Jolán-napi torta (gluténmentes)

Nagyon nem látszik a művészi képről (ez van, és kész), de ez egy elég jó cucc, megérdemli, hogy beíródjék. Karácsonyra is szuper. Lehet, hogy meg is sütöm újra. A feladat az volt, hogy olyan torta legyen, amihez nem kell hűtő. És azért elég finom legyen. A recept egy svéd szakácskönyvből származik, gluténtelenítettem, és az eredeti áfonyát lecseréltem arra, ami volt otthon. Meg még kicsit alakítgattam, csak úgy. Ha türelmesen végigolvassátok az egészet, a végén lesz egy  szelet is, ahol látszik a belseje. Hasonló műtermi minőség, de legalább informatív.

Hozzávalók:
3 tojás
150 g barna rizsliszt
120 g tápióka liszt
fél csomag sütőpor
8 dkg vaj
2 dl tejszín
10 dkg kristálycukor
10 dkg diákcsemege
1 nagy üveg meggybefőtt
vanília, csipet só

Az egész tojásokat a cukorral és a sóval öt percig vertem maximális fokozaton, aztán fakanállal hozzákeverem a sütőporral elkevert liszteket, a tejszínt, a vaníliát, végül a lecsöpögtetett meggyet meg a diákcsemegét. A nagy (24cm) kerek tortaforma aljába papírt szabtam, beleöntöttem a tésztát. 190 fokra előmelegített sütőben sütöttem. Közben összekevertem a tetejére valókat.

Hozzávalók a tetejére:
15 dkg zabpehely
10 dkg cukor
1 nagy evőkanál méz
kb. fél deci tej
15 dkg vaj

Egy vastagtalpú serpenyőbe dobtam a cukrot, a mézet és a vajat, picit sütögettem együtt, majd hozzáadtam a zabpelyhet és a tejet, jó sűrű massza lett, hagytam állni. Amikor már kb. 45 perce sült a torta, kivettem, rákentem a zabhelyhes masszát, és 210 fokos sütőben együtt készre sütöttem.

Eredeti recept: The New Nordic, Simon Bajada

Napi cukinak meg pár kirándulós kép. Szép őszünk volt, szép kutyákkal.

Banános zabkása

Jó tizenévvel ezelőtt, amikor megjelent az első Harry Potter regény, azt olvastam fel fiamnak esténként, és nagyon élveztük ezt az elvarázsolt világot. Azt hiszem, akkor találkoztam először a zabkásával, amit a varázslótanoncok reggelire kaptak eperlekvárral, mézzel, juharsziruppal, barnacukorral, és én valami nagyon finom, édes dolognak képzeltem. Utánanéztem, hogyan kell készíteni, és Bori tanácsára vízben megfőztem a zabpelyhet, majd eperlekvárral elkeverve megkóstoltam. És nem ízlett. Hiába adtam hozzá egyre több finom házi eperlekvárt, nem tudtam rájönni, mi olyan finom ebben. Aztán még többször próbálkoztam vele, de nem tudtam megszeretni.

Most megint szembejött velem Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvében, és arra gondoltam, banánnal és mézzel is kipróbálom, hátha így ízleni fog. Nem tudom, hogy a zabdara és a zabpehely között van-e különbség, mindenesetre én aprítógéppel megdaráltam kicsit a zabpelyhet, hogy darásabb legyen, bár a Sparban lehet kapni apró szemű zabpelyhet is, de az most nálam nem volt itthon, így hát ezzel próbáltam.

A szerzők előszava ez volt a recepthez: A zabkása bármilyen gyümölccsel kiváló, de ha a tál aljára banán kerül, azt a zabkása lágyan átmelegíti - isteni egy hideg téli reggelen. A tetejére bármilyen pirított mag megteszi.


Hozzávalók négy személyre:

- 2 banán szeletelve
- 110 g zabdara
- 275 ml részben fölözött tej
- 2-3 evőkanál juharszirup vagy pergetett méz
- 2 evőkanál napraforgómag száraz serpenyőben pirítva

A banánszeleteket négy kis tálkába szétosztjuk. A zabdarát és a tejet egy lábasban jól összedolgozzuk, és felforraljuk. Addig kavarjuk, míg a zabkása be nem sűrűsödik. Mintegy 5 perc múlva, miután a zabkása besűrűsödött, a tálkákba öntjük. Juharsziruppl vagy mézzel leöntve és napraforgómaggal megszórva tálaljuk.

