2023. március 30., csütörtök

Limara Jól Bevált Fehér Kenyér (JBFK) receptje

A húsvéti buli levezénylése tesóm reszortja (én a karácsonyi buli felelőse vagyok), de a kenyeret én szoktam sütni az egész családnak. Tavaly már megvolt Limarától a Házi pékek alapkönyve, és abból csináltam ezt a krumplis kenyeret, ami eléggé bejött a családnak. Tesóm ezt kérte idén húsvétra is, de ehhez először öregtésztát kell csinálni. Ritka laza hetem volt most munkaügyileg, úgyhogy megcsináltam előre az öregtésztát 50 dkg lisztből, ez 4 adag kenyérhez elég. A felesleget be lehet tenni a mélyhűtőbe, és onnan elővéve is működik, kipróbáltam tavaly ezt is.

Hozzávalók az öregtésztához:

  • 50 dkg kenyérliszt (tavaly finomliszttel is működött minden)
  • 1 tk só
  • 3 dl langyos víz
  • 1 dkg friss élesztő (10 gramm - ezt magamnak írom, néha belezavarodok)
Össze kell gyúrni a hozzávalókat, de nem kell dagasztani. 10-12 órát kell szobahőmérsékleten keleszteni, majd hagyni, hogy összeessen a tészta. Nyáron, amikor nagyon meleg van, akkor hűtőbe kell tenni, nem a konyhapulton hagyni.


Másnap összeállítjuk a tésztát:

Hozzávalók a JBFK-hoz:
  • 50 dkg BL 80 kenyérliszt
  • 2 evőkanál burgonyapehely (én kihagytam, írja is a recept, hogy elhagyható)
  • 1,5 teáskanál só
  • 2 evőkanál olaj
  • 20 dkg öregtészta
  • 1 dkg friss élesztő
  • 3 dl kézmeleg víz
A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval, majd a közepére halmoztam a többi hozzávalót, az öregtésztát kisebb darabokra tépkedve. Legvégén adtam hozzá a vizet, majd a géppel elkezdtem dagasztani. Addig dagasztottam, amíg szép sima, rugalmas tészta lett belőle. Beolajoztam a tálat és 40 percig kelesztettem benne a kenyeret. Ezután egy vékonyan lisztezett deszkán (konyhapulton) óvatosan átgyúrtam, de inkább csak hajtogattam, a széléről behúztam részeket a közepéig, majd megfordítottam és finoman gömbölyítettem a tésztát. Ráborítottam a tálat és 15 percig pihentettem. 

Ezután megformáztam a veknit. Visszafordítottam a hátára, és elkezdtem kilapítani úgy, hogy csak lefelé nyomkodtam az ujjaim hegyével, de nem húzogattam. Utána a két hosszanti oldalát behajtottam középre, majd a tőlem távolabbi végéből háromszöget hajtogattam és elkezdtem feltekerni. Minden hajtást és tekerést alaposan lenyomkodtam. A sütőpapírral bélelt öntöttvas tálamba tettem a varrattal lefelé. Az edény tetejét, sőt még a tésztát is lepermeteztem vízzel, és lefedve hagytam kelni 70 percig ebben a párás környezetben.


Előmelegítettem a sütőt 230 fokra, és a tésztát egy pengével hosszában bevágtam. (Ez a bevágás is gyenge pontja az életemnek, nagyon ritkán sikerül elég mélyen.) Megint lepermeteztem vízzel, visszatettem az edény tetejét és betoltam 55 percre a sütőbe. Amikor letelt az idő, még 5 percet sütöttem fedő nélkül, hogy kicsit sötétebb és vastagabb legyen a héja. A végén a sütőajtót picit kinyitottam, lekapcsoltam a hőfokot és 5 percig még bent hagytam a kenyeret. Állítólag a héja így még ropogósabb lesz. A végén rácsra tettem kihűlni.


Annyira sajnálom, hogy ezt is egyedül kell megennem, olyan finom! Ez tesómnak is biztosan ízlene. Csináltam hozzá a maradék lecsöpögtetett joghurtból (krémsajtból) majdnem-körözöttet úgy, hogy kevertem hozzá egy kb. 4 cm-es darab újhagymát apróra vágva, meg egy kis sót és őrölt piros paprikát. Picike vajat is tettem bele, de az nem hiányzott volna, így is nagyon-nagyon krémes lett és olyan finom mint tesóm körözöttje.

És akkor ennyi kelesztéshez jól illene napi cukinak egy vagy két alvó Winston:


Itt speciel munkaidőben alszik, azt én is nagyon szeretem!


Jaj, mit szólna hozzá, ha most rátenném a pocakjára a tenyeremet? Megharapna?


Winston és Penny ezen a szuper alvóhelyen az ablak előtt, hát kell ennél jobb? Én is cica szeretnék lenni! Nem tudom, látod-e Csincsilla, hogy megfelelő méretűek a párnák, nem lógnak le róla a cicák. 

2023. március 29., szerda

Tiramisutorta

Éjszaka készült a fotó, azért lett ilyen rossz. Cserébe megcsináltam még egyszer a tortát, hogy tudjak szép képet csinálni a blogba, akkor meg a fotó jó lett, de a torta kevésbé, íme:


A két torta között az a különbség, hogy az első mascarponéval készült, a második pedig lecsöpögtetett görög joghurttal, és még plusz egy kicsike lecsöpizett sima joghurt is volt benne. A mascarponés jobban ízlett, de nem volt rossz a másik sem, azt egyedül mind megettem. És még folytatom a kísérletezést. Valamiért rákattantam most a tiramisura, azon belül is a krémsajtokra és a lecsöpögtetett joghurtokra. Azt gondoltam, hogy spórolok a csöpögtetéssel, és azért akartam kipróbálni. Úgy tűnik, sikerült a spórolás, mert egy 400 grammos görög joghurtból 236 gramm krémsajt lett csöpögtetés után. Egy 250 grammos Mascarpone 649 Ft volt a múlt héten, egy 400 grammos görög joghurt 449 Ft. Mazsi kiszámolta, hogy így a csöpizettnek 1,9 Ft grammja, a mascarponénak pedig 2,6 Ft. Ez azt jelenti, hogy 250 gramm egységsúlyon 174 Ft a spórolás. (Tudtátok követni? Én nem, de ezért jó, hogy van nekem egy Mazsim.)

