Szabi csirkés pho levese

 

Hát az valami nagyon jó dolog, amikor hullafáradtan hazaér az ember a (6 km-es!) túrából, és mehet egy adag Pho levesért. 

Van egy új barinőm, Judit, akivel decemberben ismerkedtünk meg egy jófogásos találkozón, és olyan jót dumáltunk és nevetgéltünk együtt, hogy lekéstem az online karácsonyi bulit, de viszont megbeszéltük, hogy találkozunk majd még, és megyünk együtt túrázni és bringázni. És tényleg össze is jött: január első hétvégéjén a Tündér-sziklához kirándultunk, most pedig Hűvösvölgyben a vitorlázó reptér felé mentünk a sárga jelzésen. Nagyon szép volt az erdő, mert az utak nagy része fehér volt (és jeges). Kb. 0 fokban indultam itthonról, de ott a kaptatókon téptük le magunkról a sapkát, sálat, kesztyűt, pedig szerintem ott sem volt melegebb. Voltak sokan, főleg gyerekekkel és szánkókkal, meg kutyákkal is. Egy fehér pitbull (igazi!), akinek a valódi neve bullterrier, kétszer is odajött hozzám megszagolni a lábamat, a gazdája meg messziről kiabált neki ezerszer, de nem hallgatott rá. Hát mit mondjak, eléggé be voltam tojva.

Nagyon elfáradtunk mind a ketten, pedig Judit amúgy egy 12 km-es túrázó, én pedig nem tudom belőni magam. Talán max. 10, vagy 9, vagy 8, vagy 7... Jó, nekem volt kétszer 30 perc bringázás is a 29-es buszhoz, és onnan haza. A lábam, azt hiszem most mindenhol fáj. De mindegy, mert kaptam gyógylevest, amit Szabi főzött, Mazsi Szabija.

Ahogy tekertem hazafelé, már semmi másra nem tudtam gondolni, csak egy jó forró zuhanyra és egy jó forró Pho levesre. Be is ugrottam Szabihoz a leveskémért, és egy nagyon édes eligazítást kaptam, hogy kell tálalásra előkészíteni, üvegtésztát megfőzni, sőt még a receptet is. Sokszor van az, hogy csomagolunk tesóm is és én is a gyerekeknek kaját, de amikor ők csomagolnak nekünk, az egy ünnepnap. Na ez a nap ilyen.

Erről a Pho levesről már rengetegszer olvastam, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Mindenhol úgy írtak róla, mint valami eszméletlenül finom valamiről (kiderült, hogy igaz is!). Tervezgettem, hogy megcsinálom, de túl sok olyan hozzávaló van, ami nincs eleve itthon, ezért elmaradt. Mutatom ezeket:

Fűszerek egészben (nem őrölt!):

• Szegfűszeg
• Csillagánizs
• Édeskömény
• Fahéjrúd
• Koriandermag
• Egész gyömbérből pár vastag cikk
• Pár fokhagyma vagy póréhagyma
• 1-2 vöröshagyma

Olaj nélküli serpenyőben ezeket a fűszereket meg kell pirítani:

Pirítás után forrásban lévő vízbe kell önteni, majd pho- vagy marhahúsleves-kockát kell hozzáadni. Bármilyen hússal készülhet a Pho leves, Szabi most csirkeszárnyat és csirkemellet használt, és nagyon minimálisan rotyogtatva főzte 5-6 órát. Amúgy a főzési idő legalább 1-2 óra, de bármennyit lehet főzni, ami ennél több. A fahéjat 1, vagy legfeljebb 2 óra múlva ki kell venni, mert nagyon le tudja uralni az egész levest.

Ha kész, a husikat ki kell venni, és le kell szűrni a levest. Lehet csak simán halszószt önteni a léhez, de Szabi úgy szokta, hogy a serpenyőben, amiben pirította a fűszereket, egy kicsi vizet melegít, abba teszi a halszószt, és még kever hozzá zselatint, és ezt önti a levesbe. A zselatintól lesz egy kis tartása a lének.

Tehát kell még a leveshez:

• csirkehús (szárny és mell)
• valamilyen leveskocka
• só
• halszósz
• kicsike zselatin

A csirkehús helyett lehet bármilyen más hús, vagy akár zöldség is, de Szabi most csirkéset főzött.

