Indiai csicseriborsó curry (Chana Masala)

Hát jó régen írtam, aminek oka, hogy nem főztem semmi érdekeset, vagy ha igen, akkor nem fotóztam, vagy ha igen, akkor nem volt időm írni. Azt előre tudtam, hogy nehéz lesz a január a sok munka miatt, de szerencsére sok jó programom is volt, úgymint két vagy három színház, egy buli nálam, egy másik buli Adri kolléganőm 10. évfordulójának megünneplésére a Szilvakék Paradicsomban, egy kirándulás a Normafánál és egy Hűvösvölgyben; és kevésbé szerencsére sok elintéznivaló is várt rám, úgymint egy bringaszerelő, egy szekrényszerelés és -átalakítás, hogy az új hűtőm fölötti szekrényke végre használható legyen, meg kötelező üzemorvosi vizsgálat, és a legjobb ügyintézés: egy új mosógép beszerzése. Persze halálra izgultam magam mindegyiken. Azt már írtam, hogy január 10-én beadtam a nyugdíjigénylést, de azt még nem tudjátok, hogy már nyugdíjas vagyok, van törzsszámom, olcsóbban utazhatok a távolsági buszokon és a vonatokon, és már kaptam is nyugdíjelőleget. Hurrá! 57 évesen! Még nem tudom elhinni. 

A mozgalmas január után persze megint beteg lettem, ebből viszont kezd elegem lenni, a december felét is elvitte egy nyavalya, most meg egy újabb, szóval ezt jó lenne abbahagyni. Bár lehet, hogy a nyugdíjasoknál ez kötelező elem.

Ezt a kaját sem én főztem, hanem Mazsi, és a csodafotókat Szabi csinálta szokás szerint. A nagyon komoly nevet (Chana Masala) viszont én találtam a neten a csicseriborsó curryre, és ott azt is megtudtam, hogy a chana csicseriborsót jelent, a masala pedig fűszeres mártást. Nagyon finom volt, kaptam kóstolót belőle!

A receptet Mazsi jegyzeteiből írom, tehát a hozzávalók:

• 2 konzerv csicseriborsó
• 3 picike hagyma (vagy egy óriási)
• chili
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál őrölt kömény
• 1 evőkanál őrölt koriander
• 1 evőkanál currypor
• hüvelykujjnyi gyömbér
• korianderzöld/petrezselyemzöld
• bébispenót
• kókusztejszín (vagy kókusztej)
• darabolt paradicsom és paradicsompüré is

Alább ábrázolom is:

Mazsi annyit változtatott, hogy mivel nem volt őrölt koriandere, ezért a koriandermagot megőrölte, és úgy használta. (Ne felejtsek el venni neki, mert már a múltkori indiai kajánál is gondok voltak az őrölt fűszerekkel, és garam masala se volt.)

Elkészítés 6 lépésben:

1.) A hagymát apróra vágni és chilivel dinsztelni.

2.) Turmixba: dinsztelt hagyma, fűszerek, só, gyömbér, fokhagyma, 1 evőkanál paradicsompüré.

Ábra:

3.) A turmixolt cuccot serpenyőben kicsit megpirítani.

4.) Bele a csicseriborsó és a paradicsomkonzerv, ezeket főzni amíg el nem fő a leve (a csicserikonzervet nem kell lecsöpizni?)

Ábra:

5.) Kb. 2 dl (vagy amennyi szimpatikus) kókusztejszín (vagy kókusztej) megy még bele.

6.) Főzni szimpatikus sűrűségűre, és a végén kell hozzáadni 2 maréknyi zöldet + a bébispenótot.

Ábra:

Nagyon-nagyon finom volt, csak egy kicsit hiányoltam a naan kenyeret, illetve hazudok, mert akkor eszembe se jutott, csak most, hogy összehasonlítottam Mazsi kétféle indiai receptjét. Azt mondta, hogy neki ez a nyerő, én még egy kóstolást szeretnék kérni mindkettőből, hogy el tudjam dönteni.

