2022. május 31., kedd

Gyömbértea, a mindenre jó csodaszer

 

Sokan nem szeretnek teázni, ilyen például az én családom is. Nem csoda, a teaivás legtöbbünket a gyerekkorban betegségek idején kötelezően belénk töltött cukros-citromos teákra emlékezteti, a hozzá tartozó gyógyszerízzel, lázízzel, félelemízzel. Nekem is sokáig ellenérzésem volt a teákkal, de ha megpróbálod közben belehelyezni magad egy általad kitalált sztoriba, például, hogy az angol királynő ötórai teázásán vagy, de lehet mást is kitalálni, akkor valamennyire meg lehet szeretni ezt a szokást. Nekem az Agatha Christie regények segítettek, ott mindennek olyan isteni hangulata van, így a teázásnak is, hogy muszáj volt erőltetnem. 

Ráadásul utálom a gyógyszereket, ezért minden felmerülő bajomra gyógyszermentes megoldásokat próbálok keresni, például gyógyteákat. A gyömbértea annyi mindenre jó, akármilyen bajomra kerestem, előbb-utóbb nála kötöttem ki. És én is mindenkinek ezt ajánlom – akár kérdeznek, akár nem –, ha puffadásra, hányingerre, gyomorbajokra, hasfájásra, böfizgetésre, pukizgatásra, megfázásra panaszkodnak. Én ezeket a gyógyteákat ízesítés nélkül iszom, nekem így jobban bejön, de lehet tenni bele citromot, narancsot, cukrot, mézet, fahéjat, szegfűszeget, mentát, vagy valamilyen más, gyümölcsízű teával együtt leforrázni. Így lehet lassanként megszokni az ízüket. Mert meg kell szokni, elsőre szerintem senkinek nem finomak. Bár a gyömbér nekem elsőre is bejött.

Hozzávalók egy csészéhez/bögréhez/pohárhoz: 😎

  • 1 cm-es friss gyömbérdarab
  • forró víz

Sokféle elkészítési mód van a neten, én így csinálom, mert ez a legegyszerűbb: a gyömbérgyökeret megpucolom, feldarabolom, majd forró vizet öntök rá és állni hagyom. Van, amikor forrón iszom, és van, amikor hidegen. Ha sokáig ázik, akkor nagyon tud csípni, de úgy se rossz. Van amikor citromot is teszek bele, de ez elég ritka. 


És most az okosságok:

A gyömbérteának többféle gyógyhatása van, a hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nemcsak a testet, hanem a lelket is erősíti. Fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. (Hurrá! Bár ezeket a hatásokat még nem észleltem magamon, de jó tudni!)

A gyömbér kitűnően használható gyomorbántalmakra, hányingerre, emésztési problémákra. A gyökér forrázata vértisztító hatású, felfúvódás, étvágytalanság, gyengeség ellenszere lehet. Hatóanyagai ingerlik a nyálkahártya receptorait a gyomorban és a belekben, ennek köszönhetően ösztönzőleg hat a gyomor- és epesavképződésre, illetve az emésztésre. Mivel szabályozza a gyomorsavműködést, rágcsálásával csökkenthető a kiadós italozások utáni másnaposság is. (Hoppá, ezt nem tudtam!)

A friss gyömbért vagy a gyömbérteát régóta használják megfázásra, koleszterinszint-csökkentésre, magas vérnyomás csökkentésére, vérrögképződés megelőzésére, mivel hatásos növényi véralvadásgátló van benne. (Jó lenne, ha tényleg csökkentené a koleszterinszintet, bár lehet, hogy ahhoz annál rendszeresebben kéne innom, mint teszem.)

Idős korban az ízületi gyulladások kezelésére is használhatjuk, mivel gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz, gátolja a gyulladáskeltő anyagok képződését. Csökkenti a fájdalmat és a reggeli ízületi merevséget. Aromaolaját alkalmazhatjuk a fájó ízületre. A hagyományos kínai gyógyászatban a migrén kezelésére javasolják fájdalomcsökkentésre. Jótékonyan hat a visszerekre, reuma és izomgörcsök kezelésében is hatásos.

