Szendvicskenyér és egy kis kutyasétáltatás az Árvácskában

 

Nagyon bosszantott már, hogy ha viszek a kirándulásokra a kovászos kenyereimből készült tonhalkrémes szendvicset, hiába imádom itthon, ott nem ízlik. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy kicsit autista vagyok, és ragaszkodom ahhoz a megszokott ízhez, amit a bolti tonhalkrémes szendvicsek nyújtanak a puha, édes kenyerükkel. Már észrevettem, hogy vannak ilyen berögződéseim, például a pálpusztai sajtot csakis Micikével szeretem, de általában a sajtokat is, és ha ő nincs ott, nem ízlik. Van még néhány ilyen hülyeségem, hát gondoltam az lesz a megoldás, hogy sütök a tonhalkrémhez puha, édes kenyeret (az idei nyár legmelegebb napján persze). Elővettem a Házi pékek alapkönyvét Limarától, és találtam is benne egy szendvicskenyeret. Ezt használtam kiindulásnak, de néhány apróságban eltértem. Az egyik ilyen eltérés a formázásban volt, mert nekem nem olyan méretű a formám, mint ami a reciben meg van adva, a másik pedig, hogy tettem bele egy kicsi kukoricalisztet is, hogy még édesebb legyen a kenyér. (Ez saját találmány, hogy a kukoricaliszttől édes lesz, nem tudom, hogy igaz-e.)

Hozzávalók az élesztős kovászhoz:

• 1 dl langyos tej
• csipet cukor
• 2 dkg élesztő
• 10 dkg + 1 evőkanál liszt

A tejbe belekevertem a cukrot és az élesztőt, és hozzáadtam a 10 dkg lisztet. Nagyon alaposan összekevertem, végül a tetejére szórtam az 1 evőkanál lisztet és félretettem, hogy megkeljen. Mivel nagyon meleg volt, gyorsan megkelt.

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt (az erdeti receptben BL 80 kenyérliszt van, én így kevertem liszteket: 20 dkg kenyérliszt, 15 dkg sima liszt, 5 dkg kukoricaliszt)
• 2 teáskanál só
• az élesztős kovász
• 2 dl langyos tej
• 1 tojássárgája
• 4 dkg olvasztott vaj

A tetejére:

• 1 tojásfehérje
• 1 evőkanál víz

A tejet meglangyosítottam a vajjal. A lisztet és a sót összekevertem, a közepébe mélyedést készítettem, amibe beleöntöttem a kovászt, a tojássárgát és a tejet a benne megolvadt vajjal. Géppel megdagasztottam. Addig kell dagasztani, amíg a tészta sima felületű lesz, és nem ragad a tálhoz. Amikor ilyen lett a tészta, akkor letakartam és a duplájára kelesztettem. Nagyon gyorsan ment ez is a melegben, de a recept 35-40 percet írt.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, kicsit átgyúrtam és öt (szemre) egyenlő részre vágtam (nem méricskéltem, melegem volt). Kicsit kilapítottam őket, hogy ovális vagy téglalap formájuk legyen, hosszában félbe hajtottam, majd így feltekertem őket. Betettem a formába egymás mellé, ahogy fértek.

Ez a sütőforma 29×10 cm-es. Limara receptjében 11 cm mély, 28 cm hosszú és 16 cm széles sütőforma van, amihez hat golyót kell formázni. 

A legújabb trükköm, hogy zuhanysapkával takarom le a tésztát, erről nincs fotó, de lehet ilyen nejlon izéket kapni, és ezek többször felhasználhatók, gumírozottak körben, bármire szépen rá lehet húzni, és jobb, mint a folpack, amit minden használat után ki kell dobni, és száz év alatt bomlik le. Szóval ráhúztam a zuhanysapkát a formára és abban a párás melegben kelt még egy órát (vagy kevesebbet), majdnem kifutott az edényből.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, az aljába tettem egy direkt erre használt tepsit vízzel, hogy jól begőzösítsem. Ezt aztán kivettem, amikor a tésztát betettem. Tehát amikor gyönyörűen megkelt a tészta, a tojásfehérjét elkevertem a vízzel, és ezzel lekentem a tetejét. Betoltam a forró sütőbe, és szép barnára sütöttem. Először légkeverést nem használtam, mert féltem, hogy megég a teteje, de aztán letakartam fóliával és bekapcsoltam a légkeverést. Ezzel a témával (légkeverés vagy nem), elég sokszor el tudom magam szórakoztatni, és folyton variálok akár menet közben is. 