Hozzávalók a tésztához:
  • 3 tojás
  • 3×20 gramm cukor
  • 3×20 gramm liszt (vagy egy kicsit több, ha a tojások nagyobbak)
Az egész tojásokat a robotgéppel habosra kevertem, kis teaszűrővel beleszitáltam a lisztet, és óvatosan összekevertem őket. 17 cm-es csatos tortaformába öntöttem, aminek az alján sütőpapír volt, az oldala pedig vajazva és lisztezve, és 170 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel kb. 20 perc alatt megsütöttem. (Lehet 180 fokon is sütni Csincsilla szerint.)

Rácson hagytam kihűlni, majd megpróbáltam 3 felé vágni, de nem sikerült, csak kétfelé. A leeső darabokat szintén megcsináltam egy dobozkában, és az kb. így nézett ki:


Ezt is egyedül faltam fel amúgy, amikor hazajöttem Tahiról. Lehet 3 külön adagban sütni a tésztát, pontosan kimérve, hogy minden adag egyforma legyen, ekkor nem kell a vágással szenvedni.

A krém:
  • 400 gramm mascarpone (az 500 grammos mascarponéből kb. ennyit használtam a tortához)
  • 2 tojás sárgája
  • 20 gramm tej (lehetne valami alkohol, pl. Marsala) vagy víz
  • 20 gramm víz, vagy tej
A tojássárgákat elkevertem a cukorral, majd hozzámértem a folyékony hozzávalókat, én most 20 g tejet és 20 g vizet a 2 tojássárgához (legközelebb hárommal fogom csinálni, ahogy a videóban van). Alacsony hőfokon melegítettem és folyamatosan kevertem. Az eredeti recept szerint 80-82°C-on kell tartani a krémet, én úgy csináltam, ahogy jónak éreztem, mert nincs hőmérőm. Mondjuk olyan 5 percig kell kevergetni és melegíteni, vagy ha túlságosan melegszik, akkor lekapcsolni alatta a lángot és tovább kevergetni (a videóban is így van). A lényeg, hogy sűrűsödjön, de ne keményedjen meg a tojás. Amikor elkészült a hőkezelés, akkor egy félliteres korsóba átöntöttem és habverővel majdnem kemény habot vertem belőle. Ezt sajnos nem fotóztam le, de a videóban jól látszik 3 perc 50 másodperctől az egész krémkészítés, de 6 perc 13 másodpercnél a habbá vert krém.

A mascarponét szintén habverővel és egy kis porcukorral fellazítottam, és 3 adagban hozzákevertem a tojássárgás krémes habot. 

Az összeállításhoz:
  • 2-3 adag jó erősre főzött kávé
  • 2 evőkanál cukor
  • kakaópor a szóráshoz
Az egyik jól sikerült piskótalapot meglocsolgattam a cukros kávéval, rákentem egy adag mascarponés krémet, rátettem még egy jól sikerült lapot és ezt is eláztattam a kávéval, és erre is kentem krémet. A végén kakaóporral megszórtam a torta tetejét. Az oldalára nem jutott krém, mert kellett a dobozkához.

Második alkalommal a mascarpone helyett a lecsöpögtetett joghurtot használtam, ez is nagyon finom volt, de kicsit jobban elázott a tészta, és a krémnek is volt egy kis savanykás utóíze (pedig kicsit több porcukrot használtam hozzá, mondjuk 2 evőkanálnyit), bár szerintem aki nem tudja, hogy joghurttal készült, az nem vette volna észre.

Csincsillának van egy epres tiramisufélesége, ahol 5 tojásból és fél liter tejből és még néhány hozzávalóból főz egy sűrű krémet a mascarponéhoz, nem ezt választottam, mert saját bevallás szerint is sokáig tart és nagyon unalmas, és nem tudtam, hogy besűrűsödik-e annyira a krém, hogy szállítható torta legyen belőle. Felhívhattam volna Csincsillát, de azt mondta volna, hogy Nem mindegy??? (Istenem, még most is röhögök.)

Frissítés: Sajnos nem találtam meg időben Csincsilla gluténmentes tiramisutortáját a blogban, pedig elég sokat segített volna. Szerintem lesz még újabb és újabb tiramisu-bejegyzés. 

A tortához nagyon is illik napi cukinak az évfordulós Amyke, akit március 15-én volt 3 éve, hogy örökbe fogadtak Vikiék. Mazsi találta őt egy miskolci állatmenhely honlapján, ez volt a társkereső hirdetéshez mellékelt képe szegényemnek:

Süt a képről Amy összes gondolata, nem merem tolmácsolni, mert nem szalonképes a szöveg. (Menjetek ti a síííííp -tokba, mi a síííííp képzeltek, szemetek!?!? Azonnal engedjetek el!) Itt még bababundája van, mintha plüss lenne, ezzel szemben nem volt plüssmaci a viselkedése akkor még, na de nem is csodálom, egy utcagyerek nem kap jó nevelést sehol se.

Mostanra viszont kivirult, és ez a mai kép róla:

Nem a blogba készült a fotó, egyszerűen ilyen boldog kiskutya most már. Bárcsak tudnánk, hogy miért pont őt választotta Mazsi, és hogy történt az első találkozás Vikivel, és milyen volt a hazahozás. Biztos mesélték már, de nem jut eszembe (de alul a kommentben elolvasható, köszi Mazsi).

Itt pedig a napköziben bohóckodik:


Amy hirdetése az instán: itt
Amy hirdetése a fészbukon: itt

Úgy tudom, nem pont a hirdetésben felsorolt belső tulajdonságokkal volt ellátva Amyke, de azóta sokat javult a magatartása! És nem Muo a neve, hanem Amy. (duzz)

Gondolataim a piskótasütésről - csincsilla

 Először kommentelni akartam Andi dolgozatát, de rájöttem, hogy túl hosszú lenne, szóval inkább itt és így.   Ha találok hozzá képet, akkor lesz. Ha nem találok, akkor nem lesz.