Nagyon jó memóriajavító, kiélesíti az érzékeinket is. (Nem vettem észre ilyen gyógyhatást...) A gyömbér rendszeres fogyasztása esetén csökken az érszűkület kockázata, valamint az agyvérzésre és a trombózisra való hajlam. 

Influenzás időszakban, megfázásos, gyulladásos betegségeknél erősíti az immunrendszert, mérsékli a lázat és szerepet játszik az influenzavírusok elpusztításában. Tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal. 

Na, hát ez csak néhány dolog, amire jó a gyömbér. Az okosságokat innen vettem. szerintem ne keressetek rá, mert újabb és újabb csodatévő tulajdonságait fogjátok találni.

És ha már ennyi szó esett a hasbajok gyógyításáról, de legfőképpen Csincsilla kérésére most jönnek a cuki, egészséges pocakok. 

Először is szépséges Amy-pocakok minden mennyiségben:





És most cuki cicapocakok Pennyről:



Sajnos Winstonról még nem érkeztek pocifotók, de a csapatom nagy erőkkel dolgozik a megoldáson.

Ha rólam készülnének ilyen képek, nem tudom miért, de nem érezné senki, hogy milyen cuki vagyok. Őket meg meg kell zabálni, annyira tündériek ezekkel a pózokkal és hasakkal és szőrmóksággal és élvezkedéssel. 

FRISSÍTÉS!!! Ha már Agatha Christie krimikről volt szó korábban, akkor most ahhoz kapcsolódóan megérkezett Fekete Paca, a titokzatos kém, avagy Winston is, macifejű gazdája ölében:


Remélem, elégedett vagy, Csincsilla!

2022. május 29., vasárnap

Cukkinis-mákos kuglóf gyereknapra


Jó, hogy gyereknapra sütöttem ezt a kuglófot, de egyik gyerek se kapott belőle, mert mielőtt találkozóra indultam volna, akkor vettem ki a sütőből, tűzforrón nem tudtam magammal vinni. Na de nem baj, mert én is lehetek az, aki kuglófot kap gyereknapra. Hát nem? Hát de! Amúgy is önző módon nem vettem figyelembe, hogy néhány gyerek nálunk nem is szereti a mákot, vagy ha szereti, a mákos kuglóf nem jön be neki. Nekem bejön!

Kaptam kedvenc zöldségesemtől olyan 8-9 db kiselejtezett kicsi cukkinit, bárcsak eszembe jutnának ilyenkor azok a receptek, amiket a blog olvasása közben láttam Csincsillánál! Mivel már régen sütöttem sütit, ezért először a szokásos kuglófformámmal és a mákkal gondoltam valami finomságra, és szeretnék vegán receptekkel is készen állni, ha eljön az idő. Csincsilla mákos-cukkinis fánkját is próbálhattam volna, bár az haladóknak való recept azt hiszem.


Megnéztem több cukkinis sütit, és végül ebből a receptből indultam ki, csak feleztem a mennyiségeket, és néhány dolgot megváltoztattam. Igazából a cukrot tovább akartam csökkenteni, de azt gondoltam, elsőre megkóstolom így. Hát elég édes lett, muszáj lesz legalább a felére csökkenteni a mennyiséget, mégis a kuglóf annyira de annyira finom lett, és tényleg nem érezni benne a cukkinit, sőt az enyémben még látni se lehet, mert én meghámoztam aprítás előtt, nekem nem túl vonzó a sötétzöld szín a sütiben. A külseje ropog, gondolom a sok cukortól, a belseje pedig isteni szaftos, a mákszemek meg roppannak a fogam alatt. Mostanában a mák lett az új kedvencem, úgy tudom, jó a csontritkulásra, de én nem ezért szeretem.