A megsült kenyeret a sütőpapír segítségével kiemeltem a formából (elszakadt persze), és rácsra tettem hűlni. Amikor megvágtam, észrevettem, hogy pont ilyet képzeltem el! Véletlenül volt is itthon egy kis tonhalkrémem, ezzel megkentem és megkóstoltam. Ezazzzz!

A kirándulásokra úgy vittem, hogy háromszög formájúra vágtam, hogy mindenben hasonlítson a boltira, nehogy véletlenül a formával is bajom legyen (autizmus). Megszórtam a brokkolicsírámmal is őket, isteni volt! 

Évával bringáztunk egy jót Göd és Nagymaros között szombaton. Gödre vonattal mentünk, és az úticél Verőcén a Gorka kerámia-kiállítás volt, ahol az egyik épületet kialakították vendéglátó hellyé, és ott terveztünk ebédelni, majd megnéztük a kiállítást is. De azért vittem magammal tonhalas szendvicset és cukkinis brownie-t is, nehogy véletlenül éhen haljunk. Így aztán amikor leszálltunk a vonatról Gödön, nem a világhírű rétesezőbe mentünk, hanem a Duna-parton ültünk le egy árnyékos ligetecskében egy padra, és megettük a szenyákat. Aztán meglátogattuk Vácon a Kertünket, na ezt a helyet ajánlom mindenkinek, mert őrületes kilátásban gyönyörködve, csodálatos fák árnyékában isteni limonádét lehet inni, az egész napot el tudtam volna ott tölteni.

Kertünk bár és kilátó

Vasárnap pedig eljutottunk végre Tomával is az Árvácskába kutyát sétáltatni, és a számomra még nagyobb végre, hogy találkoztunk Csincsillával (úgy tűnik, sikerül tartani az évi egyet). A sétáltatás után isteni kávét és sütit kaptunk tőle, megcsodáltuk a kertet is, és nekem nem jutott eszembe, de Toma szerencsére csinált képet a cuki kis Paláról, aki éppen frissen volt fodrászolva.

Bejelöltem nektek a duzzogó Gyurit, nehogy ne vegyétek észre! Palácska felülnézetből:

Nagyon szép kiskutya, és nagyon cuki is. Nem tudtunk túl sokat egymással foglalkozni, mert nagyon ki voltam nyiffanva a kutyasétáltatástól, Toma telefonja szerint 11 ezer lépést mentünk, ami átszámolva 8,5 kilométer. (Tomát kérdeztem másnap, hogy hogy van, azt írta: "Kivagyok mint a szar!😀".) A nap hátralévő részét el tudtam volna tölteni Csincsilla árnyékos kertjében a jegeskávémmal és a meggyes-barackos klafutimmal. Kaptam sok-sok babérlevelet és egy csokor lestyánvirágot, olyan jó illata van! 

Árvácskás fotókat most nem mutatok, majd talán máskor, de őket sétáltattuk:

• Trevor és Búza, két pitbull, úgy néznek ki, mintha emberevők lennének, közben pedig eléggé megilletődöttek voltak, alig tudtuk távolabb vinni őket a menhelytől. Csincsilla finom falatokkal csalogatta Trevort, hogy menjük már tovább. Búza pedig megszagolt valami tüskés bokrot, amitől csupa vér lett az orra és a nyelve, egészen vérengzőnek tűnt így.
• Bomber és Grisa, ők is pitbullszerűek, és Grisa belefeküdt a sárba, amitől úgy nézett ki, mint egy kis disznócska, így is vittük vissza a helyére. 
• Zsömle, Diego és Ella, őket elvittük a patakhoz, és itt én vittem Ellácskát Toma Zsömlét és Csincsilla vitte Diegót, akinek rossz hírét keltette azzal, hogy megtámadja a többi kutyát, de semmi ilyesmit nem csinált, nagyon jól viselkedett.
• Megérkezésünk előtt Csincsilla ment egy kört Ganjával, őt már a múltkori sétáltatásból ismertem, nagyon cuki kutyus ő is.

Mindenki nagyon szelíd volt, teljesen összenyálaztak, amikor elvették a tenyeremből a jutifalatokat, és ráültek a forró fenekükkel a lábamra, nekem dőltek úgy, hogy alig bírtam megtartani a testüket, sokat lihegtek, mert melegük volt és békésen, boldogan sétáltak velünk, de nagyon örültek, amikor visszamehettek a hűvös helyükre a vödör vizükhöz.