Én rögtön elfeleztem a mennyiséget, de mivel ennyire pici lábasom nincs, nagyobb felületen terjedt szét az anyag, így hamarabb elpárologtatta a folyadékot, ezért adagolnom kellett hozzá a főzés során még egy kis tejet.

(Egy adag tápértéke: 996 kJ (238 kcal), 6,2 g zsír, 1,4 g telítetlen zsír, 0,03 g nátrium.)

Sokat töprengtem, hogy feltegyem-e ezt az egyszerű kaját, mert biztos van olyan, akit felbosszant, hogy mit keres ez egy gasztroblogban, ráadásul fotózhatatlan, csúnya, stb. stb. De muszáj megírnom, hogy a féladag felét ettem meg délelőtt 11-kor, és délután háromkor lettem újra éhes, tehát nem egy rossz ötlet zabkását reggelizni egy nehéz nap kezdetén. Amúgy Bori barátnőm mikróban szokta megfőzni, így még az ötperces készítési idő is csökkenthető, úgyszintén a mosogatnivaló. Hát mindegy, most már megírtam...

Zabpelyhes fasírt

Tomának akartam kedvezni ezzel a régóta kipróbálásra váró recepttel, de magamnak is egy kis újítással. Nem az eredeti recept mennyiségeivel dolgoztam, nálam kicsit másképp alakult:

Hozzávalók:

- 30 dkg darált csirkehús
- 3-4 evőkanál aprószemű zabpehely
- 1 teáskanál pirospaprika
- őrölt római kömény
- só (kicsit elsóztam)
- kis fej hagyma fele apróra vágva
- 1 gerezd fokhagyma péppé zúzva
- fél tojás (ezt úgy oldottam meg, hogy felvertem a tojást egy pohárban és a felét ráöntöttem a húsra, a maradékkal meg majd lesz valami)
- zsemlemorzsa

A húst a hagymákkal, fűszerekkel, tojással összekevertem, tíz kicsi gombócot formáltam belőle, meghengergettem a zsemlemorzsában, és elhelyeztem őket egymás mellett egy sütőpapírral borított tepsin. A sütőt 220 fokra előmelegítettem, és a fasírtkákat 25-30 perc alatt megsütöttem.

Nagyon finom lett, külön előnye, hogy egyáltalán nem maradt utána olajszag. Mivel a gyermek majd csak akkor fogja megkóstolni, amikor hazaér, csak reménykedni tudok benne, hogy neki is elnyeri a tetszését. Finom zöldbabfőzeléket főztem hozzá sok-sok petrezselyemmel és fokhagymával.

Zabpelyhes, napraforgómagos kenyér

Természetesen ez is dagasztás nélküli, csak mostanában nem zsemlékben utazom, hanem ilyen helyes hosszú kenyerekben, mert hát jóval gyorsabb, mint a zsemlézés, és legalább olyan finom, sőt, pirítósnak meg egyenesen kiváló. Általában a mákos változatot csinálom, amiből lassan paleokenyér lesz, eleinte olyan két kiló liszthez adtam negyed kilónyi mákot, most már ott járok, hogy olyan 60-70 dekányi liszthez megy az a kis negyedkilós zacskó (épp el is gondolkodtam Ágiék - egyébként isteni - írása kapcsán, hogy nálunk olyan nyolc kiló mák biztosan elfogy egy évben, hát, ezt megtermelni sk. nem lenne kis munka). De a mákért kevésbé rajongó családtagjaim kedvéért néha hajlandó vagyok mást is sütni.
Ez a kombináció most különösen finomra sikerült, biztos lesz sok ismétlés, ráadásul valahányszor zabpelyhet használok, az a kényszerképzetem, hogy most irtó egészséges dolgot művelek.