Napi cuki pedig Winston lesz, mert ő már olyan régen volt. Szerintem itt éppen a receptet olvasgatja:

És igeeeen! 

Ha nem recepteket olvas, akkor féltékeny pillantásokkal próbálja elriasztani a többi pasit Mazsi közeléből:

Jó, hát nem mindig sikerül a komoly férfi imidzsét megtartani:

De ez nem baj, már attól tökéletes, hogy fekete. Szeretem a feki fijjúkat. Vagyis nem mindet, hanem csak kettőt.

Csicseriborsókrém (hummus, hummusz, humusz - bárhogy is írják)

 

A hummuszt valaki vagy szereti, vagy nem, szerintem köztes lét nincsen, szóval olyat nem ismerek, aki nincs oda érte, de azért meg tudja enni. Én se szerettem, amíg meg nem kóstoltam az aldis pikáns hummuszt. (Amúgy többfélét is kóstoltam, de csak ez az egy jött be eddig. Meg a sajátom. Meg azóta még egy sparos is.) Ennek egyáltalán nincs csicseriborsó vagy szezámmag íze, inkább ecetes és picit csípős, és pont ezt imádom. Régóta szeretném már magamnak elkészíteni, de a leírások alapján olyan nehéznek tűnt, 2 óra főzéssel riogatnak, és azt azért nem szeretném. Aztán megtaláltam egyik új kedvencem, Zsombi youtube-csatornáján és a weboldalán is a receptet, és kiderült, hogy nagyon nem nehéz előállítani a hummuszt. 

Nem akartam konzervből csinálni, mert abban nincsen semmi kihívás, és kíváncsi voltam, hogy tényleg 30 perc alatt megfő-e kuktában a nem beáztatott száraz csicseri, ahogy azt valahol máshol olvastam, de eddig a pályáig még nem merészkedtem el, ez haladóknak való. Van egy gyönyörű kuktám, és szeretek rögtönözni, szóval előbb-utóbb sor kerül majd arra is, hogy nem áztatom be előre, de például muszáj lesz aznap csinálnom valamiért egy finom hummuszt, és akkor jön majd a kukta. 

Én most kétfélét csináltam, egy simát és egy sült paprikásat, de próbáltam már csilis-sültpaprikásat is, nekem nagyon bejöttek. Még a sima is!

Hozzávalók:

• 25 dkg száraz csicseriborsó
• 2 teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál tahini
• pici fokhagymapor (vagy fokhagyma azoknak a szerencséseknek, akik még nem lesznek rosszul tőle)
• 1 teáskanál őrölt kömény
• ecet vagy citromlé ízlés szerint
• só, bors, olívaolaj ízlés szerint
• pár kanál hideg víz a megfelelő állag beállításához 

------------------------------------------------------------------------

• A sült paprikáshoz: sült paprika
• A csilis sült paprikáshoz: sült paprika, csilipaprika, csilipehely
• A tetejére díszítésnek: olívaolaj, füstölt pirospaprika, zöldfűszerek (pl. koriander)

A csicseriborsót előző este megmostam, és beáztattam kétszeres mennyiségű vízbe, és adtam hozzá 1 teáskanál szódabikarbónát. Másnap leszűrtem, és újabb 1 teáskanál szódabikarbónával sós vízben megfőztem. Nálam 35-40 percig tartott a főzés nem lobogó sós vízben. (És kuktában is 30 perc, de ott nem kell beáztatni állítólag. Ezt még ellenőriznem kell.) Akkor jó, ha két ujjal könnyen szét lehet nyomni a csicseriborsókat.

Nagyon sok vízben többször átöblítettem, hogy minél több héjtól megszabaduljak (Zsombi videójában 2.20-nál látszik, hogy milyen héjról is van szó.)