Limara Jól Bevált Fehér Kenyér (JBFK) receptje

A húsvéti buli levezénylése tesóm reszortja (én a karácsonyi buli felelőse vagyok), de a kenyeret én szoktam sütni az egész családnak. Tavaly már megvolt Limarától a Házi pékek alapkönyve, és abból csináltam ezt a krumplis kenyeret, ami eléggé bejött a családnak. Tesóm ezt kérte idén húsvétra is, de ehhez először öregtésztát kell csinálni. Ritka laza hetem volt most munkaügyileg, úgyhogy megcsináltam előre az öregtésztát 50 dkg lisztből, ez 4 adag kenyérhez elég. A felesleget be lehet tenni a mélyhűtőbe, és onnan elővéve is működik, kipróbáltam tavaly ezt is.

Hozzávalók az öregtésztához:

• 50 dkg kenyérliszt (tavaly finomliszttel is működött minden)
• 1 tk só
• 3 dl langyos víz
• 1 dkg friss élesztő (10 gramm - ezt magamnak írom, néha belezavarodok)

Össze kell gyúrni a hozzávalókat, de nem kell dagasztani. 10-12 órát kell szobahőmérsékleten keleszteni, majd hagyni, hogy összeessen a tészta. Nyáron, amikor nagyon meleg van, akkor hűtőbe kell tenni, nem a konyhapulton hagyni.

Másnap összeállítjuk a tésztát:

Hozzávalók a JBFK-hoz:

• 50 dkg BL 80 kenyérliszt
• 2 evőkanál burgonyapehely (én kihagytam, írja is a recept, hogy elhagyható)
• 1,5 teáskanál só
• 2 evőkanál olaj
• 20 dkg öregtészta
• 1 dkg friss élesztő
• 3 dl kézmeleg víz

A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval, majd a közepére halmoztam a többi hozzávalót, az öregtésztát kisebb darabokra tépkedve. Legvégén adtam hozzá a vizet, majd a géppel elkezdtem dagasztani. Addig dagasztottam, amíg szép sima, rugalmas tészta lett belőle. Beolajoztam a tálat és 40 percig kelesztettem benne a kenyeret. Ezután egy vékonyan lisztezett deszkán (konyhapulton) óvatosan átgyúrtam, de inkább csak hajtogattam, a széléről behúztam részeket a közepéig, majd megfordítottam és finoman gömbölyítettem a tésztát. Ráborítottam a tálat és 15 percig pihentettem. 

Ezután megformáztam a veknit. Visszafordítottam a hátára, és elkezdtem kilapítani úgy, hogy csak lefelé nyomkodtam az ujjaim hegyével, de nem húzogattam. Utána a két hosszanti oldalát behajtottam középre, majd a tőlem távolabbi végéből háromszöget hajtogattam és elkezdtem feltekerni. Minden hajtást és tekerést alaposan lenyomkodtam. A sütőpapírral bélelt öntöttvas tálamba tettem a varrattal lefelé. Az edény tetejét, sőt még a tésztát is lepermeteztem vízzel, és lefedve hagytam kelni 70 percig ebben a párás környezetben.

Előmelegítettem a sütőt 230 fokra, és a tésztát egy pengével hosszában bevágtam. (Ez a bevágás is gyenge pontja az életemnek, nagyon ritkán sikerül elég mélyen.) Megint lepermeteztem vízzel, visszatettem az edény tetejét és betoltam 55 percre a sütőbe. Amikor letelt az idő, még 5 percet sütöttem fedő nélkül, hogy kicsit sötétebb és vastagabb legyen a héja. A végén a sütőajtót picit kinyitottam, lekapcsoltam a hőfokot és 5 percig még bent hagytam a kenyeret. Állítólag a héja így még ropogósabb lesz. A végén rácsra tettem kihűlni.

Annyira sajnálom, hogy ezt is egyedül kell megennem, olyan finom! Ez tesómnak is biztosan ízlene. Csináltam hozzá a maradék lecsöpögtetett joghurtból (krémsajtból) majdnem-körözöttet úgy, hogy kevertem hozzá egy kb. 4 cm-es darab újhagymát apróra vágva, meg egy kis sót és őrölt piros paprikát. Picike vajat is tettem bele, de az nem hiányzott volna, így is nagyon-nagyon krémes lett és olyan finom mint tesóm körözöttje.

És akkor ennyi kelesztéshez jól illene napi cukinak egy vagy két alvó Winston:

Itt speciel munkaidőben alszik, azt én is nagyon szeretem!