Hozzávalók (egy csésze pontosan 2,3 dl):
- 3 csésze kenyérliszt
- 2 csésze tönköly búzaliszt
- 1 csésze zabpehely
- 2 csapott evőkanál só
- 2 evőkanál méz
- negyed kocka friss élesztő (12,5 gramm)
- langyos víz, olyan liter körüli (négy és fél csésze, kb.:))
- 150 gramm napraforgómag

A zabpelyhet aprítóban lekicsinyítem, nem lisztet csinálok belőle, mondjuk, úgy negyedelem, de ez a rész ki is maradhat. A napraforgómag kivételével mindent összekeverek egy nagy tálban (tényleg nagyba, mert nőni fog), először a száraz hozzávalókat, utána meg jöhet a víz, sűrű nokedlitészta-állagot kell kapnunk. Aztán az egész tálat behúzom egy zacskóba, vagy letakarom folpackkal, és egy csendes, meleg helyre száműzöm 12-24 órára.

Egy óra múlva már ilyen szép:

Ha már legalább 12 óra eltelt, akkor nagyon erősen lisztezett deszkára borítom a napraforgómaggal együtt, és jó alaposan összegyúrom. Sütőpapírral kibélelek három hosszúkás formát, a tésztát három cipóra osztom. Egyesével oválissá nyújtom, feltekerem, és belefektetem a sütőkbe. Itt még hagyom őket a duplájukra kelni, ez kb. egy óra (megint az ötven fokos sütőben keltek meg, ha sok időm lenne, akkor nem így csinálnám, de egy hétköznap estébe csak így fér bele). Amikor megkeltek, kivettem őket, jó melegen betakargattam mindet, közben felfűtöttem a sütőmet a maximumra (275 fok). Ezen a hőmérsékleten sültek 5 percig, utána levettem 200 fokra. Amikor már szép barna volt a tetejük, akkor kivettem őket a sütőből, kiborítottam a formákból, és még így meztelenül visszamentek sülni olyan tíz percet, hogy mindenhol szép pirosak legyenek.
Rácson hagytam őket kihűlni. Másnap már szép vékonyra lehet szeletelni, és mehet is a fagyasztóba, amikor elővesszük, néhány perc alatt felengednek, pont olyanok, mint frissen.

Dupla-, sőt triplacsokis zabpelyhes keksz

Szokásos Stahl-féle csokis zabpelyhes kekszemet sütöttem, kis változtatással. A kis változtatáshoz az ötletet Ági adta egy alkalommal, amikor kertészeti blogjában kommentelve "beszélgettünk". Ha nem haragszik, most szóról szóra idézem, amit írt e süti kapcsán, mert mindig nagyon élvezem a stílusát, s ez az üzenet blogszerzőtársaimnak is szól: "... Igen, Andi, a zabpelyheset csináltam meg, de diódarabokkal dekoráltam (ki kell enni a fagyasztóból már a tavalyi diót), és az élvezet fokozása érdekében a tallérok alját áthúztam tejcsokival. Csak így kibírható a hétvégi meló... Most gondold el, vasárnap mindhárom szomszéd felől csak úgy felhőzik a marhahúsleves- és kirántotthús-, meg sütiillat... Én meg koplaljak, mint egy fakír? Ráadásul az egész kollektíva diétázik, nyakra-főre lúgosít, meg búzafűlevet, kefirgombát, bifiduszaktireguláriszt, izomépítő fehérjekoktélt meg hasonló borzalmakat töm egész nap. Csak én élek ilyen "közös konyha(kert)"-i kaján. Persze amikor meglátják a sütiket, ami reform: teljes kiőrlésű liszt, zabpehely stb... mindenki sütizni akar az egész héten betartott szigorú diéta helyett. Ahelyett, hogy elismernék emberi gyengeségeiket, benéznének a blogodba, és sütnének... :-)"


A receptet már mindenki ismeri, de kedvességből, hogy ne kelljen annyit kattintgatni, idemásolom. Ez alkalommal kihagytam belőle a kakaóport, hogy a szép világos sütiben jól látszódjanak vadiúj, menő, nem olvadós csokicseppjeim.

Hozzávalók:

- 15 dkg puha vaj
- 6 dkg barna cukor
- 6 dkg cukor
- 1 tojás
- 15 dkg zabpehely
- 10 dkg finomliszt
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- 1/2 kávsékanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 10 dkg tej- vagy étcsokoládé apróra vágva. Lustáknak persze ugyanennyi nem olvadós csokicsepp.