A sült paprikáshoz a kápia paprikát (vagy bármilyen piros színűt) megsütöttem sütőben, aztán lehúztam a megfeketedett héjukat, a szárat eltávolítottam, és a magokat is nagyjából, és ezzel a paprika is készen állt a felhasználásra. (Szép fázisfotók Csincsillától a sült paprika elkészítéséről itt.) Egy szűrőbe téve a  paprikák levét érdemes lecsöpögtetni amennyire lehetséges.

Jöhet az összeállítás: a csicseriborsó felét az aprítógépbe kanalaztam, hozzátettem a tahinit és a fűszereket. Folyamatosan kóstolgattam, és amikor úgy éreztem, hogy jó lesz, akkor egy részét kiszedtem egy kis tálkába. Megjegyzem, én most nem citromlét használtam, hanem ecetet, mert azzal nekem jobban ízlik (Réka meg pont azt szereti kevésbé). Az olívaolaj és a víz azért van a hozzávalók között, mert elég sűrű ez a krém, ezekkel lehet kicsit lazítani, de apránként kell adagolni, nehogy túl híg legyen végül.

Az aprítógépben maradt kevéske hummuszhoz tettem a maradék főtt csicseriborsót, a 3 db sült paprikát, és további fűszereket, és ezt is krémesítettem. (A paprikát jobban le kell csöpögtetni felhasználás előtt, mert eléggé felhígította.)

Tálaláskor kis olívaolajjal, füstölt paprikával és félretett főtt csicseriborsószemekkel, esetleg valami zöldfűszerrel lehet díszíteni. Azt imádom ebben a kajában, hogy olyan jól lehet díszíteni, és minden fotón jól néz ki, még az enyémeken is. 

A tanihiról: Csincsillának is van humusz-receptje már a blogon, és ott az derül ki, hogy ő ilyen tahinit használ:

Én meg ilyet találtam, nagyon nehezen:

Még annyit szeretnék itten okoskodni, hogy ha túl sokat sikerül egyszerre főzni, akkor be lehet tenni a mélyhűtőbe, sőt teljesen elkészítve is be lehet tenni, nekem most van is bent egy adag sült paprikás. Bármikor elővehető, és amiért még nagyon izgatja a fantáziámat, az az, hogy ezerféleképpen lehet fűszerezni, tuti, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja azt, ami mégis csak ízlik neki. Itt egy recept a drága Ottolenghitől, itt pedig egy currys-diós-mazsolás érdekesség, amiben még az is újdonság, hogy csak villával összetörik a főtt csicserit, és ilyen rusztikusan tálalják. Ezt majd szeretném kipróbálni.

Most pedig jöjjön végre Szabi csodás fotója az egyik ünnepi asztalról a kétféle hummusszal, fetakockákkal, Old Gouda sajtkockákkal (nagyon finom, kóstoljátok meg, a Lidlben kapható), tortillával, dinnyefalatokkal, és a mártogatókhoz répa-, kaliforniai paprika- és szárzeller-darabokkal, sós napraforgómaggal és tesóm kezével (aki nagyon éhesen érkezett!):

És ki más lehetne a napi cuki, mint Amy, aki valószínűleg rájött, hogy itt finomságok vannak az asztalon. Lehet, hogy ő szereti a hummuszt!

Mert persze természetesen ő is jött felköszönteni az ünnepeltet. 

Aztán karácsonykor Tomával csináltunk egy újabb humuszt, amihez egyszerre két receptet használtunk. Mindkettőt bejegyzem ide, mi kevertük őket.