Hozzávalók a tálaláshoz:

• üvegtészta
• korieanderlevél/petrezselyemlevél (vagy mindkettő)
• zöldhagyma karikára vágva vagy póréhgyma
• thai chili
• babcsíra
• lime

Csodás látvány:

Annyira jól esett ez a leves a kirándulás után, szerintem megmentette az életemet! Ez az ízkavalkád egyszerűen felrobbant a számban. Mivel tettem bele pár karika chilipaprikát is, ezért fel is gyulladt. Egyszerűen isteni volt! Azt hiszem, függő lettem. 

Szabi most azt tervezi, hogy egyszer főz egy marhahúsos Pho levest, és azt 10-12 órán keresztül fogja rotyogtatni. Én már feliratkoztam a vendéglistára!

A jó sok hozzávalóból most nincs vizsgakérdés, de bármikor lehet röpdolgozat. Sajnálom.

Jöhetnek a napi cukik. Szabinak és Mazsinak két cicája van, mindkettő menhelyről érkezett. A fekete cica Winston, nagyon jóban vagyunk, mert ha a gazdik elutaznak, és én is megyek etetni, akkor azt játszhatom vele, hogy paskolgatom a fenekét, és azt nagyon-nagyon szereti. Ha ezt megkapja, rögtön ad egy puszit a homlokával. És lehet kezdeni elölről. Ő Winston:

De nem ilyen veszélyes, mint a képen, sokkal szelídebb. Mindig megnézi a látogatókat, sőt dörgölőzik is.

Nagyon szeret együtt dolgozni a gazdival.

Meg napozni

Penny a másik cica, ő nagyon félős. Sajnos olyan régen voltam már szolgálatban, hogy elfelejtettem, hogy vele mi is szokott lenni a mutatványunk. Na ő Penny:

Olyan, mint egy szende hölgy a várkastélyában

De ha dolgozásról van szó, akkor bekeményít. Legalábbis nézésileg.

Vagy retteg. Nagyon rossz dolga van szegénynek, itt pl. azt mondja: Mentsetek meg! 

A gyönyörű képeket Szabi csinálta. Ha szeretnétek még több Szabi képet nézni, van rá lehetőség február 11-től 25-ig az ANALÓG Magazin Kiállításon, ahol néhány fotója szerepelni fog. Én ott leszek!

Flódni pite

Körülbelül tavaly ilyenkor Rékával elhatároztuk, hogy minden héten fogunk valamit kézműveskedni. Azt vettem észre, hogy ezek a fogadalmak jól működnek, Gabival például azt határoztuk el, hogy minden hónapban megyünk legalább egyszer kirándulni, akár bringával, akár gyalog. Eddig sikerült is nagyjából betartani, a havi egy túra is megvolt mindig, és Rékával a heti egy kézműveskedés is majdnem mindig összejött. Novemberben és decemberben inkább sütöttünk, de volt olyan, hogy ellógtuk a kézműveskedést és inkább filmet néztünk, viszont amivel a kézműves foglalkozásainkat kezdtük, azt is meg szeretném itt mutatni. 

A papírkosárfonással már régóta szemeztem, nagyon érdekel a kosárfonás is (amiben DT nagyon profi), és érdekel az újrahasznosítás is. Ráadásul imádom a kosarakat (is), úgyhogy minden szempontból tökéletes hobbi a papírkosárfonás. Úgy kezdődik, hogy reklámújságokat egyforma csíkokra szabadalsz, majd egy hurkapálca segítségével feltekered egyforma szálakká, megragasztod a végét, hogy ne kezdjen kitekeredni, és amikor már jó sok ilyet csináltál, akkor pont úgy fonod a kosarat, mintha vesszőből csinálnád. A neten sok videó van erről, mi innen tanultuk.

Itt látszik az úgynevezett fonópálca:

Ez az egyik legjobb kézműves foglalkozás, mert amíg a szálakat tekerjük, lehet közben enni, inni, és jó sokat dumálni. Nem kell odafigyelni, nem kell gondolkodni, pont olyan, mint régen a kukoricafosztás vagy morzsolás.

Szóval elkezdtünk inkább sütni, mert Réka meg akarta tanulni a Pepperkakort, aztán beneveztünk az IKEA versenyre (vagy fordítva volt a sorrend?), és végül találtuk ezt a Kerek flódni pite receptet, amit egyedül sosem próbáltam volna meg, de Réka lelkes volt szerencsére.