Hozzávalók:

  • 20 dkg finomliszt
  • 20 dkg darált mák
  • 20 dkg cukor (Rékáéknak maradhat ennyi, nekem a fele elég szerintem)
  • ½ csomag sütőpor
  • ½ teáskanál szódabikarbóna
  • ½ kávéskanál fahéj
  • 1 narancs héja
  • 20 dkg cukkini
  • ½ kávéskanál só
  • 2 evőkanál narancslé
  • 1,5 tojás (a maradék fél tojásból majd nokedli lesz levesbe vagy paprikás krumpliba)
  • 1 dl napraforgóolaj
  • 0,75 dl tej
A cukkinit aprítógéppel aprítottam két részletben, picit megsóztam, de nem kell kinyomkodni. A tojásokat villával felvertem, és a többi nedves hozzávalóval (narancslével, olajjal, tejjel) a cukkinihez adtam. A száraz hozzávalókat egy külön tálban összekevertem. Végül mindent összekevertem egymással, de csak éppen annyira, hogy elvegyüljön, nem szabad túlkeverni. A kivajazott és kilisztezett kuglófformába öntöttem, és 150 fokos sütőben légkeveréssel sütöttem 60 percig. Egy idő után, talán félidőben fóliával letakartam, hogy ne barnuljon jobban. Amikor elkészült, tűpróbával ellenőriztem, és jónak tűnt, úgyhogy rácsra borítottam kihűlni. A végén porcukorral szórtam meg (nem kellett volna), hogy csinos legyen.

A kuglófforma kivajazása helyett ki kell találni valamit, mert vaj nem lehet a vegán süti közelében. Ez most tűnt fel, még jó, hogy én vagyok a kísérleti alany! A tojás se kompatibilis a vegánsággal azt hiszem.

A mai napi cuki a gyönyörű sárgaszemű Amy a réten, annyira jól áll neki a sok virág!


A cuki Penny sajnos nem mehet ki a rétre, talán szívinfarktust is kapna ott, jó lesz neki ez a fekete szék háttérnek, jól néz ki benne. 


Szerencsére ez a hónap se telt el kuglóf nélkül! Újabb kiránduláson most nem voltam, viszont új Kolodko-miniszobrok születtek, ráadásul több különböző kutyát tett most ki a művész. Ott a helyem! Nagy lemaradásban vagyok sajnos a miniszobor-látogatásban, de majd pótolni fogom mindenképpen.

2022. május 27., péntek

Bruschetta-variációk és naplemente-túra a Nagy-Kevélyre

 

Végre valahára eljött Mazsi, hogy kicsit megfodrászoljon, és ez alkalomból a bruschettát választotta a neki összeállított étlapról. Tudom, hogy ez egy borzasztó egyszerű kaja, de nekem sikerült ezt is megbonyolítani. Megnéztem rengeteg videót, elolvastam rengeteg receptet, mert azt akartam, hogy nagyon-nagyon-nagyon finom legyen, hogy emlékezetes legyen. Csináltam többfélét is, majd mindjárt írom, hogy miket. A hajam megint jól sikerült, sőt most lett a legjobb - igaz, minden alkalommal ezt szoktuk megállapítani. Aztán a fodrászolás után még éjszaka varrtunk is, egy nagy terítőből csináltunk sok kis konyharuhát tesómnak, ezeket kellett beszegni varrógéppel. Majdnem végeztünk is velük, csak egyet hagyott Mazsi nekem, az nem tudom mikor lesz kész. 

Többféle bruschettát csináltunk, az 1. a padlizsánkrémes volt, erről nincsen fotó, mert nem volt idő fotózgatni. 

A 2. fajta a szokásos paradicsomos és bazsalikomos. Ehhez vásároltam is kenyeret, meg a saját kovászos kenyereimet is használtam, mindegyik finom volt.


A 3. a Serrano sonkás-paradicsomos-bazsalikomos volt, amihez tettünk az összefokhagymázott kenyérre egy kis bekevert paradicsomot, rá a sonkát, a tetejére meg bazsalikomot és parmezán sajtot:


A 4. pedig a mozarellás-paraicsomos, ennek nagyobb sikere lehetett volna, ha a többi nincs mellette. Így szegényke nem hozott átütő sikert, de azért nem szabad ezt se kihagyni:


Az 5. a tonhalas-paradicsomos lett volna, ha nem felejtem el megcsinálni. Tehát erről azért nincs kép, mert nem készült el, bocsika. 

