Angol reggeli

Végre megcsináltam ezt is! Vagyis nem jó a ragozás, mert megcsináltuk! Toma segített. Mert az úgy volt, hogy évek óta készülök rá, hogy csináljak angol reggelit. Már számtalanszor vettem paradicsomos babkonzervet, de még sosem mertem belekezdeni. Nagyon stresszelt, hogy egyszerre kellene mindennek kész lenni, és még meleg is legyen. És semmi ne égjen oda, ne maradjon nyers, szóval túl sok mindennek kell túlságosan egyszerre elkészülni.

Aztán múlt szombaton összegyűlt a család egy kis lakásfestésre, és mivel délután kettőkor kezdtünk, gondolkodtam, mit csináljak előtte, rántott húst, vagy valami kiadós reggelit. Merthogy Toma nálam kezdett festés előtt. Aztán megegyeztünk, hogy a rántott hús után aludni kell, nem festeni, ergo: legyen valamilyen reggeli. Úgyhogy ismét elkezdtem kacérkodni az angol reggeli gondolatával. És KÉPZELJÉTEK! Nem is volt olyan bonyolult! Bár itt a fotón úgy tűnik, mintha a szalonna megégett volna, de nem így volt, legalábbis az enyém, amit nem sikerült lefotózni, az tökéletes lett. Toma azt hazudta, hogy az övé nemcsak úgy tűnik, hanem tényleg megégett. 

Hozzávalók 2 személyre (vagy másfél személyre):

• 1 paradicsomos babkonzerv fele. A másik fele mehet a Toszkán bablevesbe, vagy a mélyhűtőbe
• 4 szelet baconszalonna
• 3 db kolbász (Aldiban vettem grillkolbászt, de bármilyen kolbász jó. Csinosabb lett volna ha rövidebb kolbászkák lettek volna, de az csak túl nagy kiszerelésben volt.)
• 4 db kicsike fej gomba
• 5-6-7 koktélparadicsom, vagy személyenként 1-1 paradicsom
• 3 tojás

Szóval, írom a lépéseket:

1. A paradicsomos babkonzervet mindenféle hagymás és fokhagymás fakszni nélkül egy kislábosban feltettem a tűzhelyre melegedni.
2. Toma eközben pucolta a gombákat (van aki pucolja, van aki héjastól eszi, mi lehúzzuk a héját)
3. Én egy evőkanál olajon elkezdtem a baconszalonnákat pirítani egy teflonserpenyőben, mellétettem a kolbászkákat. 
4. Amikor megsültek, kiszedtem őket a tányérokba, az olajos szalonnazsíron pedig megsütöttem a gombát és a félbevágott paradicsomokat, ez tényleg nagyon gyorsan megvolt. Amikor megsültek, sóztam és a kolbászkák mellé tettem őket a tányérra.
5. A serpenyőt több rétegben összehajtott papírtörlővel kitöröltem (de akár lehetett volna egy másik tiszta serpenyőt elővenni), és egy újabb evőkanál olajon megsütöttem a tükörtojásokat. Sóztam, borsoztam, és végül ez is a tányérra került. 
6. Végül pár kanál paradicsomos babot is a tányérokra mertem.
7. Toma közben pirította a kenyereket.

És ennyi! Kár volt izgulni! Arra gondoltam, hogy megcsinálom másnap még egyszer, hogy tudjak olyan fotót mutatni, ahol szép a szalonna is, de aztán egyszer csak nem találtam a szalonnát a hűtőben, valaki megette. Fogalmam sincs, hogy ki! 🤥

Napi cuki a nagyon ügyes és fegyelmezett Amy, aki az egész festés alatt egyedül volt otthon, és a gazdája rettenetesen izgult miatta, hogy olyan sokáig magára van hagyva. Ez megint egy szép Win-win Zone-os fotó:

Amúgy a többiek is reggelivel kezdtek festés előtt, Mazsi kenőmájas zsemlét csinált frissen sült zsemlével (amit ő sütött), Viki pedig saját készítésű paradicsomos ragut (darált hús, pari, paprika, hagyma, oregano, bazsalikom, tejszín) tett tortillalapba, megsütötte gouda sajttal, mellé salátakeveréket tett brokkolicsírával, és tejfölt sóval és borssal. Íme:

Mazsiéról sajnos nincs fotó (reméljük pótolja!). Tesóm szegény dolgozott a zöldségboltban, ő nem reggelizett. Az utolsó gömbcukkiniből meg sütöttem megint cukkinis brownie-t a festőbuliba, de most nem tettem bele diót, hanem csak a felének a tetejére szórtam mandulalapokat. A festés pedig jól sikerült, és eléggé kinyiffantunk.