Követtük a receptet, szerintem nem tértünk el tőle semmiben, de azért leírom ide, mert volt már olyan, hogy a belinkelt recept eltűnt.

Hozzávalók a tésztához:

• 20 dkg finomliszt
• 20 dkg rétesliszt
• 20 dkg vaj
• 8 dkg porcukor
• 1 csipet só
• 1 késhegynyi sütőpor
• 80 ml fehérbor
• 2 nagyobb tojás sárgája

A mákos réteghez:

• 15 dkg mák
• 6 dkg porcukor
• 1,5 dl fehérbor
• 1 marék mazsola

A diós réteghez:

• 15 dkg dió
• 8 dkg porcukor
• 1,5 dl fehérbor
• 3 dkg étcsokoládé

Az almás réteghez:

• 3 közepes alma
• 2 ek méz
• 0,5 citrom leve
• 1 tk őrölt fahéj
• 0,5 tk őrölt szegfűszeg

Az összeállításhoz:

• 10 dkg sűrű házi szilvalekvár

A tetejére:

• 1 tojás
• porcukor

Jó hosszú a lista. Már az is őrületes szervezést igényel, hogy minden hozzávaló meglegyen! Pihenésképpen megmutatom, hogy miután megnéztük a nyerő versenyzők fotóit, arra jutottunk, hogy azért nem kerültünk be az első 20-ba az IKEA sütisütő versenyen, mert nem volt eléggé feldíszítve a sütink a fotón, ezért csináltunk díszes képet is erről a szegény Flódniról, íme:

Ízléses, ugye? 

Na, akkor kezdhetjük a sütést a tészta összeállításával:

A tésztához a kétféle lisztet összekevertük a robotgép táljában, hozzáadtuk a sót, a sütőport és a porcukrot. Amíg a robotgép keverte a liszteket és a többi porállagú cuccot, a hideg vajkockákat beledobáltuk, és megvártuk, hogy morzsás állagú valamit kapjunk. Ehhez hozzáadtuk a tojássárgákat, végül a hideg bort is beleöntöttük, és addig kevertük, míg összeállt a tészta. 

Nagyon fura, hogy a tésztába bort kell tenni, de nekem bejött. Réka ráadásul a 80 ml fehérbort 8 dl fehérbornak értette (vagy csak úgy tett), így hát 2 üveg bort hozott, de nem baj, mert a többinek is lett jó helye.

Amikor a tészta összeállt, folpackba csomagolva betettük a hűtőbe pihenni. Ezalatt elkészítettük a töltelékeket:

A mákos réteghez:

A mákot megdaráltuk a cukorral. A bort egy kis lábosban megmelegítettük, hozzáadtuk a mazsolát, és leöntöttük vele a cukros mákot. Jól összekevertük.

A diós réteghez:

A bort a cukorral kicsit összeforraltuk (csak amíg a cukor megolvadt), és leöntöttük vele a darált diót. Ezután hozzáadtuk az összetört csokit és jól összekevertük.

Az almás réteghez:

Meghámoztuk, lereszeltük az almákat, jól kinyomkodtuk és rácsavartuk a fél citrom levét. Hozzátettük a mézet és a fűszereket és ezt is jól összekevertük.

Most jön a süti összeállítása és sütése:

A tészta kétharmadát kinyújtottuk, sütőpapíros, 24 cm-es tortaformába tettük úgy, hogy oldalt is legyen tészta, nem csak alul. Az eredeti receptben 22 cm-es piteforma van, de a piteforma túl alacsony lett volna ehhez a sütihez, úgyhogy a nagyobb tortaformát használtuk. Viszont így elég vékonyka lett a tészta a rétegek között. Úgyhogy ha van, inkább a 22 cm-es tortaformádat használd.

Na szóval, a tésztát beleigazítva a formába, és a következő lépés, hogy megkentük vékonyan a szilvalekvár felével, majd a mákos töltelékkel. 

A maradék tésztát három egyenlő részre osztottuk, az első harmadát kinyújtottuk, és ráigazítottuk erre a rétegre. Ezt megkentük a szilvalekvárral, és rásimítottuk a diós tölteléket. 

Befedtük a következő egyharmad tésztával, amit persze kinyújtottunk előtte. Erre halmoztuk az almás tölteléket, és az egészet befedtük az utolsó kinyújtott harmad tésztalappal. 