Szóval az én piskótasütési tudományom pont olyan, mint az Andié. Mentségemre azt tudom felhozni, hogy anyám sem tudott rendes piskótát sütni. Az én gyerekkoromban még nem volt kézi elektromos habverő, szóval azzal a régi hagyományossal kellett fél órát keverni a tojássárgájákat a cukorral, baromira untam, mert ez persze gyerekmunka volt. Aztán lett valami plöttyedt szar. Sokáig azt mondtuk, hogy vacak a sütő, de aztán egyszer a nagynéném, aki viszont tudott piskótát sütni, kb. három perc alatt összedobott egy tésztát, és csodálatos, magas, egyenletes, nagy piskótát sütött a mi vacak sütőnkben. Pont úgy csinálta egyébként, mint mi szoktuk, csak a végeredmény lett más. Meg ott volt a barátnőm anyukája, aki bármikor fantasztikus ízű és állagú piskótát dobott össze, mindig volt náluk vasárnap a spájzban (persze valami töltelékkel), nem tudom, hogy gáztűzhelyben vagy sparheltben, egy biztos, nem hipiszupi elektromos sütőben.

Nekem ez sosem ment. Kipróbáltam már az összes tudományos módszert. Külön felverve a fehérje és a sárgája, a cukor az egyikkel, a másikkal, osztva (sokféleképpen), lassan és gyorsan hozzáadva. A liszt és a cukor kanalazva, mérve. Sima 180 fokon és légkeveréssel. Holdtöltekor és éjfélkor. Háromszor megforgatva a tortaformát a töltés előtt. Sosem lett az igazi. És akkor én ezt elengedtem. Vannak még dolgok a bakancslistámon, de ez speciel lekerült róla.

Persze szoktam piskótát sütni, ezt az igazi klasszikust már nagyon ritkán, mert általában gluténmenteset sütök. De nagyon sok tortába egyszerűen piskóta kell (például a tiramisuba), mással nem jó. 

Én így csinálom: a robotgép táljába öntöm az x darab egész tojást, hozzáadom a cukrot, és maximális fokozaton nyomatom legalább öt percig (pont úgy, mint az Andi). Hatalmas, világossárga masszává nő. Ekkor több kis adagban hozzászitálom a lisztet (tényleg jót tesz a szitálás, pici szűrőt használok hozzá, semmi faxni), és alaposan eldolgozom benne, alacsony fokozaton vagy fakanállal. Ekkor persze azért törik a hab, akárhogy igyekszem.

Pont annyi lapot sütök belőle, amennyi kell, nem vagdosom keresztben, mert nekem az mindig ronda. Mérleggel pontosan elosztom három vagy négy részre, amennyi kell. Tapadásmentes tortaformáim vannak, mindegyik aljába papírt szabok, az oldalára gondosan nem kenek semmit. Belesimogatom a tésztát, és inkább 180 fokon sütöm légkeveréssel. Pár perc az egész. Utána egy rácsra fejre borítom, és valamikor lehúzom a papírt a fenekéről.

Még egyszerűbb, ha a nagy gáztepsiben sütök egy nagyon vékony piskótát, és abból vágom ki a körlapokat a tortához (a maradékot meg megeszem).

Ezzel a módszerrel soha nem lesz annyira szép, mint a nagynénémé vagy a barátnőm anyukájáé, de tökre ehető, és kulturált a kinézete. Én meg nem stresszelődöm.

Ha mentes piskótát sütök, akkor a cukrot lecserélem 1:4 édesítőre, a búzaliszt helyett meg mást használok. Rizsliszt, más gluténmentes liszt, gluténmentes lisztkeverék, kakaópor, darált mandula és dió, illetve ezek keveréke. Szerintem ez sokkal finomabb, mint a gluténes (végre valami jó hír), de tuti nem lesz olyan magas és levegős, mint az emlegetettek. 

A lisztek mennyiségével lehet  és kell is egy kicsit játszani, hiszen a tojások sem egyformák. Szerintem Andinál talán kicsit kevés a liszt, ezért lettek ilyen habszerűek a tészták (mondjuk, szerintem ezek a legfinomabbak), szóval ha tortát csinálok, bátran adok hozzá picivel többet, hogy azért legyen egy kis tartása is a tésztalapnak. A mentes lisztek külön történet, ott kell tudni, hogy ki az, aki sok folyadékot vesz fel, ki csinál mást (a kókuszlisztből például csak nagyon kevés kell, a kukoricaliszt ropogósít, a hajdina összefog, stb., stb.)

Mindezek mellett a piskóta remekül fagyasztható, szóval érdemes dupla adagot gyártani, és lefagyasztani a nem kellő darabokat. Amióta nincs 300 literes fagyasztóm, én ritkán űzöm ezt a sportot, de űzném, ha tehetném.

Andi, a két kicsi piskótád úgy néz ki, mintha nem egyenletesen sütne a sütőd. Pedig ezt biztosan tudod, hogy süt (nálam pl. érdekes módon elől süt sokkal erősebben, szóval úgy sütöm a halat édeskrumplival, hogy elől a hal, hátul a krumpli, és így pont egyszerre sülnek tökéletesre). 


Napi cukinak egy 21-es Gyuri, még a pomázi háznál, szép nyári napon.


Ugyanő, pár nappal később, első és utolsó macskahámos sétáján Tésán, ahol értesült róla, hogy nem csak Pomáz létezik:



Pár perc múlva kitépte magát a hámból, és elment világgá, nagyjából egy órán át vadászta DT, én közben megőszültem, és öregedtem száz évet.


Ez meg már Szentendrén. A három citrom saját termés, talán sosem lesz többé ilyen hatalmas mennyiség:))




2023. március 28., kedd

Gondolataim a piskótasütésről - Andi

Hát nincsenek kellemes gondolataim a piskótasütésről, de majd igyekszem visszafogottan írni. Sajnos nincs túl nagy gyakorlatom a sütésben, mert én sem vagyok (vagyis inkább nem voltam) édesszájú, és a fiam sem, így elég kevés alkalmam volt kitapasztalni a sütikkel és tortákkal kapcsolatos trükköket. Mondtam is Tomának hétvégén, hogy mennyivel egyszerűbb azoknak, akiknek 4 fős vagy 8 fős családjuk van, folyton süthetnek, de én például csak 2 hetente sütök kenyeret, ennél többet nem bírok (vagy akarok) enni. Mire mondta Toma, hogy akkor meg azon nyüszögnék, hogy folyton a konyhában kell állnom, és hogy ezeknek semmi kaja nem elég! - és képzeljétek hozzá a hangsúlyt, ahogy kifigurázott. Amúgy tök igaza van.

