száraznak és morzsálódósnak tűnt, de aztán jól működött.

Kis golyókat formáztam, sütőpapírozott tepsibe pakoltam őket, kicsit ellapítottam az összeset, aztán 10 percre 170 fokos sütőbe dugtam őket. Az alja ropogós, a teteje lágy lett és finoman érződik benne a gyömbér csípőssége. Egy pohár tejjel az igazi.

Kapott némi tartalmi (sárgarépa) és optikai tuningot (barnacukros pillemáz, marcipán répákkal), isteni lett, a húsvéti Vidék ízében fog szerepelni- a szerk. megjegyzése. Állítólag isteni.

Napi cukinak meg két babakori kép az egyik kedvenc sétapartnerünkről. Nyika valószínűleg valamelyik békésebb angol király volt egyik előző életében. Pont ilyen nagylábú, nagyfülű ma is, csak sokkal nagyobb felületen bársonyos.

Spagetti petrezselymes csirkével

Tesóm főzte! 

Szerintem ez a tészta Andinak is nagyon tetszene. Amikor meghallottam, hogy gyömbér és citromhéj is kell bele, kissé felvontam a szemöldököm. Aztán megkóstoltam és azt mondtam, határozottan finom.  Nagyon különleges íze volt ezeknek az összetevőknek köszönhetően. 

Nem tudom, hogy csinálta Mazsolino, de a csirkemelldarabok olyan puhák voltak benne, hogy szinte szétestek, mégis megtartották a kis kocka formájukat. 

Hozzávalók:
- 25 dkg csirkemellfilé,
- 1 fej lilahagyma,
- 1 ek. olívaolaj,
- 1 citrom reszelt héja,
- 1 kk. firssen reszelt gyömbér,
- 1 kk. cukor,
- 2,5 dl csirkehúsleves kockából (vagy csirkealaplé),
- spagettitészta,
- 5 dkg vaj,
- 2 ek. finomra vágott petrezselyem vagy bazsalikom 

Az előkészület:


A húst megmossuk, leszárítjuk, kisebb kockákra vágjuk. A lilahagymát megtisztítjuk, felaprítjuk.

Az olívaolajat nagyobb serpenyőben felforrósítjuk. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, és kis lángon, állandóan kevergetve 5 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a gyömbért, a cukrot, kevés sót, és gyakori keverés mellett még 2 percig pirítjuk. Beleöntjük a csirkehúslevest, felforraljuk, és a forrástól számítva legalább 5 percig főzzük.

Közben egy nagy fazékban sós vizet forralunk, és a tésztát éppen csak puhára főzzük. Leszűrjük, lecsepegtetjük és előmelegített tálalóedénybe tesszük.

A vaj felét nagyobb serpenyőben megolvasztjuk. Bele tesszük a hagymát, üvegesre pároljuk benne, majd hozzáadjuk a húst, és gyakran keverve addig sütjük, amíg megpirul. Beleöntjük a gyömbéres keveréket, összepároljuk. 

A maradék vajat a tésztához keverjük, összeforrósítjuk. A csirkét a tészta tetejére halmozzuk, jól összekeverjük, megszórjuk a petrezselyemmel vagy bazsalikommal, de készíthetjük 1-1 kanállal vegyesen is. Azonnal tálaljuk.


Mazsolino még ezt a megjegyzést fűzte hozzá:

Tyúkhúsleveskockát használtam. Vigyázni kell a citromhéjra, nagyon gyorsan megéghet! Én vegyesen tettem rá petrezselymet és bazsalikomot.

Meggyes karaj

A karácsonyi ebédek "menetrendje" nálunk így szokott kinézni:
- December 25-én a szüleimnél ebédelünk, ilyenkor nagyi is ott van. Anyu elkészíti a "hagyományos" ételeket; a tyúkhúslevest, a pulykát, a töltött káposztát (nagyi most rántott húst is hozott).
- December 26-án nálunk gyűlik össze a család nagyi nélkül. Én mindig valami újdonsággal várom őket, valami olyannal, amit azelőtt még nem készítettem nekik.