Állítólag holnap lesz az idei nyár legmelegebb napja. A lakásban 26 fok van, az erkélyen 29 este tízkor.

Cserépben sült babos egytál

Anyukám is és én is nagyon szeretjük a cseréptálakat mert jó kis egytálételeket lehet benne készíteni viszonylag egyszerűen. Szinte csak bele kell dobálni mindent, lefedni és néhány órára betolni a sütőbe. Néha ránézni és aztán jól megenni a finomságot ami elkészült benne.

Ez a babos egytál is egy mázas Pataky-tálban sült meg és a beszámolók szerint isteni lett.
A receptet itt találta anyukám.


Hozzávalók:
- 5-6 szelet sertéstarja (anyuék combot használtak)
- 3 doboz vörösbab konzerv (vagy 50 dkg főtt bab)
- 1 doboz fehérbab konzerv (vagy 10 dkg főtt bab)
- 3 paradicsom
- 3 paprika
- 3 szál sárgarépa
- 1-2 szál fehérrépa
- 2 nagyobb fej vöröshagyma
- 1 nagy pohár tejföl
- 10 dkg vékonyra szelt szalonna
- só/grillzöldség fűszersó

Bár elég színes volt így is, de szerintem még inkább feldobná, ha a 3 paprikából mondjuk 1 kápia paprika lenne. Vagy a kaliforniaiból mindhárom színűt (sárga, zöld, piros) felhasználnánk.

Anyukám mázas tálját nem kell beáztani, ő ezt jobban szereti mint az én máz nélküli cserépedényemet. Mondjuk az övét könnyebb is tisztítani...

Tehát a tál alját beterítették szalonnacsíkokkal, erre jöhetett a két féle bab, a megtisztított, karikára vágott sárgarépa, a vékonyra szelt paprika és paradicsom, majd a felkarikázott hagyma. Az egészet megsózzuk, akár grillzöldség fűszersóval.

A húst kissé kiklopfoljuk, gyengén besózzuk. A szeleteket a zöldség tetejére fektetjük, majd megkenjük tejföllel.

A tálat lefedjük és a még hideg sütőbe toljuk. 180-200 fokon kb. másfél órát sütjük, amíg a hús egészen megpuhul.


Én egy kicsit furcsának találtam, hogy a húst egyáltalán nem kell fűszerezni, ráadásul a zöldségek tetején sül, így azt gondoltam, ízetlen marad. De a tesóm megcáfolta ezt: azt mondta, nagyon finom, jó ízű ebéd volt.

Lecsós tészta

Imádom a tésztát és a lecsót is. Úgyhogy ez az étel nekem különösen megtetszett. Az ötlet tesókám fejéből pattant ki, amikor szüleink elmentek nyaralni és anyukám több tonna paprikát és paradicsomot hagyott a hűtőben (sok egyéb más mellett) Mazsolinonak és Zolinak, nehogy éhen haljanak, amíg ők nincsenek otthon.


Egyik nap tesóm előszedte a következő alapanyagokat:
- húsos szalonna (bacon)
- tarja
- hagyma
- paprika
- paradicsom
- olaj
- só
- bors
- oregano
- petrezselyem

A hozzávalókból, főleg a fűszerekből látszik, hogy ez nem igazi lecsó, hiszen például pirospaprika nem került bele (én mindig azzal készítem a lecsót), viszont oregano és petrezselyem igen, ami egyébként nem beleillő fűszer, de egy paradicsomos tésztaszószba nagyon is el tudom képzelni.