De Tahiba mindenképpen egy tortával akartam érkezni, és tesómtól kértem tanácsot. Azt mondta, ahány tojás, annyi evőkanál cukor és liszt, de ezt már nem így szokta, hanem méri, mert minden kanál különböző, tehát ahány tojás, annyiszor 20 gramm cukor és 20 gramm liszt. Gondoltam, a kicsi tortaformámban fogom sütni 3 tojásból, mert a mini tortákkal szimpatizálok inkább. A sütés hőfokára és idejére nem tudott mit mondani, de azt javasolta, hogy ilyen kicsi tortához 150 fok legyen és 20 perc légkeveréssel, de nem tud pontos hőfokot mondani, mert az ő sütője egész másképp viselkedik, mint az enyém. Ja és azt is mondta, hogy a fehérjét külön szokta felverni kemény habbá, ez (is) nekem gyenge pontom, és úgy emlékeztem, hogy anyu azt mondta, már nem választja külön, hanem együtt keveri habverővel a sárgáját és a fehérjét és a cukrot, és ugyanolyan magas lesz. Inkább így kevertem.

Talán látszik, hogy tök jól működött a módszer, a 3 tojásból kevert tészta majdnem a tál háromnegyedéig felemelkedett. Belekevertem ezután a lisztet és a mini (17 cm-es) tortaformába öntöttem, ami sütőpapírral ki volt bélelve alul, az oldala meg vajazva és lisztezve volt. 

Betettem a 150 fokra előmelegített sütőbe 20-30 percre, gyönyörűen emelkedett és szép színe volt:

Ekkor gondoltam megnézem tűpróbával, mint tudjuk, a tűpróba se a kedvencem, de itt egyáltalán nem volt kérdés, hogy a piskóta még tök nyers, úgyhogy magasabb hőfokra állítottam és letakartam, hogy ne égjen meg. Valamikor megsült, már nem mértem az időt, de amikor kihűlt, így nézett ki:

Na, de legalább ő 👆 mosolyog! Én viszont nem mosolyogtam.

Tesóm azt mondta, hogy megfázhatott, amikor rányitottam a még nyers piskótára a sütőajtót. Rögtön nekiálltam egy második tortának, 170 fok, 20 perc légkeveréssel, nem nyitottam ki a sütőajtót, amíg le nem telt a 20 perc, és ez már tűrhetően sikerült. 👇 Csak egy kicsit sötét lett a teteje, de az nem baj, úgysem fog látszani.

Itt már csak a szeleteléssel volt gond, pedig van jó tortaszeletelő késem is. Igaz, elég életlen, nem tudom Toma miért nem a késélezéssel foglalkozik inkább az én csúfolásom helyett. Ilyen gyönyörű "antik" tortaszeletelő késem van, Anyucitól örököltem, úgyhogy biztos jó öreg:

Szerencsére a tortának mindegy volt, hogy van felvágva, úgyhogy a mosolygós tortát betettem a mélyhűtőbe, hogy majd kezdek vele valamit (azóta már megettem), a másikat meg megcsináltam, tiramisu torta lett belőle, majd írom azt is.

Hogy még a vágással se kelljen küzdenem, következő alkalommal azt találtam ki, hogy sütök két kicsike piskótát, mert van két kis tortaformám (16-17 cm-es). Ehhez 2 tojással csináltam végig a procedúrát, és sütöttem 170 fokon légkeveréssel tizenvalahány percig, elfelejtettem mérni.

És most meg azt nem értem, hogy ha ugyanazt a tésztát ugyanúgy sütöm ugyanakkor, ugyanott, minden teljesen egyforma (mintha ikrek lennének, haha), akkor miért van az, hogy az egyik gyönyörű lesz, a másik pedig borzalmas.

A jobb oldali a borzalmas, ezt alig tudtam kirobbantani a tortaformából, a sütőpapírt is alig tudtam lehúzni az aljáról, egészen ragacsos, bár szerintem nem nyers, nem lehet nyers, ha egyszerre sültek. Így néz ki alulról mindkettő:

Olyan, mintha nem ugyanaz a tészta lenne és nem ugyanazon a hőfokon és nem ugyanannyi ideig sültek volna. Fel nem tudom fogni, hogy mi történt.

A csúnyábbik a régi tortaformában sült, a szép pedig a szép újban, lehet, hogy megsértődött? Most ezeket is betettem a mélyhűtőbe, és ezekből is tiramisu torta lesz, ha majd lesz kedvem megcsinálni. Most még duzzogok egy kicsit.

Hát kábé nekem is ilyen a fejem a piskótasütéstől. De bele fogok jönni, igaz, ehhez be kell vállalni, hogy felugorjon vagy 10 kiló rám. Folytatás következik...

2023. március 27., hétfő

Epres galette és társai és Normika meg Ganji


 

Alibi recept, hogy tudjak kutyázni. Szóval tudjátok, hogy jó ideje minden hétvégén kutyát sétáltatunk a szentendrei Árvácskában, egyszer ugye Andival is. Fél 11-től fél háromig lehet, ezt általában ki is használjuk. Utána meg éhesek vagyunk és fáradtak és szomjasok, szóval eleinte sokszor beültünk valami útba eső cukiba egy kis sütire és kávéra. De aztán hamar rájöttünk, hogy azért jóval takarékosabb, ha hazamegyünk, és ott ejtjük meg mindezt. Nálunk is isteni a kávé, gyönyörű a kert, és én meg elég jól sütök. Így aztán péntekenként sokszor sütök egy adag tej- és gluténmentes sütit, és ezt majszolgatjuk a kávénk mellé a kutyázás után.