(Mióta öregszem, mindig elfelejtek feltálalni valamit a vendégeknek. Legutóbb karácsonykor nem kapott senki kávét, pedig szupi új kávédarálóm is van és csodás Szarvasi kávéfőzőm is, és tejhabosítóm is, és még meg is kérdeztem, hogy kér-e valaki, és szegény Mazsi kért is, de ennyiben maradtunk. Sosem fogom megbocsátani magamnak.)

Mindegyikhez megpirítottam a kenyeret a sütőben grill fokozaton úgy, hogy előbb ecsettel olívaolajat kentem rájuk. Elég 5-7 perc a kenyereknek még akkor is, ha nincs teljesen bemelegedve a sütő. Ezt onnan tudom, hogy az első adag kenyeret sikerült megégetnem. Lehet pirítani kontakt grillel, vagy kenyérpirítóval, vagy serpenyőben is. Amikor kész lettek a pirított kenyerek, akkor fokhagymagerezddel bedörzsöltük, de csak Mazsiét, mert én nem bírom már, mióta megöregedtem, és így mentek rá a feltétek. Isteni volt mindegyik! Még olívaolajjal meglocsolhattuk volna a kész bruschetták tetejét. 


Múlt pénteken Gabival voltam naplemente túrán a Nagy-Kevélyen. Ez úgy volt, hogy kocsival elmentünk délután 6-kor Pilisborosjenőre, és onnan indult a túra fel a Nagy-Kevélyre, közben dumáltunk. Nagyon sok túraútvonal megy ott, zöld, sárga és kék is, mi nem is tudom melyiken mentünk, mert váltogatni kellett, de végül felértünk. Csodálatos volt a kilátás, az illatok, a csend és az, hogy egyedül voltunk a csúcson. Leültünk egy-egy sziklára, és megettük amiket magunkkal vittünk. Én vittem egy ugyanolyan szendvicset, mint amit előző nap az Ipoly-bringatúrára, meg vittem csokikat és vizet. Szedtünk kakukkfüvet is.

Ez itt az egri vár másolata Pilisborosjenőn a Nagy-Kevélyről nézve:

Ez pedig Pilisborosjenő:


Ilyen szép, de sziklás út visz fel és le is:


És ez a csodálatos naplemente:


Visszafelé már tök sötétben jöttünk le az erdőben, még jó, hogy vittem a bringalámpámat, mert semmit nem láttam volna. És eléggé kellett kapaszkodni is, mert a sziklák görögtek (Rolling Stones voltak), de szerencsésen leértünk. Összesen 6-7 km volt. Jó volt egy kicsit félni a sötét erdőben, meg aztán a sötét faluban, ahogy haladtunk, a kutyák folyamatosan támadták a kerítést. Egy helyen volt egy néma csaucsau, amelyik csak szó nélkül nekiugrott oldalával a kerítésnek, ami ki volt hasasodva a sok nekiugrástól. Egy másik ponton megismételte a mutatványt, biztos voltam benne, hogy ki tud jönni. De szerencsére nem. A túloldalon meg egy agárszerűség dugta ki a fejét a deszkapalánkok között, egészen vállig kinyújtózott és úgy ugatott. Szerintem csak azért nem jött ki teljesen, mert nem akart.

Napi cukinak meg a félelmetes kutyasztorik után egy félelmetes Amy-Lufi meccs a napköziben:

2022. május 24., kedd

Bringatúra majdnem Tésáig - recept nélkül

Múlt csütörtökön elhatároztuk Olgival, hogy felfedezzük az új bicikliutat, amelyik nemrég épült az Ipoly mellett. Én tavaly is készültem rá, mert Csincsillát akartam meglátogatni, de nem jött össze, Olgi pedig kenutúra közben látta, hogy az Ipoly mellett milyen csodálatos új bicikliút van. Én most Tésáig mindenképpen el akartam jutni, de sajnos most se jött össze. Pedig olyan jól felkészültem:


Rákosrendezőről indultunk vonattal, és Szobig akartunk menni, hogy majd onnan tekerünk Tésáig vagy tovább. Sok okból nem tudtunk korán indulni, de valahogy nem is akartam ezen stresszelni, mert mostanában olyan sok a munka, hogy szerettem volna egy igazán laza és kikapcsolódós napot. Kb. délben szálltunk fel a vonatra, szerencsénk volt, hogy a jó kis emeletes vonat jött, erre könnyű feltenni a bringákat, és még üres is volt. Sajnos Vácon át kellett szállnunk egy másik ugyanilyen kényelmes vonatra, csak 3 vágánnyal arrébb, úgyhogy itt kipróbáltuk a liftezést, de ez elég lassú dolog, jobb lenne, ha a lépcsőkre csinálnának egy lehajtót, amin le és fel lehetne tolni a bringákat. 


Végre aztán megérkeztünk Szobra, ahol útlevélellenőrzés várt 😎 

Olgi be is állt a sorba:


Viszont egyetlen tábla se mutatta, hogy merre induljunk az állomásról a bringaút irányába. Nem baj, kisebb kerülővel megtaláltuk. 


Aztán elindultunk Ipolydamásd felé, és ott jól pofára estünk, mert véget ért a jó kis bringaút. Ameddig jutottunk, ott egy híd épül a folyó fölött, ami Szlovákiába visz át. Úgy láttuk, hogy a tervek szerint ott fog folytatódni a bringaút, majd Letkésnél jön vissza Magyarországra. Mutatta is egy fatérkép Ipolydamásd végén:


Így aztán megpróbáltunk országúton eltekerni Letkésig, hátha ott megtaláljuk a bringaút folytatását, de  visszafordultunk - bár már majdnem elértük -, mert nagyon nem volt kedvünk az országúton tekerni. Kikapcsolódni mentünk, nem meghalni.

Átterveztük a napot, és visszaindultunk Vác felé, végig bicikliúton, és útközben megálltunk  Nagymaroson, Olgi telkén megettük a maradék kajáinkat. Ilyen varázslatos az Ipoly Szob és Ipolydamásd között:


Itt egy leírás is erről az útról.


Szobon megálltunk, és megkérdeztünk egy helyi lakost, hogy mit tud a bringaútról, azt mondta, hogy már teljesen kész van, csak még nem adták át, nyilván még több pénzt akarnak kilopni belőle, így mondta. Aztán még Nagymaros előtt találtunk a bicikliút mellett egy jó kis egységet, ahol meg tudtunk inni végre egy fröcsit. Vácra kb. este fél 9-kor értünk, és amikor vettem a jegyet, még hagyták kifizetni, és akkor mondta a pénztáros, hogy 2 perc múlva indul a vonatunk a 2-es vágányról. Olgi a vállára kapta a bringáját bringatáskástól és rohant le a lépcsőn, majd fel a lépcsőn, hogy majd feltartja a vonatot, amíg odaérek. De épp amikor a keze a gombon volt, hogy nyissa az ajtót, elindult a vonat. A következő pedig 1 óra múlva jött. Sebaj, Vácon még nyitva volt egy újabb egység, és tudtunk inni még egy fröcsit, amíg a vonatra vártunk. 

Láttunk fekete marhákat, meg kisrókákat is elég veszélyes helyzetben, de most inkább mutatok Émit, aki a Dunában fürdött, nem az Ipolyban

A computerem persze megint hol működött, hol nem, néha lenullázta magát, úgyhogy nem tudom a pontos adatokat, de olyan 50 kilométert tekertünk, és nem is túl lassan, mert Olgi elég profi, én meg úgy döntöttem, hogy bírom. Amíg tudtam mérni, sokszor mentünk 20 km/órával, pedig az én tempóm általában 14 km/óra. Ennek megfelelően 4 napig tartott kipihenni a túrát.