Mennyiségeket nem írok, hiszen mindenki olyan arányban készíti, ahogy a lecsót szereti. Vagy amennyi felhasználásra váró paprikát és paradicsomot talál otthon. :)

A szalonnát és tarját és a hagymát felkockázta Mazsolino, a paradicsomot és a paprikát pedig karikára vágta.


Olajon megpárolta a hagymát, beledobta a szalonnát is és együtt kevergette rövid ideig. Ezután a tarja következett, amit kissé megpirított. Majd a paprika, amit belekevert és fedő alatt néhány percig párolt. A legvégén a paradicsomot adta hozzá, ami jó érett volt, így nem kellett sok idő hozzá, hogy levet eresszen. Az egészet jól összeforgatta, sóval és borssal ízesítette. Fedő alatt addig párolta, amíg szép sűrű leve lett és a paradicsom egészen szétesett. Ekkor hozzáadta az apróra vágott petrezselymet és a bazsalikomot is.

Spagettivel és reszelt sajttal tálalta. Nekem például a sajt is furcsán hangzott először a "lecsóhoz", de aztán meg kellett állapítanom, hogy egészen finom így együtt.

Azt biztosan nem tudja überelni, amit éppen tegnap hallottam egy barátnőmtől: ő a lecsó mellé mindig tejet iszik. Brrrr....

Mazsolinót nagyon megdicsérem, mert finom volt! Természetesen minket is meghívott ebédre, amikor ezt főzte. :)


És ha már a tesómat emlegettem a bejegyzésben, szeretném megmutatni, milyen szép üvegtakarókat készített anyunak az idén eltett két féle uborkához és a sárgabarack lekvárhoz. Tányért rajzolt körbe három különböző anyagon, kivágta és varrógéppel szépen beszegte a köröket. Határozottan csinosak így az üvegek.

Lebbencsleves

Ezer éve ettem utoljára lebbencslevest, ezért is örültem neki annyira, amikor Imi feldobta ötletként, amikor a hétvégi menün agyaltam. Mivel én magam még soha nem főztem, de tudtam, hogy milyen ízt szeretnék elérni és milyen hozzávalókból szeretném készíteni, ezért elkezdtem keresgélni a netes receptek között és Palócprovence-nél találtam meg a legszimpatikusabbat. 

Linkeljetek át az ő oldalára, ahol nagyon hasznos információkat olvashatunk a lebbencstésztáról. Így legalább tudom, hogy miről kapta a nevét ez a leves. 

Picit módosítottam Palócprovence receptjén, ezért az én levesem hozzávalóit írom le:

- 10 dkg füstölt szalonna (3 félét tettem bele)
- fél szál csípős kolbász (nagyon csípőset sikerült kifognom)
- 1 fej hagyma
- 15-20 dkg lebbencstészta
- pirospaprika
- 3 nagyobb krumpli
- 1 paradicsom
- 1 paprika
- só, bors
- tejföl a tálaláshoz


A szalonnákat felkockáztam, kiolvasztottam a zsírját. Ebben megpirítottam a karikára vágott kolbászt. A szalonnát és a kolbászt kiemeltem a zsírból, amin üvegesre pároltam a felaprított hagymát.  Beleszórtam a nagy darab lebbencstésztákat és kevergetve kissé megpirítottam.

Itt jegyzem meg, hogy legközelebb valahogy máshogyan kell csinálnom ezt a részt. Lehetséges, hogy a zsír volt kevés a tészta alatt, de mire normálisan megpirult volna, addigra a hagyma majdnem odaégett. Nem mertem kockáztatni, inkább halvány színű maradt a tészta.

A tésztát megszórtam pirospaprikával, felöntöttem bőven vízzel. Belekevertem a kis kockára vágott paradicsomot és paprikát és hozzáadtam a meghámozott, felkockázott krumplit is. Sóval, borssal ízesítettem és addig főztem, amíg a krumpli teljesen megpuhult. Ekkor visszatettem bele a szalonna- és kolbászdarabkákat és még 5 percig főztem.

Azonnal, forrón tálaljuk. Számomra elengedhetetlen, hogy a tányéromban tejfölt keverjek bele, lágyítja egy kicsit a nehéz, fűszeres ízét.