Előmelegítettem a sütőt (ezt a csodamasinát!) 175 fokra, majd következett a tészta összeállítása: A vajat robotgéppel habosra kevertem a kétféle cukorral, majd hozzádolgoztam a tojást is. Amíg a robotgép dolgozott, összekevertem egy nagy tálban a lisztet, a zabpelyhet, a szódabikarbónát, a sót és a fahéjat. (Rendesen ilyenkor szoktam a kakaóport is hozzáadni.) Beleszórtam a csokicseppeket is és ezeket a száraz hozzávalókat jól összekevertem a tojásos-vajas masszával. Vizes kanállal diónyi adagokat tettem a sütőpapírral borított sütőlemezre, a kanál hátával kilapítottam mindet, majd 10-12 perc alatt megsütöttem.



Amíg az erkélyen hűltek a kekszek, a Csincsillától kapott csokibevonót gőz fölött felolvasztottam úgy, hogy egy eggyel nagyobb méretű lábosba vizet engedtem, éppen csak annyit, hogy az eggyel kisebb méretűnek ne lógjon bele a feneke, majd a vizet forrásban tartva a fölső láboskába szórtam a csokidarabokat és kevergetve folyékonyra melegítettem. Kávéskanálnyi olajat is adatam hozzá, majd minden egyes keksz alját vagy belemártottam a csokiba, vagy evőkanállal rákentem azt. A maradék olvadt csokival a kekszek tetejét becsíkoztam, ezáltal lett a sütim triplacsokis: egy kicsi csoki az alján, egy kicsi a tetején és egy kicsi belesütve.

Én még nem kóstoltam, majd holnap fogom tesztelni a kollégáimon! De már most látom, hogy Ági találmánya nagy siker lesz!

Zabpelyhes keksz, 2.

Folytattam a próbálkozást, megérte.
Hozzávalók:
- 1 csésze graham liszt
- 1 csésze zabpehely
- 1 csésze zabpehely, aprítógéppel durvára darálva
- 1 marék dió, szintén durvára darálva
- 2 evőkanál barna nádcukor
- 20 csepp sztívia (vagy több vagy kevesebb)
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 mokkáskanál fahéj
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 1/3 csésze étolaj
- 1 és 1/4 csésze víz

Egy nagy tálban összekevertem a fentieket, jól formázható, puha tészta lett, vizes kézzel diónyi gombócokat gömbölygettem, mehettek is a sütőpapíros tepsikbe. Üvegpohár vizes aljával még kicsit lenyomkodtam a gombócokat. 190 fokon, légkeverésen 20 percig sütöttem (kb. ötven darab lett a fenti mennyiségből). Nagyon finom, ropogós keksz lett.

Zabpelyhes keksz, 1.

Mostanában kekszben fogok utazni. Szeretném megtalálni a tökéletes, egészséges, tojás- és tejmentes zabpelyhes kekszet. Ez volt az első próbálkozásom.

Hozzávalók:
- 1 csésze kenyérliszt
- 1 csésze graham-liszt
- 2 csésze zabpehely
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 evőkanál barna nádcukor
- 1/2 teáskanál sztívia (ízlés kérdése)
- kb. 1,5 csésze víz

A hozzávalókat egy nagy tálban összegyúrtam, diónyi gombócokat csináltam belőlük, sütőpapíros tepsire pakoltam őket, és egy vizes pohár aljával kilapítgattam őket. Légkeveréses sütőben 180 fokon 20 percig sütöttem.
Az íze remek, az állaga lehetett volna jobb (még ropogósabb). Folytatás következik.

Almás rakottas

Szörnyen életlen a kép, de sajnos nincs jobb, egyáltalán ezek a rakottasok ritkán fotogének, főleg nekem. Viszont finom.
Volt még vagy 2 kg tésai alma, amit már el kellett valamire használni, ez lett belőle. Még tavaly egyszer-kétszer csináltam valami hasonlót, persze már rég elfelejtettem, hogy hol is olvastam, és valószínűleg már csak annyi maradt az eredeti receptből, hogy ebben is van alma és zabpehely, szóval olyan nagyon talán nem sértek szerzői jogokat.