2022. május 17., kedd

Májusi kovászos kenyereim és kirándulás a Kaán Károly kilátóba

Megint kettőt sütöttem, és megint ugyanaz a recept, mint áprilisban. Úgy látszik, muszáj Csincsillát utánoznom, és most mindaddig ez lesz, amíg nem posztol valami újat, hogy aztán azt tudjam másolni. A hónap elején megpróbáltam újítani, rozsos kenyeret sütöttem, ami már egyszer sikerült, azért van a füzetemben, de most, a hónap első hetében annyira sok volt a munka, hogy nem voltam képes még azt a picit se odafigyelni a kenyérre, amennyit a kovász etetése, a géppel dagasztás és a hajtogatások, formázás igényelt volna, mindent, de mindent elrontottam. Nem akartam már megint a bénázásomról írni, úgyhogy azt a kenyeret le se fotóztam, de már alig van belőle, ezért kellett újra nekiállnom.

A hosszúkás kenyér így néz ki közelről kívülről és belülről:





A kerek pedig ilyen:




Azért is kellett gyorsan sütnöm, mert Judittal mentünk vasárnap kirándulni a Nagy-Hárs-hegyre, és azt hittem, viszek szendvicset, de aztán kiderült, hogy ebéd után találkozunk, fél 3-ra kell Hűvösvölgyben lennem. Ezt úgy szoktam megoldani, hogy elmegyek a Szentlélek térre bringával, majd a 29-es busszal Hűvösvölgybe. De most végig bringával akartam menni, nagyon rám fért egy ilyen húzós menet, mostanában elég kevés program jött össze sajnos.

A lakásomtól Hűvösvölgyig 17,226 km az út át a Margit-hídon, majd a Varsányi Irén utcán fel a Moszkva térig, onnan pedig a Szilágyi Erzsébeten Hűvösvölgy felé. Nagyon izgalmas volt, mert az ismert útvonalamról eltereltek, és egyszer csak bent voltam az erdőben, szerencsére erdei bringaúton, és nagyon kellett nyomni, mert nem tudtam, hogy jó helyen vagyok-e, jó helyre visz-e az út, és odaérek-e fél 3-ra a megbeszélt helyre. Végül is 1 óra 9 perc alatt tettem meg az utat (kábé ennyit mondott az útvonaltervező is), 14,9 km/órás átlagsebességgel a bringás computer szerint. A combom olyan volt, mint a beton. De szerencsére időben odaértem, és volt még 7 perc pihenőidőm is, mire megjött Judit.

A kirándulás isteni volt jó sokat nevettünk, és felmentünk a Kaán Károly kilátóba. A kilátó, ha valaki nem ismerné, így néz ki:

Kép innen

Akkora szerencsénk volt, hogy nem volt ott senki, ráadásul elég stabilnak néz ki az építmény, ezért a rettenetes tériszonyommal is megpróbálkoztam a felmászással. Nem is volt semmi gond, amíg az utolsó előtti emeleten meg nem éreztem, hogy a nagy szélben kileng a torony egy icipicit. Azazazaz nagyon fájdalmas volt, nyilallgatott a gyomromba, a torkomba, meg mindenhova, jó annak, aki nem ismeri az érzést. Az is lehetett a baj, hogy egy fiatal pár is feljött a kilátóba, és valamiért az már sok volt nekem. Nem baj, szépen, ügyesen lejöttem, amikor is egy kutya feküdt a lépcső aljában, de ezt az akadályt is leküzdöttük. Annyira sajnálom, hogy nem csináltunk egyetlen képet se, de a túlélésről szólt a dolog a kilátó utolsó előtti emeletén. Judit azért felment a tetejére is. Gyönyörű volt a kilátás már az alsóbb szintekről is, megérte kockáztatni az életemet.

Nem tudtuk megállapítani, hogy hány kilométer lehetett ez a túra, de olyan 4,5-5,5 km körül. Ezután még hazabringáztam, de az már laza volt, mert végig lejtett az út. Nagyon kellett! 

A napi cuki Amy itt nem stréber! Mellette egy újkutya van, akivel még nincsen jóban, de aztán még eggyel balra a kis tacsi, a legjobb barinője:


De azért szerintem mégiscsak stréber, ha jól megnézi az ember, ő veszi a legkomolyabban a feladatot, meg az ő kicsike barátnője. 