Évekig főleg kevert sütiket csináltam, azt most kicsit eluntunk. Viszonylag gyakran sütök valami zserbószerűséget is (mondjuk inkább mandulával), mert az rém egyszerű. Most valami epreset akartam, az ilyenkor kapható eper nekem nem ehető, de sütibe tök jó.

Általában nincs kedvem olyan gyönyörűen megmunkált sütiket csinálni, mint az Andinak, főleg, ha tudom, hogy magunknak csinálom. De még pont elmegy, és az íze pedig szuper. Mert hogy jól sütök.

Receptet most nem nagyon tudok adni. Mostanában mindig tartok otthon gluténmentes lisztkeveréket, ez alapesetben keményítő, amiért nem vagyok oda, de mivel túl sokat nem eszünk belőle, állagjavítónak jó. Meg rendes gluténmentes lisztet, ami hajdina, köles, ilyesmi keveréke, ebből már elég sokféle kapható. Azt szoktam csinálni, hogy egy tálba szórok mondjuk egyharmad gluténmentes lisztkeveréket (mostanában Miklós lisztet használok), hozzá kétharmad rendeset, ennek egy része bolti keverék, más része hajdina- és vagy kölesliszt. Ha azt akarom, hogy ropogós legyen a tészta, akkor kukorica liszt is, pár evőkanál. Ha meg azt szeretném, hogy olyan lágy legyen, akkor meg barna rizs, szintén pár evőkanál, nem több. Csipet só, vanília, 1:4 édesítő (mondjuk egy evőkanálnyi az utóbbiból). Aztán mehetnek hozzá a zsiradékok: tejmentes margarin és/vagy zsír, ez kb. a lisztmennyiség harmad, fele. Ezzel összemorzsolom. Utána jönnek hozzá a folyékony anyagok, annyi, hogy jól gyúrható, jól kezelhető tésztánk legyen. Egy-két tojás mindenféleképpen, a többi meg növényi tej vagy hideg víz, esetleg maradék kis növényi tejföl vagy tejszín. 

Ez a tészta elég jól gyúrható, nyújtható, formázható, persze azért kicsit törékenyebb, mint a gluténes. Most annyit csináltam, hogy lett két kis galette, meg jó pár kifli és párna. A galette-ekhez kerekre nyújtottam a tésztát, a közepét megszórtam vastagon darált mandulával, erre jött a felvágott eper, édesítő, szeletelt mandula, aztán visszahajtogattam a széleket. A kiflikhez háromszögeket vágtam, megkentem szilvalekvárral, megszórtam szeletelt mandulával, feltekertem. A kis táskákba vagy szilvalekvár jött mandulával, vagy körtebefőtt, daráltmandula-alapon. 190 fok, olyan 20 perc, kb.

Közben cukorszirupot főztem 1 deci vízből és 10 dkg cukorból, és ezzel lekentem a forró sütiket. Csinos lett, de rohadtul ragad, szóval ezt majd máskor kihagyom. A süti pedig szerintem isteni volt. Első nap a legjobb, mert tele van ropogós csücskökkel. Vasárnap ettük meg a végét, még akkor is nagyon jó volt, de ez a jó kis ropogósság addigra eltűnt.



Napi cukinak meg eb.

Mostanában két kis védencünk van az Árvácskában, Normi és Gandzsika (hivatalosan Norman és Ganja). Normit elvittük egy hétvégére Mindszentkállára is, és fantasztikusan viselkedett. Tegnap levittük a Duna-partra kicsit úszkálni. Itt is példaszerű volt. Valaki vigye már haza.


Több kép Normikáról: 

https://photos.app.goo.gl/qR9SBtPvLoNZ1Wy78


Ganjával a menhely környékén szoktunk kalandozni. Cukorfalat. Annyira kéne neki egy gazdi.


Több képe Gandzsikáról:

https://photos.app.goo.gl/A2TTGM42bxU27Tyd7


2023. március 22., szerda

Tahi - 2023. március 18-19.


Ezt a terülj-terülj asztalkát a hétvégén fotóztam Tahiban Annánál és Norbinál. Imádom az ilyen asztalokat! Szombaton mentünk ki Rékával, hogy felköszöntsük Norbit a szülinapján. (Csak azért írom le, mert annyira hihetetlen, hogy ez a 49. volt. Nekem ő még csak most 27...) Szóval megérkeztünk, és egy gyönyörű terülj-terülj asztalka fogadott minket, amire mi is letettük, amiket vittünk, és a képen látható dőzsölés lett belőle.

Az asztalon ezek voltak, amiket Anna készített:

Spenótos pite: 1 doboz (60 grammos) fagyasztott spenótot meg kell párolni, bele kell keverni 1-2 tojást, reszelt sajtot, tejszínt vagy tejfölt, sót, borsot, szerecsendiót, fokhagymát. 1 csomag leveles tésztát kerek lappá kell nyújtani, lapos sütőformába tenni, megszurkálni villával (alá sütőpapír vagy vaj menjen) és 10-15 perc alatt elő kell sütni. Ezután bele kell tenni a spenótot, és a maradék tésztából csíkokat kell vágni, ezzel berácsozni a lepényt. Tojássárgájával bekenni és 200 fokon szépre kell sütni. Ez az eredeti recept, de Anna nem laposban sütötte, hanem magasban és úgy is finom volt.

Sült oldalas: Az oldalas pofonegyszerű, és nagyon finom. Szárzeller, lilahagyma, fokhagyma és balzsamecet, meg olasz vörösborecet volt benne, meg egy kis paradicsompüré. 150 fokon 2-3 órát sül, de ha ellepi a zsír, nem lehet baj.

Mángoldos krumplisaláta: Ez csak ennyi: főtt krumpli, olíva, só és mángold. Lehet mángold helyett bármilyen zöld, pl. rukkola is.

Sült zöldségek: Annyira finom volt, de ehhez nem merek receptet kérni, mert biztos olyan egyszerű, hogy szóra sem érdemes, pedig tényleg más volt, mint amiket én csinálok, már csak abban is, hogy ez nem puhult meg. Sárgarépa volt és fehér, és még valami, amit elfelejtettem. (Azért megírta Anna, nagyon cuki: olíva rendesen, pici só, ennyi, esküszöm. Ne túl vékonyra szeld.)