Jaj, mit szólna hozzá, ha most rátenném a pocakjára a tenyeremet? Megharapna?

Winston és Penny ezen a szuper alvóhelyen az ablak előtt, hát kell ennél jobb? Én is cica szeretnék lenni! Nem tudom, látod-e Csincsilla, hogy megfelelő méretűek a párnák, nem lógnak le róla a cicák. 

Kelt kuglóf

 

Húsvétra a családom élesztős kenyeret rendelt kovászos helyett, és megmaradt az élesztő fele, és azóta készülök rá, hogy megsüssem ezt a kelt kuglófot. A recept megint Limara Házi pékek alapkönyvéből van. Szeretem ezt a szakácskönyvet, nemrég kaptam Annától és Norbitól, és kinéztem belőle sok-sok receptet, csak kell keresnem időt, hogy meg is tudjam csinálni őket.

Vasárnapra kivételesen nem volt semmi program lebeszélve senkivel. De ez nem baj, mert néha pihenni is kell, meg lustálkodni, meg csak úgy lenni, szeretem az olvasás-belealvás-olvasás programot váltogatni, vagy mint most, kipróbálni egy új receptet. Amíg kel a tészta, a babzsákban elnyúlva meg lehet hallgatni egy-két jó beszélgetést online, mint, például egy Pogány Judittal készültet, úgyis vele lesz este online színházi előadás. Szóval jó az ilyen nyugis vasárnap nagyon. A szombatom amúgy is olyan mozgalmas volt: takarítás után elmentem egy 3 órás "Titkos kertek és terek a belvárosban" elnevezésű sétára (nagyon jó volt), majd este még Olgival buliztunk kicsit nálam hajnali 1-ig, így aztán engedélyeztem magamnak egy lusta napot. De az volt a feltétel, hogy megsütöm végre ezt a kuglófot.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 csapott teáskanál só
• 1,5 dl langyos tej
• 3 dkg friss élesztő (nekem 2,5 dkg volt, bőven elég)
• 10 dkg mazsola ❤️
• 0,5 dl rum (nincs rum nálam, úgyhogy 0,5 dl rozéba áztattam, fincsi volt)
• 2 tojás
• 1 tk vaníliakivonat (nincs, nem is lesz, és vaníliás cukrot se tettem bele, egyre kevésbé bírom az erős vaníliaízt és -illatot)
• 15 dkg puha vaj
• 2 evőkanál keserű kakaópor
• 2 evőkanál meleg víz

Először 1 dl langyos tejből, 1 teáskanál cukorból, 2 evőkanál lisztből és az élesztőből kovászt keverünk, a tetejére is szórunk 1 evőkanál lisztet. Ezeket a mennyiségeket a kimért adagokból vesszük el, és azért emelem ezt külön ki, mert nekem ez csak később esett le, úgyhogy ijedten méricskéltem, hogy vajon mennyi lehetett az a 3 evőkanál liszt, amit a kovászba tettem. Jellemző. A kovászt félretesszük 10 percre. Figyelni kell, mert nálam nem kellett neki 10 perc, hogy kifusson a pohárból.

Közben a mazsolára ráöntjük a rumot vagy a bort, vagy amiben áztatni szeretnénk. Volt nekem régről  saját gyártású narancslikőröm, de nem mertem használni, mert valami fehér objektumok úszkáltak benne, és hiába tudom, hogy nem romolhat meg a 90%-os alkohol és a cukor miatt, nem mertem ráönteni a mazsolára. Isteni illata volt pedig. Azért volt, mert most kiöntöttem, úgysem fogom merni használni már sohasem.

A robotgép táljában a lisztet a sóval és a cukorral összekeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, a maradék tejet, a vaníliakivonatot és a felfuttatott élesztőt. 2-3 percig alacsony fokozaton dagasztjuk, és közben több részletben hozzáadjuk a vajat is. 6-8 percig magas fokozaton dagasztjuk, majd elkeverjük benne a mazsolát áztatólevével (a rummal vagy a borral) együtt. A tésztát elfelezzük (kb. 2×600 g lett), az egyik feléhez hozzákeverjük a meleg vízzel krémesre kevert kakaóport, és jól összedolgozzuk. 

Nekem ekkor úgy néztek ki a tészták, mint két élesztős vajkrém, az egyik sárga, a másik barna. Nem hittem volna, hogy ezekből tészta lesz. De 60 perc kelesztés után csoda történt a tálakban, mindkettő gyönyörűen duplájára kelt igazi tészta lett. Amíg keltek a tészták, a kuglófformát vastagon bevajaztam, és minden második bordába tettem 1-1 szem mandulát. 2,5 literes kuglófformát ír a recept, nem tudom az enyém mekkora, de nem akkora, az biztos.