Csakhogy idén borult egy kicsit a rend. Tavaly karácsonykor csináltam először minestrone levest és ez akkora népszerűségnek örvendett, hogy idén ismét ezt főztem. Valamint újdonságnak a masszőr Zolink-féle sajttal-sonkával töltött pulykamellet készítettem. Tehát anyu nem csinálhatott pulykát, neki is valami újat kellett kitalálnia. Végül együttes erővel egy nagyon egyszerű ám annnál finomabb ételt szavaztunk meg, a meggyes karajt.


Hozzávalók (8 szelet húshoz):
- karaj
- 1 üveg meggybefőtt
- kb. 2 dl vörösbor
- 2-3 fej lilahagyma
- só, bors, gyömbérpor

A karajszeletek mindkét oldalát - klopfolás után - borsozzuk, gyömbérporral beszórjuk. Egy jénai tálba karikákra szelt lilahagymával rétegezve lerakjuk. A meggybefőtt kb. 2 dl levével és a vörösborral felöntjük és egy napig hűtőben pácoljuk.

Másnap leszűrjük a páclevet és leszedjük a lilahagyma karikákat a húsról. A húszeletek mindkét oldalát olajban hirtelen megsütjük, aztán egy másik lábasba áttesszük. Ráöntjük a leszűrt páclevet és a pecsenyelevet és fedő alatt lassú tűzön puhára pároljuk. Félidőben sózzuk.

Meggybefőttel tálaljuk.

Igaz, hogy a recept nem ír semmit a lilahagyma további felhasználásáról, de mi nem tudtunk ellenállni neki és a meggybefőtt mellé még azt is szedtünk a tányérunkra. Grillezve vagy megpárolva még finomabb lett volna, de nem panaszkodom. Így is elnyerte mindenki tetszését ez az étel.

Pepperkakor - Svéd karácsonyi mézes süti

Érdekes "vita" van kialakulóban másik kedvenc főzős blogomon arról, hogy főzzünk-e, vagy sem. Nekem tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy valaki mivel tölti a szabadidejét, én szeretek sütni-főzni, de megértem azokat is, akik ez idő alatt inkább tévéznek, sportolnak, interneteznek, dolgoznak, vagy bármi mást csinálnak. Mégis nagyon meggyőzött a sütés-főzés értékességéről az, amikor tavaly ez idő tájt épp ezt a sütit sütöttem és fiam belépett a lakásba új barátnőjével, megérezte a süti illatát, majd rögtön azt mondta neki: "Látod, nálunk ilyen illatok szoktak lenni Karácsonykor!" Ha tesóm, Mazsi, Viki, sőt egész családom és barátaim lelkes rajongása nem lenne elég motiváció a sütéshez-főzéshez, már önmagában ez is egy olyan fantasztikus mondat számomra, amitől szárnyakat kapok a konyhában. Igen, azért is érdemes, mert sok más dolog között az illatok és ízek is összekötnek bennünket. Ráadásul ez volt az első süti, amit hagyományként elkezdtem minden Karácsonykor sütni. Erika barátnőm kapta az Ikeában a receptet az ott vásárolt Pepperkakorja mellé. Megsütötte, Toma megkóstolta és mivel nagyon ízlett neki, nem volt más választásom, mint megtanulni ez a sütit. Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 30 dkg margarin (vaj!)
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg porcukor
• 10 dkg méz (Lécci ne használjatok kristályos mézet felmelegítve, mert sokkal nehezebb vele dolgozni! Törik, ragad, és esetleg kicsit karamelles ízűre sül a süti.)
• 1/2 evőkanál őrölt szegfűszeg
• 1/2 evőkanál őrölt fahéj
• 1/2 kiskanál szerecsendió
• 1/2 kiskanál gyömbér
• 1 kiskanál sütőpor
• 4 dkg kakaó

A lisztet összekeverem a porcukorral, fűszerekkel, sütőporral és a kakaóval, majd elmorzsolom a vajjal. A tojássárgákat és a mézet hozzáadva jól összegyúrom. A kész masszát pihentetni kell a hűtőben minimum 3 órát, de legfeljebb 1 napot. Pihentetés után a tésztát kiveszem a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjen, kinyújtom 2-3 milliméter vékonyságúra, majd szép karácsonyi formákat szaggatok belőle. Előmelegített sütőben 180-200 fokon 5-6 percig sütöm.