Kicsi gyökérkenyérkék: Ez a recept: bármennyi liszt, ennek a 75%-a víz, amit az élesztővel el kell keverni. Például 60 deka liszthez max. 2 g friss, porból mondjuk fél zacskó élesztő kell és 45 dkg (=4,5 dl) víz. Só ízlés szerint, a 60 dekához 3 kávéskanállal. Ezeket kanállal jól összekeverte Anna, és betette a hűtőbe, ahol félóránként átforgatta úgy, hogy a kanállal a tésztát felfelé húzta, és ezt körbe-körbe megismételte. Ezt a hajtogatást kb. 5-ször meg kell ismételni. Éjszakára vagy egy napra hűtőbe kell tenni, sütés előtt egy órával kivenni, keleszteni. A sütőbe alulra egy tepsibe vizet kell tenni, és ha már jó meleg a sütő, akkor a kenyeret betenni. Kb. 30-40 percig sül olyan 220 fokon. Akkor jó, ha kopog az alja.

Párolt savanyú káposzta: Ezt Anna párolta disznózsíron, és nagyon finom volt. Nem emlékszem, hogy valaha ettem volna párolt savanyú káposztát.

Birsalmás savanyú káposzta: ez piacról jött, és ez is nagyon jó volt.

Citromfűtea: Anna friss és szárított citromfűjéből, ami a kertben termett. 

Réka ezeket tette az asztalra:

Céklás mártogató: Most ebben 3 pici cékla volt, ami kb. egy nagynak felel meg, 1 alma, tejföl (ami lehet joghurt is), rozmaring, só, bors, petrezselyem, és talán bazsalikom is volt benne, valamint pár szem dió. Réka azt mondja, írjam meg, hogy ez egy mixelt recept, és nem vállalunk érte felelősséget! Mindig aszerint készül, hogy mi van otthon, vagy hogy kinek csinálja. Tejérzékeny barátnőjének múltkor cékla, dió, zab, mandulatej, pici só volt a hozzávalók listája.

Tonhalas mártogató: Aminek a leírása itt található. Ezt elég gyakran készítem én is, olyan egyszerű és finom.

Olajbogyó: Ennek a receptjét még nem tudom, de ahogy Annát ismerem, hamarosan ezt is megtanuljuk valahonnan. Aztán már csak az kell, hogy a kertben legyen olajfája is.

Répa, uborka, szárzeller gyönyörű egyforma darabokra vágva a mártogatáshoz

És én ezeket vittem:

Csincsilla-féle kovászos-túrós pogácsa: Aminek a receptje itt olvasható. Ehhez csak annyi kiegészítés, hogy amikor készítettem, felhívtam Csincsillát, hogy kell-e a tésztába is tojás, vagy csak a tetejére, nem volt nekem egyértelmű a receptből (amúgy az), és azt válaszolta, hogy: Nem mindegy???!!! Ezen még órák múlva is röhögtem.

Fermentált káposzta: Aminek a receptje itt és itt olvasható.

Barackpálinka, körtepálinka: Ezt is jó lenne megtanulni, hogy készül.

Ez volt a megérkezés. Amikor mindenki eleget evett és ivott, akkor elindultunk a Hosszúmezőre, ott letáboroztunk, és folytattuk a beszélgetést meg az ivást. Vittünk persze pogácsát, tortillachipset és gyümölcsöket is, nehogy baj legyen. A Hosszúmező egyébként kb. 15 perc sétára van a háztól, de vannak benne emelkedők is! Kb. kettő... de inkább csak egy.

Másnap reggel újabb terülj-terülj asztalka és csodás napsütés volt:


Itt az asztalon ezek vannak jobbról balra, és csak azért se fordítva:

- A kenyerek felszeletelve, hát ezek még másnap is isteniek voltak! És talán látszik, hogy milyen órási lyukak voltak benne.
- A sült oldalas a zsírjával, eszméletlen finom!
- A maradék sült zöldségek
- Görög joghurt korianderrel, csodálatos!
- Házi baracklekvár, vaj, camembert sajt, kolbász, májkrém kaporral díszítve
- Újhagyma, paprika, paradicsom, zöldfűszerek
- Középen salátatál vegyes salátákkal
- A tonhalas mártogató és a céklás mártogató mindkettő isteni
- Olajbogyó, sós mogyoró, joghurt
- Spenótos pite, ezt lehet, hogy nem is ettem reggelire, nyaf.
- Banán, narancs alma (ezek itt még nem látszanak, de egy másik használhatatlan képen igen)
- Citromfűtea, kávé

Itt egy kép, amin majdnem minden látszik, ezt Réka csinálta:


És ezután a királyi reggeli után, már tényleg egy igazit kirándultunk, megnéztünk egy rókalyukat is, amiben már nem volt róka, és sajnos arról nincs kép, de van az erdőről: 


Réka itt egy olyan völgyet fotózott, amibe ha lenézel, liftezik a gyomrod, de a kép sajnos nem adja vissza a mélységeket és a magasságokat. Nagyon jó egyébként most, hogy a kopasz erdőben messzire el lehet látni. De azért elkezdődött már a tavasz itt is:


És a napi cuki, akinek minden képről lemarad valamije, mert folyton mozgásban van, és örül mindennek, Néva:


Február 1-jén volt 1 éve, hogy örökbe fogadták Annáék, és óriási változáson ment át ez alatt az év alatt, például már nem félős, és hallgat a gazdáira annyira, hogy akár póráz nélkül is lehet sétáltatni. Ő volt egyébként az alvópajtikám, de nem zavartuk egymást éjszaka, kinyiffanva aludtunk, mindenki a saját helyén. Szerencsére mindketten sokat fejlődtünk az elmúlt évben, és már nem félünk annyira egymástól. Vagyis semennyire.

És persze nálam is mindig előfordul, hogy valamit elfelejtek megcsinálni vagy feltálalni a vendégeknek, Anna most a pogácsát felejtette el, és valami céklás dolgot is. A pogácsatészta felét becsomagolta nekem, és amikor hazaértem, megsütöttem:


Ez egy vajas kelt tészta, tökmag lett volna a tetején, de nekem nem volt itthon semmilyen mag, csak mák, azzal szórtam meg.