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvéből:

• 250 g csicseriborsó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 270 g világos tahinipaszta
• 4 evőkanál citromlé
• 4 gerezd fokhagyma áttörve
• 1,5 teáskanál só
• 100 ml jéghideg víz

1. Előző éjszakára kétszeres mennyiségű vízbe beáztatni, majd másnap leszűrni. 
2. Egy felforrósított lábosban a lecsepegtetett csicseriborsót a szódabikarbónával folyamatosan kevergetve 3 percig pirítani.
3. 1,5 liter vízzel megfőzni (kb. 20-40) perc, közben a keletkező habot leszedegetni.
4. Leszűrni, és ilyenkorra kb. 600 gramm lesz a megfőtt csicseri.
5. Aprítógéppel vagy turmixszal pürésíteni, majd járó motor mellett hozzáadni minden hozzávalót, legutoljára a jeges vizet. 
6. Öt percig turmixolni.
7. Amikor kész, egy lapos tálban szétteríteni, fóliával letakarni és hűtőben pihentetni 30 percig.
8. Fogyasztás előtt 30 perccel elő kell venni a hűtőből.

Ács Bori Telex-cikke szerint:

• 250 gramm szezámmag vagy ugyanennyi kész tahini
• 300 gramm száraz csicseriborsó
• egy teáskanál só
• egy teáskanál szóda karbonát/szódabikarbóna
• 2 gerezd fokhagyma
• egy citrom leve
• 2 evőkanál olívaolaj

1. Legalább ötszörös mennyiségű vízbe beáztatni a szódakarbonáttal és a sóval. Hűtőben ázzon 8-12 órán át.
2. Másnap ugyanebben a vízben megfőzni, alacsony lángon főzni, a habot leszedegetni. 
3. A tahinihoz a szezámmagot az aprítógépben egy evőkanál olaj társaságában vaj állagú pasztává pürésíteni.
4. Fokhagymát egy mozsárban összetörni sóval (ezt Toma csinálta, olyan szép lett!), majd a citromlével.
5. A fokhagymakrémet a tahinihez keverni.
6. Amikor nagyon puha a csicseri, akkor leszűrni, de a főzőlevet megtartani. Konyharuhára borítani és a héjat eltávolítani.
7. A csicserit az aprítógépbe tenni a tahinihez és hosszan simára turmixolni, közben apránként a langyos főzővízből adagolni hozzá.

Amit most csináltunk Tomával:

Csak 1 gerezd fokhagymát használtunk miattam, de mégis fájt a gyomrom tőle, tehát ezt mindenképpen ki kell hagyni, és helyette fokhagymagranulátumot kell használni legközelebb. Jeges vízzel turmixoltunk úgy, hogy jégkockákat tettünk a vízbe, hogy minél jegesebb legyen. (Ez fontos, Toma mondta, hogy mindenképpen jegyezzem fel.) Tahinipasztát használtunk, és nem mértük; 3 kávéskanál volt. Elég volt bele.

Csincsilla humusza. Hogy ezt mért nem próbáltam még ki, nem tudom, nagyon jónak tűnik!

Farinata vegán paradicsommártással avagy csicseri csicserivel

Hát boldog új évet. Semmi tudatosság, csak egyszerűen rohannak a napok. És vagy nem főzök, vagy olyat, amiről nincs mit írni. Pedig változatlanul sok időt töltök a konyhában, sokat főzök, de nagyjából egész télen ugyanazt. Zöldségkrémlevesek, húsleves sok csirkével és zöldséggel, sült zöldségek, és a húsevőknek (beleértve az ebeket is, és a macskák is kapnának, de köszönik, nem kérik) cserépkályhában konfitált csirke, néha disznó. Meg főtt rizs, minden mennyiségben. És még ha nagy ritkán lenne is valami mondandóm, úgysincs hozzá fényképem, mert amikor elkészül, már sötét van, és mesterséges fényben mindig nagyon csúnyák lesznek a képeim. Tegnap kora délután költöztem be a konyhába, és ezért még tudtam fotózni is picit, szóval nagyjából dokumentáltam, mit pöszömögök órákig. Eléggé kényszerpályán voltam, mert elfelejtettem, hogy ünneplünk, és minden zárva lesz, szóval abból kellett főznöm, amit otthon találtam.
Először is csináltam valami bolognai-féle ragut a húsevő szekciónak, mindenféle paradicsommal, hússal, sok fűszerrel, fokhagymával. Ez elrotyogott vagy két órát. Tésztát majd mindenki főz ki magának hozzá.Egy-két napig elég lesz a fiúknak. Vagy sem. És akkor megy a kukába. Mert fagyasztott húsból csináltam, és nem fagyasztom le újra. Azért jobb lenne, ha megennék.