Nekem nem kellett külön csípős paprikát beletenni, ahogy Palócprovence írja, mert a Tóalmási tüzes kolbász megtette a magáét. Utána tűzokádó (hétfejű) sárkánynak éreztem magamat... :)

Nyírségi gombócleves

Ahogy már említettem az egyik bejegyzésemben, a szilveszteri menünk nagyon bőséges volt, mindenki megtalálta a maga ízlésének megfelelő ételt, hála a társaságunk lánytagjainak, akik kivétel nélkül konyhaszolgálatba álltak és készültek ezzel-azzal.

Levesből kétféle is terítékre került. A Blandi által készített virslis lencselevest éjfél után kóstoltuk meg, míg egyik kedves házigazdánk Bee nyírségi gombóclevesével indítottuk az estét. Ezt szeretném most bemutatni, mert Bee a héten átküldte nekem a receptjét.


Fogalmam sincs, Bee kitől tanulta ezt a levest, hiszen a Nyírséggel éppen ellenkező irányból, Halásziból (Győr-Moson-Sopron megye) származik. :)

Itt látható, hogy nem kis adaggal várt minket:


Ugyanaz az elmélyült levesre koncentrálás az asztal túloldaláról fényképezve:


Ráadásul Bee még arra is figyelt, hogy házilag sütött kenyeret kínáljon az ételek mellé:


A leves hozzávalói:
- 30 dkg marha comb vagy nyak
- 30 dkg sertés comb
- 30 dkg nyers angolszalonna
- 1 fej vöröshagyma
- fél zacskó mirelit fejtettbab
- fél zacskó mirelit borsó
- fél zacskó mirelit zöldbab
- 20 dkg gomba darabolva
- 1 db tv paprika
- paradicsomlé
- húsleves kocka
- tejföl
- só, bors
- liszt (a rántáshoz)
- olaj vagy zsír (a rántáshoz)
- a gombóchoz: krumplis tészta (amből szilvásgombócot is lehet készíteni)

Természetesen a mirelit zöldségeket idényben lehet helyettesíteni friss zöldséggel, a húsleveskockát csontlével, ki hogyan szereti.



Az angol szalonna zsírját kiolvasztjuk, ezen megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Erre rádobjuk a kis kockára vágott húsokat, összeforgatjuk, összepirítjuk, majd felengedjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk a végén. Ízesítjük két egész húsleves kockával (csontlével) sóval, borssal, apró kockára vágott tv paprikával, paradicsomlével - ízlés szerint. Ha a hús félig megfőtt akkor adjuk hozzá a zöldségeket. Amint minden megpuhult, egy fehér (pirospaprika nélküli) rántással besűrítjük és beledobjuk a krumplis gombócokat. Ahogy a gombócok feljönnek a leves tetejére, belekeverünk két evőkanál tejfölt, még egyszer összeforraljuk és kész.
Bár Bee nem írta, szerintem petrezselyemmel fűszerezhetjük.

A krumplis gombócok tésztájához itt vagy itt lehet megtalálni a receptet. Természetesen a leveshez jóval kevesebb krumpliból készítsük! Ha esetleg sok lett a tészta, mákos nudlit lehet főzni a maradékból.

Annyira finom volt, hogy tesóm kétszer is szedett egymás után és még a nekik elcsomagolt maradékból is evett. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb dicséret Bee-nek, mert Mazsolino nem szereti pl. a gombát és a babot. (Bár zárójelben megjegyzem, mostanában furcsaságok történnek, hiszen apu bableveséből is kétszer vagy háromszor evett.)

Túrós csusza kicsit másképp

Kriszti kolléganőmtől tanultam ezt a receptet, ő pedig a masszőrjétől, akivel körülbelül annyira jóban van, mint mi Zolival. Szinte már baráti a kapcsolatuk. Így történhetett meg, hogy egyik nap, amikor Kriszti masszázsra ment, nagy vacsorakészítésben találta Misit. Látta, hogy spagettit főz és hagymát aprít és megkérdezte, mit csinál. A válasz: túrós csuszát. Erre felszaladt Kriszti szemöldöke, hiszen legjobb tudomása szerint a csusza nem spagettiből készül és nem kell hozzá hagyma. De ez is túrós csusza csak másképp - mondta neki a masszőr. :)

Kriszti természetesen megkóstolta az elkészült művet és annyira ízlett neki, hogy másnap azonnal továbbadta nekem a receptet.