Amíg hideg a tészta, elég nehéz nyújtani, de ilyenkor könnyebb a bonyolultabb figurákat kiszúrni, mint például a macit, aminek vékonyka keze és lába van. Hamar felmelegszik, akkor már könnyebb, bár még így is sok kis adagban szoktam nyújtani. Nekem se hidegen, se melegen nem kell a nyújtáshoz liszt, bár lehet, hogy azért nem, mert konyhapulton szoktam dolgozni, nincs deszkám.

 

Nagyon finom, különlegesen fűszeres sütemény, aki eddig megkóstolta, kérte a receptjét!

Savanyú-édes almacsatni

Régóta vonzódom az indiai kajákhoz, de érzem nem jött még el az ideje az életemben. Addig, amíg brassóiban, rántott húsban, fasírtban kell gondolkoznom, nem tudok igazán elmélyülni egy "igazi" indiai vacsora előállításában. Úgy vettem észre, ott egyetlen ételhez annyiféle hozzávaló kell, és egyetlen vacsorához annyiféle étel, hogy annak hiánytalan beszerzése, "nyilvántartása" most meghaladja a képességeimet.

Tavaly (vagy tavalyelőtt) Kató kolléganőmmel voltunk a Bécsi úton egy indiai éteremben ebédelni és amellett, hogy nagyon jól éreztük ott magunkat, elvarázsolt a hely: az illatok, a díszletek, a fűszerek, az érdekes ételek, köztük az előételnek feltálalt csatni (chutney), amibe finom naan-kenyeret kellett mártogatni. Bár nem szoktam ilyet tenni, de mivel annyira ízlett, megkérdeztem a felszolgálót, miből és hogyan készítik ezt a finom előételt, de természetesen nem árulta el, azt mondta titok, csak annyit mondott, hogy sokáig kell főzni és még banán is van benne! Próbálom azóta elővarázsolni azt az ízt, tavaly is próbálkoztam egy csatnival, ami nekem nem ízlett különösebben, de Tamás és Csincsilla oda volt érte (asszem). Idén, mivel annyi almát kaptam, az interneten ezt a savanyú-édes almacsatnit választottam kísérletnek. Hát nem tudom, nekem hol ízlik, hol meg nem.

Hozzávalók:

• 1,5 kiló alma felkockázva
• 450 g vöröshagyma apróra vágva
• 350 g mazsola (megmosva)
• 1 evőkanál tört mustármag
• 225 g barna cukor
• 350 ml borecet (Ezen gondolkodtam, hogy beletegyem-e mindet, de aztán beletettem. Ez aggaszt egy kicsit!)
• 1 evőkanál fissen darált gyömbér (jó lesz reszelve!)
• 1/2 teáskanál csipős bors (Cayenne bors)

Az összes előkészített hozzávalót egy serpenyőbe tesszük, s állandó kevergetés mellett felforraljuk. Kis lángon, gyakran kavargatva, mintegy 40 perc-1,5 órán át főzzük egészen addig, amíg a csatni sűrű, lekvárszerű, darabos mártás nem lesz. Még forrón szorsan záródó befőttes üvegekben töltjük és felhasználásig hűvös helyre tesszük. (De előtte a jó melegbe a dunsztba!)

Csincsillától olyan sok finom almát kaptam, hogy muszáj elfogadnia 2 üveg csatnit! :-)

Pár szót csak erről az elromlott négynapos hétvégéről. Még nem tudom, belefoglalom-e majd a veszteséglistába a csatnit, de az már biztos, hogy a DNK zsömléket utoljára próbáltam megsütni. Mivel épp nem volt itthon a fényképező, ezért telefonnal csak igen gyenge minőségű képeket tudtam készíteni róluk mielőtt a kukában landoltak volna. Nem tudom mit rontok el mindig! Ebben a legutolsó esetben az történt, hogy a zsömlék teljesen eggyé váltak, összefolytak, a sütéskor nem emelkedtek fel, viszont amikor megpróbáltam menteni a menthetőt és darabokra vágtam őket, sőt meg akartam kóstolni, félbevágáskor láthatóvá vált milyen szép folyós a belsejük. Lapos és nyers. Brrrr. Lefényképeztem a nyers tésztát és a "megsültet".

További apróságok: kiderült, autóm 4 kerekéből kettőben hatalmas szög van, a mosógépemből akkor is folyik a víz, ha nem mosok vele, a biztosítéktábla hangosan berreg, amikor a sütő megy. Na ennyit a hosszú hétvégékről :-), már kezdem kiheverni!