Itt jól látszik a legjobb barinő, Lufi is (végre megtudtam a nevét)! Láttam egy videón, amiben fájt Amy hasa a napköziben, és Lufi puszilgatta őt.

2022. május 15., vasárnap

Toma pirított zöldséges és csirkés tésztája


Emlékszem, milyen nehéz elkezdeni az otthoni főzőcskézést, egyszerűen egy fiatalnak nincsen erre ideje, és az agykapacitása is teljesen más dolgokra van ráállva, minthogy mit főzzön, és ha végre kiszenvedte magából az ötletet, ahhoz van-e minden otthon (van, akinél még tonhalkonzerv és búzadara sincs). És ha nincs, akkor honnan és mikor fogja beszerezni. Semmire sincs idő, folyton rohanni kell valahova, hol a munka miatt, hol a szórakozás miatt, de a lényeg, hogy még az is kiszámíthatatlan, hogy mikor van otthon az a szegény fiatal. Ezért még azt is nehéz belőni, hogy ha már meg van főzve az a kaja, akkor tölt-e annyi időt otthon, hogy minden elfogyjon. 

Toma most szobafogságon van covid-gyanú miatt, bár szerintünk csak egyszerűen megfázott a légkondicionált moziban, de mivel most úgyis otthon kell maradnia, nekiállt ismét főzni, amit már amúgy is tervezgetett a nagy drágaság miatt.


Megélezte a késeit, házhoz rendelte a hozzávalókat, megnézett egy videót, majd nekiállt. Hozzávalók:

  • 50 dkg felkockázott csirkemell
  • 3 paradicsom
  • 1 sárgarépa
  • 2 újhagyma
  • 2 csiperke gomba
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3 evőkanál szójaszósz
  • olaj
  • bazsalikom, oregano, vagy bármilyen fűszer, mi otthon van
  • 1 csomag rizstészta
Először tehát a késeket megélezte, ez a legfontosabb, mert az eszközök legyenek rendben. Aztán amíg várta a házhoz szállítást, felolvasztott a mélyhűtőből 50 dkg felkockázott csirkehúst. Amikor felolvadt, 3 evőkanál szójaszósszal és a fűszerekkel bepácolta, és félretette. 

Ezután a zöldségek feldarabolása következett, itt is megnézett több videót, mindenféle vágási technikákat tanulmányozott és gyakorolt, azért kétféle formájú a sárgarépa.

Amikor minden gyönyörűen elő volt készítve (ez emlékeztet engem a Szabinál látottakra), akkor forró teflonserpenyőben (mert nincs wokja sajnos) megsütötte a húst, aztán félretette egy tányéron. Ezután következett a kiürített serpenyőbe az összezúzott fokhagyma, majd az összes zöldség. Ezek együtt pirultak rázogatva, majd egy kis zöldségmentes helyet csinált Toma a serpenyőben és itt sütötte meg a gombát. 

Eközben a rizstészta puhult, bár nem a csomagoláson előírt ideig, hanem tovább, mert még kemény volt 3 perc alatt, de amikor elkészült, ment rá a zöldségekre. Végül egy külön tálban keverte össze, a hússal, és mind megette. Nagyon ízlett neki, de további fejlesztgetések is lesznek még ezzel a kajával. Több fűszert szeretne bele és több zöld zöldséget, mert a színek nem elég jók így, bár szerintem gyönyörű és csodálatos! Az viszont szörnyű, hogy most az egészet lehet elölről kezdeni egy másik kajával.

Nemrég volt Toma és Eni Esztergomban, és ott fotózta a Helyi Menő Cicát, akiről vannak további képek is, legyen ő a napi cuki ma:


Itt már megérkezett Toma lábához, és várja, hogy észrevegyék és megsimogassák: 👇


Ha nem simogatják meg, akkor dörgölőzik egy kicsit: 👇


A farkával is rátekeredik az áldozatra: 👇


És tessék, elérte, amit akart: 👇

Meg itt egy szép művészi kép a sok közül:


Esztergom, örülhetsz, hogy ilyen jó kép készült rólad!