Mivel pont volt itthon egy fél kiló, felhasználásra való túróm, úgy döntöttem, megcsinálom én is. Feltétlenül sós túrós ételekben gondolkodtam, mivel nekem az édes túró csak egyféleképpen jöhet szóba: Túró Rudi formájában. Nem szeretem a túrós batyut, a túrótortát, a túrós tölteléket... Viszont szeretem a körözöttet és a túrós csuszát. :)

Tehát: felaprítunk egy jó nagy adag szalonnát (pl. vépit :) ), egy kis fej hagymát és összetörünk két gerezd fokhagymát. A szalonnát zsírjára sütjük, ebbe beledobjuk a hagymát, fokhagymát, rövid ideig pároljuk-pirítjuk. Mivel a vépi szalonnának jó sok zsírja kisült, ezért a nagy részét kiöntöttem egy kis tálba, megdermedve nagyon finom volt kenyérre kenve.

A hagymás, fokhagymás szalonnára ráöntöttem egy fél doboz (nagy doboz) tejfölt, megsóztam, összeforraltam, majd belekevertem a túrót is és ezzel is összerottyantottam.

Spagetti helyett szélesmetéltet főztem hozzá. Kis kockákra vágott zöldpaprikával az igazi - szerintem. :)

Töki pompos

Tudtam én, hogy nem kerülhetem el a sorsomat és egyszer még megjön a parancs Mazsitól, hogy süssünk Töki pompost. Erre az alkalomra stréber módon felkészülve négy receptet tartottam itthon, hogy rajtra készen várjam ennek a mondatnak az elhangzását. Nem kellett sokáig várnom...

Azon azért egy picit aggódtam, hogy mi lesz ezzel a rettenetes nagy adag kajával, de közben kiderült, Viki és Ercsi is szereti a töki pompost, na erre már megnyugodtam. És hát legeslegvégül az is kiderült, hogy Toma is és én is, mindketten szeretjük!

Mazsi átjött, hogy együtt süssük meg és lássuk vendégül Vikiéket. Szegény tesóm elígérkezett a Paulánere bulizni, de azt mondta, ha tudta volna, hogy mindenki itt lesz, ő is jött volna inkább. Nem baj, csomagoltunk neki egy szeletkét. Bár azt hiszem, ő inkább a társaságra lett volna kíváncsi...

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 2,5 dkg élesztő
• 2 db közepes burgonya héjában megfőzve, még melegen áttörve
• 1 teáskanál só
• 2 dl langyos víz

A tetejére:

• 2 dl tejföl
• 1-2 fej hagyma (én fehéret vettem, finom volt!)
• a tejfölbe esetleg fokhagyma (a recept szerint 4 gerezd, mi nem tettünk egyet se!)
• húsos szalonna (kolozsvári, bacon)
• 20 dkg reszelt sajt

A liszthez kevertük a sót és a (Csincsillától tanult módon) még forrón áttört, kihűtött krumplit. Az élesztőt egy tálba morzsoltuk, és 2 dl langyos vizet hozzáöntöttük. Addig kevertük, míg feloldódott, majd ezt is a krumplis liszthez adtuk. A gép ezután nagyon gyorsan, kábé 5 perc alatt szépen megdagasztotta a tésztát. Meleg helyen kelesztettük 1 órát. Ezután a megkelt tésztát lisztezett konyhapulton kinyújtottam, a sütőlapra valahogy átbűvészkedtem, ott is tovább húzogattam a széleit, hogy a tészta elérje a sütőlap széleit. Villával egyenletesen megszurkálta Mazsi, majd újabb kis ideig pihent, amíg a sütő 250 fokra bemelegedett. 10 perc alatt elősütöttük a tésztát, és mikor elkészült, Mazsi volt a felelős a rátett dolgokért.