2023. március 12., vasárnap

Mákos szélforgók


Amikor elkészültek a szilvalekváros szélforgók, és szétküldtem a családomnak a fotót róla, mindenki tök lelkes lett egészen addig, amíg ki nem derült, hogy szilvalekváros és nem mákos. Mindenki (kivéve Vikit) azt mondta rögtön, hogy jaaaa, azt hitteeem mááákoooos... Hogy legyen egy mákos verzióm is, ki kellett kísérletezni egy máktölteléket, ami nem folyik majd ki a szélforgókból sütés közben. Erről beszélgettem Gabival (miről másról), amikor mondta, hogy ne főzzem meg tejjel a mákot, hanem reszeljek bele almát, teljesen tuti biztos, hogy nem fog folyni. Hát így is tettem, és tényleg! Így aztán rögtön az első kísérlet nagyon jól sikerült, már csak azt kell megváltoztatni rajta, hogy kevesebb cukor kell a mákhoz, mert iszonyúan édes lett, pedig az alma jó savanyú volt.

Hozzávalók a tésztához:

  • 35 dkg finomliszt
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanál porcukor, hogy jobban piruljon a tészta (ez nem tudományos magyarázat, csak azt találtam ki, hogy ez biztos így van)
  • 20 dkg hideg vaj felkockázva
  • 25 dkg tehéntúró (a ricotta helyett)
  • 5-6 evőkanál görög joghurt (75 ml tejszín helyett)
Kicsit eltértem az eredeti recepttől, mert ricottát nem kaptam, és most keresgéltem a neten árakat, hátha olcsóbban is jöttem ki, de nem, ezek egy árban vannak. A tejszínt pedig csak azért cseréltem le görög joghurtra, mert már egy ideje kibontva volt a hűtőben, és féltem, nehogy tönkremenjen, jobb inkább elhasználni. Cukrot is tettem a tésztába most, de nem lett tőle édes, csak szépen megpirult a 10 perces sütési idő alatt, amihez múltkor több idő kellett. A cukrot ki lehet hagyni a tésztából.

A tészta összeállítása viszont teljesen ugyanaz, mint múltkor: a lisztet a sóval és a porcukorral összekevertem, géppel homokszerű állagúra morzsoltam a kockázott hideg vajjal, majd hozzáadtam a túrót, és amikor ez is elkeveredett, akkor 5-6 evőkanál görög joghurtot adtam hozzá. Kicsit kézzel is összegyúrtam, majd egy órára betettem a hűtőbe. De  ott lehet hagyni akár egy éjszakára is.


Megcsináltam a máktölteléket is, egyelőre csak kísérleti mennyiséget. 

Hozzávalók a máktöltelékhez:
  • 10 dkg mák
  • 10 dkg cukor
  • 7,5 dkg alma (kábé)
(Később kísérleteztem egy kevésbé édes máktöltelékkel, ahol 30 dkg mákhoz 20 dkg cukrot adtam, és 1 almát. Ez jobb volt.)

A mákot a cukorral megdaráltam a kávédarálómban. Volt egy kb. 10 dkg-os kicsike zöld almám, már régóta a hűtőben volt, ezt félbevágtam, majd negyedbe, és a negyedekből kivágtam a magházat, meghámoztam, és lereszeltem (a kis lyukú sajtreszelővel). Apránként adtam a cukros mákhoz, mert nem akartam túladagolni, csak annyit, hogy már krémes legyen, de még ne folyjon. A harmadik negyed darabot is hozzáadtam a mákhoz, amikor úgy gondoltam, hogy most jó. (Gabi egyébként azt mondta, hogy 1 db almát reszel 40 dkg mákhoz.) A negyedik negyed tehát megmaradt. 


Amikor letelt az egy óra, kivettem a tésztát a hűtőből, elfeleztem, és az egyik felet visszatettem. Lisztezett konyhapulton kinyújtottam, a nem eléggé egyenes széleket levágtam. Igyekeztem akkorára nyújtani, hogy 10×10 cm-es négyszögeket tudjak kivágni pizzavágóval. (Azt terveztem, hogy 9×9 cm-eseket fogok most csinálni, de a számolás így baromi nehéz volt, maradtam a 10×10 cm-nél. Pedig istibizi tudom a 9-es szorzótáblát is!) 

Egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a tészták közepére tettem egy jó nagy teáskanálnyi, vagy inkább 2 teáskanálnyi mákot. A sarkokat középre behajtottam, hogy szép szélforgók legyenek, és most csak egyet rontottam el. Tojással lekentem őket és 190 fokos sütőben légkeveréssel 10 perc alatt szép pirosra sütöttem.


Ennyi lett:
  • 13 db mákos
  • 3 db baracklekváros (ez is már régóta a hűtőben volt, jó, hogy elhasználtam)
  • 10 db szilvalekváros
Összesen: 26 db. Amelyik tepsin vegyes töltelékűek a szélforgók, ott megszórtam picike mákkal a mákosakat, annyira jól állt neki, sajnáltam, hogy a többi mákosra nem szórtam. Lehetne még fokozni  a kreativitást egy szép szem mandulával a szilvalekvárosak közepén. 

Érdekes, hogy az eredeti hozzávalókkal 23 db szélforgó lett, pedig akkor sokkal vékonyabbra nyújtottam a tésztát, most néhol kifejezetten vastag. De vastag és vékony tésztával is nagyon finom!


Amint elkészültek, a mákosakkal indultam is Tomához, mert már egy hete terrorizál, hogy mikor lesz már kész. A mákos nagyon-nagyon édes lett, de állítólag el fog fogyni, nem gond. Vittem két szilvalekvárost is magammal, mert ebéddel várt Toma, és gondoltam, nála kóstolom meg a lekvárost. Nem vittem fahéjas porcukrot, pedig a szilvalekvároshoz az hiányzott már csak azért is, mert az nem volt elég édes. Itthon aztán a maradékot jól beszórtam vele, de arról már nincs fénykép.