Amikor megkeltek a tészták, lisztezett felületen először a fehéret nyújtjuk 25×40 cm-es téglalappá (az újonnan felfedezett trükkömet használtam, hogy sütőpapírt liszteztem és azon nyújtottam!), majd a barnát is. A fehér tésztára fektetjük a barnát és a rövidebb oldalánál kezdve feltekerjük, mint a bejglit. A két végét ellentétes irányba többször megcsavarjuk (hát ez elég nehéz volt ezzel a lágy tésztával). Óvatosan belefektetjük a formába, hogy a két vége összeérjen (és a mandulák ne mozduljanak el).

Egy óra alatt megint a duplájára kelesztjük (nekem kifutott a tálból), aztán 170 fokon 45-50 perc alatt aranyszínűre sütjük. Én 10 perc után letakartam alufóliával, mert nagyon barnult, pedig nem légkevertem. A formában hagyjuk kihűlni, tálaláskor porcukorral meghintjük. Talán az ilyen egyszemélyes háztartásokban, mint az enyém, elég lenne fél adagot sütni.

Már alig vártam, hogy a napi cuki rovatban megint Émi legyen, hogy lássátok, mennyire életrevaló. Tessék megfigyelni, hogy a csapatban ki mozdul rá leggyorsabban a repülő jutifalatokra! Nem kérdés, hogy ki fogja megszerezni az összeset. Külön felhívnám a figyelmet a napközistársakra, akik szerintem már ismerik Émit, és meg se próbálják megszerezni, vannak, akik csak szemmel követik, de itt elöl, ez a kis tacsi inkább duzzogva elfordul, szemrehányóan belenéz a kamerába. Vele ne szórakozzanak!

És miközben Jordan megszerzi a lepattanót, a többiek úgy tesznek, mintha a fűben mindenütt jutifalik lennének. De nincsenek, csak nagyon kínos lenne, ha mindenki látná, hogy nem működtek olyan jól a reflexek.

Van néhány kelt kuglóf a blogon:

• Csincsilla fahéjas kuglófja 2008-ból
• Bea vaníliás kuglófja 2009-ből
• Csincsilla narancsos-rikottás kuglófja 2009-ből
• Csináltam én is egy kuglófot 2010-ben, Ari receptje alapján, igaz, ez nem is élesztős, de kakaós, mint ez a mostani
• És itt egy bejegyzés 2010-ből, amiben mindjárt két kuglóf is van, az egyik egy nem élesztős, aszalt meggyes mazsolás, a másik viszont már tényleg kelt kuglóf, amit tesóm csinált, és csokoládémázzal leöntötte. Nyamiiii 
• Van egy szilvalekváros-csokis is tőlem, 2010-ből
• Bea is csinált 2012-ben egy nem élesztős kakaós kuglófot, Fekete-erdő kuglófnak nevezte.

Van még rengeteg, nem sorolom fel az összeset, egyik szebb, mint a másik. Bele vagyok szeretve ebbe a formába.

Krumplis kenyér - 2022. húsvétra - és kirándulás a Csúcs-hegyen

Na, hát várom a húsvéti terített asztalról a fotót Szabitól, hogy meg tudjam mutatni, micsoda gyönyörű terülj-terülj asztalkámat csinált a testvérem húsvétra. Nekem csak az volt a feladatom, hogy süssek  egy kenyeret, de ha lehet, ne kovászosat. Nem tudott ezzel rám ijeszteni tesóm, mert tavalyi szülinapomra megkaptam a Házi pékek alapkönyvét (aki tudja, tudja, aki nem, annak írom, hogy Limara receptjeit tartalmazza a könyv), amiben sok jó, kipróbálásra váró recept van. Akkor rögtön megsütöttem a Tigriskenyeret, az is nagyon finom volt, de akkoriban még nem blogoltam (újra), így arról nem készült fotó.

Nagyon jó kis szakácskönyv, elronthatatlan a kenyér a leírások alapján elkészítve. Azzal kell kezdeni, hogy előző nap össze kell dobni egy öregtésztát. Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (a könyv erre is kenyérlisztet ír, de azt hittem nincs itthon belőle elég, úgyhogy ezt finomlisztből csináltam)
• 1 tk só
• 3 dl langyos víz
• 1 dkg friss élesztő

Ezt össze kell gyúrni, és 10-12 órát hagyni szobahőmérsékleten megkelni, majd összeesni. Ha ez megvan, be lehet tenni a hűtőbe. Ez a mennyiség 3-4 kenyérhez elég, én most fele adagot csináltam. Lehet a maradékot mélyhűteni is, úgyhogy akkor a maradékot betettem a mélyhűtőbe. Lesz, ami lesz.