Jó két deci házi tejföllel megkente az egész tétszta tetejét (olyan szépen gőzölgött a forró tészta a hideg tejföltől), ezután egyenletesen megszórta a felkarikázott hagymával. Amikor ez megvolt, ezek tetején művészien elhelyezett kábé 20 deka apróra vágott kolozsvári szalonnát és az egészet betakarta 20-25 deka reszelt sajttal.

Visszatoltuk a sütőbe és még kábé 15 percig sütöttük. Én nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire finom!


Lám-lám, megint tiszteletét tette ez a gyönyörű kukta. Azért nem írom róla, hogy csippendél, mert a tévében pont ma láttam egy műsort, amiben csippendél fiúk vonaglottak, és hát elment a kedvem ettől az elnevezéstől, főleg Poczakkal kapcsolatban... lássuk be, ő olyan szép!

Mazsival megbeszéltük, hogy ha jól sikerül a Töki pomposunk, gyakran fogunk ilyet sütni!

Sztrapacska

Elég rosszul sikerült négynapos hétvégém volt, sok-sok felmerült probléma mellett a kaják sem sikerültek úgy, mint szerettem volna (de erről majd holnap, most még nem tudok beszélni róla, olyan ideges vagyok!). Tesóm rendes volt nagyon, és kisegített a főzésben, és Mazsi szuper fényképeivel tudom illusztrálni.

Ha tesóm nagy ritkán végre tud egy kis időt szakítani a főzésre a sok munka mellett, biztosan készít sztrapacskát, mert az egész családja imádja. Egyszer majd szeretném én is megkóstolni, de ehhez még fejlődnöm kell :-)

Következzen tesóm sztrapacskája:

A fényképezett mennyiségű krumplit (robotgéppel természtetesen!) ráreszelem egy tojásra, meg egy kefirre. Azért rakok bele kefirt, hogy ne barnuljon meg a kumpi, mert úgy hányok tőle.


Sózom (két három teáskanál só). Keverés közben teszem hozzá a lisztet. Lágy tészta lesz, mint a nokedli, csak rücskös a kumpitól [ez izgi!].


Beleszaggatom a forró vízbe nagylyukú szaggatón, és ahogy szedegetem ki rakok a nokedlire ZSÍRT (szalonnából kisülőt), meg brinzát.


Akkor főtt meg, ha feljön a víz tetejére, kábé még két percig úszkálhat a forrásban lévő vízben, aztán kiszedem. Lilahagymával, tejföllel, brinzával, sült szalonnakockákkal tálalom, mindenki azt tesz a sztrapacskájára és annyit, amennyit akar.


Amikor minden finomság rajta van, össze lehet keverni, de az azért nem került fel a blogba, mert nem túl fotogén :-).


Pamacska vajon mit tenne a sztrapacskájára? És mit kapott, hogy ilyen szépen nyalja a száját?


Szalonna nélkül vega kajának is feltálalható!

Gombás-szalonnás spagetti á la Stahl

Amikor bejön a hideg idő, nálam reflexszerűen bejön ez a kaja. A piros Stahl-könyvem ott nyílik ki! (109. oldal) Nagyon-nagyon szeretem és mindig nagyon rosszul vagyok tőle.

Nem történt ez másként most sem. Amikor hazaértem a munkából, még elsétáltam a gyógyszertárba, hogy köhögős rokonaimnak vegyek valami kenőcsöt, ami csillapítja köhögésüket és hogy el tudjanak aludni (és nem utolsósorban Mazsi is meg én is!), majd onnan még benéztem a közértbe tejszínért, de már hazafelé sétálva észrevettem, hogy itt nagy baj lesz, nem érek haza, mert előbb fogok éhen halni. Mire a kocsihoz értem, hogy kivegyem a kosaramat, mindenféle cuccomat, már szakadt rólam a víz, úgyhogy rohantam föl és mindent eldobva nekiálltam főzni.