Aztán csináltam egy zöldségkrémlevest, nagyon szeretem, és hétköznap vacsira pont jó. Több napig is eláll a hűtőben (ha nem falom fel előbb). Most édeskrumpliból és sárgarépából. Főleg. A világ legegyszerűbb dolga, de azért ehhez is meg kell pucolni a zöldségeket, megsütni a hagymát, szóval azért nem magától készül ez sem.

Közben megsütöttem  a farinatát, ami egy csicseriborsólisztből sütött vékony lepény. Ehhez majd lesz recept is. Sajnos éles képem nincs róla, de a homályos is jobb, mint a semmi. A homály főleg pára.

Aztán csináltam egy vegán paradicsomszószt is magamnak. Ehhez is mindjárt jön a recept, szerintem jó lett. A farinátához ugyan első körben valami friss salátát képzeltem, sok citrommal meg olívával, de ugye minden zárva volt körülöttünk, tehát az ugrott, viszont meglepően jól ment hozzá ez a jó fűszeres paradicsomos cucc. Jó együtt, és szerencsére jó nagy adagban érdemes csinálni, szóval pár napig megvan most a napi betevő főtt étel.

Levezetésként sütöttem egy nagy és két kicsi almatortát. Sült almával és sós mogyoróval (mi mással). De ezeket nem fényképeztem le. Majd talán egyszer, ha még csinálok ilyet.

Akkor a recept.
(Majdnem) farinata, hozzávalók:
30 dkg csicseriborsóliszt
3 púpos evőkanál tápiókakeményítő (hagyd ki, ha elvi kifogásod van ellene)
1 l víz
só, bors, fűszerek
olívaolaj

Összekevertem a csicserilisztet egy liter vízzel, lefedjük, és a hűtőbe beraktam egy éjszakára. Másnap hozzákevertem a tápiókát, fűszereztem sóval, borssal, szárított zöld fűszerekkel (friss ugye nem volt). Kiolajoztam egy nagy tepsit, és beleöntöttem (az a jó, ha vékony, nem túl magas). 240 fok, kb. , szóval jó forró sütő. Amikor már kicsit megsült, meglocsoltam olívaolajjal a tetejét is, és készre sütöttem. Melegen nem nagyon akar kijönni a tepsiből, de nem kell pánikolni, langyosan már szépen ki lehet szedni.

Vegán paradicsomszósz hozzávalói:
kb. 5 dl paradicsomsűrítmény - én a saját házit használtam, de nyilván jó a bolti is, vagy a darabos paradicsomkonzerv, nyáron friss, szóval valami ilyesmi
1 nagy vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
darabka csípős paprika
125 ml humusz (saját, persze)
1 evőkanál sörélesztőpehely
pici méz, ha nem elég édes a paradicsom
só, bors, kömény, római kömény
olívaolaj

Hagymadinsztelés, fokhagymadinsztelés, aztán rá a paradicsom, fűszerek, stb., lusta vagyok leírni is. A lényeg, hogy amikor készen van, hozzáadom a sörélesztőpelyhet, ettől lesz egy kis sajtos beütése, meg a hummuszt (mostanában úgy hiszem, így kell írni), amitől az egész szósznak lesz valami teste. Mivel úgyis valami ízetlen cuccal esszük (rizs, tészta, csicseri), jó erősen kell fűszerezni, én úgy szeretem, ha picit édes, picit csípős és jó fokhagymás, de hát kinek kinek a szája íze szerint.