A széleket jól összenyomkodtuk, a tetejét megkentük a felvert tojással, és megszurkáltuk több helyen.

170 fokon sütöttük 50 percig, és kirepedt. De nem baj, mert Réka nem veszi túl komolyan az ilyen tragédiákat, meglátja mindenben a lényeget:

Még langyosan megkóstoltuk, de persze pár falat után feladtuk, mert annyira nehéz ez a süti. Rékáéknál volt, aki 2 szeletet is megevett ebből (nem tudom hogy bírta), de a gyerekeknek jobban ízlett volna bor nélkül, meg a szilvalekvár se jött be, ha jól emlékszem. Amikor kihűlt a torta, akkor nekem nagyon ízlett, de akkor se bírtam egyszerre sokat enni belőle. Az én családom nem kóstolta, mert mindegyik réteggel van valakinek valami baja.

Napi cukinak meg megmutatom Réka és Roland örökbefogadott, mentett kutyusát, Zorát:

És legközelebb istibizi jön a mi örökbefogadott mentett kutyánk is...

(Vizsgakérdés a hosszú receptből: Hány üveg bort hozott Réka?)

Nem találtam több Flódnit a blogon, csak egy hasonló sütit: Csincsilla almás pitéje szilvalekvárral, dióval és mákkal.

Áfonyás-csokis torta

 

Megnéztem, pont tíz éve írtam utoljára a blogba: 2011. december 26-án. Hát ez elég fura, egyrészt, hova lett ez a tíz év, másrészt ugyanannyira izgulok, mint a legeslegelső bejegyzésnél. [Ez a felület is teljesen megváltozott, és a régi nevemmel be se tudtam lépni, de nem baj, Toma (ismét) segített.] 

Muszáj írni, mert Mazsi folyton noszogat, úgy szerette olvasni, és nemcsak ezért, de még használja is a blogban lévő recepteket. És Viki is! Ez annyira jó érzés! Aztán még azért is muszáj írni, mert megint tele vagyok receptekkel, mindenhol recik vannak, füzetben, papíron Word doksiban lementve, ezeket le kéne írni megint. 

Ez a torta egy Ikea Karácsonyi sütisütő versenyre készült, Rékával neveztünk be rá. Az értelmi szerző, a közös sütés motorja, az anyagbeszerző, a fotós, minden Réka volt. A kiírásban az állt, hogy a receptnek tartalmaznia kell vörösáfonya-lekvárt és csokoládét. Természetesen Réka találta a receptet is. Majdnem teljesen az eredetit sütöttük azzal a különbséggel, hogy a tortát megtöltöttük a lekvárral. 

Tehát a hozzávalók a tésztához:

• 2 bögre liszt
• 0,25 bögre kakaópor (cukrozatlan)
• 1 teáskanál sütőpor
• 2 tojás
• 1 bögre cukor
• 10 dkg vaj
• 1 bögre tej
• 1 csomag vaníliás cukor

Ez a bögrézés nem az erősségem, én szeretek mérleggel mérni, de Réka ebben is nagyon jó, így aztán szuperül sikerült a tészta. A tojásokat robotgéppel kikevertük a cukorral, a vajjal és a vaníliás cukorral, hozzáöntöttük a tejet, végül beleforgattuk (továbbra is robotgéppel persze) a sütőporral és kakaóval összekevert lisztet. 24 cm-es tortaformában sütöttük 170 fokon 35 percig. 

Amikor kihűlt, ügyesen kettévágtuk és megkentük az áfonyalekvárral. (Tulajdonképpen ezt is Réka csinálta, de én addig drukkoltam!)

Hozzávalók a csokimázhoz:

• 10 dkg étcsoki
• 1 dl tejszín

A csokit felolvasztottuk a tejszínben, és ráöntöttük a tortára. Fú, nagyon finom lett! Mirelit áfonyával, hajszálvékonyra szeletelt mandarinnal, jégcukorral és mentalevelekkel díszítettük. (Az áfonyát én tettem el a mélyhűtőbe, nehogymá' mindent Réka csináljon!)

Nem jutottunk be az első 20-ba. Emiatt kellett itt megmutatnom ezt a tortát! 

Aztán hajtogattunk egy lufikutyát napi cukinak, nesztek:

Neki is ízlett a torta:

Hamarosan jön a következő recept, és szép lassan az elmúlt 10 év összefoglalója is. Van ám igazi kutyánk is, mutatom nemsokára.