Gyorsan összeszedtem a hűtőből a hozzávalókat, az ölemben cipelve elvonszoltam magam a konyháig és utolsó utáni erőmből nekiálltam. Stahl utasításait követve odatettem a tésztafőző vizet, majd egy kicsit eltértem, mert mások ugyan nem pucolják meg a gombát, de én le szoktam húzni róla amit le lehet, mert otthon így láttam. Nem tudok leszokni róla... de ezután már folytattam a könyvből: vékonyra vágtam a bacon szalonnát, kicsi olajon kevergetve megsütöttem, de "nem túl pörcösre" (ahogy írja). Amikor elkészült, kiszedtem az olajból és a helyére dobtam a szalonnapirítás alatt vékonyan felkarikázott egy csokor újhagymát, és ezt is kevergettem egy darabig, utána jöhetett az egy gerezd szétnyomott fokhagyma. Amikor ennek "isteni illatát megéreztem" (ahogy írja), a félcentis csíkokra vágott uszkve 25-40 dkg gomba is mehetett a serpenyőbe. Ezt 10 percig lefedve pároltam, ezalatt több mint 2 deci tejszínt egy tojássárgával kézi habverővel elkevertem (tojásutálók tehetnek szerintem étkezési keményítőt vagy sajtot is), egy csokor petrezselymet felaprítottam, és a megfőtt tésztát leszűrten (pont ahogy elő volt írva!). Amikor a gomba elkészült, ráöntöttem a tejszínt, besűrűsödésig kevertem, majd a gombás-tejszínes szószra öntöttem a leszűrt tésztát, a szalonnapörcöket (amit soha nem adnék a négylábúaknak) és a petrezselymet és mindezt jól elkevertem. Időnként, amikor eszembe jutott, meg amikor elő volt írva a könyvben, sóztam és borsoztam az egész főzés ideje alatt bármikor...

Amikor mindezzel megvoltam, tányérba szedtem, remegő kézzel készítettem néhány fényképet és gyorsan mindet befaltam (nagyon rosszul lettem megint!). 18:00-kor pedig már bebújtam a pokrócok közé délutáni sziesztámra. :-)

Viki, egyszer kérdezted, hogy nálam is szörnyű állapotba kerül-e a konyha főzés után, hát igen, és tessék nézd meg a saját szemeddel! Kérdezted, hogy nekem is a földre hullik-e mindig minden ... nos, a földet már le se mertem neked fényképezni :-)

Természetesen szieszta előtt rendet raktam, elmosogattam és kiszellőztettem!

Saslik

Marcsi még pénteken említette, hogy a hétvégén saslikot szeretne csinálni, úgyhogy szépen elloptam az ötletét és azt csináltam én is.

Az elkészítése nem túl gyors, de megéri a fáradozást, mert nagyon finom. Körülbelül háromnegyed órát tart a hozzávalók feldarabolása és felfűzése, majd egy óra a sütés.

Nagyjából 85 deka pulykahúst felkockáztam, ráöntöttem egy kis olivaolajat, szórtam rá sót, borsot, pirospaprikát (ezt nem szoktam, de most kipróbáltam), kakukkfüvet. Jól összekevertem és ebben pácolódott, amíg a többi hozzávalót feldaraboltam. Általában a pácolást egy nappal korábban meg szoktam csinálni.

Három nagy fej hagymát megpucoltam, elvágtam négy cikkbe, majd utána a cikkeket keresztben szintén elvágtam. Jó sok kolozsvári szalonnát is felkockáztam.

Ezután kezdődhet a felfűzés: hagyma-szalonna-hús, hagyma-szalonna-hús, hagyma-szalonna-hús, amíg az ember bele nem őrül. De aztán végül szerencsére megtelik mind a 8 saslikpálcám a finomságokkal.

Nem túl szorosan egy sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem őket, rászórom a maradék hozzávalókat, amik nem fértek fel a pálcára, majd 200 fokon sütöm kábé 1 órán keresztül. Lehet tovább is, ránézésre kell megállapítani. Félidőben persze az összeset meg kell fordítani, ilyenkor szoktam jól megégni.

Én mindig pulykamellből csinálom, mert Toma csak ezeket a száraz húsokat szereti, de biztos nagyon finom filézett csirkecombból, vagy pulykacombból is. És nyilván lehet még rá fűzni más finomságokat, ha nem finnyás az ember családja.

Sült krumplival, tejfölös uborkasalátával isteni hármas!