A sörélesztőpehely használatától kicsit tartok, nem tudom, hogy van-e benne glutén és/vagy élesztő (mert hogy ezt a két dolgot- sem - nem ehetem). Próbáltam a neten utánaolvasni, de nem sikerült megfejtenem. Így aztán csak ritkán használom. Elég jó vegán sajtokat lehet kapni, nem is mindig aranyáron, és nem is kell belőlük sok, az is működik.

Tele  vagyok jó képekkel, olyan rég írtam. Ez még tavalyi, Kóficka pedikűrje. Annyira békés kis falat. Betöltötte a 14. évét. Csodálatosan megkímélt állapotban van. Kicsit szőrös (de majd ha javul az idő, segítünk ezen is), de elég fürge még mindig. Egy-két órás terep még belefér. Elég süket, de minden más működik. Cukorfalatabb, mint valaha.

Humusz

Csincsilla vagyok, csokoládé- és humuszfüggő. És most az utóbbiról szeretnék beszélni. Fogalmam sincs, hogy miért szeretem. Nem is édes. Nincs is erős íze (persze lehet, hogy pont ezért). De egyszerűen nem tudom abbahagyni, mármint az evését. Főleg a sparos változatra vagyok (voltam?) rákattanva, csak úgy kanállal. A felénél tudom csak abbahagyni, de még ehhez is nagy önuralomra van szükségem. Gondosan tanulmányoztam az összetevők listáját, és persze ebben is van néhány cucc, amit nem szeretnék bevinni az egyébként is túlterhelt szervezetembe. Marad az itthoni előállítás, viszonylag hosszú ideje próbálom eltalálni pont azt az ízt. A sparosat. Szerintem már elég közel járok. Ízben. Állagra nem, de az annyira nem zavar. Nyilván szükségem lenne egy erősebb turmixra vagy botmixerre, de az most nem aktuális, és nem is bánom olyan nagyon, hogy nem krémesebb.
Próbálkoztam száraz csicseriborsóval is, közepes eredménnyel. Macerás, persze ezt tudtam előre, voltak már régebbi találkozásaink is. Áztatás egy éjszakára. Utána meg a főzés, hát, minimum egy óra, de inkább kettő. Ezt a cirkuszt az ember nem szívesen csinálja meg egy marék borsóval. Fél kiló szárazból meg olyan hatalmas adag lesz, hogy még egy humuszfüggőre is nyomasztóan hat. Szóval marad a konzerv, úgy döntöttem. Ennek az a legfőbb hátránya, hogy azokban az üzletekben, ahol általában vásárolok (Aldi, Lidl, pomázi Spar) általában nincs, szóval külön emiatt be kell menni valahová. Eddig négyfélét próbáltam, a DM-ben lehet kapni jó drága üvegeset, aztán van a Bounduelle-nek is, ezek viszonylag drágák. Az Intersparban pedig van kétféle (az egyik van a képen), ezek olcsók. Semmiféle különbséget nem vettem észre a késztermékben, szóval maradok akkor az olcsóknál.
Kell még hozzá olaj, fűszer, ez-az, ezekből nyilván viszonylag jóra van szükség, mert ezt viszont nagyon kiérezni az ízen.

Tehát az én humuszom hozzávalói:
1 konzerv csicseriborsó
1 jó nagy csipet szárított jalapeno paprika (vagy bármi pici csípős)
só
olívaolaj (nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy pont Pomázon van a magyar olívapiac központja:))
citrom
őrölt bors (jobb lenne frissen tört, de azért a bolti darált is elmegy, kapkodós napokon)
őrölt római kömény (hát, azért ez sincs minden sarki boltban. szerencsére egy kis zacskónyi sokáig elég)
ezen kívül kéne valami fokhagymaszerű, de persze nem friss fokhagyma. sokáig gondban voltam, aztán karácsonyra kaptunk valami jópofa halfűszerkeveréket, és ebben a sok szárított zöldség mellett van fokhagyma is, tehát egyszerűen tökéletes lett erre a nemes célra. Halhoz is jó, egyébként. És vállalhatóak az összetevők.