És hogy milyen ebéddel várt? Rendelt KFC-t, és amikor megérkeztem csak le kellett ülnöm és el kellett fogyasztanom, aztán még a tálcával se kellett felállnom, sőt vizet is kaptam. Isteni, tökéletes, és nagyon-nagyon kedves volt a kiszolgálás és ez az egész. (Most először volt ilyen.)

A mai napi cuki megint Soma lesz, szegény újabb oltásra érkezett a rendelőbe, de nézzétek, mekkorát nőtt!


Már nem plüssmackónak néz ki, hanem kutyának. Nagyon cuki így is.


Ha jól értettem, már 9 kiló! Remélem, nem csak az én fantáziámban. Annyi történés volt hétvégén a rendelőben, hogy teljesen bele vagyok zavarodva az adatokba.


És nem házőrző lesz belőle, hanem szobakutya, mert azt is hallottam, hogy együtt alszik a gazdájával az ágyban! 😱 Szegény Vikinek kellett most beadni az oltást, úgyhogy sírtunk megint.

2023. március 11., szombat

Fermentált káposzta

 

Folytatom a fermentálási tanulmányaimat, mert nagyon izgat ez a téma. Most már tényleg mindenhol azt olvasom, hogy ez mennyire egészséges, és hogy mindennap kéne enni vagy inni valami kicsi fementáltat, mert az örökélethez és pláne az egészséges örökélethez pont ez kell. És egyébként meg olyan jó dolog valamit előállítani, én nagyon élvezem. Valamiért mégis olyan nehezen kezdtem hozzá, de nagyon sokat segített Csincsilla fermentálós bejegyzése, rengeteg trükköt osztott meg, csak azt az egyet nem árulta el, hogy számolja ki valaminek a 2%-át (de tudtam magamtól is, ne ijedj meg Csincsilla!). Gondoltam persze, hogy ráírok Csincsillára, hogy: na most kezdeném, mit is kell csinálni?, de ezt már mások elsütötték, és nem is vicces.

Az volt, hogy a kínai leveshez vettem káposztát, és ahhoz csak kevés kellett, ez adott egy újabb lökést, hogy kezdjem már el, mit vacakolok ezzel a káposztasavanyítással. Már előre hisztiztem magamban, hogy oké, besózom a káposztát, de nekem még soha életemben nem engedett levet, és majd jól fotózom és dokumentálom, hogy nesztek, úgyse fog sikerülni, erre képzeljétek, sikerült!

Tehát vettem a káposztát, és uborkagyaluval lereszeltem:


Megmértem reszelés előtt is, de nem találom, hova írtam fel, és megmértem lereszelés után is, ekkor 1235 gramm volt. (Persze előbb a tálat megmértem üresen, és annak a súlyát végül levontam, szóval azt nem szabad elfelejteni.)


Kiszámoltam, hogy a 2% só mennyi lesz (1235 × 0,02 = 24,7), és 24,7 gramm jött ki. A káposztát elosztottam két tálba, mert rájöttem, hogy ebben nem fogom tudni összekeverni. Újra mértem, újra számoltam, és végül sikeresen besóztam. Fél óra pihentetés után kicsit átgyúrtam és tényleg engedett levet! Teljesen ledöbbentem. (Valahol olvastam, hogy a pihentetés lehet fél óra, de akár egy egész éjszaka is.)


Kimostam 2 db 7 decis és 2 db 5 decis üveget, de ehhez a mennyiséghez 1 db 7 decis és 1 db 5 decis üveg kellett, pont színültig lettek. Úgy tömködtem az üvegekbe a káposztát, hogy az öklömmel nagyon-nagyon lenyomkodtam, hogy minél kevesebb levegő maradjon közötte.



Csincsilla szerencsére kiegészítette a bejegyzését azzal, hogy ő már semmivel nem szokta leszorítani, ezért én is így próbáltam. Jól rácsavartam a tetőket, amiket előtte hosszan válogattam, hogy minél épebbek legyenek, se rozsda, se sok használat, se elgörbülés ne látszódjon rajtuk. Egy színben passzoló tálcára állítottam őket, hogy ha kiforr belőlük a lé, ne öntsön el mindent.


Szép, ugye? (Szerintem se!) Vasárnap készítettem el a káposztát és csütörtökig forrt, folyt belőle a lé, sziszegett és szörcsögött, olyan volt, mintha lakótársam lett volna. Sokszor kellett körbejárnom, hogy ki motoszkál a lakásban, de mindig a káposztáknál lyukadtam ki. Mint írtam, csütörtökig tartott ez a folyamat, és akkor már nagyon szerettem volna megkóstolni. Erre vasárnap került sor, amikor jött Toma és segített kinyitni az üveget. De ekkor még nem volt jó, ezért visszazártam, és hagytam még egy hétig fermentálódni. Ma kóstoltam megint és nagyon finom, igazi savanyú káposzta íze van. Kicsit sós, de a bolti is sós szokott lenni. Nálam 22 fok van, és így kellett neki 2 hét, amiből 4 napig tartott, a szörcsögés, sziszegés és léfolyás. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre kevésbé sós, és egyre inkább savanyú, tehát érdemes várni vele akár 3 hetet is. Az érleléshez 2-6 hét szükséges, ami sok mindentől függ, például a hőmérséklettől is.


Annyira izgultam, hogy hogy fér majd a káposzta a kimosott üvegekbe, hogy elfelejtettem egy-két karika paprikát beletenni, pedig az mindennek jót tesz, ezt már megtanultam, annyiszor hallottam, illetve olvastam. És még terveztem, hogy beleteszem a 2 db házi babérlevelemet, amit Annától kaptam, de végül elvetettem az ötletet, mert mi lesz, ha nem sikerül a kápi, és a babérlevelemet meg beáldozom? hát nem! Inkább majd a székelykápiba teszem, addig is jó tudni, hogy vannak ők nekem. Őrölt köménnyel meg nem akartam elszínezni, így most bármilyen fűszer nélkül készültek.

A napi cuki meg megint a napközis banda:



És nézd, Csincsilla, így szállnak be az iskolabuszba a napközi végén:


Hogy lehetnek ennyire okosak? Jaj, most látom, hogy Amy akart menni másodiknak, mennyire de mennyire cuki!