A burgonyás kenyér hozzávalói

• 2 közepes burgonya (kb. 20-25 dkg) megfőzve, forrón összetörve, leve félretéve, és kihűtve mindkettő
• 50 dkg BL80 kenyérliszt
• 2 tk só
• 2 ek olaj
• 20 dkg öregtészta
• kb. 2,5 dl a burgonya főzővizéből
• 1 dkg friss élesztő

A lisztet a sóval összekevertem, a közepébe készített mélyedésbe tettem az összes többi hozzávalót. Jól megdagasztottam a géppel. Egy vékonyan kiolajozott tálban kelesztettem 40 percig, majd lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, és gömbölyítettem (ahogy a könyvben szakszerűen, fotókkal illusztrálva le van írva). Ezután 15 percet pihent a tészta a kelesztőtállal letakarva. A megpihent tésztát megformáztam, a lisztezett konyharuhával bélelt kenyereskosaramban kelesztettem 60 percet. Majdnem kikelt belőle! Nem vagyok ekkora térfogatváltozáshoz szokva a kovászos kenyereimnél. Óriási lett. Gyorsan felforrósítottam a sütőt 230 fokra, egy tepsiben vizet is forraltam az aljában, hogy jó gőzös legyen, és forrósítottam a kerámia sütőtálamat is (ebben is volt víz, hogy ne pattanjon szét, de mielőtt a tészta belekerült, kiöntöttem belőle). Kibéleltem sütőpapírral ezt a forró tálat, és belefordítottam a jól megkelt tésztát, 3 vágást csináltam éles pengével, és betoltam a sütőbe. Elég gyorsan elkezdett barnulni, úgyhogy alufóliával 10 perc múlva letakartam. Ettől meg a vágások nem lettek elég szép barnák, de nem baj. Az eredeti recept szerint vaslábosban kell sütni, vagy valamiben, aminek van teteje, de ilyenem nekem nincsen.

Viszont azt mondta a kedves drága családom, hogy nagyon finom lett! És kérték, hogy legyen meg a recept a blogban. Sajnos felvágva nem tudom megmutatni, mert elfogyott az egész. Amíg várunk a terített asztalról készült képre, addig megcsodálhatjuk Mazsi maradékokból összedobott hidegtálját. 

Balról jobbra: 1 szelet kicsit szétesett kenyér és 2 szelet kalács, rajta a a világ legjobb körözöttje, aminek majd lesz egy külön bejegyzés szentelve a blogban, ezen van a finom házi füstölt sonka, jobb szélen kaszinótojás, közötte zöldségek.

2018-ban Csincsilláéknál Bendi csinálta a kaszinótojást, itt lehet olvasni róla, de Rebeka szép kalácsára is lehet irigykedni, viszont a receptekre még várunk, mert az nincs a posztban. Ha valaki még nem szeretne végezni idén a húsvéttal, akkor a 2013-as, a 2012-es vagy a 2011-es Csincsilla húsvétot is olvasgathatja, érdemes.

Ez volt a 2021-es húsvéti élesztős krumplis kenyerem 👇

Napi cukinak pedig a természet által festett "hímes tojások" amit egy régi kirándulásunkon fotózott Gabi. Annyira gyönyörűek, pont illenek a húsvéthétfőhöz:

Utánanéztem, és ezek feketerigó-tojások. Annyira szépek, és olyan meglepően alacsonyan voltak, egy kidőlt fa gyökerei közé rakta a fészkét a madár.

Nem tudom, miért nem falta fel semmilyen állat. Itt vannak egy kicsit közelebbről:

Ma egyébként egy 7 km-es túrán voltunk Gabival a Csúcs-hegyen, de sajnos nem vittünk semmi extra szendvicset (bár Gabié extra volt, csak nincs róla fotó). Ilyen gyönyörű most a természet:

Ilyenkor annyira szeretem, még nem sűrű és sötét az erdő, de már zöld minden. Nagyon jót kirándultunk!

Én nem tudom olyan profin leírni a kirándulást, mint a Turista Magazin, úgyhogy itt olvashattok sok érdekességet is egy másik Csúcs-hegyi kirándulásról.