Meg a kis huncut, aki lemaradt az előző képről, kell hozzá még 1-2 evőkanál tahini (őrölt pirított szezámmag) is. A legegyszerűbb készen venni, de ha épp nincs otthon, akkor száraz serpenyőben megpirítom a szezámmagot, és kávédarálóban megőrlöm.

A nehezén túl vagyunk, ha mindent összehordtunk. A borsót leszűröm, a levét gondosan félreteszem. Mindent beleöntök egy tálba.

Teszek hozzá pár evőkanálnyi levet is (többet, mint ami a képen az első tálban van), és botmixerrel pürésítem. Ha mártogatónak szánom, akkor több lével, hígabbra, ha kenyérre, akkor sűrűbbre (mint a felső képen). Belekanalazom egy üvegbe, és próbálom beosztani.

Napi cukinak meg a testvérem a Zsuzsival, valamikor az ünnepek alatt. Ha olyan vendégünk van, aki délután ledől egy kicsit, akkor a Zsuzsi (ha olyan viszonyban van vele) abban a szerencsében részesíti, hogy melléfekszik. Most is így történt. A meghitt viszonyt jó pár együtt végigmenetelt teljesítménytúra alapozta meg.

Falafel golyók

Sok helyen láttam már falafelreceptet, egyik érdekesebb, mint a másik, és még véletlenül se egyformák. Nekem most a régen kinyomtatott receptjeim között akadt a kezembe, és a tegnapi tortillához - mondjuk ablakpucolás helyett - elkészítettem első kísérletként Stahl receptjét. Egyrészt azért választottam ezt a verziót, mert nincs benne hagyma és fokhagyma, ami biztos vagyok benne, hogy nem tenne rosszat neki, de a vasárnapi ebédünk tele volt ezekkel a fűszerekkel, másrészt az tetszett meg benne, hogy az egyik hozzávaló az őrölt kömény volt, amit Boritól kaptam névnapi ajándékba.

A falafel melegen nekem nagyon ízlett, többféleképpen is kóstoltam: először is önmagában, de úgy kicsit száraz volt, aztán mártogatókkal és salátákkal együtt tortillába tekerve. Ilyen módon elkészítve teljesen levett a lábamról: egyszerűen isteni volt!

Harmadik verzióként ilyen kis vendégváró falatkának elkészítve, snidlinges-kapros joghurttal leöntve, hát ez is mennyei! Talán hogy valóban vendégváró falatkaként tudjon funkcionálni, a fetás paradicsom alá még el kellett volna helyezni egy tányérként funkcionáló valami fajta péksütit: pirított pitát vagy tortillát, falatnyi pirított kenyeret, vagy egyéb péksütit. Egész biztosan sikere lenne.

Így készítettem: sós vízben megfőztem egy marék bulgurt, teljesen elfőztem a levét. A csicseriborsót kiszedegettem az üvegből, minden szemet összetörtem villával Ezután a bulgurhoz öntöttem, ízesítettem késhegynyi őrölt köménnyel, cayenne borssal, sóval és szárított petrezselyemmel. Csöpögtettem bele pár csepp citromlét, hozzáütöttem egy tojást és nagyon alaposan összekevertem a masszát egy villával. Mível még így se lett olyan állagú, amiből könnyen golyókat lehetett volna formázni, adtam hozzá 2-3 evőkanál zsemlemorzsát. Ezután kicsi gombócokat formáztam és bő olajban pirosra sütöttem őket.

Érdemes tanulmányozni a Bohóckonyha falafelreceptjét is, mert az is nagyon jól hangzik! Én ki fogom próbálni az üvegben maradt csicseriborsómból.