Hozzávalók a tésztához:
- 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt (most tönkölylisztet használtam)
- 100 g zabpehely
- 125 g vaj
- 1 tojás
- 60 g cukor
- csipet só

Gyorsan összegyúrtam (az aprítógéppel vajas morzsát gyártok a hideg vajból és a liszt feléből, kiborítom a gyúródeszkára, és beledolgozom gyorsan a többi cuccot), és beraktam a hűtőbe.
Közben a jó két kg almát meghámoztam és lereszeltem (pontosabban az aprítógéppel megreszeltettem, kézzel borzalmas), kicsit becukroztam, és hagytam állni békében, hogy levet eresszen.
Kb. fél óra múlva kivettem a tésztát, és egy kisebb tepsi aljába belegyömöszköltem a tészta két harmadát (nyújtani nem nagyon lehet, elég ragacsos, de ez a gyömöckölés elég gyors és hatékony). Megkentem sárgabaracklekvárral, és arra rászórtam 2 kanál morzsát. Erre jött a jól kinyomkodott reszelt alma, némi fahéj, és ment volna bele darabos dió is, ha nem lenne embargós. Ráreszeltem a tetejére a maradék tésztát. Abban a bizonyos régi és félig elfeledett receptben, úgy emlékszem, az állt, hogy a tetejére tojás-tgejföl-cukor keveréket kellett önteni, de most még volt otthon egy fél vödörnyi lidles krémtúró, én abba kevertem egy kis cukrot, és azzal kentem meg. Villával óvatosan átkevertem az egésznek a tetejét, és mehetett a forró sütőbe.

Zabpelyhes tallér/Zabpelyhes keksz

Tegnap Anna-nap volt, és én elfelejtettem Anna unokahúgomat felköszönteni, nagyon szégyellem. Ma első dolgom volt, hogy telefonon bepótoltam, és gyorsan megsütöttem kedvenc sütijét, a Zabpelyhes tallért. Igaz, ő most Balatonon nyaral, de ezúton szeretném neki átnyújtani blogbeli ajándékát, remélem, hamarosan találkozunk!

Ez megint egy Stahl-recept, illetve nem is egy, hanem két-három recept egyvelege. Mindegyikből azt a részt használom, ami nekem a legszimpatikusabb. Van olyan verzió, hogy a zabpehely felét serpenyőben meg kell pirítani, majd kávédarálóban lisztté őrölni (ez persze nem tartozik a legszimpatikusabbak közé), van olyan, amiben nincs kakaópor, van olyan is, ahol tejcsokit kell használni, és van amelyik receptben étcsokit, természetesen a legjobb minőségűt, legmagasabb kakaótartalmút. Kipróbáltam 70 vagy 80%-os kakaótartalmú csokival, de az már a kezem melegétől is olvadozott, sütés után pedig hírmondója se maradt a kekszben. Így hát maradunk a jól bevált Szerencsi étcsokinál, ami annyira kemény, hogy még sütés után is isteni olvadozó csokidarabokra lehet bukkanni. (Az összetevőket is összehasonlítottam már, és arra jutottam, hogy ugyanannyi vegyi anyag van mindkettő fajta étcsokiban, csak az egyik jóval drágább...)

A recept: 15 dkg puha vaj, 6 dkg barna cukor, 6 dkg cukor, 1 jó nagy tojás, 15 dkg zabpehely, 10 dkg finomliszt, 1 evőkanál kakaópor, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 10 dkg étcsoki apróra vágva.

Bemelegítem a sütőt 175 fokra. Amíg melegszik, robotgéppel felhabosítom a vajat a kétféle cukorral, majd beleütök egy lehetőleg nem jéghideg tojást. Egy másik tálkában összekeverem a száraz hozzávalókat, majd a csokit felaprítom és a lisztes keverékhez szórom. Ezután ezt az egyveleget hozzákeverem a vajas-tojásos-cukros cucchoz.

Vizezett evőkanállal diónyi darabokat szaggatok a (sütőpapírral leterített) sütőlapra, majd a vizes kanál hátoldalával kilapítom a golyócskákat:

A zabpelyhes tallérokat 10-12 perc alatt megsütöm. Amikor készen vannak, még puhák, könnyen eltörnek, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak, ropogósak lesznek, és ilyen szép tornyot lehet építeni belőlük:

Anna, nagyon boldog névnapot kívánunk neked még egyszer! Egyúttal a többi Annának is... :-)